Lobsterizmus 101

Friss kommentek

  • pallasmacska: azért a hozzászólásokból kiválóan látszik, ki az, aki odáig sem jut el, hogy felismerje, előre kiszabott életet él. (2019.06.08. 20:38) 40 vagyok, de élni akarok!
  • Ra: Wow... (2019.06.04. 20:56) Hogyan szoktasd le magad a tanult tehetetlenségről?
  • Hemi12: Igazad van! Az '56-os forradalmárok is baszódjanak meg! Megöltek egy csomó EMBERT!!! Akik között biztos voltak jók is! Hát nem olvasták a szótári de... (2019.03.15. 16:51) Feminizmusról picsogni férfiatlan
  • Diorella Queen: Sok igazság van a posztban,mondhatni azt is hogy az egész poszt igaz. :) (2019.02.13. 08:03) 11 ok a gyerekvállalás ellen
  • Barbara Pesti: Engem csak az zavar, ha nem dühböl, nem feszültséglevezetésböl kàromkodnak, hanem megszokásból. Az a bizonyos vazmeg mint kötöszó esete ez. Pont mer... (2019.01.08. 22:30) Káromkodás, mint hatalmi eszköz
  • Janos Giljan: Hát az a véleményem, hogy mi a feleségemmel 12 év után is szerelmesek vagyunk egymásba és a szexuális életünk is igen aktívnak tekinthető, heti 3-5 ... (2018.07.29. 22:21) 13 lecke nem monogám párkapcsolatokból

Hogyan szüntessük meg a családon belüli erőszakot egyetlen lépésben?

2015. 03. 08.

Ha valahol azt látjátok, hogy törvényekkel és jogszabályokkal, őrülten kapkodva próbálnak megszüntetni egy problémát, de az újra és újra kifolyik a kezük közül, ott arról van szó, hogy a tünetekre ugranak. Mert a tünet olyan jól kézzel fogható, az ősbűn meg nem az.

Az ősbűnnel fájdalmas vagy kényelmetlen szembenézni. Ilyen például egy hiedelem, vagy társadalmi "norma", ami olyan melengetően megnyugtató - inkább nem is gondolunk bele, hogy esetleg az lehet a probléma forrása.

A családon belüli erőszak egy ilyen tünet.

komondor-08.jpg

Millió formája van, férfiakat és nőket egyaránt érint.** Amikor valamelyik nemre hegyezitek ki, mindig beleestek a jó öreg nemiszerep-csapdába, és abból a gödörből már nehéz lesz kilátni.

De lássuk az ősbűnt, az alapproblémát: mitől ilyen neurotikusak a családok? Miért azok vannak többen, akik bántani akarják egymást? Mitől olyan nehéz a civilizált családi élet?

Hát mert a társadalmilag elvárt formájában a család természetellenes.

És mert akik beleugranak, az esetek 99%-ában nincsenek rá felkészülve.

Továbbra is fenntartom, hogy az elbaszott család legtöbbször csak tünet. Abból fakad, hogy azoknak az embereknek nem kellett volna (még) párkapcsolatot vagy gyereket erőltetni.

Az alapprobléma ott van, hogy a társadalom alapértelmezettként veszi, hogy mindenkinek monogám párkapcsolata és gyereke lesz - és erőlteti. Azoknak is, akiknek (még) nem kéne.

Egy gyerek csak akkor nem kínszenvedés, ha tényleg kurvára gyereket akartál. Ha házastársat akartál vele fogni, ha anyádéknak csináltad, hogy befogják a pofájukat, ha pénzért, társadalmi nyomásra, vagy a beilleszkedés kedvéért csináltál egyet, az meg fog látszani a családi életeden is. Nem tudom, mi ebben akkora meglepetés.

A családon belüli erőszak nagyon nagy részét ki lehetne szűrni azzal, ha nem erőltetnénk az életre szóló összezártságot, meg a mindenképpen gyerekcsinálást.

Az az ősbűn. Az erőszak csak tünet.

De tegyük fel, hogy  valami mágikus módon egy csapásra sikerülne kiirtani az agyakból a görcsös kapaszkodást a "mindenki-szaporodik" mémhez. Hogy mindenki tisztán lássa: több nyomorúságot és frusztrációt rántanak vele magukra, mint amennyi bizonytalanságtól megszabadulnak a segítségével. Nos, még akkor sem oldódna meg minden azonnal.

Mi ugyanis már el vagyunk baszva. Mi már egy megnyomorított családban nőttünk fel, ahol két szerencsétlen próbálgatott belenőni (és nem kilógni) egy rájuk telepedő szerepbe - több-kevesebb sikerrel. A frusztrációjukat meg rajtunk élték ki. Amit mi megpróbálunk elkerülni - ezért reprodukáljuk.

De ha ma elkezdenénk azt tanítani az utódainknak, hogy a család és a gyerekvállalás DÖNTÉS kérdése, mégpedig nagyon megfontolt és tudatos döntésé, és hogy VÁLASZTÁS, nem pedig alapértelezett akkor ők már önszelekcióval kiszűrnék a legtöbb frusztráció-forrást.

Akkor már csak önismeretet kéne tanulniuk, hogy kiderüljön, kinek mi való és mikor. Mintha az olyan egyszerű lenne - még ha a társadalmi nyomás nem is harsogna a fülükbe.

Mi több, azt is meg kéne tanítani, hogy gyereket felnevelni SOK pénzbe és erőfeszítésbe kerül, és legalább egy évtized, mire magára lehet hagyni egy szobában és nem öli meg magát - szóval akkor vállald be, hogy ha a tízzel későbbi szülinapodon még mindig vele akarsz lenni. Meg az anyjával/apjával.

Persze ez politikailag elfogadhatatlan. Az egész ún. társadalom az önelnyomásra épül, az önelnyomás pedig a gondolkodás nélküli összebútorozásra és a gyerekkel zsarolásra.

Na, ezért szarja le a politika a családon belüli erőszakot. Amíg egymást nyomorítjátok és veritek, addig sem foglalkoztok az emberhez méltó élettel, addig sem gondoltok bele rendesen, mi is zajlik körülöttetek. Mert nincs már erőtök rá. Annyira gyűlölitek egymást, hogy már nincs erőtök gyűlölni azokat, akik tönkretesznek titeket.

És legfőképp: bele sem gondoltok, hogyan kéne normálisan élni. Csak sodródtok a szerepekkel, amiket rátok adtak - és amikre megesküdtetek, hogy ti aztán máshogy fogjátok csinálni. Annyira lefoglal, hogy mit nem szeretnél, hogy soha nem kell belegondolni, hogy mit igen. Ugorj bele úgy, hogy ők szeretnék és egy életre le vagy rendezve. 

 

**Egyébként a nem fizikai erőszakra próbálnak rátenyerelni jogszabályokkal, pl. az Egyesült Királyságban. És bár mérhetetlenül megvetem az aljas passzív agresszió családon belüli alkalmazását, sajnos én sem látom, hogy ebbe államilag bele kéne/lehetne szólni.

 

Nem kell istenre, hazára, nemzetre vagy közjóra hivatkozni, ha jót akarnak neked.

 

 

 

 

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr1007148017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2015.03.08. 12:01:57

Király írás. Véleményem szerint a kulcs az önismeret. És egy adalék: www.youtube.com/watch?v=FQ24bz6jy3U

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2015.03.08. 18:27:07

@stoic79:
Önismeret, ja.
Csak kétlem, hogy bármiféle őszinte önismereti merengésnek az lenne a konklúziója: "És akkor most mindenki másnak is azt kell csinálnia, amire én rájöttem" :))

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2015.03.08. 19:04:45

@Quadrille Lobster: "Csak kétlem, hogy bármiféle őszinte önismereti merengésnek az lenne a konklúziója: "És akkor most mindenki másnak is azt kell csinálnia, amire én rájöttem" :)) "

Már csak azért sem, mert az utolsó mondat ellentmond az önismeret koncepciójának :).

Josagos 2015.03.09. 03:59:00

A gyerek és a család, de általában a környezetünk egy olyan dolog, aminek néha örülünk, néha meg a pokolba kívánjuk. Emlékeim szerint a childfree oldalról is kb. ugyanezt lehet elmondani. Van amikor nagyon jó, hogy nincs gyereke az embernek, van amikor meg jó lenne valakit babusgatni...

Annak jó, aki úgy tudott a család/gyerek létének ügyében dönteni, hogy az idő nagyobb részében örül a fennálló státusznak.

Ehhez kell az önismeret, és a lehetőségek/költségek minél tisztább ismerete. Szerintem.

Szoktam is mondani a fiamnak, hogy nincs olyan szülői felkészítő könyv vagy tanfolyam, ahol elmondanák, hogy 6 éves korában még időnként nekem kell a fenekét kitörölni. :)

2015.04.27. 13:02:37

@stoic79:
"Már csak azért sem, mert az utolsó mondat ellentmond az önismeret koncepciójának :)"

Nem mond ellent. Az önismeret nem egy befejezhető dolog. Te szolgálnál fel ételt félkészen, amelyről biztosan tudod, hogy félkész?
Vajon mikor a másiknak segíteni szeretnél, a gyomra iránt érdeklődsz-e, hogy feltérképezd vajon mi mindent tud megemészteni, vagy inkább csak az érdekel, hogy megdicsérjen a főztödért, amelyről egyikőtöknek sincs fogalma, hogy milyen hatással lesz őrá?

Amellett persze érvelhetsz, hogy az önismeret befejezhető dolog. De észre kell vennünk, hogy ez mennyi költséggel jár. Először is feltételeznünk kell, hogy van személyiség. Mégpedig olyan, amelyik kerek, lezárt ( vagy egyébként sem vagy többé tuti, hogy nem vesz részt a világban) és ellentmondásmentes. Nos ami utóbbit illeti én még rendszerben sem láttam ilyet, nemhogy embert.
Viszont ha mégis úgy gondolod, hogy teljes egészében megismerhető, szeretném, ha megpróbálnál meggyőzni róla, hiszen bárkinek kényelmesebb lenne ebben hinni.

2015.04.27. 13:23:03

@stoic79:
Jaj bocsánat, félreértettelek.

De talán más arra gondol majd és annak jó lesz.

Franquette 2016.05.02. 21:54:40

@: @Josagos: Nem. A childfree létnek nincs egyetlen olyan része sem, amit a pokolba kívánok. Soha semmilyen formában nem hiányzik egy gyerek. Ha babusgatni akarok, arra ott vannak az állataim, vagy a faszim (már ha épp akarok olyat).