Lobsterizmus 101

Friss kommentek

30 és a halál között

2014. 01. 25.

Akarod tudni, hol tartasz?

just do it.JPG

Ha mondjuk 30 éves vagy, akkor eddig mintegy 12 évet töltöttél felnőttként.

Az előtte lévő részt nem számítom be. Sehová nem igyekeztél, minden egyértelmű volt, felelősség egy szál se, döntéseket az életedről aligha hozhattál.

De ez a 12 sem teljesen felnőtt. Most nem csak azért, mert kitolódik a felnőtté válás (pdf), de például az egyetemi évek még minimum a felkészüléshez sorolódnak. És akkor még konzervatív voltam.

Szóval akkor eddig mondjuk 7 évet töltöttél felnőttként, ha minden ütemesen ment.

7 évet. Előtted mennyi van még? Mondjuk 50.

Akkor a 87.72% még előtted van.

Tényleg az utójátékkal akarod tölteni?

Tényleg beoptimalizász most mindent és már csak az állagmegőrzéssel akarsz törődni? Tényleg nem fogsz már soha változni? Tényleg nincs a fejedben egy másik élet, amit sosem próbáltál ki?

 

Öreg klisék és fiatal áldozataik

 

Az átlagéletkor valami hihetetlen gyorsan nőtt az utóbbi évszázadban. Az egészségesen, szellemi és fizikai cselekvőképesség birtokában töltött idő is.

A sémáink, amik alapján elképzelünk egy szülőt, nagymamát, egyéb életszerepeket, mind a múltból származnak. Amikor a sémák és általánosítások alapján képzelsz el valamit, a múltban élsz és kivetíted a jövőre. A nagyik mindig őszek lesznek és kötögetnek. Holott már anyád sem tud kötni és festeti a haját, pedig ha rajta múlik, mindjárt nagymama lesz. Nem a nagyik lettek "fiatalosak". A korszak változott meg.

Ugyanez a helyzet a férfi és női szerepekkel. Ismerem (és használom) ezeket a régimódi szerep-kliséket, mert ezek nélkül még többet kéne magyaráznom. Filmek is használják őket, mert ha egy mellékszereplő ősz és sütit süt, akkor az nagyi és ezen nincs mit tovább magyarázni. Mehet a sztori előre. Ha dögös sztripper lenne, meg kéne állni elmagyarázni, hogy ez attól még egy nagyi, és miért így néz ki. Akkor az lenne a sztori. (Független filmekben vannak csak ilyen karakterek, a nagynyomású hollywoodi blockbusterek ragaszkodnak minél több kliséhez, mert olcsó, kockázatoktól mentes és jól emészthető.)

De a valóság az, hogy a környezetemben például a pasik akarnak végre beszerezni és lestipistopizni egy nőt, a pasik akarnak inkább gyereket - és ez nem is csoda. A hagyományos családi szerepek a férfiaknak kényelmesek, a nőknek nagyon szorít. És míg a hímek jogai és lehetőségei nem változtak, addig a nőket elkezdték (korlátozott képességű, hormonálisan terhelt) emberként kezelni. legalábbis a törvény előtt, kereshetnek, tulajdonnnal rendelkezhetnek, bankszámlát nyithatnak és élhetnek agglegény-életet, amíg jónak látják.

Amíg 13 év volt az átlagéletkor és 30 év a várható élettartam, valóban gyorsan kellett szaporodni. Egy korabeli londoni harmincas külsőleg a mai ötveneseket idézte. Az egészségi állapota is. Ami azonnal emlékeztette a kora alapján betöltendő szerepére.

Egy korabeli regény nem véletlenül játszódik mindig a párzási kor környékén. Az a legizgalmasabb, legnagyobb téttel bíró része az egyedek életének, ami utána jön, az már csak a bizonyosság. Az utójáték, amiről soha senki nem ír. Mert nem csak végtelenül unalmas, de nyomasztó is. Rossz belegondolni, hogy az az őszhajú kötögető néni egyszer ugyanolyan ambíciózus volt, mint te most.

Á, az képtelenség. Ők még tök bénák, egyformák, egyéniség nélküliek és fekete-fehérek voltak akkoriban. Nem úgy, mint én.

Tudom, a te szüleid már 23 évesen összehoztak téged, de neked nagylelkűen megengedték, hogy csak harminc évesen kötődj röghöz, mert a 23 szerintük is túl korai volt.

De ők vajon nem a múltban élnek?

A korod ki van írva az arcodra. A ráncoktól elkezdtél hasonlítani anyádra, az átmeneti háj már három éve ott van, a hajad pedig egy nagy hurrával kihullott. (Az énképed még sokáig a ballagóöltönyös tizennyolcéves marad, de talán egy idő után már nem próbálsz aszerint öltözködni.) A térdedet a legkisebb erőltetés szétcsapja, az újságok meg a rohamosan hanyatló termékenységeddel riogatnak.

Mivel már tenni is kéne érte, elkezded roppant igazságtalannak tartani, hogy jól kell kinézni. Nem lehetne már abbahagyni ezt az egészet? Többé nem hajat vasalni? Többé nem járni gyúrni? Nem aggódni az utolsó egy-két kiló miatt? Nem akarsz tovább erőlködni. Nem akarsz többé jófej és jóképű lenni. Le akarsz ereszteni.

Úgyhogy sietni kell. Anyád ketyeg, a biológiai óra rosszallóan hallgat, benned pedig egyre erősödik a félelem és az undor. Az vagy, aki nem akartál lenni a gimiben. Ezt, így nem akarod.

Szóval itt a harminc. Most vagy számot vetsz, vagy még nagyobb robajjal előre menekülsz.

 

Hetven az új negyven

 

Gazdagabb országokban a baby-boomerek épp most írják át az életkor-szerepeket és frissítik a kliséket.

A lényeg, hogy a nagyon-nagyja még előtted van. Tényleg a sodródásod következményeivel akarsz élni ilyen sokat? Az életed nagyobbik részét? A 87.72%-át?

És ha nem, az pontosan mit is jelent a gyakorlatban? Hogyan terveznéd máshogy a párkapcsolatodat, házasságodat, gyerekvállalást, ha reálisabban állnál hozzá? Ha mondjuk tudnád, hogy 15-20 évet illene adni annak a gyereknek, hogy felnőjön, mielőtt "élsz még egy kicsit" a titkárnővel? Lekötnéd magad mondjuk 20 évre (35.09%)? Meg mernéd ígérni? Racionális döntés lenne, vagy nem-akarok-belegondolni-valami-majdcsak-lesz sodródás? Mindenki azt csinálja, akkor nem lehet baj?

Rossz hírem van. Nem fogsz megváltozni az esküvői buli másnapján. 

Ugyanaz az ember leszel, mint ma, ugyanazokkal a kétségekkel és vágyakkal.

És amíg jó kapcsolatokat tett már jobbá gyerek, ambivalenset, unalmasat vagy rosszat még soha (pdf). Ha valakit meguntál, haluzhatod erősen, hogy majd véd-és-dac szövetségben, vállvetve, team-ként, ésatöbbi, de attól még ember maradsz. Nő maradsz és férfi maradsz. Gergő maradsz és Vivien maradsz. Nem fog elmúlni a szexuális étvágyad azon a napon, amikor már nincs kedved hozzányúlni a törvényesen melléd rendelt alvópartneredhez. Nem fog kevésbé vonzani az a római kutatói ösztöndíj, amit meg sem pályáztál, mert az itthon maradók...itthon maradnak. Nem fogod jobban díjazni, hogy évek óta ugyanabban az irodában dolgozol, csak mert a gyerek miatt kell a biztonság. 

Megpróbálhatod bebeszélni magadnak, hogy már nem is áll fel, vagy már csak a gyerekedbe vagy szerelmes. Hogy Rómában úgyis meleg van és hogy úgyis-úgyse. Hogy a stabil munkahely "elég energiát hagy azigazánfontosdolgokra".

De fogalmad sincs, mik a fontos dolgok. És ha azok, amit mondanak, akkor nagyon nagy baj van. Azigazánfontosdolgokat nemhogy nem élvezed, de kifutnál előlük a világból. De legalábbis elmennél egyedül nyaralni. De azt még felvetni sem szabad.

És tudod, miért nem áll fel / miért nem kívánod? Mert az anyád szemével látod. Az ő szemével választottad. Hogy az anyád lenyugodjon. Neki meg az kell, hogy megfelelő, tradicionális házastárs legyen, stabil pénztárcával. (Jaj persze, tudom, te nem.) És tényleg az is lett. A benned élő gyerek kipipálta, a (benned élő) szülő jóváhagyta, a benned szorongó felnőtt meg megpróbál vele élvezni. Csak kognitív disszonancia redukció kérdése. (Hétköznapi szóval: erény.)

De az anyád - érthető okokból - nem nézte, hogy szexi-e, vicces, szellemes vagy szórakoztató a csaj/pasi. Az az anyádnak nem tétel. Az anyád "jóravalót" akart. Azt is kapott. Vagyis bocs. Te kaptál. Ideig-óráig izgalmas az újdonság ereje, utána meg lehet a fáradtságra fogni. Aztán gyorsan leszerződsz, de csak mert félsz, hogy nem találnál jobbat.

Na szóval teszed, ami elfogadott (és hálistennek te is pont azt akartad), de közben kínoz a gondolat, hogy mi lett volna, ha...

Azok az ambíciók, hogy majd egyszer boldog leszel és nem csak túlélésre játszol, nem csak a végét várod - azok megmaradnak, mert még élsz. Még nem haltál meg, úgyhogy még igényled a változást. Próbálod besöpörni a lelki szőnyeg alá, próbálod nem észrevenni a perifériás látásoddal, póbálsz arra fókuszálni, aminek a szereped szerint lenned kéne. És időnként tök elhiszed. Amikor megveregetik a válladat érte. Amikor az anyósodék épp jóváhagynak. Amikor valamelyik haver elveszti a munkahelyét.

De odabenn még nem nőttél fel. Nem adtál magadnak időt és nem vetted a bátorságot. Azt hitted, hogy a folyamatos teljesítés közben is rájöhetsz, megvilágosodhatsz. Azt hitted, hogy zsizsegsz, magas frekvencián rohangálsz, teljesítesz munkahelyen, otthon, szüleid szemében, időben, satöbbi, és közben majd valamikor rájöhetsz valamire

Megkaptam, hogy nem mondok megoldást. Hát, itt van.

 

1. lépés: Hagyd abba!

 

Légkalapáccsal nem lehet haikut írni.

Nem lehet a mindennapi faszságok (még ez a csekk, még anyámat meglátogatom, még ezt befizetem, még azt kibírom, ha már itt vagyok, hol van parkoló, nehogyelfoglalják, mitképzelazilyen, stb) mellett bármire rájönni. Muszáj megállni.

A filmekben és könyvekben sem az a legjobb, hogy miről szólnak. Hanem hogy egyszer leülsz és pár órát azzal foglalkozol. Szabadságra mész a saját életedből. Amikor bemész a moziba (haladók leülnek egy könyvvel), akkor szögre akasztod az életedet, amit unásig ismersz és másét éled. Plusz valamire végre összpontosítasz. Flow, meg amit akarsz. (Már ha közben nem rágcsálsz és nem szakítod meg pisiblokkokkal.)

Ne kezdj nekem most pampogni, hogy nem lehet kivonni magad így meg úgy, meg hogy valamiből élni kell. Mindenre létezik kifogás, kár hogy kifogás még soha nem oldott meg semmit.

Azért pár dologról le lehet mondani. Például nem találkozol azzal, aki után csak kicsavartnak érzed magad (meg fogsz lepődni, kik azok), nem veszel magadra extra köröket, nem mész a szokásos helyekre és nem optimalizálod a beszerzést. A legminimálisabb tevékenység maradhat csak meg. Munkába menni, feladatot koncentráltan elvégezni. Ha úgy egyszerűbb, akkor élj zsemlén és tejfölön, vagy rendelj kaját.

Kurvára lejössz a fészről és nem mások életében turkálsz. Nem hasonlítgatod magad és nem az imázsodat töcskölöd. Nem veszed fel a telefont, nem csetelsz. Ha kell, írd fel valahová, mikor és kinek veheted fel.

Otthon pedig egyedül.

Ha már együtt élsz valakivel, felléptél a futópadra, kezedben a légkalapács, nem marad lehetőséged egyedül lenni, állandóan ki vagy téve a másik jelenlétének, csendes vagy kimondott véleményének, a szerepe által diktált igényeinek, a vele járó szociális követelményeknek. És nem azért, mert rosszindulatú. Egy jóindulatú, cuki, aranyos, imádnivaló személy is egy darab személy, aki akkor is jelen van, ha megígéri, hogy istenbizi nem fog zavarni. A társasághoz mindig kell viszonyulni. És addig sem kell magadra figyelni. Így nem lehet semmiről felelősen dönteni (pont azért tartanak emberek nagy társaságot.) Így csak azt tudod meg, mások mit akarnak.

Holott neked épp azt kell eldöntened, hogy kell-e valaki, mikor és hogy ki.

Az egyedüllét fontos. Nem kell tudomásul vennetek egymást, nem kell még a hallgatás közben is szociálisan csendben lenni. Nem kell, hogy átfusson az agyadon, van-e még valaki a lakásban és hol és hogy nem akarna-e hozzád szólni, ha azt látja, hogy úgysem csinálsz semmit (és megsértődik, ha megkéred, hogy hagyjon békén). Ha nem csinálsz semmit, szabad préda vagy, hogy mások igényeit teljesítsd.

Ez a fajta minimalizmus erősen emlékeztet a depresszióra, és nem véletlenül. Talán az életszakasz-krízisek azok (már annyi van, hogy nem tudom követni). Gondolkodási időt szeretnél, de ha kivond magad, az gorombaság, azt a társadalom nem tolerálja, neked funkcióid vannak. Kivéve, ha beteg vagy.

 

Mennyi időt bírsz ki önmagaddal?

 

Nem kommunikálsz, nem állítasz semmit, nem mondod meg a véleményed - mert épp most nincs. A nyitottság lényege pont az, hogy nem hajtogatod a rohanás közben félig megemésztett, fél-megfigyelésekből és félreértésekből desztillált Nagy Igazságaidat.

Hanem hogy elgondolkodsz azon, amibe bele sem mersz gondolni.

Feldmár egyik könyvében volt egy példa. Egy terápia során a résztvevők addig mondogatják maguknak, hogy az anyjuk nem is szerette őket, amíg a fájdalomtól és a félelemtől üvölteni nem kezdenek. Nem arról van szó, hogy kivétel nélkül mindent utálta az anyja. A feladat céla az, hogy a legmélyebb, primordiális rettenettel szembesüljenek. Az anyával kapcsolatos összes tabu ilyen. (Meg a gyerekeddel kapcsolatosak is.)

Attól függően, hogy az önáltatás mekkora magaslatából milyen távolra mersz kikukucskálni, a tabuk nélküli gondolkodás akár nagyon is fájhat. (Persze nem gondolom, hogy most miattam fogod ennek kitenni magad.)

Képzeld el, amibe bele sem mersz gondolni. Nem azt, hogy milyen lenne, ha elvesztenéd az állásodat, hanem hogy ha nem szeretnéd anyádat. Ha rossz gyerek lennél. Ha nem szeretnéd a gyerekedet. Ha azt akarnád, hogy csinálják az egészet vissza. Ha megbántad, de csapában vagy. Ha nem azt akarnád, amit tőled akarnak. Ha konfrontálódnod kéne azért, amit szeretnél. Ezek félelmetes dolgok. Rád bízom, mi a sajátod.

Persze ehhez tudni kéne, hogy ki vagy és mit akarsz.

Pontosan. Ezt kell kitalálnod. (Persze meg lehet úszni a gondolkodást - és még boldog is leszel. Így)

Amúgy a konkrétumoktól eltekintve megmondom, mi a legnagyobb félelmed.

Az, hogy átlagos vagy.

 

Átlagos vagy

 

És én is.

Elmondom, honnan tudom.

A minap egy társasággal söröztünk, ahol valaki végigment mindenkin és mindenkiről egyenként megállapította, hogy "te sem vagy átlagos".

Lássuk be, nem valószínű, hogy hét budapesti fiatal mind olyan tökéletesen nem-átlagos legyen. Bármi legyen is az. Mert ugye az átlag attól függ, mikből áll a minta. Ha a magyar populációt vesszük, lehet, hogy számszerű kisebbségben vagyunk, de ez azt jelentené, hogy nem vagyunk átlagosak? Vagy azt, hogy abban az adott mintában kisebbségben vagyunk.

Tényleg, miért is kéne minket együtt vizsgálni random vidéki nyugdíjasokkal? A demográfiai és képzettségi jellemzőinknek tökéletesen megfelelő életstratégiát követünk. Nem lenne funkcionális, ha ugyanazt olvasnánk, mint egy vidéki kocsmáros vagy egy sífelvonó kezelője.

Van egyáltalán értelme összefogni minden magyarországi lakost és átlagot vonni belőlük? Vagy inkább a fővárosi értelmiségieket kéne, hamár? Ha kisebb az elemszám és értelmesebb a minta, mindjárt nem ütünk el annyira a halmaz többi tagjától.

Egyáltalán hogyan átlagolsz valamit, ami nem kvantifikálható?

Megmondom: általánosítással. Mennyire tipikus a viselkedésünk, mennyire a determináló tényezőktől függ, mennyire ugyanazt reagáljuk ugyanabban a helyzetben.

Márpedig ebből a szempontból szuper-átlagosak vagyunk.

Van az a módszer a szorongás feldolgozására, hogy elképzeled, ahogy a lehető legrosszabb eshetőség beigazolódik.

Készülj fel arra, hogy átlagos vagy. Nézz körül. Olyan, mint ő. Írd le E/3-ban a demográfiai sajátosságaidat. Hogyan mutatnának be egy bűnügyi hírben, ahol csak fél mondat van a vezetékneved kezdőbetűjére és a foglalkozásodra, vagy családi állapotodra. Olvasd fel hangosan.

Aztán ha kisírtad magad, rántsd meg a vállad és döntsd el, hogy a lehető legtöbbet hozod ki belőle.

Lehet, hogy átlagos vagy és 31 éves programozó, aki az anyjával él, de igenis jól fogod érezni magad. Olyan emberek között, akikkel jó, nem pedig akikkel muszáj. Olyan dolgokkal, ami jól esik, nem pedig aminek értelme van.

És ne aggódj, nincs a kliséknek még egy olyan kombinációja, mint te :)

Különben is, ha rájössz, hogy ugyanezen pörög mindenki más is, talán arra is rájössz, hogy nem leszel különleges a félelmeidtől. Úgyhogy akár el is engedheted őket. Nem a szorongás a különlegességed záloga. Nem az jelenti, hogy odabenn még élsz. Azt máshogy is kifejezheted. 

Mondjuk azzal, hogy idekinn is elkezdesz.

 

2. lépés: Just do it!

 

Tudod, miért nem küldted el azt a jelentkezést? Tudod, miért nem mutattad meg soha senkinek azt a novellát? Miért nem énekeltél tovább? Miért nem folytattad a rúdugrást? Miért költöztél vissza álmaid országából? Miért nem is adtad be a Filmművészetire?

Nem, nem az okmánybélyeg miatt.

Hanem mert féltél a kudarctól.

Féltél, hogy kiderül, hogy nem vagy elég jó, hogy középszerű, amit írsz, hogy nincs is elég jó hangod, hogy orra esnél a versenyen. Hogy invesztálnál még bele, és kiderülne, hogy nem is vagy az a szupersztár.

Mert amikor már mindenki várakozva néz rád, amikor mindenki tudja, hogy miről álmodsz, akkor sokkal félelmetesebb a megmérettetés. Akkor már néznek. Akkor már te is kívülről nézed magadat. (Ez amúgy biztos út a bukáshoz.)

Egyszóval: gyáva voltál, de valahol mélyen megértetted, hogy ha gyorsan a nyakadba veszed a világ felelősségét, akkor senki nem fogja számon kérni rajtad az álmaidat. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy akinek nincsenek ilyen mögöttes céljai, azok gyerek mellett is életben maradnak. Ők valahogy nem ássák be magukat a pelenkák közé. Nekik továbbra is lebeg a szemük előtt egy cél és nem emészti fel a személyiségüket a szerep.

Szóval gyerünk, mutasd meg, hogy tényleg különleges vagy.

Mutasd meg, látni akarjuk az eredményt. Csak te nem akarod látni, mert félsz, hogy kicsi lesz, sárga és savanyú.

Menj el ahhoz a gitártanárhoz, nevezz be az amatőr squash bajnokságra, alapíts színjátszókört, vagy jelentkezz extrának az Operába, írj legalább egy cikket vagy egy blogot, mutasd meg a benned rejlő narratív ördögöt legalább egy olvasónak, tiszteld meg a világot a nagyszerűségeddel. (Csak tanfolyamra ne menj, jó?)

Mondom, csak te nem vagy kíváncsi, meddig jutnál el, ha tényleg megpróbálnád. Ha egyszer az életben megfeszítenéd az összes mentális izmodat és kipróbálnád, hogy gyorsulsz 100-ra.

A lényeg, hogy bezárd a szakadékot, ami közted és a (szerinted) hozzád méltó élet között van.

Ezt kétféleképpen lehet:

1) eléred a célt, vagy

2) a cél kullog vissza hozzád.

Mert könnyen lehet, hogy a cél irreális, rosszul határoztad meg, rájössz, hogy mégsem akarod - és akkor bizony újra kell kalkulálni, hogy mi is a hozzád méltó élet.

Aztán ha kiderül, hogy átlagos vagy, még mindig lehet hobbid.

Még az is lehet, hogy egy kedves, barátságos, kiegyensúlyozott és derűs emberré válsz, aki szembesült a legrosszabbal, de megpróbálja belőle kihozni a legjobbat. Na, az tényleg ritka. Nem átlagos.

 

Kockázatok

Két dolgot veszíthetsz: a nagy arcodat és a mártír-tűrőképességedet

Komoly rizikó, de ezt nélkülem is tudod. Ha a kísérlet eredménye negatív, ha nem is vagy olyan egyedien tehetséges, akkor a nagy arcodból vissza kell venni. A tökéletesség illúziója oda. A hibák nélkül valóságnak vége. Döntöttél, és tévedtél. Feltetted magad valamire és elbuktad.

Nem mondhatod többé, hogy te bezzeg mindent jobban tudsz, mert legalább egy dologban már bizonyítottan tévedtél. Nem vagy csalhatatlan.

Kénytelen leszel egyenlőként tekinteni másokra. Ki tudja, még a végén kinő benned valamiféle empátia és rájössz, de tényleg, hogy mások is látják valahogy a világot és annak is van oka és nem rosszabb, mint a tiéd.

És még egy rossz hír, hogy nem tudsz majd többé együtt játszmázni a többi mártírral. Nem dőlsz be mások önáltatásának sem. Nem leszel jó hallgatóság, amikor azt ecsetelik, hogy mindenki másnak könnyű, de nekik ott van a családjuk. Nem hallgatod meg őket, mert már nem várhatod el tőlük ugyanezt a szívességet.

 

Mártírból aktív-agresszív bigott

 

A gyerek csak egy fügefalevél amivel a nem-döntéseidet takargatod. Rá lehet mutogatni, ha megkérdezik, miért nem gitározol már, miért nem adtad ki azt a társasjátékot, miért nem mentél el meghallgatásra, miért nem is küldted el azt az emailt. És még meg is dicsőülsz közben. (Hogy utána aljadék, gyerekéért-élő, passzív-agresszív mártír legyél, akiből vénségére aktív-agresszív, népesedési bigott lesz.)

Ha nem mondod ki hangosan az álmaidat, akkor a legirreálisabb hülyeség is megteszi. Hogy valaki valamiért majd felfedezett volna. (Így, passzív szerkezetben.) Hogy asztronauta lehettél volna.

Pláne ha ki sem próbálod magad. Akkor nyomoríthatod szegény kölyköt azzal, hogy ha miatta nem hízol el, balerina lennél, meg ha nem a pelenkára kell költeni, akkor ma a CERN-ben lennél fizikus, nem a kerületi általánosban fizika-hittan tanár. Ha lett volna időd, akkor megtanultál volna 20 nyelvet és utazó nagykövet lennél. Mert ahhoz csak az kell, mi?

Szóval majd ha hallod magad azt mondani a kölyöknek (akármilyen nyakatekert módon), hogy mi lett volna ha, emlékezz rám, és nyugodtan rohadj meg. Neked arra a gyerekre nagyobb szükséged volt, mint egy falat kenyérre. Ő a kifogás hátralévő életedre (87.72%). A mindenki által szentesített élethazugság, amivel szemben senki nem érvelhet. Te sem, de más sem. Ezt mondd majd neki, ne azt hogy milyen nehéz volt megszülni (tudom, deazértnagyonszeretlek - a sunyi kurva nénikédet).

És nem ő tartozik neked, de még te tartozol neki. Mert amikor csináltad, bármit elkövettél volna, hogy ne kelljen megállni és gondolkodni. Beismerni, hogy átlagos vagy, nem csak ő tett azzá.

Szóval inkább fagyaszd le és legyen 50 évesen gyereked, minthogy ész nélkül belesodródj ebbe a nagyon is átlagos tucatjátszmába - és a gyerekeden keresztülj akar majd élni. 50 évesen, ha előtte kipróbáltad, mennyit tudsz, már nem csak lenyugszol, de legalább lesz valami fogalmad az életről, amit állítólag el kéne magyaráznod a gyereknek. Könyörgöm, mit tudnak a világról az ún. ideális korú, huszonéves csajok? 

És ahogy te sem a saját életedet éled, amíg a szüleid hallgatólagos igényeit szolgálod ki, úgy a gyereked sem veheti majd birtokba a saját életét, amíg rajta élősködsz. Mert ahogy a te életed nem a szüleidé, úgy a gyerekedé sem a tiéd. Ahogy a génjeid nem a szüleidé és a te dolgod, hogy  mit csinálsz vele, úgy a gyereked életébe sem lenne szabad beleszólnod. Mert ha azért csináltad, hogy elégtételt adjon, akkor pont hogy nem érdemelsz tőle semmit.

Szóvalj most állj a sarkadra és találd ki, mit akarsz.

Aztán csináld is meg.

Most.

87 komment · 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

http://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr715780881

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Tájmofmájlájf óver - Avagy 30 fölött az élet 2014.01.26. 21:33:32

Mindenkinek megvan, ahogy a huszon-harmincasok egy idő után 'kikopnak'. A társaság túl fárasztó, a szombat este pihegésre van, inkább nézi, mit szán neki aznap a tévé, de kimozdulni jajnemár. (Tudom, te választékos otthonülő vagy, és igényesen letöltöt...

Trackback: Diplomától 30-ig 2014.01.25. 20:02:37

"Without some goal and some effort to reach it no man can live." Dosztojevszkij Diploma és a harmincadik szülinapod. Mindkét időpont önkényes. A diploma azt az időpontot jelenti, amikor kilépsz az utolsó iskoládból, a 30  pedig azt a kort, a...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tory_t · http://toryttopreng.blog.hu 2014.01.25. 22:18:51

"Anyád ketyeg, a biológiai óra rosszallóan hallgat" :D

Teljesen off, de klisék terén a független filmeket se kell félteni:
www.youtube.com/watch?v=spXU_kljHPE

gombosg 2014.01.26. 16:33:29

Ez eddig szerintem a legátfogóbb "Lobsterizmus 101" írásod. Szerintem kitűnő lett.

ricardo 2014.01.26. 20:55:58

szia Lob! Az emberek sokszor valóban azért nem cselekszenek, mert félnek a megmérettetéstől, vagy a visszautasítástól. Mert nem bírják elviselni, hogy a másokkal való összehasonlításban másodikak, harmadikak lesznek, vagy épp huszadikak. Mert azt hiszik, hogy mindenben elsőnek kell lenniük, és nem lehet kudarcuk. De ez szerintem egyfajta kisebbrendűségi érzésből fakad, miként az a képzet is, hogy mindent rögtön jól kell tudniuk csinálni, jóllehet elsőre sokkal fontosabb lenne, hogy valamit egyáltalán megcsináljanak, mint az, hogy jól csinálják. Mert a siker sokkal inkább abból fakad, hogy valamit elsőre rosszul csináltak, vagy valamiben kudarcot vallottak, de nem hagytak fel a cselekvéssel. Az egészséges önbizalommal rendelkező emberek ismérve, hogy nem szégyellik a kudarcot, és viszonylag könnyen túlteszik magukat rajta.

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2014.01.27. 02:19:20

Imádom az írásaidat - de gyűlölöm is, mert nem tudok egyszerűen beléjük kötni.

zséroskenyér 2014.01.27. 08:31:25

Ez jo lett. Es köszi :)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.01.28. 14:46:07

@Welcome_To_Reality: @zséroskenyér:

Csak várjatok!
Még 10 év és lerántom a leplet a negyvenesek játszmáiról is.

(Az is segít, h a magyar játszmák már történelemnek számítanak kicsit nyugatabbra. Valahogy a múltba haluzzuk saját magunkat is)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.01.28. 14:46:51

@tory_t:
Ez mekkora!

Visszavonom. A független filmesek is kliséznek, csak máshogy.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.01.28. 14:57:22

@ricardo:

Épp most olvasgattam ezt: www.businessinsider.com/33-startups-that-died-reveal-why-they-failed-2013-6?op=1

Azzal kezdi, hogy ha folyton a startup-sikertörténeteket mantrázzuk, azzal torz képet kapunk. Aztán felsorolnak 33 startupot, amik változatos banánhéjakon csúsztak el.

Utólag mindig természetesnek vesszük a sikert. Pedig ahogy mondod, a hibákból bőven lehet tanulni.

Csak persze ahhoz az kell, hoyg ne féljünk annyira magunkat hibáztatni. Jelenleg az emberek 99.9%-a úgy működik, hogy saját magának sem ismerne be hibás döntést, nemhogy másnak. Ha egyszer kiderülne, hogy nem csalhatatlan, összedőlne a világ.

Te is emlegetted valahol asszem a csőd kétféle kezelését. Errefelé ha hitelt akarsz egy vállalkozásra, de kiderül, h már csődbe vittél egy másikat, a manyika megretten.

Az USA-ban megkérdezik, hogy most mit csinálnál másképp. Az a gyanús, ha még nem is esett pofára.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.01.28. 14:58:57

@ricardo:
Amúgy pedig a számból vetted ki a szót. Ez maradt ki a posztból. Hogy a siker és a kudarc is tanulság és még a kudarc is sokkal jobb, mint semmit nem tudni és azon agyalni ötven évet, hogy mi lehetett volna, ha...

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.01.28. 15:08:54

@gombosg:
Amúgy nem szó szerint ugyanezt mondanád egy huszonegy-két évesnek, ha gyorsan igába akarná hajtani a fejét? Hogy korai ez, és még éljen?

Aztán a harmincas halál pontosan azt csinálja, amit ellenjavallt a huszonévesnek. Na de kipróbált bármit is közben?
Lófaszt. Csak rettegett az anyagi bizonytalanságtól. Kergette a farkát és teljesített. Esetleg hatalmas levegőt vett és állást változtatott. De az is akkora stressz volt, hogy még egyszer soha. Ő ugyan nem engedi el többé a korlátot.
Meg mondjuk elment kétszer nyaralni (ő úgy mondja "utazgatott"), abból egyszer nővel - és az milyen beérkezett dolog már.

Szóval kurvára nem csinálnak semmit, amit igazán akartak, csak kinevezik azt, amit csinálnak, azzá amit mindig is akartak.

Aztán majd a gyerek érkezése összpontosítja a figyelmüket, kirázza őket a tompultságból, hirtelen kurvára valóságos lesz a világ, nem csak egy üveglapon át nézik, hanem VELÜK történik - de akkor már késő lesz. Hiába az adrenalin-löket, már nem jöhetnek le a sínről.

gombosg 2014.01.28. 16:21:42

@Quadrille Lobster:
Egy Amerikában startupfejlesztéssel foglalkozó srác mesélte, hogy ott valaki onnantól számít "tapasztalt vállalkozónak", hogy nyitott egy startupot, belerakott (rakatott) egy valag pénzt és időd, és csúnyán, kínosan pofára esett az egésszel. Bebukta.

Hiába nyit valaki egy sikeres startupot, ő nem számít tapasztaltnak, amíg legalább egy nagy beégése nincs.

gombosg 2014.01.28. 16:47:34

@Quadrille Lobster:
A "rettegni az anyagi bizonytalanságtól" úgy jön le, mintha az egy hozzáállásbeli probléma volna, pedig ha az ember hallgatóként napi 1-2000 Ft-okból él, az hozzáállástól függetlenül szopás.

"Amúgy nem szó szerint ugyanezt mondanád egy huszonegy-két évesnek, ha gyorsan igába akarná hajtani a fejét? Hogy korai ez, és még éljen?"

(Te láttad, milyen szöveggel osztottam ezt meg a Facebookon? Lehet, hogy titokban az ismerősöm vagy? :))

Éppen ezért a legtöbben örömmel mennek el dolgozni, és élvezik, hogy végre nem éheznek, nem anyutól kell kunyerálni, lehet venni ruhát, normális lakásba lehet költözni, este nem lóhugy sört kell inni a kampusz melletti büdös kocsmákban, egyszóval sok mindent meg lehet tenni, amit egyetem alatt nehezen.

Szerintem ez egy ideig így rendjén is van, de nem akármeddig, mert beüt a yuppie-lét, amikor a pénz, a karrier, a költekezés és a státusz eszközből céllá válik.

Nehezen definiálható, hogy kinek mit jelent "élni". Sokan vannak, akik a munkájukban remekül érzik magukat. Mindenesetre a 87,72% hasonlat (esetemben 98,25%) nagyon betalált. A vernyogó negyven-ötveneseket juttatja eszembe, akik "én már ehhez öreg vagyok"-ot játszanak. Öreg az öreganyád, aki épp a sírjában forog. :)

Gondolom, valahol arra gondolsz, hogy az ember merjen kilépni eddigi kereteiből, merjen változtatni az életén, ha kell, gyökeresen. És ez az egyszerűbb munkahelycserétől az amerikai telepes szemléletű "nem tudom, mi van ott, de indul a hajó, gyerünk!" életmódváltáson keresztül az extrém "punk sérót csináltatok, fogok egy hátizsákot, és elstoppolok a Kajmán-szigetekre, hogy delfinidomár legyek" helyzetekig terjedhet.

Az egyik szomszéd bácsi például hetven fölött is fiatal. Állandóan kertészkedik (mindig kettővel kevesebb réteg ruhában, mint aznap mindenki más), bringával jár vásárolni és az "ezek a mai fiatalok" időtöltése helyett csillogó szemmel hallgatja a környékbeli ifjak történeteit, hogy "igen, ti vagytok a fiatalok, kezetekben a jövő!" Ez a beszéd! :)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.01.28. 17:06:15

@gombosg:
This is the time to make mistakes:)

Nem hiszem, hogy ismerősök lennénk. Egyrészt havonta egyszer járok arra (és az nem most volt), másrészt sztem senki magyart nem fb-ismerek.

Persze ez még változhat:)

calabria007 (törölt) 2014.01.28. 23:28:25

ez a global life expectancy grafi kőkeményen __torzít__, pl. egészen más értéket kapsz akkor, ha mondjuk a már 40 évet megéltekre koncentrálsz

az ő életesélyeiket tekintve döbbenetesen kevés változott az utóbbi 150 évben...

www.nanomedicine.com/Papers/ImmInst2004_files/image003.gif

calabria007 (törölt) 2014.01.28. 23:29:49

ez még jobb grafi...

childhealthsafety.files.wordpress.com/2009/01/us-life-1900-1998.gif%3Fw%3D468%26h%3D311

ilyenkor lehet talán a legjobban látni, hogy a lényeget tekintve milyen keveset ér a modern orvostudomány

calabria007 (törölt) 2014.01.29. 13:24:43

tradicionális értelemben a család és a házasság sokkal _többről_ szólt mint ma

kitűnően példázza ezt az alábbi "romantikus" leány- vagyis inkább _legény_-kérés:) (a 14. perctől:) )

www.youtube.com/watch?v=Iaj_9pzalhE

calabria007 (törölt) 2014.01.29. 13:27:41

"Az átlagéletkor valami hihetetlen gyorsan nőtt az utóbbi évszázadban. Az egészségesen, szellemi és fizikai cselekvőképesség birtokában töltött idő is."

a második mondat valóságtartalmában erősen kételkedem...

pl. Ariel Sharon bácsi is még ráhúzott 8 évet az agyvérzésére - kómában...

calabria007 (törölt) 2014.01.29. 13:37:13

ennek a posztnak inkább a "rettenet a modern kispolgári léttől" címet kéne adni:)

murdoq 2014.01.29. 15:50:09

Meddig menjen a just do it? Nekem mindig ez a kérdésem magamtól. No nem a gyerekvállalás kapcsolatában gondolok erre a kérdésre, mert (persze már a fenti logikát követve) azt egy sokkal redukáltabb időhorizonton is lehet látni. Szerintem azonban senkit nem kell elítélni azért, ahogyan éli az életét. Azt felejtik el az emberek, hogy a frusztrációikat magukban tartják, meg azt, amit írsz, hogy nem mondják ki az igazi vágyaikat. Meghallgatjuk egymást, de nem figyelünk egymásra. És interakció nélkül az egésznek semmi értelme. Nem mondjuk ki, hogy szar napunk volt, felkúrt a kollégánk, és hogy emiatt hazaérve nem akarunk kötelességből a párunk mellett Game of Thronest nézni, hanem a Jocóval, aki jobban ismer minket, vagy a parkban futva akarjuk magunkat kitakarítani. Rengeteg időt elbasztam én is (hozzád hasonlóan) a frusztrációim értelmezni próbálásával, amelyekből még úgy is pont elég sok maradt, miután a non-komformista énem pikk-pakk elengedte a család definíciót, szülőknek megfelelni vágyást (aztán pár éve mégis becsúszott a talán haragszom anyámra blokk, de amióta sikerült átkonvertálni a próbáljunk meg ténylegesen értéket teremteni a másik életében vonalra, azóta döbbenten konstatáljuk, hogy milyen remek gondolatokat tudunk kihozni egymásból - aztán persze mégis jön a flash olykor, hogy de jó lenne, ha nem 1500 kilométerre laknék tőle, de hát na, azt én már én elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet 40-50-60 évesen rájönni arra, hogy van bé útvonal. És őszintén: nem is akarom.
És hogy meglegyen a keret: nem világos, hogy mikor rakhatod például a gyerekvállalást egy kicsit mégis a fúkuszba. Mikor relaxálhatsz egy kicsit mégis, hogy igen, most ezt húzom be érdeklődésnek. Én tökre így fogom fel, és szerencsére a párom is: mi most úgy fest, hogy időlegesen frankón örömmel töltjük közösen az időnket, korábbi kapcsolatainkhoz képest elképesztően magas őszinteségi fokkal, de! ha ez megváltozik, akkor megváltozik. A gyerekkel kapcsolatban el kell engedni a befolyásolás gondolatát. Asse tudom, hogy bírni fogom-e, de hát na, majd összerakjuk, hogyan is legyen az.
Áhíthatsz önmegvalósítást, de szerintem sokkal szerencsésebb az őszinte komfortérzet. Még ha azt is mondod magadnak, hogy lehetne több, más. De amint elpatkolsz, onnantól kezdve cseszheted az életedet, amit a frusztrációid kergetésével töltöttél. És ezért sem ildomos bárkit is megvetni. Csak értelmetlen, mert 1. "nem, igazából nem fontos", 2. "amit az emberek mondanak, állítanak, annak a 99%-ának semmi köze a valósághoz". És jaj de szeretek még mindig a Jurassic Park 2 könyvből idézni.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.01.29. 20:28:19

@murdoq:
"Szerintem azonban senkit nem kell elítélni azért, ahogyan éli az életét. Azt felejtik el az emberek, hogy a frusztrációikat magukban tartják"

Nem is az elítélésről van szó, hiszen nem konkrét esetről beszélek. A blog műfaja, és hogy az olvasó egyedül, akár önáltatás nélkül is olvashat és véleményt alkothat, az sztem nem jó az elítélésre.

Ha valamit akartam vele, az csak az, hogy leírjam, amit szívesen elmondanék a pár évvel ezelőtti magamnak. Hogy a problémáim sablonosak, hogy körbe-körbe futkosok a saját fejemben és hogy nem csak magamnak ártok azzal hogy a elnyomom a kiforratlan kis ambícióimat.

Arra vagyunk kondicionálva, hogy ami rosszul esik nekünk, az biztos csak erényes lehet és az másnak biztosan jó. Ha szenvedő mártír arccal pózolok, de nem válok el, az a "gyerekért" van, ergo biztos jó neki.

Holott
1) a gyereknek is iszonyat, hogy szenvedni látja/érzi a szüleit
2) gyerek eltanulja a szenvedést
3) gyerek eltanulja, hogy ami rossz az biztos erényes, és reprodukálja

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.01.29. 20:30:40

@murdoq:
Ráadásul ezek az ambíciók gyakran kiforratlanok.

Márpedig az önmegvalósításban (bármi legyen is az) az a legnehezebb, hogy kitaláljuk, mit akarunk. A homályos, nagy érzések, amiket dédelgetünk, és a mi-lett-volna-ha szcenáriók édeskevesek ahhoz, hogy arra karriert építhettünk volna. Lehet, hogy nem is jöttünk volna rá soha. Utólag kurva könnyű belehaluzni a múltba, hogy voltak bennünk lehetőségek, pedig lehet hogy nem is. És ezt gyávaság nem kideríteni. Egy piti kis emberi játszma, amit az egész család megszenved.

Csak arra akarok kilyukadni, hogy ha lezáratlan valami, akkor még az egész családosdi előtt a legkönnyebb kiszállni. Ha kétségeink vannak, most kell lépni. Fáj, meg macerás, persze.

De most okozza a legkisebb kárt.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.01.29. 20:37:03

@calabria007:
Áh, abban túl sok az aluldefiniált kifejezés nekem:)

Modern - gondolom "mostanság"-ot értesz alatta, de azért ennek van már pár egyéb konnotációja

Kispolgár - jujj. Ez még belpolitikailag is terhelt. Ha feltételezzük, hogy kispolgáron valami decens megélhetést de nem potenciális éhezést értesz, akkor például egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy van-e még olyan Hunhonban.

A rettenet-tel egyetértek:)
Bár inkább business as usual

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.01.29. 20:39:37

@calabria007:
Igen, a gyerekhalandóság visszaesése okozta a legnagyobb változást.

De azok a gyerekek, akik régebben ma meghaltak, ma is benne vannak az átlagban, szóval ha úgy teszik, narancsot a naranccsal hasonlítunk össze. Egy megszületett egyed várható élethossza. A gyerek is ember, na:)

Okatotaia 2014.02.01. 12:26:00

Nagyon jó írás lett! ^_^

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2014.02.03. 14:02:53

@calabria007:
"milyen keveset ér a modern orvostudomány"

ez sztem hülyeség. Megoldotta a gyermekhalandóságot. Az öregek elhalálozása, pl. tüdőrák (önkéntes dohányzás) vagy háború miatt nem az orvostudomány problémája.
Egyébként többet ér az első 30 év, mint az utolsó, ez az egyetlen kritikám a poszttal, egyébként én se tudok belekötni :)
(lehet, hogy ez is csak konformizmus a részemről)

szepi79 2014.02.03. 15:30:27

jó poszt. és elég ironikus, hogy kb. a 30-31 körül elindultam ezen az úton, nagyjából a felénél járok most, és nem könnyű. viszont szórakoztató, gyakran meglepődök magamon, és valahogy a sikerélmény is jobban esik, legyen szó munkáról vagy bármi másról.

Vádöfák 2014.02.04. 11:34:26

S mi lenne, ha sem a családot, sem a gyermekvállalást nem restrikcióként, hanem lehetőségként élnéd meg? Ha a felelősség nem nyomasztana, hanem felszabaditana?

Az egész irásból az süt, hogy minél kevesebb kötöttséggel, minél többet szeretnél tapasztalni, hogy UTÁNA jobb ember lehess... ugyan már.

Tapasztalj kötöttségekkel! Tapasztald meg a világot, amiben benne élsz! Úgy gondolod, hogy többet ad egy new york-i kirándulás, mint mondjuk a gyermeked óvodás kertipartija? Vagy egy laza siklóernyőzés a dombon legurulás helyett?

Valamint bármilyen meglepő, de párkapcsolat/gyerek mellett is tökéletesen lehet megvalósitani saját magadat. Akkor is ha vadászpilóta, vagy űrhajós vagy.

Az pedig, hogy meddig és hogyan tolhatod mondjuk a gyermekvállalást... nos, vállalj gyereket 50 évesen. Mondjuk ez egy nőnél már eleve kicsit markáns, lévén a biológiát elég nehéz becsapni. De legyél férfi, éld az életed... meg fogsz lepődni, hogy mennyire vagy kevésbé flexibilis 50 évesen, mint 25 éves korodban. Még inkább 68-70 évesen. Mit gondolsz, Te leszel az első 70 éves papi, aki egy 16-18 éves kamaszt full hülyének néz? Csakhogy Neked az a gyereked lesz... Amig 40-45 évesen is távol vagy már a kamaszoktól... és az nem választás kérdése, hogy az agyad hogyan működik. Az is az evolúció eredménye, mint Te magad. Egy generáció alatt megváltoztatod a tested és az agyad? A törzsfejlődésünk úgy rakott össze minket, hogy legkésőbb a 20-as éveinkben szaporodjunk - nem tudott mást csinálni. Te most választani fogsz? Ennyi erővel azt is választhatnád, hogy mostantól vizet lélegzel... sikerülni fog?

Válaszd azt, hogy a saját gyereked nagyapja leszel, a rosszabbik fajtából - aki soha nem tanulta meg, hogyan legyen igazán jó partner, hiszen önmegvalósitott 50 évig... eh. :)

Nem rosszak ezek a gondolatok, csak a timescale kicsit elcseszett. Adj olyan 15-25 generációnyi időt az embereknek és valahogy igy fognak élni. Az pedig akkor és ott természetes lesz. Most egy kicsit erőltetett.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.02.04. 12:04:09

@Vádöfák:
Remek meglátás, de a "kiöregedsz-és-ketyeg-a-biológiai-óra" érvet már hallottuk elégszer. Komolyan gondolod, hogy van még olyan, aki nem hallotta minden aspektusát? Az öregedő ízületektől a "hetven évesen a ballagáson"-ig? Pláne a női test mindenki számára izgalmas csodáit?

Azon kívül, ha észrevetted, nem azt írtam, hogy mindenki egy megvalósításra váró kis csoda, hanem hogy valszeg nem az.

De ha sosem próbálja meg, akkor egész életében áltathatja magát, a partnerét és a gyerekét azzal, hogy valamit feladott értük. Ezért kéne mielőbb megpróbálni és beégni (99%) vagy sikerre vinni (1%) a dolgot, vagy rájönni, hogy nem is az érdekel.

Utána már olyan apuka lesz az illető, akit te leírtál. Aki gyerek mellett "tapasztal kötöttségekkel". Meg aki nem keserű, hanem kihozza a legjobbat a mászókázásból is.

És azért kell mielőbb meglépni, mert ennél már csak később lesz. Ez azoknak szól, akik pontosan látják, mi van lebaszódva (így, passzív szerkezetben) az életükben, de csak dermedten sodródnak és olyan elkötelezettségeket vesznek magukra, mit később, amikor beindul a bepánikolt kis agyuk, le akarnak majd dobni. Az én érvem, hogy amit dermedt sodródás közben aláíratnak veled, az is kötelező érvényű. A gyávaság, hogy kilépj nem mentesít a kötelezettségek alól.

teevee 2014.02.04. 12:48:28

@Quadrille Lobster: Érdekes, hogy a gyerekvállalást nem kötöd életkori szakaszhoz, az álmodást pedig igen.

Talán, hármincévesen úgy tűnik, de ez tévedés. Ahogy az ember változik, változnak, elhalnak, keletkeznek álmai, nincs korhatár.

zsuinloth 2014.02.04. 12:53:26

Ez jól esett.

MIÉRT csak RSS van? Blogértesítőt szeretnék, emailben. Vagy legalább egy Facebook oldalt...

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.02.04. 12:54:15

@teevee:
Oké, győztél.
Bár még mindig jobb, ha nem ragadsz le egy fiatalkori álomnál és feszengsz, hogy mi-lett-volna-ha, hanem lezárod őket (így vagy úgy), mielőtt újakat találsz ki, amik jobban megfelelnek az életkorodnak. Vagy tévedek?

Bár az igaz, hogy ha bele sem kezdek, ugyanazt az egy álmot lehet használni egy életen át. Tiszta megtakarítás:)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.02.04. 12:58:51

@zsuinloth:
Köszi:)

Amilyen csúnya dolgokat írtam a FB-ról (és még tervezek), furán venné ki magát. Plusz egy csomó idő lenne karbantartani.

Hírlevelet még nemtom hogy kell. Gyanítom, hogy az is kér enni:(

Vádöfák 2014.02.04. 13:22:22

@Quadrille Lobster:
a "kiöregedsz-és-ketyeg-a-biológiai-óra" érvet azért hallottad már, mert nem tudsz mellette elmenni. Vagyis el tudsz, de az akkor is igaz marad - most sem próbálsz vele vitázni.

Nézd, értem az érvelésed, azt gondolom. Jó is lenne, amennyiben nem lennének azok a változtathatatlan kondiciók. De vannak...

Én azt érzem igy negyven évesen, hogy még ugyanazt birom fizikailag (ha nem többet), mint 20 évesen. Mondjuk az ivás nem megy már úgy, de lehet ez csak frekvencia kérdése... :)

Azonban gondolkodásban nagyon sokat változtam. Merevebb lettem - nem a vaskalapos értelemben -, kevésbé tudok átlépni történések felett, kevésbé tudom magamba olvasztani a tapasztalatokat.

Ugyanezt látom az ismerőseimen. 35-40 évesen nem úgy keresel és találsz partnert, mint 20 évesen. Sokkal kevesebbet engedsz magadnak és neki, sokkal kevesebbet adsz és többet vársz. Ez megöli az induló kapcsolatokat, mert nem vagy annyira odaadó (mondjuk felelőtlen), mint 20 évesen.

Ezt most elemezhetnénk miért van, de elég jó magyarázatot ad rá a biológia. Az agyad "öregszik" másképp működik. Nem tudsz ezzel küzdeni, mindenképpen megtörténik. És mivel az emberek nagyjából 100% nem törődik ezzel a változással (nem úgy mint a testiekkel), nem is tud - még ha akarna sem - alkalmazkodni hozzá.

Az irásodból pedig az jön le, hogy Te sem tennéd ezt - egyszerűen megragadnád a pillanatot és annyira kinyújtanád, amig csak lehet. Ha ezt megteszed, másra nem lesz időd - úgy megélni mondjuk egy párkapcsolatot, gyereket, ahogy és amikor azt kell - mert az agyad elmulasztja a lehetőséget. S ez messze nem társadalmi konvenció, ahogy sugallod, hanem biológiai korlát.

Mondhatom úgy is, hogy ugyanazt az intervallumot kapod mindenre. Hogy mit teszel bele, rajtad áll - ez korrelál azzal amit irsz. Ha Te (jórészt öncélú) önmegvalósitást, tapasztalatszerzést teszel bele, legyen úgy. De azzal áltatni magad, hogy majd UTÁNA összeszedheted azokat a tapasztalatokat/élményeket is, amit kiszoritottál, önáltatás. Nem teheted meg, képtelen leszel rá.

S egyik sem jobb a másiknál, mindkettő egy út. Nekem azért visszatetsző az irásod, mert megmutat egy lehetőséget (annak minden hátrányával), hanem evangelizál.

Vádöfák 2014.02.04. 13:24:28

@Vádöfák:
Javitva: S egyik sem jobb a másiknál, mindkettő egy út. Nekem azért visszatetsző az irásod, mert NEM megmutat egy lehetőséget (annak minden hátrányával), hanem evangelizál.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.02.04. 15:03:42

Evangelizál? Ez minden, amit fel tudtál hozni?

Akkor hadd mondjam el ezeregyedszer, hogy ez a poszt nem szól arról, akiről nem szól.

Ha idejöttél és nem ismertél magadra, akkor nem érzed szükségét annak, hogy beírj, hogy rád például nem igaz.
oriblog.blog.hu/2012/07/28/a_belenyugvas_euforiaja

Amúgy megértelek. Ezek a korlátok, meg biológiai óra meg egyéb lófasz olyan, mint a homeopátiás Xanax. Megnyugtat és csupa természetes anyagot tartalmaz. Csak sajnos nem működik, ha mások nem veszik be.

Na, ezért kell ide írogatni, hogy ne mondjak ilyeneket, nehogy valakit véletlenül letérítsek az utadról.

De ne aggódj, az emberek a döntésükhöz keresik a tanácsadót. Mindent, de mindent eldöntesz magadban, legfeljebb nem tudod, de addig keresed a tanácsadót, míg azt nem mondja, amit hallani akarsz. Azt a választ, amitől nem félsz:
oriblog.blog.hu/2012/12/28/amikor_felsz_szar_alak_vagy

Amúgy mi a baj azzal, ha valaki azt mondja, hogy állj meg gondolkodni, mielőtt olyan döntést hozol, amit nem lehet visszacsinálni?

Nem tudom, mennyire leszek rugalmatlan a te korodban, de a lényeg az, hogy most nem ott vagyok és csak egy önigazolót látok.

Ki tudja, talán mire eléred a hatvanat megtanulod tolerálni hogy egy harmincas azt gondol, amit gondol. Majd szólj, mi lett:)

zsuinloth 2014.02.04. 16:24:56

@Quadrille Lobster:

Bizonyos feliratkozó szám alatt nem kér... mailchimp.com-ot tudom ajánlani, egész profi, és 2000 feliratkozóig ingyenes. :)

sarocker 2014.02.05. 13:55:24

"Szóval inkább fagyaszd le és legyen 50 évesen gyereked".

Előtte azért tanulmányozd át, hogy mivel jár mind a lefagyasztás, mind a beültetés. Mert addig nagyon könnyű ilyet írni - még ha egy naplóba is. Aztán azt se felejtsük el, hogy 50 év fölött hamarabb fogy az ember türelme és figyelme. Gyerekhez meg elsősorban türelem és figyelem kell. Többhöz még több. Aztán a gyereknek apa és anya kell. Nem, nem a létrehozásához, az technikailag a másik személy nélkül is megoldható - bár én nem beszélnék rá senkit. Szüksége van rá. Ha nem mondja, akkor is. 50 fölött erősen csökkennek az esélyek párválasztás terén.

Nem csak a gyerekcsinálás visszafordíthatatlan, hanem a gyerek nemcsinálás is. Nem csak a gyerekvállalás felelősség, de a gyerek nemvállalás is. Még ha elsőre nem is tűnik annak.

Nem azt mondom, hogy aki a 30-as éveiben jár, az essen kapuzárási pánikba, és gyorsan csináljon gyereket, de az idő attól nem áll meg, hogy egy egyszerű eldöntendő kérdésre adott tagadó válasszal 50-re toljuk ki a családalapítás kezdetét

Ezt a kérdést nem lehet "inkább fagyaszd le" felkiáltással elintézni. Ez eléggé önző dolog, nem?

Barbarina 2014.02.05. 15:14:36

Az egész írás nem más mint intellektuális okoskodás mögé rejtett páni félelem az elköteleződéstől. :) . Aztán ha majd VALÓBAN lesz egy őszinte párkapcsolata vagy TÉNYLEG a kezében tartja a saját gyerekét, majd megérti, hogy az élet valójában ÉPPEN ekkor kezdődik, és nem véget ér. Az önmegvalósítás és az elköteleződés nem, hogy kizárja egymást, de éppen, hogy egymást építi, erősíti. Kellenek a szabad évek és tudni kell szembe nézni vele, ha véget ér a primér fiatalság. Szabadosság-szabadság. Fiatalság-fiatalosság. Úgy látom az író még inkább fél mint felnőtt :).

Csakugy 2014.02.05. 15:51:44

Egyetértek az előző Barbarinával.

.
Annyit még hozzátennék, hogy (ha megéred férfiként a 65-öt), akkor 65 fölött korántsem biztos, hogy 100%-osnak szamolhatod az életed. (betegségek , érelmeszesedés elbutulás jellemző)

És nagyon optimista, hogy a 80-at megéred. Jobb, ja 65öt számolod a "végének", mivel utána kevesen váltották már meg a világot.

A tetterős időszakunk tehát kb 22-65 éves korig terjed

Ez 43 év összesen. Nem túl sok. És csak egyszer.

Ez alatt az idő alatt kéne valamit alkotni, amivel továbbviszed a "emberiség szekerét", és esetleg felnevelni 3 gyereket (hogy szaporodjunk is)... Akiket ezek szerint kb 23-éves korukig még támogatnod is kéne.

Tehát legeslegkésőbb 38 éves korodban már kell lenni egy gyerekednek ha azt akarod, hogy tisztességgel felnevelj 3 gyereket.

És a gyereknevelés sok lemondással jár, időben is. Tehát 38 éves korodig már legkésőbb létre kellene hoznod valamit, ami miatt érdemes volt élned, nem?

Ez a 8 év nem túl sok. És még ezalatt meg kell találnod adott esetben életed párját is.

katog 2014.02.05. 16:08:56

Technikai hozzászólás:
Az anyázós bejegyzést hogy láthatnám? Üres az oldal, jelszavas talán?

(Ez burkoltan kifejezi, hogy tetszik az írás, akarok még?)

zencsaj 2014.02.05. 20:21:17

ebbe most be kell szállnom.

igen, fontos az önmegvalósítás, én is megléptem, amit meg kellett, épp harmincévesen, három éve. hagytam ott biztonságot, szeretetet, békét - az önmegvalósításért.

és két év múlva rájöttem, hogy nem tudom a biológiai órámat megállítani. és arra is, hogy amelyik srác harminc felett még egyedül van, azzal általában van valami gond. szóval nem volt egyszerű párt találni. olyat, akivel lehet tervezni.

és együtt önmegvalósítani.

szerintem ez a lényeg. lehet, hogy azt a valakit megtalálod húszévesen, lehet, hogy ötvenévesen sem. de ha a társad "korlátoz" abban, hogy az legyél, ami szeretnél, akkor váltani kell. de szerintem nem kell keverni az önmegvalósítást a családtémával, mert nem feltétlenül kapcsolódnak.

még egy megjegyzés: nem vagyok Amerika-mániás, de ott nincs ez az óvatoskodás, mint itthon. Azt látom, hogy itthon tényleg nem mernek hibázni az emberek, ahogy te is írtad. Számtalan srác van, akibe azt nevelték bele, hogy nem hibázhat, ha jól teljesít, azért nem dicséretet érdemel, hanem az az _alapállás_. Ilyen neveléssel nehezen megy.

amúgy meg nincsenek példaképeink, "hőseink", akik azok lennének, azoknak nem tiszta a keze. vagy csak nem hallatszik a hangjuk.

Anett Kőrösi Tallérné 2014.02.05. 20:29:57

Tényleg,brutálisan q..va jó!

TetraB 2014.02.06. 10:28:42

durva. bár szerintem a gyerek dolog kicsit le van egyszerűsítve. sok mindent lehet tanulni egy gyerektől, magunkról is. én ugyan 40 vagyok, de végülis nem sokat kell változtatni az íráson, csak a hátralevő % lett kevesebb...

zsoltinho 2014.02.06. 13:38:58

Köszönjük a sorokat, a stílust és a seggberúgást. Sok ember jár ebben a cipőben.
Természetesen, mint minden jó cikk vitát von magával, mert valamilyen erős hatást gyakorol. Még jó, hogy csak annak kell magára vennie, akire tartozik! (pl. én (:-D)

Takeshi Kovacs 2014.02.06. 21:41:39

Röviden: szvsz. az élet célja hogy fenemód jól érezzük magunkat, hogy boldogan éljünk míg meg nem halunk:)
Én éltem krónikus betegségben éveket, aztán haldokoltam is, most bónusz életet élek 34 évesen, rokkantnyugdíjjasként és kívülről nézve egy rakás szarnak tűnne az életem, de a betegség, a fájdalom, stb. megtanítot arra hogy az apró dolgoknak is képes legyek örülni, és rengeteg dolgot tényleg leszarni.

Nem elfojtani, tényleg leszarni! - ezt nem lehet begyakorolni, ezt betanítja az élet, ha sok szar jön szembe - kicsit olyan mint a fűrész c. filmben, de azok a próbák apró kis bukkanók ahhoz képest amiket igazán lehet szopni az életben. És ezután képes vagyok boldogabb lenni mint sok nálam minden szempontból jobb helyzetben levő ember. :)

bionit 2014.02.11. 14:50:18

na ez kibaszta a biztositékot! Az ilyen fajta irásoktól
leszel Undok, Öreg és Magányos, ja bocs Cool, Fiatalos,
és Magányos. Első lépésben vizsgáljuk csak meg mi köze
van az átlagéletkornak az idővonalhoz. Ahogy a cikk is
irja a "régi" modell szerint az átlag életkor 30 év
körül volt ezért volt fontos korán "szaporodni". Most
a cikk szerint átlagosan 80. Logikai hibát érzékelek.
Ha van egy 30 Cm hosszú vonalzóm aminek a végéhez hozzáteszek
még 50 centit akkor kapok 80 Cm-t. Akkor harmincat
jelző szám miért nincs az 50-es helyén? Hmmm.
Valaki szóljon a természetnek, hogy az extra időből mi 20
évet 20 és 30 közé szeretnénk. De ez nem igy működik.Legyünk
hálásak a tudománynak, a táplálkozási szokásainknak, a
sportnak és stb. hogy kaptunk még extra időt. De a lényeg,
hogy ettől a korszakonkénti társadalmi és szociális szerepnek
miért kellene változnia? Legyél individualista! Nem tartozol
elszámolással és felelőséggel senki iránt csak saját magadnak.
Mindig csináld azt amihez kedved van. Meddig? Amig 40 leszel?
35? 37? Mindaddig a pontig amig el nem fog a félelem, hogy
Egyedül vagy? Mert nem engedsz a társadalmi elvárásnak, hogy
családod legyen és gyerekeid? Mert a kapcsolataidba az életede nem fér
bele a kompromisszum, az önfeláldozás, a lemondás csak az
álmaid!
Na de akkor térjünk is vissza egy kicsit a vonalzóhoz és az
élethez. Nézzük meg a szüleink, hogy élnek. Mire 30 leszel
már biztosan nem laksz otthon. Ezért kűzdöttél az elmúlt 7
évben. Független vagy és éled a saját életed. A szüleid meg
szerencsések és büszkék. Élhetik a saját életüket. Azt
csinálnak amit akarnak. Mert nem lógsz egész nap a lakásba.
Mert nem azt nézik a TV-be amit te akarsz. Mert nem azt főz
ami a te kedvenced. Azzal találkozik akivel akar. Hajnalig
mulatozhat kedvére anélkül, hogy láb alatt lennél. Sorolhatnánk
ezt nagyon sokáig. Milyen szép az élet igy. És ezt életük
végéig csinálhatják. Mi a lényege ennek. Jaaaa. Hát alapitsál
családot magadnak 40 évesen és ha szerencséd van a 25 éves
gyereked elköltözik otthonról mert kapott munkát stb. De
várjunk csak egy kicsit. Hány éves is leszel te akkor? 67-68?
Várjunk csak. Mikor is fociztam legutóbb nagyapámmal.5 éves
koromba. Ja, hogy a gyereked mikor a legaktivabb fizikai
állapotába lesz és igazán élvezhetnéd vele közösen az életet
a porckopás pofán vág, hogy leülsz a hintaszékbe és már arra
se emlékszel, hogy a digitális kütyün melyik gombbal kell
bekapcsolni a TV-t mert meszesedik az agyad. Szomorú hirme van:
Ez a korral jár!
Mind szép és jó leirni egy cikkbe, hogy valósitsd meg az
álmaid. És tegyél is igy. De mindent a maga idejébe. Nem
foglalkozik a cikk egyáltalán a személyiség fejlődéssel.
Figyelmen kivűl hagyja azt a tényt, hogy 50 után is van élet.

Mielőtt még regény lessz a dologból levonom a következtetést:

Az elmúlt hét évben mit csináltál ha nem azzal foglalkoztál,
hogy kitaláld mit vársz az életedtől? Ha azt hiszed egyszer
eljön az a pillanat amikor kész leszel a gyerekvállalásra szerintem
tévedsz. Soha nem leszel kész! Ha azt hiszed 50 évesen te majd
élet tapasztalatból megmondod a gyerekednek a frankót olvasd el
az alábbi idézetet a cikkből. A záró mondatot. Egy élősködő leszel
a haladott szellemiségű gyerekeden. Mert nem fogod tudni elfogadni,
befogadni a világnézetét, ahogy te se tudod befogadni a szüleidét.

A cikk befejezése:

"És ahogy te sem a saját életedet éled, amíg a szüleid
hallgatólagos igényeit szolgálod ki, úgy a gyereked sem
veheti majd birtokba a saját életét, amíg rajta élősködsz.
Mert ahogy a te életed nem a szüleidé, úgy a gyerekedé sem
a tiéd. Ahogy a génjeid nem a szüleidé és a te dolgod,
hogy mit csinálsz vele, úgy a gyereked életébe sem lenne
szabad beleszólnod. Mert ha azért csináltad, hogy
elégtételt adjon, akkor pont hogy nem érdemelsz tőle semmit."

Szóvalj most állj a sarkadra és találd ki, mit akarsz.

Aztán csináld is meg.

Most.

Kedves cikk iró. Nagyon sajnálom,hogy a világot és az életet
ilyen korlátoltnak, elnyomásnak, és keserűnek látja.
A saját életünk akkor lesz saját amikor a szüleinkkel való
viszony egy szintre kerül és megszűnik az alá fölé rendelt
viszony. Amikor a lelkileg készen vagyunk arra, hogy olyan
dolgokat örömmel tegyünk meg amik nem mindig vannak a kedvü

Pitykeőrmester 2014.02.11. 16:36:27

@Quadrille Lobster: Túlságosan általánosítasz és úgy írod ezeket a dolgokat, mintha te nem tartoznál ehhez a társadalomhoz. Pedig szerintem ugyanúgy nem tudod te sem, hogy mit csinálj, hogy csináld és hogyan valósítsd meg az álmaidat, mint azok, akiket beletettél a nagy kalapba. Miszerint mit tudnak ők?

Te mit tudsz?

Burokban élsz-e, hogy a kívülálló szemével bélyegezd a többit? Esetleg valami nagyot vittél véghez már 20 évesen, amiért így beszélsz "átlagos" (hogy téged idézzelek)emberekről? Én egy átlagos ember vagyok, pedig a nem átlagosok világát élem és valóban élek, mégsem vagyok több vagy kevesebb senkinél, aki másként csinálja....

Pitykeőrmester 2014.02.11. 16:46:21

@Barbarina: Egyetértek! Pedig nincs gyermekem, de nem is valami vastag takaróként gondolok rá, amivel a saját sikertelenségemet tudom majd leplezni és ujjal mutogatni rá, hogy miatta nem vagyok sikeres.

Az is egy szint, amikor az ember még úgy gondolja, hogy önmegvalósít. Az egy másik, amikor már férj/feleség és gyermek mellett valósítgat ezt-azt. Ezek nem zárják ki egymást. Én szintlépésnek fogom fel. :) A cikk írója valószínűleg még egyik szintet sem érte el. Gondolkodik, okoskodik...és készül az önmegvalósításra. Ami vagy összejön vagy nem, de már előre a gyermekre fogta.

calabria007 (törölt) 2014.02.13. 15:19:09

@peetmaster:

nem véletlenül írtam "modern" orvostudományt

a gyermekhalandóság csökkenése leginkább a jobb életkörülményeknek, ill. egyszerű, és olcsó eljárásoknak köszönhető

calabria007 (törölt) 2014.02.14. 11:00:41

@peetmaster:

esetleg (bár megoszlanak erről a vélemények)

mindenesetre ezek __filléres__ cuccok...

calabria007 (törölt) 2014.02.14. 11:02:00

@peetmaster:

a valódi áttörést inkább a jobb táplálkozáshoz, ill. a jobb lakás- és higiénés viszonyokhoz kötném

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2014.02.14. 13:26:28

@calabria007: és ezeknek, úgy látod, nincs közük az egészségügyhöz?
Vagy a sérülések, betegségek ellátása (nem halsz bele, ha csak félig esik a fejedre a kő) nem számít sokat?

calabria007 (törölt) 2014.02.15. 14:08:46

@peetmaster:

az un. "modern" orvostudomány kapcsán az olyan szerkentyűkre gondoltam, amilyenekkel pl. Ariel Sharont tartották még 8 évig kómában

nagyon el van misztifikálva az egészségügy

különösen a valódi eredményeiket tekintve

_Epikurosz_ 2014.02.18. 11:14:31

Fizika-hittan tanár. Hahaha!!! Utoljára Newton idejében volt menő. :DDD You made my day! :DD!!

Amúgy nagyon igazad van.

calabria007 (törölt) 2014.02.23. 10:50:32

@_Epikurosz_:

eltévedtél párszáz évvel...

Fr. Georges Lemaître -- Father of the Big Bang.flv

www.youtube.com/watch?v=xhLQ_b3bKdI

calabria007 (törölt) 2014.02.23. 10:59:29

@_Epikurosz_:

Newton-t különben nem nagyon szokták már vmi "új kor" kezdetével összekapcsolni, a titkos feljegyzéseit megvásárló Keynes szerint inkább ő volt az utolsó középkori "mágus"...

www.youtube.com/watch?v=9wnjCAktOaw

_Epikurosz_ 2014.02.25. 20:36:01

@calabria007: Nanu, Newton kifejezetten menőnek számított a teológiai tanulmányaival _annakidején_. Csak manapság mondják rá, hogy jajde nagy hüleséget csinált hogy arra adta a fejét. :)

Jedlik Ányosra senki nem mondja, hogy hüle, mert eleve szerzetes volt, ami életforma, méghozzá a katolikus egyház által anyagilag támogatott szellemi szolgálat. Van olyan ma is, aki azt mondja, hogy neki pont elég hogy ruha van a testén, az életét pedig a tudománynak szenteli, vallásos, tehát elment szerzetesnek, és tényleg egész jó tudós, nem teológiában utazik.

Középkori mágus. Aha. Vagy megvoltak neki Arkhimédész levelei, a Módszerrel együtt. (Tudod, Einstein véleménye a források ügyes eltitkolásáról. :P)

calabria007 (törölt) 2014.02.25. 23:31:30

@_Epikurosz_:

nem is a teológiai tanulmányaira céloztam, hanem arra ami az 1930-as években derült ki:)

Isaac Newton's occult studies
http://en.wikipedia.org/wiki/Isaac_Newton's_occult_studies

PS.: a fentebb belinkelt "Isaac Newton's Prophecy of the Antichrist and Apocalypse" kitűnő múvi, ajánlott alkotás:)

_Epikurosz_ 2014.02.26. 15:56:03

"Newton reportedly believed that a Diana's Tree, an alchemical demonstration producing a dendritic "growth" of silver from solution, was evidence that metals "possessed a sort of life." " - Ez véletlenül a mai tudásunk szerint a biokémiai szerveződés alapja, márminthogy az egyszerűbb szerves molekulák és fehérjék alakja és funkciója, meg az egésznek a kialakulása hogyan mehetett át véletlenszerűből darwini magasságokba. (www.talkorigins.org/faqs/abioprob/originoflife.html) :) Szóval néha szépen ráhibáznak, néha meg a bölcsek kövével, hát, röhögnöm kell.

_Epikurosz_ 2014.02.27. 21:50:51

@_Epikurosz_: A videóhoz: Az intuíció, jungi szóhasználatban, az a képesség, hogy látszólag össze nem függő dolgokban is meglássuk az összefüggést. Ezzel fejtette meg Nash (meg egy kis formai szinesztéziával) a titkosított dokumentumokat. Valamint ezzel elemezte Nash a fészerben az újságpapírokat, ugyanolyan típusú mintázatkeresési módszerrel és ösztönnel. Ugyanez a képesség megvolt Newtonban is, de a mintázatkeresési módszere a korhoz és az előző tanulmányaihoz igazodott.

Tehát mit tett: elővette a fizikát, és megtanulta azt. Elővette a matematikát, és megtanulta, ami elérhető volt. Utána nekiállt a megoldatlan kérdéseknek, és addig ment, míg meg nem fejtett mindent, vagy meg nem unta. ["MATZ MAXIMÁJA
A végkövetkeztetés a gondolkodás azon állomása, ahol az ember már belefáradt a gondolkodásba." /Murphy/]

Aztán továbbmegy a többi korabeli nagy feladványhoz, ami népszerű éppen. Nem feltétlenül a megfejtésből következő hírnév miatt. Szeret tanulni, és szereti a kemény diót.

Azt tudni kell, hogy maga a tudományos felfedezés is olyan, hogy nem tudhatod, mi lesz belőle. Ha tudnánk, nem kéne felfedezni./Einstein/ Ha leraknak eléd valami szöveget, hogy értsed meg, és elég sokat gondolkozol rajta, meg fogod érteni, a folyamat közben felfedezel sok kisebb és pár nagyobb összefüggést. Viszont _adatként_ csak abból indulhatsz ki, ami eléd van rakva. Akinek van intuíciója, az sokszor túllő a célon, és értelmet ad az értelmetlennek is - nem kell ehhez őrültnek lenni. Ennek kiszűrésére való a statisztikai 99,9999%-os biztonság és a peer review. Amit Newtonék találtak ki a Royal Societyben. Úgy tűnik, tudta, melyik hobbija nem bírja el a peer review-t. :P

Teológiát, hozzá görögöt és latint lehet tanulni, pont meg van már fejtve eléggé [áldott légyen Erasmus]. A kronológia tudománya már megalapozódott (Scaliger), és mindenki, Melanchtontól Nostradamusig próbált valamit alkotni belőle. Entrópia fogalma még ismeretlen, Hawking szintén. :)

Ugyanakkor, a nagy körítés ellenére, a filmben a világvége megoldás, well, rather simplistic. Doesn't fit that great mind. Ha megfigyeled, a nap/év átváltás mint közvélemény felhasználását (bocs, rendes tudós már csak azért sem ad a közvéleményre, mert akkor gúzsba kötné az agyát), hát fura, pont egy sokféleségtől el nem tekinthető matematikustól. (ugyanis muszáj sok ötletet felvetni és kipróbálni, hogy legyen közte használható). Meg hogy csak pár számot kell összeadni. Meg hogy nem használ kabbalát sem. Semmilyen dekódolást, holott a saját szövegeit kódolja. Ja, megvolt, hogy azt ki fejtette meg, vagy csak én nem hallottam? Ráadásul a 2 vevő, hát jajj, pont az egyik zsidó, és bibliamániás, szerintem az ő helyében én is megvettem volna. De a sztorit Keynesszel lehet igazán eladni. Ráadásul nem világos, hogy a szöveg mely részét kapta Keynes és melyiket a bibliofil (pun intended). Meg hogy melyik részt olvassák éppen... Ez szerintem nem hiteles... Az évszámok ilyetén összeadásához, majd tetszőleges évszám tetszőleges jelentősebb eseményének kiemeléséhez inkább az utólagos bölcsesség tudományára van szükség, mely meglehetősen egzakt. Csak találni kell 2 olyan időpontot, ami adott távolságban van egymástól, és történt valami mindkét időpontban. Nem is beszélve arról, hogy a II. vh. 10 éves volt, tehát 1944-et kijelölni, my ass...

Valamint: mindent láttam a filmben, csak magát a kéziratot nem. Az általam emlegetett Archimedes-szöveget bezzeg végig lehet nyalni bötűről bötűre, pixelről pixelre, fent van az interneten. www.archimedespalimpsest.org
[tudom, ami nincs fent az interneten, az nem is létezik - fallacy]

A legviccesebb viszont az, hogy az úgyis benne van a Bibliában, tök egyértelműen, hogy a Templom _utolsó_ felépítése fogja megelőzni a világvégét. És addig hányszor építik fel és rombolják még le, utolsó-mínusz-x-szer? Csókolom.

Pearlchoch 2014.03.19. 07:57:21

"És még egy rossz hír, hogy nem tudsz majd többé együtt játszmázni a többi mártírral. Nem dőlsz be mások önáltatásának sem. Nem leszel jó hallgatóság, amikor azt ecsetelik, hogy mindenki másnak könnyű, de nekik ott van a családjuk. Nem hallgatod meg őket, mert már nem várhatod el tőlük ugyanezt a szívességet."

Na én itt tartok, van amikor hangosan felnevetek egy-egy idióta kifogás során és nem akarok hallgatni, mert magának mondja. Nekem is megvannak a buksisímogató kifogások, küzdelem ellenük minden nap. És a kérdés feltevése: biztos, miért is ne, ezt akarod....
Ha meg valami meglepőt lépsz, pl felállsz valahonnan mert ez nem pálya, vagy nem jelensz meg, vagy nem asszisztálok mások baromságaihoz akkor csúnyán néznek, és? kit érdekel, nekem jó? és csak én tudom megítélni hogy nekem jó-e. De az is lehet hogy nemjó, de majd rájövök. Egyet nem akarok a halálos ágyon rájönni, hogy nem volt jó
És mindez a halálos ágyon világosodott meg a fejemben, aztán mégse az lett, úgyhogy most élhetek itt a sok kifogás ember között, mártír vagy ja van gyerekem is szülő között és néha jól jön egy ilyen blogbejegyzés amiből látszik hogy jé nem vagyok egyedül :) köszi

charall 2014.03.19. 10:25:53

@Quadrille Lobster: :D EZ JÓ...most menjek az usába? :D

charall 2014.03.19. 10:26:58

amúgy maga a cikk nagyon hatásos, és köszönöm. Jó kis "csernus"-pofon.

bubba 2014.03.22. 23:13:17

Az "anyával" link nem működik, ide visz:
oriblog.blog.hu/9999/12/31/anyazas_551

Janos Mohacsi 2014.04.11. 18:28:23

Szep iras!! Az igazsagtartalma viszont ketseges. Mi a fontosabb? A karunk vagy a labunk? Az egeszseg vagy a penz/hatalom/szabadsag stb.? Nincs jo valasz: vagy ez vagy az!!!

Janos Mohacsi 2014.04.12. 14:15:13

mek.niif.hu/06800/06897/html/0410.htm
Drabik Janos: A szex es az uj vilagrend!!!
Erdekes iras. A fo mondanivalo: a "modern gondolkodas" egy manipulalt gondolkodas a pornep reszere(a Nyugaton!!).

Bicepsz Elek 2014.06.27. 00:18:40

Az ember mindig is tarsas leny(=csaladfuggo)lesz. Lesznek persze antiszocialis emberek, de a csalad a termeszetes kozeg. Ha elmesz Romaba es nem lesz ott csalados megb..od!!

Tyler. 2014.08.11. 06:53:47

Kedves Lobster!
Ezek az élettel kapcsolatos írásaid nagyon tetszenek, a legtöbb eltalál.
Tudom a blog (és a kommentek írása) az a műfaj, ahol arc nélkül lehet véleményt mondani és írni, de engem nagyon érdekel, hogy ki van a gondolat mögött. A leírtak csak szavak, vagy te tényleg ezeknek az elveknek megfelelően élsz?
Ha jól gondolom az életkorod 30 és 40 között van, sikerült rájönnöd mit szeretnél elérni az életedben?
Te azzal foglalkozol (az a munkád) amit szeretsz? Örömmel tölt el, vagy csak pénzt keresel vele?
Próbáltál már együtt élni valakivel, vagy a környezetedben élőknél látottakból vonod le a következtetést az erre vonatkozóan?
Üdvözlettel: Tyler.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.08.11. 13:38:45

@Janos Mohacsi:
De miért mindig Drábik??? Na mindegy.

"a "modern gondolkodas" egy manipulalt gondolkodas a pornep reszere"

Mert a régi fundamentalizmus nem az? Durva szexizmussal, veled született szerepekkel és jogfosztással, házasságon belüli rutin nemi erőszakkal és a lakosság szaporító szervként kezelésével...

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.08.11. 13:51:16

@Tyler.:
Szia!

Egészen véletlenül igen, azzal foglalkozom amit szeretek. Nem volt mindig így, de jelenleg azt próbálom népszerűsíteni, amiben hiszek.

Laktam már együtt a partneremmel hónapokig, bár nem azzal a szándékkal, hogy mostantől mindörökre - abba bele is őrültem volna.

Azt fenntartom, hogy két embert csak akkor kényszeríts 24 órában egymást nyomorítani, ha utálod őket. Ha sosem vagy egyedül, sosem vagy önmagad. Egy idő után elfelejted, mit is akartál, mindig csak reagálsz. És ez akkor is igaz, ha a világ legklasszabb emberével vagy együtt.

Szerinted ha nem lenne drága a lakhatás, akkor is mindenki osztozni akarna a hálószobán?

Amúgy persze a nap végén mindig mindenki magáról ír. Néha nagyon is tudom, miről beszélek:)

De igen, kiszálltam a mókuskerőkből, évekig tartott, mire teljesen leálltam és abbahagytam a cidrizést, hogy úristen, közben vár a kerékben a többi mókus. Nem vár. Van, akinek ez ijesztő. Eleinte mindenkinek az. Aztán egy egész új világ nyílik meg:)

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2014.09.04. 18:42:23

@Quadrille Lobster: ask-on nem vagy fent? Most hogy már más mert valami személyesebbet kérdezni tőled, vérszemet kaptam :D

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.09.04. 18:47:51

@Welcome_To_Reality: Jajhaggyámá. Most szokom a fészbukot, erre ilyenekkel jössz. Amúgy kérdezz bátran, nem vagyok titkolózós állatfajta :)

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2014.09.05. 16:03:49

@Quadrille Lobster: Oks, akkor tudnál mesélni arról az élményedről amikor rájöttél, hogy a társadalmi lózung mögött valami egészen más áll?

Mikor rontotta el az emberiség? Hol volt az a pont, amikor még lehetett volna őszintének lenni?

Egyáltalán, "direkt" szoktál ezeken gondolkozni, vagy minden napra jut egy megvilágosodás?

Ez már rajongói kérdés, de éjszakai bagoly vagy hajnali pacsirta típus vagy? :D

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2014.09.08. 12:13:04

@Welcome_To_Reality: Oks, értem hogy ezt nem a nyilvánosság előtt akarod megbeszélni.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.09.08. 12:43:55

@Welcome_To_Reality:
Hát az úgy volt, hogy elmentem ehhez az emberhez, akiről azt mondták, hogy tud nekem segíteni, ő azt mondta, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon, és én nagyon féltem és tiszteltem, mert olyan nagy volt és félelmetes.
De akkor véletlenül félrecsúszott a függöny és megláttam, hogy igazából nem is akkora - és különben is, fogaskerekekkel megy a varázslat :)

Komolyra fordítva, két napja töröm a fejemet, de nem tudok olyan pillanatot kiemelni, amikor megvilágosodtam volna. Nekem ez tök organikus volt. Inkább az lenne érdekes, hogy vajon mitől van ilyen outsider-világlátásom annak ellenére, hogy igazából funkcionálisan magasan integrált tagja vagyok a társadalomnak (először hasznosat akartam írni, de az nem:))

De ha jól sejtem, neked van egy sztorid:) Mondjuk azt hiszem, neked elég konkrét okod van - a blogod alapján ítélve. Bizonyos emberek akkor is kívülállónak tartanának, ha történetesen mindenben egyetértenél velük, szóval az önmagában egy nyomós indok és arra ráébredni, vagy azt beismerni egy ilyen "pillanat", mint amire rákérdeztél. De lehet, hogy tévedek?

Szerencsére elég stimuláló környezetben vagyok, az a kár, hogy nem írok le belőle többet. Szal megvilágosodásból naponta jut 3, de ha futni megyek sokkal több is:) De szerencsére a legtöbbet elfelejtem, amint lemegy a pulzusom:)

Magamtól éjszakai bagoly, de reggel tudok írni (vagyis amikor felkeltem). Este csak inputot gyűjtök:)
(A főnökömnek ne szólj, tök azt hiszi, hogy amikor gépelni lát, akkor dolgozom is)

Renee Le Renard · http://senkisehivta.blogspot.hu/ 2014.09.09. 02:09:44

@Quadrille Lobster: Toto, I have a feeling we're not in Kansas anymore!

Tévedsz, nekem sem volt 'pillanatom' és abban reménykedtem legalább neked igen, hát akkor ez már csak így alakult. Bár jut eszembe van egy olyan poszt ahol leírtad hogy egyetemistaként mennyire próbáltál felmászni az öregek uborkafájára, ez alapján gondoltam hogy volt később egy pont amikor "megvilágosodtál" és onnantól kritikusabban néztél a környezetedre.

marjoram 2015.04.30. 20:35:23

Ez egész jó poszt volt. Én évekkel ezelőtt eladtam a biológiai órámat egy öreg fószernak a Ferenciek terénél. Azóta nem idegesít a hülye ketyegésével. Mostanában gondolkodom rajta, hogy veszek helyette smartwatchot, aztán írok rá egy jó kis alkalmazást, ami megkeveri kicsit a párhuzamos idősíkokat, és néhány vicces dolgot beleír a Lifescriptbe. Utána nem lesz több hímzettfalvédő-idézet a kommentszekcióban, majd meglátod, hogy így lesz :).

Ingeborg · http://ingeborg.blog.hu 2015.05.01. 20:37:43

@marjoram: én is próbáltam eladni az enyimet, de valahogy senki sem akart érte pénzt adni :-P. Úgyhogy gondoltam, akkor lehúzom a WC-n. De valahogy reggelre mégis mindig újra ott van, mint Harey a Solarisban :-P.

Mindenki nyugodtan kiválaszthatja a számára legmegfelelőbb életformát, vagy akár elemezhet, önigazolhat, ha épp az esik jól. De azzal azért sztem nem érdemes áltatnunk magunkat, hogy nem telik az idő, illetve hogy nem maradhatunk le semmiről. Valamit valamiért!

Ingeborg · http://ingeborg.blog.hu 2015.05.01. 20:57:18

(Bár persze az is nagyon igaz, hogy az élet sokkal rugalmasabb annál, mint ahogy azt elsőre feltételeznénk... nem dől össze a világ, ha nem diplomázunk 23 évesen, nem házasodunk 25-28 évesen, nem csinálunk gyereket 30 alatt... tulajdonképp sokféleképp lehet élni, és ez tök jó! De azért ne essünk át a ló túloldalára se :-)!)

marjoram 2015.05.09. 20:35:36

@Ingeborg: Ez bizonyos esetekben így van (leginkább gyerekvállalás - más példát nem nagyon tudok mondani), de az emberek sokkal gyakrabban paráznak a "biológiai órájuk" miatt mint kellene. A nagyanyám például nemrég halt meg 100 évesen, és az élete utolsó kb. 60 évében nem csinált semmit, merthogy ő már túl öreg, és úgyis nemsokára meghal. Utolsó kb. 35-40 évében az egyetlen elfoglaltásga a napi kb. 12 óra tévézés volt. Érted, levesszük mondjuk az első 15-20 évet, amikor még gyerek/kamasz volt, plusz az utolsó 60-at, mennyi marad? Mennyi mindent nem csinált meg, amit megtudott volna, de el sem gondolkodott rajta? És az emberek nagyrésze ilyen. Pl. amikor valaki ott van negyvenesen, és azt mondja, ááá én már nem megyek új munkahelyre, én már csak a nyugdíjig akarom kihúzni (ami jó esetben is kb. negyed évszázad múlva lesz).

Ingeborg · http://ingeborg.blog.hu 2015.05.10. 17:05:40

@marjoram: hát ja, tényleg nem kéne hagynunk, hogy az életkorunk ilyen szinten korlátozzon minket...

Paraphone 2015.10.21. 17:15:12

Nem kenyerem a nyalás, de ez az írás marhajó. Osztom eszem nélkül.

feherliliom 2016.06.09. 00:04:39

A Just do it! résznél érdekelne, hogy tanfolyamra miért ne menjek, sajnos a link nem él :( Hol találom meg a hivatkozott blogot?