Legelőször is, számozd meg a tanácsaidat, így azt a benyomást keltheted, hogy komoly, átgondolt dolgokról lesz szó. 5 dolog, amit ma meg kell tenned, 8 dolog a boldog párkapcsolatért, a sikeres ember 7 legfontosabb tulajdonsága stb. Hogy miért pont 5, 8 vagy 7? Csak. Lehetne 6, 9 vagy 3 is? Lehetne.

(Nizzai Hómunkás vendégposztja következik)

A hétvégén elolvastam JK Rowling Casual Vacancy c. regényét, és mivel ma már semmi hasznos munka nincs kilátásban, gondoltam megosztom veletek, mit nem értek benne.

Először is, Rowling nem hagyott kétséget afelől, hogy politikai állásfoglalást tett le az asztalra. Ezzel nem is lenne gond. Már lassan minden kisgyerek ismeri a tündérmesét, amiben a gyermekeit egyedül nevelő, szegény bölcsész anyuka egy kávéházban (nem romkocsma!) megírja a Harry Pottert, majd sokáig házal vele, mígnem valamelyik kiadó befogadja és onnantól nincs megállás a világsikerig. (Bár egyes híresztelések szerint ez a mítosz el van kissé túlozva.) Az alapállása innentől kezdve érthető.

Rowling mindig indulattal nyilatkozik a konzervatív vén faszokról, akik rendre az egyedülálló anyákat teszik felelőssé minden társadalmi problémáért - és még segélyen élősködőknek is hívják őket - miközben a házasságot fétisként megoldásnak tartják minden problémára.

Ma elmesélem, mi fut át egy Lobster agyán, amikor bestsellert olvas. (A komolyabb könyvek ismertetését meghagyom Pirospöttynek, ő komoly témákkal is sokkal jobban mulattat.)

Király Rák a minap említette, hogy a munkahelyén egymásnak adják a 50 Shades-t. A nyugati sajtó is tele van az erről szóló történetekkel, follow-up sztorikkal. Lobstert pedig mindig érdekli, mi a jó üzlet a könyvpiacon. Így került a kezembe Dan Brown (falhoz vágtam pár száz oldal után), a Twilight széria és a Twilight fan fiction-ből kinőtt Fifty Shades of Grey is. (Mindet angolul olvastam, mert már Tótisz felbukkanása előtt rájöttem, hogy primitív szövegeket jobb úgy. Meg olcsóbb is.)

Vigyázat, gátlástalanul spoilerezek és nem is különösebben szégyellem magam érte, mert szerintem elég laufot hagytam már a könyvnek, hogy magáért beszéljen.