Gerontokrácia + Fallokrácia = Vén Faszok uralma. 

Mindenkinek megvan az az érzés, amikor megpróbál "komoly embernek" látszani? Felnőttnek? Öregebbnek a koránál? Mondjuk az első munkahelyen, amikor hirtelen öltönyös lettél és elmélyítetted a hangodat a telefonban. Még a csíkokat is eltüntetted a hajadból.

Lehet ezt beilleszkedésnek hívni, de én inkább öregítésnek fogom.

Uborkafa-konteszt

Meggyőződésem ugyanis, hogy egy uborkafa-konkurenciáról van szó. A kérdés, hogy te mászol az öregek uborkafáján, vagy ők másznak a tiédre. Ha ugyanis találsz magadnak egy új ubifát, és azon jól elvagy, nem marad senki, aki fenntartaná az ő regnálásukat - és ezzel őket kényszeríted adaptációra.

A vének számára létfontosságú, hogy nyugdíjukig életben tartsák, hogy minden uborkafák legmenőbbike az, amin ők másztak fel. És aminek ők vannak a tetején.

Az ő oldalukon áll az a tény, hogy náluk összpontosulnak a gazdasági erőforrások. Ők vannak itt régebben, ők osztják a fizetést, az ő megtakarításaikat adják nekünk hitelként, valamint hogy egymás vállát veregetik teljesítményeikért. Díjakat adnak egymásnak, és egymásról is híresztelik, hogy mennyire elképesztően sokat tettek a nem-tudom-miért. (Old boys network.) Közben mi is kapunk időnként plakettet (de ahhoz nem jár pénzjutalom, érthető okokból).

Így, ha rajtuk múlik, mindörökké az maradjon a rezidens Legfőbb Uborkafa, amin ők másztak fel. Mert akkor ők maradnak a Menőségi Emeritusok. Még nyugdíjból is hívogatják majd őket elmesélni, hogy is volt az egykor. Ha változna a rendszer, új ubifa jönne, akkor senki nem lenne rájuk kíváncsi, mint ma a káderből lett nyugdíjasokra. Nekik sem rossz, mert nem alattuk omlott össze, de lehetne jobb, ugyebár.

Ezen kívül azt is tudják, hogy semmit nem ér a fájuk, ha az alsó ágakra nem akar felkapaszkodni egy csomó új játékos. Mi magunk tesszük lehetővé, hogy tovább játsszák a gyerekes játékaikat, abban próbálunk jók lenni, amiben ők már jók, és persze hagyjuk, hogy ők mondják meg, hogyan teljesítünk. Az újaknak ráadásul mindig lehet felvételit tartani, észt osztani (jó pénzért), meghívatni velük magukat, az új belépőktől lehet ingyenmunkát követelni - és még a kezünket is megnyalják, mert hiszen tapasztalatlanok.

Az egyetlen kiút, ha nem tőlük, vagy rajtuk keresztül várjuk a pénzt, ha nem fizetést, hanem bevételt próbálunk szerezni. Ha olyanokból akarunk megélni, amit ők nem értenek. Ilyet nem nehéz találni, mert nagyjából semmihez sem értenek, még mindig valaminek a gyártásába vannak beleszerelmesedve, mert az ipari forradalmat már tanulták töriből. Ha értenének mondjuk az internethez, megpróbálnának ott is vámot szedni. (És aki segít nekik eligazodni a neten, hogy ott is mindent engedélyhez köthessenek, az megint csak az ő uborkafájukat építi.)

Ha elfogadjuk, hogy csak úgy lehet, ahogy ők, akkor rajtuk keresztül vezet az út előre. És azon az uborkafán az eltöltött idő fontosabb, mint a teljesítmény. (Mert eltöltött időben verhetetlenek.)

Egyetemen

Egyetemistaként én is mindent elkövettem, hogy úgy járjon az agyam, mint a tanáraimé. Ha ugyanazt elolvasod, amit ők, akkor a végén ugyanazt fogod gondolni, mint ők, csak jobban. És akkor megkapod a mazsolát. (Közben persze időd sincs, hogy észrevedd, a harminc évvel ezelőtti nyugati dogmát magolod, vagy éppen azt, ami a kezükbe akadt, amikor tankönyvet deriváltak magyarra.)

Azt hittem, hogy azt várják tőlem, hogy betagozódjak, komolykodjak, ugyanúgy értelmezzem a világot. Az az ötös, azt tartják jó tanulónak, aki a saját szolgai utánzatuk. Egy szervilis fasz voltam, na. 

Szóval akkoriban ezt hittem - és nem tévedtem. Ma már biztosan tudom, hogy az összevont szemöldökök tényleg azt jelentették, hogy "tudod, hogy milyen választ várunk..." Valódi volt a nyomás, hogy megöregítsem magam és komolykodva utánozzam őket.

Ma már látom, mennyire taszító egy konformista fiatal. Hogy a mai huszonévesek is ugyanígy komolykodnak és verejtékes munkával utánozni próbálnak. És hiába mondom nekik, hogy legyenek már fiatalok, nem mernek. Különösen penetráns a történet a jogi karok folyosóin, ahol tradicionálisan a legkonformistább egyedek gyűlnek össze, akikre már elsőévesen feltapad az öltöny és akik még karrierjük elejét is szervilis ingyenmunkával töltik majd. (Hogy utána gátlástalanul kompenzáljanak, amint módjuk nyílik rá.)

De most, harminc közelében már mást is látok. Nem csak nekem tűnik taszítónak a komolykodó fiatal (mint amilyen én is voltam.) A "nagy" öregek maguk sem tisztelik azt, akit sikerült beszoktatni. A betagozódni vágyó, konformista fiatalt még a saját főnökei is megvetéssel nézik, és gerinctelennek, hasznos idiótának tartják. De időnként enni adnak neki, mert akkor továbbra is az ő régi uborkafájukat mássza, nem kreál magának egy újat.

Forradalmi vs Konformista generációk

Mindenki hallott a 68-asokról. Az őket követő generációk nyugaton már sokkal konformistábbak lettek. Hogy miért? Mert eléjük volt tolva egy hihető uborkafa, karrierek, valódi lehetőségek. Úgy tűnt, helyes dolog fellépni az ubifára juniorként. Hogy ezzel eléred az egyéni célodat és még társadalmilag is hasznosat teszel.

Csakhogy a kihívó nélkül az előregedett politikusi gárda elkurvul és hozzászokik, hogy hitelből osztogatás = népszerűség. A birkanyáj meg hagyja magát elringatni ebben a hitben.

Tulajdonképpen csak azon múlik, milyen generációs élményben lesz részed, hogy a generációd többségének lebeg-e a szeme előtt egy közepesen hiteles életpálya-modell, vagy a politikusi korrupció önfelemésztő, leszálló ágában jársz egyetemre.

Mint például most.

Hunhoni generációk

Az utolsó ún. "forradalmi generációnk" '89-ben volt egyetemista.

Nem ez nem igaz. Tényleg egyetemisták voltak, de nem voltak forradalmárok. Csak jókor voltak 20 évesek. Nem döntöttek rendszert, hanem a diktatúra fogyott el a fejük fölül. Az MSZMP szovjet támogatás nélkül nem tudta megakadályozni, hogy betüremkedjenek a hatalmi résbe. Ezért inkább kitanította őket. Ennyi. Ez a generáció utána MINDEN valamirevaló pozíciót elfoglalt - és még vagy 20 évig el is fog.

2004 környékén még egy generáció kapott egy kiugrási lehetőséget, tk. egy nagyobb uborkafát: akik elmentek Brüsszelbe. Ezen a szelepen el tudott távozni az a nyomás, aminek össze kellett volna gyűlni az inkompetens nem-forradalmárok uralma alatt.

A szelep

Az egyetemeken már régóta működik, hogy az idősebb oktatók nem hagyják előrelépni a fiatalokat - ezért azok külföldre mennek. Egy teljes korosztály hiányzik a tanerőből. Amint a jelenlegiek nyugdíjba mennek, látszani fog a hiány. A sikeres visszatartás azt jelenti, hogy nem lesz utánpótlás, akit sürgősen profeszorrá lehetne tenni.

Ez újabban az egész országra kiterjedt. Ha valaki átlagos, normális életet szeretne, még mielőtt betölti az 50-et, jobban jár, ha külföldön kezd bele. Itt éhen hal, mire kihalnak előle, és elveszti a lelkesedését, ha bármit is szeretne javítani a környezetén.

Most mintha direkt nyitva lenne hagyva ez a szelep, hogy takarodjon, akit már beszoktatni sincs pénzünk.

És egy kis aktuális:

Tandíj - Röghözkötés - Keretszámok

Logikailag egyetértek azzal, hogy ha valakinek fizetni kell egy szolgáltatásért, jobban megnézi, mire bassza el azt a pénzt és időt.

Logikailag az is megállja a helyét, hogy a felsőoktatás igenis adjon a minőségre és a hulladék szakok ne maradhassanak fenn, csak hogy legyen egy zug az inkompetens, szakmai ambíció nélküli oktatóknak.

Csakhogy Hunhon kisország, innentől a logikát felváltja a valóság.

Felsőoktatási piacunk nem exportálható (azaz nem angolnyelvű és nincs se Ivy League se Oxbridge, hogy mindenki ide akarna jönni), az ország felsőoktatási kereslete nem tudna fenntartani egyetemeket. Cinikus dolog azt mondani, hogy legyen önfenntartó és versenyezzen az ügyfelekért.

Mert fizetőképes ügyfél sincs. Hunhonnak nincs középosztálya. Nagyon sok az épp-csak-hogy-nem-csóró, akit romba lehet dönteni egy 10%-os gázáremeléssel. Mert se megtakarítása, se pénzügyi puffere nincs. Nekik félévenként több százezer forint elképzelhetetlen kiadás. Nekik 30 ezer még nevezhető pénzügyi motivációnak. De a felsőoktatás teljes árát nem tudják megfizetni.

Tudjuk, hogy a képzés nem csak annak érdeke, aki így akar többet keresni. Jobb perceikben még a vének is beismerik, hogy kompetensebb fiatalok nélkül nem lesz nyugdíjuk. Csak még nem az ő idejükben jöjjön el a kompetencia-alapú társadalom, jó?

Költségvetési szemmel is kurva drága az ún. "önfenntartó felsőoktatás". Csak épp nem a Fidesz alatt nő kezelhetetlenné a kamatteher a Diákhitel 2-n. Mert annak a kamattámogatása komoly tehertétel már középtávon is. És még csak az egyetemek színvonalát sem fogja javítani - államilag kiosztott kvótákkal nem lehet minőségre ösztönözni. (Azt azzal kéne, hogy hagyják a fiatal oktatókat, kutatókat dönteni. Pénzről, kutatási irányról, mindenről. Ők nem akarnak egy másodosztályú egyetemen középszerűsködni. Az csak később jön, mikor már lemondtak a kiválóságról.)

A kormány célja csak az volt, hogy 10ezer diákkal 100%-os, a maradék százezerrel 50%-os állami támogatásért cserébe írassák alá a röghözkötést. Aztán mind akarjon bejutni a magyar dzsentri elsőszámú állomáshelyére, a közigazgatásba. Masszírozni a féltudású, vén közszolgák önérzetét és öntözgetni az uborkafájukat.

Valószínűleg többet tanulhat egy fiatal a politika működéséről és a civil mozgalmakról egy tüntetésből, mint 2 félév politológiából. (Főleg, ha vén rókák tanítják azt is.) Örülnék, ha fordulna a kocka és ha a lehetőségek hiánya rákényszerítene egy újabb generációt, hogy keressenek egy új ubrokafát. Akárhol.