Lobsterizmus 101

Friss kommentek

A boldogság titka és az élet értelme lustáknak

2013. 09. 10.

Egyszer egy motivációs tréningen a positively cheerful tréner megkérdezte, hogy ha egyet kívánhatnánk, az mi lenne. Mindig varázslatosnak tartottam, ahogy az embereknek ilyenkor azonnal a lottó ötös jut az eszébe. Az első válasz az is lett - a többi trénelt meg kiszámíthatóan röhögött is rajta. A  második, harmadik versenyző aztán már rutinosabb volt és egészséget, boldogságot, csupa átszellemült dolgot kívánt.

Lobster is akart valami okosat mondani, ezért megerőltette az agyát és próbálta addig absztrahálni a kérdést, míg foolproof válasz születik. Arra jutott, hogy neki mindig legyen valami célja az életben. Rövid-, közép és hosszú távra - hogy sose legyen túl távol a cél és sose fogyjon ki belőlük. Ezt a vélekedésemet megosztottam a többi trénelttel.

Akkor még nem tudtam, hogy

A) ezzel tönkreteszem a positively cheerful tréner játékát, mert pont erre akart rávezetni, és

B) rájövök az élet értelmére. De legalábbis a boldogság kulcsára.

meaningof_life.png

Az élet értelme

Douglas Adams óta tudjuk, de hajlamosak vagyunk elfelejteni, ezért most megismtélem: hülye kérdésre nem adható jó válasz.

Egy jól feltett kérdés azonban szinte megválaszolja önmagát - csak merjük hallani azt a választ.

mormon meaning of life1.JPGAz élet értelmére rákeresve például a mormonokhoz jutunk. Ha ez nem lenne elég bizonyíték....

A "Mi az élet értelme?" mondatot én nem is annyira nevezném kérdésnek, mint inkább a végtelen intellektuális sötétség bugyraiból felbugyogó reményteli lustaságnak. Reménykedik, hogy valaki megoldja helyette és hogy nem lesz túl sok dolga vele. A legjobb lenne, ha az jönne ki, hogy már készen is van vele. A legtöbbünknél egyszerűen lefordítható arra, hogy "Apu, mondd, hogy jól csináltam! Apu, mondd, hogy nem kell semmit se csinálnom!" De főleg ne kelljen gondolkodni rajta...

Ha például az a Zéletértelme, hogy szaporodjunk, aztán az utódaink is, az egy szupervonzó válasz: hiszen csak szexelni kell hozzá, onnantól pedig kényszerpályán vagyunk, halálunk napjáig beosztja életünket ez az egy lépés. Tökéletes Zéletértelme lenne...

A "Miazéletértelme" kérdés pedig már eleve üvölt további pontosításért. Két kérdést azonban mindenki baszik feltenni:

1) Kinek az élete?

Amikor a "zéletet" emlegetjük, egyéni életről motyorékolunk, vagy valamiféle emberiségben gondolkodunk?

Már itt ketté lehet választani az intellektuális imára összetett kezű tömeget, akik várják A Választ A Nagy Kérdésre. Hogy a választ valami kollektív, nagy összebődülésben képzelik el?  (Jók vs. rosszak, ahol én a jó vagyok, végítélet, ahol szintén, Nagy Mennyei Pontozóbíró, aminek én tudom legjobban, mi tetszik, netán valamiféle evilági Elemelkedett Kultúra létrejövetele, valamiféle homogén emberiség, amiben mindenki olyan, amilyennek én képzelem a menőket)

Vagy egyéni kiértékelést várnak roppant jelentőségteljes életük közben vagy végén?

2) Mit akar az "értelme" jelenteni a "zéletértelméből"?

Cél? Valami elérendő teljesítmény? Valamilyen állapot? Netán kvantifikálható eredmény?

Vagy inkább jelentés?

Hogy szőrszálhasogatok? Aligha. Hogy hogyan fogod fel a kérdést, az alapvetően befolyásolja a választ. Vagy hogy van-e egyáltalán válasz.

Vagy boldogságról tetszik motyogni? Boldog szeretnél lenni, csak valamiért az "értelem" szót használod rá? Elégedett? Önfeledt kis molylepke? Csak mert az egy sokkal egyszerűbb kérdés.

A boldogság titka

A boldogság nyitját mások is megtalálták már. Méghozzá a kis erőfeszítéssel befogadható, addiktív és zéró intellektuális inputot kívánó boldogságért. És jó sok pénzért el is adják. Úgy hívják: gamification.

Emlékszel, mikor voltál boldog? Hát persze, hogy kiskorodban. És miért? Nem, nem a lekváros süti, vagy a nagyi hatalmas, régi háza miatt. A gyerekkori nosztalgia nem egy konkrét helyszínről vagy dolgokról szól - még ha úgy próbáljuk is visszahozni a gyerekkort, hogy reprodukálunk belőle, amit csak tudunk. A régi házat, a kutyát, a fánkot, a diófát, a karácsonyokat.

Pedig a gyerekkor benned volt, te voltál gyerek, nem a téged körülvevő világ volt "a gyerekkor".

A gyerekkor pedig egy sor ok miatt kivételes - és egyik sem materiális:

1) Időtlenség

Nem lehettél volna máshol, nem maradtál le semmiről - mert gyerekként mindenki iskolában van és kész. Más sem ér el hatalmas dolgokat a te korodban, más sem él többet és intenzívebben, mert akiket ismersz (a viszonypontjaid), azok alapvetően ugyanott töltik a napjaikat és ugyanazzal, amivel te.

2) Relatív egyenlőség és az összeméregetés hiánya

Amikor a többiek nem ugyanazt csinálták, amit te, az épp eléggé fájt. Ha nyáron ők nyaraltak, ti meg nem, akkor éreztél egy kis szúrást. Ha neki jobb ruhái vannak, mint neked, akkor szégyenkezhettél. Ha valamelyik osztálytársad sakkversenyeket nyert és ünnepelték érte, az már szemétség volt. Azok már mind-mind repedések voltak az időtlenség és a megmérettetés hiányának tökéletes pajzsán.

De hol volt ez ahhoz képest, amikor pályáitok végleg divergálni kezdtek? Mióta kiléptél a nagybetűsbe, te szorongva méregetted magad, hogy hány éves korodra mit értél már el.

3) Pontrendszer

Gyerekkorodban nem csak az idődet osztják be helyetted, nem csak hogy automatikus az előrelépés a szintek között (Hanyadikos vagy?), de még a pontrendszer is világos és egyértelmű. Mindenkire vonatkozik és transzparens.

Megmondják, mi hányast ér, és mindenki mást is osztályoznak. Kivétel nincs. Ha néha igazságtalannak vagy érthetetlennek érzed, gondolj az egyetemi évekre. Ott majd tanulhatsz az átláthatatlan és szubjektív osztályozásról, de még az is semmi ahhoz képest, ami a felnőtt életben vár rád. Kettős mérce? Az oviban? Hol van az ahhoz képest, hogy mi alapján léptetnek elő a cégnél?

4) Amit lehet, azt szabad is

Olyan voltál mint egy kutya. Nem csak hogy igényelted a szabályokat (akkor is, ha morogtál ellenük), de folyamatosan tesztelted is őket. Hátha aznap elfelejtik betartatni, hátha belefáradnak és elunják, hátha a kimerültségtől már nincs kedvük még neked is elmondani ezeregyedszer, hogy az asztalra nem szabad felmászni. És ha felmászol, és nem parancsolnak le, te számonkérheted rajtuk a mulasztást. Duzzogni kezdesz, hogy akkor a szabálynak nem is volt értelme, anyu? A világnak kötelessége volt feléd, hogy kialakítsa a szabályokat és be is tartassa őket, a te érdekedben.

Feltételezhetted, hogy ahová neked sikerült eljutni, ott biztonságban is voltál. Ha nincs kerítés, akkor az még a játszótér. És ha sikerült kiszöknöd és elcsapott az autó, az mindenki más hibája, nem a tiéd. Így még a lábadozás is mókásabb, mindenki mentegetőzik, te meg az áldozat vagy, nem is a kis hülye, aki kiszökött az útra.

Hol van ehhez képest egy jogrendszer, ahol csak bizonyos dolgok vannak explicite megtiltva, de a többi sem biztos, hogy szabad és biztonságos? Akar a halál dönteni...

5) Semmi nem dőlt még el

A legdurvább szerepeket még nem öltötted magadra és nem sültek az arcodra. Nem voltál még mindenkinek és minden nap fogorvos, tanár, nem voltál valakinek a szülője, amihez utána egész életedben tartani kell magad, különben mindenki csalódik benned.

Minden nap másról ábrándozhattál, és a változatosság fiatalon tartott. Amint eldől a dolog, hatalmas erővel fog majd a föld felé húzi és mindenki rohadtul csalódik benned, ha foglalkozást vagy családi állapotot akarsz majd változtatni menet közben.

És ez a csalódás az egyetlen, ami az egykori, jól működő jutalmazási rendszerből fennmaradt.

6) Jutalom - Büntetés

A fénykorban ellenőrződ volt. Most egy csomó köznyös embernek kell minél pozitívabb, irigylésre méltóbb képet projektálni magadról - és míg elismerést nem kaphatsz tőlük, a flegmán megvont vállak és a lemondó fintorok végtelen sok fekete pontot tartogatnak számodra nap mint nap. A benned való csalódás elkerülése motivál - olykor olyasvalakiké, akiket el sem hinnél és akiket tudatosan nem választanál pontozóidnak. De ezen a ponton rájössz, hogy a jutalmazási rendszer sosem volt ingyen.

A szabályok, a pontozás, az osztályozás és az állandóság olyan nem materiális értékek, amiket valakik nagy erőfeszítéssel hoztak létre - és te csak élvezted. Nem tudhattad értékelni, hiszen te még sosem próbáltál évekig életben tartani egy gyereket, akinek megadatik a boldog felelőtlenség. Nem volt még felelősség rajtad, nem néztek rád elszámoltató tekintetek, hogy hogyan neveled a gyerekedet, nem kellett beosztani pénzt és időt, nem kellett szembesülnöd azzal, hogy máshogy is csinálhattad volna.

De a torta tetején a hab a jutalmazási rendszer volt. A szabályok az iskolában egyértelműek, mindenkire vonatkoznak, a jutalmazás automatikus, a ledorongolást senki nem úszhatja meg, az isten maga volt működésben, ami abszolút szabályokra és betartatásra törekszik - és mindig lehet sértetten fikázni, ha valakit elmulaszt megbüntetni, és szerintünk igazságtalan. Van egy autoritás-figura, akit lehet együtt gyűlölni, gyermekded játszmákat játszani ellene, miközben abban a biztos tudatban létezünk, hogy mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak és azok a szabályok az érdekünkben születtek.

Nos, a való életben soha nem lesz már ilyen mindenható a mindenható.

A való életben mindezt neked kell majd létrehozni. Ez persze soha nem tökéletes. Az időtlenséget sosem érezheted újra, hacsak szert nem teszel valami emberfeletti közönyösségre a korod és a mások teljesítménye iránt. De magadnak adni szabályokat? És magadon betartatni? Miközben senki másra nem vonatkoznak? Ez elég lelombozóan hangzik. Magadat kell jutalmazni és büntetni? És mi van, ha ezzel sem tudod motiválni magad?

Mégis, mennyivel alsóbbrendű ez a gyermekkorhoz képest, amikor még valaki felelős volt helyetted mindezért? Szülők, nagyszülők és tanárok hadserege próbálta mindezt az illúziót fenntartani, amíg csak lehetett, míg te igyekeztél annyira felnőtt lenni, amennyire csak értetted, mit is jelent az.

Nos, ennyi felvezetés után jöjjön a boldogság forrása, az eszköz, amivel szolgáltatások és játékok sokasága tart függőségben, amitől pillanatokra és rész-kérdésekben, de vissza-visszatér a gyerekkor: gamification.

Vagyis csinálj belőle játékot!

Ha jól tudom, a függés és függőség különböző formáiről még nem értekeztem itt, de ez is az. Bármi, ami beosztja az idődet, megmondja, hogyan teljesítesz, korlátokat szab, szabályokat oszt, jutalmaz és büntet, amikor tudod, hol tartasz, az a gyerekkor nosztalgiáját kelti benned - és ezért okoz függőséget. A pontgyűjtő játék a felnőttek Lutra-albuma, az online játékok mindenkire vonatkozó szabályai és pontozó rendszere az abszolút szabályok szerinti megmérettetés eufóriája, szintek vannak benne és megmondják, hol tartasz, a katonaság pedig a visszatért gyerekkor, csak több pátosszal és arcoskodással.

A boldogság titka, hogy minél több dologban visszahozd a gyerekkort. Nem a fánkot, hanem a fentieket.

A gamification alapjai tehát:

1) Pontozási rendszer, feedback

Ez bármire vonatkozhat, a kalóriaszámlálás is az, az ön-kvantifikáció különböző formái, amikről itt most tényleg nem szólok, csak jelzem, hogy ugyanezt az igényt elégítik ki.

De legklasszikusabb formája tényleg az osztályozás, a pontozás és a világos szabályok szerinti előrelépés lehetősége.

2) Fontos, hogy vizuálisan is egyértelmű legyen, hol tartasz - és hol tartanak mások (reputációs rendszerek)

Ne lehessen hazudni, titkolózni, blöffölni, csak a jófajta, egyszerű és egyértelmű szabályok alapján lehessen szintet lépni - és másokét is azonnal lehessen látni. Ezért osztogat olyan sok játék pontocskákat, badge-eket és címeket. (És ezért olyan státusz-buzi az egész világ, úgy általában)

3) Kell továbbá, hogy a szabályok mindig és mindenkire érvényben legyenek.

Ez egy álomvilág, egy tündérmese, ahol csak a jófiúság és a megfelelési vágy számít, a sumákolás és a szerencse nem és a kivételezés mindig elnyeri büntetését.

Lásd pl. a bliccelést: nem az okoz mentális stresszt, hogy mennyibe kerül a jegy, nem is az, hogy ellenőrzik, hanem hogy esetleg megúszható. És akkor "feleslegesen" fizettél. Vagy a nyugdíj-előtakarékosság. Sokan nem tennék önkéntesen, mert ki tudja, lehet, hogy korábban meghalnak. És az milyen bosszantó lenne már... Gondolom, utólag. A stresszt nem is az okozza, hogy nem költhetjük ma el azt a pénzt, hanem hogy mi van ha felesleges. Na, ilyen egy játékban soha nem fordulhat elő.

Az egész egy "neurológiai önhekkelés", amikor megpróbálod önmagad motiválni, vagy másokkal motiváltatni (peer-pressure), saját motiváció hiányában. Dolgoztatod magad, amikor magadtól nem lenne kedved.

De persze ha nem teszed, megteszi helyetted valaki más. Ott van például a játékipar.

A játékipar természetesen messze a brit tudósok előtt jár - hiszen van motivációja (khm)... El akarnak érni egy bizonyos célt és az eszközöket keresik hozzá. Nem csupán kérdezgetnek bele a világba (miazértelme, stb.), amiből ritkán sül ki más, mint hülyeválasz. Hanem függőségben akarnak tartani és pénzt akarnak kiénekelni a zsebedből. Ezért van az, hogy a WoW sokkal hatékonyabban éri el a célját, mint egy pszichiátriai boldoggá tévő program. Mert van neki célja.

Mert lehetőséget ad neked, hogy elérj dolgokat, egy egyértelmű és mindenkire vonatkozó világban. Mert pontoz és felékesít kitűzőkkel, mert végre valamiben egyet értesz sok hasonló gondolkodásúval, hiszen egyezményesen ugyanabban a játékban vesztek részt. És mert hatalmas sztorik részesének érezheted magad. Neked ugyan nincs "értelmed" vagy célod, nehéz lenne a valóság keretei között hőssé válni, de itt egy világ, ahol egyérelmű harc dúl egyértelmű ellenség ellen. A valóságban mindenkinek derogál mással együttműködni (akiknek nem, azok összeesküvők, ugyebár), de itt lehet egy nagy csomó karakter, akik egy ügyért dolgoznak és egy létra, amin ha felmászol, menő leszel és mindenki tudni is fogja.

Maga a boldogság.

Igazán kezet csókolhatnánk annak, aki a játék sztoriját és szabályait írja. Milliárd órányi júzer-kielégülésért felelős minden évben. Bár ha legalább áramot generáltatna a júzerekkel, annyival is bejlebb lennénk.De ha azt nem, legalább alkalmazhatnánk az emberi agy eme jellegzetességeit, és hatékonyabbá (élvezetesebbé) tehetnénk vele az irodai melót például. Vagy a szelektív hulladékgyűjtést. Próbálják is, sokan.

Szóval az élet értelme egy idétlen kérdés, fogalmad sincs mit kérdezel, de itt van helyette a (majdnem) önfeledt boldogság titka: Fogd meg a beépített egzisztenciális lustaságodat, ne is küzdj ellene, hanem próbáld meg munkára fogni! Vegyél egy noteszt, kvantifikáld önmagad, vezess táblázatot, szervezz klubot, ahol együtt fogytok és számoljátok a kalóriákat, jutalmazd magad és büntess, gondoskodj róla, hogy a reputációd is aszerint alakuljon, így akkor is motiválva vagy, ha magadtól már nincs kedved folytatni, legyen célod és tudjad, mikor éred el, amikor is azonnal lépjen működésbe az eggyel távolabbi cél, hogy egyszer se essél ki a ritmusból, és közben próbáld meg leszarni, hogy hány éves vagy, hány helyen lehetnél még és hogy mások ezalatt mit értek el.

A fenti előadásban szó van arról, milyen egy "epic win", egy olyan kifejlete egy játéknak, amiről nem is hittük, hogy lehetséges, ami túl van a képzeleten és különleges boldogsággal és elégedettséggel tölti el egyszer gamert. Ez mind szép és jó... És tudom, hogy nem tesz jót a boldogságomnak... De nem tudok nem azon agyalni, hogy kinek a képzeletén van túl? Mert ezek szerint legalább egyvalakién nincsen túl. Ki írja a játékot? És miért nem én vagyok?

És persze, jó az, ha kiaknázzuk gyarlóságainkat? Ha megerősítjük és vállonveregetjük őket? Ha ragaszkodunk hozzá, hogy gyermekkorban éljük le az életünket, akkor ki játszik majd felnőttet mellettünk? És miért nem én?

40 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr815086079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mistery Wolf 2013.09.10. 17:02:22

Akinek a WoW esetében jár a kézcsók, az Chris Metzen. :-)

Amit nem értek, hogy a játék közben szerzett képességeket és készségeket miért nem aknázzák ki jobban (lásd lenti videó "I was leading a raid guild" része). Mondjuk, a játékipar jelenleg a drog és a prostitúció között van valahol félúton az egyszeri ember szemében (ahogy 100 éve a TV volt, előtte a rádió, előtte meg a könyv), így a cégeknek valószínűleg minimum, de problémás rá hagyatkozni. Remélem ugyanakkor, hogy ez idővel meg fog változni... és nem lesz többé minden játékkal eltöltött óra "elvesztegetett idő" IRL (in real life).
Az általános sovinizmus a játékok hibája is, hisz a legtöbb inkább az "egyszerűbb" igényekre játszik rá, mint mondjuk a logikára, a kreativitásra vagy a történetmesélésre. Szerencsére azért akad pár sikeres kivétel (főleg az úgy nevezet "indie" - azaz független fejlesztő - piacon), mint például a Braid, a Fez, a Bastion vagy az Antichamber.

(Rengeteg jó vita van arról, hogy miért is olyan hihetetlenül sikeresek az MMO játékok. Különösen érdekes a következő vidi: www.youtube.com/watch?v=kNRWvabBRDc)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.09.10. 21:10:04

@Brezsnyew:
Nem bírtam sokáig nézni a videót, idegessé tesz, ahogy a srác beszél.
Nyilván az a jövő, és nyilván tanít bizonyos skilleket, ha valamit sokáig csinálsz, én ezt nem tagadom, pusztán a gamification többi alkalmazására szerettem volna rávilágítani. Ha boldogság-érzetet akarsz, tedd ugyanezt az életeddel. Ha nem teszed, megteszi más. És ha hagyod, hogy más tegye veled, az miért nem ciki? Miért nem esik a játékírók általi manipulálás egy megítélés alá a politikusok általi ideológiai zombigyártással? Mert bár a gamerek totál felsőbbrendűnek érzik magukat, hogy őket politikai lózungokal nem lehet megetetni (de igen), de egy másik, emberalkotta dologra totál ráállnak én nem érzik bábnak magukat valaki más gépezetében. A manipuláció akkor is manipuláció, ha szemmel láthatóan nem szolgál semmilyen (mögöttes) érdeket. Ha hagyjuk magunkat, akkor hagyjuk magunkat. Ahol bejön az impulzus, ott bejött egy impulzus. Ha az alantasabb ösztöneinket aknázzák ki, akkor az alantasabb ösztöneinket használjuk. Bátorítjuk és izmosítjuk. Miközben valami mást nem.

Igazad van, ki lehet használni ezeket az ösztönöket, csak nem mindegy, hogy jó-e az és ha igen, akkor kinek.

Az is csak egy kaján self-made jótanács, hogy a saját életünkben bárgyún vigyorogva, önhekkelve sodródjunk célszalagtól célszalagig. Annak való, aki már eldöntötte, hogy nem akar mást. De akkor ne is ringassa magát abba a hitbe, hogy többre érdemes, és nem próbáljon később megint formabontó lenni, mert az önálló önértékelés és önmotiválás izmai nincsenek készen a feladatra, hogy felegyenesedve járjanak:)

Amúgy a való életet ezerféleképp lehet elpazarolni. Attól, hogy ki van kapcsolva minden képernyő, vagy emberekkel vagy egy légtérben még nem biztos, hogy hasznosan töltöd az idődet. Millió módja van annak, hogy egy helyben állj, a játék messze nem a legrosszabb vagy a legkárosabb. Én például egy csomó szentséges tabut tudnék említeni, amelyik mind rosszabb és kártékonyabb és több embernek árt, mint a játék, mégis erőltetni kell és társadalmilag kívánatosnak számít. Tényleg nem számít, mit gondolnak a játékról.

semota · http://livewithit.blog.hu 2013.09.10. 22:34:46

én utáltam gyereknek lenni. nem csinálhattam azt, amit akartam, fizikailag és anyagilag függtem olyan emberektől, akik méretre és súlyra kétszer akkorák voltak, mint én. nem mehettem oda, ahova akartam, és ha nem oda akartam menni, ahova a felnőttek, akkor lefogtak, és vittek erőszakkal.

azok az időszakok, amikre most szívesen emlékszem vissza, azok voltak, amikor egyedül lehettem a könyveimmel, a rajzaimmal vagy a fantáziavilágomban. vagy amikor gyönyörködöm valamiben, ami rajtam kívül áll, és nem kell vele interakcióban lenni, semmilyen módon. a naplemente meg a cseresznyefa az jöhet, a kutya nem, mert ugrál és csorgatja rám a nyálát, meg elvárja, hogy foglalkozzam vele.

tory_t · http://toryttopreng.blog.hu 2013.09.11. 01:16:35

Remek, az utóbbi hónapok legjobb posztja a blogon (elnézést kérek az utóbbi hónapok többi bejegyzésétől!), jó íve van például, nem fogom elemezni. :)

Hogy valamit hozzá is szóljak, a gyerekkori emlékek általában csak retrospektív megítélés szerint, későbbi mércével tűnnek sokkal boldogabbnak. Ugyanúgy a felsorolt okok közül több is csak utólag nyer értelmet, vagy azért, mert akkor az magától értetődő volt (és ugye, ami magától értetődő, az a boldogságfaktorban nem nagyon számít tényezőnek), vagy azért, mert az akkori problémák utólag tűnnek csak lényegtelennek. Ami mai mérce szerint nevetséges, az gyerekkorban simán lehetett a Világ Legnagyobb Problémája. A problémák is változnak, de a skála is. Nem feltétlenül egymással egyenes arányban, és egyénenként is eltérő, hogy adott életkor mércéje szerint gyerekkorában volt-e boldogabb valaki vagy felnőttként (mert ilyen is van).

rabelais 2013.09.14. 14:08:02

a gamification-t szakszerűen flow-elméletnek mondják, és akkor nem ócska motivational training zsargonban beszélsz.

zséroskenyér 2013.09.23. 16:19:27

tényleg legjobbabb a poszt!

hasonló dolgok fogalmazódgattak meg (részleteiben, összefüggéstelenül, talán nem is jutva el a felismerésig) bennem mostanában. remek dolog látni összefoglalva és világosan leírva, amit mondani akarok magamnak :)

mivel életem jelenlegi legnagyobb problémájának a közép- és hosszútávú céljaim hiányát tartom, így logikusan - de eddig szintén nem felismerten - annak kellene a legnagyobb célnak és értelemnek is lennie, hogy találjak ilyeneket.

hol lehet leakasztani egy párat? nincs valami lista, ahonnét lehet cherry pickelni célokat?

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.09.23. 20:07:40

@zséroskenyér:
Hát, ott vannak mindjárt a mormonok, ők megmondják a tutit:)
De persze a katolikusok meg a szcientológusok sem adnák vissza a pénzedet, mondván keresd magadban a megoldást..

Ha viszont nem egy autoritáshoz, akkor a körülötted állókhoz kell fordulni és ők jó eséllyel a szokásos csomagot ajánlják fel, gyerekkel, házzal, csendes szabálykövetéssel, tradíciókkal. Akkor örülhetsz annak, aminek örülni illik. Élvezheted azt, amit élvezni illik/szokás. Akkor már késő rájönni, hogy mit élveznél magadtól. (Olyankor már a pánik is kamu, hogy jajistenem, mennyivel jobb lenne család nélkül, tutira tudnék mit kezdeni magammal. Nem tudnál.)

Az jutott eszembe, hogy nem az-e a legnagyobb kibaszás egy szülőtől, ha nem "ad" egy hobbit a gyereknek? Mármint ha nem ad esélyt rá, hogy válasszon valamit a csemete, amiben jó és amit élvez. Elég nehéz harmincasként találni valamit, amit még _illik_elkezdeni és még jó is lehetek benne. (Azért csak harmincasként, mert előtte meg nem engedheted meg magadnak.)

Naszóval ha nincs erőteljes belső indíttatásod egy bizonyos cél elérésére, akkor a második legjobb dolog valóban a peer pressure, peer approval, vagyis valami, amit nem egyedül művelsz és ahol a saját kis excel tábládon kívül más is számon tartja, hol tartasz. Lehet közösségi spórolás, közösségi fogyás, balkonnövény-termesztés, X számú ország meglátogatása, közösségi sport, stb. A társaság még egy olyan dolgot is szórakoztatóvá tud tenni, amit magadtól már abbahagytál volna.

Nehezítés a pályán, hogy a tradicionális modell miatt sokan egy időre eltűnnek a család-lakás-gyerek-házastárs Bermuda háromszögében. Vagy oda ácsingóznak és a közösségi tevékenységt csak addig űzik, míg ezt a magasabb célt (nemzőtárs bevonzása) el nem érik. Ők tényleg kiábrándítóak. De már korántsem töretlen a regnálásuk. Nyugatabbra pláne.

Ha nagyon nyomaszt, hogy nincs egy mindent elsöprő érdeklődési köröd, egy hobbid, amiben világelső lehetnél, stb. vigasztaljon a tudat, hogy azok is bajban vannak, akiknek van, de elérik a céljukat. Csak egészen speciális személyiségű emberek bírják ki, hogy mindent elértek egy területen - mégis maradnak. Azok, akik szeretik a bebiztosított státuszt, szeretnek "nagy öregek" lenni, akik háttéremberként továbbra is kavarnak ugyanott, ahol egyszer már mindent elértek, csak most pénzért és ők használják ki az újakat, ahogy egykor kihasználták őket.
MIndenki másnak értékválságot okoz a célok elérése és másra akarnak nyergelni. Mintha te lennél az az úszó, aki a harmadik olimpiáját nyeri: az első után max az maradt, hogy a legtöbb olimpiát nyert úszóvá válhasson, ha meg azt is eléri, még annyi cél sincs előtte. Belekezdhet egy másik karrierbe. Szóval nem elvárt, hogy valaki élete végéig monomániás legyen, el lehet képzelni időben is a dolgot és most ezt, utána meg azt. Ahogy a valóságban amúgy is történi szokott, egyébként:)

Szerintem.

calabria007 (törölt) 2013.09.27. 14:40:45

@Quadrille Lobster:

egy dolog mintha kimaradt volna:

olyan helyre mész ami _inspirál_ és ami megfelel az igényeidnek

azaz olyan helyet keresel ahol pezseg az élet és kreatív a környezet

hisz mindig is így volt ez, a legtehetségesebb emberek általában nem véletlenszerűen vhol a vidék mélyén húzódtak meg hanem "ösztönösen" törekedtek azokba a nagyvárosokba ahol ki tudták bontakoztatni a képességeiket

egyáltalán nem véletlen, hogy az 1960-as évektől (ha jól sejtem Jane Jacobs Death and life of great American cities című korszakalkotó művétől) egyre nagyobb szerepet kapott az urbanisztikában a kreatív környezet topic (pl. lásd: creative cities)

egy falu, vagy egy kis város egészen más társadalmi miliőnek ad otthont mint egy nagyváros vagy urambocsá egy "global city"

nem véletlenül törekszik az intellektuális társadalom krémje ezekbe a kreatív globális központokba

PS.: ezzel a topic-al egyébként Peter Hall: Cities in civilisation című vaskos műve kapcsán találkoztam először, egy kissé nehezen megfogható a dolog de kétségkívül van benne vmi...

ities in Civilization: Culture, Innovation and Urban Order with Sir Peter Geoffrey Hall
www.uctv.tv/shows/Cities-in-Civilization-Culture-Innovation-and-Urban-Order-with-Sir-Peter-Geoffrey-Hall-23333

www.colorado.edu/geography/class_homepages/geog_4732_fa07/CitiesinCivilization.PDF

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.10.07. 15:32:06

@tory_t: ja.
És/vagy arról is lehet szó, hogy a _mai_ eszünkkel akarunk gyerekek lenni, mert azt nagyon hatékonyan tudnánk élvezni.

semota · http://livewithit.blog.hu 2013.10.07. 18:46:53

@peetmaster: vagy mondjuk a mai testi erőddel, és akkor nem vernének össze folyton a többiek :P
(bocs, ez gonosz volt)

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.10.07. 19:52:52

@semota: akár az is. Bár ez tényleg gonosz volt :(

_Epikurosz_ 2013.10.11. 21:31:03

@peetmaster: Nem volt gonosz, csak védekezésre használja. És újra a gyengék életének értéke, ugyebár.

@zséroskenyér: Tanulj. A tudás végtelen, amit megszerezhetsz, az élet meg rövid. Még jól is jöhet, a témák változatosak, tanulócsoportok mindig vannak. Tanulhatsz rádióamatőrnek és műtősnek, táncolni vagy svédül, stb. Minden, szó szerint minden fenn van a neten, a matematikusok lázadása óta meg még inkább.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.10.11. 22:58:20

@_Epikurosz_: másról van szó, semota tud valamit, amit te nem :)
és miért, a gyengék értékével mi van? vagy az erő adja az értéket?

_Epikurosz_ 2013.10.15. 18:17:08

@peetmaster: A gyengének szerintem joga van megvédeni magát. Valamint jogunk van megtanulni, hogy kik azok, akik saját választásukból fakadóan rástartolnak a gyengékre, azután alkalmazni ezt a tudásunkat.

@semota: Nietzsche meg elmehet a fenébe. Nem véletlenül jött a figyelmeztetés Svájcból, hogy nem kéne kilépni a tudomány keretei közül. Nietzsche a saját őrültségét valóságként, sőt, tudományként akarta eladni. Agyonhájpolt áltudós.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.10.16. 11:17:33

@_Epikurosz_: a "gyenge" szó jelentése: "az, aki nem tudja megvédeni magát".

_Epikurosz_ 2013.10.16. 14:21:45

@peetmaster: Fizikai gyengeség és egyéb módszerek az 2 dolog.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.10.16. 15:37:02

@_Epikurosz_: ezt nemtom. Ha fizikailag gyenge vagy, az egyéb módszerek se sokat érnek. Legalábbis gyerekkorban biztos nem.

_Epikurosz_ 2013.10.16. 16:40:35

@peetmaster: Kirúgatni a problémát, megveretni iskolán kívül, szólni a gyámhatóságnak, APEHnek, stb. Ahogy szokás mondani, társadalomban élünk. >:/

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.10.16. 16:44:18

@_Epikurosz_: egy átlag nyolcéves számára ezek közül egyik sem elérhető - és tulajdonképpen nem is az ő dolga kéne, hogy legyen.

_Epikurosz_ 2013.10.18. 09:45:44

@peetmaster: Van szád, nyisd ki. :) Édesség miatt olyan jól tudsz nyaggatni. Az élhetőbb környezetért nem lenne érdemes?

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.10.18. 10:22:26

@_Epikurosz_: édesség...?
sose nyaggattam emiatt senkit (és ez 20-25 éve volt).
De amikor a tanárok leszarják, hogy a többi gyerek mit csinál, az egyedül nevelő anyád meg nem mehet be végigverni a sok köcsögöt?

Bicepsz Elek 2013.10.23. 01:42:37

Tettszett!! De micsinajjunk???? Legyunk madaremberek oszt purcanjunk ki mint a csoka legutobb???

Bicepsz Elek 2013.10.23. 03:02:41

"Az jutott eszembe, hogy nem az-e a legnagyobb kibaszás egy szülőtől, ha nem "ad" egy hobbit a gyereknek? Mármint ha nem ad esélyt rá, hogy válasszon valamit a csemete, amiben jó és amit élvez. Elég nehéz harmincasként találni valamit, amit még _illik_elkezdeni és még jó is lehetek benne. (Azért csak harmincasként, mert előtte meg nem engedheted meg magadnak.)
"

Ott a pont!!!!!

Viszont a bologsag egy mas kerdes. Az csak egy erzes megnevezese. Lehetetlen, hogy hosszu tavon fennmaradjon. Vannak extazisok pl. szex,vadaszat,verekedes,kabszer stb. Ezek boldogga tesznek idolegesen, de olyanok, mint az eves: idokozonkent ismetelni kell oket!!!!

A masik: tavolrol minden szebb terben es idoben egyarant!!!! Bezzegh a gyermekkor!!!! De mint itt is irtak: lehet, hogy sz.r volt: mar ott is osztaly kulonbsegek voltak,a kicsiket vertek a nagyobbak, es az egyen megtehetetlenebb volt,mint felnottkent!!!
A gyermekkorban viszont nincs szexhiany illetve kevesbe kell beilleszkednie az embernek(a magany nem zavaro).

Bicepsz Elek 2013.10.23. 03:15:27

@Bicepsz Elek:
+++
Mas tesz egy atlag ferfit es egy atlag not boldogga. Elobbinek kell az adrenalin es a veszely, utobbi elegedett az ELET kis dolgaival is.

A hires Akilleusz tortenet is errol szol "Achilles, dressed in women's clothing, holds a shield while admiring a sword. Based on ancient legend, Achilles' mother, knowing that her son would die if he fought in the Trojan War, disguised him as a woman and entrusted him to King Lycomedes' household, where he lived among the king's daughters. When war threatened, Ulysses and other Greek chieftains were sent to fetch him, knowing they had to trick him into revealing himself. Cunningly, they deposited a heap of gifts before the women: jewelry, clothes, and other finery, but also a sword and shield. When it came time to select from the gifts, Achilles instinctively grasped the weapons, thus revealing his true identity." A lenyeg: az anyja nonek neveli, de mikor Akhilleusznakkinyilik aszeme, akkor rajon,hogy ot a harc teszi boldogga.

Persze a harc lehet fegyveres,lehet sakkjatszma, lehet haboru,lehet rablo-pandur stbstb.

semota · http://livewithit.blog.hu 2013.10.23. 07:20:50

@_Epikurosz_:

látom, neked gyerekként nem volt ilyen problémád.
felnőttszemmel nézve persze, hogy sok a lehetőség, de gyerekszemmel nézve más a helyzet. egyébként nem is tipikusan a jó érdekérvényesítő képességgel rendelkező gyerekeket szokták baszogatni, pláne módszeresen.

@Bicepsz Elek:

egy felnőttnek azért több lehetősége van a napi betevő szexadag beszerzését illetően, mint egy gyereknek a napi betevő csokiadag beszerzését illetően.
és miért zavarná jobban a magány a felnőttet? csak nem azért, mert meg lett mondva, hogy "szocializálni _kell_"?

_Epikurosz_ 2013.10.24. 22:44:36

@semota: Dehogynem, csak a kutya nem hallgatott rám. Kedvencke az agresszív tendenciáival mindent vitt. Még a többi fiú jegyeit is, mert nem szabadott jobb jegyet szerezniük, mint amilyen a társadalmi státuszuk volt. Így lett a kiemelt, erősnek szánt osztályból gyogyó. Igen, a tanárokon múlik, meg a felnőtteken, akiknek észbe kéne kapniuk.

_Epikurosz_ 2013.10.24. 22:52:55

@peetmaster: Iskolaváltás, ha csak szar van, akkor magántanulói státusz. A szar társaságban csak veszíteni lehet a szociális képességekből is. Nekem a szociális mosolyom tűnt el, a felnőttek adták vissza.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.10.25. 13:16:51

@_Epikurosz_: a harmadik váltás bejött. Felteszem, elsősorban azért, mert ott egy évvel idősebbek közé kerültem, felvizsgázás által, és ez érdekes volt nekik.
Az embergyűlölet azonban addigra már kialakult, és mivel ahhoz lusta vagyok, hogy kimutassam, filozófiai agresszióban jelenik meg.

_Epikurosz_ 2013.10.25. 16:24:45

Felvizsgázás? Van olyan Magyarországon? Hogyan zajlik?

És a filozófiai agresszió micsoda? Nekem csak sima van, legalábbis azt hiszem. :) Nem nagyon mutatom ki, mert már nincs szükségem rá, már nem élek Vietnamban. Egyébként azért próbálom hangsúlyozni, hogy ki kell állni magunkért és tenni kell magunkért, mert a hitetlenség és a mások életének lebecsülése miatt a kutya nem fogja megtenni helyettünk. Aki megszokta, hogy a szülei intézkednek helyette, de egy hónapon belül nem bírja rávenni őket semmire, annak magának kell lépnie, akármilyen kicsi. Bezzeg az intézetisek olyan lendülettel védik magukat! Tessék tanulni tőlük!

Embergyűlölet? Tény, a robotokat jobban szeretem. :D A holtaktól sem félek, mert ők már nem bántanak senkit, az élőkkel ellentétben.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.10.25. 18:05:48

@_Epikurosz_: "Felvizsgázás" úgy zajlik, hogy mondjuk a szülő kitalálja, hogy a gyereknek jót tenne, ha eggyel feljebbi évfolyamba járna. Ekkor különbözeti vizsgát lehet tenni. Egyedi engedéllyel.

A filozófiai agresszió meg olyan, hogy azt mondom, hogy az igazság fontosabb, mint a béke.

_Epikurosz_ 2013.10.28. 08:37:50

@peetmaster: Szóval különbözeti. Az kemény. Gratulálok hozzá így utólag is.

A Te szüleid ötletesebbek voltak, mint az enyémek. :)

Az igazság mindig fontosabb, mint a béke, mert a béke elfedi a gondokat (azaz a teljes igazságot), amik csak gyűlnek, gyűlnek. A békéből szép lassan béketűrés lesz, a nyugalom elvész. Így veszejti el önmagát a béke. Az igazság nem tesz ilyesmit, mert az felfedezi a problémákat, és lehetőséget ad a megoldásukra. Mitől lenne ez agresszív?

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2013.10.28. 09:33:16

@_Epikurosz_: Attól, hogy az emberek elsöprő többsége automatikusan bezár és hisztizni kezd, ha azt hallja egy érvelésben, hogy az erőszak lehet pozitív.
Erre vannak - hazugul - kondicionálva.

_Epikurosz_ 2013.10.28. 10:34:52

@peetmaster: Még nem kellett megvédeniük magukat úgy igazán. Majd ha kell, akkor majd tanulnak belőle. A hiszti nem lesz alkalmas. :)))

bertrand (törölt) 2014.01.07. 19:10:58

Szia! Az RSS-olvasóm új posztot jelzett, de nem találom. Mi történt?

bertrand (törölt) 2014.01.07. 19:19:36

@bertrand: bocs, én voltam hülye. Viszont a design az változott!

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2014.01.08. 21:12:00

@bertrand:
A design Tory T kolléga remeke.
A post pedig éles. Tegnap sztem véletlenül élesítettem vmit, amit nem akartam.

szanalmas 2014.04.26. 13:04:03

Én már régen rájöttem, hogy a "ha lenne egy kívánságod, az mi lenne?" kérdésre az a tökéletes válasz, hogy: ezentúl teljesüljön az összes kívánságom! Haha.

Puffancs Mirtill 2015.10.22. 14:14:00

A gyerekkori gondolatmenetre szeretném kérdezni,hogy miért alapvetés, hogy az, ahogy akkor éltünk, annál nincs jobb a világon, ezért azt kell valahogy a felnőtt éltere reprodukálni? Szerintem csak ezt ismertük és ez jobb, mint a felnőtt kor, de ez lenne a LEGJOBB? Azt kétlem. Nem is ismerünk más milyet. Csak a felnőtt szívást, vagy a gyerekes felhőtlenséget és szabályszerűen élt felnövést. Mi lett volna, ha így élünk?
www.youtube.com/watch?v=xAE4E79FZ-E&index=6&list=PLshSHF6zUQufJMbE8Wc79MDk4GYmrdo-f