Ismered azt a típust, amelyik azzal csajozik, hogy

"Én sohasem bántanék egy nőt."

És egy kicsit sem ijesztő?

Ha azt merem mondani, hogy a fenyegetésekre optimalizált élet nem élet, csak túlélés, mindenki tele szájjal üvölt, hogy evolúció meg kisfaszom. És veri magát, hogy de ha nem marad életben, akkor ugye hogy éljen, hö? És olyan frappáns, amilyen csak egy tanulatlan telepi pöcs tud lenni, mikor végre kiizzad magából egy alaplogikai okfejtést, és teljesen odavan, hogy józan ész meg minden.

Akkor most elmagyarázom, miért fasság a túlélésre berendezkedni. Káeurópai énetek pedig azért fog tiltakozni, mert szerintetek is igazam van.

A Stockholm-szindróma egy túlélési stratégia.

Túlélési.

Stratégia.

A "szindróma" szó félrevezető. A Stockholm-stratégia akkor rendellenesség (nem célravezető gondolkodásforma és magatartás), ha olyankor alkalmazzuk, amikor nem is vagyunk túszul ejtve. Ha lenne kiút.