Tini vagy, smárolsz, kezd a helyzet melegedni. De neked fogalmad sincs, mit és hogyan kell csinálni, melyik végtagodat hová kell ilyenkor rakni, ideges vagy, mint még soha.

Ezért aztán úgy teszel, mintha százszorosan be lennél indulva és ezzel a mű-felajzottsággal kompenzálsz. Előjáték helyett hörögve dulakodsz, mint egy vadkan, hogy a bénázásodat gerjedelemnek álcázd. (Csak az árulkodó jelek ne lennének.) Sosem ismernéd be, hogy szívesebben csinálnád otthon, egyedül. Mert ezt élvezni illik és kész.

Igazából az a baj, hogy még nem tudod, mit is szeretnél. Honnan tudnád, mit akarsz - esetünkben mit élvezel a szexben? Csak mész előre azzal, amiről úgy gondolod, hogy élvezni szokás.

Természetesen a mű-felajzottsággal kompenzálás nem ér véget tinikorban. Felnőtt emberek is csinálják. Jussak eszedbe legközelebb, amikor gyorsítasz, pedig csak kiestél a hangulatból. Vagy amikor reszelsz, mert a nőnek biztos abból kell jó sok, vagy amikor műnyögéssel próbálsz beindultnak tűnni, mert - hogy a Velvet vérfagyasztó gondolatmenetével éljek - egy nő már attól is boldog, ha a szeretett férfi van rajta.

És csináltál már olyasmit, amit csak elmondani volt jó? A százéves bor meg az ezeréves whisky, amit fájt kifizetni, az megvan?

Vettél már olyasmit, ami sokba került, de max egyszer használtad? Ki mered jelenteni, hogy tényleg olthatatlan igény élt benned a tárgy iránt? Hogy tényleg saját indíttatásból vetted?

És jöttél már rá a reakciókból arra, hogy neked most rossz? Mint a kisgyerek, amelyik örül, hogy anyu és apu ezután külön házban laknak, neki két háza lesz és nem is fognak veszekedni és még 3 új kistestvére is lesz - amíg be nem megy az oviba, ahol elkezdik vigasztalni az óvónénik.

Köztudottan jó

Van egy nagy csomó ember, aki úgy tudja, hogy az életben bizonyos dolgokat kell végrehajtani, és attól lesz neki jó. Ezek a szerencsétlenek aztán végre is hajtják nevezett cselekvéseket és tényleg valami boldogságfélét éreznek. De leginkább attól, amikor utólag elmondhatják, hogy ők ezt a köztudottan kívánatos dolgot bizony megtették.

Biztosan felismerhetők onnan, hogy elmondják. Mindent. Eldicsekszenek vele, kiposztolják, elvégre azért csinálták, de többé nem erőltetik a dolgot. Pedig ugye köztudott, hogy az jó.

Valakinek az egész élete ilyen. Építgeti a csodálatos párkapcsolatot, ahol megy minden előre - és másról sem tud beszélni. Kiposztolja, megmutogatja, és amikor az adatlapját végignézi, akkor alapvetően úgy is látja, hogy minden rendben van.

A probléma gyökere a tükörszobában keresendő.

Azt már tudjuk, hogy nincs ebéd anélkül, hogy valamit tennénk érte.

De jobbat mondok: élvezet sincs anélkül, hogy valamit tennénk érte. És itt most nem a pénzre gondolok.

Douglas Adams szerint az egész univerzum és abban minden egyéb levezethető egy kiflicsücsökből.

Én ugyanezzel a szappanoperáknál szembesültem.