2. Adós

Tézis: Az “Adós” több, mint játszma. Amerikában kezd forgatókönyvvé, élettervvé válni, akárcsak bizonyos afrikai vagy Új-guineai őserdőkben.2 Amott a rokonság magas áron menyasszonyt vásárolt a fiatalembernek,  és ezzel a következő évekre adósukká teszik. Itt, Amerikában, hasonló szokás uralkodik, legalábbis az ország kevésbé civilizált részeiben. A különbség csupán annyi, hogy a mennyasszony ára egy  háznak az ára, és amennyiben a rokonok nem érdekeltek a dologban, akkor a hitelező szerepét a bank veszi át.
Így tehát az  új-guineai fiatalember is, aki a füléből lecsüngő ócska zsebórával akar hódítani, meg az amerikai fiatalember is, aki a csuklójára feszülő új karórával akar sikert aratni,  egyaránt úgy érzi,  hogy van  “cél”  az életében. A nagy ünnepségre, az esküvőre vagy a házszentelőre nem akkor kerül sor, amikor a kölcsönt visszafizették, hanem amikor felvették. A televízió például nem azt a középkorú férfit tolja az előtérbe, aki végül is letörlesztette jelzálogkölcsönét, hanem azt a fiatalembert, aki családjával éppen új otthonába költözik, s büszkén lobogtatja az imént aláírt papírt, amely aktív éveinek zömében kezét-lábát megköti majd. Ha kifizette adósságait – a jelzálogot, gyermekeinek iskoláztatási költségeit és a biztosítását – problematikussá válik: ő az az “idősebb állampolgár”, akit a társadalomnak nemcsak anyagi kényelemmel, hanem új “céllal” is el kell látnia.  Ha nagyon ravasz, akkor itt is,  akárcsak ÚjGuineában, agyonterhelt adós helyett nagystílű hitelező lehet belőle, de ez viszonylag ritkán esik meg.
Amint ezeket a sorokat írom, egy fatetű mászik az íróasztalomon. Ha a hátára fordítom, megfigyelhetem, mekkora küzdelemmel verekszi vissza magát a lábaira. Ezalatt van “cél”  az életében. Amikor sikerül a művelet, mintha győzelmi  kifejezés ülne az  arcára.  Továbbmászik,  és szinte halljuk,  amint a fatetűk gyülekezetének majd elmondja történetét. A fiatalabb nemzedék közben tisztelettel néz fel rá: íme egy rovar, akinek sikerült. De önelégültségébe csalódás is vegyül.  Most, hogy  felülre került,  az élet céltalannak  látszik. Lehetséges, hogy a győzelem megismétlésének reményében még egyszer visszajön majd. Érdemes lenne tintával megjelölni a hátát, hogy felismerhesse az ember, amikor megkockáztatja. Bátor állat a fatetű. Nem is csoda, hogy évmilliók óta fennmaradt.
A legtöbb fiatal amerikai azonban csak valamilyen szorongató  nehézség idején veszi teljesen  komolyan a jelzálogát. Amikor lehangoltnak érzi magát, vagy rossz a gazdasági helyzet, kötelezettségei miatt nem omolhat össze; sőt, egyeseket talán ez ment meg az öngyilkosságtól. Majdhogynem szünet nélkül játszanak egy lágy “Ha nem volnának az adósságok” játszmát, de máskülönben egész kellemesen éldegélnek. Csak néhányan csinálnak karriert azzal, hogy keményen játsszák az “Adóst”.
A “Próbáld meg behajtani!-t” általában fiatal házaspárok játsszák. Jól szemlélteti, hogyan lehet egy játszmát úgy felállítani, hogy – bármilyen lejátszás esetén – a játékos “nyerjen”. Fehérék hitelre mindenféle javakhoz és szolgáltatásokhoz jutnak, kisszerű dolgokhoz vagy luxusszínvonalúakhoz,  aszerint  hogy milyen  származásúak, és szüleik vagy nagyszüleik hogyan tanították meg őket játszani. Ha a hitelező néhány erőtlen kísérlet után felhagy a behajtással, akkor Fehérék bírság nélkül élvezhetik szerzeményeiket, és ebben az értelemben nyernek. Ha a hitelező rámenősebb, akkor egyszerre okoz gyönyörűséget nekik az ellenük folyó hajtóvadászat és a megszerzett dolgok használata.  A  játszma  kemény  formája akkor áll elő,  amikor a hitelező elszánta magát a behajtásra. Szélsőséges eszközökhöz kell nyúlnia, hogy hozzájuthasson a pénzéhez. Ezekben mindig lesz kényszerítő elem, a hitelező Fehér munkaadóihoz fordul, vagy pedig egy lármás, rikító színű teherautót küld Fehér háza elé a nagybetűs felirattal: VÉGREHAJTÁSI ÜGYNÖKSÉG.
Ezen a ponton fordul meg a dolog. Fehér most már tudja, hogy minden bizonnyal fizetnie kell. De a kényszerítő elem miatt, amit többnyire a kötelező “harmadik levele” tesz világossá (“Amennyiben nem jelenik meg hivatalunkban 48 órán belül. . . “),  Fehér minden további nélkül jogosnak érzi, hogy dühös legyen, és átvált a “Most rajtacsíptelek, te gazember” egyik változatára. Ebben az esetben azt nyeri, hogy felmutathatja: lám, milyen kapzsi, könyörtelen és megbízhatatlan a hitelező. Az ebből származó két legnyilvánvalóbb előny a következő: 1. megerősíti Fehér egzisztenciális beállítottságát, ami nem egyéb, mint a  “Minden hitelező – harácsoló” leleplezett formája; 2. nagyfokú külső társadalmi nyereséget biztosított, mivel Fehér most olyan helyzetbe jut, hogy barátai előtt nyíltan ócsárolhatja a hitelezőt, anélkül hogy elveszítené a “Jótét lélek” státusát. További belső társadalmi nyereséghez is juthat, amikor közvetlenül szembekerül a hitelezővel. Ezenfelül igazolva látja azt, hogy visszaél a hitelrendszerrel: ha a hitelezők ilyenek, mint azt éppen bizonyította, miért kellene bárkinek is fizetnie?
Az “Adóst”  “Megpróbálom, hátha megúszom”  formájában néha kisebb házak tulajdonosai is játsszák. A “Próbáld meg behajtani!” és a “Megpróbálom, hátha megúszom” játékosai könnyűszerrel felismerik egymást, és a várható tranzakciós nyereség meg a kilátásba helyezett sport titokban kedvükre van; könnyen kapcsolatba keverednek egymással. Függetlenül attól,  hogy ki nyeri el a pénzt,  mindegyik javított a másik helyzetén azzal, hogy “Miért mindig velem történik ilyesmi?-t” játszott, miután túl van mindenen.
A pénzjátszmák igen komoly következményekkel járhatnak. Lehet, hogy ezek a leírások mulatságosnak tűnnek – egyesek valóban annak látják őket –, de nem azért, mert jelentéktelen apróságokra vonatkoznak, hanem azért, mert olyan  dolgoknak mutatják meg a banális indítékait, melyeket az embereknek illik komolyan venni.
Antitézis: A “Próbáld meg behajtani!” kézenfekvő antitézise: azonnali készpénzfizetést kell kérni. A jó “Próbáld meg behajtani!” játékos azonban, kiváló módszerek birtokában, sikeresen meg tudja ezt kerülni, csak a legviharedzettebb hitelezőn nem tud kifogni. A “Megpróbálom, hátha megúszom” antitézise a szolgálatkészség és becsületesség. Mivel a kemény “Próbáld meg behajtani!” és “Megpróbálom, hátha megúszom” játékosok hivatásosok a szó teljes értelmében, az amatőr pontosan, annyi eséllyel játszik ellenük, mint a hivatásos hazárdjátékosok ellen. Noha az amatőr ritkán nyer, legalább élvezi, ha belekeveredik a játszmák valamelyikébe. Mivel mindkét játszmát hagyományosan kegyetlenül játsszák, a hivatásosoknak mi sem zavaróbb, mint ha egy amatőr áldozat hahotázik saját vereségén. Pénzügyi körökben ez soha nem fordulhat elő. Tudunk olyan esetekről, hogy az adós az utcán összetalálkozott valakivel, aki kinevette, s ez ugyanúgy meghökkentette, frusztrálta és zavarba ejtette, mint ha a Schlemielnek saját ellentétét kellene alakítania.