Lobsterizmus 101

Friss kommentek

  • Olasz Bazsa: Jó. A közvetlen környezetemben négy kisgyerekes család van, akiket napi szinten látok élni, tologatják előttem a babakocsit, vagy már nem mert nagyo... (2017.05.26. 21:32) Az Anyaság nevű Életjátszma - Avagy az Áldozatok Áldozatainak Áldozatai
  • Olasz Bazsa: Van szexmegvonás. Ha nem kapja meg az ember az együttlétet a másiktól, holott igényelné azt, az bizony meg van vonva. FÜGGETLENÜL attól, hogy a mási... (2017.04.24. 09:50) Nincs olyan, hogy szexmegvonás
  • Untermensch4: @szűretlenszűz: Nehéz elmagyarázni mert játékelméletileg "pozitív összegű", azt meg trollisztánban sokan nem értik hogy miféle játék ahol akár senki... (2017.04.01. 08:23) Felejtsd el az önmegvalósítást - Előbb tanuld meg helyén kezelni a melódat
  • Almandin: @Cathreen M.: Nem kell szerintem se bűntudatot érezni, ha valaki nem szereti a szüleit. Egyrészt annak többnyire nyomós oka van, másrészt az érzelme... (2017.03.30. 02:08) Kitagadott szülők
  • Untermensch4: @kegmájer: Ha a szövegértési problémáinkat nem vesszük figyelembe, azért nem volt ez olyan rossz. :) (2017.02.27. 21:27) Szülő < Felnőtt
  • Untermensch4: @Molinaseca: Melyik egyház? Csak mert vallási gyökérségre is van igen sok példa. (2017.02.13. 08:09) Kiút a gonoszságból 3 lépésben

13 lecke nem monogám párkapcsolatokból

2015. 05. 25.

A poliamória egy olyan kapcsolati forma, ahol több, mint két ember szerelmes egymásba. Itt írtam róla, ha nem hallottatok még róla, akkor előbb ezt olvassátok el.

Ezek az emberek vagy együtt élnek, vagy nem, vagy egyszerre szexelnek vagy nem, vagy mindenki mindenkivel vagy nem, ezt mind el kell dönteni, ebben mind meg kell egyezni - és ez mind változhat, ha az igények változnak. 

Ez rengeteg egyedi döntést és egyeztetést kíván meg. Szemben a one-size-fit-all track-kel, amire az egész párkapcsolat-iparág, marketing és politikai indoktrináció épül, a poliamória egy nagy sor egyéni  felismerésen alapszik. A kapcsolat tagjai nem kifelé néznek megerősítésért és előírásokért. Nem a Nagykönyv mondja meg, hogy hogyan kellene együttélni, kinek mi a kötelessége és cserébe mit várhat el, ki mit engedhet meg a kapcsolatban (és az ágyban) hogy azért még tiszteletreméltó házastársként parádézhasson a nyilvánosság előtt. Hanem rajtuk múlik, és ők döntik el.

8796737_orig.jpeg

Éppen ezért egy csomó ön-ismeretet és  elsőrendű kommunikációt követel meg, Nem működik robotpilótán, mint a hagyományos, monogám kapcsolatok. Persze vannak, amikor azok sem működnek.

Hadd kezdjem ott,ahol már mindenki járt:

Ha egy kapcsolat elkezd hűlni, a monogám (felülvizsgalatlan) párkapcsolati paradigma szerint a jógyerek elkezdi sujkolni magának, hogy ez az élet, ez a szerelem, ilyen az élet, le kell szoknom az akarásról. Magyarán megpróbálja elnyomni magában az elemi, emberi ösztöneit, amik folyamatos változásra, javulásra serkentik és erőltetni a stagnálást. Ha a karrierjében tenné ezt, akkor hülyének néznénk. Mondjuk csődbe vinné a cégét vagy beleegyezne, hogy lefokozzák karbantartóvá. De ha eltűri, hogy a partnere csendben unja, ha elnyomja a dolgok jobbá tételére irányuló vágyát, a világban élő többi ember iránti érdeklődését, akkor megint kipipáljuk, hogy még egy hőst követelt meg az Élet. Kár érte, jó ember volt, de mindenkivel ez lesz egy idő után.

Ezt úgy mondják, hogy megpróbálod "megmenteni a kapcsolatot". Átprogramozni magadat, hogy te igazából szereted azt az embert, akit hibáztatsz az önelnyomásodért. Átdefiniálni a szeretetet, hogy lefedje azt az ambivalens érzést, amit egy idő után érzel. Ami színtiszta, gyerekes önsajnálat és utálat, helyenként átszőve bűntudattal. Mert mégiscsak illene szeretni, hiszen mindent helyesen csinált.

A Nagykönyv szerint. Ami ha le lenne írva, sikítanátok, hogy nahát ezt nem.

Azt is mind tudjátok, hogy egy párkapcsolatban mennyi sunyiságot és aljasságot meg rosszindulatot el lehet fedni azzal, hogy "dehát mindent a helyesen (értsd: a Nagykönyv szerint) csinálok". Nevelem a gyerekeidet, hozom haza a pénzt, nem dugok mással, pedig szeretnék, szenvedek annyit, amennyi elő van írva, még túl is teljesítek. Ezért a szenvedésért pedig elvárom, hogy te is szenvedj, legalább annyit, és hogy te is lemondj. Mert ez a szerelem. Ez az élet.

Mondom én, ha le lenne írva, felsírnátok és tiltakoznátok.

(A poliamória nem megunt partnerekről szól, azért használtam ezt a példát, hogy érzékeltessem.)

Na, ha valahol ilyen sokan vergődnek ugyanabban a problémában, akkor nyilvánvaló, hogy ez csak a tünet. Ha ez lenne a valós ok,  már rájöttetek volna a megoldásra. Szóval hadd segítsek:

  • Gondold végig, hogy mit akarsz
  • Tanuld meg kommunikálni
  • És tanuld meg elhinni, amikor a másik mond neked valamit.

 

Poliamória

 

Most azért ezt használom példának, mert ez a legsokfélébb kapcsolati forma. Sem a szereplők száma, se neme, se szexuális orientációja nincs kőbe vésve. Se az, hogy együtt élnek-e, se az, hogy együtt alszanak-e, se az hogy mindenki mindenkivel csinálja-e.

A poliamória a párkapcsolatban olyan, mint az orgia a szexben: az egész tevékenység dekonstrukcióját kívánja meg, amiből aztán újra összerakod, mi neked a fontos és mit hagysz inkább ki. És lehet, hogy utána úgy döntesz, hogy ez neked nem kell, de jobban fogod tudni, hogy akkor mégis mi kell és miért.

A poliamóriában senki nem engedheti meg magának, hogy ne tudja, pontosan mit akar és mit vár el - mert akkor úgy fogja érezni, hogy beleerőszakolták valamibe.

Iszonyú fontos továbbá a kommunikáció és a belátás. Kölcsönös kommunikáció és kölcsönös belátás. És kölcsönös tolerancia és rugalmasság.

Engedményeket tenni és nyitottnak lenni amúgy kétfős kapcsolatban is kell, csak olyankor senki nem értékeli.

polyamory.jpg

Naszóval néhány dolog, amit eltanulhatnál azoktól, akik maguk alakítják a magánéletüket.

 

1) Mi a szerelem?

 

Az egyik alap kérdés, amit tisztáznod kell, hogy mégis pontosan mi az, amit érzel. A monogámia kényelmesen összemossa a birtoklási vágyat, a házassággal járó jogi elkötelezettséget, a társadalmi elvárásoknak való megfelelésből fakadó megkönnyebbülést, a szexuális vonzalmat, néha még a barátságot is belekeveri.

Ha a szexuális vágy nem esik egybe a szeretettel vagy a tisztelettel, máris összezavarodunk és pszichoblogokon olvasgatjuk, hogy igen, mások is így éreznek, jajdejó, hogy kimondták. Aztán erőltetjük tovább.

Egy poli kapcsolatban alap, hogy ennél komplexebb az érzés.

Van-e különbség szeretet és szeretet között? Az egyikben azt akarom, hogy boldog legyen, a másikban meg hogy velem legyen. De ha a kettő konfliktusba kerül, melyik definíció fontosabb?

Egy poli kapcsolat a szerelemnek azon a formáján alapul (compersion), amikor szeretnéd a másikat boldognak látni. Akkor is, ha épp mással az. És ha valaki így szeret téged, azt jobban meg kell becsülni, mintha csak akkor örülne a boldogságodnak, ha vele vagy boldog.

Mégis, mit mond az rólad, ha csak addig fontos neked a partnered boldogsága, amíg az neked előnyökkel jár? Ha a birtoklást szemrebbenés nélkül összemosod a szeretettel? És még büszke is vagy rá? Tudom én, hogy a társadalmi norma neked ad igazat, de számtalanszor megbeszéltük már, hogy a társadalom nem neked akar jót.

 

2) Mi a féltékenység?

 

A szerelem mindig kizárólagossággal jár?

Sokan tapasztalták már meg, hogy lehet több emberbe egyszerre szerelmesnek lenni. De ahelyett, hogy tudomásul vennék az érzést, inkább hülyének nézték saját magukat. Mert ha a társadalom azt mondja, hogy olyan nincs, akkor nem is érzed, ugyebár.

Még csak nem is ritkaság. Tanulmányok olyan félmillióra teszik a poli háztartások számát az USA-ban, és ezek csak azok, akik már végiggondolták és léptek is. (És nem, nem a mormon háremekről meg szektákról van szó, lehet lenyugodni.)

Igazából az a lelkitárs-koncepció ijesztő, amit kialakítottunk.

Valaki, aki testi, lelki, anyagi igényeidet kielégíti, anyás és apád, szeretőd és csicskád, tulajdonod és tulajdonosod egyben - és ez mind tökéletesen működik. Hát hogyne.

Nem tudom nem a lányregényeket hibáztatni, amik - nem lévén elég bátrak, hogy az élethosszig tartó (érdek)házasság koncepcióját megkérdőjelezzék - elkezdték rávetíteni a férjekre a világ összes funkcióját. Hozzá kell ugyan mennem, de pont szerelmes is vagyok bele. És ezzel csak tovább szűkítették a ketrecet, ahelyett hogy elutasították volna.

Amíg világos volt, hogy a házasság egy jogi-pénzügyi tranzakció, a szerelem meg tökmindegy, addig nem volt félreértés. Most, hogy a jogi és pénzügyi tranzakción kívül még szerelmet meg isteni szexet is várunk tőle, mindenki egyre jobban szenved, hogy nincs tökéletes partner. Nahát.

 

Ez a TED videó úgy általában a hűtlenségről szól, hagyományos, monogám párkacsolatokesetében. A konklúzió érdekes: A félrelépésből tanulni is lehet. Magardól, a partneredről, a kapcsolatotokról. Jó alkalom arra, hogy új kapcsolatot kezdjél - ugyanazzal - ha még megéri mindkettőtök szerint.

Addig már eljutottunk, hogy a monogámia nem egyetlen partnert jelent egy életre, hanem egyszerre csak egy partnert. Talán arra is rá fogunk jönni idővel, hogy irracionális minden igényünket ugyanazzal az emberrel kielégíttetni. Lehet, hogy a hobbivasutad iszonyú fontos neked, de nem kell elhagynod a családodat, ha találsz valakit, aki végre abban is megért. Lehet, hogy ugyanannyi örömödet leled egy kiváló szexpartnerrel, akivel amúgy állandóan valamin összekaptok, mint egy olyan emberrel, akivel megértitek egymást, de a szex az lanyha.

Mi van, ha csak nagyon különbozőek a szexuális igényeitek- de attól még tökéletes páros vagytok? Mi akadályoz meg benne, hogy behozzatok egy harmadikat, akivel meg jól megy a szex?

Hát a féltékenység.

A féltékenység az, amikor valaki annyira bizonytalan a saját értékében, hogy inkább lemond a lehetőségekről, csakhogy cserébe ugyanezt követelhesse attól, akit végre sikerült birtokba vennie. Abban reménykedik, hogy ha valakit sikerül bekebeleznie, azzal kitölti az űrt, ahol a saját identitásának kéne lennie. Vagy ami még rosszabb: a társadalomnak akarja mutogatni, hogy pórázon és szájkosáron tart valakit, és attól érzi magát befutottnak.

A monogámia nem mindig volt egyeduralkodó norma.

A féltékenység oka a félelem, hogy elhagynak - az pedig azért van, mert az emberek semmibe veszik saját magukat. Igazából ő is elhagyná saját magát, ha tehetné. És ezt mi támogatjuk, mert az a biztos, ha mindenki megtört. Akkor szelíd a gyerek, ha a kutyaszartól kicsit kevesebbre tartja magát - mindegy, kifelé mit bizonygat.

Pedig ezek a magabizonytalan kis tacskók az igazán veszélyesek, nem azok, akik ismerik a képességeiket és határaikat. Egészséges önbecsüléssel rendelkező ember nem egyenlő a nagypofájú, agresszív kis gecivel. A megtört, önbizalomhiányos kis senki egyenlő a nagypofájú, agresszív gecivel.

Egy önbizalomhiányos ember aligha tud felnőttként részt venni egy olyan kapcsolatban, ahol nem kapja meg a másik ember 150%-os figyelmét és nem zabálhatja fel a partnerét. Az már egy másik kérdés, hogy ezt egy hagyományos kapcsolatban sem kaphatja meg, de azért bátorítjuk rá. Ha csak identitáspótléknak keresel kapcsolatot (vagy partnert), akkor neked a hagyományos kapcsolattal is csak bajod lesz. A féltékenység a legkisebb problémád.

Csakhogy aki nem tartja vonzónak önmagát, azt mást sem fogja igazán annak tartani. Házasodik vele, persze, de nem értékeli olyan magasra, mint az önbizalommal rendelkező embereket. Azt is elhiszem, hogy valaki keresi az ilyen önbizalomhiányos embereket. Teljesen logikus, hogy egy olyat eltesz otthonra, aztán mehet kalandozni.

De ezt az önbizalomhiányt inkább kezelni kéne, mint etetni. Mindenki, de tényleg mindenki jobban járna, ha nem egymás önbizalmán taposnánk - mert csak az veszi rá őket, hogy velünk maradjanak. Ellenkező esetben már kiléptek volna jobbat keresni.

Tényleg ilyen szaros véleménnyel vagytok magatokról és egymásról? Aztán rám vagytok mérgesek, ha ki merem mondani?

Két, egészséges önbizalommal rendelkező embernek nem okoz gondot, hogy tiszteljék egymást. Háromnak sem. És ha a jó okból szereted, akkor vonzóbb vagy, mintha csak birtokolni akarnád.

A féltékenységet nem úgy kéne emlegetni, mint valami bocsánatos erényt, amiről úgy beszélünk, mintha gyengeség lenne (mert mi modern emberek vagyunk), de összekacsintunk, hogy azért igazából ez nekünk jogunk. És úgyis mindegy, mert elvárják tőlünk. Tán még szerelmünk bizonyítéka is ez. (Te jó ég, milyen beteg ez a gondolkodás.)

Nem csak sóhajtozni  kell, hogy hát igen, ilyen vagyok, hanem tényleg úgy tenni, mintha ez égő lenne. Mintha nagyon csúnya dolgokat mondana el rólam - mert hogy éppen azt teszi. Hogy szarba sem veszem magamat, és ez baj. Hogy őt sem, és az is. Hogy rajta kívánok élősködni, hogy betömje az űrt, amit basztam betömni, mert nem illik magamnak megoldani.

 

3) Nincs játszmázás

 

Nem is lehet, mert nincsenek előre megírt játszmák és szerepek.

Se kamaszkorodban, se később nem ültél le végiggondolni, mit kívánsz és nem tudod megkérdezni (ő sem tudja elmondani), mit kíván. Mindketten a köztudottan elvárt és elvárható dolgok táncrendje szerint próbáltok együttműködni, csak akkor beszéltek valamiről, ha valami már nagyon nem működik - akkor viszont rögtön veszekedve. Navigáltok a köztudott kölcsönös elvárások brutálisan elnyomó húgytengerén és soha nem néztek a felszínnél mélyebbre. Mert büdös.

Pedig kéne.

A nem-konvencionális kapcsolatoknak például nincsen ilyen társadalmilag előírt, kimondott és kimondatlan elvárásoktól terhelt forgatókönyve. A szerepek nincsenek megírva, mindenki magának alakítja - és ezt nagyon jól tudja.

Elvileg persze ti is magatoknak alakítjátok a szerepeiteket, de ti a megírt szerepekből indultok ki, kicsit ficánkoltok meg fészkelődtök, aztán évek alatt úgyis belerogytok és belesüllyedtek a megírt szerepbe. Nem lehet egy egymillió elemes szerepkönyvnek csak 3-4 elemét tagadni, mert a maradék 999.996 elem egymást támogatja és vissza fogja őket állítani.

 

4) A kommunikáció hiánya is csak a játszmákat erősíti

 

Ezen kívül még egy információs asszimetriával is meg kel küzdenetek, hiszen az egy dolog, hogy ti mit akartok, de mi van, ha a másik meg mást? És mivel kommunikálni sem tanultatok meg soha, az a biztos, ha nem rángatjátok a csónakot, mentek arra, amerre sodródik - és inkább megpróbáljátok élvezni. Olyanokat mondtok, hogy kár ellene harcolni, ez az ambivalens szenvedés az élet. A lemondás, az igények ki nem fejezése az élet. Mert hiába akarsz te változni, mi van, ha a másik meg rossz néven venné.

Aztán valamiért mind meglepődtök, hogy nem csak megunjátok, de meg is utáljátok egymást. Őt okoljátok majd az önfeladásotokért, a vágyaitok elnyomásáért - mert az ő társadalmilag konstruált, vélt vagy valós elvárásai miatt kushadtatok.

Aztán mentek terápiára, mikor már utáljátok egymást.

 

5) Senki nem gondolatolvasó

 

Most röhögtök, de tényleg. Senki nem olvassa a gondolataidat - és hibás gondolatmenet aszerint válogatni partnert, hogy már eleve ugyanzt gondolja mindenről, mint te. Az csak azt jelenti, hogy ugyanott nőttetek fel. Pedig ha valakinek mindenről más jut eszébe, az nagyon érdekes, tanulságos, szexi és felszabadító tud lenni. Újat tanulhatsz, újfajta gondolkodást issmerhetsz meg. Attól csak több leszel.  

De vissza a gondolatolvasásra. Olyan nincs. Egy hagyományos párkapcsolat ezt úgy próbálja megoldani, hogy mindenki megpróbálja azt gondolni, amit gondolnia kell a szerepe szerint, a másik így könnyebben "találja ki". Ami ugye ordas nagy fasság.

Vajon akar-e a barátnőd mindenhová együtt menni? Hát, a nők akarni szokták, hogy ellenőrizhessék, hogy ránézel-e másokra (ő is úgy tudja, hogy neki akarnia kell). - Ezért aztán mindenhova elrángatod magaddal, és jól megunjátok/megutáljátok egymást.

És ezen olykor a hangosan kimondott kérdés sem segít. A párkapcsolati duplagondolban a mit-kéne-gondolnia felülírja azt, amit állít, hogy valójában gondol. A Nagykönyv szerint akarja, de azt állítja, hogy nem, úgyhogy te nem hsizel neki, mert látod a csapdát.

Próbáld ki ugyanezt egy ágyjelenetben, és egészen taszító lesz. Vajon tényleg élvezi, amit csinálok, vagy csak olvasta valahol, hogy nekem ez fontos és most a fogát szívja? Vajon ezt tényleg akarja, vagy csak azért kéri, mert köztudott, hogy ezt neki kívánnia kell?

Ha már itt tartunk...

 

6) Játszmák az ágyban: Nem minden együttlét ugyanolyan

 

Igen, a hagyományos nemi szerepek még az ágyban is játszmákat írnak elő.

Minden együttlét más. Egy háromfős kapcsolatban nem is lehet máshogy. Nem mindig ugyanaz a domináns, a kezdeményező, nem mindig ugyanaz van felül, nem mindig ugyanaz a hangulat, a történet, a dinamika. Meg kell beszélni, hogy kinek kivel van kedve, mit gondolsz, ha a harmadik néz, vagy esetleg beszáll, vagy csak ahhoz van kedvetek, hogy minden este más hálószobában akudjatok el. Egy poli kapcsolatban ez magától értetődő.

Persze, könnyebb úgy szexelni, hogy kifejlesztetek egy önkéntelen rutint (ő úgy néz, te sóhajtasz, hogy ha muszáj, akkor mehet), de hogy utálod már egy idő után... Az egyik lekapcsolja a lámpát, a másik matat, az egyik rámászik, a másik végez. Kényelmes mi? És megéri? Nem érzed úgy, hogy megerőszakolod magad? Őszintén úgy gondolod, hogy az a hülye, aki ebből nem kér?

 

7) Miért kell meglepődni, valahányszor telik az idő?

 

Lehet, sőt valószínű. hogy a kapcsolatotok első pár évében a kizárólagosság semmi gondot nem okozott - de mi történik akkor, ha lejár az az időszak? Úgy tesztek, mintha nem járt volna le? Hibáztattok embereket, mert nem tudtak megfelelni a koncepciónak?

A monogámia koncepciójának, ami ott lebeg a fejünk fölött és onnan szarik ránk, mint valami közerkölcs-galamb?

Az idő-tényező teljes mértékben előre látható. Senki nem lepődik meg rajta, mégis tragédiaként kezeljük, ha nem sikerül megállítani az időt. Nem lehetne helyén kezelni a dolgot és egy újabb fázisába léptetni a kapcsolatot?

Sokan ezt teszik a poliamóriában. Nem nagyon hallottam/olvastam olyanról, hogy három ember egyszerre jött volna össze - bár én magam elég közel voltam hozzá (csak a földrajz ne lenne). A leggyakoribb az, hogy felnőtt emberek nyitottak egy harmadikra, és sosem hagyták abba a nyitott szemmel járást. Legkésőbb akkor, amikor barátsággá szelídüla kapcsolat, új partnerek után néznek. Ha felnőtt és nyitott mindenki, akár egy harmadik partner is lehet a dologból. Ha nem, akkor egy szerető. A dolgokat arra használjuk, amire jók. Az embereket sem erőltetjük olyan szerepbe, amire nem alkalmasak.

Ritka az ilyen egybeesés, megtanulod értékelni.

 

8) Ne akard megváltoztatni!

 

Hány kapcsolat fúródott már a földbe, mert a tagok azzak töltötték az idejüket, hogy a másikat valami lehetetlen alakra gyurmázzák?

Egyszer önfeledt művész, akivel lehet legurulni egy őszi levelekkel teli domboldalon, aki bármikor ráér lelkizni és nem fél a könnyeitől. Máskor meg megfontolt bankár, aki stabil hátteret biztosít, és még arra is figyel, hogy milyen problémák leselkedhetnek rád - hogy neked már ne kelljen. És ismerje az erogén zónáidat szavak nélkül is, szeressen úgy, mint a legrutinosabb leszbikus szerető. De full férfias legyen és kondiba is járjon, hogy szép legyen. Legyen az apucid és a rosszfiúd is, mikor melyikre támad kedved. Essen szép a spontán férfiasságtól és domináljon, miközben kérdés nélkül pelenkázik.

Nyilvános helyen legyen szégyellős és látványosan rajongjon értem. Ne tudja magáról, hogy kurva jó nő. A hétköznapokban legyen gyakorlatias és a piacon harcoljon minden kis spórolásért, mint a nagyanyám, hogy olcsóbban hozza ki a kedvenc kajámat. Aztán az ágyban legyen olyan, mint egy profi pornós - amit csak nekem fejlesztett ki, mert mással még nem volt. Legyen tini-teste, miután kihordta és évekig szoptatta a hat zseni gyerekemet. Legyen okos beszélgetőtárs, miután egész nap legókról gügyizett a második eljövetelemmel. Legyen az anyám és a kurvám, mikor melyikhez van kedvem. Ja, és keressen jól, mert manapság már egyenlőség van.

Azt tudod, hogy a kettő együtt lehetetlen, szóval hozzáteszed, hogy néha ilyen, néha olyan. Vagy legalábbis egy kicsit ilyen, kicsit olyan. Ugyanaz a személy. Ugyanabban a kapcsolatban. Ugyanabban az életben. Nagyokos.

Van két igényed. A partnered formájában kielégíted az egyiket, aztán megpróbálod rávenni, hogy ő legyen a másik is. Hányszor sikerült már?

Ha valami vonz benne az elején, akkor az vonz benne. Ne próbáld lefűrészelni róla, hogy másra is tudd használni, mert a végén semmire nem fogod tudni használni, ő meg megérzi, hogy igazából utálod. Nem hülye.

A leggyakoribb a stabil-háttér/szexi-kaland kombó. Hányan vágyakoztak már arról, hogy otthon van egy stabil, unalmas, de megbízható partner, ahová mindig vissza lehet zuhanni, amikor a kalandozásaid közben pofára esel?

És sokan lépnek is, de a monogámia Nagykönyve ilyenkor arra kényszeríti őket, hogy megalázzanak minden érintettet. A partnerüket azzal, hogy titkolóznak előtte. A szeretőt azzal, hogy titkolják és másodrendű a kapcsolatuk. Magukat meg azzal, hogy ha kiderül, látványos kanosszajárásra kényszerülnek, plusz valszeg még látványos dráma mellett választani is kell és a végén mindenki rosszul érzi magát.

De nem a szexuális kielégülés az egyetlen, amiből kétfélére vágysz. Van, akivel beszélgetni jó, van, akivel birkózni. Valaki állandóan otthon ül és élvezi a házimunkát, valaki meg pénzt keres. És ez a két ember nem mindig ugyanaz. Miért is ne lehetne más?

Ja, mert a monogámia közerkölcs-galambja szarik a fejedre és nem az a fontos, hogy ti elégedetten éljetek, hanem hogy aki rátok néz, az is elégedett legyen, hogy íme két ember, aki nem lóg ki a sorból.

 

 

9) Rendszeres újraértékelés és újratárgyalás

 

Megint valami, amit érdemes lenne egy az egyben eltanulni.

Egy poli kapcsolatban a kezdetektől mindenkinek kutya kötelessége figyelni, hogy mit akar és mit nem, mit tolerál gond nélkül és mit nem, mi a célja és arrafelé tart-e. És ezt kommunikálnia is kell, nem sértő, de érthető módon. Azt hiszem, ezt nem kell magyarázni.

Fotó: Independent

Most azért vagy megsértődve mert tényleg megsértődtél, vagy mert valami köztudottan sértőt mondott, amire meg kell sértődnöd?

Egy poli kapcsolatban nincs magától értetődő. És ettől jó.  

De ez felelősséggel jár. Mielőtt szó nélkül kirohansz, mert a másik kettő csókolózott, gondold végig, hogy pontosan mi a problémád. Jó eséllyel arra vagy kondicionálva, hogy a világegyetem összeonlik, ha a tulajdonodat képező egyedet mással látod, és hogy ez egy köztudott bűn. Ezért szerinted most mindenki tudja, magyarázat nélkül, hogy téged sérelem ért, úgyhogy most ők tartoznak neked bocsánatkéréssel. De célszerűbb ezt megbeszélni, mielőtt ajtót kezdesz csapkodni és a válladat vonogatod.

Hiába próbálod ugyanazzal a "férfias" csenddel kommunikálni az összes állapotodat (ma egyedül szeretnék lenni, ma úgy érzem, nem értesz meg, ma megsértettél, ma elfelejtettem ránézni a telefonomra, ma félreértettem amit írtál, ma inkább lennék agglegény), a többiek nem fogják megérteni. Duzzogással, hisztivel, mi-bajod-semmi-vel nem mentek semmire - kétfős kapcsolatban sem.

És igen, az is helyes válasz, hogy az a csók téged mégiscsak bánt és megbeszélitek, pontosan miért. Az is helyes válasz, hogy megbeszélitek, miért is bánt - és neked igazából nincs kedved egy poli kapcsolathoz.

Az egyetlen rossz válasz, hogy bevágod magad mögött az ajtót, vagy nem válaszolsz, aztán elvárod, hogy mindenki értse. 

 

10) Magadról elhiszed, hogy te más vagy, de a partneredről kevésbé

 

Másokat lenézni sokba kerül, nem is jó érzés, mégsem vagyunk hajlandók lemondani erről a luxusról. Otthon sem.

Tegyük fel, hogy valami egyszerűvel próbálkoztok, mint a nyitott kapcsolat. Magadról már tudod, hogy téged nem zavar, de mi van, ha a másik csak mondja? Ha őt valójában zavarja, csak ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból? Vagy szerinted csak azt hiszi magáról, hogy ő olyan nyitott, aztán mégis ki fog dobni, maga sem tudja, miért. Vagy időközben megondolja magát és fel fogja használni ellened.

Honnan tudod, hogy a partnered tényleg más és ha másik nőt/férfit lát körülötted, nem kattan be neki mégiscsak valami ősemberes hiszti?

És ő is ezt feltételezi rólad. Egymást feltételezitek bele a fundamentalista tradíciókba, csak mert nem feltételezhetitek, hogy amit mond, az tényleg úgy van.

Meg kell tanulni hogy felelős vagy azért, hogy ne hazudj magadnak - és a lehető legérthetőbben elmagyarázd a partnerednek. Mert neked is meg kell bíznod abban, amit a másik állít és te sem szeretnéd, ha egy önmagával sem őszinte kis hülye lenne. 

Mindenhol, mindig mindenki úgy érzi, hogy ő egyedi, de a másik csak egy klisé. Ha megismered jobban, a klisét akkor is meghagyod. Mert te egyedi vagy, de őbelőle nem nézel ki annyit. Ő se belőled.

A gondolatolvasással párosított duplagondolra még sehol nem építettek birodalmat - de párkapcsolatot sem. 

 

11) Az őszinteség nem támadó fegyver

 

A hagyományos párkapcsolati paradigmában az őszinteség csak arra jó, hogy legyen mivel zsarolni a másikat. És ezt a jogodat ő is elismeri.

Ahelyett, hogy egymás pártján állnátok, a zsarolhatóság hidegháborúját vívjátok.

Gondolj bele, mire vonatkozik ez az "őszinteség", amiről a monogámiában mindig beszélünk? Hát kizárólag sértő vagy fájdalmas, vagy kínos dolgokról. Kizárólag olyasmire, amit nem akarnál elmondani - és okkal.

Ebben a mocsárban az őszinteség azt jelenti, hogy egy gyenge, őszinte pillanatában elmond valaki valamit, azt később a fejéhez lehet vágni. Nem feltétlenül azért, mert téged zavar, hanem mert megszegi a Nagykönyvben foglalt szabályokat és köztudottan vétkezett.

A hagyományos kapcsolatokban az őszinteség addig jó, míg rászoktatod A MÁSIKAT.

Egy valódi kapcsolatban rájössz, hogy tényleg fontos. Neked is. És nem csak terhelő bizonyíték felhalmozására. Ha tényleg terhelő, akkor kilépsz, vagy feldolgozod és elfelejted. Ha nem, akkor sem tartogatod a sérelmeidet, hogy később felhasználhasd.

Egy egész személlyel van dolgod, mindenféle tettével, szokásával és elkövetett hibáival, utálatos dolog úgy kezelni, mint egy rosszgyereket, aki tartozik neked, amiért rosszalkodott. Az nem párkapcsolat. Az egy ellenséges viszony. Azt csak úgy lehet fenntartani és mégis úgy tenni, mintha kapcsolatban élnétek, ha amúgy be vagytok betonozva a társadalmi elvárásokba és aszerint ez már maga a házasság és az élet.

Mondom, kettőnél több résztvevőnél ezt már nem lehet megcsinálni.

 

12) A párkapcsolat nem te vagy

 

Nagyon gyakran látom, hogy a párkapcsolat az nem a két benne élő emberről szól, hanem egy felettük lebegő izé, amit elvártak tőlük, ezért ők most teljesítették.

Egyeseknél olyan erős ez a teljesítési kényszer, hogy gyakorlatilag megszűnnek létezni, mikor végre beteljesítik a programot. Mint egy mosógép, ami kikapcsol, ha végzett.

És amikor (nem meglepő módon) szétmegy ez a kapcsolat, az illető belehal. Az identitása függ tőle, hogy párban legyen. Mint oviban, mikor  az volt a lúzer, aki nem talált párt, mikor kézen fogva mentünk a menzára délben.

Igen, egy poli kapcsolat is szétmehet, csak sokkal kevesebb a kár.

Mivel eleve sokkal tudatosabb volt, a hisztit és sértődést is lehet limitálni. Senki nem érzi magát az identitásában támadva, mert nem kellett, hogy az identitása részévé tegye a párkapcsolatát. Nem azzal hencegett a világnak, hogy szert tett és birtokában van egy köztudottan kívánatos, értékes hím/nőstény, ezért annak "elvesztése" nem világvége.

Sőt, a helyzet jelenlegi állása szerint hamarabb coming outol egy meleg pár, mint egy poli triád. Ha valaki így gondolkodik, nehezebben tudja meg, hogy nem ő az egyetlen és hogy nem kell elnyomnia/megölnie magát, mert aberrált. És hogy a több partnernek civilizált, felnőtt módja is van, nem csak a mormon egyház vagy szaud-arábia.

Egy olyan kapcsolatban, aminek minden egyes apró lépése őszinteségre, önvizsgálatra és önmagaddal való szembenézésre késztet, nehéz hitegetni magad, olyasmit belelátni, amit a másik nem, nehéz elfelejteni, hogy te mindig is önmagad maradsz.

Nekem sokkal szimpatikusabb, ha valaki nem a párkapcsolata "egyik fele", ha nem folyton csak arról beszél vagy azzal foglalkozik. Az ilyen nekem gyanús, hogy nekem is csak bizonyítani akar. Meg magának is. Amint az egény eltűnik a kapcsolatból és csak a "mi" marad, onnan fussatok. Nincs már kivel beszélni.

 

13) Egy nem hagyományos kapcsolat nem marketing-barát.

 

Ez persze nem tragédia, csak tanulságos.

Ha hirtelen megtanulnál repülni, rájönnél, hogy egy csomó háztető nem alkalmas arra, hogy leszállj rá. Nem arra lett kitalálva.

Ha nem hagyományos kapcsolatban vagy, rá fogsz jönni, hogy már a szitkomok sem neked szólnak. Okos, de házimunkában elnyúzott anya nyaggatja az ostoba, házimunlára képtelen apát, hogy miért nem viszi el vacsorázni az évfordulójukon. Mind ezt bámultuk, kritikai gondolkodás nélkül, egész életünkben. Ez volt a háttér, ami előtt a szappanoperák sztorija játszódott. A valóság, amit minden egyes Jennifer Aniston film egy kicsivel jobban bebetonozott. Ha valakik nem jöttek össze és indultak el a házasság-gyerek-ház-autó-jelzálog track-en, az volt maga a sztori - és a film végére mégis elindultak. Az volt a hepiend.

Tudom, ti mind teljesen immunisak vagytok az implicit üzenetekre, de még a reklámokra is, és a marketing-ipar meg a termékek gyártói mind-mind csődbe fognak menni, mert hirdetésekkel próbálnak titeket elérni, ti egyedi kis hópelyhecskék.

De annyira azért nem vagytok egyediek. A nemi és párkapcsolati szerepeket pl. mindenki játssza - és még büszke is magára. Az ilyennek könnyű bedobni a horgot, mert csak háromféle kell: pasi, aki csajt akar, csaj, aki pasit akar, párok, akik gazdálkodj okosant játszanak az életükkel és addig járnak körbe-körbe míg meglesz a szobabicikli és a horvát nyaralás.

Nem hagyományos kapcsolatokra sokkal nehezebb reklámozni is. Ezért nem is erőltetik. Amíg mindenki játssza a nemi szerepét, sokkal könnyebb lefedni titeket marketinggel is. A korod és nemed megmondja, hogy éppen most mi érdekel - és senkinek nem érdeke, hogy túl vagy legyen a szórás. Még a végén mindenkinek egyéni terméket kell gyártani, vagy egalábbis egyéni szlogennel eladni. (Mondjuk már létezik olyan termék, aminek 800 különböző szlogent írtak, attól függően hogy kinek a fészbukján jelenik meg - de szvsz ez zsákutca.)

Politikai üzenetet is nehezebb szőnyegbombázással bevinni, ha a fogadóközönség nem homogén. Nincs abban semmi meglepő, hogy az államok minden bürokratikus eszközükkel (és olykor erőszakszervezeteikkel is) erőltetik a homogenitást.

 

-----

A monogámia kényelmesen összemossa a birtoklási vágyat, a házassággal járó jogi elkötelezettséget, a társadalmi elvárá...

Posted by Quadrille Lobster on Monday, May 25, 2015

A gyengébbek kedvéért: nem azt mondtam, hogy tessék azonnal poliamóriába tömörülni. Azt sem, hogy az mindenkinek való.

Azt mondtam, hogy sokkal tudatosabb párkapcsolati forma. És felvet pár kérdést, amiből mindenki tanulhatna. Erről szól a poszt, és törölni fogok minden olyan kommentet, amiben csak veri magát, hogy rá akarok erőszakolni valamit. Mert unom. Olyat mondjatok, amit még nem hallottam - és igen, az összes fundamentalista alapvetést hallottam. Ezerszer. Ugyanott nőttünk fel.

Mielőtt kommentelnél, hogy hárem, meg swinger, meg hagyjod a pasid békén a hármasszexszel, előbb olvasd el ezt: Mi a poliamória és mi nem az.

45 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr557485228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.05.25. 16:26:16

PIROSPONTHALOM SŐTMITÖBB PIROSPONTRENGETEG! :) :* :) :* :)

silverarrow 2015.05.25. 17:51:15

Szóval akkor fontolja meg mindenki a lehetőséget hogy poliban éljen? A monót monokrómban (hihi) vették fel, áthúzzák piros filccel, és melléteszik a legalább három embert színesben, vidáman, jobb frizurával és kisminkelve? Te meg Horst Fuchs hangján írtál-e?
Ez a poszt arra tökjó, hogy rávilágítson egy mono kapcsolat elbaszásának típuspéldáira, de a mono meg a poli akkor sem fog elválni egymástól, még ha a maguk megvalósulásában meg is történik. A monóban előbb-utóbb utol fog érni valami az abból fakadó megbetegedésekből ez vitathatatlan, de ezeket szerintem nem lehet direkt orvosolni poliból való tanulással/polira váltással.
Poliban mindent meg lehet valósítani, amit monóban nem? Biztos olyan frankó poliban élni mindenkinek aki teszi, és gyerekes hülye az aki néha nosztalgiázva gondol a monóra? Biztos, hogy nem létezik olyan mono, ahol egyetértésben történnek a harmadik féltől származó élmények, mégsem kell polinak hívni? Ilyen egyszerű az egész, hogy két szétválasztható alternatíva van?
Az apró betűs rész mindig kimarad; túl jónak és egyszerűnek hangzik ez a poli móka ahhoz, hogy az is legyen, (a mono meg túl szarnak ahhoz, hogy az legyen), nem?

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2015.05.25. 18:08:41

@silverarrow: Akkor most olvasd el a címet és az utolsó bekezdést.

aldum · http://aldum.pw 2015.05.25. 20:40:50

"Van-e különbség szeretet és szeretet között? Az egyikben azt akarom, hogy boldog legyen, a másikban meg hogy velem legyen. De ha a kettő konfliktusba kerül, melyik definíció fontosabb?

Egy poli kapcsolat a szerelemnek azon a formáján alapul (compersion), amikor szeretnéd a másikat boldognak látni. Akkor is, ha épp mással az. És ha valaki így szeret téged, azt jobban meg kell becsülni, mintha csak akkor örülne a boldogságodnak, ha vele vagy boldog."

Aranykeretbe kene foglalni.

marjoram 2015.05.25. 22:10:48

Ez a kapcsolatforma mennyiben különbözik a hippik által hirdetett "szabad szerelem"-től?

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2015.05.26. 01:14:26

@marjoram:
Kiváló kérdés, nem tudom:)

Nem igazán tudom, mi volt a szabad szerelem mozgalom. A pop kultúrában úgy jött át, mint akiknek minden mindegy, nem köteleződnek el egy személy mellett sem és ha tovább fújja őket a szél, akor annyi. Plusz gazdasági kommuna, vagyis valami magántulajdon-nélküliség (amiből aztám óhatatlanul kinő egy vezérürü és kialakul a hierarchia, csak természetben, ami szvsz még rosszabb, mintha anyagi alapon menne).

Ezek elkötelezett, hosszú távra építő kapcsolatok, egy-két emberrel. Persze, szétmehetnek, de csak úgy, mint a monogám kapcsolatok, vagyis komoly megfontolást igényel.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2015.05.26. 15:37:50

"Mindenhol, mindig mindenki úgy érzi, hogy ő egyedi, de a másik csak egy klisé."

Kivéve én, mert én saját magamról is azt hiszem, hogy klisé vagyok.

halor 2015.05.26. 16:17:09

Egy párkapcsolati forma nem tudatos. Az ember a tudatos.

JCMaxwell 2015.05.26. 16:29:30

Nekem tetszett a cikk! Sokat filozofálgatok magamban az írás által feszegetett kérdésekről! :) Mindig az a fajta párkapcsolat hiányzik, amiben épp nem vagyok benne! :D

Bafy 2015.05.26. 16:35:05

Én akkor boldog kivétel leszek, mert amiket leírtál, azt én mind megkapom a monogám kapcsolatomban. Tudom, úgy se hiszi senki se el. Pedig szerintem mindig van kivétel.

bojlergyulabá 2015.05.26. 16:47:18

cociológusok jódolgukban...

Mákosi Rátyás 2015.05.26. 17:24:49

@maxval bircaman szerkesztő:

Ezt jól elintézted egyetlen mondattal, szép volt! Ó, bárcsak élhetnék a te egyszerű világodban..!

Zombika 2015.05.26. 17:25:22

Nem gondolom, hogy hirtelen kifejlődik az ember kommunikációs képessége, visszajelzéstől független, öntudatból táplálkozó önbecsülése, valamint tényleges, társadalmi berögzülésektől független igényfelismerése csak azért, mert kettő helyett egyszercsak többen lesznek a kapcsolatban.
Ha valaki rendelkezik a fent felsorolt képességekkel (vagy legalább ezek csírájával és hajlandó is továbbfejleszteni ezeket), akkor egy kétszemélyes kapcsolatban is élhet teljes, boldog életet, de ha nem, akkor egy polikapcsolat csak még több problémát és konfliktust szül neki.
Legalábbis szerintem.

Zombika 2015.05.26. 17:26:53

Túl egyszerű megoldást kínálsz egy sokkal bonyolultabb problémára, ezen szerintem még dolgozni kellene. Plusz nem ártott volna kétfelé darabolni az írást, mert ez a 13 pont egyben egyszerűen TLDR. :)

Jarnyn 2015.05.26. 18:15:48

A felnőtt, önmagával tisztában lévő, érett" stb embereket egyben jóindulatú embernek is tekinted?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2015.05.26. 18:34:59

Nagyjából mindennel egyetértek (unalmas, ugye?), csak már öreg vagyok egy igazi poli kapcsolathoz (együttélőshöz meg pláne). Nem érzelmileg: rámzárult, ránk zárult a sok csapda, amiből nem lehet kivergődni.

Nekem marad a szeretőzés, bár az többé-kevébé nyitottan, vagyis a szereplők elől nem titkoltan.

Egyébként egy dolog zavarna a poli kapcsolatban: a teljes átláthatóság. Ugye klasszikus poliamor kapcsolatban csak előzetes egyeztetéssel lehet bármit meglépni, meg mindent be kell vallani: ez nekem nem fekszik. Szerencsére nem is vagyok erre rákényszerítve.

Asszem, az alapvető baj az, h mire az ember eljut abba a fázisba, h megérik rá, már túl sokmindent vállalt, amit nem lehet csak úgy lerázni... És addigra nem léphet ki mindebből.

Marad a rejtőzködés. De az érzelmi poligámia abszolút működik. :)

A Beautiful Loser · http://silverlinings.blog.hu/ 2015.05.26. 21:41:01

Azért szerintem nem olyan rossz a monogám kapcsolat sem. Csak olyan sokan csinálják rosszul (ld. fenti hibák), hogy mindenféle egyéb alternatívákat keresünk. Kevés a jó példa.
Amúgy, szerintem a szerelmet és szeretet nem igazán lehet összehasonlítani, vagy hogy egyik jobb, mint a másik. Egyszerűen tök más.

Zsuzsi25 2015.05.26. 22:11:51

Kurva elkeseredettnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyenbe belemenjen

Kékmedve 2015.05.26. 22:57:00

A blog írója által felvetett kérdések és meglátások helyénvalóak és valósak. Mindezt azért merem ilyen határozottan kijelenteni, mert 6 éve ilyen kapcsolatban élünk. 13 éve élek a feleségemmel és 6 éve élünk a feleségünkkel.

Nem áltatok senkit azzal, hogy aki erre vállalkozik, az simán és könnyed zökkenőmentességel végigsétál ezen az úton.

Hosszú évekbe telt mire a "papíros" feleségemmel találtunk olyan társat, aki nem egy egyéjszakás kalandot akart, aki nem csak kísérletezni akart, aki nem akart bennünket szétválasztani és egyikünket megszerezni a másik nélkül. Mi "csomagban" 2in1-ban voltunk. Szerencsére ma már 3in1 :)

Mindez iszonyú lemondásokkal és csalódásokkal kísért út volt. Nem a mi részünkről, hiszen mi tudtuk mit akarunk, de a környezetünk brutális csapásokkal nehezítette a szabadon választott utunkat. Amikor ezt felvállaltuk, akkor a családjaink nagy része ellenünk fordult, a barátaink jelentős része elhagyott bennünket. Megkaptuk hogy szekta vagyunk, hogy pokolra jutunk, hogy erkölcstelen alja szemétládák vagyunk, hogy megcsalom a feleségem, hogy kihasználom a két nőt stb.

Kitartottunk. Nagyon sok önmunka és türelem árán új baráti társaságot alakítottunk ki magunk körül. Akiknek lehetett, azoknak egy idő után elmondtuk. Külön-külön tudták hogy hogyan élünk a mindennapokban, a munkánkat hogyan végezzük, milyen a személyiségünk és rájuk bíztuk hogy ezek után is elfogadnak e bennünket együtt is. Persze ebbe már csak azokat avattuk be, akik előtte átmentek a teszteken :) Ha valaki elítélően nyilatkozott a biszex, meleg, poligám stb. kérdésekről, azokat nem avattuk be és szépen lassan eltávolodtunk tőlük.

Mindez nem Budapesten. Egy vidéki városban ahol még gyorsabban terjednek a hírek. Ennek ellenére egyre szélesebb a kör, aki körülvesz bennünket. Ma már több olyan pár van mellettünk, akiket abban segítünk, hogy ők is képesek legyenek megvalósítani mindazt amit mi már megtettünk. A félreértések elkerülése véget, nem mi beszéltük őket arra rá, hogy így akarjanak élni. Előtte is erre vágytak csak nem volt senki akivel mindezt értelmesen meg lehetett volna beszélni. Mi csak a példát adjuk, hogy működhet a dolog.

Nagyon sokan vágynak arra, hogy így éljenek, de nem mernek lépni ebbe az irányba. Mindezt a munkámból adódóan is kijelenthetem.

Tanácsadóként dolgozom és a hozzám kerülő ügyfelek 20-30%-a biszexuális. Általános kérdés, hogy mit válasszon, mert bizony a mai liberális világ mindenkire gondol, minden kisebbséget támogat, de súlyosan diszkriminálja a biszexuálisokat, a poliamórikus és bármilyen más olyan gondolkodású embereket, akiknek elemi igénye az hogy több emberrel létesítsenek családi köteléket.

Csak gondoljatok bele, hogy a melegek, örökbe fogadhatnak, házasodhatnak, jogi élettársi viszonyban élhetnek, de akik mindezt 3-an vagy akár 4-en (pl. 2 biszex férfi és 2 biszex nő) szeretnék megvalósítani, azoknak ez jogilag lehetetlen. Választaniuk kell. A jobb vagy a bal kezedet vágják le?
A nagyobbik vagy a kisebbik gyermekedet hagyod inkább elveszni?

Aki soha nem szeretett 2 embert egyszerre, az el sem tudja képzelni hogy ez milyen borzalmas állapot.

A titok, amitől működik a dolog, a maximális tolerancia és odafigyelés egymásra. 1 feleség 1 probléma, 2 feleség 1000 probléma :) Minden döntés alapja a kölcsönös megegyezés. Nincs diktátum, nincs hatalmaskodás. Itt csak akkor működhetnek a dolgok, ha minden fontos döntésben olyan kompromisszum születik, ami mindenkinek megfelel. Ez nyitott kommunikáció és türelem nélkül lehetetlen. Itt nem lehet hisztizni, nem lehet egozni, mert azzal két embert sértesz meg. Addig kell minden nyitott kérdésen dolgozni, amíg mindenki megfelelő választ nem kap.
Pénz, logisztika, kapcsolatok, munka stb. mind külön egyeztetést igényel. Természetes hogy mindenkinek megvannak az igényei és az is természetes hogy a szeretteimhez igazodva élem meg és várom el az igényeim kielégítését, hiszen ők nem értem vannak, hanem egymásért vagyunk.

Sok dolgot lehetne még írni, de fogynak a szabad karakterek, ezért már csak egy kérdéskörre térek ki. A szex.

Természetes, hogy különböző igényszintjei vannak a résztvevőknek. Ebben a kérdésben is a tolerancia és a szeretettel történő elfogadás a döntő. Tévhit, hogy mindig mindhárom fél ugyanannyira akarja és hogy mindig hármasban kell megélni. Ha az egyik többet akar/bír, mint a másik, akkor azt külön is meg kell adni és erre a "kimaradó" nem lehet féltékeny, mert más helyzetben ő kap majd többet. A fáradtság, betegség, elfoglaltság stb. mind befolyásolja a pillanatot és az én nyűgöm nem állíthat korlátot a másik két fél elé.

Sok mindent lehetne még írni, de aki érti, az ebből is érti, aki pedig ítélkezni akar, annak 10x ennyi is kevés lesz a meggyőződése levetkőzéséhez. Ez is tapasztalat :)

Nem járunk felvonulásra, nem hirdetjük úton-útfélen, hogy mi vagyunk a követendő út és példa. Csak egy kis nyitottságot és elfogadást kérünk, semmi többet.

marjoram 2015.05.27. 01:07:59

@Kékmedve: Kérdésekre válaszolsz? Persze csak ha nem tartod indiszkrétnek.

1. Akkor ezek szerint mindkét feleséged biszexuális nő, akiknek egymással külön-külön is van nemi kapcsolatuk? Tehát 4 féle felállás létezik a szexuális életetekben: feleség1-feleség2, férj-feleség1, férj-feleség2, és férj-feleség1-feleség2?

2. Hogy oldjátok meg feleség2 jogi státuszát? Mert akárhogy is nézzük jogilag ő egy kívülálló, nem örököl, nem rendelkezhet a közösen szerzett vagyon felett, nem számít közeli hozzátartozónak, stb.

3. Mennyi idősek vagytok, és milyen párkapcsolati tapasztalat van a hátatok mögött (egymást leszámítva)?

4. Gyerekeitek vannak? Ha nincsenek, terveztek a jövőben? Nekik mit mondtok? 2 anyu, 1 apu, 6 nagyszülő?

Elnézést, ha tolakodóak a kérdések, nem kell válaszolni, ha nem akarsz, csak érdemes lenne tudni rájuk a választ, hogy érthetőbb legyen a dolog.

doktor.dikhed 2015.05.27. 07:49:03

"Azt mondtam, hogy sokkal tudatosabb párkapcsolati forma."

Ez igaznak tűnik, ugyanakkor, más területen tudatos ember lévén, épp az érzelmeket és az ösztönösséget keresem egy párkapcsolatban.
Pont elég az élet egyéb területein tudatosnak lenni. Egyébként én úgy látom, hogy sok monogám kapcsolat is tudatosnak indul. Inkább a társ hiánya, vagy a külsőségek indítják el és sok ilyen kapcsolatból mindig hiányozni fog az érzelmek lüktetése, így hamar kihűlnek.

2015.05.27. 08:05:01

Nem attól lesz tudatos egy kapcsolat, hogy hány fő vesz részt benne. Az tény, hogy egy jól működő többes kapcsolathoz nagyobb tudatosság kell, de ez nem azt jelenti, hogy önmagában azért, mert poliamór, meg is lesz benne a tudatosság, pontosan ugyanakkora esélye van annak, hogy nem fog jól működni, mint egy monogám párkapcsolatnak. Az a baj, szerintem túl nagy jelentősége tulajdonítasz annak a hibaoknak, hogy a monogám kapcsolatok megrontója, hogy nem monogám vágyaink vannak, pedig ennél sokkal gyakoribb, hogy egyszerűen a 2 ember nem kompatibilis egymással, ez 3 vagy több embernél ugyanúgy előfordul.

Buczo72 2015.05.27. 08:34:27

@Kékmedve: Leirtad az életemet. Csak te egy kicsit régebb óta csinálod (csináljátok) mint mi.Mi 1 éve vagyunk hármasban (a férjem, a barátnőm, és én). Nem így terveztük, szerettük volna feldobni a házasságunkat, de hát aza fránya szerelem.Sok kommentet elolvastam de aki nincs benne az nem tudja, néha még én sem, nem tartom magam biszexnek, nem nézem meg a nőket az utcán, de mégis együtt élek egy nővel
és imádom!!!!!A legrosszabb a környezet a család és azok a "barátok" akik nem fogadnak, fogadtak el. Mert miért, én nem változtam? Félre ne érts nem panaszkodom, nem csinálnám vissza semmi pénzért. De az elgondolkodtató, hogy ha a férjem a hátam mögött megcsalt volna
az teljessen rendben való lenne,de így hogy hármasban együtt élünk ez gáz.Nem értem bár sokan meg engem nem értenek meg.Azt gondolom az elfogadás a lényeg és a gyerekeinket is erre kellene nevelni. Köszönöm a cikket!

sas70 2015.05.27. 11:30:53

@Kékmedve: @Buczo72:
Az ember a barátait megválaszthatja, a családját nem és a család bármely tagjának választottját sem.
A család azt gondol az életemről, életünkről amit akar. Nem nagyon érdekel, mert a saját életünket igyekszünk mi irányítani, ha ez valakinek nem tetszik, csinálja máshogy, max ritkábbak lesznek a családi összejövetelek.
A barátokkal más a helyzet. Aki nem fogad el, olyannak amilyen vagyok, az nem a barátom. A barátaim, a hülyeségeimmel, hiányaimmal és a képességeimmel együtt fogadnak el és azokkal együtt szeretnek.
Szóval a saját életetekről ti döntötök, ha rossz döntést hoztok, az is a ti bajotok. A barátok meg azért vannak, hogy ezt elfogadják, de a véleményüket mindig őszintén elmondják.
A poligám kapcsolat sem jobb vagy rosszabb összességében, mint bármilyen másik. Másabb.Akik ezt választották, azoknak ez a jó. Akinek meg ez nem tetszik, az röviden: menjen a picsába!
Sok sikert nektek!

sas70 2015.05.27. 11:41:49

@skarlát betű: Az élet nagy igazságtalansága, hogy mire kellő tapasztalatot szerzel hozzá, megöregszel. :-)

sas70 2015.05.27. 12:03:22

A cikkben vannak igazságok és féligazságok is. Persze nyilván az emberi kapcsolatoknak nem lehet minden szegletét kifejteni, mert könyvtárnyi irodalma van, közben meg az emberek nem tudják, mit tegyenek egyszerű helyzetekben. A kutya valahol ott van elásva, hogy mikor a mindennapi betevőért is meg kell feszülni az embernek, akkor elfelejti, hogy az emberi kapcsolatok is fontosak és nem automatikusan működnek, mert visszahatnak a munkájára is, pláne ha családban él és nem szingli. Egy kis személyiség fejlesztés, párkapcsolat fejlesztés nem árthat senkinek és egyszerű kommunikációval, sok felesleges probléma megoldható. Kevesebb "valóságsó", több beszélgetés.

Muad\\\'Dib 2015.05.27. 14:31:02

Mondjuk ebből nem jött át, mennyivel lenne tudatosabb a dolog.
Az viszont egyértelműen nem igaz, hogy itt marketing probléma lenne. Na ja, az anyós felé lehet nem jó pont. De könyörgöm, egyébként? Ahány cégnél eddig dolgoztam mindig az volt a furcsállás tárgya, ha valaki monogám kapcsolatban él. A menőség fokmérője az volt, ki kivel hányszor, hol, mikor (nőknél is). Tök irreleváns, hogy az illetőnek volt e családja, vagy nem. A blogokat olvasva, a monogám emberek vannak folyamatosan lehülyézve, és régimódi szerencsétlennek beállítva. Mégis akkor milyen alapon jelenti ki bárki is, hogy annak mennyivel jobb a marketingje? Én tudatos döntés alapján élek monogám kapcsolatban, és többször kapok lebas*ást, mint hátba veregetést. Azok, akik orrba-szájba mindenkivel, inkább kapnak hátba veregetést, mint lebas*st.

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.05.27. 19:48:55

@Muad\\\'Dib:

Hát na ja... :(

Már az is baj, ha szilárd értékrendje van vkinek, de nem más vagy új... és ebben a formában félmúltnak tűnik a követése, mert kívülről (legalábbis kérdezés hiányában, de annál súlyosabb előítéletekkel) csak a félmúlt egy beszáradt termékének tűnik, amin épp mindenki igyekszik túllépni, mert épp csak a hibái látszódnak - ezért lett félmúlt, lépnénk túl rajta. mondjuk ha az illetőnek nincsenek koherens, szilárd érvei, és nem azért mert a másik csak azért kérdez tőle, h lejárassa, azaz nem őszinte érdeklődésből és együttműködési vágyból.., akkor joggal tűnik úgy, h csak egy épp erjedő mintát követ tökéletesen reflektálatlanul.

(félmúlt=ami még nem retro, ami még nem menő újra)

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.05.27. 20:44:51

de ehhez minimum az kell, h az illető más formációk előnyeit és hátrányait egyszerre lássa be, gondolja végig. legyen hajlandó a tényleges lehetőségeket/lehetőségeit végiggondolni. jó, ha az dönt, h az egyéni preferenciáink és félelmeink, mely formáció előnyeihez és hátrányaihoz látszódnak inkább illeszkedni. de ha lusták és gyávák vagyunk végiggondolni dolgokat, na meg toleránsnak lenni dolgokkal szemben, amelyek nem véletlenül vannak és virulnak, akkor a másik/többi oldal teljesen igazságosan jár el velünk szemben, mikor számon kéri rajtunk a (felelősség)hárítást meg az önismeret hiányát. meg sok más dolgot. és ezen nem kell meglepődni

Víz Ivó 2015.05.29. 10:07:40

@Quadrille Lobster:

Ez posztod kicsit hosszúra sikeredett. Ezért több, rövidebb kérdéssel próbálom láthatóvá (érthetőbbé) tenni magam számára a mondandód gerincét:
1. Fogalom, amit tisztázni kéne:

Azt írod a legelején, hogy "...erőltetni a stagnálást. Ha a karrierjében tenné ezt, akkor hülyének néznénk. Mondjuk csődbe vinné a cégét vagy beleegyezne, hogy lefokozzák karbantartóvá...."

Te hol tanultad a gazdaságtant? A stagnálás=csőd elméletet? Vagy csak azt az állapotot tekinted stagnálásnak, ami csődbe visz? A stagnálásnak csak a nővekedés, fellendülés az ellentéte. A stabilitás stagnálás mellett lehetetlen? A növekedés nem okozhat instabilitást? Stb....

SynDieCathor 2015.05.29. 10:50:57

@Víz Ivó: Uh, ha az egész cikkből a magad számára a gazdaságtan és a stagnálás derült ki a cikk mondanivalójának lényegeként, akkor semmi értelme nem volt elolvasnod. Ez a cikk nem neked szól. Viszont megkockáztatom, hogy a helyes lényeglátási-képesség hiánya képes lehet egy céget csődbe is vinni, ahogy egy kapcsolatot is, tök mindegy, hogy monogám, poligám, polimória, VF, VFKB, akármi...:D

Víz Ivó 2015.05.29. 11:56:15

@SynDieCathor: Ez az első kérdés volt. Mint azt írtam, több kérdésben szeretném megérteni az író gondolatmenetét. De már az "előítéleteit" sem értem.

A gazdasági példát (párhuzamot) nem én hoztam be a témába.

A második kérdésem majd már pont arra fog kitérni, hogy mit ért a blogger stagnáláson egy kapcsolatban? Mi a fejlődés és mi a változás között a különbség szerinte. Hogy mitől jó változás valami és mitől rossz? Hogy egy rossz változáshoz képest nem jobb-e az esetleges stagnálás is? Stb.....

A kicsit személyeskedő hsngnemedet pedig rosszallom. Felületesen olvasol el, és aztán kioktatsz..... Ez nem beszélgetés.

neaira 2015.05.29. 14:18:19

nem ez az egyetlen párkapcsolati témájú posztod, amit most hirtelen végigolvastam, és baromira tetszik. illetve ezzel egy kicsit lefokoztam, inkább úgy mondanám, hogy felszabadító erővel hatottak rám, mert azt hittem, valami baj van velem.
elég fiatal vagyok (24), és egy csomó mindenről lószart sem tudok, de az előző kapcsolatomban majdnem megindultunk a házasság-gyerek-kocsi-ház-jelzálog dolog felé, amitől én menekülőre fogtam, aztán hónapok óta csak azon őröltem, hogy el vagyok baszva, mert ezt akarni kell, sőt, igazából én is akarom, a félelmet le lehet és le is kell győzni, mert ha szenvedsz valaki mellett, az azt jelenti, hogy mennyire szereted... micsoda lószar. pedig intelligens emberek vagyunk mindketten, mégis majdnem beszoptuk, sőt, kizárólag az ösztöneimnek köszönhetem, hogy nem lett rosszabb.
azért azóta már kezdtem rájönni, hogy ez az egész egyáltalán nem nekem való, én utazni szeretek, meg a munkámat végezni, meg kutatni, meg olvasni, meg együtt lenni valaki olyannal, aki önszántából van velem, és nem azért, mert az anyukája azt mondta neki, hogy ez a normális. persze, nem megy olyan könnyen a belém ivódott konvencióktól való szabadulás, de hál' istennek találkoztam egy olyan fickóval, aki sokat segít oldani a dolgokon. igazán furcsa, és nagyon jó tapasztalat olyasvalakivel lenni, aki békén hagy, de azért érezteti veled, hogy fontos vagy, néha feláll mellőled és megy a dolgára, akivel tisztázottak a keretek, és nincs fölösleges számonkérés. bár baromira nem tudom elképzelni, hogy legyen még valaki ebben a kapcsolatban (az eleje-dinamika szerintem nem kívánja, ezért is áll közelebb az általam ismert realitáshoz a szituáció, amit leírtál: hogy egy már meglévő párhoz csatlakozik még valaki), kizárni sem tudom. és ahogy egy másik írásodban amúgy nagyon szépen mondtad: ebben a kapcsolatban pontosan úgy van értve a ki nem mondott 'szeretlek': éppen most, amíg tart, és ez számodra semmiféle kötelezettséggel nem jár.
szóval egy kicsit elkalandoztam, de a lényeg az, hogy köszi, egy csomó mindent kimondtál, amit én is éreztem, csak képtelen voltam megfogalmazni.
+1 olvasó a 63242847 mellé :D

Hitetlen · http://hitetlen.blog.hu/ 2015.05.31. 12:44:44

„Engedményeket tenni és nyitottnak lenni amúgy kétfős kapcsolatban is kell, csak olyankor senki nem értékeli.”
Ez nem értem. Kicsit úgy hangzik mintha valaki ott fent vagy a kétfős kapcsolat másik tagján kívül értékelné a teljesítményét a párnak. De ez hülyeség hiszen nem azért teszünk engedményeket a másiknak hogy ezzel jó pontokat szerezzünk. Vagy talán igen?

A „lelkitárs-koncepció” engem is zavar. Főleg a nyomás, hogy egy személyben kell mindezt megtalálni különben valamit te basztál el. Nem vagy elég jó, biztos túl hülye vagy, nem vagy (hogy a te nagyon szimpatikus kifejezésedet) macsó/picsa hogy megtaláld az „egyetlent” stb. Kollektíve hülyék vagyunk és azért várjuk ezt el vagy mi van?

„a megírt szerepekből indultok ki, kicsit ficánkoltok meg fészkelődtök, aztán évek alatt úgyis belerogytok és belesüllyedtek a megírt szerepbe.”
Miért belerogyás? Miért nem beilleszkedés pl.? Ezt már egy másik poszt alatt is nehezményeztem, és még mindig nem győztél meg hogy lehetséges játszma nélkül lenni. Vagy hogy a játszmák mindig rosszak.
Ebben az esetben a játszma más lesz picit de ugyanúgy megvan mindenkinek a szerepe mint máskor is.

Az 5.-re rengetegszer kell emlékeztetni az embereket ebbe én is folyton belefutok. És látod pont itt van a haszna a szerepeknek „a nők akarni szokták, hogy ellenőrizhessék, hogy ránézel-e másokra”. Ez viszont mivel elterjed egyeseknek tényleg megnyugtató és ha a másik nem játssza ezt a szerepet akkor az szorongást (végül pedig féltékenységet) okoz. Azzal hogy azt mondod ezt engedje el, kirántod alóla a szőnyeget és nem mindenki szereti ha próbára teszik milyen gyorsan tud talpra állni egy ilyen után.

„Mindenhol, mindig mindenki úgy érzi, hogy ő egyedi, de a másik csak egy klisé.”
Ez picit szolipszista. Egy párkapcsolatban (poli vagy sem) ezt talán csak akkor érzed így, ha már „megismerted” (és meguntad) a másikat azaz le akarod építeni, hogy majd legyen okod szakítani hiszen én egyéniség vagyok, engem az ilyen klisé emberek csak lehúznak. Ami persze faszság és te vagy a bunkó ha így csinálsz.

„az őszinteség azt jelenti, hogy egy gyenge, őszinte pillanatában elmond valaki valamit, azt később a fejéhez lehet vágni.”
Aki meg ezt csinálja az most rögtön dögöljön meg, legyen szíves (bocs de én meg ettől kapok agyfaszt).
Meg vagyok győződve róla, hogy kizárólag ez az őszinteség ellehetetlenítése a forrása a problémáink nagy részének.

Víz Ivó 2015.06.01. 09:25:35

@Quadrille Lobster:

"...Leggyakrabban úgy kezdődik, hogy egy pár, akik nagyon jól kijönnek, de a kapcsolat kihűlt, úgy dönt, hogy valamerre nyitni kell. Mert szeretik egymást, nem is 90 évesek, hogy ne kívánnák a szexet vagy a hódítást..."

Mert amit szexnek, vagy hódításnak nevezel, az nem egyfajta szerep szintén?

Nem arról van szó valahol, hogy aki nem tud megfelelni a következő szerepnek, az a "savanyú a szőlő" gyakorlat alapján nyíg, hogy neki az az életszakasz az életcélja, amiben van éppen?
Hogy Te, személy szerint, miért pont a párkapcsolat, család színterén elvárt (bizony, bizony! elvárások vannak) szerepet támadod, nem világos számomra. De gyanús, hogy valahol, még régebben, akadtál meg..... Akarsz inkább arról beszélni? Érdekes volna az is, és szerintem, még hasznosabb is mindannyiunknak, mint ez a folytonos "képünkbe dörgölés".

Jó kérdéseket feszegetsz. Érdekes az irány, ahonnan minden eddig olvasott témára "rálátsz. De a sok sok téma, sok sok egysíkú megközelítése által kirajzolódó metszéspont egy olyan embert mutat meg (téged. hiába mindig minket szapulsz, hülyézel le), aki iszonyat frusztrált. Az elfogadást sehol meg nem találó . De legjobban a családban meg nem kapást feldolgozni nembíró embert.....

Remélem még nincs gyereked.... :-(

1234567890987654321 2015.06.06. 22:30:33

1.Nem érdekel, mit gondolnak rólam mások és leszarom a társadalmi elvárásokat. Természetesen kiértékelem az emberek viselkedését, hogy számítsak-e támadásra, hogy reagálni tudjak majd rá.
2. Szerelem != szeretet != szex!= elfogadása másnak != önbecsülés feladása.
3. Több emberbe szerelmesnek lenni szerintem lehetetlen - a hormonális változások miatt, aki mást állít, az nem érezte azt a lángoló szerelmet, mint én, senki más nem kellett volna akkor soha, semmilyen körülmények között.
4. Több emberrel szexelni lehetséges, akár érzelmek nélkül is, de ez számomra sosem volt fontos - kifejezetten kevés partnerem volt, mert nem bízok az emberekben. Számomra egy nem túlságosan ismert ember és a társadalom általában = ellenség, akiben nem bízhatok, mert valószínűbb, hogy nem jót akar nekem, jobb esetben csak közömbös.
5. Szeretet és szex két tök független dolog - több nagyon jó barátom is van, mégsem szexelnék velük soha -egyrészt herero vagyok, másrészt nem döntöm meg a közös barátnőket elvből sem, az árulás lenne valamelyik fél ellen. A vágyak és ösztönök meg a flört egy dolog, de van intelligenciánk, ami kisakkozza a legjobb döntést. Elvileg, bár az emberek viselkedését elemezve ez ritkán működik. Az, hogy három ember szeresse egymást és szexelni akarjon, ritka lehet nagyon. Elvből nem hiszek abban, hogy "nyitni akaró házaspár talál 3-at, akivel jó a szex és mindenki szeret mindenkit". Sziruposabb, mint egy lányregény...
6. Én megtaláltam azt, akivel le tudom élni az életem. Természetesen idővel változnak az érzések, a szerelem, a szex helyett egymás elfogadása lesz fontos. Ebből nem következik az, hogy igazolási kényszerem keletkezne "de még mindig jó vagyok az ágyban xy-al". Én én vagyok és nem érdekel más véleménye. Szeretem őt, de ha egyszer azzal állna elő, hogy harmadik kell neki, elmennék. Egy másik férfi elfogadása sértené az önbecsülésem és előbb-utóbb elpusztítanám az engem férfiasságomban megalázó vetélytársat. Lehetőleg valamilyen neki fájdalmas módon. Én nem leszek senki prédája, viszont bárkit levadászok, ha ez az érdekem.

1234567890987654321 2015.06.07. 00:34:13

A feleségem csendesen megkérdezte közben, hogy mekkora is az a hihetetlen nagy szeretet mindenki irányába, amikor a hármas egyik tagja betegség miatt marad ki a szexből? Betegen hallgatni/tudni, hogy a másik kettő épp szexel és őt le sem szarják, egy valamit jelent, senkit nem érdekel senki. Ez nem szeretet, puszta önzés. Ha valakit szeretek, tudok érte lemondani dolgokról, vagy önfeláldozó lenni. Aki erre nem képes, az nem szeret.
Más. Őszintén bevallom eszem ágába nem jutna "egyeztetni, kompromisszumokra jutni mindenkivel" azért, hogy ágyba bújhassak valaki mással is. A szex bár jó és izgalmas, soha életemben nem volt annyira fontos, hogy mindent felrúgjak, vagy feláldozzak érte. A fantáziám pedig elég élénk ahhoz, hogy egy Casanova se tudja minden ötletemet valóra váltani, nem is biztos, hogy annyira jó lenne átélni, akkor meg minek ez az izzadtságszagú kétségbeesett erőlködés...

Milcsix 2015.06.08. 06:33:20

@1234567890987654321: Mielőtt lemondasz a szexről mert a másik beteg, beszéljétek meg, hogy vajon rosszul esik-e neki, ha nem mondasz le? Ha igen, miért? Pl mellőzve érzi magát emiatt? Ha igen, lehet, hogy valójában önzés vagy irigység vagy önértékelési probléma van a háttérben... Nem inkább az lenne a helyes hozzáállás, hogy ő örül annak, hogy ti egymásnak orultok? Pont az ilyen automatizmusok megkérdőjelezéséről, a kommunikáció szükségességéről, és az önvizsgálatrol szól ez a cikk... Önfeláldozó akkor legyél ha van értelme, pl ha ő meggyógyul attól ha te nem szexelsz

Víz Ivó 2015.06.08. 08:19:06

@Milcsix:

Ezt írtad:

"....Nem inkább az lenne a helyes hozzáállás, hogy ő örül annak, hogy ti egymásnak orultok? ..."

ha így lenne, akkor nem az lenne a legjobb partner, aki szine mindenki (bárki!) mással IS jól érzi magát..de ez így értelmetlen.... Várj! Nem egyszerűen jól érzi magát sokmindenki, bárki mással, hanem még jobban is mint velem!

Na szóval, ha "IGAZÁN, JÓL, FELNŐTT MÓDON, AZ ÉRZELMI FEJLETTSÉGED VÉGSŐ FOKÁN, STB" szereted azt az egy valakit (vagy mindenkit?... kezdek összezavarodni), akit szeretsz, akkor miért van, hogy ez egy Párkapcsolat? ???

Víz Ivó 2015.06.08. 08:37:07

@Milcsix:

Azt hiszem, Te a benned rejlő, beléd kódolt szülői szeretetről beszélsz, amikor magadtól várod el hogy így tudj szeretni.....
Vagy, a szüleidtől meg nem kapott ilyetén szeretetet várod el, "gyerekként" kezelve magad, egy téged szerető másik felnőttől.....

Két felnőtt párkapcsolata nem azért van, hogy a gyerekkorban ki nem élt biztonságot "beszerezzük"....

Hanem azért, hogy a gyerekeinkkel kiélhessük a belénk kódolt (+plántált) szeretet, gondoskodási kényszereinket + jó a szex (akit szeretünk, ismerünk , bízunk benne, stb avval mindig jó! Néha kicsit, néha nagyon.... :-) )

nezelodo917 2016.11.07. 01:43:25

@Quadrille Lobster: Nos, olvasgattam pár posztodat, nem értettem milyen logikából indulsz ki a poliamóriás posztjaidban, mert azt láttam h valamilyen alapfeltételezést használsz, amit pl én nem használok. Így totál követhetetlen volt az érvelésmeneted.

De most rájöttem: van ez a neurózisod, ahol mindenkiről feltételezed alapból, hogy a hagyományos társadalmi keretek között mozog, azok szerint gondolkozik érzelmi témákban is, nem látnak ki belőlük, egy monogám kapcsolatot így meg szintén csak a hagyományos társadalmi keretek között bírod elképzelni. A poliamóriás kapcsolat nincs egyelőre definiálva ilyen keretek között, így azt képzeled, hogy az teljesen másképp tud működni, és hogy emiatt lesz jobb.

Szerintem meg a monogámia is működik másképpen.