Lobsterizmus 101

Friss kommentek

Eric Berne: Adós - Debtor - A Life Game

2010. 02. 19.

2. Adós


Tézis: Az “Adós” több, mint játszma. Amerikában kezd forgatókönyvvé, élettervvé válni, akárcsak bizonyos afrikai vagy Új-guineai őserdőkben.2 Amott a rokonság magas áron menyasszonyt vásárolt a fiatalembernek,  és ezzel a következő évekre adósukká teszik. Itt, Amerikában, hasonló szokás uralkodik, legalábbis az ország kevésbé civilizált részeiben. A különbség csupán annyi, hogy a mennyasszony ára egy  háznak az ára, és amennyiben a rokonok nem érdekeltek a dologban, akkor a hitelező szerepét a bank veszi át.
Így tehát az  új-guineai fiatalember is, aki a füléből lecsüngő ócska zsebórával akar hódítani, meg az amerikai fiatalember is, aki a csuklójára feszülő új karórával akar sikert aratni,  egyaránt úgy érzi,  hogy van  “cél”  az életében. A nagy ünnepségre, az esküvőre vagy a házszentelőre nem akkor kerül sor, amikor a kölcsönt visszafizették, hanem amikor felvették. A televízió például nem azt a középkorú férfit tolja az előtérbe, aki végül is letörlesztette jelzálogkölcsönét, hanem azt a fiatalembert, aki családjával éppen új otthonába költözik, s büszkén lobogtatja az imént aláírt papírt, amely aktív éveinek zömében kezét-lábát megköti majd. Ha kifizette adósságait – a jelzálogot, gyermekeinek iskoláztatási költségeit és a biztosítását – problematikussá válik: ő az az “idősebb állampolgár”, akit a társadalomnak nemcsak anyagi kényelemmel, hanem új “céllal” is el kell látnia.  Ha nagyon ravasz, akkor itt is,  akárcsak ÚjGuineában, agyonterhelt adós helyett nagystílű hitelező lehet belőle, de ez viszonylag ritkán esik meg.
Amint ezeket a sorokat írom, egy fatetű mászik az íróasztalomon. Ha a hátára fordítom, megfigyelhetem, mekkora küzdelemmel verekszi vissza magát a lábaira. Ezalatt van “cél”  az életében. Amikor sikerül a művelet, mintha győzelmi  kifejezés ülne az  arcára.  Továbbmászik,  és szinte halljuk,  amint a fatetűk gyülekezetének majd elmondja történetét. A fiatalabb nemzedék közben tisztelettel néz fel rá: íme egy rovar, akinek sikerült. De önelégültségébe csalódás is vegyül.  Most, hogy  felülre került,  az élet céltalannak  látszik. Lehetséges, hogy a győzelem megismétlésének reményében még egyszer visszajön majd. Érdemes lenne tintával megjelölni a hátát, hogy felismerhesse az ember, amikor megkockáztatja. Bátor állat a fatetű. Nem is csoda, hogy évmilliók óta fennmaradt.
A legtöbb fiatal amerikai azonban csak valamilyen szorongató  nehézség idején veszi teljesen  komolyan a jelzálogát. Amikor lehangoltnak érzi magát, vagy rossz a gazdasági helyzet, kötelezettségei miatt nem omolhat össze; sőt, egyeseket talán ez ment meg az öngyilkosságtól. Majdhogynem szünet nélkül játszanak egy lágy “Ha nem volnának az adósságok” játszmát, de máskülönben egész kellemesen éldegélnek. Csak néhányan csinálnak karriert azzal, hogy keményen játsszák az “Adóst”.
A “Próbáld meg behajtani!-t” általában fiatal házaspárok játsszák. Jól szemlélteti, hogyan lehet egy játszmát úgy felállítani, hogy – bármilyen lejátszás esetén – a játékos “nyerjen”. Fehérék hitelre mindenféle javakhoz és szolgáltatásokhoz jutnak, kisszerű dolgokhoz vagy luxusszínvonalúakhoz,  aszerint  hogy milyen  származásúak, és szüleik vagy nagyszüleik hogyan tanították meg őket játszani. Ha a hitelező néhány erőtlen kísérlet után felhagy a behajtással, akkor Fehérék bírság nélkül élvezhetik szerzeményeiket, és ebben az értelemben nyernek. Ha a hitelező rámenősebb, akkor egyszerre okoz gyönyörűséget nekik az ellenük folyó hajtóvadászat és a megszerzett dolgok használata.  A  játszma  kemény  formája akkor áll elő,  amikor a hitelező elszánta magát a behajtásra. Szélsőséges eszközökhöz kell nyúlnia, hogy hozzájuthasson a pénzéhez. Ezekben mindig lesz kényszerítő elem, a hitelező Fehér munkaadóihoz fordul, vagy pedig egy lármás, rikító színű teherautót küld Fehér háza elé a nagybetűs felirattal: VÉGREHAJTÁSI ÜGYNÖKSÉG.
Ezen a ponton fordul meg a dolog. Fehér most már tudja, hogy minden bizonnyal fizetnie kell. De a kényszerítő elem miatt, amit többnyire a kötelező “harmadik levele” tesz világossá (“Amennyiben nem jelenik meg hivatalunkban 48 órán belül. . . “),  Fehér minden további nélkül jogosnak érzi, hogy dühös legyen, és átvált a “Most rajtacsíptelek, te gazember” egyik változatára. Ebben az esetben azt nyeri, hogy felmutathatja: lám, milyen kapzsi, könyörtelen és megbízhatatlan a hitelező. Az ebből származó két legnyilvánvalóbb előny a következő: 1. megerősíti Fehér egzisztenciális beállítottságát, ami nem egyéb, mint a  “Minden hitelező – harácsoló” leleplezett formája; 2. nagyfokú külső társadalmi nyereséget biztosított, mivel Fehér most olyan helyzetbe jut, hogy barátai előtt nyíltan ócsárolhatja a hitelezőt, anélkül hogy elveszítené a “Jótét lélek” státusát. További belső társadalmi nyereséghez is juthat, amikor közvetlenül szembekerül a hitelezővel. Ezenfelül igazolva látja azt, hogy visszaél a hitelrendszerrel: ha a hitelezők ilyenek, mint azt éppen bizonyította, miért kellene bárkinek is fizetnie?
Az “Adóst”  “Megpróbálom, hátha megúszom”  formájában néha kisebb házak tulajdonosai is játsszák. A “Próbáld meg behajtani!” és a “Megpróbálom, hátha megúszom” játékosai könnyűszerrel felismerik egymást, és a várható tranzakciós nyereség meg a kilátásba helyezett sport titokban kedvükre van; könnyen kapcsolatba keverednek egymással. Függetlenül attól,  hogy ki nyeri el a pénzt,  mindegyik javított a másik helyzetén azzal, hogy “Miért mindig velem történik ilyesmi?-t” játszott, miután túl van mindenen.
A pénzjátszmák igen komoly következményekkel járhatnak. Lehet, hogy ezek a leírások mulatságosnak tűnnek – egyesek valóban annak látják őket –, de nem azért, mert jelentéktelen apróságokra vonatkoznak, hanem azért, mert olyan  dolgoknak mutatják meg a banális indítékait, melyeket az embereknek illik komolyan venni.
Antitézis: A “Próbáld meg behajtani!” kézenfekvő antitézise: azonnali készpénzfizetést kell kérni. A jó “Próbáld meg behajtani!” játékos azonban, kiváló módszerek birtokában, sikeresen meg tudja ezt kerülni, csak a legviharedzettebb hitelezőn nem tud kifogni. A “Megpróbálom, hátha megúszom” antitézise a szolgálatkészség és becsületesség. Mivel a kemény “Próbáld meg behajtani!” és “Megpróbálom, hátha megúszom” játékosok hivatásosok a szó teljes értelmében, az amatőr pontosan, annyi eséllyel játszik ellenük, mint a hivatásos hazárdjátékosok ellen. Noha az amatőr ritkán nyer, legalább élvezi, ha belekeveredik a játszmák valamelyikébe. Mivel mindkét játszmát hagyományosan kegyetlenül játsszák, a hivatásosoknak mi sem zavaróbb, mint ha egy amatőr áldozat hahotázik saját vereségén. Pénzügyi körökben ez soha nem fordulhat elő. Tudunk olyan esetekről, hogy az adós az utcán összetalálkozott valakivel, aki kinevette, s ez ugyanúgy meghökkentette, frusztrálta és zavarba ejtette, mint ha a Schlemielnek saját ellentétét kellene alakítania.

 

Angol eredetiben

'Debtor' is more than a game. In America it tends to become a script, a plan for a whole lifetime, just as it does in some of the jungles of Africa and New Guinea. There the relatives of a young man buy him a bride at an enormous price, putting him in their debt for years to come. Here the same custom prevails, at least in the more civilized sections of the country, except that the bride price becomes a house price, and if there is no stake from the relatives, this role is taken on by the bank.

Thus the young man in New Guinea with an old wrist watch dangling from his ear to ensure success, and the young man in America with a new wrist watch wrapped around his arm to ensure success, both feel that they have a 'purpose' in life. The big celebration, the wedding or housewarming, takes place not when the debt is discharged, but when it is undertaken. What is emphasized on TV, for example, is not the middle-aged man who has finally paid off his mortgage, but the young man who moves into his new house with his family, proudly waving the papers he has just signed and which will bind him for most of his productive years. After he has paid his debts - the mortgage, the college expenses for his children and his insurance - he is regarded as a problem, a 'senior citizen' for whom society must provide not only material comforts but a new 'purpose'. As in New Guinea, if he is very shrewd, he may become a big creditor instead of a big debtor, but this happens relatively rarely.

Most young Americans, however, take their mortgages very seriously only in times of stress. If they are depressed, or the economic situation is bad, their obligations keep them going and may prevent some of them from committing suicide. Most of the time they play a mild game of 'If It Weren't for the Debts', but otherwise enjoy themselves. Only a few make a career out of playing a hard game of 'Debtor'.

'Try and Collect' (TAC) is commonly played by young married couples, and illustrates how a game is set up so that the player 'wins' whichever way it goes. The Whites obtain all sorts of goods and services on credit, petty or luxurious, depending of their backgrounds and how they were taught to play be their parents or grandparents. If the creditor gives up after a few soft efforts to collect, then the Whites can enjoy their gains without penalty, and in this sense they win. If the creditor makes more strenuous attempts, then they enjoy the pleasures of the chase as well as the use of their purchases. The hard form of the game occurs if the creditor is determined to collect. In order to get his money he will have to resort to extreme measures. These usually have a coercive element - going to White's employers or driving up to his house in a noisy, garish truck labeled in big letters COLLECTION AGENCY.

At this point there is a switch. White now knows that he will probably have to pay. But because of the coercive element, made clear in most cases by the 'third letter'; from the collector ('If you do not appear at our office within 48 hours....'), White-feels peremptorily justified in getting angry; he now switches over to a variant of 'Now I've Got You, You Son of a Bitch'. In this case he wins by demonstrating that the creditor is greedy, ruthless and untrustworthy. The two most obvious advantages of this are (1) it strengthens White's existential position, which is a disguised form of 'All creditors are grasping', and (2) it offers a large external social gain, since he is now in a position to abuse the creditor openly to his friends without losing his own status as a 'Good Joe'. He may also exploit further internal social gain by confronting the creditor himself. In addition, it vindicates his taking advantage of the credit system: if that is the way creditors are, as he has now shown, why pay anybody?

'Creditor', in the form 'Try and Get Away With It' (TAG-AWI), is sometimes played by small landlords. TAC and TAG-AWI players readily recognize each other, and because of the prospective transactional advantages and the promised sport, they are secretly pleased and readily become involved with each other.

Regardless of who wins the money, each has improved the other's position for playing 'Why Does This Always Happen To Me?' after it is all over.

Money games can have very serious consequences. If these descriptions sound facetious, as they do to some people, it is not because they relate to trivia but because of the exposure of trivial motivations behind matters people are taught to take seriously.

The obvious antithesis of TAC is to request immediate payment in cash. But a good TAC player has methods for getting around that, which will work on any but the most hard-boiled creditors.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr682672900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.