Az emberiségnek a világról alkotott butuska kis képét szépen keretbe foglalja egy-egy világvége. Nem csoda, hogy a hívek kielégítésére minden vallás operál valamiféle világvégével. A fekete öves vallások pesze ezt is feldúsították egy kis ítélkezéssel, bűntudattal és félelemmel (lásd: ítéletnap). A hagyományt pedig máig folytatják vén prédikátorok, akik feladván a világ javíthatóságába vetett hitüket, egy idő után a világvégének kezdenek drukkolni. (Javítás alatt természetesen mind azt értik, hogy mindenki tátott szájjal hisz nekik és kinyalják a seggüket, plusz visznek nekik sok-sok ajándékot.)

És akkor ott vannak azok a nem-papok, akik - koruktól függetlenül - még a saját életükben várják a világvégét.

Mert én még nem hallottam olyanról, aki hisz az ítéletnapban, de azt nem a saját élete során várja. Olyanról sem, aki szerint ő a szopórollerre kerül, ha végítélet valahára foganatosítódik. Valahogy mindegyik hópelyhecske kitüntetett időpontban él. (Abban a korban, amit ő az életével kitüntet, ugyebár.) És természetesen az is képtelenség, hogy ő értesült rosszul a szabályokat illetően.

Szerintem ez is a kicsinyes halálfélelem egyik tünete: jobb azt hinni, hogy a világnak lesz vége, mint hogy neki. Minden gyerek szívesebben veszi, ha vége az egész babazsúrnak, mint ha csak neki kell hazamenni. Ahogy tehát öregszik a prédikátor, egyre hajlamosabb világvégét hirdetni. 

Mutassatok nekem egy idős embert, akin nem tört még ki az antropológiai pesszimizmus. (Komolyan mondom. Ahány ilyet ismerek, mind imádom is.)

Ahogy öregszik, az átlag ember egyre többet zsörtölődik. Nem csak a maifiatalokon, de a választókon, a demagóg hülyeségen, mindenen. Egyre hülyébbnek tartja a zembereket, úgy általában, egyre sötétebbnek a kilátásokat. Az önmegvalósító próféciák szabályai szerint ezzel maga is tesz a rosszabb világért. Ha sokba kerül a bizalmatlanság, akkor sokba kerül az öregedés.

Persze, mondják hogy a korral tapasztalat jár. Ez logikailag igaz is. Látottt sokfélét.

De ha az egészből azt szűrte le, hogy mindenki hülye, csak ő a búgócsiga - és ezt még terjeszti is - az nekünk sokba kerül. Ha a tapasztalat abban merül ki, hogy ún. "óvatos" lett, akkor azt igazán kár szellőztetni. Ha csak az inaktivitást igazoljuk vele, akkor nem tanultunk semmit. Gyáva és lusta (bocsánat: fáradt) fiatalon is lehet valaki. Tudás ahhoz kell, hogy tudjuk, mikor kell mégiscsak lépni.

Továbbá: Ha csak annyi ragadt meg a nagy tapasztalás közepette, hogy mindenki korrupt és nekünk is annak kell lenni, akkor is ásd el magad. De legalábbis ne osztogass tanácsokat.

Ha pedig vénségedre meggyőződéseddé vált, hogy a romlás fog lesújtani a maifiatalokra, mert teszemazt tableten nőnek fel, akkor ne adjál ki hosszú távú előrejelzést. És főleg ne fogadj el pénzt érte.

És ne legyél döntéshozó.