Lobsterizmus 101

Friss kommentek

  • pallasmacska: azért a hozzászólásokból kiválóan látszik, ki az, aki odáig sem jut el, hogy felismerje, előre kiszabott életet él. (2019.06.08. 20:38) 40 vagyok, de élni akarok!
  • Ra: Wow... (2019.06.04. 20:56) Hogyan szoktasd le magad a tanult tehetetlenségről?
  • Hemi12: Igazad van! Az '56-os forradalmárok is baszódjanak meg! Megöltek egy csomó EMBERT!!! Akik között biztos voltak jók is! Hát nem olvasták a szótári de... (2019.03.15. 16:51) Feminizmusról picsogni férfiatlan
  • Barbara Pesti: Engem csak az zavar, ha nem dühböl, nem feszültséglevezetésböl kàromkodnak, hanem megszokásból. Az a bizonyos vazmeg mint kötöszó esete ez. Pont mer... (2019.01.08. 22:30) Káromkodás, mint hatalmi eszköz
  • Janos Giljan: Hát az a véleményem, hogy mi a feleségemmel 12 év után is szerelmesek vagyunk egymásba és a szexuális életünk is igen aktívnak tekinthető, heti 3-5 ... (2018.07.29. 22:21) 13 lecke nem monogám párkapcsolatokból

A nyugdíj nem természetes állapot

2012. 06. 07.

"Ugyan már! Nekünk úgysem lesz nyugdíjuk."

Vetetted már oda társaságban a fenti mondatot? Mintegy félvállról, lazán? Miközben nem látszik, hogy valóban készülődnél az öngondoskodásra?

Gratulálok, akkor te vagy az állampolgári megfelelője azoknak a politikusoknak, akik felültettek minket egy reménytelen demográfiai hullámvasútra, amely egyben egy hosszú lefutású Ponzi-játék is.

Fracois Hollande, új francia elnök levitte a nyugdíjkorhatárt. (Igaz, csak azoknak, akik 18 évesen dolgozni kezdtek, mert hát megígérte a kampányban.) Máshol már a 80-as korhatárról beszélnek. A valóság azonban az, hogy egyéne és foglalkozása válogatja, ki mikor lesz túl öreg valamely foglalkozáshoz.

A nyugdíj sokaknak az a várva várt pillanat, amikor visszatér a gondtalanság a biztos bevétel formájában - még akkor is ha csekély. De ez korántsem természeti állapot, még csak nem is régóta van így. Ráadásul szerintem emberileg sem kívánatos a teljes inaktivitás. Ezért indokolt lenne a merev nyugdíj-korhatár komoly megemelése, várható élettartamhoz való indexálása. Ezen túl pedig szükséges a mindenféle rész- és könnyített foglalkoztatások bevezetése. Mert nem az inaktivitás, hanem a rendszeres, elveszíthetetlen jövedelem (aka. biztonság) miatt olyan vonzó az a nyugdíj.

Elnézést a szakértőktől,

Gyorstalpaló nyugdíjrendszer for dummies

Amikor a háború utáni rövid-az-élet-nincsen-óvszer baby-boom idején kisütötték a nagy tutit (a jóléti állam, azon belül a nyugdíjrendszer), akkor egy dolgot nem láttak előre, egy másikat pedig szándékosan figyelmen kívül hagytak. Amit nem tudhattak előre, az a fogamzásgátlás/családtervezés megjelenése a hatvanas években. Amit egyszerűen nem vettek figyelembe, az a tény, hogy nem lehet mostantól minden generáció 5x akkora, mint az előző. (Mert ha öt ember dobja össze egy nyugdíját, akkor ugye csak így tartható a rendszer.)

Ráadásul azok a korai jóléti rendszerek nagyon más bevétel/kiadás arányokkal működtek. Mondhatni fenntarthatónak indultak. Angol példával élve:

Átlag nyugdíjba vonuló
Munkában töltött évek Nyugdíjban töltött évek száma Ledolgozott év / Nyugdíjban töltött év
1960-ban 14-67 11 5
2004-ben 18-63 20 2.4

Forrás: Nicholas Barr, 2008

Aztán minden kormány ígért még egy kicsit, lejjebb hozta a korhatárt, stb. Míg a nyugdíj istenadta joggá vált, természeti törvénnyé, a kiérdemelt kikapcsolódás időszakává. Miközben (részben más okokból is) a munkát átmeneti állapotként, szenvedésként kezdtük megélni, függetlenül attól, milyen egészségben öregedtünk meg. pedig az ember nem inaktivitásra termett.

retirement effective life expectancy.JPG

Forrás: The Economist

Fontos kérdés, hogy alanyi jogon vagy rászorultsági elven járjon-e a nyugdíj? Kezdetben bizony rászorultsági alapú volt, vagyis mindenki fizetett, de csak a rászoruló kapott. 

Otto von Bismarck, a közismert baloldali filantróp (csak vicceltem) vezette be először a kötelező állami nyugdíjat 1880-ban. Nem azért, mert dédelgetni akarta a szegényeket, hanem jól megfontolt hatalomtechnikai számításból: aki öregkorában nyugdíjnak néz elébe, annak van vesztenivalója, az kiszámíthatóbb. Ebbe a rendszerbe is mindenki fizetett, de csak a rászorulók kaptak. (Így elhanyagolható volt a befizetés mértéke is.)

A bismarcki rendszerben a korhatár 25 évvel (!) volt a várható élettartam FÖLÖTT. Mégis jó volt, az embereknek nem kellett többé attól félni, hogy munkaképesek már nem lesznek, de mégis élni fognak.

Ma ott tartunk, hogy a jóléti államok többségében mindenki fizet, mindenki kap. Nincs tartalék a rendszerben, a befizetés mértékének is így kellett nőni. (Kanadában létezik egy kivétel - a top 2% befizető nem kap nyugdíjat. Így marad annyi a rendszerben, hogy a soha be nem fizetők is alapnyugdíjat remélhessenek. Persze ez önmagában nem menti meg az ottani rendszert, csak egy példa.)

Nem sokkal később (1908) Nagy Britannia is követte a példát. 1920-ban pedig, a társadalombiztosítás gondolatát kiterjesztették a nyugdíjról a munkanélküliségre is, később pedig, a híres Beveridge-jelentésben az egészségbiztosításra, gyerekvállalásra, miegymásra is (1942).

A nyugdíjrendszer (és a társadalombiztosítás egyéb formái) azonban olyan feltételezésekre épül, amelyek a második világháború után ugyan érvényesek lehettek, mára azonban ideje mindet felülvizsgálni.

  1. A munkaerő nem vándorol országról-országra
  2. Stabil, élethosszig tartó munkahelyek vannak
  3. Változatlan munkaszervezési modell
  4. Kereső férj, gyereknevelő asszony, tradicionális családmodell
  5. Stabil termékenységi ráta, folyamatosan növekvő népesség a végtelenségig.
  6. Nem emelkedő születéskor várható élettartam
  7. Korai öregedés (maihoz képest), amely munkaképtelenné tesz

Egy rugalmatlan, törvényben rögzített szám (62 év) nem lehet mindenkire igaz. Nem ugyanazon a napon válik mindenki munkaképtelenné. Mint ahogy felnőtté sem válik mindenki a 18. szülinapján. (Van, aki soha sem.)

A jóléti transzferek, azon belül pedig a nyugdíjak egyre nagyobb részét teszik ki a kiadásoknak. A transzferek GDP-arányos növekedésének négy logikai megoldása létezik.

  1. A GDP növekedésén keresztül "kinőni" azz ígérvényeket. Természetesen minden politikus megesküszik, hogy épp ez lebegett a szeme előtt.
  2. De ha az nem, még változatlan GDP mellett is lehet emelni az adók és elvonások mértékét.
  3. Növelni a dolgozók produktivitását - trükkös...
  4. Növelni a dolgozók számát

Ez utóbbit 3 módon lehet elérni: 

  1. Bevándorlás
  2. Külföldi befektetés (ami nekünk termel hasznot) - például egy nyugdíj-alap Ázsiában fektet be. Ezen keresztül az ázsiai dolgozó de facto a nyugat-európai nyugdíjasnak dolgozik. (De ezt nálunk nem szabad, jujjujujj, mert kimegy a tőke - Hát így meg kérem nem jön be a profit.)
  3. Emelni a nyugdíj-korhatárt.

Vagyis helyreállítani az összefüggést a várható élettartam és a nyugdíj-korhatár között, amely sajnálatosan elszakadt egymástól a rendszer bevezetése óta eltelt időben.

Eközben egész szendvics-generációk nőnek fel, amely nyomást helyez nem csak a munkaerő-piacra, de a lakáspiacra is. Angol sajtóban nem egyszer futottam bele olyan olvasói levelekbe, hogy "mit tegyek, az anyám nyaggat, hogy töltsek vele több időt, de én inkább az unokáimmal szeretnék lenni." A nyugat-európai nyugdíjasok legendásak abban a tekintetben, hogy kiadják az otthoni lakásukat és egész szezonokat töltenek nyaralóhelyeken vagy luxushajókon. És míg Magyarországon messze nem ilyen rózsás a helyzet, a költségvetést már most is ugyanúgy megterhelik a jóléti transzferek.

Hadd szögezzem le: Ez a rendszer sosem működött. Nem ér azzal jönni, hogy dehát eddig olyan jó volt. Egyszerűen most derül ki, hogy végig egy piramisjáték volt.

Ahogy a Táncoló Kecskeisten (Zetta Flo) mondaná: God Save the Pension System!

 

Érdem vagy alanyi jog? Két modell - összemosva

Most akkor vagy az érdemeim (befizetéseim) alapján kapok vissza, vagy mindenki fizeti az éppen aktuális nyugdíjasok nyugdíját? 

Mi ezt a kettőt együtt szeretnénk. Az egyéni számlát a felosztó-kirovóval direkt egybemossa az a pár népesedési dielttáns odafönn.

"Minden eszközzel világossá kell tenni, hogy a járulékfizetés nem öngondoskodás, hanem az előző generációval szemben fennálló kötelezettség teljesítése"

- a Nemzetgazdasági Minisztérium Családbarát Magyarországért Munkacsoportja által közzétett Új Baby Boom vitaanyag

Mert annak ellenére, hogy deklaráltan felosztó-kirovó rendszer működik, amelyben nem magadnak, hanem a mostani nyugdíjasoknak fizetsz, mégis valamiféle komplikált érdem-rendszer szerint állapítják meg, kinek mennyi jár. Ledolgozott évek, utolsó X év súlyozott fizetése, ilyesmik mennek egy emberi agy számára felfoghatatlan black box-ba, és kijön, mennyi jár.

Az előterjesztés szerint a pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszerben tökéletesen megvalósul a generációk közötti szolidaritás. Egyértelműen meghatározható, hogy a magánszemély mennyi járulékot fizetett be az előző generáció nyugdíjának biztosítására, és saját maga mennyi nyugdíjra számíthat.

De attól még a befizetése nem öngondoskodás, hanem a mostani nyugdíjasok között osztjuk szét. Aki szerint ellentmondás van ebben, az nem téved. Lehetséges, hogy a Roppant Hasznos Munkacsoport tényleg nem érti?

Ha ugyanis komolyan vennénk az intergenerációs szolidaritást, akkor a mindenkori befizetés lenne szétosztva - egy forinttal sem több. Nem az egyén nyugdíjának összege lenne kőbe vésve, hanem hogy mekkora rész jár neki az abban a hónapban keletkezett befizetésekből. Tudom, persze, értékállóság se lenne, meg semmi kiegyenlítés nem működne, csak mondom. Ez a logikus következtetés, ha tényleg feloszt-kirovunk. Így jöhet létre, hogy a soha be nem fizetett hajléktalan is kaphat öregségi nyugdíjat, máshogy nem.

Ha viszont saját érdem, befizetések, ledolgozott évek, gyerekekre költés alapján megy a nyugdíj-megállapítás, akkor meg hogy képzeljük, hogy a fizetésünk 10%-át befizetve nyugdíjas korunkra a fizetésünk 90%-át kitevő nyugdíjat kaphatunk? Pláne ha ma már annyival kevesebb évet dolgozunk a nyugdíjban töltött évekhez képest. Honnan duzzadna fel az az összeg? Hacsak nem fialtatja valaki a tőzsdén vagy nem fektetjük be egy vállalkozásba komoly sikerrel, esélyünk sincs ilyen helyettesítési rátára.

Persze, a valóságban bejátszik, hogy hogyan megyünk át egyikből a másik rendszerbe, millió szociális szempont, stb., tudom én, ez csak a két logikai véglet.

A probléma ott van, hogy valaki minden rendszerből a legvonzóbbat akarta kihozni, csak épp befogta a fülét, amikor szóltak, hogy ez így nem fog menni. A kilencvenes évek óta repkednek ezek a demográfiai jelentések minden kormány asztalán, de sokkal jobb volt ráhagyni a következő kormányokra és remélni, hogy a jövő sosem jön el.

Politikailag persze ki mondaná, hogy Bismarck nem járt sikerrel? Jóval túlélte őt az agyszüleménye. Beveridge sem él már. Ezt hívják sikeres politikusnak.

Azóta minden politikus feszítette még egy kicsit az ígérvényi oldalt. A nyugdíjrendszer esetében felesleges keresni a bűnöst. Nem segít a megoldásban. Ahogy Nixon is megmondta: ha az elnök (állam) csinálja, akkor nem bűn.

 


Ha Bernie Madoff épít egy piramisjátékot, börtönbe megy. Ha az állam, pláne 60 év alatt, akkor senki nem megy sehová. Szavazgatni ebben az ügyben értelmetlen. Ha megszavaznánk, hogy két hold legyen, ugyanígy nem lenne hatása.

Ja, és egy kérdés. Ha tényleg bevezetik ezt a gyerek utáni nyugdíj dolgot, akkor sorban állunk majd a meddőségi bizonyítványokért, vagy beindul a nőgyógyász-mutyi a papírokkal? Vagy felkent KDNP-s honatyák hitelesítik majd a meddő hölgyek méhét pecséttel? Esetleg ki is átkozzák őket? Minden szem a szaporító szerveinkre szegeződik. Biztos, hogy ez rendben lesz? És az a leplezetlen lenézés, hogy "a maga helyre legalább egy járulékfizetőt állít" egy kicsit sem zavar senkit?

Emberi oldal

A nyugdíjrendszer léte öntudatlanul azt sugallja, hogy a munkával töltött idő csak átmeneti állapot, csak átmeneti kényszer, szükséges rossz. A produktív lét egy betegség, amin át kell esni. Büszke aligha lehetsz rá. Ja, és még véletlenül se azonosulj a pozícióddal, a munkádból sose legyen hivatás, mert az csak egy kényszer, mielőtt elvonulnál nyugdíjba. 

Egyesek szerint a nyugdíjban végre fókuszálhatsz az igazán fontos dolgokra, családra, barátokra. Nekem ez csak annyit mond, hogy az az illető nagyon elnézett valamit kereső korszakában. Tudom, szorongarni, cidrizni, betevő megkeresésének terhéről panaszkodni elidegeníthetetlen emberi jog, de lássuk be, hogy rosszat tesz nekünk. Egyáltalán nem törvényszerű, hogy aktív korodban kihagyd a "fontos dolgokat". Aktív, felnőtt ember is lehet boldog. Csak úgy szólok.

Számtalan példa van nyugdíjban célját vesztő emberekről, akik csak vegetálnak és tulajdonképpen csak várják a végét. Ennek ellenére nagyon sokan otthagynák a munkát, ha valaki felajánlaná, hogy ma elmehetnek nyugdíjba, kevés pénzen is. Mert a nyugdíj kicsit olyan, mint egy régóta várt, második gyerekkor. Na nem, nem a legózás, hanem az önfeledt létbiztonság miatt. Amikor nem kell azon agyalnod, hogy honnan lesz pénzed. Lehetsz ma asztronauta, holnap meg GI Joe, de este mindig lesz vacsi. Az a tudat, hogy gondoskodva van rólad, bármi történjen. Nem tudsz többé olyat csinálni, amivel eljátszod ezt a bevételt. Persze mikor gyerek voltál, még nem tudtad, hogy ez érték. Azóta is várod vissza.

Én a magam részéről nem tartom természetesnek, hogy valaki inaktívvá váljon, mielőtt a körülmények, az egészsége rá nem kényszeríti. Azt pedig egyéne és foglalkozása válogatja, hogy kinek mikor jön el az a pont. Az általános nyugdíj-korhatár egy buta és rugalmatlan jogi fikció, amit meghaladott a valóság.

23 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr554542424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bada Bing 2012.06.07. 18:25:19

Szépen összeszedted. Az általános akármicsoda egy rugalmatlan fikció. Azért van, mert nem tudunk disztingválni. Nem tudunk következetes döntéseket hozni, hosszú távú és a sajátunkon felülemelkedő szempontokat figyelembe venni.

Ha valami nem általános, akkor abban a pillanatban darabokra szaggatja a korrupció, a mutyizás.

Az általánosság sokszor a kisebb rossz, mert noha rugalmatlan és ahogy megmutattad, fenntarthatatlan, az összetettebb szabályokat azonnal kiforgatnák, és végül úgyis sikerülne vele ellentétes hatást elérni, mint ami az eredeti célja volt.

Attól most el is tekintek, hogy úgysem sikerülne az embereknek felfognia a miérteket és hogyanokat.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.06.07. 18:53:04

@Bada Bing:
Igen, valszeg igazad van és a változó korhatárt széthordanák a lobbik. Kábé mint most a korengdeményes nyugdíjakat.

Talán az egyéni, nem pedig a foglalkozásköri megállapításban van a jövő.

És itt most nem csak eü vizsgálatra gondolok. Ott van pl. hogy akiknek magán-megtakarítása van és az elég nagyra duzzad idejekorán, már most is dönthetnek úgy, h köszönik, kiszállnak. Egy (nem magyar) magánnyugdíj-rendszerben is lehetne az a feltétel, hogy mehetsz, de csak ha már elég pénzed összegyűlt.

bm613 · http://izland2009.blog.hu 2012.06.07. 19:25:09

A végén a csillagos megjegyzéshez: komolyan úgy érzed, hogy a 45 elvileg aktív évből 10 számít csak? Nem számoltál el valamit?

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.06.07. 19:33:33

@bm613:
Egyrészt nem én számoltam, másrészt azt úgy kell érteni, hogy nyugdíjban olyanok is töltenek éveket, akik soha nem dolgoztak, munkanélküliek voltak, stb. Ha most a hatvanas mintában csak azok kapnak nyugdíjat, akik fizetnek, vagy rászorultsági alapon többen fizetnek (dolgozott évek), mint ahányan járadékot kapnak, kijöhet a dolog. Úgy is, h a két statisztika nem uyganazzal a módszerrel készült, nem lepődnék meg. Korábban a férj fizetett az otthon ülő feleségért is járulékot (dolgozott év), egy idő után azonban nem, viszont a feleség is kapott nyugdíjat.
Ilyesmikből jöhet össze a különbözet. Ha belegondolsz a mai magyar foglalkoztatottsági rátába, ami a munkaképes korúak 55%-a körül van, de a maradék 45% is nyugdíjban fog éveket tölteni, akkor már sztem érthető a helyzet. Ledolgozott össz-évek / nyugdíjban töltött évek, nem számít hány ember hozta össze.

bm613 · http://izland2009.blog.hu 2012.06.07. 19:38:19

@Quadrille Lobster: Akkor is ezt jelenti. Oda van írva, hogy átlagban 20 évet töltenek nyugdíjban az emberek, akkor a 0.5-ből az következik, hogy átlagban 10 évig fizették a járulékot. Ez nonszensz.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.06.07. 19:43:37

@bm613:
Akkor legfeljebb kétféle módszertanra tudok gyanakodni.

quador 2012.06.07. 19:45:36

Disztingvalnék: nem a nyugdij a baj, hanem az állami újraelosztáson alapuló nyugdij.
Minden állami újraelosztás - igy a nyugdij is - természetszerűleg szétcincálódik.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.06.07. 19:55:30

@bm613:
Igazad van, rossz sort néztem, az már egy projekció volt 2030-ra (ceteris paribus, ami ugye úgysem lesz, de ennyi lenne). Kösz a figyelmeztetést.

bm613 · http://izland2009.blog.hu 2012.06.07. 20:04:38

@Quadrille Lobster: Na, így már egész reálisan néz ki :-) fenntarthatósági szempontból persze még mindig irreális. Mi nem leszünk olyan szerencsések, mint az ükapám, aki 45 évesen nyugdíjba ment a vasúttól bő 100 évvel ezelőtt, és eléldegélt még 48 évig.

lexxxon 2012.06.07. 20:56:47

Én így filozofálnék:
- Nyugdíj/és más társadalombiztosítás kell. Pont. (Tetszőleges ideológiai és/vagy jogalap választható, én a rászorultságot mindenképp elfogadhatónak tartom.)
- A társadalombiztosítási kiadás egy évente változó, viszonylag jól kalkulálható X összeg.
- Az állam bevétele egy szintén évente változó, viszonylag jól kalkulálható Y összeg.
- X nő, Y nem annyira, Y>X , limX=Y :) --> de X nem a végtelenségig nő (ez malthusianizmus lenne).
- Y-ból kell minden évben X-et kifizetni. Pont. Akár szívod a fogadat, akár nem. Egyszerűen nem hiszem, hogy ezt ne lehetne kigazdálkodni és politikailag (sikeresen) tálalni.
- Az egyéni befizetések, és a társadalombiztosítási járulék (tartsd el idős önmagadat 10%-ból) meséje viszont tényleg idejétmúlt és fenntarthatatlan. (ez a Ponzi Scheme része a dolognak)
- Az igazi kérdés a felosztás-kirovás módja szerintem. Az alapelvek valóban az egyszerűség, átláthatóság kellene, hogy legyenek (az ideológiai sallangon felül). Talán, hangsúlyozom: talán egy azonos összegű „támogatás” a „jogosultnak” lenne megfontolandó. Ez biztosítana egy korrekt életszínvonalat (a korrektség mértékét országa válogatja :P), ezen felül a saját megtakarítások fedeznék a „jólét” minőségét… (nagyon őszintén az sem baj, ha a végére 0-ra fut ki az egyén vagyonának az összege, ahogy már te is írtad korábban, a vagyonátörökítés sem teljesen „igazságos”.)
Kérlek javíts ki, ha valahol tévedek… (az utolsó pontban én sem vagyok teljesen biztos… a többiben sem…)

lexxxon 2012.06.07. 21:07:01

az előző kommentem csupán elméleti, természetesen én sem hiszem hogy egy ekkora mértékű változást bármelyik kormány, bármikor is bevállalna. túl sok embernek "fájna"...

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.06.07. 22:05:34

@lexxxon:
Tényleg nem csak egy sebből vérzik.

Az örökösödés valóban szent tehén, pedig ugye az utód a konkrét pénzen kívül is egy nagy csomó kulturális, szellemi és kapcsolati tőkét halmoz fel egy módosabb családban. De persze az egyenlősítők politikai krémje is gazdag ember, nem ám gyári munkás (soha enm is volt az), így ez fel sem merülhet.

Az, hogy sokan épp nullára jönnek ki egész életük megtakarításából, az szerintem az ideális helyzet. Nem akarom a szüleim vagyonát örökölni, elvégre azt ők szedték össze. Mégis (brit példa) nagyon sokan csak még élő szüleik örökségére számíthatnak öreg korukban, és most megy a rinya, h a szülők képesek és felszabadítják a házban lekötött tőkét a saját öregkori ellátásukra. Pedig szerintem ez természetes. Sőt, lehet, h nem is házat kell venni, nem lesz egyhamar megint ekkora ingatlan-boom, mint Angliában a válság előtt évtizedekig volt.

lexxxon 2012.06.07. 22:22:02

najó, de ez az eladom a házat (az örökségem), hogy karibi vakációra mehessek, már igencsak az "önző önérdek" része a dolgoknak. ezt már igazán nem finanszírozhatja az állam, nem? magyarul ez már nem nyugdíjkérdés. ha erre vágyik, hát tegye!

xylon 2012.06.07. 23:47:24

Angol penzugyi tanacsadom egyertelmuen mondta hogy nekunk mar raszorultsag alapu nyugdijunk lesz. Gondoskodsz magadrol, es ha nem tudsz eleget akkor segelyt kapsz.

A megtakaritason alapulo nyugdijak ugyanugy osszedolnek, a final salary schemekbol millardok hianyoznak, mivel ugyanaz a problema lep fel mint az allami nyugdijnal, a menedzserek most irjak a kotelezvenyt fizetni meg kesobb kell. De tudnam mondani a GM pension fundjat ami gyak 100%ban a felelos a Toyotaval szembeni versenyhatranyaert.

Nagy altalanossagban mindig az van hogy az aktivak a munkajuk eredmenyenek egy reszet egy adott pillanatban atadjak az inaktivaknak. Azert teszik ezt hogy majd egyszer ok is megkapjak ugyanezt. Teljesen mindegy hogy feloszto kirovo vagy megtakaritas alapu a rendszer ha nincs eleg aktiv akkor hiaba takaritottal meg sok penzt az el lesz inflalva, a kevesebb aktivok altal eloallitott termek ara dragulni fog ahogy a sok megtakaritassal rendelkezok kiarazzak a piacrol a keves megtakaritassal rendelkezoket es a munkasokat. Persz ez emeli a termek arat, tehat a munka profitabilitasat, tehat a fizetest. Szoval a nyugdijas sok es keves megtakaritassal ugyanugy sziv, csak keves penzzel tobbet.

sanyi apa 2012.06.08. 08:29:49

Köszönjük, hogy ilyen alaposan összefoglaltad a nyugdíj körüli kérdésekre az általad igaznak hitt válaszokat. Közgazdaságtani szempontból igazad van, de - és itt az a fránya de - próbáltál már elhelyezkedni csak mondjuk 50 éves kor felett? Mert itt bukik a rendszer. Még csak választ sem fogsz kapni a "leendő" munka adódtól, mert drága vagy. Tehát aki elveszti az állását 50 éves kor felett, azt - a mai magyar - bérrendszert tekintve az államnak kell segélyezni, mert a családnak nincsen megfelelő jövedelme. Könnyen beszélnek a mai 20-30 évesek, az ÖNGONDOSKODÁSRÓL de 25 évvel ezelőtt amikor ÉN elkezdtem dolgozni szó sem volt öngondoskodásról, sőt magán nyugdíjpénztárról sem. Akkor sem volt esélyed, ha alkalmazott voltál, hogy félre tegyél öreg korodra. De ismervén a forint értékét nem biztos, amit félre teszel ma, húsz év múlva 1 kg kenyeret ér. Említetted a nyugdíjkorhatár emelését, mint egyetlen lehetséges megoldást a problémára, de van egy másik is a várható élettartamot kell csökkenteni. Az egészségügyünk jelenleg mindent megtesz ennek érdekében. Továbbá hogy, nálunk gazdagabb országok mit csinálnak az Ő dolguk Nekünk abból kell gazdálkodni, amink van.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2012.06.08. 11:15:03

@Bada Bing: @Quadrille Lobster: Átvágnám a gordiuszi csomót: vegyük ki az állam kezéből a nyugdíjjal kapcsolatos kérédskört úgy, ahogy van. Mindenki akkor megy nyugdíjba, ahogy az igényei és a lehetőségei megadják neki. Ha magasabbak az igényei, mint a lehetőségei, akkor az ő egyéni döntésén múlijon, hogy ezt hogy oldja meg (gyereke ellátja, kér segítséget a szomszédtól, alapítványtól, karriert vált stb.)

logikusan@ · http://logikusan.blogspot.hu 2012.06.08. 20:51:56

Nagyon jól írsz, gratulálok. A mai nyugdíjrendszer a jövőben nem fog működni, max valami segélyre számíthatunk majd öregkorunkban. Vagyis addig célszerű némi tőketartalékot betárazni, mondjuk egy kiadható lakást. Még jobb, ha legalább három gyereket felnevelsz olyan szeretetben, hogy kötelességüknek érezzék a te eltartásod. Persze nem nagyon lesz munkájuk, úgyhogy mégis inkább a lakás. Viszont, ha most bejelentenék, hogy aki 40 év alatt van az már ne számítson nyugdíjra, az jót tenne a népszaporulatnak, és mindenki igyekezne nagyon erkölcsös utódokat nevelni!

Pszt! 2012.06.09. 12:33:58

Nem szabadott volna lenyúlni a MANYUP vagyont!

Jani haverja · http://alfa-kontakt.info/ 2012.06.10. 14:41:05

@Pszt!: Pontosan. Magyarország ezzel az utolsó esélyt játszotta el nyugdíjügyben.

Bandibacsi34 2012.06.11. 00:13:24

www.tothandras.hu/blog/index/2010-01-14/lesz-e-forradalom-2013-ban/

"Lesz-e forradalom 2013-ban?
dr. Tóth András

Anyukám történész, így különös vonzalmat érzek a történelem iránt. Legutóbb egy nagyon érdekes elemzést hallottam a forradalmak kitöréséről. A szakemberek elemzése alapján visszatérő szabályok vannak. Azt hinné az ember, hogy forradalmat a nyomorban élők csinálnak. Ez nem így van. A forradalmak akkor törnek ki, amikor nagy népcsoportoknak huzamosan kezd egyre jobban menni, és egyszer csak valami miatt hirtelen a jövedelmük legalább 30%-ot esik. Ilyenkor elszakad a cérna, kimennek tüntetni, és kapát, kaszát ragadnak.

Ezek alapján teljesen jogos a kérdés: lesz-e forradalom 2013-ban? Ugyanis 2013-ban lép életbe az új nyugdíjrendszert szabályzó “A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény“. Az elemzések szerint, ez alapján az újonnan nyugdíjba menők utolsó nettó fizetésük mindössze 25-40%-át kapják majd kezdő nyugdíjként. Tévedés ne essék, ez nem 25-40%-os jövedelemesés, hanem 60-75%-os! Ez messze túl van azon a határon, ahol a történészek szerint ki kell törnie a forradalomnak!

Ráadásul a magyar lakosság jövedelme az elmúlt két évtizedben minden más érzetünkkel ellentétben folyamatosan és erősen emelkedett. A közgazdászok szerint a rendszerváltás óta a magyar lakosság átlagjövedelme reálértékben (tehát az inflációt levonva) a mai napig megháromszorozódott! Ez egy lassú és folyamatos emelkedés volt – ezért nem látunk nap-nap után örömtüntetéseket a parlament előtt. Amikor ezt elmondtam a Pénzügyi Tervezési Műhelygyakorlaton többen is hitetlenségüket fejtették ki. Pedig gondoljon bele: Mennyi és milyen autó járt az utcákon 20 éve? Ivott-e bárki is ásványvizet húsz éve csapvíz helyett? Vagy Ice Tea-t a rendes tea helyett? És még hosszan sorolhatnám – a lényeg: bizony csendben és lappangva mindenkinek a jövedelme megnőtt.

Akkor elvileg adott a két követelmény: folyamatosan növekvő jólét után egy jóval 30%-nál nagyobb hirtelen jövedelem csökkenés. A forradalom 2013-ban ki fog törni.

Nem egészen. Ugyanis politikusaink nagyon szellemes és abszolút nem demokratikus eljárást találtak ki arra, hogy bár minden feltétel adva lenne, mégse törjön ki forradalom.

De először kezdjük az elején: miért kell ekkora szemétséget elkövetni? Miért kell ennyire alacsony nyugdíjat kapnia mindenkinek, aki 2013 után megy nyugdíjba?

Ha rátekintünk Magyarország népesedési adataira akkor rögtön látható, hogy 2013-ban kezd elmenni nyugdíjba az 1950-es évek elején született kiugróan nagy létszámú nemzedék, a Ratkó korszak szülöttei. ők egy-egy évjáratban majdnem kétszer annyian vannak, mint a mai fiatalok. Amikor ők nyugdíjba mennek, akkor a járadék befizetés helyett nyugdíjat vesznek majd fel. Az eddigi is erősen veszteséges nyugdíjrendszer teljesen összeomolna, ha ők is ugyan annyit kapnának, mint az azt megelőző nemzedékek tagjai.

Politikusaink ebben a helyzetben két megoldás közül választhattak. Az első megoldás az lett volna, ha mind a 3 millió magyar nyugdíjas nyugdíját egyenletesen csökkentik egy kicsit. Ez nem lenne vészes, csak kb. évi 2-3%-os csökkentés kellene. Ez azonban egy politikus számár öngyilkosság lenne, hiszen minden párt fő szavazó bázisa a nyugdíjasok (nézze csak meg bármelyik párt kampány plakátjait). Három millió nyugdíjas kedvét elrontani – ez bármelyik párt számára halálos ítélet.

Ezért okos politikusaink másik utat választottak. Ezért a már nyugdíjban lévők nyugdíjához nem nyúlnak, viszont az egész balhét a frissen nyugdíjba menők nyakába vágják: nekik lélegzetállítóan csökkenni fog a nyugdíjba vonulással a jövedelmük. De ők egyszerre kevesen vannak, havonta csak tizenkétezer ember.

Nyilván minden hónapban az a bizonyos tizenkétezer iszonyúan pocsékul fogja érezni magát, pár százan még majd tüntetni is el fognak menni. Mit fognak erre politikusaink mondani? És itt jön a második furfang. Ugyanis az erre vonatkozó törvényt nem véletlenül hozták meg még 1997-ben. (Itt jegyzem meg a szavazás eredménye 325 igen és 21 nem volt. Tehát lényegében mindenki támogatta…) Szóval politikusaink ezt fogják kérdezni a havi tizenkétezer teljesen jogosan elégedetlen friss nyugdíjastól: Eddig hol voltatok? Tizenhat éve meghoztuk a törvényt, miért nem készültetek fel rá? Volt elég időtök!

Ez nem egy vidám történet: forradalom ugyan nem lesz, viszont lesz egy nemzedékünk, akin példát statuálnak. Ők azok, akinek nagyon kevés jutott gyerekkorukban. Ők azok, akik közül csak nagyon kevesen járhattak egyetemre. Ők azok, akik kemény munkával felépítették, majd még keményebb munkával lebontották a szocializmust. És most ők azok, akiknél elfogy a szociális rendszer. És ők azok, akin mindenkinek meg kell tanulnia a demográfiailag elfogyó és egyre tovább élő szép új világ rendjét. Mert innentől aki nem rakja össze a saját maga számára az öregkorára maga a nyugdíjtőkéjét, az mélynyomorban töltheti öregkorát. És milyen remek hír – ez az időszak, ahogy nő az átlag életkor, mostantól már átlagosan több mint húsz év!"

@xylon:
Azert vigyazz ezekkel a penzugyi tanacsadokkal!
Ok se tudjak mit beszelnek, csak kikepeztek oket ugynoknek. En az O.. nel voltam meg a valsag kirobbananasa elott. Ajanlotta mindenkinek a svajci frank alapu hiteleket (persze mindenki jobban jart,mint a forinthitellel,mert apolitikusok adtak segito kezet).
20-30-40 ev mulva ezek a penzugyi tanacsadok mar arkon-bokron tul lesznek.Nem szamolnakmolyan dolgokkal,mint inflacio es instabilitas. 1919.-ben is sokaknak lenullazodott a nyugdijalapja, 1945.-ben detto.

A legjobb asszem a manak elni, mint a ciganyok oszt kesz. Igy is ugy is meghalunk, az nem nagy ugy, de addig elni kell!!!!!!

"Amit nem tudhattak előre, az a fogamzásgátlás/családtervezés megjelenése a hatvanas években."

Abortusz mar volt az 1960-as evek elott is. Meg technikak, hogy ne legyen gyerek. Csak Rakosi idejen tiltottak, meg volt gyermektelensegi ado. Ezek csak 1956-ban szuntek meg.

Balance Of Power 2012.06.15. 10:10:46

@bm613: És mit csinált 48 évig? Dolgozott egy kicsit még? Kertészkedett? Nem unta magát halálra?

@Bandibacsi34: Abortusz ugyan volt, igen, de tervezett fogamzásgátlás nem. Az ugyanis összefügg a jóléti állam, jól akarjuk érezni magunkat gyerekvállalás nélkül, "kitomboljuk magunkat" stb. Az abortusz meg a "becsúszott" terhesség megszüntetésére szolgált előtte x száz évig.

Balance Of Power 2012.06.15. 10:13:04

@Bandibacsi34: "1919.-ben is sokaknak lenullazodott a nyugdijalapja, 1945.-ben detto."

Ma mi a biztos öngondoskodás? CHF-számlán gyűjteni a lóvét? Elásott aranyrudak? Ingatlanok? Föld?

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.06.18. 23:32:57

@Balance Of Power: @logikusan@:
"célszerű némi tőketartalékot betárazni, mondjuk egy kiadható lakást."

Az ingatlanról, mint öregségi megtakarításról nem tudok dönteni. Kiadható, jól mondod, vagy eladható, h megélj az árából. De hogy lehet ezt garantálni? A népesedési/öregedési/migrációs mintázatokat elég nehéz ennyivel előre megjósolni, és könnyen lehet, h a lakás szép lesz ugyan, de már nem kiadható, ára lesz ugyan, de vevő nem, vagy csak az elhelyezkedése lesz előnytelen idővel. Meg hát az ignatlanadó valamilyen formája nélkül is kér enni egy ingatlan.