Lobsterizmus 101

Friss kommentek

  • SakkMatt: Nem kell ám olyan messzire menni, hogy jó ütemben épülő metrót lássunk. Moszkvában is felépült legalább egy Budapestnyi metró csak a XXI. században:... (2019.09.18. 15:03) 23 év alatt 588 km új metró épült
  • pallasmacska: azért a hozzászólásokból kiválóan látszik, ki az, aki odáig sem jut el, hogy felismerje, előre kiszabott életet él. (2019.06.08. 20:38) 40 vagyok, de élni akarok!
  • Ra: Wow... (2019.06.04. 20:56) Hogyan szoktasd le magad a tanult tehetetlenségről?
  • Hemi12: Igazad van! Az '56-os forradalmárok is baszódjanak meg! Megöltek egy csomó EMBERT!!! Akik között biztos voltak jók is! Hát nem olvasták a szótári de... (2019.03.15. 16:51) Feminizmusról picsogni férfiatlan
  • Barbara Pesti: Engem csak az zavar, ha nem dühböl, nem feszültséglevezetésböl kàromkodnak, hanem megszokásból. Az a bizonyos vazmeg mint kötöszó esete ez. Pont mer... (2019.01.08. 22:30) Káromkodás, mint hatalmi eszköz

Ördög ügyvédje egy nagy lófaszt!

2013. 08. 27.

A görög kórus nem attól görög kórus, hogy hiszi is, amit kántál, hanem attól hogy kántálja.

Lobster-fogadalom:

Ha valaki olyasmit mond, amivel egyetértek, nem fogom ráolvasni az összes létező ellenérvet, főleg olyanokat, amivel én sem értek egyet.

És ti se tegyétek.

Elmagyarázom.

Amikor valaki végre olyasmit mond, amivel egyetértesz, elkezdesz ellentmondani. Mondjuk egy barátod kifejti az álláspontját, te meg elkezded sorolni az ellenérveket - holott csendben örülsz neki.

Mondjuk kifejti, hogy nem akar gyereket, erre te jössz először a fogyamagyarral - pedig magad sem hiszel benne -, aztán a mileszveledhaöregleszellel - pedig tudod, hogy álságos kérdés -, aztán jön aszüleidmitszólnakhozzá - ami kimondhatatlanul aljas dolog. Már nem csak a szülei nyaggatják, de még te is visszhangozod a nyomasztást. És így tovább. Esetleg még aljasul odabököd, hogy mivanhameggondolodmagad - egy funkcionális átok, mely az áldozat saját mentális erődorrásait felhasználva fogja tönkretenni (értsd: ő maga fogja kitalálni, miért is kéne meggondolnia magát).

Ezt azzal indokolod, hogy:

a) csak felsorolom neki a szokásos ellenérveket, hátha nem tudja. - Faszság. Tudod, hogy tudja. Mindenki tudja. Ha te abban nőttél fel és mindenkitől azt hallottad, akkor ő is.

b) felsorolom neki, hátha tud rájuk olyan választ adni, amit utána én is használok (aka. intellektuális muníció). - Elég gyerekes.

c) ördögügyvédjevagyoook! - Ne hízelegj magadnak, hülye fasz! Te maximum az ördög jobbkeze vagy, már amennyiben az elbizonytalanításban segédkezel. És ebben semmi nagyvonalú vagy gerinces nincs, egy ócska kis pszichológiai játszmát játszol vele.

Ha ugyanis sikerül őt elbizonytalanítani és betörni, az egy újabb érv neked, hogy felesleges az ellenállás, a másik oldalnak van igaza. A másik oldal fog győzni és kész. Így magyarázod a saját meghunyászkodásodat: hogy tudatalatt még azokat is lebeszéled, akik veled értenek egyet.

Mert a nagy visszakérdezés közben természetesen elfelejted kellően hangsúlyozni, hogy ez csak tudományos érdeklődés, meg hogy csak arra vagy kíváncsi, mit válaszol azoknak, akik ilyeneket vágnak a fejéhez. (Mint most te.)

A valóságban a benned élő kisgyermek - hallva a szimpatikus álláspontot - felélénkül és belekapaszkodik a hallottakba. Mondjad még, apu! Olyan jó hallani! nyugtass meg, hogy minden rendben. Az ellenvetéseim megcáfolásán keresztül döngölj a földbe minden csúnya bácsit, akivel én sem értek egyet. És kergesd el a szörnyeket az ágy alól!

Kár, hogy ezt elfelejtjük mondani, amikor basztatjuk a fenti barátot.

Igazából a benned élő molylepke kerül izgalmi állapotba, mert hátha itt az ultimate villanykörte, a ledönthetetlen idol. És hogyan máshogy tesztelhetnénk, hogy ő-e a ledönthetetlen idol, mint hogy megpróbáljuk ledönteni. Újra és újra.

És ha ledől, az nagy csalódás, de sajnos muszáj volt tesztelni az ikont. Hát persze.

A szerencsétlen barát számára ez azonban úgy hangzik, hogy te is ellene vagy. Hiába kezded azzal a basztatást, hogy veled vagyok, de... Ez nem elég. Ha tabloid mélységű röfögéseket, ezer éves társadalmi kliséket olvasol a fejére, nem gondolhatod komolyan, hogy még nem fordult meg a fejében és ha tudná, akkor visszaváltoztatná az álláspontját. Épp annak ellenében fogalmazta meg.

Ha meg csak a "mit mondanál azoknak, akik szerint..." vonalon nyomulsz, arra illene figyelmeztetni az illetőt. De legtöbbször nem szoktuk. Mert mi is éppen olyanok vagyunk, akik szerint....ugyebár. Hogy mi ironikusan vagyunk faszok, azt nehéz kívülről észrevenni.

Az illetőt teljesen védekezésbe szorítod, elkeseríted, mígnem otthon, magában megtörik. Még a barátai sem állnak mellette. Aztán mikor meghallod, hogy gyereke lesz, te is fellélegzel, hogy hát, akkor nincs kiút. Ha még ő is... de nem baj, legalább együtt maradunk. Együtt leszünk gyerekesek. Jeeeee.

Holott miattad van az egész.

Nem csak klisé vagy (kliséket sorolsz), hanem kártékony is vagy, amikor ezt csinálod.

Marhára elegem van a gyáva kis báránykákból, akik magukat önálló, felelősségvállaló oroszlánnak vallva azzal töltik az idejüket, hogy másokat is elbizonytalanítanak és lebeszélnek arról, hogy megpróbáljanak valamit tenni, hogy higgyenek az elveiben.

Mielőtt túl sok puskaport fektetne valaki a gyerek-példába, jelzem, hogy a példa tökmindegy. Ezt bármilyen más érvvel is lehet.

Mondjuk kifejti, hogy jó lenne egy tisztességesebb társadalom, erre te rászórod válogatás nélkül az összes antropológiai pesszimizmust, ami innen-onnan rád ragadt, felsorolsz minden reménytelenül idióta és erőszakos és tisztességtelen alakot, akit ismersz és a beszélgetés vagy elmegy a börtönrendszer irányába, vagy inkább elhallgat a szerencsétlen - te meg villogsz, mint a százaségő, hogy nahát, milyen kis naiv ez a gyerek.

Bezzeg te, kedves hurrogó, te aztán mindenen átlátsz. Már előre tudod, hogy semmi se lehetséges, felesleges is belekezdeni, úgyis/úgyse, minek erőltetni magunkat, stb. És te még szóban sem kívánsz egy tisztességesebb országot, nemhogy tettben és ráadásul még egy embert sikeresen lebeszéltél a tettekről és elérted, hogy hülyének érezze magát a tenni akarása miatt. Pedig te egyetértesz vele, csak hát a fránya valóság.

A valóság te magad vagy.

Érintőleges alesete, aki azért jön ide, hogy rámhajigálja a lehetséges ellenérveket, amiket a saját kis életében már hallott. Hogy lássa, mi lehet erre reagálni. Csak ezt elfelejti mondani. Így vagy terápiás kibeszélésbe fullad a komment, vagy annak ellenére anyáz engem, hogy igazából szeretne egyetérteni. Csak épp meghasonlott és maga ellen is beszél. Én meg válogassam ki.

Ott van például a bizalom. Ha igazán idegesítő és kiszámítható klisé akarsz lenni, olvasd el, bólogass okosan, hogy igen, ez milyen jó lenne, aztán rántsd meg lemondó válladat, fordítsd felém okos, busa feled és mondj egy mélyet, hogy mondjuk: "De azért lássuk be, az emberek megbízhatatlanok." Vagy "Egy csomó ember az." Egyre megy.

Nem mondom, hogy teszemazt másban bízni mindig kifizetődik. Nem is teszem neked biztonságossá a másban bízást. Nem is mondom meg, kiben bízhatsz. Ezt mind magadnak kell.

Na, ezért fogadtam meg, hogy én már nem leszek ördög ügyvédje. Mert ez egy szánalmas, nagyokos, bunkó póz, amiben azok tetszelegnek, akik a saját félelmeiket és inerciájukat akarják ezzel igazolni, az ismerőseiket visszahúzni, miközben várják, hogy a világ valahogy mégis megváltozzon.

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr475480457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

blöff 2013.08.27. 20:13:32

Valahol egyetértek veled Lobster, de nem a másképp gondolkodásban való tetszelgés mondatja ezt veled?
Nem naivitás olyat állítani, hogy a baráti megerősítés eljuttatja az embereket terveiktől a tényleges tettekig? Elegendő ez? Mi szükség lenne ezekre a pozitív visszacsatolásokra, ha azzal nélkülöznénk a kellő kritikai észrevételeinket, amely az illúziókat a valóság medrébe tereli?
Érdemes ilyen posztot írni, ha ez csak egy vágy és tudjuk, hogy nem így fog működni a társadalom?

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.08.27. 22:06:44

@blöff:
Ja, kihagytam az ún. "konstruktív kritikát". Saját magamat is utálom érte.
Szeritnem azért kicsit elszaladt velünk a ló. Realistának hívjuk a végtelen pesszimizmusukat és lehülyézzük, aki azon agyal, hogy lehetne másképp. Legalább a saját életében.

Itt bárki bármiről meg tudja mondani, hogy miért úgyis/úgyse. Aztán ha másokat is lebeszél, azt pofátlanul "konstruktív kiritkának" hívja.

De ez itt nem egy elvarázsolt, svájci magánóvoda, itt nincs olyan ember, aki ne látná mindenben az akadályokat, aki ne lenne lemondó. Aki ne lenne realistának becézett depressziós pesszimista. Mi magunkba építettük a minden élvezettől/boldogságtól/saját igénytől való tartózkodást, mert úgyis elvisz érte a rendőr. És amikor mégis előtör az igény, hogy változtassunk az életünkön, hogy bele tudjunk nézni a tükörbe, hogy használjuk valamire, csak egyetlen egyszer ezt a nyavajás életet, akkor gyakran már torz formában tör fel ez az igény. Mert nem tanultunk meg időben megtapasztalni, mit karaunk, nem mondtunk nemet a nyomásra, amikor még lehetett, mert akkor még úgy éreztük, hoyg hát azt nem lehet. Mint amikor valaki nem mer nemet mondani egy házasságra, aztán a legalja módon csalja meg a nejét és akkor hagyja ott, amikor éppen szül, meg ilyesmik. Akkor próbál élni, amikor már nem lehet. De elkalandoztam.

Nem kéne még azzal is ráerősíteni a depresszió vallásra, hogy olyankor is pesszimistáskodok, amikor valaki akárcsak kicsit is változtatni akar.

Mondom, a helyzete válogatja, értem én, hogy létezik olyan, hogy valakit le kell hozni a fellegekből. Brit tiniket majdnem mindig. (Bár a fene tudja, akik jólétben élnek, azoknak másak a problémáik és attól nem feltétlenül hülyébbek. Elvégre a helyzethez adaptálódsz.)

De akiket ma magam körül látok, azok nem valami varázsgombán elszállt ötleteket hoznak le a földre (olyankor pont hallgatnak), hanem csak lerángatnak magukhoz olyanokat, akik még remélnek. Így még a saját kis életünkben se érünk majd el semmit, hogy a társadalmi méretekről ne is beszéljek.

És igazad van, nem a baráti megerősítés teszi lehetővé, hogy elérjem a célomat. De a baráti elbizonytalanítás (bármi is a motivációja) le tud bénítani. És ehhez senkinek semmi joga. Ebből van elegem. És persze abból, hogy bölcselkedő, lemondó pesszimistákkal vagyok körülvéve, és gyakran én is taszító, cinikus faszként viselkedek, olyanokkal, akikben még pislákol valami.

blöff 2013.08.27. 22:53:29

@Quadrille Lobster:
most folytathatnám az érveket, de inkább jelezném, hogy naivan belesétáltál a csapdába;-)

blöff 2013.08.28. 13:32:41

és most persze örömködök, hogy nagy rutinnal miképp mennék olyan "éleslátású és realisztikus" irányba, ahol is lebeszélem, vagy legalábbis beszorítom a másikat saját érveinek fogságába, építő jellegű kritikával is akár.

Mert hát sajnos a téma örökérvényű és abszolút igaz, már jónéhányszor tetszelegtem önelégült mosollyal - so called f*szként - az arcomon az ördög ügyvédje szerepkörben (valóban önáltatás), de fordítva is, ami igen rosszul is esett és nem vártam volna az illető(k)től. Sőt, már-már lejáratásnak is veheti az illető, ha egy társaságban rá is kontráznak és kialakul az "éleslátású okosak" csoportja. Múltkor pl. bűnöztem, mert magam köré vontam (kezdetben akaratlanul) egy ilyen groupot. Najó ez esetben szegény áldozat valóban olyan utópiákról beszélt, ami az emberi alaptermészetet nem vette figyelembe.
Mondjuk emberi alaptermészet az is, hogy az egyed relatíve magát a többieknél okosabbnak és életrevalóbbnak láttassa, maga köré gyűjtve a többséget, így kellő véleménykülönbséget kialakulása esetén megtalálva a mindenkori áldozatot.

Durvább példája ennek az, ha lebeszéled, sőt kiröhögöd az illetőt, megszégyenítve és elbizonytalanítva őt ezáltal, majd te megvalósítod az ötletet. A hiénák meg köréd gyűltek, neked tapsolnak. Fura dolog ez a túlélés és annak stratégiái. Párválasztás esetén is egy gyakran választott mód az "okosnak" láttatás.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.08.28. 23:09:55

@blöff:
:(
Belesétáltam, röstellem:(

Az okosnak mutatkozás és a megszégyenítési szándék szinte már 'nyílt' harcmodor. Szinte már bocsánatos a szememben ahhoz képest, amikor lebeszélő üzemmódba kerülök. Magam sem veszem észre, de ha jól sejtem, a fent bemutatott okokból művelem.

blöff 2013.08.29. 09:56:15

csak azt szerettem volna mondani, hogy a kettő összefügghet, a lebeszélési kedvnek az okosnak tűnési szándék (amelyet most a lebeszélés fegyvere nélkül éppen én is művelek:-))lehet szerintem az egyik motivációja - ahogy végülis a posztban utaltál is rá.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.08.29. 19:35:29

@Quadrille Lobster: már sokadszor van az az érzésem, hogy te engem ismersz, vagy lehallgatod a gondolataimat.

zséroskenyér 2013.09.03. 20:45:37

@peetmaster: lehet, hogy te vagy ő, és addig írta(d) a fentieket, amíg - szerinted - aludtál.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.09.06. 21:26:04

@Quadrille Lobster: nem is viccből írtam :)
van, hogy valamelyik kritikád alanyaként ismerek magamra, van, hogy csak simán mint egyetértő.
De gondolom, mindenki így van ezzel.

_Epikurosz_ 2013.10.11. 20:50:03

"Mindenki megtalálja a maga helyét: bejegyzett ez és ez lesz belőle. Így vagy úgy minden egyénnek
megvan a társadalomban a maga helye, és ez nagyon fontos.
– És mi? – kérdezte George. – Azok, akik egyek vagyunk a százezerből?
– Nektek sem mondhatjuk meg. Épp ezért. Ez az utolsó próba. Még a Műveltség Napja után is, amikor a lehetőségek már egyre gyérülnek, a tízből kilenc, aki idekerül, nem bizonyul pontosan megfelelően kreatív zseninek, és csak nagyon nehezen tudjuk kiválasztani azt a tizediket, amelyik valóban megfelelő. A tizediknek valahogyan önmagát kell megmutatnia.
– Hogyan?
– Úgy, hogy idehozunk benneteket a Gyengeelméjűek Házába, és az lesz a mi emberünk, aki ezt nem hajlandó elfogadni. Ez a módszer talán kegyetlen, de bevált. Nem mondhatjuk azt valakinek: Te kreatív vagy. Alkotóképes. Rajta, csináld hát! Sokkal biztonságosabb az, ha kivárjuk, hogy ez az ember maga mondja: Én képesnek érzem magam az alkotásra, és alkotni is fogok, akár akarjátok, akár nem! Tízezernyi olyan ember van, George, aki a tizenötezer világban elősegíti a technika fejlődését. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ebből a kis csoportból akár egyetlen jelöltet is elszalasszunk, vagy hiábavaló erőfeszítéseket tegyünk valakivel, aki nem üti meg a mércét.
George eltolta magától az üres tányér, és ajkához emelte a kávéscsészéjét.
– De mi lesz azokkal, akik… akik nem felelnek meg?
– Őket véglegesen beprogramozzuk, és belőlük lesznek a társadalomtudósaink.
Ingenescu is egyike ezeknek. Én magam bejegyzett pszichológus vagyok. Mi vagyunk, hogy úgy mondjam, a második arcvonal.
George megitta a kávéját.
– Egyetlen egy dolgot még mindig nem értek – mondta.
– Mit?
– Miért nevezik Olimpiának?"
/Asimov: Profession/

Valamint: "Te ezt úgysem tudod, a matematika nem lányoknak való."

mimindannyian · http://wmiki.blog.hu/ 2014.07.04. 20:39:47

"De a baráti elbizonytalanítás (bármi is a motivációja) le tud bénítani."

Ez a te bajod lopster, de emiatt nem másokat kell megváltoztatni, és lebeszélni arról, hogy az érme mindkét oldalát megmutassák, hanem te kell, hogy felkészültebben reagálj arra, hogy az érveid meg kell tudni védeni - te tanulsz belőle leginkább.

Ha te inkább lelkesedni szeretnél, lehangoló véleményeket nem hallani, akkor a) szólj előre a barátodnak, hogy most csak lelkesedjen, az eszét kapcsolja ki, tépjetek be együtt. b) mozogj ezoterikus őrültek között, akik megfogadták, hogy csak mosolyognak.

pythonozok · http://visszabeszelo.blog.hu 2015.03.13. 08:55:56

A posztról csak ennyi jutott eszembe: TL;DR

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.08.07. 06:07:00

Jó.

Jó.