Lobsterizmus 101

Friss kommentek

Bocsánatos politikai bűn: Irigység

2011. 02. 20.

Elmélkedtem azon, hogy miért nem érzik egyesek cikinek, a saját irigységüket.

Bárki nyugodtan beböfögheti egy politikai vitában, hogy őt zavarja, hogy másnak jobb - és nem szégyelli magát.

Szerintem rájöttem, miért nem.

Mert ez egy politikailag kívánatos bűn. A politikus bátorítja, mert ez neki jó. Mert ezzel meg lehet osztani a választókat - és úgy maradni hatalmon, hogy önmagán kívül senkinek sem tesz jót.

Mert az irigységben egyedül vagy. Mert az irigység megoszt és egy megosztott választói közeg könnyen irányítható, büzszkeség nélküli, fejetlen tyúk.

Mert amíg irigy vagy, addig nem azon gondolkodsz, hogyan kéne jobban csinálni. És minek is kéne, hiszen a politikus megígérte, hogy intézkedik helyetted. Hogy elveszi mástól és neked adja.

Mert aki irigy, az tudja hogy ez nem az ő jobbik énje. De csinálja, mert odafentről bátorítják. És csak egyre több és több irigykednivalót lát - mert már mindenben azt keresi. Egyre jobban utál mindenkit. Egyre mélyebbre süllyed a saját negatív indulatai között és az egyetlen ember, aki ott még szól hozzá: a politikus.

Megvigasztalja, hogy jogos az irigysége. Hogy tényleg az a rossz, akinek jobb. Hogy barikánk nem rossz, amikor irigy, csak hát nem tehet mást. És a bari hálát rebeg, amiért megváltották bűnétől és kocog a juhász után a vágóhídra - vak hittel és elfojtott bűntudattal.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr662673323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.02.22. 22:07:32

Bár alapvetően filozófiailag igazad van, Magyarországon meg külön népbetegség a dolog, azt is figyelembe kell venni, hogy sok esetben, ismét csak gyakran hazánkban, arról van szó, hogy akinek van, az lopta. A köztől. Tőlem. Tehát ha elvenni nem lehet tőle, akkor legalább dögöljön meg. A nevenapján. És ez teljesen jogos. Egyfajta igazság. Ha nekem, mint becsületes embernek rossz, akkor ne legyen már jó a becstelennek, mert az valóban - joggal - bosszantó.
Ha akarunk hinni abban, hogy a becsület fontosabb, mint a pénz, akkor ezt el kell fogadnunk.
Ha lenne olyan ember, aki becsületesen gazdagodott meg, _és ezt bizonyítani tudja_, akkor veled együtt fogok felvonulni a védelmére szervezett tüntetésen. De sajnos ilyen embert senki nem ismer itt.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.02.22. 22:14:37

@peetmaster:
Értem, mit mondasz, és Hunhon talaján minden kicsi és savanyú, már megszoktam.

"És ez teljesen jogos. Egyfajta igazság."

Hmmm... Nem tudom, hogy mi az "igazságos" (a "jogos"-t meg most definiálja újra a kormány), de ez pont úgy hangzik, mint a szemet szemért (oriblog.blog.hu/2010/01/10/igazsagossag_szemet_szemert_elv_csak_visszafele)
Vagy legalábbis "valamit, valakitől, a szemért cserébe" :DDD

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.02.22. 22:42:33

@King Size Lobster: nem gondoltam ebbe az irányba elmenni az érveléssel, mint amit a link alatt kifejtesz.
Azt sem gondolom azonban, hogy a tolvajoknak meg kéne bocsátani, csak mert sikeresek.
Sőt azt gondolom, hogy a néptől, a közösségtől lopni a legnagyobb bűn, mert a közbizalmat teszi tönkre. Egy bizalom nélküli világ maga a pokol.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.02.22. 23:06:38

@peetmaster:
Bennem azért az is fel szokott merülni, hogy akkora kupac pénznek eleve nem is kéne lennie a közben. Ha mérsékeltebben sarcolna a kormány, kevesebbet tudnának kitalicskázni a közösből a k politikusok.

Tényleg, ha már úgysem tartjuk túl gerincesnek és becsületesnek egymást, tényleg jobb lenne, ha kevesebp pénzt hordanánk össze a "senki-nem-felelős-érte" közösbe, hogy kisebb legyen a csábítás és a zsákmány.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.02.23. 10:02:01

@King Size Lobster: igen, de az állami gondoskodáshoz szoktatott népet ehhez le kell cserélni.

_Epikurosz_ 2011.02.28. 11:17:15

Egy csőcselékünk van, ezzel kell gazdálkodni. :D

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.02.28. 14:08:25

@_Epikurosz_:
"Egy csőcselékünk van"
Igen, de istenigazából én ezt az irigység-dolgot sokkal általánosabban értettem. A vezető és vezetett viszonyában, az meg más országokban is van.

Régóta töprengtem, mi zavar azon, hogy másét kívánni nem ciki, hogy nem csap a kezedre az igazságosztó király - holott minden más devianciára azonnal rámondják, hogy rosszgyerek vagy.
Hát, sztem ezért.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.02.28. 15:52:34

@King Size Lobster: továbbra is azt gondolom, hogy a "másé" Magyarországon nagymértékben megegyezik a "tőlem lopott"-tal.
Amennyiben nem, annyiban a polgárosodás teljes hiánya tűnik hihető magyarázatnak.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.02.28. 16:48:33

@peetmaster:
"továbbra is azt gondolom, hogy a "másé" Magyarországon nagymértékben megegyezik a "tőlem lopott"-tal."

Vonatkoztassunk el kicsit hunhontól, mert ráncosítja az arcbőrt.
Veled személy szerint mit tesz ez az állandó, belülről rágcsáló érzés?

Szerintem az irigység nekem rossz. Annak, akit irigylek, csak mértékkel, de nekem biztosan rossz. Mert nem azon töröm a fejem, hogy ÉN hogyan lehetnék boldogabb, hanem azon, hogy másokat akarok büntetni. Olyan dolgokon kattog tőle az agyam, ami nem segíti elő a saját előrejutásomat.

Azt hiszem, valamikor túl kell lépni a múlton, akkor is, ha trianon, akkor is ha mindlopták. és nem azért mert nem volt trianon és nem lopták, hanem a jól felfogott, saját érdekemben.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.02.28. 18:13:10

@King Size Lobster:
ja, ha túllépünk hunhonon :)
Nem tudom, hogy máshol mennyire erős ez az érzés, sőt közhangulat.
Lehet, hogy kevésbé.
Mindazonáltal nekem nincs állandóan ilyen érzésem. Az időm valami elhanyagolhatóan kicsi százalékában szoktam ilyet érezni, illetve akkor sem irigységet, hisz az ronda dolog, maximum egyfajta vágyat arra, hogy a rendőrség végezze a munkáját.
Viszont "saját előrejutásom" se tölti ki az agyam teljességét. Egyrészt az unalmas, másrészt nem gondolom, hogy az én sikerem független lenne a többiekétől, és azt sem, hogy megengedhető lenne mások kárára boldogulni.
Ez a közösségi szemlélet nekem kicsit hiányzik a blogodból.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.02.28. 19:27:55

@peetmaster:
A közösségi szemléletre vannak helyettem mások. Jó sokan, úgyhogy erre már nem vesztegetek szót.
Amúgy abban remélem egyetértünk, hogy ami nekem jó, az nem AUTOMATIKUSAN rossz másnak. Mert természetesen én se a mások kárára boldogulást tűztem ki nyershomár-szín zászlómra, hanem a saját, egyéni cél megtalálását, annak helyét a társadalomban.

Ugyanolyan fontos az, hogy én ne ártsak másnak, mint ahogy azt nem várom el, hogy más értem éljen.

A közről meg annyit, hogy nem létezik. Legalábbis nem úgy mint te vagy én - ellenben sokan meg akarják mondani, mit szeretne a köz. Olyan, mint amikor isten akaratára hivatkoztak, amikor szopatni akartak, vagy el akarták nyomni a népet.

Senkit nem látok, akinek elhinném, hogy az ő szájából a köz szava csordogál, hogy ő a köz papnője, aki közvetíti e köz akaratát - és magamat sem tartom avatott közérdek-megmondónak.

Viszont mivel ennyire problematikus a közre hivatkozva megállapítani, hogy mi lenne jó, megpróbáloma fejéről a talpára állítani a képletet. Mert azt viszont meg lehet mondani, hogy az egyénnek mi jó. És mikor téved. Az irigység péládul közkeletű tévedés - hogy azt kielégíteni nekem jó. De ilyen a büntetés-ösztön is.

Erre írtam valahol lejjebb, hogy ha valamire nincs bíró, akkor ne erőltessük a bíráskodást, hanem póbáljuk meg kitalálni, hogy lehet máshogy megoldani a dilemmát.

Mert meg vagyok győződve róla, hogy a valódi egyéni érdek követése nem ellentétes mások érdekeivel és még a köznek is jó (bármi is legyen az). Ehhez csak az kell, hogy a gondolkodás nélkül követett feltételezéseket alaposan végiggondoljuk. Mindenki, saját maga :D

Tudom, ez nem lehet. Az antropológiai optimizmus és pesszimizmus kérdése megoldhatatlan valahol (bár már dolgozom rajta). Mindenki úgy gondolja, hogy ő ugyan okos, de a többiek miatt minden ember mellé rendőr kell.

Még csak nem is az a kérdés, hogy hány rendes ember van, és az hány százalék és hogy ez már a tipping point-e, mert ezeket egyszerűen nem lehet megmondani. De a bizalom-paradoxon nagyon is jelenlévő probléma.

Igyekeztem nem túl önmagán túlmutató dolgot írni, amikor az irigységen élcelődtem. Én tényleg csak azt néztem, hoyg nekem az nem jó. Hoyg a politikusnak viszont jó, ha szítja. És bár szerintem is verjenek a seggére minden tolvajnak, de én inkább abban a feltételezésben élem az életemet, hogy alapvetően nem kell mindenkit alapértelmezésben irigyelnem, akinek nagyobb az autója, mint nekem. A tolvaj-vadászat a szakosított szerv dolga.

Ami meg a közben van, azt tutira kilopják. Akkora államunk van, mint senkinek a világon. Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak - lásd a kormánygépes fröccsenetemet. Ezért én nem azt tartom közjónak, hogy minél több pénzt borítsunk az éppen szentnek talált témára, hanem hogy minden pénzt tartsunk távol azoktól, akik lopják. A politikustól. mert a politikus nem a köz, még csak nem is képviseli azt. Bennem inkább ettől megy fel a pumpa, nem a bálnamercitől. Hidd el, sokkal demoralizálóbb és kártékonyabb a nagyüzemi, legalizált lopás - és hoyg emellett még az állam a saját kezéből is eteti a fél országot, vagy még többet. Csak felfelé tudunk már nézni, ha valami bajunk van, lassan a vécére is az állam visz ki és ha megvonják a keretet, bepisilünk. A szomszédunk, ha irritáló, az államot hívjuk, ha a gyerekünk a tévén csúnyát láthat, szabályozó hatóságért kiáltunk. Ahelyett, hoyg elkapcsolnánk, vagy megpróbálnánk elmagyarázni, mi az. Mindenki a köz faszával veri itt a csalánt és ez rohadt sokba kerül.

Az, hogy mi az egyéni cél? Erre elég ezoterikus válaszok vannak. Nem a még több pénz, az tuti (főleg mivel el fog értéktelenedni hamarosan). És nem is függ a pénztől a dolog, egy kicsit sem. Tényleg. Minden akkor jó, ha én a jót keresem benne. Egy picasso akkor szép, ha veszem a fáradságot és elgondolkodok rajta, különben nem ad semmit. A Lobster onnan indult, ahol a kertben volt a budi és olyan szinten él most, amit össze sem lehet hasonlítani akorábbival (nem önsajnálat, magyarázat). És minden lépésnél úgy örült az eredményének, mint pályakezdő az eslő igazi, saját fizetésének. Aztán többet akart, persze. És sosem segített senki azért, mert kötelessége lett volna valami elvont társadalmi értelemben, vagymert családtag vagy ilyesmi. Aki segített, annak egyszerűen szimpi voltam és én is szktam segíteni annak, akinek van kedvem. Tipikusan annak, aki félig elvégzi a munkát maga és nem csak panaszkodik teli szájjal, hogy mit miért nem lehet és ki miben akadályozza. És tudod mit? Azoknak, akik segítenek magukon legtöbbször csak információ kell és útbaigazítás, nem aktuális segítség. Nem hal, csak háló. Útbaigazítod és úgy elfut melletted, hoyg csak nézed ahogy porzik utána az út. Majd ha ráér, megköszöni.

A más kárára boldgulásról pedig mindig ez jut eszembe. És olvasd el jó alaposan a mondat második felét is :)) Általában nem gondolkodnak a második felén annyit, mint az elsőn...

“I swear—by my life and my love of it—that I will never live for the sake
of another man, nor ask another man to live for mine.”

Hú, de fennkölt lettem itt. A sok hülyeségtől van, amin épp dolgozom...