Az egyik jobbikos képviselő ugyan a SOTÉ-n végzett, mégis más fogalma van a tudományos megalapozottságról, mint az orvostársadalom többi tagjának. Az alábbi videóban kifejti, hogy mivel bizonyítottan hatásosabb a nagy dózisú C-vitamin, mint a drága és brutális kemoterápia, azt kéne adni TB-re.

Az első dolog, amin megzuhantam, hogy most már az antiszemitázáson túl nyíltan lehet szellőztetni a parlamentben saját, áltudományos véleményünket is. De aztán rájöttem, hogy nálunk Pirospötty a gazdasági miniszter, aki most épp a 3D printingre alapozza a kilábalást. Lehet, hogy jövő héten meg a rákgyógyszert találja ki nekünk a kormány és majd jól szétexportáljuk a világba. (És méltatlankodunk, ha valaki számonkéri, hogy miért nem adjuk karitatív alapon. És az arcukba köpjük, hogy mert ilyen a kapitalizmus, érted? Röhögnék.)

A második, amit mindig is utáltam, az az, hogy ezeknek a párthű kóklereknek már ehhez is közük van. Nem csak az ideális gyerekszámot, a nemi irányultságunkat, az életvitelünket véleményezhetik és formázgathatják odafentről, nem csak azt vésik kőbe, hogy hol költhetjük el a pénzhelyettesítőnket, de már az orvostudománynál is jobban tudják. Ehhez márpedig semmi közük.

Demagóg dolog lenne kiemelni, hogy képviselőnk szerint amúgy is drága a kemó, mint ahogy azt is, hogy azért a saját rokonától vélhetően nem vonná meg azon az alapon, hogy higgyen inkább a C-vitaminban, mert - amint kifejti - a kemó károsítja az immunrendszert. Ezt nem tartom valószínűnek.

De arra kíváncsi vagyok, mikor tárgyalja meg a parlament a körömgomba elleni leghatásosabb gyógymódot, vagy szavazzák meg kétharmaddal, melyik gyógyszert kell használni veseelégtelenség esetén.

"Él bennünk egy olyan vágy, mely arra ösztönöz, hogy igyekezzünk mindent megérteni, ehhez viszont nincs szükség tudásra.

A feltételezés, hogy van isten, nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy mindent tökéletesen megértsünk, anélkül, hogy mindent tökéletesen megismernénk."

Sztrugackij: Stalker

A vallásosság saját magad kivetítése egy erősebb, hatalmasabb és okosabb lénybe, ami ráadásul halhatatlan.

A vallás az a nyakatekert folyamat, amelynek során megnyugtatjuk önmagunkat, megígérjük magunknak, hogy majd apuka elintézi, és nem utolsósorban megígérjük magunknak, hogy halhatatlanok leszünk. Mert mi is az isten? Omnipotens, omnikompetens és persze halhatatlan.

És mi mind istenek szeretnénk lenni – proxy által.

A fohászkodás igénye (istenítésé) állítólag minden ember fejében ott van – erre mondják, hogy van egy isten alakú űr az agyban. Tehát akkor istennek is kell lennie. De sajnos az, hogy te szívesebben könyörögsz, minthogy tennél valamit, még nem jelenti, hogy van kihez. Attól, hogy könnyebben elhiszed, hogy egy képzeletbeli közvetítő elintézi helyetted, még nem következik, hogy az illető valóban létezik is. Ha meg mégis jobban érzed magad a fohászkodástól, az vegytiszta placebo-hatás. Ahelyett, hogy beismernéd, hogy te valamiben nem vagy kompetens, inkább úgy teszel, mintha ismernél valakit, aki meg igen.

Az, hogy jó lenne, még nem jelenti, hogy van. Az, hogy ijesztő lenne, ha nem lenne, még nem jelenti hogy van. Ezek mind intellektuális rövidzárlatok.

De ettől még a placebo-hatást nem szabad alábecsülni. Csak a helyén kéne kezelni.

Amikor vallásról beszélek, nem csak a mások által is annak nevezett eszméket sorolom ide, hanem ide tartoznak a különféle ideológiák, közgazdasági hitviták, ezoterikus csí-magyarázatok, de még a tarot is.