Írtam már egyszer egy bűnről, az irigységről. Ez egy politikailag bocsánatos bűn. A politikus dédelgeti az irigységedet, ő kelti fel benned, táplálja és minden tettével azt sugallja, hogy igazad van, nem tehetsz róla, nem is érezhetsz másképp, nem bűn akarni a másét.

Most írok egy hasonlóról, ami politikailag több mint kívánatos, de a valóságban messze nem bocsánatos bűn. A félelemről. Nem csak politikailag.

Vegyünk egy bűnt.

Nem, nem is bűnt, mert annak túl sok a katolikus konnotációja. A katolikusoknál meg nem az a bűn, ami bárkinek is árt (reciprocitás), hanem hoznak egy szabályt és annak a megszegése A Bűn. (Megjegyzem, a 10 fő szabályuk közül négy azon rugózik, hogy nem nyaltál be elég mélyen a roppant sértődékeny istenkének, ami ugye akárhogy is nézzük, victimless crime.)

Na szóval vegyünk egy Geciséget. Olyan tettet, amit szándékosan követsz el, rosszindulatból, nincs mentséged rá és van áldozata. Nincs "És-ha-azért-csináltam-mert?", nincs morális szürkezóna, nincs kifogás. Direkt nem mondok példát, mert akkor minden valamirevaló magyar elkezd a kiskapukon rugózni. Szóval példa nincs. Geciség van.

Szerény számításaim szerint öt okból lehet Geciséget NEM elkövetni:

1. Van ugye, amikor azért nem csinálod, mert megkötözték a kezed

Ha nem döntök úgy, hogy jó leszek, hanem nem volt más választásom, az ugye nem erkölcsösség. Az csak így esett.

2. Mert félsz a büntetéstől

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ebben semmi erkölcsös nincs. Ez az összes véglény közül a legprimitívebb, akik miatt rendőrséget kell fenntartani.

Eredendő bűn az, amikor tudod, hogy amit csinálsz, az hosszú távon visszanyal, mégis megteszed

Pénzzel szedsz fel nőt és méltatlankodsz, hogy tényleg csak a pénzedet szereti

Egymás nyakára ülteted a generációkat egy Ponzi-nyugdíjrendszerben, holott egy majom is ki tudja számítani, hogy ha 4 dolgozó tart el egy nyugdíjast, mindig épp 4x annyi új gyereknek kell születnie - ami örökké nem lehetséges. Vagy egyre többet beszedni a gyerekektől, ami megint nem járható út.

Úgy szabadulsz meg a Vatikántól, hogy bevezetsz egy ellenvallást az országodban.

Van egy jelenség, amit magam közt úgy hívok, hogy a hülyegyerek a libikókán. Amikor valaki észreveszi, hogy hülyeséget csinál, ezért gyorsan az ellenkező végletbe esik. Esetünkben a hülyegyerek nem akar padlót fogni, ezért átszalad a libikóka másik végére, mert az olyan jó magasan van.

Sosem a másik véglet a jó megoldás.