Feltűnt már, hogy csak az erősebb fejezheti ki káromkodással a frusztrációját?

Ha valami fáj, nem sikerült, ha valaki bántott, csak az erősebb káromkodhat. Ha gyengébb teszi, azt kioktatjuk.

Hogy „nő szájából ilyet”… Meg hogy gyerek ne mondjon csúnyát. Meg ha ott van a felettesed, akkor monitorozd a szavaidat. De miért is?

Hát hogy addig se azzal törődj, hogy ez így nem igazságos.

1. Hát mert csak ő lehet legitim módon frusztrált. Ha te frusztrált vagy, az nem olyan érvényes. Az senkit nem érdekel. Ne okozz neki kellemetlen pillanatokat azzal, hogy úgy teszel, mintha a te bibis ujjad ugyanolyan fontos lenne, mint az övé.
2. Mert neked ne legyen panaszod. Te csak béleld ki az életét mosolygással és elégedettséggel, hogy jobban érezze magát. Az a funkciód az ő életében, és te nem vagy te, csak egy funkció az ő életében.
3. Mert ha elégedett vagy, azt neki köszönheted, ergo kérhet valamit érte. Ha már olyan elégedett vagy, akkor ma menjen az az anál. Ha már olyan jó neked, készítsd még el azt az excelt, mielőtt hazamész. Ha már olyan jó neked, minek még az a Transformers?

Az egybites emberek világában ha neked jó, akkor másnak biztos rossz. És ha neked nem rossz, akkor másnak nem adtál meg valamit. Ha tehát mosolyogsz, tartozol neki.

Mások szavainak monitorozása egy évezredes hatalmi eszköz. Ezzel fejezik ki, hogy ha gyenge vagy, függő vagy, kiszolgáltatott vagy, alávetett vagy, akkor még panaszkodásnak sincs helye. Akkor a te ujjad kevésbé fáj, ha ráversz a kalapáccsal.

De arra eddig nem gondoltam, hogy ezzel csak a kisebbeket basztatjuk. Felnőtt férfi káromkodhat, nem szólunk rá, mert ő az erősebb. Ha gyerek vagy nő mondja, rászólunk.

Ha a gyereknek frusztráló, hogy másnak nagyobb a homokozó lapátja, az kisebb sérelem, mintha téged frusztrálna, hogy a szomszédnak nagyobb az autója. De hol fáj az neked jobban, mint a gyereknek a homokozólapát? Elmondom, sehol. Nem arról van szó, hogy te vagy a kenyérkereső atyaúristen, nem arról van szó, hogy meg kell oldani a problémát, hanem hogy kimondhatja-e a gyerek a frusztrációját. Mert te igen.

Ha a gyerek káromkodik, akkor a káromkodásról beszélünk vele, nem arról, hogy mi frusztrálja ennyire. Még le is basszuk, pedig valami baja van. Csak úgy élhet túl, ha benyal nekünk, mert mi etetjük, szóval az ő problémája kuss.

Ha egy nő káromkodik, gyorsan tudtára hozzuk, hogy ez árt a vonzóságának. A kicsi kis szájacskája nem lesz olyan csókos és azt ugye nem akarhatja. Csak úgy élhet túl, ha elnyeri az érdeklődésünket.

A főnök, a szülő, meg az erősebb úgy általában, az bezzeg káromkodhat - és él is vele. Ő a dominanciáját fejezi ki vele, és persze félelemkeltésre használja. Már az is ijesztő, ha az erősebb felemeli a hangját, ehhez adódik még, hogy tabu szavakat mond, és akkor jujujjujjj! A belénk épített blokkolók felcsapódnak és befékeznek, és még a kelleténél is jobban megrettenünk.

Hiába, nem éri meg függeni.

De miért tilos a gyengébbnek tabu szavakat használni?

• A te sérelmed kisebb, mert te kisebb vagy.
• A te fájdalmad kisebb (mi több, hiszti) mert te kisebb vagy.
• Te irracionálisabb vagy, hányszor tanítottam már neked, szóval ha neked fáj, az csak a fejedben van.
• Nem is történt semmi, és különben is a te hibád.

A nőket amúgy is megszoktuk, hogy szenvednek. Bámuljuk az arcukat a TV-ben szülés közben (csak szerintem látok aránytalanul sok nőt vajúdni filmekben?), havonta véreznek meg görcsölnek, az maga a nagybetűs Természet, még véletlenül sem probléma, amit illene megoldani. Bezzeg ha egy férfi fájdalomra panaszkodik, még a kórházak is komolyabban veszik. És ez bizony életekbe kerül. (Egyáltalán van olyan eleme a szájbakúrt szexizmusnak, ami nem ölt még embert?)

Ha apu beteg, mindenki lábujjhegyre. Ha a gyerek panaszkodik, csak az anyja veszi komolyan, vagy még ő sem, mert biztos szimulál, figyelmet akar, vagy nem akar iskolába menni. Mi viszont nem vesszük komolyan se a gyereket, se az anyját. Mert az csak hiszti. Ha a beosztott beteg, az biztos csak lusta. Ha panaszkodik rá, rontja a morált. Ha sálban ül, direkt bosszantani akar. Bezzeg ha a főnök érzi rosszul magát és mindenkinek beszél róla, őt meg kell hallgatni.

Mert csak az erősebb fejezheti ki, hogy valami nem jó.

Egyáltalán miért csúnya szó a csúnya szó?

A káromkodás egy történelmileg stabil pont. Hirtelen felindulásból, vagy ha fájdalom ér, mindenki mond csúnyát. De hogy mi a csúnya? Hát, a szex, meg az istenek.

Ez az egész csúnya szavak-dolog egy nagyon furcsa tabu. Semmi szemmel látható értelme vagy funkciója nincs. Innen lehet tudni, hogy hatalmi eszköz.

A lépemről beszélhetek, mert azzal nem végzek szexet, de a farkamról nem, mert azzal igen. És a szex az olyan dolog, hogy rendes ember nem csinálja. Csak bűnöző, ártó szándékkal… ja nem.

Ez az egész szex-tabu dolog egy hatalmas önelnyomó kibaszás. A vallás szintúgy, ahol nem szabad beszélni Voldemortról, mert csak. És ha jól sejtem, ezzel le is fedtem a káromkodás összes létező irányát.

Vajon akkor is létezne káromkodás, ha nem lennének értelmetlen tabuk? Mit kiabálnál, ha szexről és istenről amúgy is lehetne hangosan beszélni?

A káromkodás egyébként bizonyított fájdalomcsillapító és tűrésküszöb-emelő. Erről többet itt és itt. Szóval ha valaki káromkodik és neked kedved támad leszólni a magas lóról, lehet, hogy inkább magadba kéne nézned.

Miért is akarod ezt neki megtiltani?

Netán szopatod, hogy neki jobban fájjon és több ereje menjen el a tűréssel? Vagy tán te is csak egy buta csicska vagy, akinek nem szabad káromkodni  - és ész nélkül osztod tovább másnak is a csicskulást? Simán lehet. A hatalmi szerkezeteket nem csak a hatalmasok tartják fenn, hanem az öntudatlan kiskápók is, aki nem is tudják, hogy magukkal is kibasznak.

A lényeg, hogy amíg a szavaidat nyeled, meg még a fájdalmat is tűröd, addig is energiát emésztesz, ami különben arra ment volna el, hogy javíts a helyzeteden.

 Ez a poszt kérésre íródott. Fogadj te is örökbe egy posztot!