Egy pszichológus azt próbálta megtalálni, miért van az, hogy a huszadik században a depresszió aránya a nők körében a kétszeresére nőtt a férfiakéhoz képest. Ki lettek zárva a szokásos közhelyek, úgymint:

- Mert gyakrabban  menek orvoshoz - Nem, mert a door-to-door felmérések is ugyanolyan eredménnyel zárultak.

- Mert "kibeszélik" magukból - Nem, mert anonim kérdőíveken is ugyanaz a kettő az egyhez arány.

- Mert szarabb melókért kevesebbet keresnek?  - Az egymással azonos munkakörben és fizetéssel dolgozó férfiakra és nőkre is ugyanaz az arány.

- Hormonok - Nem.

- Gének - A depresszió örökíthető, de ennek a nemi arányokhoz nincs köze.

- A nemi szerepek miatti nyomás pedig egyformán sújtja mindkét nemet, aki nem tud belezsugorodni a rá kirótt nemi szerepbe, az mindkét nem részéről ugyanolyan nyomorult. A  munkahelyen és otthon is dolgozó gyerekes anyák körében sem magasabb például az arány, szóval a szokásos klisé sem áll meg, hogy bezzeg az egyenjogúság előtt milyen jó volt nekik.

Marad 3 magyarázat:

1. Fogyókúra

Mindig is borzongatónak találtam, hogy a női divat és úgy általában a kívánatosság arról szól, hogyan tegye magát minél kiszolgáltatottabbá, gyengébbé és sebezhetővé egy nő. A sebezhetőség a női divat szerves része, amióta nemi alapon öltözködnek az emberek. Hogy miért? Gondolom hogy ne fenyegessék a dominanciára vágyó férfit. Akinek viszont ezek szerint megfelel az is, ha a másik fél gyengébben tetteti magát - és attól ő erősnek érzi magát. Ez mindkét félre nézve lealacsonyító.

Lehet röhögni azokon, akik összetörték a lábcsontjaikat, hogy járás helyett csak lengedezzenek, mint egy fűzfa a szélben, meg akik fűzővel fojtogatták magukat, de ezzel korántsincs vége a dolognak. Magas sarkú cipőben balesetveszélyesen billegni vajon mi? Tartást, lábcsontokat tönkrevágni mennyivel jobb?

Ma például a vékonyságot találjuk vonzónak, mert ezt verték belénk (és minél inkább azt hiszed, hogy rád nincsen hatással a vizuális ostrom, annál könnyebb préda vagy). Ahhoz pedig az kell, hogy a nő éheztesse magát. Persze, szar dolog naponta gyúrni, hogy izmot növesszek, de legalább nem vagyok éheztetve, nincs vésztartalék-üzemmódra beállva a szervezetem és az agyamnak is jut elég tápanyag.

Az éhezés és alultápláltság egyik elég magától értetődő tünete pedig a depresszió. Ráadásul a 2-to-1 arány a nők és férfiak depressziója között pubertáskorban jelenik meg, vagyis épp amikor elkezd a zsír felrakódni a lányokra.