Lobsterizmus 101

Friss kommentek

Jung-féle személyiségteszt

2011. 06. 16.

Lobster pályamódosításon töri a páncélozott kis fejét. Mivel bármilyen hasonló mozgás magával vonja a kétbites HR-esekkel való elkerülhetetlen és lealacsonyító találkozást, Lobster elővette minden HR-es bibliáját, a Jung - Myers-Briggs személyiségtesztet.

Igen, Jung. Az a Jung. Ő ihlette, nem ő csinálta. (Bár bevallom, igazán visszatérhetne tesztelni a tesztet, mert pár kérdés már kicsit avíttas. Ott van pl. hogy sztem a tudományos módszer helytálló-e. namost ez az ő lelkészkicsifia-aki-mindehol-vallásokat-és-isteneket-lát szájából a Nagy Mennyei Apuci vs. tudományos módszer dilemmát jelentette, de a kvantumfizikai valószínűtlenségek korában, ahol a tudományos módszer szinte már önmegsemmisítő glóriát kapott a feje köré – kicsit másképp hangzik. De Lobster igyekezett az eredeti kérdésre válaszolni, különben kidobta volna a teszt, hogy vallásos tradicionalista vagyok, aki szerint az istenivel való személyes (hallucináción alapuló) kontaktus adja életünk kicsi értelmét és a meghunyászkodás, meg a gondolkodás teljes felfüggesztése egyet jelent az erénnyel.)

 

Lobster egyszer már átverte nevezett tesztet. Egy diákmelóhoz tölttették ki vele az amerikaiak és akikről megfelelő dolgot dobott a gép, azokat előléptették. Lobster számára akkor semmi nem volt fontosabb, minthogy ne kelljen hordani az egyenruhát és persze a 30%-kal magasabb órabér is csábított. Lobster akkor egyenesen beleírta magát a ’Supervisor’ nevű, nem túl okos, de szabálykövető kategóriába, ami (surprise) elég volt ahhoz, hogy kinevezzék supervisorrá.


Na, most kíváncsi lettem, mit dobna igazándiból.

Itt a teszt, töltsétek ki bátran ti is.


Az eredmények alapján egy négybetűs kód jön ki, amiben minden betű mellé jár egy erősségi arány is. Az arányszám 1-100%-ig megy. Ha nagyon szélsőségesen beleesel mondjuk az introvertáltba, akkor 100 van mellérendelve, ha csak alig vagy introvertáltabb, mint extrovertált, akkor 1. Ha inkább extrovertált, akkor E az első betűd és minél nagyobb a szám, annál inkább az.  

Extroverted

Sensing

Feeling

Percieving

Introverted

Intuitive

Thinking

Judging

 

Figyelem! A szavaknak nem az elsődleges, kicsi eszünkbe ötlő eredményéből indulunk ki. Csak szólok. Itt van pl, hogy Jung kábé min agyalt, mikor a kategóriákat kialakította. (Forrás: Jung Dictionary of Definitions)


Sensation. The psychological function that perceives immediate reality through the physical senses. (Compare intuition.)

 An attitude that seeks to do justice to the unconscious as well as to one's fellow human beings cannot possibly rest on knowledge alone, in so far as this consists merely of thinking and intuition. It would lack the function that perceives values, i.e., feeling, as well as the fonction du réel, i.e., sensation, the sensible perception of reality. ["the Psychology of the Transference," CW 16, par.486.]In Jung's model of typology, sensation, like intuition, is an irrational function. It perceives concrete facts, with no judgment of what they mean or what they are worth.Sensation must be strictly differentiated from feeling, since the latter is an entirely different process, although it may associate itself with sensation as "feeling-tone." Sensation is related not only to external stimuli but to inner ones, i.e., to changes in the internal organic processes.[Definitions," CW 6, par. 792.]Jung also distinguished between sensuous or concrete sensation and abstract sensation.Concrete sensation never appears in "pure" form, but is always mix-ed up with ideas, feelings, thoughts. . . . The concrete sensation of a flower . . . conveys a perception not only of the flower as such, but also of the stem, leaves, habitat, and so on. It is also instantly mingled with feeling of pleasure or dislike which the sight of the flower evokes, or with simultaneous olfactory perceptions, or with thoughts about its botanical classification, etc. But abstract sensation immediately picks out the most salient sensuous attribute of the flower, its brilliant redness, for instance, and makes this the sole or at least the principle content of consciousness, entirely detached from all other admixtures. Abstract sensation is found chiefly among artists. Like every abstraction, it is a product of functional differentiation.[Ibid., par. 794.]


Intuition. The psychic function that perceives possibilities inherent in the present. (Compare sensation.)


Intuition gives outlook and insight; it revels in the garden of magical possibilities as if they were real.[The Psychology of the Transference," CW 16, par. 492.]In Jung's model of typology, intuition, like sensation, is an irrational function because its apprehension of the world is based on the perception of given facts. Unlike sensation, however, it perceives via the unconscious and is not dependent on concrete reality.In intuition a content presents itself whole and complete, without our being able to explain or discover how this content came into existence. Intuition is a kind of instinctive apprehension, no matter of what contents. . . . Intuitive knowledge possesses an intrinsic certainty and conviction.[Definitions," CW 6, par. 770.]Intuition may receive information from within (for instance, as a flash of insight of unknown origin), or be stimulated by what is going on in someone else.The first is a perception of unconscious psychic data originating in the subject, the second is a perception of data dependent on subliminal perceptions of the object and on the feelings and thoughts they evoke.[Ibid., par. 771.]

 

Feeling. The psychological function that evaluates or judges what something or someone is worth. (Compare thinking.)

 A feeling is as indisputable a reality as the existence of an idea. [The Psychology of the Transference," CW 16, par. 531.]The feeling function is the basis for "fight or flight" decisions. As a subjective process, it may be quite independent of external stimuli. In Jung's view it is a rational function, like thinking, in that it is decisively influenced not by perception (as are the functions of sensation and intuition) but by reflection. A person whose overall attitude is oriented by the feeling function is called a feeling type.

 In everyday usage, feeling is often confused with emotion. The latter, more appropriately called affect, is the result of an activated complex. Feeling not contaminated by affect can be quite cold.Feeling is distinguished from affect by the fact that it produces no perceptible physical innervations, i.e., neither more nor less than an ordinary thinking process. [Definitions," CW 6, par. 725.]

 

 Thinking. The mental process of interpreting what is perceived. (Compare feeling.)

 In Jung's model of typology, thinking is one of the four functions used for psychological orientation. Along with feeling, it is a rational function. If thinking is the primary function, then feeling is automatically the inferior function.Thinking, if it is to be real thinking and true to its own principle, must rigorously exclude feeling. This, of course, does not do away with the the fact that there are individuals whose thinking and feeling are on the same level, both being of equal motive power for consciousness. But in these cases there is also no question of a differentiated type, but merely of relatively undeveloped thinking and feeling.["General Description of the Types," CW 6, par. 667.]As a process of apperception, thinking may be active or passive.Active thinking is an act of the will, passive thinking is a mere occurrence. In the former case, I submit the contents of ideation to a voluntary act of judgment; in the latter, conceptual connections establish themselves of their own accord, and judgments are formed that may even contradict my intention. . . . Active thinking, accordingly, would correspond to my concept of directed thinking. Passive thinking . . . I would call . . . intuitive thinking.["Definitions," ibid., par. 830.]The capacity for directed thinking I call intellect; the capacity for passive or undirected thinking I call intellectual intuition.[Ibid., par. 832.]

 Active imagination. A method of assimilating unconscious contents (dreams, fantasies, etc.) through some form of self-expression. (See also transcendent function.)

 The object of active imagination is to give a voice to sides of the personality (particularly the anima/animus and the shadow) that are normally not heard, thereby establishing a line of communication between consciousness and the unconscious. Even when the end products-drawing, painting, writing, sculpture, dance, music, etc.-are not interpreted, something goes on between creator and creation that contributes to a transformation of consciousness.

 The first stage of active imagination is like dreaming with open eyes. It can take place spontaneously or be artificially induced.In the latter case you choose a dream, or some other fantasy-image, and concentrate on it by simply catching hold of it and looking at it. You can also use a bad mood as a starting-point, and then try to find out what sort of fantasyimage it will produce, or what image expresses this mood. You then fix this image in the mind by concentrating your attention. Usually it will alter, as the mere fact of contemplating it animates it. The alterations must be carefully noted down all the time, for they reflect the psychic processes in the unconscious background, which appear in the form of images consisting of conscious memory material. In this way conscious and unconscious are united, just as a waterfall connects above and below.[The Conjunction," CW 14, par. 706.] The second stage, beyond simply observing the images, involves a conscious participation in them, the honest evaluation of what they mean about oneself, and a morally and intellectually binding commitment to act on the insights. This is a transition from a merely perceptive or aesthetic attitude to one of judgment.Although, to a certain extent, he looks on from outside, impartially, he is also an acting and suffering figure in the drama of the psyche. This recognition is absolutely necessary and marks an important advance. So long as he simply looks at the pictures he is like the foolish Parsifal, who forgot to ask the vital question because he was not aware of his own participation in the action.[An allusion to the medieval Grail legend. The question Parsifal failed to ask was, "Whom does the Grail serve?" ]. . . But if you recognize your own involvement you yourself must enter into the process with your personal reactions, just as if you were one of the fantasy figures, or rather, as if the drama being enacted before your eyes were real.["The Conjunction," CW 14, par. 753.]The judging attitude implies a voluntary involvement in those fantasy-processes which compensate the individual and-in particular-the collective situation of consciousness. The avowed purpose of this involvement is to integrate the statements of the unconscious, to assimilate their compensatory content, and thereby produce a whole meaning which alone makes life worth living and, for not a few people, possible at all. [ Ibid., par. 756.]

 Az eredmények alapján 4x4, azaz 16 kategóriába sorol egy másik, erre épülő rendszer, a Keirsey-temperamentum skála.

Négy alapkategória (Guardian, Artisan, Idealist and Rational) van a két középső betű alapján, azokon belül további 4 alkategória, az introvertált-extrovertált illetve az judging-perceiving tengelyen betöltött pozícióid szerint.  

Az első fő kategória a Guardian

 Guardians® (SJs) are the cornerstone of society, for they are the temperament given to serving and preserving our most important social institutions. Guardians have natural talent in managing goods and services--from supervision to maintenance and supply -- and they use all their skills to keep things running smoothly in their families, communities, schools, churches, hospitals, and businesses.

All Guardians share the following core characteristics:

·           Guardians pride themselves on being dependable, helpful, and hard-working.

·           Guardians make loyal mates, responsible parents, and stabilizing leaders.

·           Guardians tend to be dutiful, cautious, humble, and focused on credentials and traditions.

·           Guardians are concerned citizens who trust authority, join groups, seek security, prize gratitude, and dream of meting out justice.

Guardians can have a lot of fun with their friends, but they are quite serious about their duties and responsibilities. Guardians take pride in being dependable and trustworthy; if there's a job to be done, they can be counted on to put their shoulder to the wheel. Guardians also believe in law and order, and sometimes worry that respect for authority, even a fundamental sense of right and wrong, is being lost. Perhaps this is why Guardians honor customs and traditions so strongly -- they are familiar patterns that help bring stability to our modern, fast-paced world.

Practical and down-to-earth, Guardians believe in following the rules and cooperating with others. They are not very comfortable winging it or blazing new trails; working steadily within the system is the Guardian way, for in the long run loyalty, discipline, and teamwork get the job done right. Guardians are meticulous about schedules and have a sharp eye for proper procedures. They are cautious about change, even though they know that change can be healthy for an institution. Better to go slowly, they say, and look before you leap.

Guardians make up as much as 40 to 45 percent of the population, and a good thing, because they usually end up doing all the indispensable but thankless jobs the rest of the population takes for granted.

 Ez a kategória az, amit Lobster minden erejével püföl és teljes tűzerővel próbál kizökkenteni az intellektuális poshadásból és meggyőzni arról, hogy a létezés és az élet között minőségi különbség van és hogy az élet egyenlő a változással. Szerintük:

-         Minden jó, ami régi (lásd hagyomány-buzik, múltba révedők, oda nagyságot vizionálók)

-         Minden jó, ami status quo – lásd Freud halálösztönét (Nem, nem meghalni akar, mert attól fél, hanem visszamenni oda, amikor még nem terhelte az élet.)

-         Az ösztönös vagy maga az élet vagy elkerülhetetlen, mint egy természeti csapás és nagy sóhajjal tudomásul kell venni.

 Ez a csoport adja ki a lakosság 40-45%-át.

 Nem nehéz kiszámolni, hogy ha 16 kategória van és nevezett 4 altípus magában kiadja majdnem a felét, akkor nem lehet mind ily népes.

 A második kategória. Artisan

 Artisans are the temperament with a natural ability to excel in any of the arts, not only the fine arts such as painting and sculpting, or the performing arts such as music, theater, and dance, but also the athletic, military, political, mechanical, and industrial arts, as well as the "art of the deal" in business.

All Artisans share the following core characteristics:

·           Artisans tend to be fun-loving, optimistic, realistic, and focused on the here and now.

·           Artisans pride themselves on being unconventional, bold, and spontaneous.

·           Artisans make playful mates, creative parents, and troubleshooting leaders.

·           Artisans are excitable, trust their impulses, want to make a splash, seek stimulation, prize freedom, and dream of mastering action skills.

Artisans are most at home in the real world of solid objects that can be made and manipulated, and of real-life events that can be experienced in the here and now. Artisans have exceptionally keen senses, and love working with their hands. They seem right at home with tools, instruments, and vehicles of all kinds, and their actions are usually aimed at getting them where they want to go, and as quickly as possible. Thus Artisans will strike off boldly down roads that others might consider risky or impossible, doing whatever it takes, rules or no rules, to accomplish their goals. This devil-may-care attitude also gives the Artisans a winning way with people, and they are often irresistibly charming with family, friends, and co-workers.

Artisans want to be where the action is; they seek out adventure and show a constant hunger for pleasure and stimulation. They believe that variety is the spice of life, and that doing things that aren't fun or exciting is a waste of time. Artisans are impulsive, adaptable, competitive, and believe the next throw of the dice will be the lucky one. They can also be generous to a fault, always ready to share with their friends from the bounty of life. Above all, Artisans need to be free to do what they wish, when they wish. They resist being tied or bound or confined or obligated; they would rather not wait, or save, or store, or live for tomorrow. In the Artisan view, today must be enjoyed, for tomorrow never comes.

There are many Artisans, perhaps 30 to 35 percent of the population, which is good, because they create much of the beauty, grace, fun, and excitement the rest of us enjoy in life.

 Szóval jelenben él, élvezi az életet és kreatív. A lakosság 30-35%-a.

 Lobster végigkúszott hát a különböző típusokon és eleinte boldogan fente az ollóját valami jó kis lebuktatásra, mert az első 8 kategória (Guardian+Artisan) kiadott mindjárt 80%-ot. Akkor jött a fordulat. Az Idealista és a Racionális sarok, vagyis a második 8 kategória valóban nem volt olyan népes, felfelé haladva valóban ritkult a levegő. A Racionális kategóriába a lakosságnak kevesebb mint 5-10%-át sorolják.

 Igazából nem értem, miért lepődtem meg.

 Idealista

 Idealists (NFs), as a temperament, are passionately concerned with personal growth and development. Idealists strive to discover who they are and how they can become their best possible self -- always this quest for self-knowledge and self-improvement drives their imagination. And they want to help others make the journey. Idealists are naturally drawn to working with people, and whether in education or counseling, in social services or personnel work, in journalism or the ministry, they are gifted at helping others find their way in life, often inspiring them to grow as individuals and to fulfill their potentials.

All Idealists share the following core characteristics:

·           Idealists are enthusiastic, they trust their intuition, yearn for romance, seek their true self, prize meaningful relationships, and dream of attaining wisdom.

·           Idealists pride themselves on being loving, kindhearted, and authentic.

·           Idealists tend to be giving, trusting, spiritual, and they are focused on personal journeys and human potentials.

·           Idealists make intense mates, nurturing parents, and inspirational leaders.

Idealists are sure that friendly cooperation is the best way for people to achieve their goals. Conflict and confrontation upset them because they seem to put up angry barriers between people. Idealists dream of creating harmonious, even caring personal relations, and they have a unique talent for helping people get along with each other and work together for the good of all. Such interpersonal harmony might be a romantic ideal, but then Idealists are incurable romantics who prefer to focus on what might be, rather than what is. The real, practical world is only a starting place for Idealists; they believe that life is filled with possibilities waiting to be realized, rich with meanings calling out to be understood. This idea of a mystical or spiritual dimension to life, the "not visible" or the "not yet" that can only be known through intuition or by a leap of faith, is far more important to Idealists than the world of material things.

Highly ethical in their actions, Idealists hold themselves to a strict standard of personal integrity. They must be true to themselves and to others, and they can be quite hard on themselves when they are dishonest, or when they are false or insincere. More often, however, Idealists are the very soul of kindness. Particularly in their personal relationships, Idealists are without question filled with love and good will. They believe in giving of themselves to help others; they cherish a few warm, sensitive friendships; they strive for a special rapport with their children; and in marriage they wish to find a "soulmate," someone with whom they can bond emotionally and spiritually, sharing their deepest feelings and their complex inner worlds.

Idealists are relatively rare, making up no more than 15 to 20 percent of the population. But their ability to inspire people with their enthusiasm and their idealism has given them influence far beyond their numbers.

 Rationals

 Rationals (NTs) are the problem solving temperament, particularly if the problem has to do with the many complex systems that make up the world around us. Rationals might tackle problems in organic systems such as plants and animals, or in mechanical systems such as railroads and computers, or in social systems such as families and companies and governments. But whatever systems fire their curiosity, Rationals will analyze them to understand how they work, so they can figure out how to make them work better.

All Rationals share the following core characteristics:

  • Rationals tend to be pragmatic, skeptical, self-contained, and focused on problem-solving and systems analysis.
  • Rationals pride themselves on being ingenious, independent, and strong willed.
  • Rationals make reasonable mates, individualizing parents, and strategic leaders.
  • Rationals are even-tempered, they trust logic, yearn for achievement, seek knowledge, prize technology, and dream of understanding how the world works.

In working with problems, Rationals try to find solutions that have application in the real world, but they are even more interested in the abstract concepts involved, the fundamental principles or natural laws that underlie the particular case. And they are completely pragmatic about their ways and means of achieving their ends. Rationals don't care about being politically correct. They are interested in the most efficient solutions possible, and will listen to anyone who has something useful to teach them, while disregarding any authority or customary procedure that wastes time and resources.

Rationals have an insatiable hunger to accomplish their goals and will work tirelessly on any project they have set their mind to. They are rigorously logical and fiercely independent in their thinking -- are indeed skeptical of all ideas, even their own -- and they believe they can overcome any obstacle with their will power. Often they are seen as cold and distant, but this is really the absorbed concentration they give to whatever problem they're working on. Whether designing a skyscraper or an experiment, developing a theory or a prototype technology, building an aircraft, a corporation, or a strategic alliance, Rationals value intelligence, in themselves and others, and they pride themselves on the ingenuity they bring to their problem solving.

Rationals are very scarce, comprising as little as 5 to 10 percent of the population. But because of their drive to unlock the secrets of nature, and to develop new technologies, they have done much to shape our world.

Guardian (40-45%)

Supervisor (ESTJ)

10+

Inspector (ISTJ)

10

Provider (ESFJ)

10+

Protector (ISFJ)

10

Artisan (30-35%)

Promoter (ESTP)

10

Crafter (ISTP)

10

Performer (ESFP)

10

Composer (ISFP)

9-10

Idealist (15-20%)

Teacher (ENFJ)

2

Counselor (INFJ)

3+

Champion (ENFP)

3-4

Healer (INFP)

 

Rational (5-10%)

Fieldmarshal (ENTJ)

2-

Mastermind (INTJ)

1-2

Inventor (ENTP)

2

Architect (INTP)

1

 

 Disclaimer

  Ezek a gondolkodási mintázatok legalább annyira leképezik azt, hogy mire vagyok ráállva, mint azt hogy milyen vagyok. Idővel akár változhatnak is.

-         Egészen nyilvánvaló, hogy a nevezett híres emberekkel nem töltettek ki teszteket, így sokukról csak becsllés lehet.

-         Hasonlóképp a lakosságban való általános arányokat is csak becsülték (bár gondot fordítottak rá, hogy Lobster-féle szőrszálhasogató idióták kedvéért a számok 100% körüli eredményt adjanak ki.

-         Azért a Racionális csoport aránya meglepett még így is.

 Kérdéseim – amikre nincs válasz

-         Országonként, kultúrkörönként vajon más arányok vannak-e? (Tudom, ilyen kutatást valszeg senki nem csinált)

-         Vajon időben változik-e ezeknek a típusoknak a lakosságon belüli aránya és ha igen, milyen irányban?

-         Van-e ennek az arányszámnak köze a felvilágosodáshoz?

33 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr382988733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2011.06.17. 21:36:45

Érdekes: ezek szerint Mastermind típus vagyok.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.06.17. 21:58:44

@Lord_Valdez:

Full disclosure, kérem szépen!
Most szeretném látni kedves drábikista követőim eredményeit is. Tudjátok, akik azért járnak ide, mert alacsony a vérnyomásuk és szeretnek dühöngeni :D

zombizan · http://libertarius.blog.hu/ 2011.06.18. 10:33:19

Ez jó volt, köszönöm.

Nálam E-I-F-J jött ki, ami a tanár típusa lenne. Ezt el is fogadom, mert kétségkívül szeretek embereket megtanítani dolgokra. Igazából az Intuitive és a Feeling jelent meg erős preferenciaként, az extro-intro skálán éppen csak átcsúsztam az E kategóriába. Még mindig jobb, mint a DISC tesz, amiben extrém dominánsként jöttem ki.

Kérdés, hogy mennyire személyiségteszt, és mennyire viselkedésre fókuszáló egy ilyen felmérés, mert a konkrét kérdésekre adott válaszoknál sokszor éreztem, hogy 10-20 évvel ezelőtt másként válaszoltam volna ezekre a kérdésekre, főleg az extro-intro dimenziók mentén. Szóval az egészen biztos, hogy életkor és tapasztalat befolyásolja az eredményeket. Ami rendben is lenne, hiszen egy 20 éves ember szerepe nem ugyanaz a társadalomban, mint egy 40 évesé.

A kérdéseidre szerintem egyértelműen igen a válasz. Legalábbis érzésre, ha már intuitive-feeling típus vagyok.

Most már csak azt nem tudjuk, nálad milyen eredmény jött most ki? :-)

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2011.06.20. 09:53:37

Érdeskes nekem is mastermind jött ki.
@Quadrille Lobster: "Most szeretném látni kedves drábikista követőim eredményeit is." Szerintem linkeld be a mandíneren egy Bogár Lászlós cikkhez :).

_Epikurosz_ 2012.01.24. 18:23:18

Bocs a nekróért,
A tudományos módszerben való hit a mai USÁban is komoly választóvonal, lásd texasi szülői munkaközösség betiltja az evolúció tanítását biológiaórán, helyette a Teremtés könyvét tanulják a gyerekek.

A lakosságban való általános és rétegzett arányokat statisztikai adatfelvétellel mérik. Na nem a mi kis Magyarországunkon.

Fordítások, lassan közösség... mbti.tarhely.biz/

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.02.01. 16:43:16

@_Epikurosz_:
Na jó, ha így nézzük, akkor persze, hogy inkább a tudományos módszer. Túl jól haladt előre a felvilágosodás, itt az ideje egy jó kis visszalendülésnek. Csak azt nem értem, ezek a jóemberek minek mennek orvoshoz, miért nem imádkoznak inkább vagy törődnek bele a halálba, ha valami bajuk van. Az istenkéjük úgy akarta...

Amire én gondoltam, az inkább az a jelenség, hogy sok minden egyre kevésbé vizsgálható műszeresen - arról nem is beszélve, h a megfigyelés maga is befolyásolja a viselkedést. Egy bizonyos mértékig ez a műszer-orientáltásgunk azt is jelenti, hogy a saját magunk ítéletének lassan egyáltalán nem hiszünk. Nincs róla véleményem, de azért érdekes.

Persze ezzel nem azt akarom sugallni, h akkor jöjjön mindjárt az intuíció, meg az isteni reveláció, mert az meg legtöbbször csak egy shortcut, de nem a tudáshoz, hanem csak a saját előítéleteinkhez.

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2015.04.04. 15:06:43

Lobster, te melyik vagy? Szükségem van rá hogy valamelyik dobozba beszuszakoljalak.

ZsuzsiF 2015.04.05. 09:30:10

Szerintem a Lobster ENTJ vagy ENTP.

A fellelhető talán összes elemzést kiolvastam a neten. A legtöbb a személyiségtípusoknak az éretlen, önismerettel nem bíró, végzete által ráncigált verzióját írja le.

Josagos 2015.04.05. 11:07:54

ENTJ, 2% csak. Ez jól esett. Szar lenne a többséghez tartozni.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2015.04.05. 11:08:44

@ZsuzsiF:
Na, ezzel most marhára kíváncsivá tettél, fejtsd ki bővebben!

Én is agyaltam ezen a dilemmán. Hogy tudniillik az "annak születtem" vagy az "azzá akarok válni" az erősebb. Most nem az önkéntelen változásról beszélek, amin mindenki átmegy, hanem a valódi aspirációkon. A Strengthfinder tesztnél is dilemmáztam, hogy most azt töktsem ki, ahogy magamtól csinálnám a dolgokat, vagy ahogy szándékosan, saját döntés mentén szoktam. Nem ugyanaz. A kérdés csak annyi, hogy csinálsz-e ezt vagy azt. Én csinálok, de nagyon is tudatos döntésből, magamtól régebben nem csináltam, pedig kellett volna.

A tesztek persze nagyon magabiztosak, hogy egy önreflexió nélküli kis majom vagyok, akinek kőbe van vésve a személyiség-végzete és semmi ön-megfigyelésre vagy irányított magatartás-változtatásra nem képes.

Tehát akkor most "vagyok" vagy "csinálom"?

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2015.04.05. 11:12:36

@Welcome_To_Reality:
El kell hogy keserítselek, nem sikerült.

A szövegben is emlegetem, hogy van 2-3 kérdés, amit többféleképpen is meg tudok válaszolni, meg több dolgot is jelenthet, és ha azokat máshogy töltöm ki, más kategóriába esek bele. Szóval a megoldás xNTx, ahol az extrovertált-introvertált és judgement-perceieve tengelyeken egyaránt középen ücsörgök, csak ey kicsit mozdul ki a cucc, ha a kétértelmű kérdésekre más választ adok.

Mondjuk nem teljesen igaz, az extro-intro tengelyen szélsőségesen különböző válaszaim vannak, csak az átlag nulla. AMi nagyjából le is fedi a valóságot.

ZsuzsiF 2015.04.05. 19:03:36

@Quadrille Lobster: Azt nem hiszem, hogy ki tudunk bújni a bőrünkből. Szerintem nincs semmi gond a hajlamokkal, ha tudunk róluk, és főleg arról, hogy hogyan vagyunk hajlamosak magunk alatt vágni a fát. Adott viszont a lehetőség, hogy belenőjünk önmagunk legérettebb megnyilvánulásába. Nekem az a legérdekesebb, ami egyben a legkényelmetlenebb: a gyenge pontokkal ismerkedni, amelyek a személyiségünk erejét adhatják, csak nem úgy, ahogy azt mi szeretnénk. (a 2. és 4. vonás) Ott van az érési lehetőség.

_Epikurosz_ 2015.04.30. 22:48:59

@Quadrille Lobster: "Tehát akkor most "vagyok" vagy "csinálom"?" Nem csak a saját viselkedésmintádat tudod csinálni, hanem azokat is, amik csak egy betűvel térnek el. Te itt harcoskodsz a feminizmusért, mint egy INFJ, noha nem vagy az. Ráadásul mivel E/I és P/J bizonytalanságod is van, még több dolgot vagy képes csinálni, pl. ez a blog kíván egy megnyilvánulási kényszert, ami inkább E tartomány. Egy tisztán és komolyan I embernek nincs közlési kényszere, jól megvan ő azzal magába', amit gondolgat. A valódi döntő kérdés az E és I között a lefáradok vagy feltöltődöm az emberi beszédtől (egy T számára), avagy magánzárkát akarok 2 hétig vagy közös cellát? Ha nem bírnád folyamatosan 2 hétig egyiket sem, akkor tényleg középen vagy.

Az, hogy valaki mást mondott volna fiatal korában, teljesen rendben van. Általában nem változik akkorát az ember, de lehet, hogy pont átlendül a képzeletbeli felezővonalon - ennek a tesztnek ez az egyik hibája, nem is szabad dichotómiásat kitölteni, csak százalékosat. Illetve szabad, csak kell tudni értelmezni, hogy ez nem olyan biztos, és kellenek a valóban szignifikáns kérdések is.

2015.05.01. 10:58:13

@_Epikurosz_:

"Egy tisztán és komolyan I embernek nincs közlési kényszere, jól megvan ő azzal magába', amit gondolgat."

Ha pénz származhat a javarészt I-s tevékenységemből és másoknak fingjuk sem lehet arról, hogy énmagam ki vagyok, akkor lehet, hogy hajlandó vagyok E-vé tenni a tevékenységemet és magam is E-vé válni egy kicsit.

Amúgy meg
Lehet, hogy magánszemélyként csak azért vagyok I, mert nem szokott tetszeni másoknak, ami E-ként jönne kifelé.
És alapvetően szeretem a kényelmet meg az öndestrukció hiányát.

Mert hát
Kivel is ápoljak jó kapcsolatot, ha alapjáraton akkor érzem őszintének és hűnek magamat saját magamhoz, mikor mindennel szemben szabadon szkeptikus lehetek? Azt mondod, megtehetem, és aki szeret, az úgyis szeret. Vagy kedvel. De a gyakorlatban mindenkinek lesz egy olyan kis komfortzónája, amit jobban szeret annál, mint- (ahogyan engem) hogy elfogulatlansággal álljon hozzá vagy hogy neadjisten megdicsérjen a kérdésben az "objektivitásomra" törekvésemért.
Mivel a szimpátia meg az antipátia dönt itt, személyeskedés lesz az alapja annak, amit az adott Másik (anyám, szerelmem, szomszéd, csoporttársam, munkatársam, professzorom, haverem a kocsmából) reagálni fog, még akkor is, ha egyébként van annyira igényes, hogy racionális érveket hozzon fel mellette.
Éppen ezért
nem - igazán - tudok másokból meríteni, marad a megszokott I tevékenység.

Kivel lehet személyeskedni, ha nincs személy? Lehet-e komolyan személyeskedni azzal, akire még a nemi sztereotípiákat sem lehet egyértelműen ráhúzni, mert minden oldalba és helyzetbe hajlandó - a tőle kitelő legnagyobb feltétlenséggel - beleérezni magát és a beleérzések, fantáziálgatások termékét abszolút a sajátjaként eladni? (pl. az elveihez tartozó elfogultságmentességért, látogatottságáért és/vagy a személyes ego és/vagy a blogimidzs valós vagy vélt támadófelületének bevédettségéért)

Szerintem jól csinálja.

Ha meg mégis ráhúzzák - sokan megtették -, az csak neki igazolás arról, hogy (1) az adott Másik gondolkodása éppen milyen előítéletektől látszik determináltnak lenni; (2) van értelme azokról a tabukról és előítéletekről írni, amelyekről eddig is úgy gondolta, hogy kellene, és amelyekről tulajdonképpen eddig is írt.

_Epikurosz_ 2015.05.05. 19:18:33

Ha pénz származhat a javarészt I-s tevékenységemből, akkor csinálok egy honlapot, google-ra optimalizálom, vagy csinálok facebookos kampányt, és az emberek anélkül fognak megkeresni, hogy nekem kellett volna kezdeményeznem a kapcsolatot.

"Amúgy meg Lehet, hogy magánszemélyként csak azért vagyok I, mert nem szokott tetszeni másoknak, ami E-ként jönne kifelé.
És alapvetően szeretem a kényelmet meg az öndestrukció hiányát."
Egy fenét. Aki E, az igenis képviselni fogja a saját véleményét, legfeljebb "fura" csoportok fognak neki társaságot nyújtani "átlagosak" helyett. A társaság hiánya pár héten belül kikészít egy E-t.

"[...] mindennel szemben szabadon szkeptikus lehetek? Azt mondod, megtehetem, és aki szeret, az úgyis szeret. [...]"
Ah, well, a súlyosan paranoid Gödelt is szerette valaki. Egyébként meg rohadtul nem érted az I-t. Neki külön van a külvilág meg a családja, és soha nem fog ugyanolyan mércével mérni téged, mint a családtagját. Bizony, nekik sokkal több minden meg lesz engedve, hiába fáj az egyenlőtlenség.

"Kivel lehet személyeskedni, ha nincs személy?" Szeretnél?

"minden oldalba és helyzetbe hajlandó - a tőle kitelő legnagyobb feltétlenséggel - beleérezni magát és a beleérzések, fantáziálgatások termékét abszolút a sajátjaként eladni?"
Ez egy képesség, és fejleszthető, ha jól tudom, empátiának hívják. Persze, hogy a sajátja, az ő gondolatai. Mégis mit gondoltál? Hogy másolja valahonnan? Mingyá' mondok valamit.

"Ha meg mégis ráhúzzák"
Ööö, mit? Mit szerettél volna mondani?

2015.05.05. 20:03:36

Nem pusztán szerettem volna utalni, formálisan sikeresen utaltam vissza egy korábbi gondolatra, amelyet egyébként a hasonló földhözragadtságra(=értetlenkedésre hajlamos) olvasók kedvéért ugyanazzal az igével fejeztem ki. Te is megtalálhatod az előző bekezdésben.

Nem biztos, hogy célravezető az analitikus gondolkodás, ha az illető képtelen általánosságban intuitíve egyben látni egy-egy gondolatmenet lényegét. (Azaz, ha ész nélkül használod az értelmed.)

_Epikurosz_ 2015.05.06. 15:42:17

@Anómia: Ilyen távolságba maximum Tacitus utalgat vissza, és nem, nem sikerült a nyelvi kohéziót megteremtened a szövegedben. Az tiszta, hogy vádolgatsz valamivel, ami szerinted rossz, de ami neked összefüggőnek tűnik, az kívülről szétesőnek látszik. Pszichológus látott már? Idegen vagy magyar nyelvet tanultál eleget? Hirtelen nem tudom, melyik is okozza, de nem vagy egy cseppet sem világos.

2015.05.06. 16:56:02

Látott már!

Az első lesápadt és zavarba jött a kérdéseimtől. 15 voltam. A lányát 20 évesen csinálták fel.

A második általában fájóan nevetett és rámhagyta a dolgokat. Én is ráhagytam, nem mentem többet.

A harmadik az első alkalom után elküldött, hogy ne menjek többet, pedig egy 20-ast perkáltam neki.

Kétszer (öt év különbséggel) a celeb Csernussal is beszélgettem személyesen, mindkétszer röhögött azon, amiket mondtam + kussolt.

A nyelvet egy hét alatt felejtem el - beszélni sem tudok, ha nem használom, - úgyhogy jogos felvetés.

Amúgy bírlak. :P

Lehet, hogy nem egy bejegyzésed alapján kellene levonnom messzire nyúló következtetéseket, de úgy tartottam fairnek, hogy közöljem veled, hogy jelenleg milyen benyomásom van rólad, mi feltűnő számomra abból, amit megfogalmaztál.

Még a végén beszélgetni fogunk, vigyázz! :P

2015.05.06. 17:29:20

De gondolkozom rajta, hogy újra keressek egyet. Ki tudja?

Miért ne adhatnék újra és újra esélyt a dolognak? Legalább a diagnózisra. Különben sztem hisztrionikus személyiségzavarra, hipomániára, mániás depresszióra, borderline-ra vagyok hajlamos. Mint egy "átlag" ENFP

Karakter=karikatúra. Vagy mi

2015.05.06. 17:35:44

ja meg hát paranoiára az Ne miatt, depresszióra az NF miatt.

De nem olyan rossz ez a lelkes szemétláda dolog.

2015.05.06. 17:39:28

ja mondanom sem kell h amúgy csak NT jön ki. bár legtöbbször a közelálló entp.
sztem fontos a motivációidba nézni és az alapján nézni, h összeáll-e

_Epikurosz_ 2015.05.06. 18:44:12

@Anómia: Áh, akkor a nyelv. És ugyanezért muszáj mindig valamit mondanod.
Betippeltem az NF-et, de nem volt pofám rádsütni ennyi szöveg alapján. Nem is etikus. Valamint nem jó mindenkinek a tudomására hozni.

Hisztrionikus izé lehetséges, de esetleg olyan pszichológust keress, aki pszichiáter is. Egy pszichiáter nem ijed meg tőled, mint a harmadik pszichológusod, nem adja ki magát, mint az első, és sokkal jobban megtanulta az ipart, mint a második. Viszont pszichológus szemmel kéne néznie téged, mert nem hiszem, hogy súlyosabb lennél, mint egynémely troll a bloghu-n. (Ezt most veheted bóknak.)

2015.05.06. 19:00:54

"Áh, akkor a nyelv."

Könnyen tanulok, könnyen felejtek. Ha valakit sokáig olvasok vagy hallgatok, az ő szavaival fogok kommunikálni. Nem mindig, de elég erős ez a tendencia. Néha elég hasznos tud lenni.

Azért menjek el pszichológushoz, mert nem elég fejlett az intuíciód? Elég sokan gyengék pl. az érvelésben (egyébként én nem), őket is pszichiáterhez küldenéd?

Nem mondtam, hogy miért küldött el a harmadik, ne feltételezgess. :)

2015.05.06. 19:04:10

Az, hogy nem férek be a személyes rendszeredbe, nem jelenti, hogy probléma van velem.

Érdekes, nekem nincs gondom a 10 soros mondatok megértésével. De biztos beképzelem, meg mások is, akik képesek rá. És a tanár is hülye, mikor a kérdéseid alapján, megdicsér, hogy úgy tűnik csak te értetted meg, amit meg kellett volna. Gondolom.

2015.05.06. 19:08:12

ÉS MINT MONDTAM MINDEN EGYES TESZT ALAPJÁN NT VAGYOK, HOL INTJ, HOL INTP, HOL ENTJ, HOL ENTP. CSAK EZ.

ÚGYHOGY ANNAK FELTÉTELEZGETÉSÉT, HOGY NEM ELÉG ERŐS A BALAGYFÉLTEKÉM, LEHET, HOGY ABBA KÉNE HAGYNI.

2015.05.06. 20:14:47

Mivel úgy tűnik, hogy nagy szükséged lenne annak megértésére, amit a másik bejegyzésben - bár nem személyesen Tenéked - posztoltam, ezért eszedbe juttatnék még az ott közöltekkel kapcsban néhány apróságot, amelyet a wikipédia egyszerűsített nekünk, hogy felidézhessük ilyen kritikus pillanatokban is. :)
"Gödel második nemteljességi tétele Gödel első nemteljességi tételének egy lényeges kiterjesztése. Míg az első nemteljességi tétel azt mondja ki, hogy minden „valamirevaló” elméletnek van megoldhatatlan problémája, addig ez a tétel konkrét példát mutat: minden „valamirevaló” elméletben bizonyíthatatlan, hogy maga az elmélet ellentmondásmentes.

"A másodrendű logika szükségessége összefügg a rendszer egyetlen alapfogalmának megválasztásával. Anzelm eredeti érvelésének a kiindulópontja annak kimondása, hogy Isten „valami, aminél semmi nagyobb el nem gondolható". Mióta istenérvek vannak, azok cáfolatának legegyszerűbb módja az istenérv önellentmondásának kimutatása. Márpedig a matematikában semmi sem vezet hamarabb önellentmondáshoz, mint annak kimondása, hogy egy teljesen átfogónak szánt rendszerben van valami, ami a legnagyobb. Elég ha a Cantor-féle diagonális eljárásra, a hatványhalmazra vagy Russell „az önmagukat elemként nem tartalmazó halmazok halmazára” vonatkozó paradoxonára gondolunk. Gödelnek tehát konkretizálni kellett azt a kontextust, amiben Isten a legnagyobb. Isten – ahogy elgondoljuk – nyilván nem mindenben a legnagyobb, például gonoszságban bizonyára nem. Gödel – három évtizednyi vívódás után úgy döntött, hogy Isten annyiban a legnagyobb, hogy az összes pozitív tulajdonsággal rendelkezik. Ezt a teológia nyelvén úgy lehet kifejezni, hogy „Isten a legfőbb jó”.

Miután a pozitivitás a tulajdonságok attribútuma, ezért adódik, hogy a nyelvnek legalább másodrendűnek kell lennie. Így a rendszerben vannak dolgok (x,g), vannak ezek tulajdonságai (φ,ψ,G) és végül vannak a szuper-tulajdonságok, a tulajdonságok tulajdonságai (P), illetve olyan tulajdonságok, melyek egy tulajdonság és egy dolog rendezett párját illetik meg (ess).

Gödel rendszerének egyetlen alapfogalma egy egyargumentumú szuper-tulajdonság, a P, aminek értelemszerűen nincs definíciója, mint ahogy nincs definíciója az euklideszi geometriában a pontnak. Igaz, hogy azt szoktuk mondani, hogy a pont az, aminek semmilyen kiterjedése sincs, de ez nem definíció, csak egy intuitív leírás, azért hogy a tételek bizonyításánál legyen valamilyen kapaszkodónk."

2015.05.06. 20:42:52

Lehet, hogy nem kéne számon kérni minden utca sarkon az objektivitást, ha a csillagvizsgálóban sem létezik.

És lehet, hogy nem kéne azt gondolnod, hogy a Te értékrended azon alapszik, azaz, hogy te vagy Isten, de minimum az igaz próféta, és megmondhatod, hogy mit csináljak és mit gondoljak, mert az igazság birtokában vagy. Azt hittem az egyházt sem nézed sokba. Ha meg nem gondolod ezt magadról (éppen), nem értem, hogy mi értelme annak az erőszaknak, amit értelemnek nevezel.

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.05.06. 20:57:44

Mert igazságosnak lenni és az igazság birtokában lenni két különböző dolog!

Nem tudhatjuk, hogy igazán igazságosak vagyunk-e, de azt tudhatjuk, hogy nem vagyunk az igazság birtokában! Az egyetlen dolog, amelyben igazságosan erőszakosak lehetünk, ha a kanti kategorikus imperatívusz vagy a sartre-i erkölcsi feladatot komolyan vesszük!

Azzal, ha példát mutatunk! Azzal, ha mindenkit arra kérünk, hogy mutasson példát! Miért? Azért, mert fordított helyzetben mi is elvárnánk, hogy ugyanerre kérjenek minket! Csak ez szolgálja közös érdekeinket! És a közös érdekek szolgálata a szabadság egyetlen lehetősége.

Az erőszak csak akkor jogosult és akkor kötelező (!), ha az érdek közös!

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.05.06. 21:10:26

Nem vagyunk és erősen úgy tűnik, hogy nem is lehetünk soha a birtokában.

Az igazság keresése nem lehet fontosabb az ideiglenes és mindenkori igazságosságnál!

Nincs olyan, hogy megtehetem, mert pillanatnyi gondolataim szerint több vagyok! Az előítéleteim szerint vagyok több, amelyek sosem lesznek bizonyíthatóak!

Ideje lesz elkezdeni a felelősséget!

_Epikurosz_ 2015.05.07. 11:48:42

@Anómia: azt mondtad: "paranoiára az Ne miatt, depresszióra az NF miatt." Ebből következtettem, hogy NF vagy. Erre megpróbálod idézetekkel is bizonyítani, hogy NT vagy, de a gondolataid inkább az egyenlőséget és jószívűséget hirdetik, mint a tények és bizonyítások tiszteletét.

Gödel meg kifejezetten a matematika axiomatikus rendszerét vizsgálta, nem a mindennapi életet. Ne húzd rá arra, aminek nem inge.

Attól, hogy Te nem vagy az Igazság birtokában, mások még birtokolhatnak belőle morzsákat. És joguk van beszélni a gondolataikról.

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.05.07. 13:41:49

Azért hirdetem, mert már nem érzem úgy, hogy titkolnom kéne.

Eddig a hozzád hasonlók miatt kussoltam róla, asszimilálódtam, játszottam az NT-t. Ugyanis nem divatos gondolkodni és pozitívnak maradni. Nem, ha gondolkozol, nem engedheted ezt meg. :) Felfejlesztettem a T-t, hogy elfogadjanak, befogadjanak. Pozitív gondolatokról kussoltam, mintha nem lenne jogom hozzá, különben megköveztek volna. Plusz minek támadjam őket folyamatosan. Na most is megköveznek vagy megköveznének, ha tartanám velük a kapcsolatot. Vagy bárkivel. Érzem a köveiteket, ilyen anonim oldalakon is -, nem mintha titok lett volna, hogy ki vagyok -, csak ettől én nem fogok lemondani többet a hitelességről. A mai világban, lehet a régiben is, pont leszarom, csak igazán buta üzemmódban lehet a sok marha között igazán bírni az NF-séget.

Azt várod, hogy toleráljam az intoleranciádat. Nem teszem, ugyanis még NF-ként sem vagyok szeretetszolgálat. De igen. Fáj, hogy bántanom kell téged és hogy nem szolgálhatlak ki továbbra is, csakhogy erről az alapkésztetésről le kell mondanom, ugyanis abból lófaszt nem tanulsz. Ezért pont olyan intoleráns leszek, mint te.
Azaz fogjad fel, hogy nem az történt, hogy neked nincs jogod beszélni a gondolataidról, egész más történt. Nem igazán törekszem már rá, hogy érthető legyek számodra, mivel te sem veszed a fáradságot semmi konstruktívra. Bocs cső