Lobsterizmus 101

Friss kommentek

Házasság, mint hatalmi eszköz

2011. 03. 15.

Én ezt a házasság-dolgot sosem értettem.

Vagyis csak hatalmi szempontból, de onnan nagyon nem szép. Ez egy olyan jogi forma, amivel előbb az egyház, majd az állam kettesével csomagolni kezdte az egyedeket, hogy kössék le egymást és egyik se legyen túl élénk. Kábé azért, amiért az óvónéni kettesével sorba állítja a gyerekeket: mert olyan nincs, hogy a kettő szimultán szalad el ugyanabba az irányba. Mert míg az egyik a szép pillangót akarja, addig a másik meg egy szép atomvillanást lát és azt akarja inkább megnézni és mire megtárgyalják, hogy merre menjenek, el is felejtődik az egész.

A házasság, vagyis hogy két egyedet a kimúlásukig párba állítunk, egyszerű hatalmi eszköz. Kontroll, ha úgy tetszik. Közös cím, rengeteg papírmunka, ilyesmi.Meg persze a vagyon újraelosztásának eszköze.

Hozzáadott érték a hatalom szemszögéből, hogy még egymás életenergiáját is cincálják a felek. Különösen, ha eleve illúzióik voltak az örök szerelmet illetően. De mondjuk akkor is, ha eleve elrendezett házasságokról van szó, mint nagyjából végig a történelemben. Még ma is leggyakrabban a megfontolás, nem pedig a lángoló érzelem köti egybe a feleket. Ez kivétel nélkül mindenkire igaz, akit ismerek.

Hatalmi szempontból nézve remekül el lehet gyengíteni nagyon sok ellenállást, ha egymással párba állítod a feleket és energiáik nagy részét egymás tolerálásával kötik le. Kevesebbet ugrál, aki otthon is állandóan alkalmazkodik. Nem sok követelése marad annak, aki otthon már mindenről lemondott - vagy naponta küzdenie kell érte. Nem is sokat gondolkodsz egyéb dolgokon, annyira leköti az agyadat a kognitív disszonancia, ami egy "sikeresen" abszolvált házasság-gyerek projekt társadalmi megítélése és hétköznapi valósága között fennáll.

Egy házasságban feladunk dolgokat, amiket (jobb esetben) mi akartunk, olyanokért amikre nem lehet azt mondani, hogy nem élvezed. Még akkor sem, ha utálod. Persze, vannak, akik sosem akartak maguktól semmit (lásd a másik posztot), ők nyugodtan befoghatják, mert a semmit adják fel cserébe egy életre szóló elfoglaltságért. Őket nem sajnáljuk. Ők definíció szerint max hülye kis szokásokról mondanak le, nem valamiféle saját életről. Viszont még rájuk is pacifikáló hatással bír a párba állítás.

Persze a gyerek is benne van a dologban, már a kezdetektől sokan hivatkoztak erre. Ehhez az kellett, hogy a nőstény egyedül soha a büdös életben ne tudja eltartani a gyereket. És ez bizony változik. Meg hogy alapértelmezett volt, hogy a gyerek az anyával marad - ez is változik végre.

De az egy nagyon álszent megközelítés, hogy ha két egyed gyűlöli egymást, maradjon együtt a "gyerekért". Az nem jó a gyereknek, ha együtt vannak csakazértis. Ha a szülők nem oltanák bele váláskor, hogy ez neki rossz (és a másik szülő egy geci) és hogy biztos nem akar pszichológushoz menni, akkor lehet, hogy eszébe sem jutna. (Persze, az iskolában elmagyaráznák neki, hogy ez neki most rossz, tudom.) De hol van ez ahhoz képest, hogy egy házassági lövészárokban nő fel - és még meg is kéne köszönni ezt a privilégiumot, mert a szülők "érte szenvedtek". 

És mégis milyen mintát tanul abból a gyerek? Nem azt, hogy ő majd jobban választ, az egyszer biztos. Hanem hogy hogyan fogja ő is elszúrni. Egészen a gyűlöletes végkifejletig nézheti majdani saját kis élete filmjét, hogy hogyan fog ő is ugyanolyan partnert választani (éppen azért, mert el akarja kerülni az ugyanolyat) és hogy mennek majd ölre. De "tartozik annyival", hogy végigcsinálja.

4 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr402741460

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Állami, egyházi mellett magánházasság 2012.08.10. 22:20:00

Egyre több párnak nem szimpatikus, sőt elutasítják mind az egyházi, mind az állami házasság gondolatát. Mert mindkettő túlságosan beavatkozik a pár életébe, és gyámkodni, atyáskodni kíván felettük. Pedig a házasság elsődlegesen nagyon is magánügy.  ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.03.15. 18:03:36

Azon túl, amit nálam vitáztunk: a gyerek egyedül való felnevelése nem csak anyagi kérdés, ha nincs családi vagy baráti háttér (nagymama, barátnők, stb), logisztikailag nem tudod megoldani, hogy eltartsd és vele is legyél (főleg, amíg nem tud önmagáról gondoskodni - egy nő a mai Köke-Európában egyedül bajosan keres annyit, hogy állandó gyerekvigyázóra legyen pénze, és ha van, akkor meg más neveli fel a gyerekét). Ha ezt bűvészkedéssel megoldod valahogy, magadra soha többé nem lesz időd. Vagyis marad a mártírszerep, a pasi és szexnélküliség, meg a harag. Nem mindig marad a nőnél a gyerek, csak az esetek 95%-ban, és ez nem is fog változni, szerintem. A házasságra úgy kellene tekinteni, mint gazdasági/emocionális egységre, egyfajta szövetségre, de nem kellene elvárni emiatt sem szexuális, sem emocionális kizárólagosságot. Csak ehhez egy olyan civilizációs változás kellene, amelyre nem látok esélyt.

zombizan · http://libertarius.blog.hu/ 2011.03.15. 21:44:33

A súlyosan pesszimista hangvételű írások láttán arra kell gondolnom, viharos lett az életed...

Alapvetően szerintem kár a házasság intézményét bántani, mert sok ember számára ez komoly értéket képvisel, de legalábbis pozitív jelentéssel bír. Akinek meg nem, annak nem muszáj házasodnia.

Számomra nem képviselt túl nagy értéket, mégis, "miért ne?" alapon megházasodtam anno. Aztán amikor elváltam, a volt feleségem nekem meglepő módon sérelmezte, hogy miért házasodtunk össze, ha az egész nem volt annyira komoly. Mondjuk akkor (2001) még az is volt, hogy a lakáshitelnél is számított a papír.

Az igazi probléma itt is az, ha féloldalas a dolog, és az egyik fél lényegesen komolyabban veszi a dolgot, mint a másik. Ha mind a kettő így gondolja, az nagyon jó. Ha mind a kettő szarik bele, az sem feltétlen rossz. De önmagában sem a házasságtól, sem annak hiányától nem lesz boldog az ember.

A saját magam és sok más ember rossz példája mellett nagyon sok olyan párt ismerek, akiknek ez fontos volt, kitartanak egymás mellett és így kerek az életük. Én házasságban nem voltam jó, elvált szülőként viszont talán igen, így ilyen irányú tanácsokkal szívesen szolgálok :-)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.03.15. 22:10:15

@zombizan:

"A súlyosan pesszimista hangvételű írások láttán arra kell gondolnom, viharos lett az életed..."

jaj, nem ez volt a szándékom, csak elvetődtem egy blogra (hutlenseg.blog.hu), ahol erről volt szó egész nap, és gondoltam, leírom erről politikai jellegű konspirációs elméletemet.

Vagyis hogy mekkora tuti ez a tömeg kordában tartása szempontjából. Gondolj bele úgy, h mondjuk te vagy az egyház. Vagy a király.

Említetted a jelzálogot. Hát nem csodás? Nem kötelező megházasodni, de jobban jársz, ha... A BANKnak van köze hozzá, kivel alszol. A házasság (nem a párkapcsolat, mint olyan) erős politikai, társadalminyomás és bigottság-faktorral jár és emellett nem tudok ollócsattogtatás nélkül elmenni.

Akinek ehhez van kedve és jól érzi magát tőle, azzal bajom nincs. Csak arról nincs mit írni. Legalábbis a vitriolba mártott ollóimmal nem. Én csak azt szeretem részletesen kibontani, mikor valaki hazudik magának, vagy ok nélkül szopatja magát - és mással fizetteti meg. Netán másokat is nyomás alatt tart, h ugyanazt csinálják. Főleg, ha mindezt az elit teszi a vezetettekkel.

erdészpista 2011.03.16. 20:42:04

Általában a nők érdeke a házasság, ők is erőltetik inkább a témát, a gyerekkel együtt.

Amúgy én másképp magyaráznám, hogy miért jött létre egyáltalán, nem a társadalmi kontrollal, hanem pusztán azzal, hogy a szülő egyféleképpen tudta biztosítani a lánygyereke életét, és ez a házasság volt. A férfi meg vagy szerelemből (balekságból), vagy pénzért, vagy nemesi címért/névért csinálta, ez utóbbbi ma már nem jellemző, de a másik kettő igen.

Mondjuk régebben gyereket csinálni nagyobb várható értékkel kecsegtett a férfi szempontjából is, ugyanis már 6 évesként lehetett dolgoztatni, továbbvitte a nevet, hozzá lehetett adni gazdag balekhoz stb, lényegében egész életében lehetett használni valamire a kölköt, mert nagyobb volt a családi kontroll. Ma meg mi van? 23 évig eltartod, ha nem tovább, még kocsit-lakást is veszel neki, aztán otthagy a francba, jó esetben majd hazaad valamit, de egy darabig biztos nem. :)