Lobsterizmus 101

Friss kommentek

Nemzet és tesztoszteron, avagy a Fallokráciáról

2011. 06. 08.

Mi egy ország nagyságának két mértékegysége? 

A terület és a lélekszám.

Egy férfivá operált exnővel készült interjúban olvastam, hogy ami neki feltűnt a tesztoszteron hatásai közül, az a konfrontatív viselkedés, a kakaskodási hajlam volt. Utánanéztem és találtam egy másik érdekeset: a territoriális viselkedést.

Elnézést a közhelyért, de a történelem hímek területhódításairól szólt. Amíg csak a vezérhím egójáról volt szó, a területszerző harcok szolgálatában áldozta be alattvalóit. Még ma is hamarabb ad túl egy ország az arany- és valutatartalékain és a stratégiai ágazatokon, mint egy két nyamvadt szigeten. Pedig az aranytartalékra még szükség lehet, azt a pár szigetet meg max a kecskék értékelik.

Ma is őrjöngenek emberek 100 éves területvesztések fölött, holott bármikor odamahetnek és körbevizelhetik, ha azt látják jónak. De a tesztoszteron kemény dolog.

 

 

Ahol a tesztoszteron az úr, ott a kompromisszum (én ezt kapom, te azt) megbocsáthatatlan bűn (ha más teszi), vagy személyes sértés (ha nekem ajánlják fel).

A területi gondolkodás mélyen fut az emberek egyik felében - egész pontosan a vérükben van.

Régi meggyőződésem, hogy a nemzeti eszme és a vallás ártott a legtöbbet az emberiségnek. Valójában a nemzeti eszme mögött a puszta territorialitás van. Nemzetre mindig területszerzési (területvédelmi) okból hivatkoznak. Meg ha valamit le akarnak nyomni a torkodon, amit kiköpnél, ha nem hinnéd, hogy muszáj, mert magától értetődő.

Nehéz a nemzet ellen érvelni olyannak, aki a paradigmán belül van és minden általa ismert érv a nemzet (vagy épp vallás) magától értetődőségéről szól. A vallásról jól tudjuk hogyan éri el a cirkuláris logikátlanságot, hogy ha tudnád, nem kellene hinned, ezért nincs bizonyíték, csak én mondom - na fizess! A nemzet is ilyesmi. Elhisszük, hogy van olyan, hogy "mi" és hogy azt nem választjuk, csak úgy van. Holott ugye minden fejlődés úgy kezdődik, hogy megkérdőjelezzük a premisszákat és döntünk. Aztán vállaljuk érte a felelősséget.

Akkor a területet kitárgyaltuk.

A lélek-számról majd máskor. A vallásnak is megvan a maga stratégiája.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr12956991

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.04.27. 10:39:42

"Valójában a nemzeti eszme mögött a puszta territorialitás van. Nemzetre mindig területszerzési (területvédelmi) okból hivatkoznak."

Hát meg olyan utópikus-nosztalgikus romantikázás terméke, mint hogy ki vagyok én DE PONTOSAN meg meddig terjednek a határaim, hol, mennyire és mennyiben kezdődnek mások, kikhez tartozom, kik azok a csúnya idegenek, hogyan ismerem fel őket és hogyan kéne viszonyulnom hozzájuk, ahhoz hogy ÉN MEGMARADJAK ANNAK, AKIről PONTOSAN DE tudni akarom, hogy de kicsoda és hogy. Mi az a hátrahagyott (mert körülöttem nincs) természet(ünk), ami biztosítja, hogy hű legyek magamhoz? Azt az "apróságot" leszámítva persze, hogy én biztosan lélegzem.

A téma kapcsán a körbehugyozásról, meg vizelet-visszatartásról, tesztoszteronról hirtelen még az Ayurvéda pajzsmiriggyel kapcsolatos dolgai jutottak eszembe, miszerint a túlműködés az, amelyik baszik a határaidra,manipulál-megerőszakol, az alulműködés, meg az, amelyik túl sokat enged be a másikból, önmagát meg visszatartja, mert még a végén kiderülne, hogy neki is van farka. A kis nőies. Ilyen szempontból találó is lenne a kép, hogy torkán akadt a szó vagy, hogy torkába fojtja a szót.
Persze vizelni sem hagyja, pedig amaz maga alá hugyozna a félelemtől, hogy nini én is VAGYOK.
(Gondolom már kaptam diagnózist.)

2015.04.27. 10:47:01

@Anómia: No vajon a pasik miért vannak oda a fojtogatós oráltól. (nemröhög, egyik se)

2015.04.27. 10:51:52

Tehát lényegében se kiokádni, se kiüríteni nem tudja a másik termékét, mert az nem hagyja neki, hanem csak spriccolja bele a maga kis tartalmát.

Egy napra elég is lenne ennyi durvaság, verbálisan is.

2015.04.27. 11:14:14

"Meg ha valamit le akarnak nyomni a torkodon, amit kiköpnél, ha nem hinnéd, hogy muszáj, mert magától értetődő."

Ó bizony, hogy lenyomom a torkodon, ha már nem tudtad, hogy a szádba kéne venni, édes.

2015.04.27. 11:14:48

Meg lenyelni igen, elnézést.

2015.04.27. 11:16:11

Különben a pajzsmirigyproblémák egyik alap jele, hogy elkezdett nehezünkre menni a nyelés.

2015.04.27. 11:19:48

Először lenyelni se akartad, most meg, hogy már 10 éve okosan lenyeled, hirtelen felszedtél 20 kilót. Oszt még én ne cseréljek le.

2015.04.27. 11:31:36

Még szerencse, hogy a pajzsmirigyproblémákra való hajlam öröklődik. Vajon az is, hogy mennyire van hajlamunk kiállni magunkért? Hogy hódító sas vagyok-e inkább vagy vágásra hízlalt disznaj?

2015.04.27. 11:51:28

De elnézést kell kérnem, mert ez utóbbiban elkövettem egy borzasztó csúsztatást. Amennyiben teljességgel igazi is lenne az Ayurvédának a pajzsmirigymegbetegedések lelki hátterét illetően, nem csak ezek okozhatnák és okozzák a megbetegedést. Rengeteg minden okozza. (fluorid, glutén, szelén-+jódhiány, stb.) Így az utolsó felvetésnek nem túl sok jogosultsága van.

Ideje lenne nekem is megfogadni már Lobster In máj kántris egyes tanácsait, pl. hogy ne mondjak ki mindig minden gondolatot "hangosan", ami eszembe jut. A többit nem mondom meg előre, hátha valaki szeretne majd egyszer fájtolni.