Befutott író vagy. Írtál már pár könyvet, jelöltek pár díjra, abból meg is kaptál párat. A kiadód nyaggat egy új könyvért, de igazából nincs elég jó ötleted. Van ellenben fél tucat gyengus novellácskád, amelyik közül egyik sem állná meg a helyét önmagában. Mi teszel?

Összegyúrod őket és megírod a Felhőatlaszt. (Spolier következik.)

Van hat gyengus alig-sztori. Az egyik klisé, a másik befejezetlen, a harmadik unalmas. A másik három még el is menne, de nem elég egy regényhez. Nagyon nem.

Van viszont egy szerző, aki stilárisan tényleg ott van, remekül ír levelet, naplót, miegymást - tanulatlan, túlművelt és futurisztikus stílusban egyaránt. Kitalál ezenkívül egy jövőbeni nyelvet és egy dialektust is.

Erről nekem régi tévékabarék jutnak eszembe, ahol tetszőleges "humorista" azzal kívánja lekötni a figyelmemet, hogy hat különböző politikust bír utánozni. Hogy mit mond, az már lényegtelen. Az nem vicces. Arra nem maradt ideje. Örüljek, hogy utánozza Orbánt, Torgyánt meg Kudlik Júliát is. Ez engem kábé annyira bír lekötni, mint amikor valaki meg tudja nyalni a saját könyökét. Ha unalmasat akarok hallgatni Orbán/Torgyán/Kudlik Júlia hangján, megnézem őket élőben.

Egyszóval a stiláris bravúrt leszámítva marad hat félig jó történet, amiből ötöt ketté vág és szendvicsként közé rakja a hatodikat 1-2-3-4-5-6-5-4-3-2-1 minta szerint. Az a fergeteges minden-mindennel-összefüggés meg úgy jön össze, hogy pár karakternek ugyanolyan anyajegye van (mindjárt összepisilem magam!), ha esetleg nem jönnél rá, hogy valahogy összefüggenek (nem jönnél rá), a különböző szereplők pedig egymásról olvasnak. A naplót olvassa a levélíró, a leveleket olvassa a klisé-újságíró, az újságíró-a-konszern-ellen klisét olvassa egy londoni kiadó, akiről egy film készül, amit megnéz a jövőben a klón, majd az egész visszafelé.

Ennyi.

Lehet ezt szépen megfogalmazni, lehet róla őrjöngő, lélegzetvisszafogott ódákat zengeni, de a végén ez csak egy olcsó, vacak szemfényvesztés. Fasírt, selejtes lóhúsból, amit jó sok fokhagymával és borssal tesznek jószagúvá.

(1) A tengeri napló olyan unalmas, mint a bálnafos, erre egyszerűen nem vagyok hajlandó szót vesztegetni. Azért került bele, mert Mitchell kapott egy kutatói ösztöndíjat valami óceáni szigetekre és bele kellett írni, amit megtudott a maorikról.

(2) A Letters from Zedelghem szál volt az egyik, amelyik tetszett, de kihozott belőle mindent, amit lehetett, mégsem volt meg a word count. (Mondjuk lehet, hogy elolvasnám egy érzékenyebb, talán meleg író tollából, most Julian Barnes ugrik be.)

(3) The First Luisa Rey Mystery - Na, itt akadtam ki végképp és tettem le a regényről. Egy fiatal újságíró, aki híres apja nyomdokaiba lépve valami nagy sztorit akar robbantani, amikor véletlenül ölébe esik egy pletyka, hogy a Gonosz Nagy Vállalat (GNV) által épített erőmű veszélyes. (Ha ismerős lenne, nem véletlen, több százezer klisékrimi indít pont így.) Megindul a hajsza az erről szóló jelentés három megmaradt példánya után, a jelentést író tudóst természetesen megölik, de öngyilkosságnak álcázzák (juj), miközben Lusia Rey-re is vadászik a GNV verőlegénye. Ezt egy filléres ponyva hátlapján is szégyellném. Középen, cliffhangernél kettévágva, a nyelvezet arra enged következtetni, hogy a vélhetően roppant szimpatikus fiatal hősnő meghal, de nem. Anyám, borogass! Ilyen gagyit már kiskoromban sem bírtam elolvasni. (Dan Brown ír még ilyen cliffhangereket, csak ő minden fejezet végére - ahol 35 sor egy fejezet.)

(4) The Ghastly Ordeal of Timothy Cavendish - Na, ezért az egyért megérte elolvasni a könyvet. Nem nagy cucc, de kedélyes. Van a hatvanas kiadó, akinek nem megy jól túl, de hirtelen megszalad vele a szekér, amikor az egyik sikertelen írója ledobja az erkélyről az őt lehúzó kritikust egy irodalmi fogadáson, és ez megdobja az eladásokat - ez kiváló kezdés. Ennek ellenére menekülnie kell, mert bár az író börtönbe került, de a testvérei pénzt szimatolnak. Hogy a saját sógora ezután beíratja egy öregek otthonába, amiről azt hiszi, hogy hotel, ezért a saját lábán megy be - fergeteges. Hogy nem lehet megszökni és az öregek egymás között klikkesednek - hasamat fogtam. A Nagy Szökésjelenetnél komolyan aggódtam, hogy hogy fog ebből kijönni, de sikerült stílusosan befejezni. Tíz ujjamat, de tényleg. Ha még ezt a sztorit Nick Hornby írná meg, elővételben megrendelném.

(5) An Orison of Somni~451 - A premise nem elég hozzá, hogy leültessen egy könyv mellé. Az elképzelt jövőbe politikai-történelmi bölcsességeket jól a pofánma taszajtó írók anti-utópisztikus politika-ostorozása olyan fárasztó, mint Orbán-beszédeket hallgatni, ráadásul csöpög a jobbantudástól és a a diktatúra-ellenes közhelyektől. Ennek ellenére a mikro-leírások egész jól sikerültek, Somni~451 története végül egész jól alakult - mielőtt az utolsó fél oldalban bele nem fúródott a földbe. Túl sokat akart, de ennyit csak egyszerűsítések árán lehet. Az egyedüli dolog, amit értékeltem a regény stiláris hátraszaltóiból, az ebben a részben volt. Ahogy a jövőben a márkanevek főnevekké alakulnak (az autót fordnak mondják, a benzint exxon-nak, a cipődet nike-nak hívod, a gépedet pedig sony-nak), a bőröd alá beültetett, fizetésre és a nyomonkövetésedre is alkalmas chip pedig az Örökkévaló Lelked, amit nem akarsz elveszíteni.

(6) Sloosha's Crossin' an' Ev'rythin' Affter - Na, ez olyan volt, mint a címe. Kábé olyan kellemes olvasni, mint az Ómagyar Mária siralmat. És itt kéne katarzisomnak lenni valami sommásságtól, ami az emberi természetről szól. Nem volt. Egy poszt-apokaliptikus világban istenként tisztelnek egykori embereket (aki klón, vagy nem, de mindegy). Erről meg ez jutott eszembe.

Szóval az egészet azzal az egyre erősödő sejtéssel olvastam, hogy engem itt most hülyére vesznek. Végig arra emlékeztetett, mikor 2006-ban egy lelkes ausztrál ajánlására elkezdtem olvasni a Life of Pi-t. Hogy tudniillik ez itt szar. Már előre borzongok a filmtől, ahol még Tom Hanks-et is el kell majd viselni, akivel semmi bajom, de egyszerűen nem néz ki sehogy. Ja, és a filmbe behaluznak majd még pár összefüggést, a reinkarnációtól amúgy is könnyen nedvesedő közönség szórakoztatása érdekében, mert még a rendezők is úgy gondolták, hogy kevés ez a pár egybeesés az egyes sztorik között. A hármas sztoriban elsétálnak az egyes sztori hajója mellett, ami azóta turista-attrakció, jujj... Borzongok, bazmeg. Karmaaaaa....

Az viszont érdekes, ahogy ebből film lett. A fáma szerint 2004-ben, a V for Vendetta forgatásakor Natalie Portman olvasta épp ezt a csodát és el volt alélva tőle - és ettől a Wachovski testvéreknek is megjött a kedve. Bedobták még a 'megfilmesíthetetlen' szót és mindenkinek összefutott a szájában a nyál, nem utolsósorban a Wachovski rajongóknak, akikben azonnal megszilárdult a hit, hogy ez egy bonyolult film, a sok hülye biztos nem fogja érteni, de ők pont igen. A sok kis átlagnál intelligensebb köcsög pedig disznót győz, mert meglett a film is.

Tökéletesen építenek arra az új marketing trendre, hogy a tömegnek elege van már a hollywood-i narratíva-klisékből. Annyira megtanultuk már a filmnyelvet, hogy pontosan tudjuk, mi fog jönni, és mindig egy kicsit újra vágyunk. (De csak egy nagyon kicsit újra, csak egy-két helyen legyen más.) Könnyen meglehet, hogy a Wachovskik ebben is trendsetterek lesznek.

Valamirevaló film buff ugyanis műértőbbnek képzeli magát a többi filmnéző kis köcsögnél, így élvezettel fogja megvenni a DVD-t, hogy előre-hátra pörgetve minél több apró clue-t fedezzen fel. Hogy nem utalnak semmire, az mindegy. A rókavadászat sem a rókahús miatt élvezetes, ugyebár.

Az ún. filozófiájáról...

Na, én itt ábrándultam ki. Valakiket még mindig az emocionális eksztázis állapotába lehet juttatni azzal, hogy éltél-már, meg hogy minden-mindennel-összefügg. Ez bazmeg már majdnem olyan, mintha gondolkodnál. Mintha jelentene valamit, csak még nem tudod pontosan, hogy mit. De itt van a nyelveden, bizsergeti, nem hagy nyugodni, de tényleg.

Aztán itt van ez a neo-nyúédzs díszfasz, aki már egy intézetre valót összekalapozott a sok hívőtől Colorado-ban. Neki nem kevesebbje van, mint egy Általános Elmélete Mindenről. Babumm... Ez az ősmagabiztos guru valami minősíthetetlen intellektuális rejszolás-stílusban előadja magát, hogy ő mekkora spanban van a Wachovskikkal és mekkora interszubjektivitási transzba esett velük pár perc alatt. És még a premierre is meghívták, bibibííí. (A csóka kommentálja a DVD-n a Mátrixot is.) Az agyam eldobom, ettől az "autodidakta" (eufemizmus a zavarodottra) csodalénytől, aki ebben a flow-chartban pl. az Egész Mindenséget megmagyarázza. Hogyaszongya

Van még ilyen, nem kell aggódni. Az meg, hogy kik tanulják ettől a jobbantudótól a véleményüket, egyenesen ijesztő. Még Bill Clintont is ide sorolják.

Ja, és ezt az agyhuzatot azért kell megbecsülni, mert ez nem New Age, nem bizony, hanem ez Több. Vegyíti a nyugati tudományt és a keleti filozófiát, bizonyám. Amire egészen véletlenül hatalmas, fizetőképes piaci igény van. Most majdnem azt írtam, intelletuális igény, de az azért túlzás. A lényeg, hogy ez mentális erőfeszítés nélkül is emészthető, nem kell hozzá sokáig koncentrálni, elég nagyra tátani a mentális befogadás kapuit. A Mester mindig ott lesz, ha nem tudod, mire hogy kell reagálni, csak abban vagy biztos, hogy a fenti elmélet szerint szeretnél.