Lobsterizmus 101

Friss kommentek

A macsó-picsa kontinuum - avagy hogyan basznak ki veled a nemi szerepek

2015. 05. 09.

A nemi szerepek mindenkit megnyomorítanak. Te meg azt hiszed, azért vagy nyomorult, mert nem tudtál nekik elég jól megfelelni. És az áldozatot hibáztatod (önmagadat), mert az erősebbet nem mered.

- Szóval azt akarod mondani, hogy csecsemőkorod óta kék festékben pácoltak, de te magadtól is kék vagy.

- Igen, annak születtem.

- De akkor miért kensz magadra naponta kék festéket?

- Mert a hormonok azt a színt választtatják velem.

- És miért keni rád mindenki más is a kék festéket?

- Mert a biológia arra készteti őket.

- És a szüleid tiltanak neked minden más színt.

- Igen, de nekem úgyis pont a kék tetszik.

- És az összes barátod megszégyenítene, ha bármilyen más színt látna rajtad.

- A társadalmi normák azt parancsolják nekik, hogy büntessenek, ha más színt látnak.

- De te állítod, hogy mindenki kéknek vagy pirosnak születik és annak is érzi magát.

- Igen, és én már eleve kéknek születtem, és a pirosakhoz vonzódom. És innen tudom, hogy mindenki más is így van vele.

Na, szóval így hangzik nekem, amikor valaki előadja hogy a nemi szerepek veleszületettek, hogy a kislányok már az oviban is babához nyúlnak és pelenkáról álmodoznak, de még a bébinyulak is a kék színt választják, ha hímek.

Hányszor emlékeztettek, hogy "Te sírsz???"

Vagy hogy "Ez nőietlen viselkedés."

Egyetlen, fontos pillanatban elhangzott, implicit szuggesztió képes rá, hogy beleszégyenítsen  egy életre szóló viselkedésbe, különösen, ha olyan fontos szereplőktől jön, mint az anyád vagy az apád.

A tévéből folyamatosan ömlenek a férfi meg a női szerepmodellek, akik ugyanazokat a játszmákat játsszák amióta az eszedet tudod, az apád infarktust kapna, ha coming-outolnál, a haverjaidat mind elveszítenéd, ha gyanúba keveredne a férfiasságod, naponta ezerszer kell eldöntened, hogy férfi vagy nő vagy és ambivalenciának helye nincs, te meg azt mondod nekem, hogy te tőlük függetlenül pont, egészen véletlenül, minden nyomás nélkül csúcsmacsó meg díszpicsa vagy. Meg hogy ez a két véglet nem csak egy előgyártott szerep, amibe mindenki megpróbál beilleszkedni?

A nemi szerepek a betörésedet szolgálják. Elvonják a figyelmedet a valódi személyről - meg arról is, hogy te is egy személy vagy. Ezt te valószínűleg úgy mondod, hogy tök hasznos modellek, ahonnan gondolkodás nélkül, készen kapsz identitást és célokat. Gondolkodnod egy percig sem kell, és ha nem élvezed őket, veled van a hiba. Ezekből a szerepekből etanulhatod, hogy ki vagy és mit akarsz - mert az ugye a nemed diktálja. Mint ahogy az ízlésedet is, a kedvenc színedet is, a szexuális preferenciádat meg a libibód mértékét is, meg azt is, hogy milyen szakma érdekel. Szóval gondolkodni nem szeretsz. Szóval döntést nem mersz hozni az életedről. Még az ízlésedről sem.

Helyette sodródsz a nagynyomású vezetékben a többiekkel, de te totál magadtól döntöttél úgy, hogy pont arra mész. Értem.

Fogalmunk sincs, mennyi a nemi szerepből az objetíven létező, és mennyi a térsadalmilag programozott, és soha nem is fogjuk megtudni, mert olyan görcsösen programozzuk egymást és tartatjuk egymással a programot. Ezen felesleges is vitázni.

Azt viszont a Holdról is jól lehet látni, hogyan szívatnak meg férfit és nőt egyaránt a nemiszerep-konstrukciók.

Egy kis ízelítő:

blue-pink-babies-dummy-17585009.jpg

Azt ugye tudtátok, hogy a kék és rózsaszín, mint a fiúk és lányok kedvenc színe az honnan jön? Csak mert 150 éve még pont fordítva volt. A kisfiúk voltak az élénk, harcias izék, akik pirosat érdemeltek, a lányok meg a halvérű lámák, akiknek a kék fejezi ki legjobban a mujaságát. De a gyerekeknek ettől föggetlenül semleges, fehér cuccaik voltak leginkább, hogy jól lehessen mosni. Aztán jött egy bébiholmi-árus, aki rájött, hogy kétszer annyi vackot adhat el, ha mindkét nemnek külön színt kell venni. Ti meg becumiztátok, és még kutatók is dolgoznak kőkeményen, hogy bizonyítsák, hogy a színpreferencia genetikus, azon belül is nem-specifikus, nem pedig egyéni ízlés kérdése. A tudomány keres bizonyítékot a társadalmi konstrukcióra, ami cserébe egy marketing-fogás áldozata.

Holott a rózsaszín a leginkább közutálatnak örvendőbb szín, és okkal.  

teenage-rooms-tumblr-767.jpgNekem ne mondja senki, hogy ettől a gyerekszobától senki nem szenved mentális károsodást...

Vegyétek észre, hogy az egész nemi-szerep ipar egy hatalmas biznisz - és remek politikai eszköz. A víz alatt tartásotok eszköze.

Az emberek nem egyformák, és a nők is emberek. Az embereknek vannak különböző erősségeik, hajlamaik, de erre ilyen aljasul rájátszani és ráerősíteni, ezt erőltetni akkor is, amikor nyilvánvalóan nem igaz - nagyon káros.

A fene tudja, hol kezdődik a nemi szerep és hol végződik az egyéni preferencia, de mind jobban járnánk ha nem csak kétféle ember mászkálna a Földön: Macsó és Picsa

 

1390552_10151749743801840_678095733_n.jpg

A macsó-picsa kontinuum

 

 

Mi valahogy így képzeljük el a világot:

diverist2.jpg

A nem gondolkodó többség megpróbálja a képzeletbeli tengely két végére vetíteni magát, és magának is azt hazudja. Ennek az a következménye, hogy még az esetleges normál előfordulásnál is szélsőségesebben játsszátok a nemi szerepeket.

Fiatal csődörből öreg csődör, illetve Fiatal macából organikus Bioinkubátor lesz. Mindenki.

A valóságban, ha nem erőltetnék annyira a dichotómiát, sokkal inkább így éreznék magukat az emberek:

diverist3.jpg

Képes vagy egyáltalán a neme nélkül gondolni egy személyre? Akkor próbálj meg túllépni azon, hogy a keresztnevéből nem lehet rájönni, és beszélgess róla tovább. Mondjuk egy életrajzról. Ugye, hogy nem megy? Nem tudsz egy személyt elképzelni. Csak férfit vagy nőt. Ahhoz képest van a továbbiakról véleményed.

Még azt sem tudod megmondani, hogy jól néz-e ki, vagy jólöltözött-e, mert az ízlésedet az határozza meg, hogy mennyire tudott igazodni a neme alapján elvért külső megjelenséhez.

 

Szóval hogyan baszik ki mindenkivel ez a rendszer?

 

Vegyünk egy egyszerű helyzetet, amiben mindkét fél érdekelt: a csajozást.

Nem véletlenül van kiakadva mindenki a csajozás-pasizás problematikától, hiszen az egészet átszövik a társadalmilag elbaszott nemi szerepek és elvárások. 

Ha férfi vagy, Macsó vagy és csajozni kell.

Hogy miért? Hát mert a rendszer azt diktálja, hogy pár nélkül semmi vagy, úgyhogy már eleve nem teszed fel a kérdést, hogy akarok-e bárkit, vagy hogy kit szeretnék, hanem rögtön ugrasz a hogy találhatok valakitre.

Szereped szerint például kezdeményezni kell. Persze, én is hallottam, manapság nem muszáj, de azért te is szívod a fogadat, ha a csaj megy oda hozzád és te is inkább olyat szeretnél, akiért harcolni kellett. Mert neked

1) az ár mondja meg az értéket, illetve

2) az ellenkezés azt sugallja, hogy a csaj megfelel az első számú nemi szerep tesztnek: érintetlen. (Kvázi pedofília ez, társadalmi szinten.)

Persze, ezt te sem gondolod komolyan, de... de azért rákattintasz minden cikkre, ami azt a kupacot pofozgatja, hogy hány szexuális partner elfogadott férfiak és nők esetében, és mindig elégedetten nyugtázod, hogy neked többet enged meg a társadalom, mint a nőknek.

Azon persze te sem agyalsz sokat, hogy akarsz-e annyi nőt. Neked akarni kell sokat. Ami akkor különösen gáz, ha nem vagy túlfűtve szexuálisan, vagy éppen nem vagy túl sikeres a lehető legnagyobb létszámú, azaz átlagos női csoportnál. Olyankor nem tudsz megfelelni a szerepednek és szenvedsz, mint a kutya.

Eközben a csajok Picsák ülnek, mint az álló célpont és várják, hogy odamenjen hozzájuk valaki. Ha esetleg vonzani akarnak egy konkrét személyt, nagyon úgy kell tűnni, mintha véletlen lenne, különben mégis ők a kezdeményezők - és nekik sem kell olyan pasi, akit ők szedtek fel.

A flört mindegyik lépésénél iszonyú fontos, hogy tagadható maradjon, hogy neked tetszik a másik. Azért ez is beteg dolog.

Mert ha Picsa vagy és szóba állsz a Macsóval, pedig nem döntötted még el, hogy szexuális szintre akarod-e terelni a dolgot, akkor le leszel baszva, hogy de akkor miért álltál szóba? Bármi egyéb okból beszélgetni evolúciósan értelmezhetetlen, úgyhogy olyan a macsópicsa dogma szerint nincs. (Valóságban van.)

Macsó részéről persze szintén érthető a frusztráció. Neki az a szerep-feladata, hogy szexuális partnert keressen, szóval baráti alapon nem állhat ő szóba senkivel.

De ha Picsa vagy és elutasítod a közeledést, akkor meg azért leszel lebaszva. Ebből a szempontból mindegy, hogy bunkón, vagy mosolyogva, mert ha mosolyogva, akkor az meg bátorítás, és vissza az előző pontra.

Persze Picsaként remek lehet, hogy csak addig szólnak hozzád, míg a szexuális opció nyitva van, egyébként nem kellett volna szóba elegyedned. De ha meg nincs, akkor mit keresel látótávolságon belül? Minek teszed magad a Macsók útjába? Macsóként, aka. kezdeményezőként, jogos az elvárás, hogy csak eladó portékát tegyenek az utadba, vagy legyen világosan jelezve, hogy melyik Picsa van már más tulajdonában.

Nőként (nem Picsaként) persze lealacsonyító, hogy állandóan feltételezned kell, hogy csak szexuális partnerként, sosem emberként, szakemberként vagy barátként beszélnek hozzád. A világ ugyan koedukált, de neked a saját nemednél kell maradni, ha nem szexuális társaságra vágysz. Egy felemelő élmény ez az egész, na.

Vágjátok már, mennyire jó mindenkinek?

Senki nem mondhatja ki, mit akar, mert veszített, vagy nevetségessé válik, senki nem vallhatja be, hogy ő is azt akarja, mert olcsóvá válik, senki nem próbálkozhat, ha még nem biztos mindenben - mert róla fog szólni a legközelebbi Index-címlapos csajokéspasik sztori.

És mindezt azért, mert megpróbáltok evolúciósat haluzni a párkapcsolatokra, még véletlenül sem néztek soha magatokba, hogy mikor, mit és kit akartok, és kit tudtok ajánlani neki cserébe.

A pick up artistok szánalmas világa is ezt a háborút képezi le. És pont azért nincs igazuk, amiért az egész csajozunk-pasizunk téma eleve el van baszva: mert ez nem egy háború és a szaporodáson kívül millió oka van annak, hogy emberek egymással szóba állnak.

 

A libidót is a szerep diktálja

 

Volt itt egy ordas nagy hiszti, ahol a fiúhangos kedves olvasóim fűrészelték maguk alatt a fát, hogy de a nőknek nem kell a szex, ez kéremszépen tény, meg biológia, meg evolúció, meg kisfaszom, szóval embereket, de főleg nőstényeket házasságba bezárni kell, hogy jusson a sok bétahímnek szex. Különben törni-zúzni fognak. (Nem én, csak a többiek - mondja az összes hím.)

A helyzet azonban az, hogy a nőknek fontosabb lenne a több szexuális partner, mert kevésbé tudják, hogy mit szeretnek a szexben. Így az egyetlen örömük a hódítás ténye marad, hogy valakinek megint meg tudtak felelni - az meg egy elég sovány öröm, szóval sok kell belőle és gyakran. Ha tudnák, mire gerjedjenek, tudnák kérni is, de mivel nekik sosem sugallta ez a társadalom, hogy mit találjanak szexuálisan vonzónak, ezért ötletük sincs.

Sosem gondolkodtak el rajta, és erről a nemi szerepek tehetnek. Ha nem ezeket a lapokat osztották volna neki, a nőnek is lett volna ideje, hogy kitalálja, mi a jó neki a szexben, és ha megtalálta, tartósan tudná értékelni. Így azonban csak a megfelelés öröme marad, az meg nem tart sokáig.

A macsópicsa dogmában  a szex olyasmi, amit és ahogy a férfiak szeretnek. Nekik meg azt mondják, hogy a behatolás változatos módjait kell szeretni, a nőstény, amelyiknek a testüregeiről szó van, akár gumiból is lehet, mert a világnézete, gondolatai, szavai, véleménye nem számítanak. Így a nőnek csak a fejben lefutott felizgulás marad - azt pedig csak új partnernél lehet elérni.

Abban ugye mind egyetértünk, hogy a libidó fejben dől el. Lehetnek szervi problémák, de az nagyon ritka ahhoz képest, amikor egyszerűen fejben nem tudod odatenni magad. Erre itt ugat nekem egy csomó kis fiúhangos közhelyhuszár, hogy a nőknek úgy en bloc kisebb a libidója? Hát ha téged is piros festékben abároltak volna kiskorod óta, téged is naponta emlékeztettek volna, hogy jókislány olyat nem mond, hogy illetlenség kifejezni, hogy mit akarsz, etc, akkor te is bajban lennél a libidóddal. Ha arra lennél tanítva, hogy neked tetszeni kell és mindegy, hogy neked mi tetszik, te sem tudnád, mit akarsz a szextől. És ideig-óráig élveznéd a megfelelésből fakadó langymeleg örömöt, de ezzel nem menne messze a vonat. Te sem lelkesednél annyira a vacsoráért, ha te lennél a főfogás. Minden kibaszott este ugyanúgy.

Egyáltalán honnan tudnád, mit akarsz vagy kihez van kedved, ha sosem kellett volna ezen gondolkodnod? Még mindig taszítónak tartjuk, ha egy nő nyalogatja a szája szélét, pasikat méregetve és nem láttam még olyan óriásplakátot, ahol egy férfi szopogatja a kólásüveg száját és kelleti magát szexre. Kockás hasat igen, de basszál-meg pózt pasiktól nem. Ha egy férfi mereszti izmait a plakáton, az a felsőbbrendűségét fejezi ki. ha egy nő pucsít, az a kívánatosságát. "Nézd, én olyan jó nő vagyok, hogy még egy sziát sem kell köszönnöd, és megdughatsz. Pont azt élvezem."

Ha arra lennél kondicionálva, hogy csak a megfelelő partnernek szabad széttenni a ládabat (pénz, autó, egzisztenca), te sem élveznéd szexet, hiába szánod el rá magad.

Ha egész életedben azt hallgatod, hogy neked ezt nem szabad akarni, csak kvázi eltűrni, de azt is csak a bizonyos kritériumoknak megfelelő, és beléd megbízhatóan szerelmes egyedtől - akkor neked sem állna fel. Csak elméletben, otthon, egyedül, ilyen 50 shades-volumenű baromságokra, ahol a tuti gazdag (mami büszke lenne rám), tuti szerelmes (apu is jóváhagyná), jóképű (barinőim is jóváhagynák) milliárdos végre jól megcsinál - és még erogén zónákról is hallott.

 

Még a szexet is tönkreteszik a nemi szerepek

 

A Macsó egész életében túl van stimulálva, a Picsa meg alulstimulált. Aztán jöttök nekem azzal, hogy ez biológia?

Tudat alatt azzal definiálták a kívánatos nőt, hogy ő az, aki már akkor szopja a palackot, amikor csak beléptél a szobába, neked már szinte könyörületből meg kell döngetned. (És ő még véletlenül is pont úgy és olyan ütemben élvezi a döngetést, mint te. Hiába, az igazi jó nő...)

Aztán a szüleid meg azt verték beléd, hogy a kívánatos nő, nos, egy gyerek. Tapasztalatlan, simabőrű, pattanós seggű, érintetlen, szűzies, buta, issza a szavaidat - szóval haza csak olyat viszel bemutatni. Csoda, ha szűz-kurva komplexusod van?

Macsó azt tanulta, hogy ő vizuális ingerre gerjed és mindig és azonnal, mert neki egész életében ajánlgatták, hogy ezt és így kell kívánni. Picsa meg azt, hogy ő pénztárcára meg stabil megélhetésre nedvesedik, látványranem, aztán csodálkoztok, hogy libidó-imbalance van: Macsó lát egy csomó testet, de a csomó test nem lát maga körül pénztárcát.

Mindketten le vagytok szopatva és mindketten sírtok, hogy a másik a hibás. Hülyegyerekek.

Itt még élcelődtem azon, hogy ha Picsa vagy és a házasságon belüli prostitúció esete forog fenn amúgy is, akkor tettesd, hogy neked már a 30 sec lökdösődés is túl sok a kapcsolat elején. Ezzel ugyan átmenetileg (paradox módon) azt éred el, hogy mintegy 50 másodpercre nyúlik az ágyban töltött lökdösődések időtartama, hiszen ha ez is sok, akkor Macsó majd megmutatja, hogy még ennél is többet tud. És ő el is fogja hinni, hogy az az 50 másodperc 50 perc volt, hiszen neki tényleg milyen intenzív volt már. Mohón fogja elhinni, hogy ő már túl sokáig is bírja, és higgyétek el nekem, ezzel hosszú távon jobban jártok. Mert ez a kapcsolat nem a ti szexuális kielégülésetekről szólt, akkor meg essetek rajta túl hamar.

Mert a rendszer titeket is házasságon belüli prostituálttá tesz. Testet adtok eltartásért, bio-inkubátort státuszért, aztán mikor megvan, hirtelen elbizonytalanodtok. Hirtelen nincs több utasítás, hogy most mit kéne elérni, bután nézitek egymást, sír az ivadék, ti pedig elkezditek egymást hibáztatni. Mintha csak a másik játszotta volna az előírt szerepet,  mintha csak a másik lenne hibás az agyatlan sodródásban, ti meg csak áldozatok lennétek.

Ő például kurva sok pénzt csinál abból, hogy állítja, létezik egy gomb a nőkön, csak bonyolult megnyomni. És ezt sokan akarják hallani, mert jobban hangzik, minthogy a szex több, mint megtalálni a G-pontot.

Még a szex is el van baszva a nemi szerepek miatt. Macsónak azt sugallták, hogy a fizikai része számít. Hogy a nőn van egy gomb, amit ha megnyomsz, elélvez. A szex minősége ettól függ, hány testnyílást engedélyez Picsa, hány pózt tudsz kipróbálni a pornóból. Eközben Picsa is úgy tudja, hogy ő akkor jó az ágyban, ha minden testnyílást engedélyez és ha elég kívánatos. (Lásd fentebb.) Neki végig azt sulykolták, hogyan legyen kívánatos az ágyban, neki keményen marketelik a szexre hívogató fehérneműt, a Cosmó meg tele van hülyeségekkel, hogy hogyan felelj meg jobban a férfinak. De az nincs benne, milyen pasi felelne meg neked. 

Aztán olvasod, hogy igazságtalanság, hogy neked krónikus alultápláltság árán kell fenntartanod a kívánatosságodat, de akkor már régen elkezdted játszani a szerepet, így kicsit hiteltelen az ágálásod.

Macsónak eközben senki nem árul szexi fehérneműt. Macsónak még mindig azt sulykolják, hogy bátran hordjon szürkét barnával, le van szarva a sörhas, neki más a vonzereje. Az a más egyébként a pénztárcája lenne, de az ellen meg ágál, hogy nem igazságos.

Szóval a szex innentől egy maszturbáció Macsó számára, riszálás Picsa számára (bár nem is tudja, miért csinálja). Nem csoda, ha Picsa idővel ki akar majd bújni alóla és amint a tranzakció jogi formát öltött, el fog hízni, hogy lerázza magáról ezt a nyűgöt.

Mozdulatról mozdulatra eljátsszátok, amit a szerepetek előír - és csodák csodája, nincs kielégülés. Nem is értitek, mit jelent az intimitás, csak castingoltok egy nemi szerepre, aztán csodálkoztok, hogy a másik is színész.

 

A gladiátor is egy rabszolga

 

Ha valaki szerint futball az élet, hiába próbálsz vele kosárlabdázni, azt fogja hinni, hogy nagyon rossz focista vagy. Vagy még rosszabb: hogy őrült vagy. Így még a legjobb indulattal is mindenki feltételezi mindenki másról, hogy a fenti forgatókönyvben játssza a szerepét - és abban szerepel jól vagy rosszul. Egymással tartatjátok be a nemi szerepeket - addig sem kell másnak kontrollálni titeket.

Egész életeteket megírta előre a nemi szerepetek - és mindig sírás van, ha valahol kilóg valami. A hülyéje ilyenkor arra panaszkodik, hogy nem volt elég erős a karám, utat engedett az egyéniségnek, pedig nem lett volna szabad. Az eggyel okosabb ráérbed a szerepekre, hogy ez mekkora szívás, hogy mindenkivel egyformán kibasz a dolog - csak többnyire túl későb ébred rá. A legtöbb emberből a gyerek születése vált ki hirtelen rohamszerű gondolkodási ingert - de akkor tipikusan már túl késő - és jobban teszik, ha megtartják maguknak, amire rájöttek.

Úgyhogy én most előre szólok.

Egyébként baromira jól elfedi a rendszer szívás-jellegét, ha a rendszer mindenkire szerepet oszt (MECE), és a szerencsétlen kis hülyék a szerepeik nevében identitás-háborúkat vívnak. Mind veszélyeztetve érzi magát a kis szerepében, miközben fenyegeti a másikat. Működik ez rasszra, etnikumra, nemzetiségre és nemre is. Amíg lövészárokból ugattok egymásra, kollektív jogokat követelve, kollektív előjogokat védve, vagy csak a férfiasságot vagy nőiességet kéritek számon egymáson, addig mind a rendszer szolgái vagytok. Azaz senki nem boldog a helyzettől, csak a rendszer, ami viszont nem egy személy. Szóval senki nem boldog.

A szerepe nevében hadakozó gladiátor is csak egy szolga, még ha nyerésre is áll a gladiátorharcban.

Ne a nemetektől várjatok identitást. Nem attól vagyok jók vagy rosszak, hogy milyen sikeresen játsszátok a nemi szerepeket. Az egész eddigi emberi történelem arról szólt, hogyan nyomorított meg mindenkit és darált bele mindenféle identitásokba a kollektív ostobaság és a morális gravitáció. Soha senki nem döntött semmiben, így aztán erkölcsöt sem fejlesztett ki senki.

Igen, azt mondtam, a valódi erkölcs alapfeltétele, hogy felejtsük végre a a középkori erkölcspótlékokat, mint például a nemi szerepek - és hagyjuk egymást dönteni és vállalni a döntéseiket.

 

A fundik hajlamosak mindenért ezeknek a szerepeknek a "lebomlását" hibáztatni. A szomorú igazság az, hogy éppen ezek a fiktív szerepek a felelősek minden kínotokért. Bár valóban csak akkor látjátok ezt meg, amikor a szerep végre gyengül, vagy nagyon szorít, egyébként nem vagytok elég bátrak ahhoz, hogy az erősebben keressétek a hibát. (Értsd: a társadalmi elvárásokban.) Inkább magatokat hibáztatjátok, azt mindenkinek szabad.

---

Amiről nem szól ez a poszt:

Itt most nem a nemi identitásról van szó (aminek érzed magad), hanem a nemi szerepről, amit játszol. A nemi identitásról majd máskor.

 

 

 

 

 

- Szóval azt akarod mondani, hogy csecsemőkorod óta kék festékben pácoltak, de te magadtól is kék vagy.- Igen, annak...

Posted by Quadrille Lobster on Saturday, May 9, 2015

 

 

 

 

86 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr957151683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

marjoram 2015.05.09. 21:06:22

"Ha arra lennél kondicionálva, hogy csak a megfelelő partnernek szabad széttenni a ládabat (pénz, autó, egzisztenca), te sem élveznéd szexet, hiába szánod el rá magad."

Ez még a jobb eset. Nagyon sok lányt viszont arra kondicionálnak, hogy ne akarjanak sokat (leginkább semmit), érjék be egy bamba lúzerrel, amilyen az apjuk is volt, hogy az anyukájuk ne érezze rosszul magát amiatt, hogy a lányának - aki mégis kinek képzeli magát - jobb jutott. Pótanyát kereső, állandóan nyavalygó, hülyegyerek frizurás balfasz szerintem sokkal jobban tönkreteszi a női libidót mint a sztereotipikus mercivel járó, pénzes, "bunkó" macsó. Szerintem hosszútávon a legtöbb ember megtalálja a neki (vagy a szülei elvárásainak) megfelelő párt. Az önbizalomhiányos lúzernő a horpadt mellű lúzerférfit, felfuvalkodott macsó a nagyképű picsát, a többiek meg... statisztikai hibának tekinthetők. Amúgy életem jelentős részében én is önbizalomhiányos lúzernő voltam, szóval nemcsak másokat fikázok itt, hanem saját magamat is.

Hitetlen · http://hitetlen.blog.hu/ 2015.05.09. 22:08:22

Ez most épp nagyon aktuális köszi. Amúgy nagyon fura mindig pont olyanokat írsz amin én is épp gondolkozok. :)

Viszont az identitás kérdésével kapcsolatban, megjegyeznék annyit, hogy az identitás talán mindig szerep. Lehet hogy nem is lehet másképp identitást fenntartani.
Nem is tudom elképzelni hogyan lehetne szerepjátszás nélkül létezni. Valahol mindig egy szerepet játszatsz. Sok szerepet szeretsz is, de attól még el kell játszani. Elég erős az erre való nyomás ahhoz, hogy mindenki ne csinálja ezt. Kivételek talán csak azok akiknek valamilyen mentális betegsége van, de az nem is tartjuk ugyanolyan embernek mint a többit.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2015.05.09. 22:37:11

@Hitetlen: +1?
Igaza van a posztnak is, de neked főleg.
Nagyon nehezemre esik elképzelni, hogy hogyan nézne ki egy eredmény, amire szerepmentes szabad gondolkodás útján jutnék.

Szalay Miklós 2015.05.10. 00:05:58

Ebben itt férfi és nő társadalmi helyzetéről lehet olvasni, meg arról, hogy hogyan lehetne józanul kezelni ezt a kérdést:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid049

(Kép teteje, "Az ember kétneműsége" doc, pdf. Az idézett téma az írás második felében található. Nézzézek meg a tartalomjegyzéket az írás elején.)

A nemi különbségekről, beleértve a nemi szerepeket is:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid052

("Férfi és nő")

És általában a címkékről, szerepekről és identitásokról:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid061

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.05.10. 01:11:43

Itt nem a nemi szerepekről írtál, Posztoló, hanem a nemi szerepek téves túlértelmezéséről. Mellesleg a saját frusztrációidról? Vagy csak a sok emberi hülyeség okozta cinikus utálatodról? Van benne némi igazság.

Az élet rövid ahhoz, hogy újraépítsük magunkban az emberiség történelmét nemsemleges verzióban, no meg hát az Anyatermészet is visszavonhatatlanul kétfelé osztotta az emlős állatok világát, szóval az ember a legjobban teszi, ha már szopós csecsemő korában engedelmeskedik a természetes ösztöneinek, és kisfiúnak vagy kislánynak érzi magát. Szerencsére egy egészséges családban mindkettőből van egy-egy felnőtt példány, ezért a kisded bármelyiket is választja, megtalálja a közvetlen környezetében azt, akivel lelkileg azonosulni tud, és TANULNI tud tőle. A tanulás, ezt talán nem érdemes vitatni, az utánzásból táplálkozik. Utánozni pedig a kisded azt akarja, akivel azonosulni tud.

Sajnos a polkorrektizmus megnehezíti az életét azoknak a lélektanászoknak, akik szeretnének feltáró összegzést készíteni azokról a gyerekekről, akiknek nem az van a lába között, amit MINDKÉT szülője lába között lát. Merthogy sajna az Anyatermészet bedrótozta az agyunkba azt, hogy ennek bizony valami homályos, de érezhetően fontos jelentősége van. És ha emiatt nem tud velük lélekben kellően azonosulni, akkor problémája lehet akár a tanulással, akár az érzelmi fejlődés kötelező stációinak előírásszerű végigjárásában, egészen az egészségesen szocializált, kiegyensúlyozott, tettrekész, arányosan idividualista és konformista egyed kialakulásáig. Egyszer még, talán nemsokára, tankönyvi fejezet lesz a családon belüli szerepazonosulás lehetőségétől tervezetten megfosztva felnőtt gyerekek pszichopatológiai tünettípusainak tárgyalása.

A szélsőséges nemi szerepazonosulás nem ad okot a bipoláris nemi szereposztás létjogosultságának általános kétségbe vonására. Nem mindenki játssza a nemi szerepét az itt indulatosan, de korántsem alaptalanul kigúnyolt szélsőségeséggel. Ha tudomásul vesszük a hímnemű és nőnemű egyedek közötti döntő biológiai különbségeket, akkor nem vehetünk komolyan olyan elképzeléseket, amelyek arra buzdítanak, hogy valahol középen próbáljunk elhelyezkedni. Ha feldobunk egy érmét, az valamelyik oldalára esik, szinte mindig. Ha nagyritkán megáll az élén, az egyedi szerencsétlenség, mint a nyomorékon születés. Más eset nincs.

Ha a tévé és más médiaelemek rossz értelmezésben sugallják a nemi szerepek megélését, arról nem a nemi szerep tehet, hanem a média. Meg az a társadalom, amely büntetlenül hagyja a médiát.

És hogy miként látja ezt kívülről a lobster? Talán zavarodottan, talán ijedten. Társakat szeretne, mert társtalanul, szerepminta nélkül, vállalható közösség nélkül maradt valamikor. És a közösség, ahelyett, hogy segítette volna kibontakozni az egyéni képességeket úgy, hogy közben segít valamelyik nem sémáit meghatározóként felismerni, ott hagyta a fejlődő, útkeresésbe gubancolódó ifjú személyiséget a bizonytalanságban, kirekesztettségben. Hiszen nem okozhat nehézséget annak felismerése, hogy a nemi szerepek egyikével azonosulva sem vagyunk kötelesek elzárkózni a barikád másik oldalán megtalálható értékek vagy gyengeségek átvételétől. Talán lehetne valaki sikeres belsőépítész vagy divattervező akkor is, ha eközben a csajokat stíröli a többi testben-lélekben hímnemű haverral együtt. De ez már a nemi identitás kérdése, amiről majd máskor. :-)

StuG in da House 2015.05.10. 01:13:30

Na, gondolom 2 nap alatt ezzel bevonzol 6-800 kommentet. Előre is bravo. Vagy mittomén, mit szoktak mondani.

Szóval már majdnem értettem amit írsz, vagyis mondani akarsz és szimplán csak hittem, hogy nem értek vele egyet(teljesen), mert már-már azt sugallod, hogy nem csak hogy vannak nemi szerepeink, felvett pózok, szerepek, de tképp másunk sincs. Minden mozdulatunkat valami hamis idiótaság előre determinálja és az egyéniségünk meg se jelenik a képletben.
Azonban a következőket írtad, ami sztem egyszerűen nem igaz:

"...a Cosmó meg tele van hülyeségekkel, hogy hogyan felelj meg jobban a férfinak. De az nincs benne, milyen pasi felelne meg neked."

De, minden buta női magazin mutat fel 5 okot, 7 jelt, 10 praktikát, 12 tulajdonságot, hogy milyen az ideális pasi. És ezt a nők be is építik a kis képleteikbe, így lettünk mi mind béták. Igen, te is!
(arról is írhatnál egyszer, hogy mennyire degradáló már ez az elvezesés is és érdekes módon a nőket nem bétázzuk, ki érti ezt?)

"Aztán olvasod, hogy igazságtalanság, hogy neked krónikus alultápláltság árán kell fenntartanod a kívánatosságodat, de akkor már régen elkezdted játszani a szerepet, így kicsit hiteltelen az ágálásod."

Ez pl. miért igazságtalanság, de most tényleg? Az ősember nemi szerepeit is átkozod? Csak azért kérdem, mert az ősember is a szép, formás, egészséges nőt szerette, nincs új a nap alatt.
Max annyi, hogy mivel mérjük ezen tulajdonságokat.
Értem én, azt akarod mondani, hogy az egyéniség nagyobb értéke egy nőnek, mint a szexuális lény mivolta. Csak hát ez nem igaz. Senkit sem fognak a csúnyasága ellenére izgalommal szeretni, szétkefélni max elfogadni.
Persze ha olyat talál, akinek szép, az más kérdés.

"Macsónak eközben senki nem árul szexi fehérneműt. Macsónak még mindig azt sulykolják, hogy bátran hordjon szürkét barnával, le van szarva a sörhas, neki más a vonzereje."

Na, végül is emiatt ragadtam billentyűzetet.
Ennek épp az ellenkezője az igaz.
Mindenkit kockás has felé terelnek, mert attól vagy férfi és a nők sem különösebben vonultak még az utcára tiltakozni ennek sulykolása ellen. Spoha nem olvastam még, hogy ne edz, neked más a vonzerőd, így is jó leszel a nőknek.
Te hol olvastál ilyet? Tudnál küldeni pár linket?

Előre is köszi!

Mészáros Laci 2015.05.10. 05:26:56

Érdekes, bár szerintem van benne túlzás. Ami nem feltétlenül hátrány, hiszen a porblémára (elvárásokból magunkra húzott szerep-túljátszás) talán a sarkítással is érdemes felhívni a figyelmet.

Ingeborg · http://ingeborg.blog.hu 2015.05.10. 05:45:47

De mi marad belőlünk, ha minden szerepet levetkőzünk, a hormonok hatásával egyetemben? Az anyukánk által sugallt preferenciákat, az apukánkat mint bálványt, a barátnőink ideálját, és a bölcsiskori traumáinkat? Akkor ott fényeskedik majd a személyiségünk legbelső magja, vagy mi? Hogy tudnánk leválasztani magunkat az életünk történetéről; mindenről, ami valaha befolyásolt minket? Sztem kb. sehogy... hámozhatjuk magunkat bőszen, amíg bele nem őrülünk :-)! Nincs ott belül semmiféle "mag"...

Ha már itt tartunk, hadd untassalak titeket a saját gyerekkori traumámmal :-). Anyukám úgy gondolta, hogy a lányok gázosak, nyafogósak, idegesítőek; a fiúk ellenben jófejek és aranyosak. És mindig fiúgyerekre vágyott... (Ehhez képest csak lányai születtek, sorozatosan :-).) Az egyik húgom már háromévesen annyira érezte ezt a helyzetet, hogy az oviban fiúként mutatkozott be, és azt kérte a csoporttársaitól, hogy szólítsák Balázsnak. Ami nem is volt nehéz, mert teljesen fiúsra vágott hajunk volt, úgyhogy úgyis mindig fiúnak néztek minket ("Jaj de helyes gyerekek, ugye mind fiú?"). Én mindig nagyon vágyakozva néztem a csoporttársaim lányos haját, fülbevalóját, szoknyáját... iskolás koromban pedig irigyeltem a lányok rózsaszín "énkicsipónim"-ját - mi a húgaimmal persze kisautókkal játszottunk otthon. Most hogy ez engem miért zavart: belülről jött a vágy, hogy én is "igazi lány" legyek, vagy egyszerűen csak nem akartam volna kilógni a sorból, azt nem tudom... de talán nem is számít... egykutya. Ha nekem egyszer lányom lesz, akkor bizony rózsaszín masnit kötök majd a hajába :-)!

Ad Dio 2015.05.10. 07:23:15

A Blogger egy szélsőség ellen küzd egy másik szélsőség nevében. Ez egy némiképp izgalmas, de nagyobb részt fájdalmas értekezést szült. Az igazság meg szépen ott csücsül félúton és köszöni szépen jól van :-). A nemi szerepeket el lehet túlozni, akár karikatúraszerűen is és ebből származhat olyan helyzet, hogy azt valaki már kellemetlennek találja, de azért ne dobjuk ki a fürcivízzel a gyereket...
Odabent valóban első sorban reflektáló lények vagyunk, akik számára a 2x2=4 függetlenül attól hogy férfi vagy nő az illető, de rögtön ezután nők vagyunk vagy férfiak. És aképp is gondolkozunk akár így neveltek akár nem.

Bainoc (törölt) 2015.05.10. 08:51:54

Kedves posztíró!Mi a baj igazából?

Amit leírsz részigazságok csupán, nem pedig valóság.

Bioninkubátoroknak nevezed az anyákat.

Vannak nők, akiknek elsődleges céljuk ez és elégedettek.Vannak nők pl. apácák akik szűzen halnak meg.Vannak szingli és vénlányok is.Vannak emberek,akiket nem érdekel szex.Mások pedig röptében legyet típus.

Vannak,nem átalakító műtétek.

Elég értelmetlen a felvetés maga is, mert női és férfi test máshogy működik pl tesztoszteron vs progeszteron.
Nők alkalmasak szülésre férfiak nem.Férfi soha nem tudja meg milyen szülni és hogy mozog egy baba hasában.
Amíg férfi és női test különbsége nem tűnik el addig igenis maradnak a szerepek, egy férfi soha nem lesz anya, nő pedig nem lesz apa, amíg meg nem változik testük.Lehet ezen háborogni,de nem tudsz rajta változtatni.Próbálj megnyugodni...

Színekben és öltözködésben sincsenek ilyen korlátok, skót szoknya,rózsaszín ing, kék estélyi stb.

midnight coder 2015.05.10. 09:03:23

Alapvetően a gyerek arra van programozva, hogy a szüleit utánozza. A kisfiúk olyanok akarnak lenni mint az apjuk, vagy a környezetükben élő férfiak, a kislányok meg mint az anyjuk, vagy a környezetükben élő nők. Ez a természetes, az evolúció eredménye. Ha nem így lett volna, akkor nem tud tovább szaporodni: azok az ősemberek akik babáztak ahelyett hogy vadásztak volna, nem tudták eltartani a családot, ezért éhen haltak. Azok az ősasszonyok meg akik vadásztak és nem babáztak, szintén nem tudták továbbadni a hibás génjeiket.

Ma a társadalom átalakult. Hibás génekkel is többé-kevésbé teljes életet lehet élni. Más kérdés, hogy a karrierista nő szintén nem fogja továbbadni a génjeit, és azok a nők akik viszont igen, sokkal inkább a sikeres férfiakat választják. Persze más kérdés, hogy egy-egy társadalmi csoporton belül ki számít sikeresnek.

Bainoc (törölt) 2015.05.10. 09:28:01

Amúgy azon is lehetne keseregni,hogy megtanultam beszélni.Rám kényszerítették ezt is.Ráadásul magyarul nem pedig én választottam ki, hogy milyen nyelven beszéljek.Sőt hajszínemet is, meg 3d látást is..

rémTündér /aprócska kismacska./ 2015.05.10. 09:57:53

ismét kurvajó írás. én ezért utasítom el a művésznő megszólítást. semmi szükség rá, hogy még a foglalkozásomban is szerepeljen, hogy milyen nemű vagyok. a munkáimat nem ez határozza meg.

KUHULIN 2015.05.10. 10:14:42

Valaki összefoglalná 2 mondatban? :)

♔batyu♔ 2015.05.10. 10:30:13

@rémTündér /aprócska kismacska./: Szerintem pedig nem biztos, hogy kellene.

A jellegzetes női tulajdonságokat semmilyen libsi nem képes eltörölni, hiszen számunkra ezek pozitívak, ezért ezek a nők genetikailag "értékesebbek", jobban túlélnek, ezek találnak könnyebben párt, hoznak világra saját génkészletükkel utódokat.
(A béranyaság, örökbefogadás és hasonlók ezt lennének hivatottak kompenzálni, de ezek mérete nem tömeges)

Ezek a női tulajdonságok a művészetekben is megjelennek. A variációk száma a kétneműség miatt eleve a kétszeresére nő, márpedig a művészet az egyediség révén lehet csak művészet, ezért a magas variációs faktor alapvető.

Leegyszerűsítve, egy egynemű világban te nem biztos, hogy művésszé tudnál válni.

eßemfaßom meg áll · http://tahobloggerek.blog.hu 2015.05.10. 11:22:57

@KUHULIN: összefoglaltam de ez nem tetszett a szerzőnek :)

Reszet Elek 2015.05.10. 11:29:40

A nemi szerepek nem táradalmi konstrukciók. A feladatokra specializált munkamegosztás fajunk fennmaradásának és sikerének egyik alapja volt.
Amivel vitatkozol, az sokkal inkább ezeknek a nemi szerepeknek jelenlegi, a fogyasztói társadalom által kiforgatott konzumidióta interpretálása.
A jelenleg tapasztalható anomáliák alapján helytelen lenne lehúzni az vécén az egészet. Éppenséggel a párkapcsolati problémák, az elmagányosodás és a csökkenő népességszám (európai kultúra halála) arra hívja fel a figyelmet, hogy túlontúl eltértünk a nemi szerepeinktől, amit büntetlenül nem lehet megtenni. Megtagadhatjuk a saját természetünk lényegének egy részét, de ennek mindig meglesznek a következményei.

2015.05.10. 11:35:28

@Reszet Elek:

Így van.

Két szócskával egészíteném ki az első mondatot a későbbi megjegyzések tükrében.

A nemi szerepek nem kizárólag társadalmi-történelmi konstrukciók.

Exploiter 2015.05.10. 11:36:15

Azért őszintén remélem, hogy tudod, egyszer majd fel kell nőni, mert a világ, na az egy olyan hely, hogy a valóságot nem lehet csak úgy törölgetni...

2015.05.10. 11:39:34

De fontos észrevenni, hogy ettől függetlenül sok a félrevezető narratíva, amely tudományosan alapon, de nem elég körültekintően történik. Erre hívta fel a figyelmet Lobster is.

Arról nem beszélve, hogy sok szájhős pontosan ezeket használja fel a sztereotípiái tekintélyelvű megerősítéséhez.

2015.05.10. 12:00:21

Ha már rózsaszín ...Én a hús-rózsaszín és fekete párosítást szeretem. ^^,

B.Arthur 2015.05.10. 12:03:57

Ingeborg nevű hozzászólót ajánlom mindenki figyelmébe!! Elmebeteg anyja ugyan fiúnak nevelte őket a lány testvéreivel együtt, és lám, mégsem lettek azok!
Hát ennyire nem számít, hogy a szülők mit ugatnak, úgyis mindenki az lesz, ami lenni akar, vagy ami lenni mer! Ennyi!
Viszont, Ingeborg, a saját gyerekkorodat nem a saját lányodon kéne majd megbosszulnod, ugyanis lehet, hogy ő nem fog vágyni a rózsaszín masnikra, és semmire, amit majd ugyanúgy rá akarsz erőltetni, ahogy az anyád rád a fiús cuccokat...

Valaki írta föntebb, hogy aki nem játszik szerepet, az mentális beteg, és hogy "azt nem is tartjuk ugyanolyan embernek, mint a többit."
Nos, a büdös franc akar olyan képmutató, hazug szar lenni, mint ti! :) Sok boldogtalan hülye, vágytok az őszinte kapcsolatra és igazi szeretetre, de ti magatok egy percig se vagytok őszinték! :D Vicces, amikor két álarcos idióta azért vagdalkozik egymás felé, mert a másik nem volt őszinte...szánalmas lúzerek.
A rövid véleményem mindenféle szerepről annyi, hogy le kéne mászni a fáról és végre emberré válni. Először Embernek kell lenni, amíg az nem sikerült, addig csak hím majom és nőstény majom van, akiknek egyetlen célja a vacak génjeik rászabadítása a világra. Mert még csak 7 milliárd ember van, kevés az...
Speciel ebben az országban visszafelé igyekeznek a fára gőzerővel, ami nagy kár...

B.Arthur 2015.05.10. 12:09:08

Reszet Elek, az európai kultúra emberi kultúra, ellentétben a sok sötét majommal, akik semmi másért nem élnek, csak a szaporodásért. Majmok, vírusok!

Minek él az az ember, akinek semmi egyéni célja nincs???

Engem személy szerint nagyon-nagyon elkeserít az, hogy kizárólag a hülyék szaporodnak, és teszik tönkre a túlszaporodással az egész bolygót.
Ez valójában természetellenes!!!
Az emberi egoizmus következménye. A kibaszott egoista hím majomivadékoké pontosabban.
Ugyanis az állat nemes egyszerűséggel kihal onnan, ahol nincsenek meg a megfelelő körülmények az életben maradáshoz. De az ember nem! Az embernek tíz kölyök kell a sivatagba, ahol kilencet beköpnek a legyek és éhenhal, egy meg továbbadja a nyomort! A cigányoknak is tíz kölyök kell a semmire! Stb.

Nem mi, európaiak csináljuk rosszul, mi csak nagyjából emberré váltunk! Nehogy már mi legyünk a hülyék. :)

Lángharcos 2015.05.10. 14:14:21

@Ingeborg: És ha más színt kér? MErt tegyük fel, ő a zöldet szereti. A lilát. A kéket? A feketét?

Lángharcos 2015.05.10. 14:22:26

@Reszet Elek: A nemi szerepek nagy része társadalmi konstrukció.

Nézzél közelkeletre. Nézzél nyugatra. Biológiailag ugyan miben mások, mégis teljesen más szabályok szerint élnek.

Szülni csak nő tud, és egy gyerekkel tovább van lekötve, mint egy férfi. De ez minden. Miért ne kezdeményezhetné egy nő a párkapcsolatot, miért kell neki várnia? Miért a nő felelőssége a háztartás, amikor ugyanúgy dolgozik és túlórázik?

A hazai álláspont szerint pedig a nő nevel gyereket, akár alkalmas rá akár nem - ez főleg a válásoknál válik érdekessé. Hiszen egy férfi ugyanúgy tud vigyázni a gyermekére, gondoskodni róla, felnevelni és szeretni.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.05.10. 14:40:06

@B.Arthur: "Nos, a büdös franc akar olyan képmutató, hazug szar lenni, mint ti!"

A probléma itt kezdődik. Ha valakinek a saját nemi szerepe képmutatás, vagy ő annak érzi, ott van valami defektus. A nemi szerep ugyanis olyan érzelmi-értelmi beállítódás, amely teljesen magától épül fel, és az egyén nem SZEREPnek érzi. A nemekhez társadalmilag az adott korban (és életkorban) társított viselkedésminták és kommunikációs elemek esetleg változhatnak, volt már időszak a mostani hernyókorszak előtt is, amikor egy férfitól bizonyos társadalmi körben a klasszikusan "férfias" viselkedéstől eltérő, klasszikusan "férfiatlan" viselkedést tartottak követendőnek, de ezek rövid életű divatok voltak, és rövid életűnek sejthető a mostani is.

Aki a nemi szerepében él, az nem "vállalja" azt, hanem egyszerűen saját magát adja. A nemi szerep, ha egészséges családi légkörben nevelkedhetünk az életünk első 3-4 évében, mélyen bevésődött alaptermészetünkké válik, amelynek a jelenlétét magunkban ugyanúgy nem érzékeljük, mint ahogyan a légzésünket sem szoktuk vállalt testi funkciónak tekinteni. Ha valakinek ez a nemi betagozódás a két lehetséges csoport valamelyikébe nem sikerül, az az eltérő, ő a ritka eset, bármennyire is erőlteti mostanában a média ennek az esetnek a természetességében való tévhitet.

Ha valaki gyíkembernek érzi magát, és a falon mászkál, meg legyeket eszik, az már több a különcnél, ő már beteg. Ilyenkor vannak, akik azt trombitálják, hogy az illető csak szabadon megvalósítja önmagát, és nem szabad betegként kezelni, a hagyományos gondolkodású többség szerint viszont csak elment az esze. Az ő megítélésük szerint a gyíkember a mentális zavara miatt egy idegen, nem emberi viselkedésmintába menekül, amivel magának sok kényelmetlenséget, szorongást, társadalmi kirekesztettséget szenved el, és ezért a társadalomnak kötelessége segíteni az egészségesek közé történő visszavezetésében, mint ahogy annak is köteles a segítségére sietni, aki csak napfényt eszik vagy csak egyszerűen nincs lába. Az utóbbi technikailag egyszerű eset, de a vele járó vitathatatlan mentális sérülés ápolása már nehezebb, de megoldandó feladat. Sokan mondják, hogy "a nyomorék is lehet boldog a maga módján". A maga módján az is lehet boldog, aki börtönben van, mert viszonylag boldogságot okoz a korábbi időszakhoz képest, ha egy idő után nem bántják, megvan a maga nyugodt fekhelye, talált beszélgetőtársakat, találhatott valami helyben végezhető munkát, elfoglaltságot is. Ettől még szerintem azok, akik a "maga módján" boldogságot dicsérik, nem akarnak börtönbe vonulni.

Azok, akiknek elmaradt a nemi szerepek közül történő határozott választása, csak a maguk módján lehetnek boldogok. Hiszen lám, milyen agresszíven küzdenek az elfogadottságért, ennek nem lehetne az az oka, hogy már jól érzik magukat. Ők is szeretnének a teljes társadalom részévé válni, de ez soha nem sikerült és soha nem is fog sikerülni. Éppen ezért feladata a társadalomnak a veszélyesen tévesen értelmezett egyéni szabadság ápolása helyett idejében segítséget nyújtson a középen megrekedteknek. Idejében.

Az az igazi baj, hogy ha egy kamaszodó gyerek a maga teljes összezavartságában úgy veszi észre magán, hogy ő a másik nem szerepelemei közül választ magának neki tetszőt, akkor most már nem hagyják a szülei, a társai békességben, hogy kis idő elteltével felfedezze magában, hogy az elbizonytalanodása csak egy átmeneti időszak volt, és ő tulajdonképpen tényleg ... nemű, hanem rögtön elkezdi tömni a fejét azzal, hogy lám csak, te valójában semmilyen nemű vagy, és NE IS KERESD magadban a polarizált identitások valamelyikét, hanem rekedj meg ebben a rendes esetben csak időszakos állapotban, vállalva a társadalmi kirekesztettséget, mert te büszke vagy. Büszke a túrót, ő csak zavart volt, mert kevert érzelmei voltak, amelyek egyébként nem akadályozták volna a polarizálódást. Ha ő lánynak született, de a legjobban egy cájgruhában a szerelőaknába bújva érzi magát a többi sráccal, attól ő még lehet egyértelműen lány is. Persze, a többi srác csak haver, de egyszer majd észre fogja venni, hogy kicsit más érzés, amikor egy bizonyos sráccal kettesben tuningolják azt a spéci felfüggesztést. Kész. És ha nem tömik tele a fejét marhaságokkal, arra serkentve, hogy ő most büszke másneműként éljen, egyszer egy karburátorpucolás közben megcsókolja azt a fiút, és a világ teljesen rendben forog tovább. (Vele is.) Ő egy lány, aki egyszer majd férjhez is megy, gyereket szül, de ettől még simán lehet belőle Bobcat-rajongó, rakétamodellező, nukleofizikus, mittudomén, olyan, amit férfias dolognak szoktak tartani. A világ kettéosztva is jól működött idáig.

Reszet Elek 2015.05.10. 15:16:32

@B.Arthur: Egy kultúra, amely nem képes generációról generációra fenntartani a saját létszámát és így önmaga folytonosságát, annak ellenére hogy az emberiség erőforrásainak döntő hányadát ellenőrzi, valamit bizonyosan rosszul csinál. A demográfiai átmenet előtti népek "helytelen" viselkedése nem teszi igazzá vagy helyessé a másik véglet, azaz a mi kultúránk tévúton járását.

Reszet Elek 2015.05.10. 15:33:32

@Lángharcos: "Biológiailag ugyan miben mások, mégis teljesen más szabályok szerint élnek." - Ha megkapargatjuk a felszínt, akkor kultúrától függetlenül nagyon hasonló viselkedésmintát találunk. Attól hogy más ruhába öltözik gondolom Ön sem lesz lényegében eltérő emberré, mégha a viselkedése, kommunikációja, testtartása némiképpen másképpen is alakul.
"Szülni csak nő tud, és egy gyerekkel tovább van lekötve, mint egy férfi. De ez minden." - De ez minden? Biológiai szempontból minden ennek az "apróságnak" rendeltetik alá. A testfelépítés, a hormonális működés, anyagcsere, az érték-, pár- és szexuális preferenciák, még a világnézet és az egyén önreflexiói is.
"Miért ne kezdeményezhetné egy nő a párkapcsolatot, miért kell neki várnia? Miért a nő felelőssége a háztartás, amikor ugyanúgy dolgozik és túlórázik?" - A párkapcsolatot legtöbb esetben a nő kezdeményezi. A nőknek azért lehet érdemes várnia, mert a párkapcsolatokaban erős biológiai-hormonális kötődés alakul ki. Ez a férfiaknál jóval kisebb mértékű (a tesztoszteronnak ilyen kötődést csökkentő hatása is van). Az ilyen női kötődés annál erősebb, minél ritkább. Azaz statisztikailag is igazolható, hogy a nők promiszkuózusos múltja biológiai alapon csökkenti a tartós kapcsolatok kialakulásának és méginkább fenntartásának női hajlandóságát.
A kétkeresős modell nagyon új dolog, alig százéves "találmány". Érdekes lenne összevetni a demográfiai adatokat (népességfogyás) a kétkeresős családmodell elterjedésével. Megjegyzem reálértékben a mai két kereső együtt sem keres igazán többet, mint korábban a családonkénti egy ember. Másik elgondolkodtató jelenség: A jelenlegi technológiai színvonalon valójában a dolgozó népesség harmada képes lenne ellátni minden társadalmilag valóban szükséges munkafeladatot. A maradék kétharmad valójában technológiai munkanélküli (vö. szocializmus kapun belüli munkanélküliségével), amolyan pszeudo-alkalmazott. Nem is csoda hogy az emberiség valós (és nem technikai) fejlődésének a spirálja lefelé, egyre mélyebbre hajlik...

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2015.05.10. 15:38:59

Addig nyilván igaza van az eredeti posztnak, hogy a nemi szerepek is szerepek, mint minden más.
Viszont kezdem azt gondolni, hogy az is szerep, hogy a szerepben levés ellen lázadunk. @Ingeborg:-nak van igaza:
" Akkor ott fényeskedik majd a személyiségünk legbelső magja, vagy mi? Hogy tudnánk leválasztani magunkat az életünk történetéről; mindenről, ami valaha befolyásolt minket? Sztem kb. sehogy... hámozhatjuk magunkat bőszen, amíg bele nem őrülünk :-)! Nincs ott belül semmiféle "mag""

Nincs szereptelenség.

Még egy kedvenc mondatom, ami pont ideillik:
"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

2015.05.10. 16:08:46

@Androsz:

Minden egyes szokás (jelen érvelés szempontjából irreleváns, hogy ez a szokás mennyiben általánosérvényű, kódolt, kitermelt, introjektált, saját baromság) egy automatikussá vált szerep és stratégia, amelynek funkciója van.

Mivel automatikussá vált, valóban nem feltétlen érzed-érzékeled-tudod, hogy épp működésben van, de ebből nem következik, hogy ne lenne megfigyelhető vagy hogy ne lenne célszerű megfigyelni.
A perceptuális hárítás miatt nem érzékeled, amely kognitíve és logikailag is feltételezi, hogy előzetesen perceptuálisan észlelted a folyamatot. Magyarán pusztán a tudatodat tehermentesíted vele, nem a tényleges észlelésedet. (A perceptuális hárítás funkciója az, hogy a problémamegoldási folyamat gondolatának sikeres elnyomásával a tudat figyelem-elterelődés nélkül koncentrálhasson arra a célra, amelyhez a szerepet/stratégiát választottad.)
Az, hogy adott esetben erre, mint folyamatra tudsz és/vagy hajlandó vagy reflektálni, (önmagában) nem utal arra, hogy probléma van veled.
Értelemszerűen ezek a szokások azt a módot is érintik, ahogyan gondolkozni vagy hajlamos. Az erre való reflexió nélkül annak megállapítása is nehéz, hogy melyik általad használt stratégia/szerep introjektált, kitermelt vagy antropomorf.

A beépült/beépített gondolati törvényszerűségeket legkönnyebben meditálással tapasztalhatod meg, de egyesek a való életben is képesek alkalmazni, mert nem csak a kognitív kapacitásaikat terhelték, hanem általánosságban is hajlamosak felülbírálni tudatos szűrőrendszerük kikerülhetetlen devianciáit.

Annak ténye, hogy egyszer-egyszer reflektálsz bizonyos automatikus/automatizált folyamataidra, nem jelenti, hogy általában véve is egy cselekvésképtelen szardarab vagy, aki minden helyzetben rászorul arra, hogy ad hoc eszeljen ki valamilyen stratégiát/szerepet, amikor egzekutív problémák jönnek szembe.

Ha defektes pontja vagy a rendszernek, bármilyen rendszernek, bizonyos értelemben görbe tükre is vagy és leszel. A hiba a rendszerben az egész rendszer működésébe enged bepillantást. A defektes pont és a tagok számára is. Aki hibának bizonyul, az nem fél a rendszer többi hibáját sem meglátni. A rendszer olyan defektjeinek, akik az adott rendszer szempontjából nem defektesek, veszítenivalójuk van, ezért minden erejükkel arra fognak törekedni, hogy elrejtsék imádott rendszerük általában vett hibalehetőségét. Maguk elől is természetesen.

A sok defektes görbe tükréből és azoknak a még egészséges tagoknak a tükréből, akik kellőképp bátrak ahhoz, hogy belássák rendszerük gyengeségeit, összeáll valami, aminek valóban köze lesz azokhoz a problémákhoz, amelyeket többé a Gyáva-de-Okos emberek Szőnyeg-Alásöprési stratégiája/(rendszerben való) szerepe sem tud többé elhárítani. :)

Ingeborg · http://ingeborg.blog.hu 2015.05.10. 16:51:01

@B.Arthur: "Viszont, Ingeborg, a saját gyerekkorodat nem a saját lányodon kéne majd megbosszulnod, ugyanis lehet, hogy ő nem fog vágyni a rózsaszín masnikra, és semmire, amit majd ugyanúgy rá akarsz erőltetni, ahogy az anyád rád a fiús cuccokat..."

@Lángharcos: "És ha más színt kér? MErt tegyük fel, ő a zöldet szereti. A lilát. A kéket? A feketét? "

Igaz, nekem sem kéne rájuk erőszakolnom a saját vágyaimat. De hogy mennyire egyszerű megtalálni a helyes egyensúlyt a gyerek saját személyiségének kibontakozása és a szülői terelgetés között, azt nem tudom...

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.05.10. 17:57:06

@Anómia: "A perceptuális hárítás miatt nem érzékeled, amely kognitíve és logikailag is feltételezi, hogy előzetesen perceptuálisan észlelted a folyamatot."

Ez logikailag nem bizonyíték arra, hogy az adott esetben valóban működésbe lépett a perceptuális hárítás, hogy mennyire volt szükség rá.

Feltételezem, hogy a 4. bekezdésből kimaradt a "nem".

A 7. bekezdést sajnos nem értem. Az egyén a nemi szereppel nem kész mintákat kap, amelyek lefedik az összes élethelyzetét, de olyan mintákat kap, amelyek a helyzetre való reakcióit, vagy ha kell, akkár a percepcióját is egy bizonyos alapirányba indítja el. A szerepminta épp azért nem szerep, mert nem ad kész programot a reagáláshoz. Aki szerepnek tekinti a nemi szerepet, az abban a félreértésben van, hogy őt mások sugallatai vagy elvárásai irányítják a szabad döntés helyett. Ez érthető probléma, de meg kellene érteni, hogy szabad döntés nem létezik, csak az egyéniség, a helyzet és az általános társadalmi elvárások együttes hatására létrejövő félautomatizmusok. Amikor valamit végiggondolunk, és egy bizonyos döntést hozunk, sarkítva akkor is csak a bennünk levő mintát követjük. Tekintsük célnak pusztán azt, hogy a bennünk levő pszichikai minta alapján adott válaszainkat egybecsengőnek érezzük a saját személyiségünkkel, és felejtsük el, hogy ez a minta mikén is alakult ki az addigi életünk mérhetetlen mennyiségű hatása nyomán. Akinek ez nehézséget okoz, annak olyan mentális problémával kell küzdenie, aminek az elsimításához segítségre van szüksége.

@Ingeborg: "De hogy mennyire egyszerű megtalálni a helyes egyensúlyt a gyerek saját személyiségének kibontakozása és a szülői terelgetés között, azt nem tudom..."

Ez a dilemmázás okozza mostanság a bajt. A mintaadó tépelődése, határozatlansága is minta! Amit követve a gyerek zavarodott lesz, és hajlandó lesz minden nemkívánatos külső hatást mintaként elfogadni. A nemi polaritást természetes módon elfogadó társadalomban egy abba be nem illeszkedő egyén nem talál magának igazán jó helyet, ezt tudjuk, látjuk, éppen ezért érdemes kerülni azt a lehetőséget, hogy egy határozatlan kamasz tévedésből, fölösleges külső nyomás hatására a harmadik oldalról akarja azt hinni, hogy ő azt választotta.

A szülő természetes nemi szerepét nem kell variálni, nem kell túljátszani, fölöslegesen tipródni miatta. A nem őszintén, hanem akár a legjobb nevelő szándékkal vállalt hamis szerepjátszás hamis marad, és csak árt. Egy egészséges gyerek nem feltétlenül lesz részeges bántalmazó azért, mert az apja is az. Az egészséges kamasz a saját alakulgató, sok külső hatást hordozó társadalmi értékítéletét igen kritikusan ütközteti a szülők viselkedésével. Ezért ha az egyénisége, amelynek az ösztöni gyökereit képtelenség mesterségesen alakítani, úgy fog felépülni, hogy a szülő mintáját eltaszítha, ha úgy érzi szükségesnek. Nem a szülőnek, hanem a gyereket körülvevő teljes közösségnek kell megfelelő mintát adnia. A mintaadásnak pedig fölösleges az ösztöni alapvonások formálásával próbálkoznia. Elég, ha helyes mintákat mutat a magasabb rendű személyiségjegyekre, a türelemre, jóindulatra, segítőkészségre, munkabírásra, de még a kíváncsiság és a szeretet is formálható egy harmonikus mintával. Ennyi elég is lenne, ha lenne. Sok bepótolnivaló van. Nem lenne szükséges a természetes és elterjedt mintákat divatszerűen felönteni radikális és nem természetes minták egyvelegével.

2015.05.10. 18:07:51

A perceptuális hárítás jelenlétét több híres kísérlet is alátámasztotta, külön neveken váltak ismertté. Nézz utána. Az egy külön megjegyzésem csak, hogy logikailag is az.

2015.05.10. 18:18:25

Vagy úgy hiszel törvényekben, hogy hol működnek, hol nem? Mintha írtad volna, hogy nincs szabad akarat.

A valamire való fókuszálás zárja ki, hogy ne legyen hárítás/gondolat-elnyomás. Ez szolgálja az irreleváns információk leválasztását is.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.05.10. 18:19:01

Mellesleg ma már láthatóan sok kárt okozott a fiatalok személyiségfejlődésében a médiából áradó erőszak, amelynek hatására ma a fiatalok számára reális konfliktusrendezési eszközként merül fel a súlyos erőszakos bűncselekmény, akár az emberölés is. Naponta látja a mintát ahhoz a "cool" és menő viselkedéshez, amelyben a mintaadó zavar nélkül lelő valakit. Az esetek nem kevés részében ezt üdvözlendőnek, a jó diadalának állítják be. Sajnos ma már nálunk sem megoldhatatlan feladat egy pisztolyhoz jutni. Az is súlyos probléma, hogy a tettleges erőszakra iparágként ráépült számítógépes játéksorozatok szintén az ölés élményét teszik megszokottá a gyerekek számára, akik természetesen beleélik magukat az általuk irányított karakter szerepébe, és megszokják, hogy a feltámadó agresszió büntetlenül kiélhető. Hogy az játék, ez pedig valóság, az egyáltalán nem olyan nyilvánvaló, egy kis alkalmi tudatmódosítás pedig képes ezt a vékony határt elmosni.

Az is komoly problémát fog még okozni, hogy mára menővé tette a média a fizikai erőszakot diadalmasan alkalmazó nő figuráját. Ettől a férfiak nem lesznek kevésbé erőszakos természetűek, de ha a nő már nem behódolásra késztethető alany, hanem ellenség egy adott helyzetben, akkor megérthető a férfiak agresszív irányulása az "emberkedő" nő ellen is. Nem jó, csak megérthető. Ennek hosszú-hosszú gyökere nyúlik a múltba, és nem fog sem parancsra, sem magyarázásra eltűnni. Sok-sok tévedést követünk el manapság az egyéni szabadság csúfosan félreértelmezett módon való dicséretével, kulturális destabilizálódást elérve. Magyarul: fogjuk mi még ezt bánni.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.05.10. 18:24:31

@Anómia: "Vagy úgy hiszel törvényekben, hogy hol működnek, hol nem? Mintha írtad volna, hogy nincs szabad akarat."

Felfogás dolga. De nincs szabad akarat olyan értelemben, ahogy a szabadságot a liberalisták értelmezni próbálják. A döntéseinket valójában az a három tényező határozza meg, amiket leírtam. De ez az ultradeterminizmusnak is hívható szemléletmód céltalan, és pszichés meghasonláshoz vezethet. Ezért az lenne szerintem az optimális, hogy fogadjuk el a "természet" törvényeit magunkban, és próbáljuk a döntéseinket arra alapozni, amit átlátunk. Főleg ha olyan definiálhatatlan tényezők közötti lavírozásról van szó, mint a nemi szerepek a jelenkori kultúránkban.

2015.05.10. 18:49:32

"Az egyén a nemi szereppel nem kész mintákat kap, amelyek lefedik az összes élethelyzetét."

Hanem? Véges a nemi szerepekből következő egyedi helyzetre vonatkozó stratégiák száma. Szándékosan nem használtam a nemi szerep kifejezést, mert leszűkítés. A bejegyzésben indokolt ez a leszűkítés. De te tágabban is beszéltél a szerepről.
Én csak annyit mondtam, hogy a szerepek felülbírálata fontos, akár beteg vagy, akár nem és azt, hogy a belső, személyes felülbírálat segítheti igazán, hogy egyáltalán sejtésünk legyen arról, hogy miből eredhetnek. Ugyanis most csak kívülről próbálunk valamilyen magyarázatot rájuk húzni. Persze ezek is jobbak, mint a semmi.

Jarnyn 2015.05.10. 18:59:39

@Androsz:

Nem foglalkozol annak lehetőségével, hogy a "kód" amit a szerepek kapcsán a szülőtől/társadalomtól kap az illető, lehet hibás.
Pedig azért, mert ezt egy hosszú evolúciós folyamat előzte meg, vagy mert régi és kipróbált, de még az sem, hogy "nincs jobb" nem teszi hibátlanná, de még jóvá sem.

Félreértés ne essék, nem vagyok "gender" párti. De érdemes rámutatni a vita eme pontján, hogy a szerepek hosszú fejlődésen estek át, azaz folyamatosan változtak napjainkig, néha (nem kívánom bizonyítani, nem azzal a szándékkal írom) valamilyen egyéb társadalmi-gazdasági változás következményeként.
A jelen pontunk pedig semmilyen "evolúciós" értelemben nem számít végpontnak a folyamatban.

Nem mintha, az evolúció mint olyan a "tökéletesre" törekedne minden téren. Inkább csak "elfogadható" vagy "megfelelő" válaszra az adott körülményekre.

A kód felülvizsgálata pedig, lehet egyén szinten nem hasznos, mert a társadalom kirekeszt, hosszútávon közösségi-faji szinten lehet az.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.05.10. 21:53:47

@Anómia: "Ugyanis most csak kívülről próbálunk valamilyen magyarázatot rájuk húzni."

Az én esetemben ez biztosan nem igaz, mert én "belül" vagyok, én eléggé illeszkedem a maszkulin nemi szerepről szóló, általam ismert sztereotípiák gyűjteményébe. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy egyszerre produkálom az összes maszkulinnak tartott viselkedésjegyet. És elég tiszta összképem van a feminin nemi szerep vonásairól is. Bár inkább női nemi szerepet kell mondanom, mert a "feminin" szó a ma használt jelentésárnyalatában csak a szerintem normális női viselkedésnek csak egy részterületét takarja. Emellett a tapasztalatom szerint hátszélben is messziről kiszúrom a lobstert, bár most már néha tévedek. Most már néha kiderül, hogy az illető valójában mégiscsak heteroszexuális férfi, csak modern.

Szóval szerintem a magyarázatok, amelyekkel én a kérdés kulcsát kutatom, nem jobban kívülről erőltetett magyarázatok, mint bármi, amit a bennünket körülvevő világra kimondunk.

@Jarnyn: "a »kód« amit a szerepek kapcsán a szülőtől/társadalomtól kap az illető, lehet hibás."

Mindig felmerül a kérdés ilyenkor, hogy mit jelent a 'hibás' kifejezés. Ahogy mondod, még evolúciós alapon sem dönthető el a kérdés, mert az evolúció nem optimumot keres, hanem csak a harcnak van egy túlélője. Az evolúció működése szerintem például akkor sem ésszerű, amikor a hím oroszlán elpusztítja a nem tőle született kölyköket, feltehetően úgy győzve az evolúciós harcban, hogy tőle születnek a teherbe ejthetővé vált nőstények leendő kölykei is. Nekem ez a beltenyészet veszélyét idézi fel, és az evolúcióban kipusztulni is szoktak fajok.

A 'hibás' értelmezése talán a társadalom működőképességét legjobban szolgálótól való érdemleges eltérés lehet. Viszont azt is tudjuk, hogy kellenek 'hibásak' is, akik valami új irányba nyitnak új lehetőségeket. Cserébe persze vannak 'hibásak', akik kárt okoznak. És megoldhatatlan az a probléma, hogy a jó hibásakat hogyan ismerhetjük fel a rossz hibásak mellett.

"A jelen pontunk pedig semmilyen »evolúciós« értelemben nem számít végpontnak a folyamatban."

Sőt, biológiai evolúciós szempontból egyértelmű hanyatlás indult meg az orvostudomány fejlődésével.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.05.10. 23:18:17

@Anómia: Persze, de nem biztos, hogy egyszerre.

protézisesh 2015.05.11. 08:48:06

jóvan, látom dolgozik a bloggazda, hogy egyből ki is moderálta a hozzászólásomat. Igazi orbánista demokratikus hozzáállás. :)

Sznuupi 2015.05.11. 10:40:57

Nos, amennyit a szerepet túlzóan játszó szisztémákról mondani tudok. Van neked gyereked? Fiú? Lány? Akár van, akár nincs szívesen megosztok veled egy történetet. Megesett, hogy két fiam mellé született egy lánykám is. Gyerekcuccból kb csak fiús volt otthon. Gyermekeim apja volt kedves egyedül hagyni a 3 ded nevelésével, mikor a lányka egy esztendős volt. Alapvetően lánynak érzem magam, a rózsaszínt azonban utáltam és a póló-farmer korszakomat éltem, amikor a lányka járni tanult. Odabotladozott a tükör elé (amibe én ritkán néztem, de teljes alakos volt) szerzett magának valahonnan egy rózsaszín kendőt és szoknyának tekerte maga köré, majd csajosan billegni kezdett vigyorogva saját magára. Döbbenten figyeltem.(TV-t nem nézünk, közösségbe még nem járt, tudta, hogy lány, meg ismerte a színeket, de rózsaszín holmik elenyésző számban fordultak elő) Pár évig minden könnyítési lehetőség nélküli környezetben a rózsaszín volt a kedvenc színe. Azóta inkább a narancsra bukik. :)

Sznuupi 2015.05.11. 10:44:21

@Androsz: Igazad van. Útálom is. De az is felmerült, hogy amikor a keresztes háborúk voltak, vagy bármely más régi korban nem volt ilyen ócska minta? Több ember hullik el most az erőszak terjedésével, mint régen? Biztos? Vagy csak az emberiségbe bele van plántálva az önpusztítás alapfokon? Csak mi hisszük, hogy jobbak vagyunk, nemesebbek, nem kellene ilyet csinálnunk?

Sznuupi 2015.05.11. 10:47:38

@Ingeborg: Amióta felnőttél van hosszú hajad? Lányos, rózsaszínt viselsz?
Amíg aprócska a lányod te kötöd a hajába a masnit, de kinézem belőled, hogy amikor már tud választani, akkor megkérdezed tőle, hogy szeretne-e esetleg hosszú/rövid hajat. :)
Amikor meg kamasz lesz, akkor kinézem belőle, hogy ellenállhatatlanul fogja tudomásodra hozni a vágyott masni színét. :D

Rózsaszín póni 2015.05.11. 12:59:10

Látszik hogy a cikk írójának kinyílt a szeme, de ha okosabb lenne nem írna ilyeneket. Leírta hogy van és igen, de egyáltalán nem olyan reménytelen a helyzet mint állítja.

A sztereotípiák a rasszisták és az idióták kiszűrésére szolgálnak. Nem kell ezen meglepődni, nem kell velük foglalkozni. Ha a cikk írója nekik akar megfelelni, leírhatja mennyire felháborodott. Igaz társat úgyis az fog találni, aki önmagát tudja adni.

-egy középkorú brony-

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2015.05.11. 14:35:15

@Sznuupi: "amikor a keresztes háborúk voltak, vagy bármely más régi korban nem volt ilyen ócska minta? Több ember hullik el most az erőszak terjedésével, mint régen?"

A keresztes háborúk, és egyáltalán minden vallásháború csupa egyes az emberiség bizonyítványában. Amikor az éhség, az élettér védelme vagy akár csak a mohóság indítja az embert arra, hogy nekirontson a szomszédjának, még viszonylag ésszerű és evolúciós szemszögből érthető viselkedés. Nem jár érte ötös, de van benne valami ráció. De háború okaként az, hogy a másik másféle istenben hisz, vagy hogy ugyanazt az istent másképp próbálja szolgálni, az én szememben emberi és ezzel együtt nagyon ostoba ok. Ha majd egyszer megismerhetünk más, nem földi intelligenciát, az egyik érdekes kérdés az lehet, hogy a vallás őket is ilyen agyatlanná tette-e, illetve ők is érezték-e korokon át az igényét az agyatlanságnak, amit vallásként tudtak művelni.

A keresztes háborúkat a vallás motiválta, sok ember őszinte meggyőződése. Nehéz elhinni, hogy akkoriban a fegyvergyártók anyagi érdekeltsége indította útnak a seregeket, mint ahogy a Szentföldön és környékén talán túl sok rabolt érték sem volt várható. A mai keresztes háborúkra ezt már nem tudom elmondani.

A háborúskodás kollektív erőszak, a maga okaival és jelenségeivel. Az EGYÉNI erőszak az, ami szerintem józan indok nélkül látszik lassan terjedni, nem nemi szerepként, hanem általános modellként.

A minap egy kereszteződésben egy pillanatra megállt egy böhöm fehér "terepjáró", és véletlenül pont ott ment el egy elég csinos lány. Na, fukszoskám szinte kikönyökölt a kocsija ablakába, úgy lógatta ki a nagy vödör fejét, a lány pedig kissé talán még megszeppenten is, rezzenéstelenül ment el előtte, remélve, hogy a szemle gyorsan véget ér. A nemi szerep világos, klasszikus is, de a mértékek nekem sem tetszenek, ahogy az ebből ki is derülhetett. Akik a nemi szerepek miatt dühöngenek, azokat ebben az esetben teljesen megértem. De ez pont ellenkező irány a poszt szenvedélyes iránymutatásához képest, a probléma gyökere más.

"Csak mi hisszük, hogy jobbak vagyunk, nemesebbek"

Lehet, hogy ez minden korban így volt. Minden kor a maga ideálját próbálta megvalósítani, és szerintem az ideál mindig közel van az adott kor szokásaihoz. Az biztos, hogy ma a demokrácia és a szabad önmegvalósítás isteneit imádjuk, mindaddig, amíg a másik ember is abba a rendszerbe akar beilleszkedni, amit mi tartunk követendőnek, és a fenti istenek védelmezésének nevezzük azt, amikor másokra támadunk. Látjuk, az USA honvédelemnek nevezi azt, amikor 15 ezer kilométerrel arrébb bombákkal diktálja az erkölcsöt, és mi melléjük állunk ebben.

"TV-t nem nézünk, közösségbe még nem járt,..."

Ha a történeted csak félig igaz – minden ember könnyen esik túlzásba az emlékezésben –, akkor is érdekes. És tanulságos lehet azért is, mert mi, felnőttek észre sem vesszük, hogy mi mindent figyelnek meg rajtunk a gyerekek. Döbbenetesen éles szeme van már az egészen kicsi gyerekeknek is, és rendkívüli késztetése az elemzésre és az utánzásra. Lehet, hogy te is hordtál szoknyát, te is megnézted magadat a tükör előtt néha, és a "TV-t nem nézünk" megállapítás ritka kivételeit különleges adatforrásként csapolja meg a kis leskelődő elméje. Persze véletlenül sem próbálnám tagadni a nemi szerepek ösztönként magunkkal hozott alapjait sem, sőt, hitem szerint kikerülhetetlen és nem is szabad erőltetni a kikerülését. Mindezek együtt a kis kislány "csajosodását" észrevétlenül is elrendezik, és mire észbe kapunk, az "az én lányom mindent elmond nekem" ábránd elavultságáról kapjuk meg a remélhetőleg még nem kézzelfogható bizonyítékot. :-)

Ingeborg · http://ingeborg.blog.hu 2015.05.11. 14:54:31

@Sznuupi: igen, most már teljesen lány vagyok :-) (hacsak nem néni :-P). Sőt, így felnőttként, rejtélyes oknál fogva, elkezdtem végre játékbabákat kapni Anyukámtól ajándékba :-D.

Igen, remélem, olyan szülő lennék, ha szülő lennék, aki nemcsak meghallgatja, hogy a gyereke mit szeretne, hanem megpróbálja megtanítani neki, hogy lehet saját véleménye, és azt el is mondhatja bátran, akkor is, ha tudja, hogy én mást gondolok.

Zory 2015.05.11. 20:20:43

Új vagyok itt, szóval: Szia mindenki!

@Androsz: Csak szólok, hogy a keresztes háborúk azért törtek ki, mert elterjedt egy új földművelési rendszer, ami élelembőséget, ami meg több túlélő gyereket eredményezett. Szóval épp emberbőség, és ezzel együtt élettér, és lehetőség hiány (másod-harmadszülöttek nem örökölnek) volt Európa szerte, arra meg a logikus válasz az szokott lenni, hogy oké, akkor háborúzzunk, és/vagy hódítsunk meg új földeket. Meg amúgy a szentföld területe egy szép nagy, és gazdag kereskedelmi csomópont volt akkortájt. Az hogy az egész mellé körítettek egy vallásos szálat, szinte mellékes. ;)

A bejegyzéshez:
Az én olvasatomban lobster nem a nemi szerepeket fikázza, hanem a kritika nélküli alkalmazkodást, illetve a szerepbe kényszerítést, meg azt a degenerált, és degeneráló rendszert, ami ebből fakad.
Aki védte/védi a felállást akármilyen alapon, annak nem ez domborodott ki? Ha nem akkor mi? És miért jó szerintük az, ahogyan most van? Nem arra vagyok kíváncsi, hogy szerintük miért van így, hanem hogy ők miért látják jónak és védendőnek?

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2015.05.12. 10:50:53

@Androsz:
"Amikor az éhség, az élettér védelme vagy akár csak a mohóság indítja az embert arra, hogy nekirontson a szomszédjának, még viszonylag ésszerű és evolúciós szemszögből érthető viselkedés. Nem jár érte ötös, de van benne valami ráció. De háború okaként az, hogy a másik másféle istenben hisz, vagy hogy ugyanazt az istent másképp próbálja szolgálni, az én szememben emberi és ezzel együtt nagyon ostoba ok."

Kicsit offtopic, de ez nem pontos. Az erőszak ugyanis mindig a "mi" és a "mások" között van. Minél többen vagyunk, minél személytelenebb a társadalom (ez nem kritika, csak ténymegállapítás), annál formalizáltabb a "mi" definíciója. Igen, az is elég lehet, hogy az Igazi Szent Könyv 73. oldal 2. bekezdését máshogy értik. Ekkor máris megvan az indok (csak azért se "ürügy"-et írok) arra, hogy _az eleve meglevő_ terjeszkedési és szerzési vágyat kiélhessük.
Arról nem is beszélve, hogy a "más"-tól félni ismét csak alap élőlényi tulajdonság. Namármost ha valaki máshogy értelmezi az Erkölcs Forrásaként Szolgáló Szent Könyvet, akkor neki más a jó és a rossz, mint neked, tehát igen egyértelmű és kézzelfogható bizonyíték van arra, hogy ők veszélyesek rátok. Elvégre neki az a jó, ami neked rossz...

Nem, nem tudok erre megoldást. Nem is ígérek világbékét.

ogyebogye 2015.05.12. 11:34:44

Ez tényleg így van, hogy a nemi szerepektől a férfiak is szívnak. Sőt. Ők szívnak miattuk csak igazán.

Viszont a legfőbb motiváció erre a férfiszerepre valójában az, hogy A NŐK EZT VÁRJÁK EL.

Egy férfi minél jobban megfelel a társadalmi férfiszerepének, annál nagyobb sikere lesz a nőknél.

Aki pedig nem képes vagy nem akar megfelelni, annak nem lesz nője.

Ez pedig elég nagy hátrány, ha az illető éppen hetero beállítottságú.

Morrigan Flanagan 2015.05.12. 11:39:47

Hát ez végtelenül a szívemből szólt, nagyon klassz írás!
Az elméleti vitába nem szállnék be, mert nem vagyok sem humánetológus, sem evolúciós pszichológiával foglalkozó szakember, sem társadalommérnök, így nem gondolom, hogy a zsebemben lenne a bölcsek köve (kérdés, hogy nekik ott van-e egyáltalán). Viszont ha egyszer minden embernek sikerülne mélyebben is köldöknézni, akkor rájönne, hogy a mindennapok gyakorlatában sajnos tényleg ennek az elcsesződött rendszernek a romjai között bolyongunk.
És igen. Amit a "csajozás/pasizás" témához kapcsolódva írsz (hogyan találjak vkit)... Eszembe jutnak a randik, azok az erőltetett, izzadságszagú, nyögvenyelős rémálmok, a mi-van-rajtam, te-mit-viselsz, hová-megyünk-és-mennyiért kérdéseivel, a mert-nekem-most-valamilyennek-lennem-kell fílingjével, miközben a másik nyomorultat is folyamatosan monitorozod, hogy ő mennyire csinálja jól, megfelel-e a szerepének, az előírásoknak. Hogy nem érzed magad elég nőnek/férfinak, és a másikat sem találod eléggé annak, miközben igazából mocskosul leszarnátok mindketten, hogy kinek, hogyan és mit kéne. És atyaég, mennyire más, amikor tényleg megengeded magadnak, hogy az legyen, amit és akit te akarsz, ahogyan te akarod, és közben kihajítod a szemétbe anyuka vagy apuka, meg a szomszéd Gizike bácsi elvárásait.
És tényleg. Mennyire más lenne, ha a nő is kezdeményezhetne, nem, nem a "Dugjunk!" felkiáltással és az emberállat magára rántásával, hanem azzal, hogyha elhív egy férfit kávézni/kocsmázni/grillezni/kosarazni, akkor a férfiszemöldökök nem kezdenének táncba, és nem hallaná vissza egy hét múlva, hogy "na, róla se gondoltam volna, hogy ilyen kis rámenős ribi".
És mennyire más lenne, ha nem szexualizálnánk minden emberi interakciót, ha nem kellene sunnyogni, amikor az ellenkező nemű kollégával beszélgetünk, mert rögtön megjelennek a mindenbe belemászni akaró, vizsla tekintetek és a pusmogás.
Ha Gizike bácsi nem kérdezhetné meg, hogy "Fiam/lányom, van-é valakid? Hogyhogy van? Hogyhogy nincs?" Amikor az emberek mércéje nem a vélt vagy valós férfiassága/nőiessége lenne, ha nem a társkapcsolati "sikerei" után ítélnénk meg a körülöttünk élőket. Mert nem elég, hogy elvárják, és te elvárod magadtól, hogy milyen légy, de ez az egész szar még legitimálja a belepofázási jogot, a kérdezősködési jogot is.
És továbbmenve, amikor gyermekkorodtól azzal frusztrálnak, hogy mennyire nem nőiesek/férfiasak a jellemvonásaid, a viselkedésed, összehasonlítgatnak a többi nyomorulttal, rátesznek a nőfaktor/férfifaktor-mérő patikamérlegre, aztán meg csalódottan ingatják a fejüket: nem felelsz meg.

Remélem, sokat fogsz még prófétálni Lobster, mert ráfér a népekre. ;)

P.S.: Mindettől függetlenül én imádom a rózsaszínt. :)

Ingeborg · http://ingeborg.blog.hu 2015.05.12. 14:35:05

@ogyebogye: "Aki pedig nem képes vagy nem akar megfelelni, annak nem lesz nője."

Biztos ez? Vhol azt olvastam, hogy a homoszexualitásra hajlamosító génváltozatokat épp az tartja fenn, hogy a nők a kicsit "nőiesebb" férfiakat szelektálják ki maguknak. Az érzékeny, érzelmes, romantikus, szelíd, megértő, könnyen kezelhető férfiakat. Ahogy elnézem Face-en az ismerőseim esküvői fotóin nyájasan mosolygó, a menyasszony tűsarkújával megegyező színű selyemnyakkendőt viselő pasikat, ahogy a fotó kedvéért egy szál virágot nyújtanak át szívük hölgyének... nos, biztos hogy ők a szélsőséges férfiasságot képviselik :-)?

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2015.05.13. 02:31:49

@Ingeborg: tetszik a hozzászólásod, engedélyeddel a blogomra is bemásolnám, ugyanis az elméletemmel teljesen egybevág amit mondasz: franctudjakiworld.tumblr.com/post/118786303721/na-sikerult-bemasolnom-egy-csomo-oldalt

Ingeborg · http://ingeborg.blog.hu 2015.05.13. 04:41:55

@Welcome_To_Reality: persze, nyugodtan. Az elméletedbe viszont belekötögetek majd kicsit, ha lesz időm (hogy kell ördögfejes szmájlit rajzolni :-)?).

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2015.05.13. 09:22:50

@Ingeborg: (nem tudom, de lehet nem véletlen hogy nem akar összejönni :P :D)

Ingeborg · http://ingeborg.blog.hu 2015.05.13. 14:12:43

@Welcome_To_Reality: lehet, hogy az Úr akarta így :-o?
Egyébként próbáltam hivatkozást keresni a kommentemhez, hogy mégse homályos emlékekre támaszkodjunk, és ugyan egyelőre nem találtam, találtam helyette egy másik érdekességet:

www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/18561014

Úgy tűnik, a homoszexuális férfiak női ágú rokonai között több a homoszexuális férfi, mint a hetero férfiak női ágú rokonai közt, vagyis a hajlamosító génváltozat anyai ágon öröklődik. És az a vicc, hogy a jelek szerint ugyanez a génváltozat nőkben nagyobb termékenységgel jár... szóval, a génváltozat azért maradhat fenn, mert nőkben elég nagy szelekciós előnnyel jár, és ez elnyomja a szelekciós hátrány hatását, amit férfiakban okoz. Elég cool néha a biológia :-).

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2015.05.13. 14:19:28

@Ingeborg: ezekről tudok, meg az előzőről is tudtam, inkább arra volnék kíváncsi amit nem tudok, és cáfol is :)

Egyébként köszi

2015.05.14. 12:45:19

Az én képzeletbeli tengelyemen a macsó és a picsa ott van az egyik végén a tengelynek, a másik végén pedig rendkívül intelligens férfiak és nők vannak.

2015.05.14. 12:51:44

@Reszet Elek:
"Megjegyzem reálértékben a mai két kereső együtt sem keres igazán többet, mint korábban a családonkénti egy ember. "

Ez egyszerűen nem igaz, vagy attól függ, mit nevezel reálértéknek. A ma használt értelmében bizony reálértéken ma sokszorosát keressük. Csak nyilván ma sokkal többfélére költünk, az alapszükségletek meg nem olcsósodtak annyival. Azt vedd figyelembe, hogy ugyanazon földterület tart ma el sokkal több embert, és a mezőgazdaság termésátlagban annyival azért nem fejlődött, a munkaerő igénye viszont töredékére csökkent, ipari termékből és szolgáltatásból viszont ma pont emiatt sokszorosát vesszük igénybe.

drrodopszin 2015.05.15. 15:23:52

Ne haragudj, nagyon jól indult a cikk, de a végére annyira orbitális feminista gyűlöletbeszéd lett, hogy abbahagytam az olvasását.

Kólásüveg szopogatás: na most pont lehet látni az óriásplakátokon "Megcsókoltam Avicii-t/Majkát/XY-t" kampányt. Kólásüveggel. A szájban.

Ez egy további faszság: "Ha egy férfi mereszti izmait a plakáton, az a felsőbbrendűségét fejezi ki. ha egy nő pucsít, az a kívánatosságát."
Valójában mindkét fél a kívánatosságát fejezi ki. Láttál már meleg magazint? Ott pucsítanak a férfiak vagy feszítenek?

"A macsópicsa dogmában a szex olyasmi, amit és ahogy a férfiak szeretnek."
Mindkét nemben van aki önző, de ezt ráfogja, valami jól hangzó ideológiára, pl. hogy férfi. Nem tudom miért nincs ilyenek ilyen baráti köröd, de mi sokat beszélgetünk arról is a haverjaimmal, hogy hogyan izgasd fel a partnered, hogyan vidd el. Ha van nyitott lány, aki szeret róla beszélni, az még jobb, mert akkor nem mondunk hülyeségeket egymásnak. De elég felütni egy Káma-Szútrát és rengeteg trükk és tanács van, hogy hogyan maximalizálja mindkét nem a kéjt.
Sőt, nagyon sokan, mindkét nemből szarul érzik magukat, ha a másik nem érzi jól magát egy együttlét során.
Tehát itt is kidobtuk a valóság kb. felét.

Felsmukk 2015.05.15. 16:35:45

Nem a cikkben érintett dologra érkezett válasz lenne a MTGOW? Amolyan "szasztok gyíkok én leléptem."

Hitetlen · http://hitetlen.blog.hu/ 2015.05.19. 20:13:52

@peetmaster: Gondolkoztam még ezen, de továbbra is csak arra jutok, hogy amíg az ember ember – azaz emlős és ennek megfelelő biológiai agya van – addig szerepek létezni fognak, és ezeket többé kevésbé jól el kell játsszuk különben kirekedünk a társadalomból és soha nem lesznek kapcsolataink a többi emberrel (ebből következően pedig nyilván nem fogunk tudni tovább szaporodni stb.).
Az egyetlen megoldást abban látom (a mesterséges intelligencia kifejlesztéséig), hogy más szerepeket határozzunk meg, és lehetővé tesszük mindenkinek, nemtől függetlenül, hogy ennek(ezeknek) a megvalósítására törekedjen. Egy ilyen szerep lehetne például az intelligens, jól informált állampolgár szerepe (nevezzük továbbra is így, mert nem magával a szerepjátszással van baj hanem annak egészségtelen változatainak negatív következményeivel). Ha ezekből lenne több akkor a világ sokkal előbb lenne mint most.

2015.05.20. 10:17:09

@Hitetlen:

A mesterséges intelligenciához az intencionalitás, a megértés, értelmezés képességét kellene mesterségesen kifejleszteni, amely azonban lényegénél fogva naturalizált. Tehát annyiban reprodukálható, amennyiben az egész evolúció mint szükséges fejlődő és dinamikus agent reprodukálható. :)

Hihetetlennek olvasom újra és újra a neved. :) Tetszik, amiket írsz.

2015.05.20. 10:31:22

A tudat intencionális, azaz elfogult, partikuláris, relatív természetű, bármely tárgy felé is forduljon, bármely tárgyra is irányuljon.

Ahogyan a testünk, akaratunk, szándékaink, a tudat is csak rámutatni tud dolgokra. A bizonyítás csak rámutatás. Relatív dolgokra. Amire rá tud mutatni, nem lehet abszolút, abszolútum csak evidencia lehet. De ez sosem lehet tisztán racionális, hiszen irracionálisan adott és racionálisan levezethetetlen. A mesterséges intelligencia,- amelynek kivitelezését egyébként sem tartom kivitelezhetőnek,- sem mellőzné az elfogultságot, és ezzel együtt a szerepeket, amely szerepek általánosságban az egyes célokhoz felhasznált stratégiáikról ismerhetőek fel. Nem lehet irányulni és tenni-venni szerepek nélkül. Az, hogy céljaid voltak, vannak és lesznek, már implikálja, hogy szerepeid vannak.

2015.05.20. 10:53:00

A mesterséges intelligenciának is szüksége volna többek között karanténra, nevezzük tudattalannak, hiszen az egzekutív cselekvések szerves velejárója az irreleváns vagy az adott elfogult tudatba nem integrálható, fenyegető elemek leválasztása. Minden esetben elfogult, másképp nem tud irányulni, azaz nem hozták létre. :)
Tehát lennének olyan céljai, amelyekkel nem lenne tisztában, ő sem lenne pusztán a maga ura, ha úgy tetszik.

2015.05.20. 11:33:09

Pontosan úgy jelentene nagyobb fenyegetést az emberiségre, mint egy általában vett hiperkontrollált személy jelent nagyobb veszélyt. :)

smartdrive 2015.05.21. 20:02:15

jaj, ha tudnád, mekkora móka ebbe beleszarni (mármint magasról, ahol vagyok), aztán nézni a fejeket, ahogy NEM ÉRTIK

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2015.05.21. 20:32:05

@smartdrive: Ha most azt mondom, h nem értem, az baj? :))

Hitetlen · http://hitetlen.blog.hu/ 2015.05.21. 23:39:34

@Anómia:
„A mesterséges intelligenciához az intencionalitás, a megértés, értelmezés képességét kellene mesterségesen kifejleszteni, amely azonban lényegénél fogva naturalizált.”
Ezt most értsem úgy, hogy szerinted nem is lehetséges túllépni a mesterséges intelligenciával a biológián sem? Én azt gondolnám ennek csak a fizika szabályai szabnak határt.

„Tehát annyiban reprodukálható, amennyiben az egész evolúció mint szükséges fejlődő és dinamikus agent reprodukálható.”
Miért kellene reprodukálni?

„Hihetetlennek olvasom újra és újra a neved.”
:)

„Tetszik, amiket írsz.”
Köszi.

2015.05.22. 09:16:14

@Hitetlen: A többit is ezzel összefüggésben írtam, Neked. (annyit hozzátennék, hogy a szerepes dolgokban egyetérteni látszunk, csak hát akörül meg általános az értetlenkedés, ezért ismételtem meg önmagam. De nem neked.)

Ugyanaz használja a naturalizált intencionalitás fogalmát, mint aki az MI kivitelezhetőségének lehetőségét tagadta. (kínai szoba hasonlat) Nem volt saját gondolat. Azt vallja, hogy elméletileg létrehozható, csak az emberi kivitelezhetőségét tagadta.

De tegyük fel, hogy kivitelezhető. Mindegy, hogy hogy. Akkor is áll az, amit lejjebb mondtam. (Ez már saját.)

2015.05.22. 09:29:10

Persze az más kérdés, h írtak-e már ilyenről. Elég kézenfekvőnek tűnik, szal biztos volt vki, aki ugyanolyan hülye volt hirtelen, mint én.

Nem vagyok egy nagy eredetiségpárti. Csak azért emeltem ki, mert úgy csináltál, mintha új lenne és nem feltételeztem, hogy hivatkozás nélkül nem ismered fel.

2015.05.22. 10:19:52

Csak arra voltam kíváncsi, h van-e már rá kész válaszod rá, kész álláspontod ezzel kapcsolatban, ezért idéztem fel. Nem azért, hogy alapokat tanítsak. :)

Hiszen alapjáraton engem is érdekelne, hogy lehet-e abszolút értelmesen cáfolni a felvetést.
(Mondjuk amíg nincs objektív rendszer, addig nem igazán van értelmük azoknak a kifejezéseknek, hogy tény meg hogy bizonyíték.:)

2015.05.22. 10:44:21

Nem tudom, hogy hihetünk-e értelmesen (értsd következetesen) a determinációban, determináltságban, abszolút magyarázhatóságban, amíg nem feltételezzük, hogy a tudat evolúciós termék. Nem pedig valami, ami minden kontextust és feltételt mellőzhet és csak irracionálisan adott, mint racionalitás... :)

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.05.22. 10:54:35

Viszont, ha nem mellőzhet, akkor lényegénél fogva részben mindig elfogult és irracionális gyökerű lesz és marad (természetes szimpátiákkal és antipátiákkal) és értelemszerűen nem fedezhet fel semmi objektívat.

Ugyanarra jutunk. Számolni kell az irracionalitással, el kell dobni az objektivitás mítoszát, amennyiben az az ellentmondásmentességet és teljességet, azaz a tiszta racionalitást és annak lehetőségét hirdeti.

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.05.22. 13:08:32

@Hitetlen:
Vegyük észre, hogy csak a tiszta racionalitás mítosza tartja fenn a tiszta irracionalitás mítoszát.
Amíg nincs obj rendszer, azaz valódi tény és bizonyíték, kötelességem semmit sem elhinni, ez viszont az is ki fogja zárni h semmiben sem higgyek, tekintve hogy ez is csak egy hit. Azaz mindenben, ezzel együtt az ellentmondás lehetségességében és aktualitásában is hinnem kötelesség.

Az ellentmondások nemcsak kizárják egymást, hanem éppenhogy megteremtik egymás egzisztálásának, relatív értelmének lehetőségét - ellentmondásos, abszurd módon.

Tehát a végiggondolt Hitetlenségedből, mint tudati állapotból és hozzáállásból az abszolút Hiszékenység morális kötelessége következik. Az intellektuális becsületesség(ed) nem engedhet meg Neked egyebet.

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.05.22. 13:37:04

De ez ugye hitetlen hiszékenység és hiszékeny hitetlenség lesz... :D

Reszet Elek 2015.05.26. 19:48:14

@nagybalfasz: Nem teljesen a közgazdaságilag elfogadott definícióval használtam. Sokkal inkább a ténylegesen szükséges javak valós egyenértékét értem rajta. Ami a mezőgazdaságot illeti nincs teljesen igaza. A kétkeresős modell a "művelt nyugat" sajátja. Itt a népességnövekedés korántsem volt olyan nagymértékű. Pl. Magyarország lakossága négymillió fő volt ötszáz éve. Ma ugyanazen a területen talán 6,5-szer annyian élnek. Ez szerintem termésátlagban is megvan, ill. az akkoriban művel területek nagysága kevesebb is volt, mint a mai.

Sadist 2015.06.01. 23:48:13

Elég csapongó, hosszú és szélsőségesen individualista (némi gendernáci fűszerezéssel) írás, úgyhogy csak egy dologra reagálnék:
"Fogalmunk sincs, mennyi a nemi szerepből az objetíven létező, és mennyi a térsadalmilag programozott, és soha nem is fogjuk megtudni, mert olyan görcsösen programozzuk egymást és tartatjuk egymással a programot. Ezen felesleges is vitázni."

Dehogy felesleges, vitázzunk csak! Akár hiszed, akár nem, már sokan kutatták, hogy a nemekre jellemző viselkedések közül mik biológiailag és mik társadalmilag programozottak.
www.youtube.com/watch?v=p5LRdW8xw70

_Epikurosz_ 2015.06.02. 14:33:28

@Morrigan Flanagan: @Quadrille Lobster: Gizike bácsi az a görög kórus tagja? (legalább akkor már énekelni tudjon!) :D

rémTündér /aprócska kismacska./ 2015.07.10. 08:33:27

@♔batyu♔: ha ugyan ezzel a tehetséggel bírnék, akkor igen. Érdekes módon művtöri órákon egy kurva szó sem esett a női művészekről, a nőkről max mint modellként esett szó, mégis az lettem. Ha tetszik, ha nem, még mindig ott tartunk, hogy a művész az valami széplelkű férfi, aki szinte zseni. Pedig rengeteg női művész van, aki szintén zseni, csak róluk hallgatni szokás. Persze nem mostanában, az internet korában rengeteg olyan nő van, aki elismertté vált a munkásságával.

Puffancs Mirtill 2015.11.27. 12:39:29

Ilyenkor mindig nagyanyám szavait hallom, aki azt állította, hogy megrázkódott, mikor a nagyapám hozzáért, annyira nem tartotta vonzónak, mégis hozzáment, mert "már 18 éves voltam és férjhez akartam menni". Ilyen anyák nevelték a lányokat és a fiúkat is... Nem lehet sokat várni a magukat nem "EGY-ÉN"-ként definiálóktól...