A politika arról szól, hogy kitől vegyünk el, mennyit, milyen kifogással és kinek adjuk oda.

A napi porhintés lényege, hogy melyik csoport, mely kisebbségek, milyen családi állapot legyen állami pénzzel támogatva, kiktől mennyit és milyen alapon vonjunk el.

Ezek a viták roppant hasznosak - amennyiben politikus vagy - mert egymás ellen hergelik az alattvalókat. És addig se azt nézik, mennyivel többet lopsz ki és pazarolsz el, mint amennyiről itt szó van.

A 2004-es olimpiai játékokra Athén például jó kis létesítményeket épített. Azóta is fűti a büszke lelkesedés a görögöket.

Ha nem lenne állam, ki építene stadionokat? Fotó: MILOS BICANSKI/GETTY IMAGES 

Ezek a viták ugyanakkor reménytelenül statikusak is. Soha senki nem időben gondolkodik, hanem az ideális, ha-egyszer-bevezetjük-örökké-jó-lesz megoldásban.

Foglalkoztam egy időben a generációs számlákkal, ami egy intergenerációs mérőszám, ami rámutat egy állam pénzügyeinek hosszú távú fenntarthatóságára - és hogy kiket szívat meg jobban. Az ötlet a 80-as évek óta van a levegőben, de a politika - érthető okokból - nem foglalkozik vele.

Ebben eddig semmi különös nincs, de ami igazán felbaszta az agyam, az a javaslat kritikája volt.

Szóval előbb röviden a generációs számlákról, utána pedig az ominózus kritika. Ugorjátok az intrót, ha már tudjátok mi az.

Észrevettem ám, hogy a rohadtmocsok, hogy mersz lelépni, mikor én akarlak kifacsarni, jogom van hozzá - retorikát leváltotta a  legalább gyere vissza utána, jó? Valahogy úgy képzelem, hogy a vonatkozó nemzetiminisztérium morning meetingjén körbeálltak a kollégák és miközben kiverték egymásnak, meggyőzték egymást, hogy ez majd egész biztosan megállítja az elvándorlást. Ahogy azt Móricka elképzeli.

Egyensugarú politikus zsigeri reakciója egy valódi (azaz nem általa kreált) problémára, hogy bizottságot hoz létre, biztost nevez ki, önt rá egy kis pénzt (ha van), és atyai büszkeséggel nézi, ahogy a bizottságközeliek széthordják. (Majd visszaosztanak neki.)

Szóval mélyen érintett kormányunk itthon tartaná a fiatalokat, és ehhez legmegfelelőbb módszernek az tűnt, hogy felelősöket nevezett ki, akik késlekedés nélkül roadshow-ra indultak.

A magyar kormány olyan szemérmetlen lenézéssel tekint a fiatalokra, ami nemzetközileg is kirívó. Orbánt mélyen érinti, hogy le akarunk lépni, de nem miattunk, hanem a szüleink miatt. Csak nekem fordult fel a gyomrom? 

Gondolkodtam, mi bajom vele. Úgy beszél, mint egy szülő.

Nem szégyelled magad? Te hálátlan kölök. Én pelenkáztalak, számtól a falatot, felneveltelek és úgy utáltam minden percét, hogy máig emlékszem. Ezért valakinek fizetni kell!

Hadd szögezzem le: Ez már nem csak gazdasági emigráció. Ez az exodus egy jól kivehető kormányzati attitűd eredménye is, ami szervesen következik a keresztényes-konzervatívos-mutyizós rezsimből. Nem csak anyagi okokból rossz fiatalnak lenni. Rosszul esik, ahogy beszélnek rólam.

Ha egy hülyeséget elég sokáig csinálnak, egy idő után magára ölti a Tradíció ünnepélyes megkérdőjelezhetetlenségét. Ezért van az, hogy a politikusaink akkora magától értetődőséggel ütik bele az orrukat az alattvalók magánéletébe, otthoni szokásaiba, szexuális életébe és ezért kezelnek minket két lábon járó adófizető-szaporító gépezetként. Mert mindig is azt tették.

A Vatikán még könyvet is adott ki az egyház által szentesített szexuális pozíciókról, amelyek természetesen kizárólag szaporítási célzattal vethetők be. (Az élvezetet lehetőleg kerülni kell - vagy ha elkerülhetetlen, legalább meggyónni. A gyerek pedig gondolom a penitencia...)

Az egyházi szakirodalomból kiderül egyebek között, hogy azok a párok, akik zsákbamacskát vettek el szűzen házasodtak:

• 22%-kal stabilabb kapcsolatba kerültek
• éppen 12%-kal jobb kommunikációs szintet értek el és
• 14%-kal nagyobb szexuális elégedettségről számoltak be.

Azt most inkább nem csapom le, hogy ezt mégis hogy a túróba számolták ki és mégis mi ilyenkor a benchmark a szexuális elégedettség terén.

De valahányszor politikust hallok a magánéletemről véleményt alkotni, vajon csak én látom, hogy a király meztelen? Hogy épp a szexuális életemről beszél nekem egy másik felnőtt humanoid? Hogy épp hülyét csinál magából? Hogy vagy perverz, aki mások szexuális életére gerjed, vagy csak kielégületlen és frusztrált.