A Bibliában Ábrahám és Sára még testvérek voltak, ugyanaz volt az apjuk.

Utódaik képesek voltak napkig vándorolni a sivatagban, míg találtak egy rokont, akit elvettek feleségül.

Csak a hetedik században tiltotta be az egyház a közeli rokonok házasságát, mert bár a klánrendszer tökéletes arra, hogy fenntartsa az uralmi rendszert, de sajnos genetikai retardációhoz vezet. Ennek el kéne gondolkodni a szimbolikáján.

Ráadásul a családi gondolkodás sötétben és tudatlanságban tartja tagjait. A klán biztonságát a gondolkodás és a döntés szabadsága elé helyezi, ami valakinek ugyan jólesik, de mások látják, hogy ez káros.

Kis lépés, de sokat számít. A családon belül házasodónak nem csak a szülei, de az anyósa és apósai is ugyanabból a rokonságból fognak származni. Szemben azzal az egyeddel, amelyik legalább házasság révén két sejt közös halmazában találta magát. Az utóbbi gyereke már két külön sejthez is fog tartozni, ami lehetővé teszi, hogy valahogy kijátssza egymás ellen a két sejt lehúzó erőit. Egyikre hivatkozva negligálhatja a másikat, például.

A családból kiszakadni képes egyed képes elmenni, tapasztalatot gyűjteni, másféle véleményeket megismerni és felhalmozni. A megtakarításából vehet egy garázst, abban nyithat egy autószerelőműhelyt és meggazdagodhat - mielőtt a család megtalálná a követeléseivel. Mert a családot pénzelni KELL.

A kell egy remek szó. Nem tartalmazza sem azt, hogy ki írja elő, sem azt, hogy miért. Olyan jó magától értetődő. Hiába menekülsz előle. Nincs mit érvelni ellene, mert nem is állít semmit.

Ha a fenti egyedünk nem szakad ki a családjából, akkor már az eredeti felhalmozás is lehetetlenné válik, már az első kis összegre bejelentkezik a rokon, amit emberünk félretehetne. A családod igényt jelent be az erőforrásaidra és ha nem vagy képes legalább későbbre halasztani a kifezetést, széthordja mielőtt bármire vinnéd. A közösködés, a közös erőforrások és közös veszteségek doktrínája csak egy pontig képes melegen tartani a segged. Ha túlmegy egy határon, mindenki egyformán fog fázni és egyre ádázabban húzza lefelé a mellette állót a magától értetődőre hivatkozva.


A klánok megtörése az európai fejlődést elszakította a továbbra is családközpontú ázsiaitól és megágyazott az egyéni fejlődésnek. Ahol ugyanis a determinizmus uralkodik, ott szabad választás nincs. Ahol nincs választás, nincs döntés sem, ahol pedig nincs döntés, ott nincs felelős és felelősség. Ahol nem létezik felelősség, ott a döntések minősége romlik és lehetetlen a felelős kockázatvállalás. Ha a veszteség közös, a kockáztató felelőtlen. Ha a profit közös, a vállalkozó motiválatlan.

A Bibliához visszatérve Ábrahám és Sára utódai voltak a törzsek, azok pedig a nemzetek elődei. Ami igaz a családra, igaz a nemzetre is. A nemzeti gondolkodásban még mindig van valamiféle rokonsági mítosz, vérségi kötelék, ami ellen hiába kapálózol.
A magától értetődőség langymeleg determinizmusába vágyakozó egyedek még mindig agresszióval reagálnak azokra a felvetésekre, amelyek szerint a család vagy a nemzet koncepciói - bár jólesnek, de - károsak.

Az agresszió pedig mindig félelemből ered.

A nevezett sutyerák azért üvölt, hogy ide neki a nemzeti kollektivizmust, mert fél az egyéni felelősségtől. És mert nem hajlandó gondolkodásra használnia  fejét, hanem jobb szeretne agyatlanul végigsodródni a kis életén, ha már muszáj volt megszületni. A látszólagos döntései mögött pedig valójában repetitív és tradíciókban továbböröklődő viselkedésmódok vannak. A nevezett sutyerák fenntartja magának a nem-gondolkodás és nem-döntés jogát.