Az NSDAP vezetője rendkívül jól alakítja a politikai agendát Németországban. A párt választási sikere összehangolt kommunikációs stratégia eredménye:

1. Az NSDAP szélsőséges pártból hamar a választók nagy részéhez szóló centrumpárttá alakult.
2. Hitler úr sikeresen meg tudta szólítani a választók nagy többségét.
3. Mindezt igen kockázatos stratégiával érte el. Ö ugyanis nem a középre húzódást és a minél nagyobb választói körnek való megfelelést választotta, hanem elébe ment az igényeknek és mintegy maga is formálta azt azáltal, hogy a választói közép nagy rétegét sikerült magával jobbszélre csábítani.
4. Ezzel igazolta a közvélemény-formálási stratégia helyességét a közvélemény mechanikus követésének elavult szavazat-maximalizálási doktrínájával szemben.
5. Eszközei a politikai megosztottság általános rossz színben feltüntetésén túl (nemzeti egyetértés programja) az alternatív politikai erők nemzetmegosztó jellegére való rámutatás voltak. A kívánt hatást ezután az ebből fakadó, esetleges nemzethalál projektálásával és az ellenzéki politikai erőkkel való asszociációjával érte el.
6. A kampány narratívája igen egyszerű, így a választók széles rétege számára befogadható: a német jó, a zsidó rossz. Ezzel a történelemben gyakran bevált, ún. "ethnic agenda-setting" módszeréhez nyúlt vissza és azt hasznosította nagy tehetséggel. Alkalmazta továbbá a "scapegoating" és a "kill-the-banker" tematikákat is, de mintegy alárendelve az elsődleges, etnikai narratívának.
7. Hitler úr mindeközben sikeresen elkerülte a túlzott személyi vagyonnal való bármiféle azonosítást, így hitelesen tudta gyakorolna a 'kis pénz jó, nagy pénz rossz' stratégiáját a politikai ellenfeleivel szemben.
8. Figyelmébe ajánljuk ugyanakkor, hogy a személyi vagyonok negatív színben való feltüntetése később még terhes korlátokat jelenthet a nagy költségvetési igényű kampányok lebonyolítása során, ezzel a Führernek idővel számolnia kell majd. Ha sejtésünk nem csal, a Führer ennek megelőző jelleggel elébe fog menni.
9. Hitler úr nagy tehetséggel egyesítette az ország nagy részét a germán birodalmi expanzió szlogenje alatt - egy platformra terelve ezzel a keménymagot és azokat, akik valamilyen fenntartással viseltettek a politikai agenda más elemeivel kapcsolatban.
10. Kiváló politikai érzékkel használta ki a nemzeti büszkeség semleges, egyesítő retorikáját, amin a politikai ellenfelelinek viszonylag nehéz volt fogást találni.
11. Hasonlóan sikeres tematizálási és framing technikát használt a "dologtalan rétegek" munkára fogásának retorikájával, amely a későbbiekben jól hasznosítható kampányeszköz lehet.
12. A "nemzettestet szipolyozó, pióca-réteg" remek soundbite, amely igen képletesen megragadt a közvéleményben.
13. A politikai ellenlábasok sikeres hiteltelenítésére több szinten folytatott egybehangolt akciót. Ennek egyik eleme a már fent említett etnikai, illetve az ezzel egyenértékű politikai mozgósítóerővel bíró vagyoni alapú megkülönböztetés volt.
14. Eközben (jó politikai érzékkel) az ellenzéki politikai erőket is sikerült vagy elkedvetlenítenie, vagy más eszközökkel eltántorítani a vélemény-nyilvánítástól. A fennmaradó kisebbség pedig nem kapott lehetőséget az agenda befolyásolására, hála Hitler úr remek és egybehangolt akciójára, ami a politikai közélet kommunikációs csatornáinak minél teljesebb kontrolljára szolgált.
15. A bizonytalan választókat ezután sikerrel terelte a saját zászlaja alá a hiteles politikai alternatíva hiányára való rámutatással, mintegy politikai vákuumot teremtve az ellenzéki oldalon.
16. Szintén jó politikai stratégia, amennyiben sikerül az ellenfél prominens politikusait elhallgattatni, vagy a saját politikai ügyünk mellé állítani.
17. Összességében Hitler úr az emocionális és az irracionális technikák hatékony elegyét alkalmazta kommunikációjában, miközben a háttérben politikai zseni módjára foganatosította a pragmatikusabb, a hatalom megszerzésére és megtartására vonatkozó szándékait.

Összességében az NSDAP kampánya jelest érdemel. A pártvezér jó érzékkel ragadta magához és tartotta meg a hatalmat, sikeresen eltüntette a párton belüli kihívóit. A közvélemény és a közhangulat formálásában is igen komoly sikereket ért el, amelyet későbbi választásokon is sikeresen használhatnak ki, amennyiben a párt belső egységét sikeresen fenntartják és az esetleges nézeteltéréseket sikerül eltakarni a közvélemény elől.

(Török Gábor egyébként jó elemző, de szükségesnek láttam cikizni az ún. értéksemleges kampány-elemzést. Illetve azt, hogy ha valaki a közvélemény kezébe ad ilyen elemzéseket. Szerintem ez a műfaj ugyanis a megrendelőnek, magának a politikusnak szóló elemzés, Gábor mégis ezt eteti a közvéleménnyel. A hatalomtechnikailag, kampánytechnikailag vett "jó", az nem ugyanaz, mint a "jó". Ezt pedig szemmel láthatóan nem sokan értik. Ők csak azt olvassák, hogy "jó". Hogy mi az értéksemlegesen jó, azzal már zavarba lehet őket hozni.)
 

Módszertani megjegyzés:

Attól még, hogy valaki hihetően analizál egy jelenséget, még nem feltétlenül tudja a megoldást.

Igaz, hogy ha jól határozza meg az okokat, az jó kiindulópont a megoldáshoz. De nem elég.

Még legalább akkora út áll előtte, amikor a kivezető utat keresi. És ahhoz egy teljesen más gondolkodásmódra van szükség.

A megoldás tipikus aktív cselekvés, míg az elemzés passzív aktus.

Valószínűleg ezért van, hogy őszinte elemzők arra szorítkoznak, hogy a problémához vezető utat bemutassák, de felismerik, hogy csak mert mindenki bólogat, netán párás szemmel tapsol is nekik, hirtelen nem lettek kvalifikáltabbak a megoldáshoz. Csupán elkápráztattak pár embert egy logikus (vagy annak tűnő) gondolatmenettel.

De még ha úgy is történt a baj lépésről-lépésre, nem biztos, hogy képesek vagyunk előállni egy megoldással.