Egyik nap nem mehettem suliba, mert beteg voltam. Valami járvány, amit anyu legjobb barátnőjének a lánya is elkapott. Ezért összezártak minket egész napra, hogy legalább az egyik szülő tudjon dolgozni.

Azt el sem tudom mondani, mennyire szarul éreztem magam - és nem csak az influenza miatt. Egészen egyszerűen rettegtem, hogy mit fogok csinálni egész nap Anitával összezárva. "Játszani", mi?

A szorongás a félelemnek az a fajtája, ami teljesen hazsontalan - és egyenesen kontraproduktív. A szorongás egy mentális szokás, amiről magadat kell leszoktatni - mert csak neked áll érdekedben. Semmi köze az aktuális veszélyekhez és az azokra való felkészüléshez.

Ha azt merem mondani, hogy a fenyegetésekre optimalizált élet nem élet, csak túlélés, mindenki tele szájjal üvölt, hogy evolúció meg kisfaszom. És veri magát, hogy de ha nem marad életben, akkor ugye hogy éljen, hö? És olyan frappáns, amilyen csak egy tanulatlan telepi pöcs tud lenni, mikor végre kiizzad magából egy alaplogikai okfejtést, és teljesen odavan, hogy józan ész meg minden.

Akkor most elmagyarázom, miért fasság a túlélésre berendezkedni. Káeurópai énetek pedig azért fog tiltakozni, mert szerintetek is igazam van.