Ismered azt az érzést, amikor kapcsolatban vagy – ezért sokkal vonzóbbnak érzed magad?

A TOP 10 leghallgatottabb egyetemi szak az Egyesült Államokban (2012-13)

#1 Business Administration 314,345 (diploma per év)
#2 Liberal Arts 292,741
#3 Nursing 221,895
#4 Psychology 125,880
#5 General Studies 103,666
#6 Medical Assistant 92,605
#7 Cosmetology 82,278
#8 Biology 79,040
#9 Accounting 78,788
#10 Licensed Practical Nurse (LPN) 53,880

A TOP 25 skill, amivel a LinkedIn statisztikája szerint 2014-ben el lehetett helyezkedni:

1. Statisztikai elemzés és adatbányászat
2. Middleware and Integration Software
3. Storage Systems and Management
4. Network and Information Security
5. SEO/SEM Marketing
6. Business Intelligence
7. Mobil fejlesztés
8. Web Architecture and Development Framework
9. Algoritmus design
10. Perl/Python/Ruby
11. Data Engineering and Data Warehousing
12. Marketing kampány management
13. Mac/Linux/Unix
14. User Interface Design
15. Toborzás (ez egyértelműen LinkedIn-specifikus elem)
16. Digitális és online marketing
17. Computer grafika és animáció
18. Közgazdász
19. Java fejlesztő
20. Channel marketing
21. SAP ERP systems
22. Integrated circuit design
23. Shell Scripting Languages
24. Játékfejlesztő
25. Virtualizálás

Vagyis skill gap.

Akkor most a cica demonstrálja, milyen érzés diplomásként munkát keresni.

Azt árulja már el nekem valaki, hogy honnan a fészkes pokolból vélitek mindig tudni, hogy titeket miért nem hívnak vissza a háeresek? Mindenkitől hallom, hogy ő túl kövér/fiatal/öreg/képzett/hintaló, és őt azért nem veszik fel sehová.

Csak jelezném, hogy tudománytalan a megközelítésetek. A hipotézisetek többet mond a komplexusaitokról, mint az elutasítások okáról.

Engem még életemben nem hívtak vissza CV miatt, de még csak azt sem mondták meg, hogy miért. Pedig ha csak a postafiókomból elküldött jelentkezéseket számolom, már ezer fölött járok. Ebben benne vannak a fizetetlen szakmai gyakorlatra ácsingózások, de még oda is csak úgy vettek fel, hogy valaki végül beajánlott. De akkor szó nélkül. (Istenem, az emberek mennyire félnek saját döntést hozni...) Munkát én még CV alapján nem kaptam, pedig mindenki szerint rohadt impresszív. Ennyit arról, hogy valamiféle racionális döntés születne a lánc bármelyik pontján.

Amikor 2.3 millió ember jelentkezett 368 melóra, kávét főzni... India, Uttar Pradesh. Na, kit fognak kiválasztani? Hát a legtehetségesebbet.

És nem, nem szórom ész nélkül az életrajzokat. Én sem szeretném, ha hívogatnának, hogy szép nagy vagyok, elmehetnék például BKV-ellenőrnek - én sem rabolom mások idejét, hacsak nem győződtem meg, hogy nagyon is megfelelnék. Megvizsgálom a kiírást és csak 100%-os match esetén kezdek egyáltalán bele. Ugyanis egy jelentkezés nagy munka. Megnézni a céget, a helyet (mert az nekem számít), betartani a hülye formátumot. Van, ahol fél napot kell töltenem űrlapok kitöltögetésével, szkenneléssel meg lassan töltődő legördülőkkel - holott pontosan tudom, hogy senki nem fogja megnézni. Írni egy motivációs levelet, ami mesél arról, amit én tudok és ők kérnek. Átszerkeszteni a CV-t, hogy mindig az legyen elől, ami érdekelheti őket és az legyen a Summary-ben, amiért pont én és pont oda. Mert ha mégis elkezdenék olvasni, akkor nagyon szépnek és személyre szabottnak kell lennie. Az már nagy szó, akkor már benne vagyok az első 100-ban.

Az egyetlen "feedback", ha ezt lehet annak nevezni, egy ügyetlen interntől érkezett, aki 400 embernek CC-zte be az elutasító választ. Az a 400 email cím csak az A és B betűsök voltak. Egy obskurus kutatóintézet kiírására, ahová a kutatási terven 100-102%-ban volt odaillő. Na, ez már magyarázat.