Lobsterizmus 101

Friss kommentek

Mi a közös a békében, a szabadságban és a cigarettáról való leszokásban?

2015. 10. 05.

Hát hogy mindegyik valaminek a nem-csinálása. Ezért nem megy.

Cigaretta

 

Akik dohányoznak, nehezen tudják abbahagyni, mert a nem-dohányzást napi 24 órában kell csinálni. Minden egyes cigi-pillanatban úgy kell dönteni, hogy nem gyújtasz rá és tovább tartani azt a döntést.

Tényleg, igazából kéne egy szó a folyamatos döntés állapotára. Az nem csak egy pillanat, hanem egy folyamat, ami végig erőfeszítéssel jár. A döntés pedig egyszer is fárasztó - ha folyton csinálni kell, az kikészít.  (Lásd: decision fatigue)

A szokások megváltoztatásának tudománya (habituation studies) erre azt a megoldást javasolja, hogy csinálj helyette valami mást. Ilyenkor kezdenek emberek répát rágni, majd mivel a répa undorító, átállnak a folyamatos evésre. Akik nem, azok meg visszaesnek.

oldcamelad630.jpgKép innen

Plusz persze az is játszik, hogy a payoff távoli és megfoghatatlan: egészség.

Egy futónak nem kell magyarázni, hogy miért ne gyújtson rá. Minden napi edzésen érzi az azonnali hatást. De a legtöbben nem használják semmire az egészségüket.

Aki az egészséget simán a betegség hiányának tartja, annak egy soha el nem érkező (mert mindig itt van) payoff ellenében kéne lemondani az azonnali kielégülésről. Az úgy nem pálya.

Mert ugye mire használnánk az egészséget?

Béke

 

Persze, tudom, mindenki békét akar. Hát hogyne.

Kivéve mondjuk keynesiánus közgazdászokat, akik meteorokat meg háborúkat vizionálnak, hogy az majd eltöröl minden tulajdont, de úgy, hogy az senkinek nem a hibája – aka. politikailag jó. Akkor majd mindenkinek mindent elölről kell kezdeni (kivéve ez elitet, akik kirobbantotta a háborút).

Vagy férfiasságtól túlcsorduló, nővel meg munkával alul-ellátott, felheccelt férfiakat.

De előreszaladtam. Szóval elvileg, szóban, mindenki marhára akarja a békét.

De a valóság az, hogy sokan őszintén nem tudják, mit kezdhetnének a békével, és frusztrálja őket a felelősség, ami azzal jár.

Aki nem tud mit kezdeni az életével, annak a háború marha jó lehetőség: lehet tombolni, rombolni, kiadni a frusztrációt (amitől persze még több lesz). Minden atrocitás újabb igazolás további tombolásra – mert ugye a másik oldalon is ilyen élet-utáló vadbarmok tombolnak majd. Olyan igazolt leszel, mint még soha. Akkora igazad lesz, mint egy ház. Emberek halnak majd meg, hát kell ennél jobb ürügy a további tombolásra? Kell ennél jobb ugyemegmondtam azoknak az idegesítő hippiknek, akik nem akartak háborút? Meri még valaki azt mondani, hogy nem kéne háborúzni? Mikor a másik fél állandóan visszaüt?

tabacologo.pngKép innen

Lehet végre fizikai erőfeszítést végezni, futni, vetődni, mint kiskorodban. Erre a hétköznapi életed nem alkalmas. Ott naphosszat punnyadsz és csak olyankor nem ciki mozogni, ha fizetsz érte egy teremben. Különben néz a kirendelt lakótársad, hogy megbolondultál, netán szeretőd van? Na szóval a fizikai szabadság az első lépés.

Aztán ott van az utazás. Kirobbansz a saját, megunt környezetedből, visznek erdőbe, sivatagba, vagy csak a város szélére, ahol még nem voltál és "enélkül soha nem jutnál el". Vagy csak visznek, ők tudják, hová, te meg gondtalanul bámulhatsz ki az ablakon, nem kell vezetni, és lobognak a füleid, mint a kutyának. Csoda, hogy jön az adrenalin?

Lehet hősködni, amire a hétköznapi élet, a béke alkalmatlan. Nem kell pénzt keresni, nem kell gondolkodni. Ételt rendszeresen osztanak, priccset utalnak, ha meg nem jut, a többieknek sem jut, nem vagy egyedül, nem vagy hibáztatható, nincs mit szégyellni.

Bezzeg a valódi életben szégyellni kell, ha olcsó a ruhád, vagy egyenkaját eszel. Elvárják, hogy egyedi legyél – de azt ugyanúgy, mint mások, hogy méretkezzél, hogy ne fogadj el parancsot. Hát ki nem zavarodik ettől össze? Neked egyértelmű parancsok, mindenkire vonatkozó szabályok kellenek.

De aki ezt megkérdőjelezi, az rosszat akar neked. A parancs igenis jó. A parancskövetés pedig nehéz, ergo erősnek kell lenni hozzá. Hát nem?

Mindjárt kiderül, hogy a parancsra vetődés, gyilkolás, halálba menetelés a kurva nehéz. Hogy ahhoz kell a bátorság, nem pedig ahhoz, hogy nemet mondjál rá. Ami kurva nagy szerencse, mert nemet mondani nem mertél volna.

Aki kezd rájönni, hogy az előre kiszabott családosdi meg irodai melósdi igazából egy kurva nagy kibaszás – de ellentmondani nem mer a rendszernek, az felszabadult lelkesedéssel fog fegyvert ragadni háborúban, mert végre van milyen kifogással hátrahagyni a kurva papásmamást, meg az utálatos házastársat. (Pláne, ha munkanélküli, és a jelenlegi nemi táncrend szerint partnerhez sem jut, pedig szeretne.)

Jaj, ne gyertek nekem azzal, hogy ez bátorság.

Persze, belehalhatsz. De aki azt hiszi, hogy az félelmetesebb, mint életed hátralévő 87%-ában rohadni egy karrierben, amiért már egészen biztosan sosem fog csodálni senki, egy családdal, amit azelőtt vettél a nyakadba, hogy végiggondoltad volna, és egy partnerrel, akit ugyanúgy átbasztak, mint téged, (de attól még egymást utáljátok, mert a társadalmat milyen már utálni) – az nem ért semmit. Katonásdit játszani ezerszer jobb. A halálfélelemtől meg úgy érzed, hogy élsz. Te mikor érezted legutóbb úgy, hogy élsz?

Ehhez képest a békét úgy kezeljük, mint a háború hiányát. (Még a szakirodalom is.) Kicsit bután nézünk rá, hogy

oszt jóvan, de most akkor micsináljak? Ki mondja meg? Most akkor rágjak répát?

Mert ha nem tudjuk, mi a faszra kéne használni a békét, ötletünk sincs, hogyan lehetne „megnyerni”, akkor tényleg felesleges. Annál már a parancsra masírozás, a kiadott parancs hamis küldetéstudata, az életcél-pótlék, amit adnak, ezerszer jobb. Még plecsni is van és pontozás. Tisztára, mint egy videójátékban.

soldier.jpg

Kép: Anthon Jackson

Érdekes kérdés, hogy kinek van „befektetése” a békébe. Hát nyilván annak, aki tud élni vele. Tudja használni.

Akinek jól megy, annak elvileg igen (kivéve persze, ha fegyvereket gyárt, vagy hadiipari beszállító, esetleg közbeszerzésen szeretne háborús újjáépítést nyerni – avagy az egész közbeszerzés szektor). Akinek meg komparatíve rosszabb, mint a szomszédjának, és látja, hogy ezen nem nagyon tud fordítani, annak a háború kiváló kifogás arra, hogy miért is nincs neki (és miért kéne lerombolni a szomszédét).

Ahol nincs prosperitás, ott béke sem lesz sokáig. Csak addig a nagylelkűség, míg fel nem adjuk a hitet, hogy „meg tudjuk nyerni” a békét. Ha nem állunk jól, ha a szomszédé zöldebb, akkor hirtelen azt kiáltjuk, hogy megtámadtak, vagy rászavazunk bárkire, aki azt kiáltja helyettünk. Mert érdekünkben áll. Mert felelősség-hárítás.

Szabadság

 

A szabadsággal ugyanez a helyzet.

Ha valaki csak az elnyomás hiányát látja benne, az nem csoda, ha nem tud mit kezdeni vele.

Elég kétes érték, ha nem jár hozzá használati utasítás. Egyáltalán: utasítás. Ha rajtad múlik, élvezed-e, hogy mit szeress és mit akarj elérni (ha akarsz egyáltalán bármit), az kibaszás.

És még nincs is kit hibáztatni. Nincs ofő, akit lehet együtt utálni – de megcsinálni, amit mond. Nincs egyértelmű zsarnok, csak az arctalan, névtelen tömeg, amelyik ítélkezik, ahogy a hülye fején kifér, de persze tagadja. Persze, próbálunk hibáztatni mindenfélét, de hol van az ahhoz, mintha mindenki tudná, hogy a diktátor miatt vagy csóró? Így simán rád fogják, hogy magad miatt vagy csóró. Sehol a megkönnyebbülés.

A szabadságnak addig semmi értelme, míg el sem tudjuk képzelni, mit kezdenénk vele.

Igazából akkor kezdődik a munka. Egyéni, vagy ha az nincs, akkor csoportcélokat kitűzni (bár utóbbi megint csak tévút, bár már az is több, mint a langyosban tengés és napról napra túlélés). Építeni. Fejleszteni és fejlődni. Megtudni és megérteni még többet. És még annál is többet. Merni gondolkodni és merni elengedett kézzel élni.

De ez is olyan, mint a béke. Hogyne, persze, szeretne mindenki szabad lenni. Csak ne kelljen gondolkodni (dönteni), és ne legyen felelősség. Nehéz munka, napról-napra tengődés, kemény megaláztatás, minden jöhet, csak a többieknek is legyen az. Csak gondolkodás, döntés és felelősség ne.

Mindjárt ide is jön pár iskolában-még-okosnak-számítottam komment valami olyasmiről, ami már iskolában eszébe jutott mindenkinek, csak a jóeszű gyerek sosem lépett tovább. Minden gondolkodását lezárta rég és ugyanazokat böfögi vissza. Hogy

demilenne, ha nem nyomának el? Nem engem, hanem a többieket. A rosszakat, tudod, akikről a tévében hallani. Nem engem, én ugyan nem tennék olyat, csak ha biztos lennék benne, hogy megúsznám. Dehát mások is.

Minek ennek még élet a hátralévő időre? És szerintetek mivel fogja töltetni, ha megismeréssel már nem? Hiszen minden olyan dologra van már véleménye, amiről tud. Minden rés be van már tömve valami hangos lózunggal. Kétségnek helye nincs, azok gyengék. Ő, aki nem mer gondolkodni, nem mer dönteni, aki parancsért kiált, na, ő az erős.

Vagyis "ők". Ő ugyanis sosincs egyedül. Mindig csoportban gondol magára, mert anélkül nem csak gondolata, identitása se lenne.

 Akkor nézzük meg, hogy kinek van „befektetése” a szabadságba. Hát nyilván annak, aki tud élni vele. Tudja használni.

Akinek jól megy, annak elvileg igen. Akinek van kedve gondolkodni, és örömmel veszi, hogy végre nem azzal kell tölteni az életét, hogy az éppen aktuális hülye szabályra reagál, az éppen aktuális, államilag elrendelt mégeztiskibírjuk szívást teljesíti, vagy az társadalmi vinnyogókórusra reagál.

Akinek meg nincs kedve gondolkodni, vagy csak komparatíve rosszabb, mint a szomszédjának, és látja, hogy ezen nem nagyon tud fordítani, annak a háború és az elnyomás is kiváló kifogás arra, hogy miért is nincs neki. Aki nem akar magával mit kezdeni, vagy ráment egy kényszerpályára (karrier, párkapcsolat, jelzálog-hitel), amiből nem tud vagy nem mer szabadulni, az keresi majd a diktátort, aki törvényben megszabadítja a felelősségétől.

 

De mégis mire kéne használni a szabadságot?

 

Mit csinálj, ha épp nem az elnyomást próbálod túlélni?

Hol töltsd az idődet, ha nem a sorban az élelmiszerjegyért? Minek higgyél, ha nem a tévének? Mit olvasnál este otthon, ha nem azon cidriznél, hogy jön-e érted valaki, vagy hogy lesz-e holnap munkád? Mi legyen a foglalkozásod, ha nem mondja meg a párt? Ki biztosítja, hogy eleget keress? Hogy többet, mint a sógorod?

Áh, ilyen szabadság-izét csak a gyengék akarnak, akik félnek az elnyomástól…

Elnyomott országok lakossága gyakran szenved a krónikus ambíciótlanság állapotában. Hozzá vannak szokva, hogy napról napra élnek, hogy csak egy dolgot tehetnek az életükkel, és csak azt remélik, hogy aznap se jön értük fekete autó, vagy veszítik el a munkájukat, mert valaki megvádolta őket hazafiatlansággal.

Közös jellemző, hogy nem remélnek javulást, hanem csak kvázi imádkoznak, hogy ne romoljon a helyzet.

Csak azért nem érzik kínosnak, mert mindnyájan olyanok. Ez egyfajta depresszió: minek csináljak bármit is, ha úgysem lesz tőle jobb? Tanult tehetetlenség, amit ösztönösen fejlesztenek ki diktatúrák.

A tanult tehetetlenség az az állapot, amikor megtanítják neked (a körülmények), hogy hiába erőlködsz, úgysem lesz semmi hatása. A tankönyvi példa Martin Seligman (Seligman-Maier) kutya-kísérlete, amiben kutyákat egy kétfelé osztott dobozba tették, ahol simán át tudtak ugrani a doboz másik felébe.

cnx_psych_14_04_helpless.jpg

Ha a padló enyhén megrázta a kutyát, az át tudott ugrani a másik oldalra, ahol elmúlt a kellemetlenség. A kutyák persze pillanatok alatt megtanulták, hogy ha ráz a padló, akkor a kurva anyját, és át kell ugrani. Velük ugyan nem lehetett kibaszni.

Kivéve azokat a kutyákat, ahol a padló másik fele is rázott. Ők ugyanolyan gyorsan megtanulták, hogy mindegy, hogy ugranak-e, úgysem lesz jobb a helyzetük. És egy idő után, ha rázott a padló, már meg sem próbáltak átugrani a másik oldalra, úgyis ráz az is. (Response-outcome independence) Csak nyüszítettek. Velük tehát ki lehetett baszni.

Na, ezt tanulod el piszkos gyorsan, ha egy diktatúrában vered magad. Hogy jobb nem lesz tőle, talán csak rosszabb. (Meg hogy még a többi kutya is megtámad, ha próbálkozol.)

Sőt, ami még rosszabb, ezt a szokást nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudták később levetkőzni. Az ebbe a csoportba tartozó kutyák depressziósak lettek, többé nem is próbálkoztak, és korán elpusztultak.

konnikova-learned-helplessness-1200.jpgKép New Yorker

Egy egész ország is lehet depressziós.

Jön-megy, dolgozik, látszólag mozgásban van, de ha bármi történik vele, nem tesz ellene semmit. Csak nyüszít. Méltatlankodik. (De csak ha nem bosszant fel vele valakit.) Lefelé rúg, felfelé nyal. Oldalra nem néz. Azok csak konkurencia a segghez, amit egyedül szeretne nyalni. Ha a szomszédot elviszi a fekete autó, vagy elveszíti a munkáját, hamar talál egy okot, hogy miért is érdemelte ki a szomszéd. És ezzel megnyugszik. Úgy-ahogy.

Amit nem csinál: nem tervez. Nem irányít. Nincsenek ambíciói.

És ezek nem nőnek ki aznap, amikor kihirdetik az új alkotmányt.

Ez nem csak egyéni szokás, hanem társadalmi szokás is. Egy csomó hétköznapi viselkedés, gondolatmenet, önigazoló nyavalygás szolgálja és magyarázza ezt a tanult tehetetlenséget. A társadalmi szokások még az egyéni szokásoknál is ragadósabbak, mert millió, váratlan helyről élveznek támogatást. (Ezek a hétköznapi csicskaságok, erről majd később.)

 

Valaminek a hiánya elég nehézkes életcél. De mégis mire kéne használni az egészséget/békét/szabadságot?

Posted by Quadrille Lobster on Monday, October 5, 2015

 

 

 

33 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr947893998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

_Epikurosz_ 2015.10.05. 17:08:40

Első!! :D Komolyabbra fordítva: szerintem Te most beletrafáltál valamibe. Főleg az össznépi tanult tehetetlenséggel. Viszont arról hogy lehetne leszokni?

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2015.10.05. 20:42:28

off, de szerintem senki nem akar "békét". Mindenki _győzni_ akar, ami utólag már ugyanúgy néz ki.
Csak bevallani cinkes, mert ugye a nyomás, hogy "legyél békeszerető".

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2015.10.05. 22:01:58

@peetmaster: Ez egyrészt kiváló meglátás.

Másrészt azért szerintem akkor akar valaki igazán békét, ha tud magával kezdeni valami hasznosat. Ha csak kéznél tartott fegyverrel figyelik egymást, de nem lőnek, az nem béke.

Ha már hazamentek és azon kísérleteznek, hogyan lehet a legszimmetrikusabb sötőtököt termeszteni, vagy a leggyorsabb traktort akarják megépíteni az idei traktorbajnokságra, akkor lesz itt béke.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2015.10.05. 22:03:32

@_Epikurosz_: Akkor te nagyon élvezni fogod a Hétköznapi csicskaságok-ra keresztelt ciklusomat :)

2015.10.05. 23:50:35

@Quadrille Lobster: Az entrópia egy adott zárt rendszer (gép, emberi szervezet, kultúra, társadalom, bármi) szervezetlenségének, rendezetlenségi fokának mértéke, ami energiaközlés nélkül folyamatosan növekszik, szükségképp és spontán módon a valószínűségtől a bizonyosság, a különbözőségtől az azonosság, a rendezettségtől a káosz felé. A gibbsi előrejelzést a társadalomra vonatkoztatva elénk tárul a kultúra "hőhalálának" látomása. Amennyiben a rendszerrel nem közlünk külön energiát, a maguktól végbemenő folyamatok nyomán a szervezet különálló és önmagukban jelentés nélküli jelekké hullik szét.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2015.10.06. 09:00:06

@Quadrille Lobster:

"Ha csak kéznél tartott fegyverrel figyelik egymást, de nem lőnek, az nem béke."

ó igen, ez is egy nagyon fontos észrevétel.

nemsissi 2015.10.06. 10:56:44

Szabad akkor lehet valaki, ha nem akar hatalmat mások felett (és kevésbé akkor, ha mások nem próbálnak meg felette több-kevesebb sikerrel hatalmat gyakorolni)

- ez pedig a többségnek elképzelhetetlen/értelmezhetetlen, mert önmagát csak másokon gyakorolt hatalma / mások rajta gyakorolt hatalma fényében tudja definiálni.

Víz Ivó 2015.10.06. 10:57:43

@Quadrille Lobster:

Ez a poszt (ami benne írva vagyon) tökéletesen fedi az én elképzelésemet is ezekről a fontos kérdésekről.

Politikai elemzésnek/előrejelzésnek is HÁTBORZONGATÓAN reális...még akkor is, ha amúgy kerülted a leginkább direkt utalásokat. De a finom utalások miatt sem sejtelmes, hanem inkább "általános" (általánosságban/rendszersemlegesen IS igaz) értelemben is helytálló a szöveg.

A @peetmaster: által is kiemelt mondat pedig csak egy szép kis pont a békét a békességtől elválasztó jellegzetességeket taglaló mondataid végére.
Találóan foglalja össze a blogban kifejtett gondolataidat. Frappáns. Tetszik. ....ide is másolom mégegyszer, hogy benne legyen az én kommentemben is :-)

"....Ha csak kéznél tartott fegyverrel figyelik egymást, de nem lőnek, az nem béke..."

@keroll: Amit itt kifejtettél, az még hiányzott a fenti esszéből. Telitalálat!!!!

Víz Ivó 2015.10.06. 11:23:29

@nemsissi:

Ez biztos? :-(

Túl "jól hangzik" ahhoz, hogy ne legyen valóság alapja....de talán épp a szabadság individuális értelmezésének ezen eszenciája (mármint, amit Te írtál) rejt magában némi reményt is: Ugyanis a másik felett gyakorolt hatalom FÁRASZTÓ. Odafigyelést, résenlevést, "kordában tartott paranoiát" követel a biológiailag lustának teremtődött egyénektől....meg intelligenciát is....meg másokra figyelést, mások fejével gondolkodni próbálást....rendszer szerű világkép "előállítását", stb-ket.... azért azt kevesekből nézem csak ki..... :-(

Marad a tömegek szabadságértelmezése: Szabadság az, amikor nem gyakorol hatalmat rajtam vki más. (ezt sajnos úgy a legkönnyebb elérni, hogy a ténylegesen a felettünk hatalmat gyakorlóról "kijelentjük" hogy "...Jééé!!!! Ez pont azt akarja, amit én!!!!! És milyen jól megfogalmazta, világképbe/rendszerbe illesztette helyettem!!!.."

Illetve: "...milyen jó a hatalom részeseként másokat is arra bírni, amit én is akarok!...tiszta szerencse, hogy én is pont olyan normális vagyok, mint a jelenlegi hatalom....milyen jó, hogy nem nekem kell "fenntartani a rendszert", farigcsálni a szabályokat, fazonraigazítani az elméleteket, jogszabályokat, ideológiai alapokat (amiket amúgy sem értek)!!!!..."

Tehát: A végére oda jutottam, amit Lobster már bővebben is kifejtett a posztban... :-)

Rémes Krémes 2015.10.06. 12:57:58

Ha azt nézzük, hogy nemrég sikerült kilábalnom abból a depresszió-közeli állapotból, amelyet annak végiggondolása okozott, hogy egy nyomorék irodában fogom leélni az életem és az időm nagy részét, akkor azt tudom mondani, hogy igen, végülis megérte ez a sokk is, mert ezt át tudom konvertálni egyfajta ösztönző erővé, amely többek között segít abban is, hogy mehessek előre.

Másfelől viszont szerintem borzasztó végiggondolni, hogy mennyi pluszenergiát kell beleforgatni abba, csakhogy bárki is megpedzgethesse vagy felvethesse, hogy nem akar úgy élni, mint a többség. Ilyenkor valahogy mindenki feljogosítva érzi magát, hogy ítélkezzen, beleszóljon, megvonjon vagy büntessen.

Szerintem ez a legnehezebb. Megtanulni leszarni.

Az a baj, hogyha belekerülsz valamibe, kikeveredni még mindig nehezebb, mint alapból részt se venni benne. Ejj, de másképp csinálnék már dolgokat, ha nem nyelem be a maszlagot basszus... :D

ricardo 2015.10.06. 13:55:36

(A cigarettázáshoz. Hosszú éveken át dohányoztam, a végén már napi doboz cigaretta volt az alap. Aztán leszoktam. Méghozzá egyik napról a másikra. Nem vicc, szó szerint. Nagyon könnyen ment (nota bene a fizikai függőség a nikotinnál gyakorlatilag egy nap alatt megszűnik). Három hét múlva már csak azért tudtam, hogy dohányoztam, mert ilyenkor az ember még dicsekszik az ismerőseinek, hogy képzeljétek, három hete nem gyújtottam rá. Máskülönben már rég elfelejtette. Aztán másfél hónap múlva már dicsekedni is elfelejtettem. Amit mondani akarok: az embereket előre stresszelik, hogy leszokni milyen nehéz, mekkora elszántság kell hozzá, el fognak hízni meg egyébként sem fog menni. Pedig alapvetően tök sima ügy, amivel nem kell megvárni a telet meg a jövő karácsonyt.)

nemsissi 2015.10.06. 16:05:42

@Víz Ivó: szerintem pont ez a csapda és emiatt vesztegetünk el éveket és életeket, hogy azt hisszük, a szabadságunkat a mások által gyakorolt kontroll veszélyezteti.

Holott pont az annulálja, hogy mi akarunk kontrollt mások és/vagy adott történések felett.

-amikor rájövünk, hogy csak saját magunkkal szemben van valódi hatalmunk, ott kezdődik a szabadság

Hitetlen · http://hitetlen.blog.hu/ 2015.10.06. 19:45:29

„a legtöbben nem használják semmire az egészségüket.”
Ez nagyon jó.

Ezzel viszont már nem értek egyet „Aki nem tud mit kezdeni az életével (...)” annak egy válsághelyzet jó lehetőség, mert ad egy pontos és a többiek szemében, nemes célt. Nem kell neki gondolkodni, nem neki kell kitalálni, hogy mitől lesz ő a hős, hanem pontosan meg van határozva: gyilkolj le minél többet az ellenfélből és akkor vagy fasza gyerek.
Pontosan „Tisztára, mint egy videójátékban.” Ugyanaz a mechanizmus. Miért kellene másmilyen legyen? A videójáték is ugyanazért működik.

Az egész ország depressziós dologgal viszont sem nálad, sem máshol nem fogok egyetérteni. Hülyeség egy pár egyeden (főleg nem emberi egyeden) végrehajtott kísérletből általánosítani társadalmi szintre. Csoportban másképp működünk, mint egyedül. És a körülmények pedig nem tudatosan akarnak kibaszni veled, hanem azok a te körülményeid, és úgy adaptálódsz hozzájuk, ahogy tudsz. Nem fejjel kell menni a falnak, tudva előre, hogy az fájni fog és a fal nem mozdul egy millimétert sem ha nekimész, hanem vagy a falat kell lebontani, vagy más megoldást kell találni, mint a fejjel a falnak menést.

+
Mindig jobban megéri megvárni, míg a szomszéd kifejleszti a szimmetrikus sütőtököt és elvenni tőle, mint békében élni és dolgozni.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2015.10.06. 19:46:56

@Rémes Krémes: Ez de jó téma! Hogyan csinálnék másképp dolgokat (és miért nem biztos, hogy sikerülne:))

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2015.10.06. 19:49:58

@keroll: Társadalmi entrópia elmélet, de ez hogy jön most ide? Komoly kérdés.

Hitetlen · http://hitetlen.blog.hu/ 2015.10.06. 19:51:16

A leszokásról meg annyit, hogy nekem ez számít már-már babonának, hogy az emberek úgy viselkednek, mintha az akaraterő valami varázslatos dolog lenne. Nem az. Mindenkinek megvan, hogy mennyi van, és eléggé biológiailag determinált, ezért nemhogy az önuralmat, de a többit is amit említesz, az önállóságot a függetlenséget, a szabad gondolkodást stb. is erősen korlátozza, mert nagyon sok esetben kizárólag az egyén önuralmán múlik egy dolog kimenete (elvegyem azt a szép szimmetrikus sütőtököt, ha nem látja senki?).
Mindenki annyira tud uralkodni magán, amennyire tud, és amennyire befolyásolható a törvény/isten megbüntett-el. Nem gondolom, hogy ezen meg kellene lepődni, vagy bármennyire is azt elvárni, hogy mindenki (vagy akár a többség) átlagon felül teljesítsen ebben a kérdésben.
A legtöbb diéta is ezen bukik el. Az embereknek nincs annyi önuralma, mint amennyi szükséges lenne. Ezért nem értek egyet azzal sem, (bár rohadt jól hangzik) hogy „saját magunkkal szemben van valódi hatalmunk”. Nincs még az se.
Sőt egyel tovább is mehetnék, és mondhatnám, hogy nincs olyan sem, hogy „én”, de ez már kicsit off lenne.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2015.10.06. 19:51:46

@Hitetlen: Ijesztő, amit írsz.

Nem depresszió, hanem annak az egyik tünete: inaktivitás, tanult tehetetlenség, motivációhiány, ambíciótlanság.

Hitetlen · http://hitetlen.blog.hu/ 2015.10.06. 19:55:05

@ricardo: Hasonló tapasztalatom van nekem is. Ha valami fontos kérdésben kel döntsek, mindig van egy határozott pont (a legtöbbször még emlékszem is rá), amikor eldöntöm, és utána bármi történik is nem lépek vissza. Én nem dohányoztam évekig, de amikor abbahagytam, akkor is így volt. Eldöntöttem, hogy mostantól nem és azóta semmi.
De lehet, hogy mi vagyunk a kivételek.

Hitetlen · http://hitetlen.blog.hu/ 2015.10.06. 20:01:24

@Quadrille Lobster: Miért gondolod azt, hogy az emberek alaptermészete az önállóan kitalált motiváció és az ambíció, és, hogy a társadalom ezt valahogy elrontja? Miért nem fordítva van? Az alap a tehetetlenség és ez ellen védekezve tömörülünk csoportokba, hogy megvédjük magunkat a környezettől, amivel szemben tényleg eléggé tehetetlenek vagyunk, de amiből következnek bizonyos szabályok.
Én inkább az erős önálló motivációt tartom kivételnek és az átlagtól eltérőnek.

Rémes Krémes 2015.10.06. 20:11:05

@Quadrille Lobster: Ja :) Vagy hogy a jól ismert "nem-akarok-olyan-lenni-mint" az igazi motiváció-e, vagy tulajdonképpen csak menekülés.. :)

Rémes Krémes 2015.10.06. 20:14:25

@Hitetlen: Sőt egyel tovább is mehetnék, és mondhatnám, hogy nincs olyan sem, hogy „én”, de ez már kicsit off lenne.

Kifejted kicsit?
Tényleg érdekel. :)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2015.10.06. 20:28:57

@Rémes Krémes: Engem meg nagyon nem érdekel, a kolléga eddigi munkásságának ismeretében. Gyakorlatilag felépített egy komplett anti-erkölcsöt, kollektivista retorikával. Nem nagy kunszt, ovi óta mindenhol ezt tanítják:)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2015.10.06. 20:30:17

@Hitetlen: Na, akkor most van akaraterő, vagy nincs. Dönts el végre. Vagy csak akkor nem gyújtasz rá, ha büntetés jár érte és a kollektív akarat vezéreli kis kezedet?

ricardo 2015.10.06. 21:05:40

@Hitetlen: Egyik napról a másikra szoktam le a dohányzásról, de én ezt nem feltétlenül a rendkívüli akaraterőmnek tulajdonítom, vagy épp a roppant elszántságomnak. Sokkal inkább: könnyebb volt, mint vártam. A dohányosok nagy többsége szeretne leszokni, csak ezt eleve úgy képzelik el, mint valamiféle hosszú, szenvedéssel teli folyamatot, ami tán nem is jár sikerrel. Amihez elvonó kúra kell meg csoportterápia. Miközben csak simán nem kell rágyújtani, semmi kunszt, az ember simán megállja, ennyi. Röviden: sok dohányos azért halogatja a leszokást, mert úgy képzeli mintha legalábbis a hernyóról kellene lejönnie, és most nincs ideje befeküdni a klinikára.

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2015.10.06. 23:54:58

@Rémes Krémes: hozzád hasonlóan én is annak idején elhittem a kamut. Hát jó idő volt mire felszámoltam a mentális szart, most vagyok azon hogy új életet építsek fel. De már ez is sokkal élvezetesebb és izgalmasabb, mint bármi korábban.

Hitetlen · http://hitetlen.blog.hu/ 2015.10.07. 08:31:56

@Quadrille Lobster: „akkor most van akaraterő, vagy nincs.”
Van és mindenkinek megvan, hogy kinek mennyi van belőle. Egyéni adottságoktól függ, mint sok más (pl. intelligencia). Nem végtelen és nem is igen fejleszthető. A kitartás és az erős akarat kivétel, mint a magas intelligencia, ezért nincs értelme azt elvárni, hogy mindenki átlag feletti legyen ebben (is).

Rémes Krémes 2015.10.07. 09:44:27

@Welcome_To_Reality: Király vagy! :) Hogy sikerült? Volt rá valami spec technikád?
Vagy pont az a lényege, hogy ne agyalj, csak láss neki? :D

keroll (törölt) 2015.10.07. 14:02:36

@Quadrille Lobster: Akceptálom a jelzést, hogy a blogodon elkövetett ámokfutásom ellenére komolyan érdekel a véleményem.
A posztod olvasása közben apokaliptikus vízióm támadt egy olyan világról, ahol minden téveszmét, mellébeszélést és illúziót félrerúgva, döntéseinket, életünk eseményeinek minősítését valóban és következetesen csak annak a nyers egyszerűségében tökéletes fogalompárnak a használatával végeznénk, ami szerint "amúgy" egyébként, lájtosan is működünk.
Nyereség-veszteség.
Lenne értelme ezek után szabadságról, békéről egyéb huncutságokról elmélkedni? Vagy csak úgy szimplán beszélgetni, habosítani, tupírozni a semmit? Az az energia, ami az entrópiába omlani igyekvő rendszert megóvja a káosztól, estünkben nem más, mint az emberi szocializáció kényszere. Ami önmagában is egy nagy szar és a semminél is éppcsak egy fokkal jobb. Ennek a törvénynek a szövedéke(ami mindig fölfeslik valahol, és amiből éppen most te is lelkesen húzgálod a szálakat kifelé)között tengetjük a tyúkszaros életünket. Én szeretem azt, amit te csinálsz(komolyan), de ha nagyon őszinte akarsz lenni magaddal, akkor beláthatod, hogy ez sem több, mint az idő strukturálása. Tudod a "mit mondjunk a helló után"-i állapot. Hát ez lett volna a mai agymenésem a "termodinamika-tőzsdepszichológia-József Attila-Erick Berne"-i quadrille menüett haláltáncának ütemére.

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2015.10.07. 16:45:54

@Rémes Krémes: Napi 12-szer kecskegyökérteát fogyasztottam Mekka felé fordulva, miután reggelente hanta-manta jógával kezdtem 432 km frissítő futás után.

Na jó, nem igazán volt technikám :) A kényszer vitt rá, hogy folyamatosan figyeljem hogy mik a szükségleteim és a környezetem elvárásai, melyek jogosak utóbbiak közül, magamtól meg mit várok el. Ugyanis elég feszkóban éltem a megfelelési vágy miatt, aztán egyszer csak észrevettem hogy nem haladok sehová, nem élvezem amit csinálok, és igazából senki nem várja azt tőlem amit mond. Nem mondom, nagy munka volt már csak erre is rájönni, és nem tekintem most sem befejezettnek az önreflexió folyamatát.

Viszont annál többet fejlődtem személyiségben, kicsit úgy is érzem hogy így kellett volna elkezdenem az életem, meg valahol dühös is vagyok a környezetemre hogy lusta volt még csak idáig is eljutni, ehelyett nekem kellett ezt mindet végigcsinálni, de önálló döntéshozatalban még az átlag alatt is álltam - nyilván senkinek nem is állt érdekében, hogy ez megváltozzon.

Egyelőre még nem tudtam teljesen saját lábra állni, de legalább elkezdtem élvezni az életet valamennyire mostmár, és mivel növesztettem saját véleményt, mások is jobban elkezdtek tisztelni. Az hogy teljesen a magam ura legyek még évek kérdése (szakmailag, anyagilag, egzisztenciálisan), de legalább haladok a magam által kijelölt úton. Amin eredetileg is el kellett volna indulnom.

keroll (törölt) 2015.10.11. 16:56:56

@Welcome_To_Reality: :)) ez jó

További lendületet adhattál volna a self-help projektednek egy szolid fokhagymás beöntés alkalmazásával a lenyugvó nap fényénél, Mikulás jelmezben (by Jakess) a dnyeperi partizánok indulóját dúdolgatva csöndesen.

Új élet...? Nekem néha még ez az egy is sok.
De neked azért sok sikert kívánok a személyiségfejlődésed további szarba szökkenéséhez!

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2015.10.11. 17:54:17

@keroll: Napnyugtakor még uborkahéjas körömtömítést sem szabad csinálni, ugyanis totál elbassza a csít.

"De neked azért sok sikert kívánok a személyiségfejlődésed további szarba szökkenéséhez!"

Micsoda kedves kongratuláció, csak viszonozni lehet! :))

keroll (törölt) 2015.10.11. 19:43:36

@Welcome_To_Reality: 内家拳 太極拳 外丹 mondotta Lin-csi.

Tegnap megnéztem a Mentőakciót, amelyből megtudhatjuk, hogy az emberi szar segítségével lehet kolonizálni a Marsot. Végül is elképzelhető, hogy ezt a magasztos gondolatot kiterjeszthetjük az egész Univerzumra, amit idáig helytelenülaz emberi szürkeállomány segítségével próbáltak tudósaink emberléptékűre formálni. Sikertelenül.

Ilyen megközelítésből a szarba szökkenésnél magasztosabbat nem is kívánhatnánk egymásnak.:)