A diétás tanácsadás (és általában a self-help műfaj) arról szól, hogy valamit valakinél jobban tudok. Vagy legalábbis az olvasó azt hiszi. Elhiszi amit röfögök, mert hiszen különben nem lenne kinyomtatva... Így a mindent jobban tudás alapkövetelmény.

Ugyanakkor fontos észrevenni, hogy a diéta, csakúgy mint az összes többi rituálé egyfajta igényt elégít ki. Aki nem veszi észre, hogy ez az igény mire irányul, az inkább ne ragadjon tollat.

Nem, nem lefogyni szeretnének. Hanem egy életviteli szabálykönyvet. Egy egészen kicsi, tudománynak álcázott autoritást, amelyik parancsokat ad. Ha még le is fogynának, isten lennék, de sajnos a fogyás a fejben keletkezik, így ebben nem tudok sokat segíteni. Valószínűleg le kéne mondani néhány önáltatásról is, azt meg ugye nem veszik jól az olvasók.

De engem most nem ez érdekel. Hanem hogy milyen valódi igényeket kell egy diétás könyvnek kielégíteni.

1. Legyen benne kifogás

Egy magyarázat, mitől nézel ki úgy, és az kinek a hibája (nem neked). Ha nem tudsz ilyen magyarázatot, inkább fel se hozd a témát, de előre jelzem, nem sok jóra számíthatsz.

Azt is tudnod kell, hogy a legtöbb ember ön- és testképe megragad 18 éves korában, amikor még csodásan nézett ki (szerinte). Ami azóta történt, az csak átmeneti. Az úszógumi alatt van az ő igazi énje. A munkahely és a peer pressure is jó kifogás, de ha ennél jobbat tudsz ajánlani, azonnal földre veti magát előtted. (De legalábbis bezárkózik a könyveddel meg egy zacsi csipsszel.)

2. Csak egy kicsi szenvedés

De az kell!

A szenvedésért jutalom jár, másért nem. Ezt minden valamire való birka tudja a keresztény kultúrkörben. Így az új étrend nem lehet szenvedésmentes.

A szenvedés, utánajárás és a lemondás pedig egy kiváló idő-strukturáló tényező. Egy rendes életmódguru beosztja helyetted az életedet és még véletlenül sem engedi, hogy ráébredj, nem csinálsz magadtól semmit.

A szenvedés lehet anyagi jellegű is. A konditerembe befizetés és a fogyitabletta megvétele is ilyen szenvedés - sokan nem véletlenül ezzel tudják le.