Most akkor felvázolom, hogyan zajlana egy globális cukortilalom.

Röviden: Nem működne és nagyon káros lenne. Sokkal károsabb, mint maga a cukor. Hiába kongatják a vészharangot.

Hát hogy mindegyik valaminek a nem-csinálása. Ezért nem megy.

Cigaretta

Akik dohányoznak, nehezen tudják abbahagyni, mert a nem-dohányzást napi 24 órában kell csinálni. Minden egyes cigi-pillanatban úgy kell dönteni, hogy nem gyújtasz rá és tovább tartani azt a döntést.

Tényleg, igazából kéne egy szó a folyamatos döntés állapotára. Az nem csak egy pillanat, hanem egy folyamat, ami végig erőfeszítéssel jár. A döntés pedig egyszer is fárasztó - ha folyton csinálni kell, az kikészít.  (Lásd: decision fatigue)

A szokások megváltoztatásának tudománya (habituation studies) erre azt a megoldást javasolja, hogy csinálj helyette valami mást. Ilyenkor kezdenek emberek répát rágni, majd mivel a répa undorító, átállnak a folyamatos evésre. Akik nem, azok meg visszaesnek.

Kép innen

"I write books which express my disgust for people who find it easy and reasonable to kill."

Vonnegut levele a sorozó bizottságnak, amikor a fia elutasította a katonai szolgálatot Vietnamban.

Figyelem, milyen szomorú az apologetikus érvelés:

Szóval rendben vagyok, mert egy csomó törzsi hagyományt betartok, csak éppen ezt az egyet nem.

"Ha az orvosnak adott borítékra ráírod, hogy "Szeretettel, Anyukád", attól sem szeretni nem fogod az orvost, se az anyukája nem leszel. És a pénz, ami benne van, nem lesz ajándék, hanem bizony kenőpénz marad."

Fogságban született állatok gyakran nem tudnak visszaszokni a természetbe. Nem tartják természetesnek.

Ugyanígy vagyunk ezzel mi is. Beleszülettünk egy drogellenes keresztesháborúba - és azt hisszük, enélkül elszabadulna a pokol. Mármint hogy még jobban. Pedig a bűnözést, a halálozást, de még a túladagolásokat is maga a tilalom okozza.

Most elmesélem, hogyan is történt ez a drogtilalom. Utána pedig elmondom, milyen lesz az élet utána.

Lehet a fejeket kihúzni a dobozból, süket üvöltést abbahagyni, és kezdeni rácsodálkozni.