A kormány új gépet vesz vagy bérel nekünk. A törzsfőnök új irodát kap.

A közpénzből költekezés mögött rendszerint két dolog állhat:

1. Ami mindenkinek eszébe jut: KOMPENZÁCIÓ.

Ahogy a bálmaerci tulaja szerint az autója mérete khm... kifejezi a fárfiasságát, úgy a csóró országok politikusai és diplomatái úgy gondolják, a Rolls Royce nekik jár. A drága kellékek hamarabb járnak, minthogy élhetővé tennék az országukat. Vagyis a következmény megelőzi az okot és a tiszteletet előbb kell megadni, mint hogy kiérdemelnénk.

Maguk sem hisznek a szemüknek, hogy ilyen kevés saját ötlettel és gondolattal az szemétdombjuk egy ország (egy igazi ország, érted? mint amerika!) élére kerültek, és most örülnek mint ovis a plazmatévének, mintha legalábbis ők fizettek volna érte.  Pedig egy kicsi ország törzsfőnökévé válni kisebb teljesítmény, mint mondjuk német kancellárrá válni. Az utóbbinak például akkor is tudnia kell egy kicsit számolni, ha erre valódi szakértői (nem Intuitív Vízionátorai) vannak.

A kisország diplomatája és a csóró, afrikai nem-teljesen-ország törzsfőnökének fia tehát egyaránt hatalmas, fekete autókkal nyomulnak a civilizált világban és úgy általában sokkal többet költenek, mint igazi országok igazi munkát végző diplomatái.

Egy kisország politikusa sodródik a nemzetközi rendszerben (ami még mindig jobb, mintha megpróbálná megreformálni súlyosan egyoldalú történelmi tanulmányai alapján) és nem ő találja ki, mi legyen a következő lépés. Hiába, az utánozás nagy úr. Csak aki utánoz, az nem tudja, mit miért csinál.

2. Ami minden politikusnak eszébe jut: PÉNZ A ZSEBBE

Ha valakik sok pénzt adnak ki a közösből, hogy vegyenek valamit egy másik ország nagyvállalatától, azok általában valamiért cserébe teszik. Attól, hogy mi nem szerzünk tudomást az alku másik oldaláról, az még attól létezik. A törzsfőnökünk "a Köz érdekében", az uniós elnökség félidejében (!) elkezdi tervezgetni a minimum 10milliárdos kiadást - de nem ám azért, amire gondolunk. Hanem hogy nekünk, zembereknek ne kelljen szégyenkeznünk, amiért a vezéreink menetrendszerinti géppel járnak és az EU visszatéríti nekik a jegyek árát. (Mondjuk én pont nem azt találnám égőnek, de mindegy.)

A görögöknek meg kellett venni egy francia hadihajót, mielőtt a franciák belementek volna, hogy kimentsék őket (a hülyének is megéri), a németek aktívan nyomatják külföldön a nemzeti bajnokaikat, és minden tisztességes országban rács mögött vannak már, akik a Gripenek megrendeléséért pénzt fogadtak el.

A Siemenst épp grillezik, hogy külön Cash-desk működött a leányainál - ahol az értékesítési managerek Nokiásdobozban  készpénzben vitték ki az ún. ALKOTMÁNYOS KÖLTSÉGET a politikusok megkenésére.

Mert a Gripeneket és egyéb óriás játékokat a politikusok a közösből fizetik - ami egy olyan pénzkupac, ami igazából a senkié. A közösből semmi sem drága. Ezért van a Lobster lankadatlanul amellett, hogy minél kisebb legyen a közös pénzkupac, mert kevesebb pénzből, kevesebbet lehet lopni. Amit meg nem lopnak el, azt rendkívül rossz hatásfokkal költik el. Mert közbeszerzéskor nem is az a fontos, amit a közösnek vesznek (i.e. a repülőgép), hanem a szívesség, amit a döntésért a cég képviselőitől, vagy a cég honos országától kapnak. Többnyire zsebbe. A repcsi lehet műanyagból, a sisak meg mondjuk papírcsákó. Úgyis csak az a fontos, hogy meglegyen a pályáztatási papírmunka, ha a közpénzvadász arra jár. A józan eszet a közbeszerzéseken nem kérik számon. Csak a papírmunkát.

De ha nem sima kenőpénz, akkor valami nagy, brüsszeli alku is lehet a dolog mögött. A hunok vezére addig nem kap igen szavazatot valakitől, amíg a nemzeti bajnoktól nem rendel valami jó nagyot a szegény hunok elkonfiskált nyugdíjpénzén.

Ez akár még jó is lehetne, elvégre a választási kampányukat is a mi pénzen prezentálják nekünk. És az is milyen jó!

Ha a hunok vezére a hunoknak fontos dolgokat kérne cserébe, felőlem vehetne német kormánygépet. De sajnos kinézem belőlük, hogy a tiranonos szőnyeg megmaradását kérik viszont. Vagy valami hasonlóan fontos, szimbolikus ügyet, aminek a fontosságát csak a Nagy Nemzeti Vizionátoraink érthetik, egyszeri emberek nem.

De itt most nem is erről van szó.

• A Brüsszelbe repülést visszatéríti az EU.
• Balatonfüredre repülni értelmetlen, mert tovább tart, mint gyalog.
• Április vége előtt akkor sem lesz semmi az egészből, ha minden nyugdíjpénzünket mozgósítják, mert a közbeszerzési papírmunkát is tovább tart három példányban közjegyző előtt lepecsételni.
• A zavarbaejtően ciki soros elnökségnek meg (hálistennek) vége júniusban. (Erre Szíjjártó: "De még a következő félévben is kell majd." Mire Lobster: "Kabbepeti!")
• A Bombardier kanadai, és különben sem újat vesznek
• ha meg nem azt, akkor a Malévtől bérelnek.

Szóval marad az 1-es pont.

A Lobster pedig hatalmas ollóival megint arrébbpöckölt egy gumicsontot.

NB - 2011. február 26.

Király Rák kolléga gyakorolta az élet napos oldalának nézését, amelyet eme posztomban javasoltam, és rámutatott néhány pozitívumra a kormánygép vásárlásában:

Az új kormánygép márpedig mindezek ellenére jó dolog. Képzeld csak el!

• Azzal a kormány reprezentálhat
• Megemlékezhet mondjuk tiranonról
• Elrepülhet ezért Párizsba

De ahhoz, hogy ez igazán JÓ legyen nekünk, 4 feltételnek kell maradéktalanul teljesülnie:

1. A kormány vigye magával a gépen az ellenzék prominenseit, a magasabb rangú politikai tisztviselőket, meg a teljes honvédséget (honvédségi alvállalatostul)
2. A gépeket jófajta hun szakik nézzék át indulás előtt. ("Jóvanaz, nem kell piszkálni" "Ha eddig elment, elmegy ezután is!")
3. A suhonc Bombardier helyett egy 40 éves Tupoljevet vegyenek, mert nekünk jó a 40 éves metrókocsi is.
4. Hagyjuk a vezírre, hogy döntsön repülési kérdésekben (is)!

Ne csak mindig a lengyeleknek legyen szerencséjük!