Lobsterizmus 101

Friss kommentek

  • FairplayE: Nem tudom, hogy a tanult tehetetlenség kérdéséből milyen gondolatmenettel jutottak el többen a gyerekvállaláshoz. Mintha az valami megoldás lenne a ... (2019.12.15. 00:51) A depresszió, mint tehetetlenség
  • SakkMatt: Nem kell ám olyan messzire menni, hogy jó ütemben épülő metrót lássunk. Moszkvában is felépült legalább egy Budapestnyi metró csak a XXI. században:... (2019.09.18. 15:03) 23 év alatt 588 km új metró épült
  • pallasmacska: azért a hozzászólásokból kiválóan látszik, ki az, aki odáig sem jut el, hogy felismerje, előre kiszabott életet él. (2019.06.08. 20:38) 40 vagyok, de élni akarok!
  • Ra: Wow... (2019.06.04. 20:56) Hogyan szoktasd le magad a tanult tehetetlenségről?
  • Hemi12: Igazad van! Az '56-os forradalmárok is baszódjanak meg! Megöltek egy csomó EMBERT!!! Akik között biztos voltak jók is! Hát nem olvasták a szótári de... (2019.03.15. 16:51) Feminizmusról picsogni férfiatlan

Ismerd meg önmagad! - Tévutak és tévhitek az önmegismeréssel kapcsolatban

2016. 04. 04.

Ezt a posztot egy olvasó, Nizzai Hómunkás küldte be.

Szerintem ugyan nem feltétlenül negatív a folyamat, amit leír, de a helyzetbemutatás rendben van.

tumblr_o4ysrdsnbm1v1frjoo1_400.gif

Ez egy indokolatlan macskás gif...

Innentől a levél:

A (poszt)modern nyugati világ polgárainak egyik legkedveltebb elfoglaltsága önmagük keresése. Korábban, a nagy felfedezések korában elsősorban a világ – a távoli, a végtelenül nagy és a kicsi, a „más” csillagászati, fizikai, antropológiai megismerése volt napirenden, a megismerés célkeresztje azonban idővel – főleg a globális kapitalizmus kibontakozásával egy időben – a megismerő szubjektumra helyeződött át. Az önismeretet hirdető tréningek, tanfolyamok, coachok száma végtelen, az önmegismerés alapvető problémáival foglalkozó írásokat viszont nagyítóval kell keresni.

Mert mit is jelent az, hogy megismerem önmagam?

Hogy elkezdek töprengeni magamon? Megismerem viselkedésem mozgatóit, cselekvésem pszichológiai, szociológiai korlátait? Valós, intellektuális megismerési szándékról vagy inkább valamiféle narcisztikus önreflexióról van itt szó? Miért akarom magam jobban megismerni? A puszta kíváncsiság vezérel? Vagy könnyebb lesz tőle az életem? Esetleg megpróbáltam már a világot tudósként, művészként stb. megismerni, és mikor úgy éreztem, hogy azt, amire kíváncsi voltam, megtudtam, saját magam iránt is érdeklődni kezdtem?

Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a világ megismerésébe bele sem merek vágni, és inkább magammal kezdek el foglalkozni? A legegyszerűbb, ha a megismerő szubjektumot egyszersmind megismerő objektummá is változtatom? Hiszen mindig kéznél vagyok a magam számára?

Tudományfilozófiában jártas olvasók ismerhetik a paradoxont, amelynek értelmében egy kísérlet eredményét már maga a mérés is befolyásolja. Fizikai kísérletekben nemritkán tapasztalhatjuk ezt. Például ha hőmérővel megmérjük egy pohár víz hőmérsékletét, akkor a hőmérő hőmérséklete is befolyásolni fogja a kapott eredményt. Vagyis csak a mérés közbeni állapotot tudjuk mérni.

A pszichológiában ezzel rokon jelenség a Hawthorne-effektus: az 1920-as években a Western Electric Hawthorne-i gyárában (az USA-ban) azt vizsgálták, hogy vajon a dolgozók munkateljesítményére milyen hatást gyakorol a világítás, illetve a megvilágítás változtatása. A vizsgálatot végzők azt találták, hogy szinte mindegy, hogyan volt a világítás beállítva, folyamatosan egyre hatékonyabban dolgoztak a munkások. Furcsa mód azonban a termelékenység szintje a kísérlet befejeztével visszaesett. Ennek magyarázata értelemszerűen nem a világításban keresendő: egyszerűen az a tény növelte a munkások munkateljesítményét, hogy vizsgálták, megfigyelték őket, foglalkoztak velük.

Gondoljunk bele abba, hogy a megismerés puszta tényének hatása már olyan helyzetben sem elhanyagolható, amikor a megismerést végző ember, illetve a megismerés tárgya egyébként jól elkülönül egymástól. Ha ez így van, vajon milyen jelentős változást lehet képes előidézni a megfigyelés abban az esetben, ha az alany és a tárgy egy és ugyanaz a személy?

Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a megismerésben a meg- igekötő használata legalábbis túlzott elbizakodottságról árulkodik. Önmagam megismerése ugyanis sosem lehetséges. Amikor saját magamat elkezdem vizsgálni, a magamról szerzett többlettudás minden újabb eleme megismerő szubjektumomban is változást idéz elő, vagyis a megismerés végtelen hermeneutikai körébe kerülök bele, amely sosem kerülhet nyugvópontra: az önmegismerés sosem lehet teljes vagy befejezett, befejezni nem lehet, legfeljebb csak abbahagyni. E felismerés birtokában tehát érdemes szerényebb célt kitűzni: ismerkedem önmagammal.

„Gnoti se auton”

A delphoi szentély homlokzatán álló felirat, a „Gnoti se auton” valószínűleg a legkevésbé sem azt jelentette, ahogyan az önismereti oldalak manapság értelmezni szokták, vagyis hogy „ismerd meg önmagad”, és akkor bármire képes lehetsz (teszem hozzá értelmezőleg), hanem inkább ennek ellenkezőjére utalhatott: ismerd meg korlátaidat, ne törekedj olyanra, amire nem vagy hivatott vagy képes. A maxima más értelmezései az előző bekezdésben mondottakkal összhangban a megismerés befejez(het)etlenségét hangsúlyozzák: kezdj el ismerkedni önmagaddal. Vagyis a „Gnoti se autont” itt két szempontból is ellenkező módon kell értelmezni, mint ahogy manapság szokás: egyrészt a megismerési folyamat inkább csak ismerkedésként jöhet számításba, a befejezettséget jelölő meg- igekötő nélkül, vagyis lezártság helyett lezáratlanság jellemzi, másrészt nem az egyén, az egyéniség kibontakoz(tat)ásának lehetőségére, hanem éppen a korlátok megismerésének szükségességére utal.

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy amikor figyelmemet önmagamra irányítom, mit is keresek valójában. És vajon mit fogok találni? Arról van-e szó, hogy valami probléma okán – ahogyan a fenomenológiai szociológia mondja – a maguktól értetődőségekbe vetett hitem megrendült, és ezért kénytelen vagyok reflexió alá vonni többek között önmagamat is, hátha a krízishelyzetből így kikerülhetek? Vagy csak az egyénre való patológiás fókuszálásról, az individuumnak a Facebookhoz hasonló közegektől egyáltalán nem idegen ünnepléséről, piedesztálra emeléséről van itt szó?

Nézd meg, 30 évvel ezelőtt egy labdarúgó hogy örült annak, ha gólt rúgott? A levegőbe ugrált boldogságában, majd fogadta a társak őszintének tűnő örömét. S hogy néz ki mindez ma? A labdarúgók egyéni gólörömöt fejlesztenek ki maguknak, mezüket levetve saját testüket vagy az alsótrikójukra írt – személyesnek szánt - üzeneteket mutogatják a nagyvilágnak. A csapat ma már másodlagos. Első a futballsztár, aki nagyobb fizetésért bármikor továbbállhat, a saját nevével ellátott mezek eladásából élete végéig megélhet. A labdarúgó nem csapatjátékos, hanem termék. Egy olyan termék, amit ő maga ad el másoknak. Termék és eladó is egyben.

A self help könyvek által előállt skizofrén helyzet ebből adódik: magamra eszközként tekintek saját magam sikerének elérésében. Egyszerre vagyok alany és tárgy, eszköz és cél, eladó és árucikk. Vagy ha még pesszimistábbak akarunk lenni: én a termék vagyok, amit az alulképzett hobbicoachok, életmód- és párkapcsolati tanácsadók nekem magamnak eladnak. Megveszem magam valakitől, aki nem ritkán csak receptszerű, elősütött önismereti paneleket kínál. Én meg két pofára zabálom, és olykor észre sem veszem, hogy az általuk kínált portéka nem maga a termék, hanem csak a csali. A termék én magam vagyok. Magamnak.

Légy önmagad, valósítsd meg önmagad!

Az önmegvalósítás imperatívusza esetén az önmegismerés skizofrén vonása tovább fokozódik. Mert mit jelent az, hogy légy önmagad, valósítsd meg önmagad? Van az embernek egy „igazi” önmaga, aminek megvalósulását valamilyen sajnálatos körülmény adott esetben hátráltatja?

Gátlásos vagy? Segítünk gátlásaidat levetkőzni! Félénk vagy, nem mersz ismerkedni? Segítünk neked, hogy magabiztossá válj, hiszen a magabiztosság mindenkiben ott rejlik, csak elő kell csalogatni! Szeretnél festő, gasztroblogger vagy foodstylist lenni? Valósítsd meg álmodat, hiszen abban, amit most csinálsz, nem tudod kiteljesíteni önmagad! Ha nem találod meg a helyedet a világban, akkor nem is önmagadat adod, hanem valaki más vagy. „A saját életedet éld, ne másét!”– mondják neked. Te pedig hallgatsz rájuk, mert az üzenet fogyaszthatónak tűnik. Hiszen nem érzed jól magad a saját bőrödben. Valamit tenni kell. Csak hát a bőrödből akkor sem tudsz kibújni, ha ezt utasításba kapod.

Vajon amikor gátlásos és félénk vagy, akkor nem önmagad vagy? Amikor nem mersz egy kockázatos vállalkozásba belevágni, akkor nem önmagadat adod? Majd ha levetkőzted félénkséged és bele mersz majd vágni, akkor jobban önmagad leszel? Van egy igaz(abb) önmagad, amely merész és magabiztos, és van egy hamis önmagad, amely félénk és kockázatkerülő? Ha nem változom, attól még lehetek önmagam? Vagy ha valamilyen irányba változom, akkor önmagam maradok? És ha utána ismét változom, de megint más irányba, akkor is? Vagy akkor nem?

Ha alkalmazott vagy, akkor nem vagy önmagad, de ha saját vállalkozásod van, akkor igen? És ha én alkalmazott akarok lenni, akkor mi van? És ha nem hiszek a markukat tartó vagy csak saját fontosságuk pózában tetszelgő coachoknak, New Age guruknak, életmód-tanácsadóknak és életjobbító bloggereknek, akkor nem lehetek önmagam? Tényleg ócska panelszövegek és OKJ-s mekkmesterek tanácsai alapján kell élnem az életem ahhoz, hogy önmagamhoz odataláljak? Tényleg meg kell magam másoktól termékként vásárolnom ahhoz, hogy önmagam lehessek?

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr88559262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Maluxiw 2016.04.04. 19:50:11

wait a minute
Ha alkalmazott akarsz lenni, és az vagy, akkor nem teljesíted be, hogy
„A saját életedet éld, ne másét!”
Te határoztad meg, akkor működik. (tekintsünk el a ténytől, hogy semmilyen döntést sem tudunk önállóan meghozni, hisz nem tudhatjuk, hogy mennyire befolyásolt gyerekkorunkban a Magilla gorilla, vagy a szomszéd Juci néni) [eztet magamnak hagyom itt, hogy el ne felejtsem: Mikortól számít egy gondolat önállónak, ha más nem hiszi, hitte, gondolta?]
Értem én, hogy azt érzed, hogy ezzel azt mondják neked, hogy amit élsz az nem a te életed. s Ők azok akik pontosan tudják mi a jó neked. De ezen jelszó melyet manapság véres kard helyett hurcibálnak, csak azt kívánja elérni, hogy látszólagos önállóságra törekedj, és látszólagosan merj merni.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2016.04.04. 21:13:49

@Maluxiw:

Merjél merni!

Ezt még valami pártkampányban viszontlátjuk:)))

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2016.04.05. 12:32:26

Számomra az önismeret azt jelenti, hogy az ember cselekedeteinek egy jelentős részét az érzelmei és ösztönei motiválják, amiknek lehetnek közép vagy hosszú távon kellemetlen következményei. Ekkor ezeket meg kell próbálni megismerni és valamilyen formában kontrollt gyakorolni felettük.

"Tudományfilozófiában jártas olvasók ismerhetik a paradoxont, amelynek értelmében egy kísérlet eredményét már maga a mérés is befolyásolja. Fizikai kísérletekben nemritkán tapasztalhatjuk ezt." Ezen én is gondolkodtam, főleg a közvélemény-kutatásokkal kapcsolatban merült fel számomra, hogy ott van egy természetes "selection bias" (csak azok alkotják a mintát, akik hajlandóak ilyen felmérésben részt venni), és mi garantálja azt, hogy ez nem torzítja a végeredményt (ami ugye akkor jó, ha a teljes társadalomra ki lehet azt vetíteni).

Vakmacska 2016.04.05. 13:57:18

@Quadrille Lobster: Ennek egy másik változatát már elsütötte a jó öreg Karinthy: "Azt mondják: ám mérlegeljen! Én meg visszakérdezek: ám mér ne legeljek?"

(L'art pour l'arton edződött énem meg meg látja maga előtt Besenyő Pista bácsit a levesestál és a merőkanál felett: Maaaaargit, ne merjél merni!")

Vakmacska 2016.04.05. 14:00:21

...az önmegismerésnek egyébként vajmi köze sincs semmilyen önjelölt élettanácsadóhoz meg zárba nem illő kócsokhoz - egyszerűen felmérem a korlátaimat, és nem lep meg éngemet magamat a legjobban, ahogy egy elém kerülő helyzetre reagálok. Ismerem a határaimat, meg hogy mit és miért és hogyan meg mikor szeretnék, és valójában ezt akarom-e.....ha más mondja meg, akkor mindegy hogy az édesanyucikánk, a Kiskegyed, a pap a szószéken, a Mikiegér, a Mikulás vagy az életvezetési tanácsadó, akkor azt jól megette a fene.

2016.04.05. 18:51:28

A vállalkozó-alkalmazott szembeállíttással az is baj, hogy adott esetben lehet egy alkalmazott mozgástere nagyobb, mint egy vállalkozóé. A vállalkozói létben ugyanúgy vannak függő viszonyok.

lendvai attila 2016.04.05. 23:20:56

eleg cinikus a szerzo es az en perspektivambol nezve ugy tunik nem igazan erti mirol is szol ez az egesz. ezt egyebkent meg tudom erteni, foleg ha fiatal, mert sok kokler van a 'pszichologia' cimke kornyeken.

pl aki megmondja neked a frankot, vagy utasit barmire is, arra reflexbol nem erdemes hallgatni, es ez azert elegge koztudott...

“All authority of any kind, especially in the field of thought and understanding, is the most destructive, evil thing. Leaders destroy the followers and followers destroy the leaders. You have to be your own teacher and your own disciple. You have to question everything that man has accepted as valuable, as necessary.”
— Jiddu Krishnamurti (1901–1986), 'Freedom from the Known'

“The Master is exactly that – a catalytic agent. He does nothing, but millions of things happen around him. They happen because of him but are not caused by him – and the difference is great. […] He has not done it, but it has happened to you; and it has happened to you because of him.”
— Osho (1931–1990), 'From Darkness to Light' (1985)

ez meg egy jo paper a magat mero/vizsgalo objektum felvetesevel kapcsolatban:

Reflection and its Use - From Science to Meditation - Hendrik Barendregt, Nijmegen University
ftp.cs.kun.nl/CompMath.Found/honours.pdf

nizzai hómunkás 2016.04.05. 23:46:54

@lendvai attila: A szerzőnek leginkább a kóklerekkel van baja, de nem azért, mert hallgatna rájuk, hanem azért, mert sajnálja, hogy sokan hallgatnak rájuk. A szerző esetleges cinizmusa messze eltörpül azoké mellett, akik kóklerként mások tudatlanságával visszaélve pénzért árulnak kétes minőségű portékát.

Salubrie 2016.04.08. 20:25:34

@Quadrille Lobster: maggi levespor reklámnak is jó...