Észrevettétek, milyen gyakran menekülnek emberek a szabadság elől?

Ennek baromi egyszerű oka van. Nem, nem a felelősség. Vagyis nem úgy. A felelősség tényleg fájdalmas, csak éppen a legtöbb ember pont elkerüli. Mégpedig azzal, hogy nem hoz döntést, csak sodródik és reagál az elvárásokra. Akkor pedig tényleg sok a munka meg a szívás, de az nem felelősség. Az csak munka és szívás. 

Ha nem hoztunk döntést, hanem csak sodródtunk, vagy ha nem mi hoztuk a döntést - akkor hiába ugyanakkora a  szívás, sokkal könnyebben viseljük, mert az nem igazi felelősség. (Vagy hát már aki könnyen viseli...) De nem mindig ez az oka annak, hogy valaki menekül a döntési szabadság elől.

Az igazi oka annak, ha valaki a szabadság elől menekül, az az, hogy nem tud vele mit kezdeni.

Ha valamire ráírják, hogy valamitől mentes, rendszerint örülünk.

Mert a -mentesség azt sugallja, hogy nélküle jobban járunk. Talán azt is, hogy eddig rutinszerűen rosszul jártunk. Amikor először olvasol egy hirdetésben ecetmentes parfümről, feltételezed, hogy ez jó dolog (különben nem írták volna oda), és hogy más termékekben meg ecet van.

És amikor találkozol a kozmetikussal, aki szintén látta azt a hirdetést és dícséri az ecetmentes parfümöket, akkor már egészen biztos vagy benne, hogy ez tény. Legközelebb a boltban azt fogod keresni.

Ha azt mondják, valaki "gyerektelen", az azt sugallja, hogy hiányos. Hogy a normális az, ha van, és a gyerek egy olyan dolog, aminek a hiánya definiál valakit.

Ez azonban elég egysíkú gondolkodás. Nem csak egyféle boldogság van és nem csak egyféle életút.

Ezért is nevezték át a gyerektelent gyerekmentesre (childfree)