Lobsterizmus 101

Friss kommentek

  • Olasz Bazsa: Jó. A közvetlen környezetemben négy kisgyerekes család van, akiket napi szinten látok élni, tologatják előttem a babakocsit, vagy már nem mert nagyo... (2017.05.26. 21:32) Az Anyaság nevű Életjátszma - Avagy az Áldozatok Áldozatainak Áldozatai
  • Olasz Bazsa: Van szexmegvonás. Ha nem kapja meg az ember az együttlétet a másiktól, holott igényelné azt, az bizony meg van vonva. FÜGGETLENÜL attól, hogy a mási... (2017.04.24. 09:50) Nincs olyan, hogy szexmegvonás
  • Untermensch4: @szűretlenszűz: Nehéz elmagyarázni mert játékelméletileg "pozitív összegű", azt meg trollisztánban sokan nem értik hogy miféle játék ahol akár senki... (2017.04.01. 08:23) Felejtsd el az önmegvalósítást - Előbb tanuld meg helyén kezelni a melódat
  • Almandin: @Cathreen M.: Nem kell szerintem se bűntudatot érezni, ha valaki nem szereti a szüleit. Egyrészt annak többnyire nyomós oka van, másrészt az érzelme... (2017.03.30. 02:08) Kitagadott szülők
  • Untermensch4: @kegmájer: Ha a szövegértési problémáinkat nem vesszük figyelembe, azért nem volt ez olyan rossz. :) (2017.02.27. 21:27) Szülő < Felnőtt
  • Untermensch4: @Molinaseca: Melyik egyház? Csak mert vallási gyökérségre is van igen sok példa. (2017.02.13. 08:09) Kiút a gonoszságból 3 lépésben

Kijelent - Kérdez - Kiáll - Kiabál

2016. 01. 06.

Önleszoktatási tréning hétköznapi csicskaságról, 1. rész

je-suis-ica-neni-orxs-653x435.jpg

4 lépés, ha valami nem úgy megy, ahogy szerinted kéne, de fogalmad sincs, hogyan kéne reagálni.

"A végén pesszimistán mondtam, hogy maximum egy odaköpött “elnézést” kapunk majd, sőt fel lesznek háborodva, hogy esetleg szemrehányást teszünk a történtekért, elvégre ez Magyarország, ahol ha hatalmi pozícióban vagy, Döbrögiként bármit megtehetsz a másikkal, még ha az fizetett is egy szolgáltatá...sért."

24.hu

Alattvalói gondolkodásod egyik sarkalatos pontja, hogy már fejben lefutod, hogy úgyis/úgyse, fejben lefárasztod magad, fejben felhúzod magad - miközben egy szót sem szóltál, egy lépést sem tettél az ügy érdekében. (Eközben a fejedben dúló agyviharról mit sem sejtő skandináv barátod odamegy a pénztároshoz és visszakéri a jegy árát "mert megszakadt a film" - és megkapja. Mosolyog és elköszön.)

Boldogabb országokban lehet legjobban érezni az egészséges érdekérvényesítés hiányát. Ami neked bekeményedett street smart, az a gyakorlatban önvereség és önbehódoltatás. Mindegy, hogy magadban dühös vagy, vagy a barátnődnek pampogsz. Kifelé behúztad a farkad. Mindegy, milyen frappánsan fejezed ki, hogy nálatok ez nem úgy megy - az még nem jelenti, hogy ez jól van, és pláne nem jelenti, hogy buksisimit érdemelsz. Hiszen meg sem próbáltad.

Ezért most adok egy rövid és egyszerű gyakorlatot.

A lényeg, hogy a cél elérése =/= a másik alázásával. Te a célt akarod elérni, nem a másikat alázni.

Ezeket csináld végig, mielőtt felhúzod magad, aztán felcsattansz, hogy "tudod mit, Medve, bazdmeg a létrádat!"

 

1. Kijelent

 

Mondd el, mi fáj. Mivel nem értesz egyet. Mit csinálnál másképp. Tudom, nehéz ezt kifejezni és terheltség nélkül elmondani. Hiszen te olyan bölcs vagy, hogy úgyis tudod, hogy nem fog működni. De próbáld meg minden rosszindulatú előfeltevés és gyanakvás nélkül csak kimondani.

"Szerintem túl közel parkol a járdához."

"A film felénél megszakadt a vetítés."

"Ebbe a sorba állnak azok, akik csak most érkeztek. / Csak hogy tudja, érkezési sorrendben megyünk be és ön előtt én voltam az utolsó."

"Ne aggódjon, a következő megállónál én is le fogok szállni."

"Szeretném visszakérni a pénzemet."

Simán lehet, hogy azért nem tudod kifejezni, mert nincs is "ügyed". Ezt is vedd számításba. Lehet, hogy csak nem értetek egyet abban, hogy milyen messze kell állni a járdától. Simán lehet, hogy neked nem a parkolással van bajod, hanem hogy nagy autója van. Vagy hogy te csak a járdát nézed, ő meg azt is, hogy ne lógjon ki az autó - és igazából mindkettőtökkel az inkompetent tervezés baszott ki. Ne egymáson töltsétek ki, hanem menjél reklamálni.

Ha sikerült kijelentened, hogy mi történt és mit szeretnél, lehet, hogy ez mind kiderül. Lehet, hogy tényleg fogalma sem volt és változtat. De akkor nem, ha már most kurvaanyázol és tolvajnak nevezed, mert nagy autójavan.

Ha nekem ugranál, mert rosszul parkoltam, nekem sem lenne kedvem arrébb állni. Akkor sem, ha igazad lenne. És te is inkább ellentámadásba lendülnél. Nem vagyok elég európai, vágom. És rólad sem feltételezem. Látod, hogy működik a dolog?

Ha szólsz, hogy rosszul parkolok, van lehetőségem megalázkodás nélkül javítani rajta. Emlékezz: megoldani, nem megalázni.

Lehet, hogy már ettől meg is oldódik.

 

2. Kérdez

 

Visszakaphatnám a jegy árát? Milyen megoldás van ilyenkor?

Miért késik a vonat? 

Tud úgy parkolni, hogy elférjünk mellette?

Miért ment előre a sorban?

Simán lehet, hogy van valami magyarázat. Ne csinálj segget magadból előre. Még itt sincs semmi okod, hogy felszívd magad, hiába élvezed a dühöngést. Taktikailag meg pláne vereség.

Ha ennél a pontnál megkapod, amit akarsz, tökéletes. De ehhez tudni kell, hogy mit akarsz. Jegy árát vissza? Jegyet másik időpontra? Ingyen popcornt? Végiggondoltad?

Vagy csak valami zavaros indulat kavarog az agyadban, hogy valami kéne és igazából alázatos bocsánatkérésre vársz? Az utóbbi nincs, csak szólok. Megoldás létezik, megalázás nem.

 

3. Kiáll

 

Ha a tisztázás után is ellenáll (és most már biztosan tudod, hogy neked van igazad) jelentsd ki, hogy mi a fair, a jogos, a tisztességes. Vagy hogy mi a praktikus és kinek az.

Elsőre nyugodtan gyanakodhatsz arra, hogy tényleg csak inkompetens az ügyintéző. Örül, hogy a rutinfeladatokat el tudta sajátítani, simán lehet, hogy nem tudja, hogyan adja vissza a jegy árát. Az meg egészen biztos, hogy nem ismeri a jogaidat. Mondd el neki.

Ha szerinted mindenki jobban járna valamivel - nyugodtan ki is mondhatod. Félned aztán pláne nincs okod, szal nem kell kiabálni és emberkedni. Az agresszív, aki fél. Ha már atól is félsz, hogy egy mozialkalmazott keresztbe tesz neked, mit csinálsz, ha egy villanyóra-leolvasó, egy önkormányzati ügyintéző vagy egy ügyvéd kezd el veled baszakodni?

Nem azt kértem, hogy állj ki Mészáros Lőrinccel szemben - bár te is jobban éreznéd magad, ha megtennéd.

– Jó napot kívánok, Lázár János vagyok, szeretnék bemenni a kastélyba.
– Jó napot! Sajnos nem mehet be, zárva vagyunk.
– De én Lázár János vagyok.
– Én pedig Ica néni. És a kastély zárva van, ki van írva, hogy nem látogatható.
– Nem ismer meg?
– Nem.
– Hát akkor viszontlátásra.
– Viszontlátásra, fiatalember.

Ezen a ponton kell jegyzőkönyvet felvetetni a nézeteltérésről. És még ehhez sem kell senkinek az anyját szidni.  

 

4. Kiabál

 

Talán csak egy bikanyakú rugbyjátékos tud hangerővel elérni dolgokat, de ő anélkül is. Mi, vézna halandók, hangerővel nem megfélemlítünk másokat, hanem csak nevetségessé tesszük magunkat. Ezért nálunk a hangerő nem az érdekérvényesítésről szól, hanem

1) a tehetetlenségünk jele

2) másokat is be akarunk vonni - a magunk oldalára állítani

Ezért fontos ezeket a dolgokat nem összekeverni.

Ha azért hangoskodsz, hogy felhívd a figyelmet az 1-3 pontban nem megoldott problémára, és a magad oldalára állítsd a körülötted állókat - csináld azt. Most vagy feladtad és már csak sértegetsz, vagy szimpátiát gyűjtesz. De ha szimpátiát akarsz, akkor ne kurvaanyázzál, mert attól nem állnak melléd. Akkor a helyzetet kiabáld el, plusz azt is, hogy te mi mindent megpróbáltál békésen.

Igen, kezdd elölről a vitát, mert a többieket még csak most vonod be.

És mindig hagyj esélyt, hogy igazat adhassanak neked. Ne az ajtóból üvöltözzél vissza, mert akkor már nem futnak utánad a jegy árával. A Holdról is látszik, hogy már rég feladtad.

Ne feledd: a megoldás =/= megalázás.

 

Hanlon borotvája

 

Hanlon borotvája egy nagyon hasznos kis szabály, hogy ne bazd-meg-a-létrádatozzál ész nélkül. Annyit jelent, hogy

Soha ne tulajdonítsd rosszindulatnak azt, amire a hülyeség is elégséges magyarázat

Vagy az inkompetencia. Vagy a lustaság.

Az idegeid meg fogják nekem köszönni. És még a konfliktuskezelésben is jobb leszel.  

 

Nem, ne keresd az embert, csak ha van

 

Ha magánemberrel van dolgod, az más. Emberek vagytok. Keresd az embert.

De ha az ügyintézővel, akit fizetnek azért, hogy a cég nevében lenyomja a torkodon a policy-t, ne keresd a személyes kontaktust. Nem kell leszopni. Nem kell cukinak lenni. Az csak bizonyos csoportoknál működik - és náluk is kétes, hogy megéri-e.

De üvölteni sem kell.

Én nem vagyok híve a keressük-az-embert-a-szegény-ügyintézőben iskolának. Pláne közszolgákkal szemben nem. Bevállalták a szerepet, akkor játsszák. Én meg a szereppel beszélek, nem kell személyesen magukra venni. Én is szívesen kilépnék a magánember-szerepemből és ráolvasnám egy nagy és erős intézmény álláspontját, de nem tehetem meg, én velük szemben is én vagyok.

De akkor sem praktikus az agresszió. Egyszerűen azért javaslom a fenti lépések betartását, mert praktikus. Azért praktikus, mert hagy a másik félnek esélyt arcvesztés nélkül javítani.

Gyakorold, és jobban fogod érezni magadat. Kezdd az apróságoknál. Ha jól csinálod, senki nem is veszi észre, hogy itt most konfliktus volt. Csak hogy odamentél kicseréltetni a szívószálat.

Az az igazi konfliktuskezelés. Nem az, amikor felszívod magad és már csak az epét köpöd rá, hátrálva, menekülés közben.

 

Soha ne tulajdonítsd rosszindulatnak azt, amire a hülyeség is elégséges magyarázat. Mielőtt elkezded frusztráltan oká...

Posted by Quadrille Lobster on Wednesday, January 6, 2016

 

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr808246190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2016.01.06. 17:30:04

@stoic79: Már gondolkodtam, h összehasonlítom a foci finanszírozásával. Azok a pöcsök egy gólért többet kapnak. Csak akkor azt hinnék, hogy támogatom a sportot meg mások sportteljesítményével való azonosulást. Vagy a sport állami támogatását. Oszt nem is:)

sakalbela 2016.01.08. 16:00:24

Reflexió 1: Még főiskolán találkoztam Göndör Andrással (bgf.hu/PSZK/Szervezeti-egysegeink/oktatasiszervezetiegysegek/VALLAKOZASEMBERIIT/Munkatarsak/GONDORANDRAS), aki akkoriban minden félév első Üzleti kommunikáció előadását azzal indította, hogy szétosztott egy konfliktuskezeléssel kapcsolatos kérdőívet az elsőévesek között. Elmondása szerint a többéves tendencia szerint a válaszadók jelentős többségénél a konfliktuskerülő magatartás dominál. Mondjuk ez még a 90-es évek volt, kérdés, hogy azóta változott-e a helyzet.

sakalbela 2016.01.08. 16:09:03

Reflexió 2: évekkel ezelőtt egy rendkívül jó mester edzésén volt alkalmam alapvető önvédelmi fogásokat tanulni. Rendkívül érdekes volt, hogy az önvédelmi technikákat alapvetően hasonló konfliktuskezelő eszközökként oktatta, mint ahogyan a poszt a face-to-face kommunikációt: "hagy a másik félnek esélyt arcvesztés nélkül javítani".
Ha ráfog az ellenőr a kezedre a metrónál, arra nem az az adekvát válasz, hogy reflexből kinyomod a fél szemét. Hanem az, hogy egy rövid mozdulatsorral kiszabadulsz a fogásból - közben ő nem sérül meg, de némileg kimozdul a saját egyensúlyi testtartásából. Ekkor van lehetőséged lelépni (ha tényleg úgy fest, hogy veszélyben van a testi épséged), neki meg elgondolkodni azon, hogy biztos akar-e emberkedni veled. Mindezt jelentős arcvesztés nélkül, nem tettél benne kárt, nem aláztad meg szükségtelen mértékben, nem adtál okot retorzióra, nem indítottál be olyan láncreakciót, ami további dulakodáshoz vezet.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2016.01.10. 16:05:36

@sakalbela: Jó példák!

Mondjuk ilyenkor merül fel a kérdés, hogy mi a helyzet, ha a támadó (ebben az esetben ellenőr) nagyságrendekkel nagyobb nálad. Merthogy minél nagyobb a különbség, annál sértőbb szegénykémnek, ha az áldozat ellen tud állni. Szóval maga az ellenállás, a szabadulás arcvesztést jelent.

Attól tartok, ennek csak kábé egyenlő esélyeknél lehet érvényt szerezni. Mondjuk verbális kommunikációban.

Ha egy 10 éves kislány kibillenbetné az egynesúlyából a mázsás Jóskát és az nem vágna vissza, leszáradna a farka. Még akkor is, ha nincsenek tanúk.

sakalbela 2016.01.10. 16:37:31

Az, hogy mennyire kezeli valaki arcvesztésnek, nem feltétlenül súlycsoport kérdése. Nekem is volt már kamaszkoromban olyan szitu, hogy egy magát erősebbnek képzelő osztálytársam nekem esett. 2-3x földre vittem, ezt követően kicsit átértékelte a helyzetet és visszatértek a dolgok a rendes kerékvágásba. Ill. maga a mester is mesélt olyan sztorit, hogy vmi harcművész dzsemborin nyakonragadta egy másfél-kétszer akkora húsosnyakú őrzővédő forma. Egy egyszerű egykezes mozdulattal kb. 2 másodperc alatt leszedte magáról, sérülés nélkül. Ezen a ponton hirtelen megváltozott a hangnem, fenyegetőzésből egyenrangúba. Ilyen sztorit hallottam már úgy is, hogy 2-3 fej találat után szelídült meg egy agresszív ember, de szerintem ez alapvetően kockázatosabb. Egyrészt ha fizikai fájdalmat okozol, látványosan kimutatod a fogad fehérjét, arra az ösztöni reflex vagy a behódolás-lefekvés-nyak megmutatása vagy a kétszeres erővel visszatámadás. Egyebekről (mehetsz utána bíróságra magyarázni, hogy önvédelem volt-e stb.) nem is beszélve.

Tegyük hozzá, hogy az ilyen kifinomult önvédelmi taktikák nyilván akkor értékesíthetőek jól, ha az embernek amúgy van egy magabiztossága, tartása és 10+ éve gyakorolja stb. Szóval nem kifejezetten az a dolog, amit egy kéthetes gyorstalpalón fel lehet szedni. A verekedős konfliktushelyzetek legkevesebb szakértelmet igénylő (= kezdőknek legbiztonságosabb) változata még mindig az, hogy ad1 ne keveredj bele (v.ö. minek ment oda), ad2 ha elkezd forró lenni a szituáció, akkor nyúlcípő. Ez lényegében nem más, mint a konfliktuskerülő stratégia. Aki ennél komolyabbat akar alkalmazni, az vagy alkatilag 210 cm + 110 kg színizom kell legyen, vagy rendesen bele kell fektetni energiát abba, hogy ennek hiányát kompenzálja.

Kicsit más íze van a konfliktuskezelésnek akkor, ha egy elbénázott húzás csak az önérzetedet sérti meg és akkor, ha a balesetire kell menni, mert rosszul mértél fel egy helyzetet.

2016.01.11. 10:36:21

@sakalbela:
Én gyerekkoromban volt, hogy belekeveredtem konfliktusokba, és a nyúlcipőt sosem találtam jó módszernek, legalábbis ha ez alatt az elfutást érted. Az agresszív emberek között eleve több az ösztönlény, konfliktus helyzetben meg még több válik azzá. A kutya elől sem szabad elfutni, csak akkor, ha tudod, hogy területet véd, vagy hogy gyotsabb vagy, mert amúgy ha elfutsz, támadni fog.

Nekem jobban bejött az, hogy fogom magam, és elsétálok. Nem valószínű, hogy hátbatámadnak, pont az lenne az igazi arcvesztés, legrosszabb az, ha utánad jön és eléd vág, hogy ott emberkedjen, de jellemzően ezt sem szokták megtenni.

sakalbela 2016.01.11. 11:07:08

@nagybalfasz: Más szituról beszélsz, mint amit egy átlag önvédelmi oktatáson hallgatólagosan alapul vesznek = semleges környezet, azaz pl. utca/szórakozóhely; az agresszorral most találkozol először és jó eséllyel utoljára is; a résztvevők nagykorúak, ennek jogi és fizikumbeli következményeivel.

Kiskorúaknál egyrészt sokkal kisebb a büntetőjogi felelősség: egy tízévest nem fognak rács mögé tenni 8 napon túl gyógyuló sérülésért, legrosszabb esetben kiteszik az iskolából és mehet egy másikba. A mérleg másik oldalán az van, hogy viszont a környezete, a társasága változatlan évekig, azaz ha egyszer lefekszik egy bullynak, akkor később már elég nehéz változtatni azon a felálláson, hogy ő eszi meg a te uzsonnádat. Ja igen, és mondjuk két húszkilós gyerek jelentősen kevésbé tudja/szokta összeverni egymást, mint két nyolcvankilós felnőtt, ritkábban van náluk rugós kés stb. (kivételek persze vannak, megint más világ a budai elitiskola meg a borsodi zsákfalu).

Szóval helyzete válogatja, de a lényeg így is annyi, hogy ha nem vagy alaposan felkészülve egy necces helyzetre (és általában nem vagy), akkor jobb elkerülni / kihátrálni belőle, még akár arcvesztés árán is. Ha az utcán egy szimpatikus fiatalember elkéri a tárcádat, akkor valszeg ő jobban fel van készülve, felmérte a terepet, téged, tudatában van a saját képességeinek és lehetőségeinek, és mindezt jó eséllyel végiggondolta, mielőtt eléd állt. Ha egy részeg kötekedő mászik az arcodba a törzshelyeden, akit még soha nem láttál előtte, akkor megint más a helyzet (ő nincs otthon, nem feltétlenül mérte fel a helyzetet stb.). Ha új iskolába kerülsz, akkor sanszos, hogy az első napon/héten kóstolgatni fognak, erre fel lehet készülni valamelyest, megint más a szitu.

Teljesen általános szabályok nyilván nincsenek, nekem viszont pár év edzést követően is kb. az a vezérelv, hogy az esetek döntő többségében jobb egy éles helyzetet elkerülni / kihátrálni belőle, mint utána a balesetin várni, míg sorra kerülsz / bíróságra járni bizonygatni az igazadat.

(De kezd kicsit off lenni, a poszt alapvetően a civilizált konfliktuskezelésről szólt, ez normális esetben sokkal többet kéne előkerüljön, mint az erőszak, ugye :-)

2016.01.11. 11:19:51

@sakalbela:
Nem, amit írok, nem csak gyerekkori szituációkról szól. Legutóbb épp egy fesztiválról hazafelé tartottam, mikor belém kötöttek, és pont a látszólag nyugodt elsétálással értem el azt, hogy lekopjanak (mondjuk volt ez már pár éve). Tipikusan olyan eset volt, hogy ha elfutok, szinte biztos, hogy megvernek, mivel többen voltak, egyébként rövidtávfutásban nem is vagyok jó, és addigra már oda-vissza volt verbális agresszió, részükről több is (azzal kezdődött, hogy meghúzták hátulról az akkor hosszú hajamat, én meg visszaszóltam, amúgy ha szimplán csak beszólnak, nem foglalkozok velük).

sakalbela 2016.01.11. 11:46:26

@nagybalfasz: A leírt szituációban lényegében ugyanúgy a konfliktuskerülő megoldást választottad (valszeg helyesen), az már részletkérdés, hogy nem futva, hanem sétálva távoztál. Nem látom, hogy különösebb vitánk lenne.

Ill. némi adalék még, hogy a futás sokkal könnyebben tanulható műfaj, mint a verekedés. (Mondjuk a testalkat se mindegy: 150kg+gömbkeresztmetszet nem egy ideális futóalkat, de lehet, hogy verekedéshez se a legjobb. Mondjuk a nagydarabokba meg talán ritkábban kötnek bele.)

2016.01.11. 16:35:34

@sakalbela:
Nem részletkérdés, mert a futás növeli annak az esélyét, hogy az agresszor támadni fog, erről beszélek. Az elsétálás egyik félnek sem jár arcvesztéssel, a futás viszont nem csak neked, hanem a támadónak is, ha nem fut utánad.

A futás könnyen tanulható, csak elfelejted, hogy ez a hosszútáv futásra igaz, a rövid távra nem, mert utóbbi inkább izom munka, mint erőnlét. Hiába futok hosszútávon az átlagnál gyorsabban, ha mondjuk 10 méteren utolérnek.

2016.01.11. 16:36:37

@nagybalfasz:
100 métert akartam írni.

gono 2016.02.19. 08:07:39

Na azt mondanám, hogy ez mind szép és jó és működhet egy civilizált környéken, de mifelénk még más világ van. Legalábbis a ma reggeli közlekedési tapasztalataim azt mutatják, hogy jobban jársz ha egyből feltételezed a zsigeri rosszindulatot és felkészülsz a nyílt agresszióra már az első lépésben.