Lobsterizmus 101

Friss kommentek

Nudge - Paternalista közgazdászokról

2011. 02. 12.

Akarom mondani behaviorista. Mert úgy hívják mostanában a nálunk mindent jobban tudó közgazdasági trendet amely most kebelezi be az állami gondolkodást is.

Nudge

Nudge: Improving Decisions about Health, Wealth, and Happiness Richard Thaler és Cass Sunstein könyve és illik róla tudni, bár elolvasni kicsit uncsi.

A lényegét a reklámipar már régóta tudja, mivel a reklámoknak sosem volt joguk erőszakkal kényszeríteni az embereket: lehet őket tudatalatti eszközökkel arrafelé noszogatni, amerre mi szeretnénk hogy menjenek. Megveszik a termékünket, ha egy pucér nő mellett van a képen és azt sugározza, hogy férfiasabb leszel tőle. Megvesszük a kajájukat, ha egy bizonyos módon tolják az utunkba a munkahelyünkre menet - épp a vonulási útvonal mentén. Pláne ha illatozik is.

Az állam viszont - szemben a reklámszakmával - mindig is folyamodhatott kényszerhez, erőszakhoz és bírsághoz. Csak újabban szemérmesek nyíltan a választó szemébe mondani, hogy mit akarnak tőle. Úgyhogy átállítják az alapértelmezést, hogy hátha akkor elfelejt opt-outolni...

Mert ott van a default, vagyis az alapértelmezettség kérdése, ami nálunk például a manyupok beszántásánál jött jól. Ha nem csinálsz semmit, azt úgy értelmezem, hogy azt akarod, amit én akarok.

Ezt mondjuk már csak az államnak szabad, próbálná meg a sarki fűszeres megrendelésnek venni, ha nem szólok külön, hogy ma sem kérek semmit. Vagy próbálna megbírságolni a konditerem, ha túl sok muffint eszek.

Nem akarjuk, hogy elhízzon? Rakjuk a menzán a keze ügyébe a zöldséget, a muffint meg külön kelljen kérni a portástól.

Azt akarjuk, hogy több legyen a szervdonor? Tegyük alapértelmezetté a szervek kiszedését, hacsak a halott még életében nem rendeklezett másként.

Azt akarjuk, hogy ne hugyozza le a falat és viselkedjen úgy, mint egy nem-csimpánz? Szégyenítsük meg, amikor azt csinálja.

Írjuk rá a hamburgerre, milyen sok kalória, rajzoljunk kövér embert a hűtőre (tegyünk rá tükröt) és adjuk bevásárló-kupont a gyereknek, ha elhúzza a kövér seggét gyalog az iskolába.

Nem választana magától nyugdíjpénztárat? Tegyük alapértelmezetté és ha mégis észreveszi, hogy már vonjuk tőle a tagdíjat, kelljen elmennie rábabesenyőre kijelentkezni (és vigye magával a nagyit is).

Eddig vonzó

A könyv egyszerűen abból indul ki, hogy úgysem döntünk valami jól, úgyhogy ne is erőltessük vagy gyakoroljuk a dolgot. Bízzuk magunkat a környezetünk atyáskodó nógatására és kikapcsolt aggyal sodródjunk az árral. Értem én, hogy páran ezt amúgy is mindennél jobban élveznék, csak azt nem tudom, hogy ehhez minek van szükségük életre? Ezt holtan is ugyanolyan jól lehet csinálni. (Csak akkor legalább nem dobhatnák el az én döntési jogomat a sajátjukkal együtt.)

A zemberek hajlamosak egy nagy csomó hibába beleesni döntéskor, még akkor is, amikor egyébként tájékozottak (ami ritka). Ott van mindjárt a csorda-mentalitás, amikor megyünk a többiekkel, mert ők biztos tudnak valamit. De a könyv elővesz még pár random példát, úgy mint a status quo elfogultság, amikor a passzivitást, vagy a maradjon minden a régiben-t választjuk akár egy pozitív változással szemben is. Amikor magunkból indulunk ki, amikor azt hisszük, hogy abból van több, amiből mi többet látunk, vagy amikor az alapján lőjük be valaminek a valószínűségét, hogy mi hányszor hallottunk róla.

Szerintem sem dönt mindig mindenki jól. De ha nem is gyakorolják, sosem lesznek okosabbak. Ha sosem szembesülnek a döntéseik következményével, sosem kezdenek el jobban odafigyelni a részletekre. Sosem nőnek fel.

Plusz mások sem tudják náluk jobban. Miért tudnák? Ők is emberek.

Akkor mi ezzel a csodával a baj?

Azon túl, hogy enged megmaradni felelőtlen hülyének (és mégis marad választójogod)? 

Gondoljunk csak bele, milyen gyorsan változik a közvélekedés, a magától értetődő, de még a tudomány állása is bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Pár éve még zsírra vadásztunk ha fogyni akartunk, ma szénhidrát-autodafét tartanak a guruk. Még pár évtizeddel korábban meg az alultápláltság volt a probléma.

Az USA-ban valamikor a 20. század közepén kezdtek el gondolkodni a helyes táplálkozásról és egy bizottság fel is állította a táplálék-piramist. Ez alapján kellett volna táplálkozni. Jó sok kenyér, búza, szénhidrát, a többiből fokozatosan egyre kevesebb.

Ma már persze elgondolkodtató a dolog. Annál is inkább, mert ez a bizottság erősen meg volt élelmiszer-lobbizva. (Ismerve az amerikai lobbi-rendszert, az a csoda, hogy pár lőfegyver és egy-két doboz cigi nem került a piramisba.)

Aztán ott vannak az egészség kérdései. Ki ne ismerne példát arra, hogy egy tudós valahol épp most talált statisztikai korrelációt a fehérnemű színe és a cukorbetegség esélye között? Vagy ki ne hallott volna olyan betegségről, amelyről nem tudjuk, mitől alakul ki? Netán sokáig rosszul tudtuk, de most már máshogy képzeljük el. Vagy hogy dédnagyanyáink mikre esküdtek, mi a jó a gyereknek.

Ha ezeket akkoriban mind törvénnyé tették volna, nagy bajban lennénk, amikor felül kell írni őket. Mert az egyszeri tudós után az adott tudományág mainstream-jét kell meggyőzni, azután valami lobbistát, az meg majd a 3 évvel később felállított parlamenti bizottságot fizeti meg. A bizottság döntése meg már csak nyomokban tartalmazza az eredeti problémát, sokkal inkább az egyes résztvevők kedvenc vesszőparipáiról és kenőpénzéről szól majd.

Ha csak noszogat az államod, az nem garancia, hogy a jó irányba teszi. Ellenben hamis biztonságérzetet ad, hogy gondoskodnak rólad, hogy ha jó gyerek vagy és sosem mondasz ellent, akkor nem lehet bajod, mert az állam megvéd. Az opt-outolókra fújnak a birka-lelkűek (mondjuk már megszoktuk), aki kiiratkozik a nemzettestből a többségből az állandó extra költségeknek és bürokratikus abuzálásnak van kitéve. Már amikor nem feketelistáznak.

Szóval a tudomány aktuális állásán kívül még a politikai érdekek és hiedelmek is meghatározzák, hogy mit tekintünk egy bizonyos korban és földrajzi helyen egyértelműen jónak.

Vagy képzeld el, mi lenne, ha az alapértelmezett nem az lenne, hogy a szabályok változtatása visszamenőleg csak úgy történhet, ha az az állampolgárt szolgálja, hanem fordítva. (Mint a végkielégítések visszavonása utólag.) Kapkodnád a fejedet, hogy mikor hol ki és milyen szabályt ír épp át. Semmid nem a tiéd, semmit nem költhetsz el, mert bármikor kiderülhet, hogy visszamenőleg megszüntették a jogcímet, amin hozzá jutottál.

Az alapértelmezés hatalmas dolog. Nem kell hülyének lenned, hogy átverjenek vele, elég ha a saját dolgoddal törődsz. Ha az üzletre figyelsz, nem a szabályozás változására. Ha nem a default változására szegezed a tekinteted az aktivista parlamentek korában.

Aztán meg simán lehet, hogy csak a kedvenc oligarcha termékeinek preferálására noszogatnak, mondjuk úgy, hogy a többi terméket kitiltják a polcokról. A protekcionizmus felé vezető első lépést is úgy hívják, rábeszélés .

Ezen kívül a politikai elitek már csak olyan otromba, kollektív entitások, hogy képtelenek megállni, ha megmozdultak valamilyen irányba. Az állam nem tud szelíd bölcsességgel nógatni. Ahol elkezdi, abból hamar adóellenőrzés, bírság, börtön és gumibot lesz.

A Nudge is csak egy ideológia, ami igazolja az állami beavatkozást a legintimebb döntéseidbe. De nem garantálja, hogy tényleg az a jó irány.

A behaviorista közgazdászok meg ugyanolyan paternalisták, mint az elődeik. Csak pszichológiába csomagolják a saját antropológiai pesszimizmusukat.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr502655863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

misc · http://misc.blog.hu 2011.02.12. 18:46:02

Improving Decisions about Happiness brrr... a saját boldogságotokat javítsátok, kedves Richard és Cass, azt ne mondjátok meg, én mitől leszek happy.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.02.12. 20:50:03

@SCUMM:
Pedig ez most az új játék a politikusok kezében. Közgazdász idéz pszichológiát, hogy igazolja, amit a politikus szeretne: kézzel irányítani.
Amúgy a hamburgeradódról jutott eszembe, bár az egyértelműen csak kasszabélelő lépés.

Jacko__ 2012.06.10. 01:46:32

Ez nagyon jó volt. Azt vettem észre, hogy én sokkal jobban élvezem azokat az okfejtéseket, amik valamiféle pszichológiai gyökerekig ásnak le.

Há!!!
Hát nekem pszichológiai, meg szociológiai könyveket kéne olvasnom!!!

De egyébként ez nem új játék a politikusok/közgazdászok kezében...

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.06.11. 23:45:17

@Jacko__:
Ennek a műfajnak most nagy reneszánsza van. Tk társadalomtervezés (social engineering), csak nem törvényben, de mégiscsak. A közgazdászok nagyon racionálisak ugyan, de nem tudnak nyugton ülni, mikor azt látják, h sok egyed meg nem az.

Amúgy egy gyors válogatás a műfajból, ebben a hónapban:

“The Power of Habit” by Charles Duhigg (Heinemann/Random House).
Dipping into neurological case studies, Duhigg explores how our brains form habits and how we can change them. Examples range from murderous sleepwalkers to Goldman Sachs.

“What Money Can’t Buy” by Michael Sandel (Allen Lane/Farrar, Straus and Giroux).
...explores the moral limits of markets in civil society, from baseball to death bonds.

“The Hour Between Dog and Wolf” by John Coates (Fourth Estate/ Penguin Press).
... Coates began to wonder whether testosterone and other hormones were impairing the judgment of traders -- and fueling bubbles and busts. So he retrained as a neuroscientist and conducted tests on trading floors.

Ez csak a Bloomberg book review-ban a múlt héten. Ez az új bestseller, nem a self-help!

_Epikurosz_ 2013.10.15. 19:56:44

No, most belinkellek egymásnak titeket:

eltecon.blog.hu/2011/09/13/a_nudge_karai

Egyúttal: Lefordíthatom az írásodat és idézhetem, ha úgy tartja kedvem? Nagyon jóra sikerült.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.10.16. 13:29:55

@_Epikurosz_:
Örülök, h tetszik, bár sztem össze van hányva, mint a többi. De csak nyugodtan idézd. A fordításra nagyon kíváncsi lennék, de sztem időpocsékolás. Nemzetközi irodalomban elég sokszor láttam már az érvelést. Nem csak nekem tűnt fel, h mindenki hülye, egyedül Cass és Sunstein helikopter:)