Lobsterizmus 101

Friss kommentek

  • Reactor: @desw: Mi az uralkodás első szabálya? MINDENÉRT te vagy a felelős. Erről pedig ennyit. @eff: A nagyvárosban talán jobb? Ott még föld sincs, amit ve... (2022.04.28. 06:36) Emigrálj barátokkal!
  • Reactor: @troll ellenpólus: Valóban igen sokat elért. 8 helyet estünk vissza a GDP-listán, hála neki. Az áldásos gazdaságpolitikája következtében nemhogy a b... (2022.04.28. 00:47) Kis magyar önismeret
  • Reactor: @Quadrille Lobster: Tényleg? Pedig anno Rómában remekül működött. Nem véletlen, hogy az ő birodalmuk mái napig rekorder fennmaradás tekintetében. A ... (2022.04.28. 00:43) Miért zuhan le a gyorsnaszád?
  • Reactor: A társadalom döntő többsége nagy ívben szarik a politikára. Bal, szélsőbal, jobb, szélsőjobb, centrális, horizontális, vertikális, majális...szarják... (2022.04.28. 00:25) A Lobsterizmus saját politikai térképe
  • nevetőharmadik: @Reactor: tökéletesen igazad van. Az elmúlt 9 (!) év során radikálisan revideáltam a demokráciáról vallott nézeteimet, és meggyőződéssel állítom, ... (2022.04.27. 14:55) Politikai tőke és kapzsiság
  • Reactor: Adblocker telepítés. És onnantól békénhagynak a reklámokkal. Aki meg azért nem barátkozik veled, mert szerinte nem vagy elég divatkövető, trendi, va... (2022.04.27. 05:55) Nem ügyfél vagy, hanem termék. Úgyhogy megéri téged szívatni

Ismerd meg önmagad! - Tévutak és tévhitek az önmegismeréssel kapcsolatban

2016. 04. 04.

Ezt a posztot egy olvasó, Nizzai Hómunkás küldte be.

Szerintem ugyan nem feltétlenül negatív a folyamat, amit leír, de a helyzetbemutatás rendben van.

tumblr_o4ysrdsnbm1v1frjoo1_400.gif

Ez egy indokolatlan macskás gif...

Innentől a levél:

A (poszt)modern nyugati világ polgárainak egyik legkedveltebb elfoglaltsága önmagük keresése. Korábban, a nagy felfedezések korában elsősorban a világ – a távoli, a végtelenül nagy és a kicsi, a „más” csillagászati, fizikai, antropológiai megismerése volt napirenden, a megismerés célkeresztje azonban idővel – főleg a globális kapitalizmus kibontakozásával egy időben – a megismerő szubjektumra helyeződött át. Az önismeretet hirdető tréningek, tanfolyamok, coachok száma végtelen, az önmegismerés alapvető problémáival foglalkozó írásokat viszont nagyítóval kell keresni.

Mert mit is jelent az, hogy megismerem önmagam?

Hogy elkezdek töprengeni magamon? Megismerem viselkedésem mozgatóit, cselekvésem pszichológiai, szociológiai korlátait? Valós, intellektuális megismerési szándékról vagy inkább valamiféle narcisztikus önreflexióról van itt szó? Miért akarom magam jobban megismerni? A puszta kíváncsiság vezérel? Vagy könnyebb lesz tőle az életem? Esetleg megpróbáltam már a világot tudósként, művészként stb. megismerni, és mikor úgy éreztem, hogy azt, amire kíváncsi voltam, megtudtam, saját magam iránt is érdeklődni kezdtem?

Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a világ megismerésébe bele sem merek vágni, és inkább magammal kezdek el foglalkozni? A legegyszerűbb, ha a megismerő szubjektumot egyszersmind megismerő objektummá is változtatom? Hiszen mindig kéznél vagyok a magam számára?

Tudományfilozófiában jártas olvasók ismerhetik a paradoxont, amelynek értelmében egy kísérlet eredményét már maga a mérés is befolyásolja. Fizikai kísérletekben nemritkán tapasztalhatjuk ezt. Például ha hőmérővel megmérjük egy pohár víz hőmérsékletét, akkor a hőmérő hőmérséklete is befolyásolni fogja a kapott eredményt. Vagyis csak a mérés közbeni állapotot tudjuk mérni.

A pszichológiában ezzel rokon jelenség a Hawthorne-effektus: az 1920-as években a Western Electric Hawthorne-i gyárában (az USA-ban) azt vizsgálták, hogy vajon a dolgozók munkateljesítményére milyen hatást gyakorol a világítás, illetve a megvilágítás változtatása. A vizsgálatot végzők azt találták, hogy szinte mindegy, hogyan volt a világítás beállítva, folyamatosan egyre hatékonyabban dolgoztak a munkások. Furcsa mód azonban a termelékenység szintje a kísérlet befejeztével visszaesett. Ennek magyarázata értelemszerűen nem a világításban keresendő: egyszerűen az a tény növelte a munkások munkateljesítményét, hogy vizsgálták, megfigyelték őket, foglalkoztak velük.

Gondoljunk bele abba, hogy a megismerés puszta tényének hatása már olyan helyzetben sem elhanyagolható, amikor a megismerést végző ember, illetve a megismerés tárgya egyébként jól elkülönül egymástól. Ha ez így van, vajon milyen jelentős változást lehet képes előidézni a megfigyelés abban az esetben, ha az alany és a tárgy egy és ugyanaz a személy?

Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a megismerésben a meg- igekötő használata legalábbis túlzott elbizakodottságról árulkodik. Önmagam megismerése ugyanis sosem lehetséges. Amikor saját magamat elkezdem vizsgálni, a magamról szerzett többlettudás minden újabb eleme megismerő szubjektumomban is változást idéz elő, vagyis a megismerés végtelen hermeneutikai körébe kerülök bele, amely sosem kerülhet nyugvópontra: az önmegismerés sosem lehet teljes vagy befejezett, befejezni nem lehet, legfeljebb csak abbahagyni. E felismerés birtokában tehát érdemes szerényebb célt kitűzni: ismerkedem önmagammal.

„Gnoti se auton”

A delphoi szentély homlokzatán álló felirat, a „Gnoti se auton” valószínűleg a legkevésbé sem azt jelentette, ahogyan az önismereti oldalak manapság értelmezni szokták, vagyis hogy „ismerd meg önmagad”, és akkor bármire képes lehetsz (teszem hozzá értelmezőleg), hanem inkább ennek ellenkezőjére utalhatott: ismerd meg korlátaidat, ne törekedj olyanra, amire nem vagy hivatott vagy képes. A maxima más értelmezései az előző bekezdésben mondottakkal összhangban a megismerés befejez(het)etlenségét hangsúlyozzák: kezdj el ismerkedni önmagaddal. Vagyis a „Gnoti se autont” itt két szempontból is ellenkező módon kell értelmezni, mint ahogy manapság szokás: egyrészt a megismerési folyamat inkább csak ismerkedésként jöhet számításba, a befejezettséget jelölő meg- igekötő nélkül, vagyis lezártság helyett lezáratlanság jellemzi, másrészt nem az egyén, az egyéniség kibontakoz(tat)ásának lehetőségére, hanem éppen a korlátok megismerésének szükségességére utal.

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy amikor figyelmemet önmagamra irányítom, mit is keresek valójában. És vajon mit fogok találni? Arról van-e szó, hogy valami probléma okán – ahogyan a fenomenológiai szociológia mondja – a maguktól értetődőségekbe vetett hitem megrendült, és ezért kénytelen vagyok reflexió alá vonni többek között önmagamat is, hátha a krízishelyzetből így kikerülhetek? Vagy csak az egyénre való patológiás fókuszálásról, az individuumnak a Facebookhoz hasonló közegektől egyáltalán nem idegen ünnepléséről, piedesztálra emeléséről van itt szó?

Nézd meg, 30 évvel ezelőtt egy labdarúgó hogy örült annak, ha gólt rúgott? A levegőbe ugrált boldogságában, majd fogadta a társak őszintének tűnő örömét. S hogy néz ki mindez ma? A labdarúgók egyéni gólörömöt fejlesztenek ki maguknak, mezüket levetve saját testüket vagy az alsótrikójukra írt – személyesnek szánt - üzeneteket mutogatják a nagyvilágnak. A csapat ma már másodlagos. Első a futballsztár, aki nagyobb fizetésért bármikor továbbállhat, a saját nevével ellátott mezek eladásából élete végéig megélhet. A labdarúgó nem csapatjátékos, hanem termék. Egy olyan termék, amit ő maga ad el másoknak. Termék és eladó is egyben.

A self help könyvek által előállt skizofrén helyzet ebből adódik: magamra eszközként tekintek saját magam sikerének elérésében. Egyszerre vagyok alany és tárgy, eszköz és cél, eladó és árucikk. Vagy ha még pesszimistábbak akarunk lenni: én a termék vagyok, amit az alulképzett hobbicoachok, életmód- és párkapcsolati tanácsadók nekem magamnak eladnak. Megveszem magam valakitől, aki nem ritkán csak receptszerű, elősütött önismereti paneleket kínál. Én meg két pofára zabálom, és olykor észre sem veszem, hogy az általuk kínált portéka nem maga a termék, hanem csak a csali. A termék én magam vagyok. Magamnak.

Légy önmagad, valósítsd meg önmagad!

Az önmegvalósítás imperatívusza esetén az önmegismerés skizofrén vonása tovább fokozódik. Mert mit jelent az, hogy légy önmagad, valósítsd meg önmagad? Van az embernek egy „igazi” önmaga, aminek megvalósulását valamilyen sajnálatos körülmény adott esetben hátráltatja?

Gátlásos vagy? Segítünk gátlásaidat levetkőzni! Félénk vagy, nem mersz ismerkedni? Segítünk neked, hogy magabiztossá válj, hiszen a magabiztosság mindenkiben ott rejlik, csak elő kell csalogatni! Szeretnél festő, gasztroblogger vagy foodstylist lenni? Valósítsd meg álmodat, hiszen abban, amit most csinálsz, nem tudod kiteljesíteni önmagad! Ha nem találod meg a helyedet a világban, akkor nem is önmagadat adod, hanem valaki más vagy. „A saját életedet éld, ne másét!”– mondják neked. Te pedig hallgatsz rájuk, mert az üzenet fogyaszthatónak tűnik. Hiszen nem érzed jól magad a saját bőrödben. Valamit tenni kell. Csak hát a bőrödből akkor sem tudsz kibújni, ha ezt utasításba kapod.

Vajon amikor gátlásos és félénk vagy, akkor nem önmagad vagy? Amikor nem mersz egy kockázatos vállalkozásba belevágni, akkor nem önmagadat adod? Majd ha levetkőzted félénkséged és bele mersz majd vágni, akkor jobban önmagad leszel? Van egy igaz(abb) önmagad, amely merész és magabiztos, és van egy hamis önmagad, amely félénk és kockázatkerülő? Ha nem változom, attól még lehetek önmagam? Vagy ha valamilyen irányba változom, akkor önmagam maradok? És ha utána ismét változom, de megint más irányba, akkor is? Vagy akkor nem?

Ha alkalmazott vagy, akkor nem vagy önmagad, de ha saját vállalkozásod van, akkor igen? És ha én alkalmazott akarok lenni, akkor mi van? És ha nem hiszek a markukat tartó vagy csak saját fontosságuk pózában tetszelgő coachoknak, New Age guruknak, életmód-tanácsadóknak és életjobbító bloggereknek, akkor nem lehetek önmagam? Tényleg ócska panelszövegek és OKJ-s mekkmesterek tanácsai alapján kell élnem az életem ahhoz, hogy önmagamhoz odataláljak? Tényleg meg kell magam másoktól termékként vásárolnom ahhoz, hogy önmagam lehessek?

9 komment

süti beállítások módosítása