Elnézést a közhelyért.
De az ideológiák is vallások. Vagyis inkább ugyanazt a funkciót töltik be.
Amíg nem voltak ilyen flancos népuralmi eszmék és az egyén még hírből sem létezett, a papoknak elég volt annyi a legitimációhoz, hogy. "Csak!"
A királyoknak meg annyi, hogy: "A pap mondta."
Szóval fizettél, amennyit kértek, ahányszor kérték és mentél ágyutölteléknek amikor csak a monarcha be akarta írni saját kicsi nevecskéjét a történelembe. Mert kiskorától ezüstkanálkával adagolták neki, hogy a menő uralkodó az területet hódít. Az alattvalók meg le vannak szarva.
Na, ehhez kellett a jó kis langymeleg vallás, amit ha megkérdőjeleztél, annál fenyegetőbb lett. Amikor már a vallás, mert a királyok isteni legitimációja már nem volt elég, jött az új trend: a nemzetállam.
A nemzeti érzés pont ugyanazt a szerepet tölti be, mit a vallás. Ugyanazok szítják és ugyanazzal a céllal. Hogy megtegyél olyasmit, amit nem tennél, olyasvalakikért, akikért nem tennéd. Csak mert a nemzet magától értetődő. Mert van a "mi" és az "Ők", akik ha kimész a nyájból, széttépnek.
Ez persze önbeteljesítő jóslat is. Főleg ha elhiszed, de akkor is ha nem, mert valamelyik barom elhitte és szembejön.
De a megoldás nem az, hogy visszamászok a fára, visszaszaladok a nyájba, hanem hogy tudatosítom a dolgot. Tudom, ez a nehezebb, de mit vártál? Ingyenebédet?
Az ideológiák korában kicsit többet kell magyarázni, hogy miért is szavazz rám. Nem azért, mert az átlagvoter többet tud a gazdaságról, max a véleménye markánsabb.
De az átlagvoter is újságokhoz megy a véleményéért.
És ha valaki megtánadja egy ellenérvvel, szalad megkérdezni valakit, hogy mit kell ilyenkor mondani.
Átlagvoter nem szeret gondolkodni. A meggyőződéses hitvita sokkal jobb, mert abban végülis olyan dolgok döntenek, amit könnyű megérteni: a hangerő és végső esetben az erőszak. Hát nem sokkal gyomormelengetőbb, mint az a sok egyrészt-másrészt?
Aki látott már amerikai elnökválasztási kampányt, tudja, hogy a vallásos áhítat és a vezérben való hit nem csak közel áll egymástól, hanem ugyanaz. Utána sem kell nézni, hogy még az agyadnak is ugyanaz a része világít gospel-éneklés és szlogen-skandálás közben. És persze ne felejstük el, hogy ezt sem egyedül csinálja valaki. Mindig tömegben. Az egyénnek, csakúgy mint a gondolkodásnak, amit csak egy egyén tud csinálni, itt nincs helye.
Komlyan gondolta valaki, hogy csak kétféle meggyőződés-tömb létezik és valamelyikre 100%-ig fel kell iratkozni? vagy hogy akárcsak egy politikus is pont ugyanazt gondolja, mint ő? Vagy hogy egy pártban csak egyféle nézet van? Vagy hogy a baloldal meg jobboldal bármit jelent? Idióták.
Ebben a nagy politizálásban ugyanúgy nincs helye gondolkodásnak és kompromisszumnak, mint két kanos oposszum területvédő harcában.
Innentől nem meglepő, hogy minden ide belépő olvasó azt próbálja kitalálni, vajon melyik pártnak hódolok és elsődleges, mélyről jövő igénye van arra, hogy beszóljon mindennek, aki szerinte a másik táborban van. Ha viszont valami kulcsszót megtalál, amiről úgy tudja, hogy négy láb jó, azonnal vallálos áhítat tör rá és megnyitja az intellektuális befogadás csatornáit a kis agyában.
Erre szoktam mondani, hogy menj és tanuld máshol a véleményed, mert ilyen olvasó nekem nem kell. Neked ott vannak a napilapok kétbites publicistái, akik bite-sized, gondolatnak tűnő foszlányokkal tömik be véleményed hézagait. amivel aztán visszatámadhatsz az ijesztő csoporton kívülieknek.
12JszXJwXf1rPKA8a9dDPQPeJmVzQgm4g7 
