Ha valamire ráírják, hogy valamitől mentes, rendszerint örülünk.
Mert a -mentesség azt sugallja, hogy nélküle jobban járunk. Talán azt is, hogy eddig rutinszerűen rosszul jártunk. Amikor először olvasol egy hirdetésben ecetmentes parfümről, feltételezed, hogy ez jó dolog (különben nem írták volna oda), és hogy más termékekben meg ecet van.
És amikor találkozol a kozmetikussal, aki szintén látta azt a hirdetést és dícséri az ecetmentes parfümöket, akkor már egészen biztos vagy benne, hogy ez tény. Legközelebb a boltban azt fogod keresni.
Ha azt mondják, valaki "gyerektelen", az azt sugallja, hogy hiányos. Hogy a normális az, ha van, és a gyerek egy olyan dolog, aminek a hiánya definiál valakit.
Ez azonban elég egysíkú gondolkodás. Nem csak egyféle boldogság van és nem csak egyféle életút.
Ezért is nevezték át a gyerektelent gyerekmentesre (childfree)
Majd mivel a legtöbb troll azzal kezdi, hogy biztos savanyú a szőlő, hozzátették, hogy saját döntésből gyerekmentes (childfree by choice).
Na, és ezt szinte képtelenség lenyelni.
Kicsi korom óta foglalkoztatott, hogy egyes dolgokat miért kínálnak olyan hevesen - ha az nekem amúgy is jó. Ez vonatkozott az életbiztosítástól kezdve a katonaságig mindenre (az életbiztosítást értelemszerűen apámnak kínálták, nem nekem).
És kicsi korom óta mindenki jobban tudta nálam, hogy akarok-e majd gyereket - és ami még furcsább, iszonyú fontosnak tartották, hogy már 7-8-10 évesen meggyőzzenek róla, hogy de akarni fogok. Nem várhattak addig az önigazolással.
Azt hittem, ha 18 leszek, abbhagyják, mert a 18 az felnőtt. Persze 18 jött és ment, és én is rájöttem, hogy nem jelent semmit. Okosabb nem lettem, és a görög kórus sem csitult. Azóta elmúltam 30 és a győzködés sokkal nyíltabbá és erőszakosabbá vált.
Pedig én még nem is hallgatok egy mondatnál többet olyanoktól, akik még nem is ismernek, de már jobban tudják. Mégis, azt az egy mondatot egyesek arra szeretik használni, hogy az életvitelemmel kapcsolatos legmeghatározóbb, legdurvább kérdésben jobban tudják, mi kéne nekem.
Azóta persze sokat olvastam és megismerkedtem például a Stockholm szindróma definíciójával. Ami természetesen azért tetszett, mert azt állította, amit amúgy is sejtettem: hogy ha bebizonyosodik, hogy a túszdrámából lett volna kiút, összeomlana a túsz, aki a túlélés érdekében meggyőzte magát arról, hogy nincs kiút.
Más szóval: szar érzés, ha mások megússzák a katonaságot. Az azt jelentené, hogy én is megúszhattam volna. Ezért tukmálják. Az áldozatokból lesznek a legjobb végrehajtók, ha nem mindjárt elkövetők.
A gyerekmentes mozgalom
A gyerekmentesek Magyarországon max egyedül, csendben kushadnak, főleg hogy állami szinten túrkálnak a szaporító szerveink környékén. (Ami ugye nemzeti kincs, és mivel az adófizető-kitermelésben a szűk keresztmetszet a női anatómia, azt kell nyomás alá helyezni, hogy meglegyen a termelési kvóta.)
Érdekes megnézni, arrafelé ki mivel indokolja a gyerek-nem-vállalást - bár szerintem szánalmas, hogy egyáltalán indokolni kell.
Mármint a nőknek. Férfiaktól nem szokták kérdezni a magyarázatot. Egyértelmű, mit nyerhetnek vele, ha nem csinálnak családot.
Így férfiaknak csak félve szuggerálják, hogy majd-megbánoooood... Esetleg azzal cukkolják őket, hogy a férfiak termékenysége hanyatlik, úgyhogy csak egy teherbe ejtett barátnővel bizonyíthatják a férfiasságukat. Amit a hülyébbje meg is tesz - hogy aztán rácsodálkozzon, mekkora marha volt, és hogy dehogy férfi ő, hanem csak egy manipulálható kölyök. (De persze soha nem fog rájönni, hogy egy lassan úszó spermákról szóló cikk ragad meg a kis agyában.)
Pedig millió más értelmetlen életút létezik, nem a saját hülyeségünk genetikai továbbörökítése az egyetlen.
Na szóval belefutottam pár ilyen fórumba, ahol a magyar inkarnációkkal ellentétben arról is nyíltan lehet beszélni, hogy nem akar valaki gyereket, illetve lehet névtelenül (és cenzúrázatlanul) gyónni azoknak, akik meggondolták magukat csak ugye gyereket nem lehet visszavinni.
Sajnos magasról lehet nagyot esni.
A gyerekkel kapcsolatos bárgyú, gügyögő mítoszok csak kislányok indokrtinálására szolgálnak - mégis megeszik felnőttek is.
És mint minden értelmetlen így-kéne-élni klisé, ez is megnyomorítja azokat, akik megpróbálják a valóságban is megtalálni a képeskönyv-boldogságot. De ahogy a párkapcsolat, úgy a gyerekvállalás sem olyan, mint ahogy filmekben leírják.
A névtelen fórumokon panaszkodó szerencsétlenek "bűnei" jellemzően érthető frusztrációk - de mivel akkora gennyes nagy tabuk a gyereket övező mítoszok, ezért nyíltan nem vállalhatják őket.
Na, innentől kezdve engem érdekel a dolog.
Összeszedtem pár visszatérő érvet - és megnéztem azt is, miket mondanak erről a Anonim Megbánók.
Kihagytam viszont a szokásos hülyeségeket, hogy a gyerek drága meg fárasztó. Ha azt akarod, semmi nem drága és túl fárasztó.
1. Megszűnsz létezni
Egy szereppé válsz - és soha többé nem tudod levetni. Főleg ha nő vagy.
És mivel a szerep mindig egy másik egyed életében betöltött funkció, elmondhatjuk, hogy egyénből valaki más kiszolgálójává válsz. És az a valaki más az nem csak a gyerek. A társadalomnak is vannak elvárásai egy szülőre nézve. Őket is ki kell elégítened.
Ha a terhesség felkészülés bármire, akkor az az, hogyan válasz láthatatlanná és hogyan kell beérned egy derivatív szerepkörrel. Mostantól mindörökre.
Már az első látható jeleknél elkezded érezni, hogy ez itt valami más, mint amire számítottál. Amikor elmondod a nagy hírt, végre meg kéne könnyebbülnöd, hiszen pont ezt akarták tőled - valahogy mégsem csökken a nyomás.
Kevesen elég analitikusak ahhoz, hogy szétválasszák a terhesség okozta változást attól, ahogy megváltozik, ahogy rád néznek az emberek. Mindenesetre mindenki igyekszik elnyomni az összes lehetséges ambivalens vagy rossz érzést. Pedig hacsak nem arra vagy kondicionálva kislánykorod óta, hogy anyává kell válnod, akkor lesznek ambivalens érzéseid.
Ha már ezt is árulásként éled meg a gyerekkel szemben, várd meg, mi jön ezután.
A gyerekedet még nem ismered. Lehet, hogy seggfej lesz, lehet, hogy kurva jófej. Rajtad is múlik.
De azt, hogy az anya-szerep szar, azt előre lehet tudni.
A témában óvatosan őszinteséget próbálgatók keresik a szavakat, hogyan mondhatnák el, hogy a gyerekük jófej, de anyák nem akarnak lenni.
A gyereked lehet, hogy cuki, de az anya-szerepet is akarod?
Csak mert soha többé, a büdös életben nem veheted le. És azokat a pillanatokat, amíg valaki nem tudja rólad, elkezded majd élvezni.
És persze ezért is bűntudatod lesz.
2. Szerepzavar, mint stresszforrás
Valahol már okoskodtam arról, hogy miért olyan elképesztően nyomasztó "életed legdrágább napja". Egy esküvőn egyszerre kéne lenned az összes élet-szerepedben, hiszen ott van a barát a szülő, a rokon, a munkatárs, a házastárs rokona, a rokon házastársa - és neked mindegyikkel külön kapcsolatod volt eddig.
Aztán amikor mind ott van, nem is az a rossz, hogy mindegyikkel máshogy kell kommunikálni, hanem hogy mindegyik látja, ahogyan a másikkal kommunikálsz. Elvileg nincs abban semmi titok, de mégis kínos. Mintha rajtakapnának egy hazugságon. Egy szerepjátékon. Egy végtelenített vasárnap délután az egész, amikor a szüleid folyamatosan gügyögnek neked a barátnőd jelenlétében.
Az apa/anyaszerep és a partnerszerep ráadásul egyformán intenzív és személyes - és egyszerre kéne mind a kettőben lenned.
Otthon. Amikor elvileg relaxálnod kéne, te a legdurvább szerepzavarral, többes funkcióval és legalább két irányba való megfeleléssel töltöd az idődet.
Nem véletlen, hogy a méréses (azaz nem önbevallásos) stressz-teszten az alanyok azon része, amelyik nem egyedül élt, az otthon szenvedte el a legtöbb stresszt. (Önbevallásnál a 'boldognak kellene lennem' elnyomja az 'igazából nem vagyok azt".)
TED, 2010. Elég gyengus videó, ha tabudöntögetésről van szó, de ez is mutatja, mennyire tabu a téma. A videóért klikk a képre.
A gyerek nagyon nagy teher egy párkapcston. (Főleg ha azt hitték, ettől majd jobb lesz.) Ha meg azt hitték, hogy ez menti majd meg az unalomtól, még nagyobb a baj.
3. A tested sem a tiéd
Főleg terhesség alatt.
Hallottál már nőket arról panaszkodni, hogy vadidegenek kiütöttéka kezükből a jégkrémet, vörösbort, szénsavas vizet, hogy megvédjék a magzatot? Vajon ha egy nemterhes egyednek szólnának be így, akkor mi történne?
Függetlenül attól, kinek a táplálkozási dogmája mit állít a szénsavas víz vagy a hegyi kristály hatásáról a magzatra, annyi biztos, hogy ez durva. Amint látszik rajta a terhesség, a nő teste közügy. És ettől bárkit kiverne a víz. Hónapokig úgy járkálni az utcán, hogy mindenkinek ugyanaz jut rólad az eszébe nagyon kellemetlen. És ha ez a testedről szól, még súlyosabb a helyzet.
Következtetés: Hiába van a gyereknek apja és anyja, az a gyerek a társadalomé és majd ők megvédik a magzatot.
Tényleg, kié is az a gyerek? Magadnak csináltad vagy a szüleid kedvéért? Vagy csak egy bepalizott Neo vagy, akit a Mátrix rávett, hogy adj még egy fogaskereket a gépezetnek - és még neveld is te. Rossz belegondolni, de az is vagy. És ha te magad nem egy csecsemőt akartál, aki majd egyszer valamikor gyerek, aztán felnőtt lesz, akkor igen, téged is bepaliztak. Sodródtál az árral és most már nem lehet visszacsinálni. Pedig csak most kezded kapisgálni.
Ha komolyan azt hiszed, hogy a szaporító szerved a sajátod, próbálj meg tőle megválni. Nézd meg, hogy az országban, ahol laksz, engedik-e és milyen adminisztratív akadályokat gördítenek eléd, ha el akarod köttetni magad. Hány lebeszélő-emberrel kell találkoznod, hány hónapig, évig kell visszajárnod, hogy jól végiggondoltad, hány kitermelt utódot írbak elő, mielőtt egyáltalán jelentkezhetsz.
És nem csak állami finanszírozással. Az állam adófizetőt akar és kész. De akkor sem engedik, hogy kizárd az esélyét, ha te fizeted.
4. Szülés
Erről mindenhol mennek a rémtörténetek, nem is szaporítanám a szót.
Engem az szórakoztat rettenetesen, ahogy a világon semmi de SEMMI nem szól mellette, úgyhogy el kell fogadni, hogy a szülés egy jó dolog, mert csak. A vallás jut róla eszembe. Épp azért kell szeretni, mert semmi racionális ok nem lenne mellette.
Pedig ha a a negédes szentanyaság-marketinget kikapcsoljuk, biológiailag valami egészen borzalmasat látunk. A maradandó egészségkárosodást, sebeket, inkontinenciát harci sérülésként mitizáló anyák passzív agresszív mártírok - és már előre sajnálom a kölykeiket.
Ha marslakóként szemlélem az emberi szaporodást, akkor a terhesség egy egészen természetellenes dolog, a szülés meg gyakorlatilag a legrosszabb módja a reprodukciónak. Pláne ebben a formájában.
De ha már a vallásnál tartunk, a Biblia szerint (ami nekem nem mérvadó, de a gyerekbuziknak pont igen) a szülés éppenhogy kibaszás az emberekkel a kedves istenkéjüktől. Bünti. És egyben annak a módja, hogy a nőstényt alárendelje a férfinak. És ki ne felejtsem: a bünti azért jár, mert tanulni akartak.
Így tuti el is kerülhető, hogy egy egyed nagyon megokosodjon. Büntesd meg jó fiatalon gyerekneveléssel, amikor még ő maga sem tud semmit, amire megtaníthatná a gyereket, aztán mire kiszabadulna a teher alól, legyen olyan öreg, hogy már ne érje meg. Elfelejtettem mondani, de amikor kimérte rájuk a szaporodás kínját, az isten egyben megfosztotta az embereket a halhatatlanságtól.
Hova rohanjak imádkozni hozzá:)
De ne aggódj, a terhesség nem csak fizikailag vág tönkre. Tényleg ez lesz a legkisebb bajod. Az életedet is megnézheted - főleg ha nem minden pórusoddal ezt akartad előtte.
5. Visszafordíthatatlan
Tudom, már a házastársadat is úgy választottad, hogy aki végre hajlandó volt igent mondani. De a házasságból még - nagy nehezen - ki lehet lépni. A gyerekből nem.
Igazából semmilyen érv nem elégséges ahhoz, hogy egy ambivalens embert rávegyél a gyerekvállalásra, mert ezt nem lehet csak kipróbálni. Amíg nem akarja valaki magától, addig mindenkinek kussolnia kéne.
Ezért nem elég a majd-megtudod, meg a próbáld ki. Illetve el, ha csak azt akarjuk, hogy más is a mi cipőkbe kerüljön.
Az amerikai abortuszellenesek is csak addig szenvelegnek, amíg kipasszírozzák szerencsétlen nőből a gyereket, utána úgy otthagyják, mint macskát az alommal.
Vagyis bocs, nem. Még utána kiabálnak, hogy ha a gyereknek bármi baja esik, ha nem biztosítasz neki teljes, boldog életet a sajátod árán, akkor a törvény teljes erejével lecsapnak rád. Oszt jónapot.
De ez igaz azokra is, akik beledumálnak a gyerekvállalásba. Anyádra, aki csak csendben forgatja a szemét, hiszen tudod te magadtól, hogy mit akar. Az idegenekre, akik három perccel bemutatkozás után már kifejtik a véleményüket. A barátaidra, akik kicsit azért már kevésnek tartanak, mert még mindig nem mentél utánuk az apaságba. A barátnőidre, akikkel tényleg nem lehet semmi másról beszélni, különösen ha nem csak átmenetileg vagy gyerektelen, hanem horribile dictu, esetleg egyáltalán nem akarsz gyereket. De még a partneredre is, akivel egyre többet vitáztok a fogamzásgátlásról.
Intő jel, ha már a saját kezedbe kellett venned a dolgot, mert őbenne nem bízol többet. (És ezt hívod kapcsolatnak.)
Bárki, aki gyereket akar kinyerni egy gyerektelenből, mindegy milyen indokkal csinálja, az egy felelőtlen ártány. Akkor is ha istenre, hazára, nyugdíjrendszerre vagy a saját elégedettségére hivatkozik. Akkor is, ha csak társaságot akar a saját magányában.
Pszt... Ne szólj a nőknek, hogy tuti elszigetelődnek.
De ha egyszer beledumáltak, nincs visszaút. Eddig voltak "kedvesek" veled, most már megölnek, hanem vagy kedves a gyerekkel és nem neveled arra, amire ők akarják használni.
Ja, és a követelések nemhogy nem csökkennek - de még nőni is fognak utána. Mondjuk ezt előre láttad volna, ha gondolkodsz.
6. Gyerek > Ember
Az egy perverzió, ami szerint egy még meg nem született ember fontosabb, mint aki ott áll előtted.
Ha azt hiszed, hogy születés után legalább valamennyi lemegy ebből az össztársadalmi beleugatásból, tévedsz.
A gyereken keresztül minden lépésedről véleményt fognak alkotni. A társadalom véleményétől való aprócska függetlenedés éveinek örökre vége. Sem voltál teljesen szabad, de a különköltözés és a gyerek között volt pár éved. Már amibe nem röttyentett bele a sok rokon, aki követelte a gyereket.
Nem véletlenül követelte. A gyerek révén az életedbe látnak.
Soha ne hagyd, hogy olyanok hozzák meg a döntéseidet, akik nem viselik a következményeit.
7. Stockholm-szindróma
Örömmel jelenthetem viszont, hogy ha már megvan a gyerek, önfeledt boldogságot fogsz bediktálni minden kérdőíves embernek.
Kivéve persze, ha névtelen a kérdőív. Anonimitásban a gyerekesek 70%-a azt fogja válaszolni, hogy "igen, de..." Vagyis hogy a gyereket szeretem, de ha visszacsinálhatnám, inkább gyerek nélkül szeretnék élni.
Ennek a magyarázata szemtelenül egyszerű. A visszafordíthatatlanság és a mások figyelő tekintetének durva kombinációja.
A Stockholm-szindróma kialakulásához elengedhetetlen, hogy az áldozat úgy gondolja, a helyzetből nem tud kilépni. És akkor szeretni kezdi a túszejtőjét, azonosul vele érzelmileg és az ő szemével kezdi nézni a világot. A túszejtő érdekeit tartja szem előtt - és végül akkor sem sétál el, ha már megetné. Sőt, menti is a támadóját.
A gyerekből nem lehet kilépni. Az orgazmustól kezdve, ami létrehozta, nincs visszaút. Indokolt hát a Stockholm-szindróma. Elvégre te sem akarod úgy leélni az életed, hogy örökre duzzogsz és sírsz a körülményeid miatt. Nem véletlenül nézzük le azokat, akik a megváltoztathatatlanon busongnak, miközben azt sem próbálják meg, amit még megtehetnének. Ha már megvan a gyerek, tényleg seggfej lennél meg sem próbálni örülni neki.
A gyerek márpedig kínoz. de csakúgy, mint a túszejtők esetében, a legkisebb emberséges gesztus elég ahhoz, hogy meghatódj, és elolvadj. Közéd is lövethetett volna, mégis mosolygott egyet két mellrágás között. Hát nem isteni?
8. Magasról lehet nagyot esni
De a 70%-os "megbánási rátának" nem csak az az oka, hogy 70%-nak ez tényleg nem való. Hanem az is, hogy annyian lettek félrevezetve.
Az újszülött istenítése szerintem jóvátehetetlen károkat okozott a gyerekvállalás terén. Ha még a szerencsétlen áldozat úgy is megy bele, hogy ez majd jó lesz, akkor hatalmas lesz a pofon, amit a bébike leken az első pár évben.
Az ugyanis egy büntetőgép. Az alvásmegvonás bevett kínzási technika, az érzelmeket meg a hálát csak te látod bele, miközben pszichológusok szerint olyan hat hónapig azt sem tudja, hogy ő külön személy. Vagyis neki te nem vagy külön személy. Ez így elsőre lehet, hogy melengetően hangzik, de próbáld ki élesben, 10 percig. Azzal a tudattal, hogy soha nem lesz vége. Ez a helyzet már így marad.
Próbálj ne pánikolni, és ha mégis, eszedbe ne jusson kimutatni.
Mert én itt most mondhatom, hogy kibaszás - mert gyerektelen vagyok. Mégpedig pont ezért. De te már soha nem mondhatod. Mert ha gyereked van, tényleg görény lennél.
Maradnak a névtelen fórumok.
9. Gondolatbűn
Egyáltalán: eszedbe ne jusson bákinek beszélni a gondolataidról. Gondolatbűnt követtél el, ha neked ez nem tetszik. Ismert társadalmi fegyver ez, nem szabad alábecsülni.
Mindenről, amit korábban sérelemként éltél volna meg, meg kell tanulnod azt gondolni, hogy ez jó, vagy hogy világrendje, de leginkább azt, hogy ezt te szereted. És hiába érzel leggyakrabban dühöt vagy csalódottságot, netán pánikot vagy hálátlanságot a gyereked miatt, azt kell érezned, hogy ez a szeretet.
De a gyerek már csak olyan, hogy évtizedes távlatban csak a valóságot tanulja el, nem azt, amit mondasz róla. Lehet, hogy szóban elhiszi, hogy ez itten szeretet volt, de nagyon is látja, hogy igazából mindenki szenvedett. Mint egy kis csaló, aki a bűvész kezét nézi, nem a felröppenő galambokat.
És megismétli. Mert nem vigyázol, átdefiniálod, mi a szeretet - és átadod a gyerekednek is, hogy a mártírság = szeretet. Pedig azt pont nem szeretnéd neki. (Vagy ki tudja)
10. A Szent Gyermek és a totális állam
A huszadik század során a gyerek észrevétlenül lett ha-kell-ha-nem-jön természeti csapásból és munkára fogható családtagból hatalmas érzelmi és gazdasági befektetést kívánó - és amúgy haszontalan kis uralkodóvá. A gyerek szükségletei nemhogy megelőzik a felnőttekét, de amíg a gyereknek bármilyen igénye van, addig a szülővel nem is illik törődni. Ha magaddal is töltesz időt, mentegetőznöd kell, vagy titkolnod - és akkor már csak a bűntudatot kell megtanulni élvezni.
Soha a büdös életben nem leszel tökéletes apa vagy anya, mint ahogy semmi másban sem lehetsz tökéletes. Minden gyereket fogja érni frusztráció, és minden gyereknek lesz egy legnagyobb sérelme. Lehet, hogy nem akarja felróni neked, mert nem voltak irreális elvárásai a szüleit illetően. Mert amint elég esze lett hozzá, megértette, hogy a szülei is emberek, nem csak szülők. Még ha apának és anyának is kell hívni őket - hogy el ne felejtsék.
De ezt csak akkor fogják megtudni, ha te is úgy gondolod. És a környezeted ebben nem segít. Igazából a lehetetlent kérem most tőled. 20 évig észben tartani, hogy ember vagy, nem csak nevelőgép. Amikor senki más nem tekint többé emberként rád.
A gyerek piedesztálra állításához persze kellett, hogy a huszadik század totalitárius államai felfedezzék a korai, tömeges indoktrinációban rejlő lehetőségeket. Meg persze azt us, hogy a gyerek a legrövidebb út, hogy beleugass a felnőttek életébe.
A gyerekek puszta létezése hatalmas kincs egy államnak. Nem csak az adófizetők, a katonák és a továbbszaporításra alkalmas nőstények miatt. Pedofilokra hivatkozva gyakorlatilag bármit megtehetnek ellened - és te nem állsz ellent. Támogatni fogod.
11. A legtöbb gyerek melletti érv szánalmasan önző
Tényleg.
Kivéve persze az,ha valaki tényleg, magától szeretne.
Nem csak a hülye génjei miatt, ami nélkül hová is lenne a Föld bolygó, meg nem csak nyugdíj miatt. Pláne nem a kereszténydemokrata nempárt mentális öklendezését benyalva.
Belemennél abba, hogy a gyereked felnőve úgy dönt, hogy nem akar látni többé? Hogy nem fog anyagilag támogatni? Ne aggódj, nem kell válaszolnod. A törvény kötelezi helyetted.
Belemennél, hogy nem jár haza, csak hogy eldicsekedhess a szomszédoknak, hogy hazajár? Hogy nem akarja hallgatni, hogy mit is szeretnél tőle? Nem akarja tűrni a szemforgató mártírkodásodat? Hogy nem szórakoztat az élete szaftos részleteivel - mert a sajátodat annyira unod? Hogy nem mondja azt, hogy szuper szülő voltál (ha már önálló ember nem lehettél)?
Hogy nem az ő dolga, hogy igazolja azt a fiatalkori (nem-)döntésedet, hogy gyereket vállalsz? Hogy ő dönti el, kibe lesz szerelmes, hiába kéne egy fogorvos a családba? Hogy elköltözhet az országból - mert te hiába láttad, hogy nem az igazi itt, maradtál, mert jött a gyerek.
Elfogadod, hogy a teljesítménye a sajátja?
És ha most érzed is, hogy a gyerekvállalás egy durva komprmisszum volt és tévedés, és ha lehetne, visszacsinálnád - húsz év múlva miért nyomasztod mégis a gyereked hogy legyen ő is katona?
Mert ha nem lenne, azt jelentené, hogy te is megúszhattad volna.
Figyelmeztetés
Gyerekmentes csoportok elég idegesítőek. Nem ajánlanám.
A posztolók között eddig nagyjából az alábbi altípusokat tudtam felfedezni:
- Önigazolásért csatlakozik
- Pláne, aki 18 éves - hogy aztán az idősebb gyerekmentesek elkezdjenek ugatni, hogy "nem tudhatod ilyen fiatalon"... (Komoly)
- Annyit basztatták ezért, hogy társaságot keres (ez legitim reakció, a másik oldalon is)
- Aki utálja a gyerekeseket - és valamiért mással nem is tud foglalkozni.
- Aki ha meglát egy gyerekfotót, dührohamot kap.
- Aki a kutyáit és macskáit mutogatja, mert minden más fórumon babafotók mennek.
Én a magam részéről ezzel a cikkel végeztem velük. Olyan ez, mint a biciklizés. Ha nincs kedved, nem kell magyarázni.
(Igen, ez egy magas labda volt. De buta trollnak is jár a mócsing.)
NB: Mindenki vállaljon gyereket, aki akar. Aki meg nem akar, az ne. Egyik csoport léte sem fenyegeti a másikat, nem kéne úgy tenni, mintha mások gyerekvállalási döntése engem fenyegetne.
És senkit ne dumáljatok bele semmibe.