Ki hallott már politikust azzal dicsekedni, hogy feltalálta a magától értetődőt: minden eszméből kiválogatja a legjobbat és az lesz az ő rendszere.

A kapitalizmusból tetszik neki a steak, amit a kövér ujjú bankár zabál, a szocializmusból, meg hogy ingyen van az ebéd.

Az eredmény?

Az emberek zabkását esznek majd, de azt olyan drágán, mint a bankár vette a steaket.

Épp csak nem ott helyben fizetnek érte, hanem adókban, szociális kiadásokban, stb.

És ehetetlen lesz, mert minden konyha államilag finanszírozott, ergo senkit nem rúgnak ki, ha szarul főz, vagy ha moslékot ad. Lehet máshová menni, ott is az van!

És ehhez nem kell gonosznak vagy ostobának lenni. A nagy, állami rendszerek maguk hozzák létre ezt. Ilyen a belső logikájuk.

Ja, amúgy tiszta kapitalizmus sem létezett még soha sehol. Olyan cég, amit megmentenek a saját hülyeségétől, az nem kapitalizmus. Ahol a legnagyobb cégek sorban állnak az államkassza kiadási ablakánál, az nem kapitalizmus. Ahol a politikusok versengve nyalják a "kampányukat támogató" cégek seggét, az nem kapitalizmus. Olyan rendszer, ahol minden válságnál kamatot vág a jegybank, nem szabad verseny. Bezzeg az üzleti titkot, azt ismerik!

Mielőtt eltemetnénk a kapitalizmust, előbb világra kéne hozni. Hagyni a rendszert, hogy megtisztuljon a felesleges pénzintézetektől és autógyártóktól és arra kényszeríteni őket, hogy találjanak más elfoglaltságot. Konzerválni a túlkapacitást roppan szocialista dolog.

Ja, hogy nem szoci, csak keynesi. Mindjárt más...

Mi a különbség egy állam és a maffia között? Komolyan.

A maffia megvéd a többi maffiától és elsősorban önmagától (nem gyújtja fel a boltodat), de csak akkor, ha befizeted az általa kiszabott védelmi pénzt.

Az állam megvéd a külső inváziótól (többi állam) és önmagától (börtön), de csak akkor, ha befizeted az általa kiszabott védelmi pénzt, vagyis az adót.

Az államok a territóriumok fölötti dominanciáért küzdő hadurakat és hercegecskéket váltották fel, de a tét ugyanaz maradt: Ki nyírhatja a területen legelésző birkákat?

A régi hadúrnak állandóan vigyáznia kellett rá, hogy ne lankadjon a félelem, amivel az uralmát fenntartotta és hogy ne dögöljön meg a területén lakó összes birka, mert akkor nem lenne mit nyírni.*

A maffia tehát az, ami az állam régen volt. Se több, se kevesebb.

Az sem igaz, hogy a maffia nem ad a védelmi pénzért semmit. Eredeti formájában még az özvegyekről is gondolkodott (mi itt káeurópában  még ezt is bunkóbban nyomjuk). Félállami szervezetek, mint a Hezbollah, a Tamil Tigrisek és a Muslim Brotherhood még ennél is tovább mennek. Szociális ellátást is biztosítanak az általuk ellenőrzött területeken. Igen, ők osztják a segélyt - szaudi és egyéb jóakarók pénzéből.

Ezen kívül odáig is elmehet a dolog, hogy a terület jogszolgáltatása is félállami szervezet kezébe kerül - és mondjuk az iszlám saria jogot kezdik érvényesíteni.

Esetleg oktatást biztosítanak - de csak kisfiúknak, akik így addig verhetik a koránba a kis fejüket, míg el nem érik a merénylő kort - lásd Afganisztánt.

Az állam egy kimondottan kártékony dolog, főleg ha nem hatékony. Anti-etatista Lobsterként soha nem volt a kedvencem és civilizáltabb társaságban soha nem is merülne fel ez a poszt. De az alternatívák még annál is rosszabbak. Sajnos oda kellett jutnom, hogy ezeket is számba vegyem.

Erőszakmonopólium

Unalomig ismételt közhely a Max Webertől származó megállapítás, mely szerint a modern állam a szervezett erőszak monopóliumával rendelkezik.

Miért van az összes politikus a falvak nagyszerűségével megáldva? Talán mert sosem jártak ott, csak falugyűlésen. És olyankor is visszafogták a lélegzetüket.

De rossz hírem van, kedves uraim, falun se vágnak minden nap disznót, mert a disznó nagy érték. Csak a politikus-delegáció kedvéért rendeztek disznótort. Mert annyira el vannak keseredve, és szükségük lenne pénzre. Ami magától nem megy oda, csak ha kényeztetik azt a szemétláda politikust.

A képen egy csirke látható virtuális valóság szemüvegben.

A produktivitás alatt ebben az esetben az egy óra alatt fejenként előállított GDP-t értjük. Kíváncsi vagyok, ebben csak a foglalkoztatottak vannak-e benne, vagy mindenki? Az utóbbi sok mindent megmagyarázna. Bár azt mondja, hogy ledolgozott munkaóra, tehát a munkanélkülit csak nem számolják bele. De ez így akkor is ciki.

Lobster felcsapott informatikusnak. Álmában.

Elmentem egy céghez, ahol az lett a feladatom, hogy a regisztrálókról megállapítsam, őszinték-e szándékaik. De nem ám egyenként, hanem egy algoritmussal. És nem ám az esszékből, amit a regisztrációjukhoz kell csatolni, hanem olyan dolgokból, amiket nem is tudják, hogy elküldtek magukról.

A cégem ezután fizet helyettük online vásárlásaik után - és az adataikat csak nekünk kell egyszer megadni. De az engem már nem érdekel, nekem a kód a dolgom.

Lássunk hozzá! Valódi-e a megadott név és cím? 

Hát, ha az a rendszergazda neve, az jó. Ha benecév, gáz. Ha arról a gépről mindig azt adják meg, biztos az. Ha mondjuk mindig ugyanaz a két ember, mondjuk Smith János és Smith Aranka, az is oké. Ha Smith János, Smith Aranka és Kredulus Edömér, akkor már gyanús. Tehát

IF name='Janos+Aranka', THEN score= +1

IF name='Janos+Aranka+bárki más', THEN score= -1

Na, ezzel megvoltunk. Hogy nyilvános gépről regeltél? Bad luck. Különben is milyen ember az olyan.

Van ugye egy nagy csomó törvény, ami már felesleges.

Van egy görög jogszabály, ami azt írja elő, hogy a cégek éves jenetéseiket legalább két országos és egy helyi lapban tegyék közzé. Ez utoljára még az internet előt volt értelmes gondolat. Manapság csak az maradt, hogy vállalkozónk vakarja a falat, mert ahelyett, hogy az üzletével törődne, újságokba kell üzeneteket írogatni - ráadásul a helyi lap, monopólium lévén, kétszer annyit kér, mint az országos.

Számtalan olyan magyar jogszabály is van, amelyet gyakorlatilag csak egy cégre hoztak létre, de az összes többinek ki kell tölteni a nyomtatványt, még ha kivételt is képez a szabály alól. Addig sem a cég profiljával törődnek.

Aztán vannak azok a jogszabályok, amik ugyan az első években valóban a kívánt célt érték el, de a jogszabály hatásai időben is dinamikusan változók, így mára már kontraproduktívvá váltak.

Ott vannak a kiskapuk, amiket első évben még csak a képviselő urak cégei használnak ki, utána meg már mindenki.

Vagy éppen olyan dolgok, amik egy bizonyos történelmi helyzetben értelmezhetők és tartalmuknál fogva elévülnek.

Mi lenne, ha a jogszabályok alapértelmezettként szépen elévülnének egy idő után?

A Liberatórium itten tárgyalja, mekkora öngól az Egyenlő munkáért egyenlő bért elv jófajta kommunista szlogenje a sötétzöld és mélybalos, ám angyalian jószándékú és jámbor LMP-s szándéka.

Nekem az is eszembe jutott, kik akartak ilyesmit mostanában a gyakorlataban meghonosítani és mennyiért. Nem muszáj belelépnünk ugyanabba, tanulhatnánk néha mások hibáiból is. (Ha már a saját kommunista tapasztalatainkat olyan nehéz helyesen értelmezni.)

Szóval van egy brit quango (gúnynév, kvázi NGO-t jelent), aminek az a feladata, hogy a beszédes nevű Equality Act (2010. október) nevű törvény betartását foganatosítsa.

A quango egy olyan állat, amely sok pénzt kap az államtól egy nemes célra, aminek az elköltése a magánügye. Az Equality Act esetében ez a nemes cél a diszkrimináció és az esélyegyenlőtlenség megszüntetése. Piros pont, amiért nem pont a de facto vagyonegyenlőtlenség megszüntetésével akarják kezdeni, de attól még nem megy nekik.

A nevezett EHRC nevű quango működése egészen zseniális, a ráfordított évi 70 millió font (21 milliárd HUF) minden pennyjét megéri, mert ha más nem, hát a 400 alkalmazott mindenképp örül neki. Az EHRC például mindig zsémbel az egyetemekkel és a munkahelyekkel, ha nemi vagy etnikai diszparitást tapasztal, mint például bizonyos társadalmi csoportnak a lakosság körében tapasztalahtó, vélt statisztikai arányaihoz képest eltérő arányú alkalmazása egy bizonyos munkahelyen.

A gyakorlatban olyankor szembesülsz vele, amikor jelentkezel egy állásra. Fotót, vagy fényképes önéletrajzot sem csatolhatsz, nehogy arról valami kiderüljön rólad, viszont ott vár a honlapon egy kérdőív. Utolsó oldalán mindenféle kérdéssel, amik a nemedet, vallásodat, etnikai hátteredet, bugyi- és péniszméretedet illetve egészségi állapotodat firtatják, azzal a nemes szándékkal, hogy még véletlenül se vehessék őket figyelembe a kiválasztásnál.

Nem vicc.