Lobsterizmus 101

Friss kommentek

Amikor félsz, szar alak vagy

2012. 12. 28.

Írtam már egyszer egy bűnről, az irigységről. Ez egy politikailag bocsánatos bűn. A politikus dédelgeti az irigységedet, ő kelti fel benned, táplálja és minden tettével azt sugallja, hogy igazad van, nem tehetsz róla, nem is érezhetsz másképp, nem bűn akarni a másét.

Most írok egy hasonlóról, ami politikailag több mint kívánatos, de a valóságban messze nem bocsánatos bűn. A félelemről. Nem csak politikailag.

How did this happen? Who's to blame? ... truth be told, if you're looking for the guilty, you need only look into a mirror. I know why you did it. I know you were afraid. Who wouldn't be? War, terror, disease. There were a myriad of problems which conspired to corrupt your reason and rob you of your common sense. Fear got the best of you, and in your panic you turned to the now high chancellor, Adam Sutler. He promised you order, he promised you peace, and all he demanded in return was your silent, obedient consent.

A félelem, a pánik, a butaság, és a tudatlanság mindig bocsánatosnak számít. De ahogy azért élünk, hogy tanuljunk, azért is élünk, hogy legyőzzük a félelmet. A halál nem a legrosszabb dolog, ami történhet velünk. A legrosszabb az, hogy sohasem éltünk. Nem hoztunk döntést, sosem kockáztattunk, kihagytuk a lehetőséget. Mert féltünk az ismeretlentől. Én sokkal szívesebben bukok a saját hibámon, mint a saját gyávaságomon. Hiába vagyok feddhetetlen, ha csak féltem és hiába vagyok hibás, ha legalább megpróbáltam.

Nem tudom, mi az igazság és hogy van-e egyáltalán igazság ebben a dologban, de nálam a szorongás és a félelem nem ártatlan dolgok, amikről nem tehetsz, hanem minden gonoszság forrása. És ahogy minden ember köteles felnőni és törekedni a tudásra, mindenki köteles kordában tartani a benne élő félelmet, ami állattá teszi. Dédelgetni, ölelgetni a szorongásunkat és félelmünket, panaszkodva hencegni vele, mint érzékenységünk (ergo intelligenciánk) bizonyítékával nem helyes.

Your inner moth

A félelem rossz emberré tesz. Amikor félsz, szar alak vagy.

A félelem csillapíthatatlan mohóság a biztonságra és a bizonyosságra. Pedig nincs ilyen jog. Senki nem tartozik neked azzal, hogy megnyugtasson, hogy nem lesz baj, minden rendben van. Simán lehet, hogy az élet arról szól, hogy az a tiéd, amit létrehozol, annyira vagy biztonságban, amennyire teszel érte - minusz a kiszámíthatatlan. És hogy senki és semmi nem abszolút és csalhatatlan.

Mert nincs bizonyosság, mert nem tudjuk a jövőt és mert rajtad is múlik. Ez nem egy érthető igény, ez egy makacsul felnőni nem akaró gyerek hisztije.

A félelem az, amikor a benned élő molylepke szembesül azzal, hogy nincs ultimate villanykörte.

És amikor a bennünk lévő kis molylepke teli szájjal bőgve követeli az ő ívlámpáját, kegyetlen és lelkiismeretlen dolgokra képes. Mert neki joga van, megérdemli, mert neki jár az isten.

Eközben senkire nincs tekintettel. Miért is lenne, hiszen éppen törvényen kívüli állapotban van. Pont azért őrjöng, mert nincs végső bizonyosság. Mert csak magafajták írják a törvényt, nem az Abszolút Villanykörte. Épp azért őrjöng, mert nincs abszolút törvény, amelyik osztályoz és büntet. Mást is ugyanúgy, ahogy őt.

A félelem mondja meg, mit miért nem teszel. Próbáld csak ki. Kérdezz meg valakit, miért ott tart az életével, ahol és ő megmondja neked, mit miért nem csinált.

És amikor a félelem aktivitásra ösztönöz, az mindig agresszív.

Minden agressziót félelem szül. Egy aktuális félelem, vagy egy régen elmúlt dologtól való, irracionális félelem.

Egy agresszor mindig felelős azért amit tesz. Hiába egy gyerekkori trauma miatt lett olyan, ott volt egy egész élet, hogy maga elé vegye, végiggondolja és feldolgozza. De ő nem azt tette, hanem őrizgette és kapaszkodott belé. Idővel a féleleme lett a legjobb barátja.

A kisállat bizonyosság iránti igénye pedig egy feneketlen kút, amiben bárki és bármi eltűnhet. Az isten nyugtatgatása sem elég, amikor a kicsi moly fél, mert a félelmet nem lehet kívülről eloszlatni. Megpróbálhatod a kicsi molyt olyan lelkiállpotba hozni, hogy ne ragaszkodjon annyira a félelem isteni jogához, de nehéz lesz, mert az fontosabb neki, mint a megnyugtató megoldás.

A félelem csak egy álarc. Mögötte a gonosz éned van, Mr Hyde. Egy nagyon sunyi, kegyetlen állat, amelyik csalhatatlanul megmutatja, merre vezet a gravitáció. Hogy merre lehet erőfeszítés, döntés és felelősség nélkül sodródni. Hogy hol találsz egy apafigurát, amelyik megmondja, merre menj, és bünteti a kihágást: aki nem sodródik és aki nem az egyszerűbb utat választja. A benned élő Mr. Hyde gyűlöli azt, aki bátor. Ha másért nem, már az összehasonlítás miatt is. Mert létezik és a létezésével cáfolja, hogy csak félni lehet.

Magadat csak te állíthatod le. Ez az egyetlen komoly feladatod az életben. Ne bizonyosság-pótlékokat keress, ne másra hárítsd, ne zabáld fel a körülötted élőket, ne szívd ki minden erejüket, mert úgysem fogsz tőle megnyugodni.

Néhány aleset:

Szorongás

A szorongás szorosan összefügg azzal, amit a félelemről mondtam. Rossz emberré tesz. A szorongás sem ártalmatlan és nem csak rád van rossz hatással. Tartozol azzal, hogy kordában tartsd. Ne dédelgesd.

A szorongás is olyan, mint az addikció. Csak a témája változik. Függhetsz időnként új dolgoktól, vagy személyektől, az obszessziód tárgya lehet időnként ártalmatlan, de a függés ottmarad, mert az van igazából benned. Szóval ne hidd, hogy ilyen vagy olyan feltételek megléte esetén nem szoronganál.

Mindenkinek van problémája, bármi apró legyen is az, és mindenkinek van legnagyobb problémája. És ezeket értelmezhetetlen összehasonlítani. Mindenkinek kihagy időnként a lélegzete, láthatólag ok nélkül.

Különben nem is attól félsz, hogy valami nem sikerül, hanem hogy magadat kell majd hibáztatni. Sokkal jobban félünk egy apró kudarctól, amikor csak magunkat hibáztathatjuk, mint egy nagy veszteségtől, amelyikről nem tehetünk.

Egy szorongó ember nem megbízható, mert a szabályokon kívül érzi magát.

Pánik

Ha valaki hirtelen megnyilvánulásra bír, akkor nagy valószínűséggel magadat adod. Ilyen a pánik is. Egy hirtelen, szokatlan esemény hatására megmutatod igazi énedet. Megpróbálsz valamit tenni, vagy lefagysz, a kis agyad ledobja a homokozólapátot és sztrájkolni kezd. Hogy most aztán már tényleg nem hajlandó ezt a gondolkodás-dolgot csinálni, ez eddig sem volt elvárható tőle. Ne erőltessék, tessék hagyni, hogy gyerek maradhasson, jó?

Valaki. Csináljon. Valamit.

Nem, én nem tartom érthetőnek, hogy ha egy baleset láttán valaki a telefon helyett hisztériázni kezd. És ne keressetek neki kifogásokat, légyszi. Ha valaki "bepánikol", nem szoktunk semmit számonkérni rajta. Elfogadjuk, hogy a pánik miatt volt önző és rosszindulatú és gondolt csak magára, vagy várta, hogy valaki más kimentse - saját biztonságát kockáztatva. Az ő kis drágalátos pánikjára hivatkozva okoz nagyobb kárt, mint ami feltétlenül szükséges.

Jusson eszedbe, amikor legközelebb azzal a mentséggel állsz elő, hogy féltél, hogy bepánikoltál, vagy csak húzogatod a válladat, hogy én ilyen vagyok. Gyáva. Ne hidd, hogy most kifogást szolgáltattál. A legnagyobb bűnt ismerted be.

Létbizonytalanság

Rossz emberré tesz. Megbízhatatlanná. Aki a minimumot sem tudja biztosítani magának, az nem fogja tisztelni a másik szabadságát és tulajdonát. (Most nem részletezem, de ez akkor sem jelenti, hogy valakinek biztosítania kéne számodra a létbiztonságot. Az államnak pláne nem.) Arról nem is beszélve, hogy energiáját nem a arra fordítja, hogy jobb legyen valamiben, hanem hogy bizonyítsa a gyengeségét és élhetetlenségét. A gyengeségi verseny minden közösség veszte.

És a legálságosabb kifogás: nekem családom van. Mikor őrájuk hivatkozva adod be a derekedat és teszel meg bármit. Csakhogy családja mindenkinek van - ezek szerint a család a legfőbb erkölcs-gyilkos a földön? Ráadásul ők már egész életedben ott lesznek. Akkor ez azt jelenti, hogy soha többé nem leszel már rendes ember? Nem leszel megbízható? Nem várható el tőled semmi? Mostantól mindent alárendelsz az etetésüknek? Mostantól akkor sem rázod a csónakot, amikor reális esély van egy jobb kimenetre?

Ha félsz, hogy elveszted a státuszod, akkor is gerinctelenné válsz. Akkor is, ha csak nem szeretnél újra megküzdeni érte. Ha nem akarod többé megvédeni, ha azt szeretnéd, ha hozzánőnél, magától értetődővé válna. Igyekszel elbátortalanítani a kihívókat, nem engedsz utat a kritikának, végül pedig azt veszed észre, hogy rutinból írtod a potenciális utánpótlást. Mert féltél a kihívóktól.

Gyávaság és politika

"Fear is the foundation of most governments."

John Adams

Amikor a kis birka felkiált az égbe, hogy valaki védje meg a gonoszoktól, a kizsákmányolóktól, a nála okosabbaktól, az öblítőszer-hamisítóktól, a romlott ételektől, a veszett kutyáktól és a pedofil terroristáktól, nagyobb államot kér. Mert fél. És nem hajlandó felfogni, hogy a nagyobb állam biztos hogy sokba kerül, de nem biztos, hogy meg is tudja védeni. Csak a bizonytalanság a biztos, meg hogy az adóját el fogják költeni. De persze már megint én vagyok a gonosz- És ha nincs, akkor is legyen. És igenis lehetséges, csak az a lényeg, hogy egy jószándékút szavazzanak meg királynak.

A diktatúra is félelemre épül, az teszi lehetővé. Ha diktatúrát építesz, előbb félelmet kell ültetned mindenkibe. Félelmet a külső támadóktól, a belső ellenségtől, a terroristáktól (terror=félelem) és a pedofiloktól, a másképpgondolkodóktól és azoktól, akik másképp élik az életüket - mégsem szakad rájuk az ég. Aztán már mindentől félsz. Félsz az erőszakszervezetektől, az egzisztencia elvesztésétől - és mindez már a te érdekedben épült. Enjoy.

A diktatúrák által beléd táplált bizalmatlanság sokba kerül és romba dönt egy gazdaságot. Csak a hatalom megtartására jó. Az országból szemétdombot csinál. (Köszönjük meg a királynak a demonstrációt.)

Ha le akarod aljasítani ez embert, táplálj bele félelmet. Hogy elveszíti a szabadságát, jön a fekete autó, elviszik egy rokonát, elveszíti a munkáját. Fél, hogy ha a hatóságok látókörébe kerül, valamit úgyis találnak majd.

Ismerős, ahogy a kisember azt reméli, hogy máson csattan az ostor, őt elkerüli a baj?

A bizonyosság igénye egy rettegő kisállat kérése. A szabadságát az adja fel, aki fél. Félhet éppen a szomszédjától is, aki besúgó.

A diktatúrák besúgó-hálózataiban nem az volt a fontos, mit jelentettek, hanem a tény, hogy jelentettek. Hogy senki nem bízott többé senkiben.

Bizalmatlanság, előítélet

Félelem a bizalmatlanság is. És az sokba kerül. Mindenkinek.

Ilyen az előítélet is: az ismeretlentől való félelmed utólagos megmagyarázása. Az ismerést megelőző bizonyosság illúziója.

És csak negatív dolgokra használod azt a fenenagy bizonyosságot. Senki nem hivatkozott még arra, hogy  előítéletre van szüksége, hogy felkészüljön valami pozitívra. Nehogy váratlanul érjen, hogy a pirézek átkozottul barátságosak.

Jobb félni - alapon előre leírsz másokat. Akiket jobb esetben csak elveszítesz, mint potenciális szövetségest, rosszab esetben felingerled őket, vagy egyenesen te magad járatod le őket. És a végén megszolgálják a bizalmatlanságot.

Ha ellenséget szeretnék, magammal viszek egy gyávát az idegenek közé.

Félelem és erkölcs

Igen, tudom, szerintetek a félelemtől lesz erkölcsös az egyén. De ez csak egy ál-erkölcs. Ha nem futja rendőrre, ha nem tudsz hihető büntetést felmutatni, abból a véglényből hirtelen kibújik az állat. És nem, nem az erkölcsössége múlt el. Sose volt neki.

Van egyszer a cinikus Nietzsche:

"Fear is the mother of morality"

- Nietzsche

Aztán a kicsivel normatívabb álláspont a témában, mint Einstein:

A man's ethical behavior should be based effectually on sympathy, education, and social ties and needs; no religious basis is necessary. Man would indeed be in a poor way if he had to be restrained by fear of punishment and hope of reward after death.

- Albert Einstein, "Religion and Science," New York Times Magazine, November 9, 1930

Eszerint az, aki csak félelemből viselkedik, az nem erkölcsös. Sőt. Aki fél, abban a molylepke vette át az irányítást és ön- és közveszélyes. Mert amikor tudja, mit kéne csinálni, akkor is kifarolhat és a gyávaságát hozza majd fel kifogásként. Mert az ugye nem bűn. Csak olyan szürkezóna. Szerinte.

Ha nem mersz szembenézni a válasszal

Ma még mindig abban a hitben ringatod magad, hogy a félelmed magánügy és csak neked árt, gondold újra.

Képzeld el, hogy egy kérdésre nagyon erősen az "A" választ szeretnéd kapni. Mi több, a "B" választól annyira félsz, hogy nem vagy hajlandó tudomásul venni. Ezt a kérdést nem is érdemes feltenni. Én biztos nem vagyok kíváncsi a válaszodra.

Ha félsz, a valósággal sem mersz szembenézni, és a tények megismerésére nem sok esélyed van. Ha például eldöntötted, hogy nem szeretnéd, hogy Béla legyen az apád, le fogod hülyézni azt a genetikust, aki azt hozza ki a teszten és elmész inkább a Látóhoz, akinek a szívedben ragyogó angyal fényjelekkel megüzente, hogy nem is Béla - és neki fizetsz inkább. Sose mondd, hogy komolyan szembenéztél a valósággal, amíg volt olyan kifejlet, amit nem lettél volna hajlandó tudomásul venni. Különben is, kit vertél át vele?

És ezek után még azt állítod, hogy te megbízható vagy? Higgyem el neked, hogy ha egy tudományos kísérletben nem az jönne ki, amit reméltél, akkor beismernéd? Higgyem el neked, hogy tényleg a legjobb adatokból dolgoztál, nem pedig addig számoltál, míg igazoltad a hipotézisedet?

Aki fél, az meggörbíti a valóságot. Ilyenekkel nem lehet együtt dolgozni.

Ha képtelen vagy beismerni, hogy hibáztál, mert rettegsz az érzéstől, amikor nincs kit hibáztatni, akkor miért próbálkozzak veled újra? Mi garantálja, hogy másodszor nem baszod el? Már csak azért is meg fogod ismételni, hogy demonstráld, hogy neked van igazad. A vádolhatatlanságod fontosabb, mint az eredmény.

Mennyisége konstans, tárgya változhat

Félelem, szorongás, panasz, irigység, önsajnálat, függőség, pesszimizmus, harag.

Közös bennük, hogy a benned lévő félelem, szorongás stb. mennyisége adott pillanatban, élethelyzetben konstans, csupán az iránya, tárgya változik. Ugyanannyit panaszkodsz, ha nem sikerült karácsonyfát venni - és ha igen. Csak utóbbi esetben a halárusra panaszkodsz.

Ugyanolyan pesszimista vagy minden időben, csak a kifogásaid változnak, hogy miért fog minden összeomlani. Ugyanazt az inputot bármire fel lehet használni, te pesszimista jóslatokhoz használod, ennyi.

A függőség is ilyen, max. az iránya változik. Függőségből azt nevezzük gyógyultnak, aki egy közmegegyezés szerint ártalmatlan objektumot választ a függőségéhez, mondjuk egy párkapcsolatot. Vagy mondjuk lejön a heroinról, de Jézus-függő lesz. (De erről majd egy másik poszt.)

Na jó, hazudtam.

Nem konstans. Időben biztos nem. Egy kiszolgáltatottságtól, "függésektől" hemzsegő gyerekként születsz, aki képtelen önmagáról gondoskodni és ezeket a félelemeket önmaga kezelni. Sokan ebből egy gyerekként viselkedő nagykorúvá nőnek, aki továbbra sem hajlandó szembenézni a saját kiszolgáltatottságával. Képes lenne, de nem hajlandó gondolkodni. Felülvizsgálhatná mondjuk a félelmeit, de igazából nem akarja elveszíteni őket.

Szóval a ha már a félelemnél (szorongásnál, pániknál, etc.) tartunk,  a te feladatod a mélyére nézni és igyekezni csökkenteni. Mindig lesz olyan, hogy félsz és olyankor neked kell eldönteni, hogy szembeszállsz vele, vagy megadod magad.

Többször felmerült, hogy miért csak a problémákat analizélem, miért nem szolgáltatok kiutat. Egyrészt azért, mert meggyőződésem, hogy a problémakataszterben benne van a megoldás, de persze ebben tévedhetek. Lehet, hogy hangosan is érdemes kimondani.

De akkor meg úgy fog hangzani, mint müllercoelho egy rosszabb percében. (Ez egy igazán rossz perc volt, pl.)

A kör bezárul

A gyávaság és a tudatlanság nem büntethető. Sajnos. Pedig ez a kettő a legnagyobb problémáink forrása. (Mondjuk érdekes lenne, amikor azért nem félsz, mert félsz a gyávaságért való büntetéstől.)

A félelem és a tudatlanság ráadásul ugyanaz. Akkor parázol, ha nem tudsz (jövőt, megoldást, mi van a túlparton, stb.), de nem is ennek a tudáshiánynak a megszüntetésén dolgozol.

Mert a félelem legnagyobb ellensége a tudás. Ha tudod, mi van a sötét szobában, nem félsz. Ha mindent megtettél a sikerért, nincs félnivalód a kudarctól, mert biztos nem kell majd magadat hibáztatnod. Ha legjobb tudásod szerint tettél, később nem tudod megbánni.

Biológiai determinizmus-hívőknek ajánlom figyelmébe a kutatásokat, mely szerint igenis létezik erkölcsi központ az agyban, ami a társas viselkedésben nagyon leegyszerűsítve a reciprocitást irányítja. (Én ugyan nem sokat adok ezekre a világítóagyas kísérletekre, mert aki értelmezi, azt lát bele, amit akar - bölcs emberek bölcs meglátásokat, kiforratlanok hülyeségeket.) Fontos a társadalmi biztonságérzetünk szempontjából, hogy mi se mutassunk olyan viselkedést, amit másoktól nem szeretnénk látni. (aka. a geci viselkedéssel saját magunk biztonságérzetét is szétverjük. Jaj, az irónia...)

Az erkölcsi központ szavát azonban felülírhatja (legalább) két másik rész, a mohóság és a félelem. Ezek ráadásul úgy is képesek aktiválódni és cselekvésre ösztönözni minket, hogy az erkölcsi rész még be sem kapcsolt - és fenenagy intellektusunkat utána már csak arra használjuk, hogy igazoljuk az elkövetett tettet. 

Erre szoktam mondani, hogy nem érdemes isteníteni az ösztönöket, hanem kutya kötelességünk felszínre hozni és megvizsgálni és addig gyakorolni, míg a fordítva bekötött, önpusztító rutinokat egyenesbe kapcsoljuk. Gyakorlás és állandó odafigyelés kérdése, de hé... ahhoz, hogy a gravitációnak engedelmeskedjünk nem szükséges élni. Egy tégla is képes rá. 

Note - Kéretik két dolgot kurvára nem összekeverni a félelem hiányával.

1. Agresszió - Például: "Meg merem ölni ezt az embert." Ez csak önigazolás.

2. Makacsság - "Akkor sem engedek a tárgyalóasztalnál, mert nem félek." Ez, kérem szépen félelem a meghunyászkodástól, az arcvesztéstől, a meghátrálástól. Azt jelenti, hogy kurvára nem vagy biztos a dolgodban, önmagadban és a saját identitásodat hozzákötötted a tárgyalás témájához. Ami ritkán vall reális valóságérzékelésre. Ha meghátrálsz, összezsugorodsz. Kevesebb leszel. És inkább tönkreteszel valamit, amiről a tárgyalás szólt, minthogy engednél. Vagyis félsz.

35 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr164963930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

blöff 2012.12.29. 01:23:25

Mint leíró természetű jellemzés, valóban kórtüneteink ezek. Nem számol viszont a fejtegetés (vagy csak felületesen) az ösztönökkel, illetve ezek biológiai-fiziológiai mechanizmusával, rendszerével. Mintha ezek csak a hozzáállásainktól, gondolkodásainktól függenének s a mélyben nem ösztönök által belénk kódolt biokémiai folyamatok vezérelnék (bár kétségtelenül az agy és a gondolkodás franc sem tudja milyen szintig "programozható"). Nézzük az állatokat, alap érzet, ösztönük a félelem és az arra adott testi reakciók.
Az elmeállapot és a szorongási szint egyes esetekben nagyon egyszerű kémiai elemhiányra is visszavezethető.
Másik a beszűkült tudatállapot extrém stresszhelyzetben (kinek mi az persze, de lehet találni közös nevezőt), amely bizonyos szituációkban előfordulhat és egészen egyszerűen nem az agy gondolkodásra képes része vezérli.

Bicepsz Elek 2012.12.29. 11:24:50

Elmeletben mindez nagyon szep es jo, csakhogy a valosag az totalisan mas. Minden eloleny kiszolgaltatott, fugg a korulmenyektol. Mikor megszuletunk gyakorlatilag 18 eves korunkig a szuleinktol fuggunk, es csak annyi a valasztas, hogy veluk maradunk vs intezet/fiatalkoruak bortone/csovezes. Mikor felnovunk, akkor fuggunk a munkaadoinktol, allambacsi joindulatatol (ado, torveny stb.)a piactol (foleg a vallalkozok stb.). Addigra megszokjuk a fuggoseget, mint a drogot, es max. szert valtunk.
Mar nem az oskozossegben elunk, hogy elmegyunk vadaszni oszt jonapot. Az igazan szabad ember a csoves, de azert en ketlem, hogy sokan szeretnenek ugy elni.
Es nagyon is orszag,rendszer es kulturafuggo, hogy mennyire kell felnunk es mitol. Eszak-Koreaban valoszinuleg nem kell attol felni, hogy valami barom lovoldozni kezd egy iskolaban, vagy hogy egy gettoban megkeselnek, mig az USA-ban (elobbi) vagy UK-ban (utobbi) meg igen.

A felelem termeszetes,mert amig kicsik vagyunk, addig elmeletilegbarki megverhet, megolhet konnyeden. kesobb persze legyozhetjuk a felelmet, ha erezzuk az erot. De mindig lesznek nalunk eroszakosabb, primitiv emberek, akiktol pl. egyes hanyagolt helyeken nem ved meg a rendor(max. felveszi majd a holttested mellett a jegyzokonyvet), ergo felelembol viszunk magunkkal valami fegyvert. A felelem termeszetes jelenseg,es az emberi tarsadalomban mar ugyan megvaltoztak a viszonyok: ujfajta felelem a poziciofeltes. Az emberek poziciokat foglalnak el (kiveve a csoveseket, illetve az aggressziv bunozoket, de oket kiveti a tarsadalom es kordaban tarja az eroszakszervezeteivel), es ez (foleg a ferfiak szamara) "elet-halalharc": kenyelmesebbelet, ertelmesebb, jobb munka, normalis idobeosztasos munka, koltseges hobbyk, elvezetes elet(ez mind penzbe kerul amodern tarsadallomban: csak egy etterem kb. 10 000 huf koltes kb. ketnapi ber jobb esetben, de majdnemegyheti egy 47 000 hufos minimalberesnek, igaz van olyanno, aki hetente fodraszra kolt ennyit). Az USA, NyEU, Japan anyagi joletet is teremt/konnyu egzisztenciat teremteni, penzt gyujteni, es jogallamot ia ad. De ez a vilag 20%-a. A felelem azokban az orszagokban redukalodik, ahol sem a kozbiztonsag(utcai rablastol a vedelmi penzekig), sem a politikai rendszer, sem a totalitarius ideologiak, sem az anyagi fuggoseg/korrupcio, sem a jogbizonytalansag nincsen jelen.
Az ember leginkabb az embertarsainak van kiszolgaltatva: mint munkaero,mint csaladtag, mint torvenytisztelo polgar,mint piaciigenyeket kielegito vallalkozo, mint szolgaltatasokert fizeto fogyaszto, mint szexualis/erzelmi partner stb stb. Ezek mind megfelelesi kenyszerek (idobenbeerni a munkahelyre, neha betegen is dolgozni, sz.r munkat csinalni, stb stb.)Ezek a megfelelesi kenyszerek uj felelmeket generalnak. Elhetnenk, mint a csovesek, regi prolicsaladokstb., de igenyeink vannak, es az igenyek penzbe kerulnek.
Persze az embernek igyekeznie kell megvalositania onmagat, de a felelem fortelyos modon jelen van mindig es most foleg a dependencia miatt.

Bicepsz Elek 2012.12.29. 11:38:06

Egyebkent ez a Vendetta film egy orbitalis b...sag. A diktatura a felelemmel motival. Az urget regen elkaptak volna. Ha nem, akkor a masodik kudarc utan fobelottek volna a biztonsagi fonokot,ami eleg motivacio lett volna az utodjanak.
Mellesleg a felelem es a szukseg volt az, ami a civilizaciot felepitette: az emberek nem akartak a vadaszatnak kiszolgaltatottjaiva valni. Falakkal vettek korul a varosaikat. Roma a biztonsaga miatt harcolta szomszedaival, majd ezt a zonat folyamatosan kiterjesztette.
A felelem nem tunik el, csak atalakul. Valojaban az fel az egyen szintjen, aki gyengebbnek erzi magat akar fizikailag, akar szocialisan (tobben egyre tamadas, kikozosites, verbalisan alulfejlett stb stb.). Vannak, akiknek nem kifejlett es kiforrott a szemelyisege es keptelenek erejesek lenni: pl. fonokkent kirugni azon alkalmazottaikat, akik nem utik meg a mercet, szakitani egy olyan novel/ferfivel, aki kihasznalja oket, mindent rabizni masokra korultekintes nelkul (pert rossz ugyvedre, penzt ostoba befektetore stb.),tarsfuggok, keptelenek otthagyni a munkahelyuket es idolegesen munkanelkulikent jobbat keresni, keptelenek elkotelezodni egy eletcel mellett,jobban felnek a dolgoktol (kudarctol),mint kene stb.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.12.29. 13:15:30

@blöff:
"Mintha ezek csak a hozzáállásainktól, gondolkodásainktól függenének s a mélyben nem ösztönök által belénk kódolt biokémiai folyamatok vezérelnék (bár kétségtelenül az agy és a gondolkodás franc sem tudja milyen szintig "programozható")."

Én sem tudom, természetesen. csak egy megfigyelés: Ha valaki amellett kardoskodik, hogy márpedig az ösztön erősebb, vagy apologetikus, hogy ugye vannak határai a tanulásnak, stb, az sosem azért teszi, mert ő olyan elementáris erővel fejleszti önmagát. Ezekre az érvekre akkor van szükség, ha valaki ernyed - és filozófiai/biokémiai/genetikai/pszichológiai kifogást keres magának.
Én szívesebben iszom meg egy sört azzal, aki a tanulás mellett áll ki, na.

"Másik a beszűkült tudatállapot extrém stresszhelyzetben ..., amely bizonyos szituációkban előfordulhat és egészen egyszerűen nem az agy gondolkodásra képes része vezérli."

Akárhogy is, szerintem mond valamit az illetőről, mire hogyan reagál. Hogy nem illik ez alapján megítélni? Ízlés kérdése. Hogy a bíróság elfogadja kifogásként? A bíróság nem konstituál tényt, csak ítéletet. Ha pánikban valaki tovább rontja a helyzetet, az igenis rossz tulajdonság. És mindaddig fenntartom ezt a nézetemet, amíg létzeik olyan ember, aki ugyanabban a helyzetben nem pánikol, hanem tovább gondolkodik. Felőlem lehet az adrenalin miatt.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2012.12.29. 13:21:17

@blöff: Szerintem pont az a lényeg, hogy számol az ösztönökkel, csak nem fogadja el ezt kifogásként. Gondolj pl. a nemi erőszakra: a szaporodás ösztöne felől megközelítve ez egy egy teljesen természetes dolog, mégis az emberek többsége nem vetemedik erre.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2012.12.29. 13:21:49

@Bicepsz Elek: "Egyebkent ez a Vendetta film egy orbitalis b...sag. A diktatura a felelemmel motival. Az urget regen elkaptak volna. Ha nem, akkor a masodik kudarc utan fobelottek volna a biztonsagi fonokot,ami eleg motivacio lett volna az utodjanak."

Kádár természetes halált halt.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.12.29. 13:28:40

@Bicepsz Elek:
"Minden eloleny kiszolgaltatott, fugg a korulmenyektol. ...megszokjuk a fuggoseget, mint a drogot, es max. szert valtunk."

A függést (dependencia) és a függőséget (addikció) nem érdemes nagyon összemosni, bár tény, hogy a kicsi moly szívesen kattan rá arra, amitől amúgy is egzisztenciálisan függ.

"Ezek a megfelelesi kenyszerek uj felelmeket generalnak. "

Igen, és sztem ebben egyet is értünk. Csak én lehet, h más szót keresnék arra, hogy ki vagyunk szolgáltatva a kapcsolatainknak (stb) és hogy félünk. Már csak analitikus okokból is. A közösségben élés tény, nem feltétlenül hátrányos ránk nézve, és nem eleve rossz dolog. Egy neutrális tény, amit aztán a konkrét helyzet tölt fel tartalommal. Hogy pl. én inkább a szopóágon, vagy a kihasználó oldalán vagyok benne a társas kapcsolataimban. Netán képes vagyok-e kölcsönösen előnyös, korrekt és reciprocitásra épülő együttműködésre.

A létbizonytalansághoz - mert főleg arról írsz: Azért az, hogy élünk, és fenn kell tartani magukat, az egy tény. Nem egy sorscsapás vagy tragédia. (nem, nem édekel, hogy van, aki meg milliárdos.) A pozíció és státusz elvesztése mindig ott van lehetőségként. Természetes, hogy igyekszünk elkerülni, hogy ez bekövetkezzen és időről időre végig kell gondolni, hogyan kerülhetjük ezt el. Ez azonban nem jelenti, h rettegni kéne. Ezt nem félelemnek hívnám, hanem megfontolásnak (concern). Figyelembe veszed a döntéseidnél, a helyén kezeled.

Ha egy pontotn túlmegyünk az ezen való cidrizésen, az már probléma. Az azt jelenti, hogy az élettel, mint olyannal nem tudunk mit kezdeni.

Személyes példa: pályakezdőként olyan elképesztő mélységekbe voltam képes süllyedni a következő munkanap feletti félelembe, hogy az már beteges. Mit hozhat a holnap? Mit kérhetnek, amiről még nem tudok és hogy kivágnak, mitn macskét szarni, ha kiderül, h nem tudom elvégezni. Irracionális volt. Éjszakánként excel formulákat és makrókat írogattam fejben, hogy felkészüljek valami döbbenetes, erőmet meghaladó problémára. Holott ilyen sosem jött, de legalábbis senki nem várta el tőlem, hogy előre mindent tudjak.

AZ életben sem az a nehéz, hogy hogyan éljük túl, hanem hogy mások szemében hogyan tűnjünk sikeresnek. Mert evidens, hogy nem halnék éhen, ha kirúgnának. Elmehetnék a mekibe is, ha minden kötél szakad, csak akkor mit gondolnának. Ez a nagy teher, nem az élet. Azt hiszem, erről beszéltél te is.

Joaquin 2012.12.29. 13:50:17

Jó nagy fszságokat hordasz össze. A 19. században még kb ennyit tudtunk az emberről de azért ma már ennél egy pöttyet előrébb vagyunk. Pl. Neumann barátunk feltalálta a játékelméletet.
Mondjuk semmi konkrét (ellenőrizhető) állítás nincs az írásban - az ilyen áltudományos pszichológiainak tűnni akaró szövegekre jellemzően - így nagyon belekötni sem lehet. Értelmetlen általánosítások és közhelyek. Bullshit, de az USA-ban jó pénzt lehet ilyennel is szerezni, még Best Seller is lehetne.

Olvasd el, mert látom ez a félelem - erény kapcsolat izgat:
Matt Ridley - Origins of virtue (Az erény eredete)

Herr Metikus 2012.12.29. 15:03:14

Ami fentebb olvasható, az csak látszólag egy adott gondolati állapot és e gondolati állapot összefüggéseinek és következményeinek leírása. A szerző igazából saját fizikai, fiziológiai, egészségi állapotának konkrét működéséről ír, ám eközben úgy véli, hogy mindössze csak rosszul és/vagy helytelenül gondol valamit.

Súlyosan téves.

Aminél már csak a pszichoanalitikus megközelítés az, ami még sokkal tévesebb, ami szerint ezek a helytelennek ítélt gondolatok, gondolattartalmak mások gondolataival gondolati úton javíthatók. Ez a minden tényalapot nélkülöző, hamis, hazug fikció a pszichoanalízis ősbűne amúgy.

Tétel: Minden létező és lehetséges állapot - így pl. egy gondolati állapot is - nem egyéb, mint egy konkrét fizikai állapot, amin kizárólag fizikai beavatkozással lehet - működésében is- valóban objektív változásokat létrehozni, sehogy máshogy.

Ideértve azt az esetet is, amikor ez a fizikai korrekció pl. gondolatok alkalmazása által megy végbe.

Bicepsz Elek 2012.12.29. 21:39:56

Stoic 79-hogy jön ide Kádár? Õt az oroszok tették ide és csapták is el. A filmben inkabb egy szoft-Hitler féle diktátor volt. A Guy Fawlkeseket/Brievikeket simán elkapják a diktatúrákban(nehogy azt hidd, hogy pl. Rákosit nem akarták megölni, de a besúgok feldobtak több ilyen bandát is).
A fö témara visszaaterve: persze sokszor a felelem az ismeretlentol van. Amiben van rutin, attol az ember mar nem fel. Kolombusz legenysege hanyszor akart visszafordulni? Most ez mar nem fordulna elo egy Amerikaba tarto hajon.
A munkaltatok/fonokok termeszetes modon fenntartjak a felelmet a tekintelyuk es a fegyelem fenntartasara.
Vannak modszerek a felelem ellen pl. a leheto legrosszabb, ami tortenhet, az eggyel kevesbe rossz modszere, a kettovel kevesbe rossz stb. leirasa egy papirlapra.

Bicepsz Elek 2012.12.29. 21:52:36

Az egzisztencialis felelem korantsem a megelhetesrol szol. Sokkal inkabb a status elvesziteserol. Durkheim foglalkozott az anomias ongyilkossaggal, amikor csodbe ment uzletemberek, bankarok lettek ongyilkosok. Nem azert mert ehenhaltak volna, hanem mert keptelenek lettek volna alacsonyabb szinten ujrakezdeni (mig masoknak ez jol ment pl. Stadler Jozsef, Donald Trump es Steve Jobs ia megizlelte a siker utan a csodot, megis volt erejuk ujraepiteni az eletuket).

Herr Metikus 2012.12.30. 04:55:37

Konkrét kérdéskörhöz: Szóbanforgó félelem valójában egy olyan kötődésképtelenségből származik, ami a környezettel való kiegyezés, és a környezetet adó személyek elfogadásának képtelenségéből keletkezik, és aminek számtalan konkrét oka lehet.

Ez kínzó dühöket generál oda és vissza, ami tovább fokozza az elfogadásképtelenséget.

Idő után beáll a standard "macskakínzásos" állapot, ami pl. az inger és érzelemszegény környezetben nevelkedett kvalitásos kamaszkorú gyerekeknél általában egyfajta kötődéshelyettesítő kötődéspótlék.

Lásd pl. az amerikai tömeggyilkos fiút, akinél a kötődésképtelenséget az Asperger-szindrómás állapota hozta létre, és ami miatt a tömeggyilkolás nála is egyszerű kötődéshelyettesítő kötődéspótlék volt valójában.

Az egyedi létezés a szörnyűségek tárháza, amit tovább fokoz még a legkiválóbbak tudatlansága és felkészületlensége is. Hát még az agyatlan tömegállat ázalékszintű tudat és létállapota milyen pokollá tudja változtatni a földi létet.

blöff 2012.12.30. 17:37:05

@Quadrille Lobster: lehet ez "hardver-szoftver" kérdés, hol húzódik a határa, meddig tart a programozható szoftveres rész, s hol a szerepe a hardvernek. A szoftver is csak hardveren fut, melyikünkén hogy, valahol gyorsabban, vhol lassabban a beépített félvezető anyagának függvényében :-)

Vagyis a viselkedés és kiváltó okra adott reakció nyilván tanulható, átvehető, de a genetikai korlátok nem tehetik teljesen átprogramozhatóvá. Genetikai korlát lehet amúgy bármilyen hajlam betegségre, bizonyos összetevők szervezet általi nem felismerésére, bármire, nem beszélve környezeti tényezőkről.

Értem a nézetet, miszerint mindenki kap egy hardvert (aka szervezet), amelyre a "telepített szoftvernél" elérhető egy kívánt normaszint megfelelő mennyiségű munkával, tanulással és odafigyeléssel, önuralommal, akaraterővel, alkalmazkodással.
És így mindenki ugyanannyival indul és tőle függ, kialakítja-e magában a megfelelő és modern felhasználói felületet. Aki nem, az megy a levesbe.

Csak szerintem ennyire nem homogén az ember genetikai felépítése. Nem lenovo, vagy hp laptopokról van szó, az embernél ennél sokkal nagyobb fizikai különbségek vannak, amelyeknél eltérő "szoftverműködések" lehetnek.

Vagy neeem? mekkora szórása van az ember genetikailag módosuló állományának (annak a kb. 1 %-nak)?
Ezen tartomány mekkora szórásában várható el a többségi normakövetés? Mekkora szóráson (átlagostól való eltérésen) túl kap az egyén felmentést és miben?

blöff 2012.12.30. 17:39:42

@blöff: kiegészítés: az ösztön kernelprogram? alaplap driver?

Herr Metikus 2012.12.30. 23:08:00

Mellékes szempontok.

Ami fontos: Az anyag fizikai lényegéből következően minden lehetséges anyagi működés digitális logikai alapú.

Ezek között a működések között kizárólag szerveződésbeli és bonyolultságbeli különbségek vannak, a zárt terekben pedig mindegyik működés végsősoron és összességében csak két alapvető logikát realizál. Egy kisajátító és/vagy megosztó lényegűt. A különböző szerveződések működésében pedig mindkettő tetszőleges dominanciaszinten és kombinációban jelenhet meg.

E tények és okaiknak, eredetüknek pontos ismerete nélkül semmilyen organizációról nem szerezhetők valóban érvényes ismeretek.

Egyszerűbben: Minden csak sehova sem vezető parttalan locsogás lesz. Amúgy meg kinyalhatod.

Herr Metikus 2012.12.31. 04:37:25

Már csak azért is, mert én mindig is fordítva gondoltam: Azért félsz, mert szar alak vagy...

gombosg 2012.12.31. 12:24:56

@Herr Metikus:
"Ami fontos: Az anyag fizikai lényegéből következően minden lehetséges anyagi működés digitális logikai alapú."

Vagy nem. Máskülönben az agyat már rég modellezték volna egy egyszerű Neumann-féle számítógéppel.
Az egyik megközelítés szerint az agy működése nem determinisztikus (pl. mert kvantummechanikai szintű események mennek végbe benne, ahol a határozatlansági reláció véletlenszerűsége is számít), a másik "oldal" szerint meg egyszerűen csak az embernek lelke van, és ezt a valamit nem fogjuk tudni 100%-ban evilági eszközökkel lemodellezni.

@Quadrille Lobster:
Valahogy kezd sok lenni a dolog. Nem tudom... nyilván abból a szempontból jó, hogy olvasom, és elkezdem feltenni a kérdést, hogy "na és az én házam táján"? De erre a kérdésre meg sosem lehet 100%-osan jó választ adni.

Most te leírod, hogy az ember fél, szorong, gyáva stb., emiatt nem mer kilépni a komfortzónájából, és mások agyára is megy ezzel. Szerintem remekül rámutatsz az egyén és a társadalom, illetve az állam kapcsolatára, a kettő kölcsönös függésére, hogy mit nyújt egyik a másiknak, és milyen nyilvános és rejtett igények kerülnek kielégítésre.

Joaquinnek annyiban van igaza, hogy néha egy-két forrás jólesne. Gondolom, neked is vannak múzsáid.
Talán a stílusod is lehetne egy kicsit... egy kicsit pozitívabb, mert ez a világkép néha már aggasztó. :)

Herr Metikus 2012.12.31. 18:39:25

"Ami fontos: Az anyag fizikai lényegéből következően minden lehetséges anyagi működés digitális logikai alapú."

"Vagy nem. Máskülönben az agyat már rég modellezték volna egy egyszerű Neumann-féle számítógéppel. Az egyik megközelítés szerint az agy működése nem determinisztikus (pl. mert kvantummechanikai szintű események mennek végbe benne, ahol a határozatlansági reláció véletlenszerűsége is számít), a másik "oldal" szerint meg egyszerűen csak az embernek lelke van, és ezt a valamit nem fogjuk tudni 100%-ban evilági eszközökkel lemodellezni."

Epilógus & parainézis.

Amihez nem értesz, abba ne ugass bele. A fizikai valóság tényleges lényegéhez képest ezek ugyanis szimpla ökörségek. Az más kérdés, hogy adott oknál fogva úgy alakult, erről javarészt és momentán rajtam kívűl senkinek fogalma sem nagyon lehet. Egyelőre. Ami persze igazából egy kivételes tudománytörténeti pillanat is ráadásul, amikor a maga nyers valóságában, közvetlen közelről tanulmányozható az ostoba ember azon kényszeres idegrángása, hogy mindenáron érvényes megállapításokra akar jutni a tárgyi valóság olyan összefüggéseiről, melyekről az égvilágon semmit nem tud.

Tetszettek volna gyanakodni.

Kizárt eset. Még ennél is megdöbbentőbb, hogy még csak fel sem tételezi, hogy valamiről valójában fogalma sincs. Nem érdekes, nem számít, így is remekül megélnek a fikcióiparosok. Ez a kuhn-i értelemben vett tudományos paradigma máig érvényes változata. És semmire sem mentség, hogy csak azért, mert adott oknál fogva nem is lehetett fogalma. Nem is akarta, eszébe sem jutott, mert amilyen immorális hülye, ahhoz képest esze ágában sem volt persze.

E ritka hülyék egyike pl. Albert Einstein, volt genfi szabadalmi ügyvivő is, inklúzíve a mai tudományosság összes még életben levő képviselője is természetesen.

gono 2012.12.31. 22:07:50

@Herr Metikus: ha jol ertem, akkor szemelyesen jelen tetszett lenni a nazareti megfeszítésekor is. nagy megtiszteltetés ez nekem, hogy egy blogban kommentezhettünk.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.01.02. 18:11:09

@gombosg:
"néha egy-két forrás jólesne. Gondolom, neked is vannak múzsáid."

Most nagyon fogsz utálni, ha azt mondo, h saját agymenés? A pszichológia nekem nem asztalom, csak magamat figyeltem meg.
Plusz újraolvastam a Mester és Margaritát, amiben többször elhangzik, h Jézus szerint a gyávaság az egyetlen emberi bűn.
Plusz a sokadik embert hallom, aki hagyja magát megkamatyolni állambácsi által, mert fél, hogy valamelyik rokonát kirúgják. Mondom, a sokadikat.

Ennyi a múzsa ehhez a poszthoz.

Inkább azt magyarázd el, hogyan vagyok képes egy közhelyes merengéssel kiprovokálni, hogy rendes forrásokat kérjenek számon rajtam? Valahogy hatalmas érzékem van ehhez: magasra tenni a lécet. Hogy aztán ez jó-e nekem vagy sem, az más kérdés.

A sötét tónusért elnézést. Asszem, nem vagyok formában

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.01.02. 18:19:41

@Herr Metikus:
"Minden létező és lehetséges állapot - így pl. egy gondolati állapot is - nem egyéb, mint egy konkrét fizikai állapot, amin kizárólag fizikai beavatkozással lehet - működésében is- valóban objektív változásokat létrehozni, sehogy máshogy."

Szal ha begyógyszerezed, nem lesz gyáva, stb. Egy zsák hús meg hormon vagyunk, akiknek néha kibillen a vitaminszintje. És a gyógyszereknek lehet befolyása a hangulatomra, de nekem nem. Remek. Ja, az arroganciát lehet gyógyszeresen kezelni?

Ne is mondd, tudom, hülye vagyok.

Amúgy ha ennyire nem bírod a blogot, miért nem tudsz leszakadni róla?

"Szóbanforgó félelem valójában egy olyan kötődésképtelenségből származik, ami a környezettel való kiegyezés, és a környezetet adó személyek elfogadásának képtelenségéből keletkezik, és aminek számtalan konkrét oka lehet.

Ez kínzó dühöket generál oda és vissza, ami tovább fokozza az elfogadásképtelenséget."

Amúgy valamit nem értek: láthatóan hatalmas elméd külvilág általi elismerésére vágysz, ugyanakkor elismerést csak emberek adhatnak, azokat meg ugye egytől egyig lenézed. Csapdában vagy, Mátyás, meg is értem, miért vagy ideges.

Az meg, hogy te már azt is tudni véled, hogy mi volt a lövöldöző fejében, már inkább nem is minősítem.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.01.02. 18:38:55

@blöff:
"így mindenki ugyanannyival indul és tőle függ, kialakítja-e magában a megfelelő és modern felhasználói felületet."

Nem azt mondtam. Igen, vannak determináló tényezők. Igen, vannak különböző kiindulópontok. De rajtam múlik, hogy mekkora utat teszek meg a kiindulópontból és melyik irányba. Én azt tisztelem, aki minél többet változtatott magán, azon belül is a felelősebb irányba. És azt nem tisztelem, aki mutogat a múltjára, a körülményekre, meg a gravitációra, hogy ezért nem tette, amiről tudta, hogy tennie kéne.

mayt200 2013.01.03. 18:34:23

@Quadrille Lobster: Szerintem azért ez nem ilyen egyszerű hogy bárki kijöhet bármilyen szituból, csak akarni kell, és nem gyávának lenni. Szép volna ha ilyen lenne a világ, de sajnos nem ilyen. Bizony bizony vannak áldozatok, akik akkor sem tudnak kijönni az adott szituból ha mindent beleadnak. Én ismertem ilyet, de persze ezt akárki mondhatja ezért inkább elővenném az afrikai gyerekkatonákat akiknek 8-9 évesen kell lelőni saját rokonaikat/szüleiket. Aztán az is eszembe jut hogy amikor én viszonylag könnyen kijöttem egy adott szituból akkor utána mekkora arcal tudtam osztani az észt a többieknek. De én is nagyon szeretnék egy olyan világot ahol mindenki megkapja az esélyt. Az hogy eddig nem találkoztál a töréspontoddal csak a te szerencséd, de tudd hogy neked is megvan ez a töréspont mint mindenkinek, csak máshol. Ennyi a negatív kritika, a pozitív meg hogy jó az írás mert fontos dologra irányítja rá a figyelmet, elgondolkodtad.

mayt200 2013.01.03. 18:46:50

@Herr Metikus:Olvasott, dühös, ingerült, utál mindent, és mindenkit. Ezek jutnak eszembe. Én is voltam ilyen, és csak lassan tudtam kijönni. Nekem
az segített hogy nagyon-nagyon lassan rájöttem, vagy inkább az élet megmutatta az okok és okozatok láncolatát amik ehhez az állapotomhoz, és a későbbiekhez vezettek. Ilyen voltam már 3, 6, 9, 12 évesen is ? Mikor változtak meg a dolgok és miért ? Bennem volt már ez a változás a szüleim frusztrációja által már születésemkor, vagy gyerekként kaptam, vagy mikor szedtem össze, és miért ? Sokszor egész mélyen hordozzuk magunkba az okot, amit gyerekként még körülnövünk mint fa a belé vert szöget, de ez később kijön, és törést okoz, s ekkor nagy nézünk szét és nem tudjuk miért van ez vagy mitől. Az okok visszakeresése, és annak észrevétele hogy a bennem lévő dühöt adom csak át másoknak, vagy verem le rajtuk előrébb tud vinni.

apostl zevati 2013.01.23. 10:02:16

Részlet "Az általános pszichiátria alapjai" c. kiadatlan, megíratlan munkámból:

"Az orgazmusképtelenség, különösen ennek zsibbadásos vagy kábulatszerű érzésekkel kísért formája, egyszerű ingerületátviteli zavar, amit ugyanúgy a tartós dohányzás és egyéb károsító életviteli tényezők alapján kialakuló epigenetikai alapú (és/vagy örökölt) génkárosodás okoz, mint amelyik a legkülönbözőbb idegműködésbeli roncsolódásokat, vagy a személyiségzavarok jelentős hányadát, úgy mint a depresziót és ennek mániás verzióját, a bipoláris személyiségzavart, a borderline szindrómát, az ú. n. "pánik" betegséget, stb., is. Vagy ahogy férfiaknál például az átmeneti és a tartós impotenciát is, vagy a legkülönbözőbb, szigorúan fiziológiai alapú, koncentrációs problémákat, továbbá számtalan krónikus testi betegséget és egyéb idegrendszeri deformitásokat is.

Ezek között az észlelni vélt sorrendi vagy egyéb ok-okozati összefüggések merőben látszólagosak. Az észlelt és fellépő tüneteket és roncsolt működéseket valójában ugyanis kivétel nélkül az öröklődés és/vagy a kártékony életvitel következtében epigenetikailag hibásan ill. roncsoltan rögzült információk alapján végbemenő további kártékony ill. károsító működések okozzák.

Az általános életvitelében e módon folyamatosan gátolt egyed, sokszor rettegésig fajuló, iszonyatos frusztráltságát (persze az adott személyiség általános teljesítőképességétől, kapacitásától függő mértékben) rettenetes agresszivitással, szörnyű ingerültséggel és dühökkel reagálja le, aminek folyamatossága és intenzitása szintén igen hamar ennek a reakció és viselkedés módnak epigenetikai szinten történő rögzülésével jár, és ami emiatt persze idő után már reflexszinten rögzült és napi folyamatossággal alkalmazott egyszerű kompenzációs technikává is válik egyben. (Lásd pl. Örjöngő Farkas, meg a stb.-k)

A kártékony, önkárosító életvitel folytatása, fennmaradása mindezt akár elképzelhetetlen mértékben is felfokozhatja, a roncsolt állapotok spontán felszámolódásához viszont, abbahagyásuk esetén, a tapasztalat szerint pedig nagyjából ugyanannyi idő szükséges, mint amennyi idő alatt kialakultak.

Életkortól és befektetett munkától függően persze."

HeDavid 2013.03.30. 18:40:24

Ha időd engedi, és még nem láttad volna, mindenképpen nézd meg: www.youtube.com/watch?v=prTarrgvkjo

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.04.20. 14:05:45

@HeDavid:
Jó cucc, de ugye nem a félelem-témához gondoltad?

Amúgy érdekes, mennyiben más százmilliókat (7 milliárd ember között) manipulálni, mint akár csak a 150 évvel korábbi populációt. Ha már választójogot adtunk mindenkinek (a központi hatalom szempontjából rizikós lépés), valahogy vegyük rá őket, hogy arra szavazzanak, amire mi szeretnénk. Milliárd módja van, az egyik a spin. De ide tartozik az is, hogy csak két nagy pártra lehet szavazni, ahol vagy protest-szavazatopt adsz le, vagy tényleg hiszel valamelyikben (de az utóbbihoz nagyon egyszerűnek kell lenni).

Ha viszont már szavazhatnak, a félelem-alapú társadalom kilőve. Nem félnek többé a mindenható feudális úrtól. Logikusnak tűnik, hogy a szükségletek kielégítése legyen a politika célja. (Na jó, a kielégítés látszata.) De az macerás. És eközben elég egyszerű is. Ha viszont minden szüksgéleted ki van elégítve, kiszámíthatatlanná válsz jó dolgodban.

Szükséglet-alapúról vágyakozás-alapúvá alakítani a társadalmat azért is jó húzás (politikailag), mert a vágy tárgyát te adhatod meg. És hülye lennél az igényeket kitalálni és kielégíteni. Inkább meggyőzöd őket arról, hogy épp azt kívánják, ami neked van raktáron. A kínálat adott, a keresletet kell kialakítani.

Persze, amikor már egy csomó tárggyal meg tulajdonnal vannak elnehezítve a polgárok, felébred bennük a státuszféltés és megint jól lehet manipulálni a félelemmel. Csak ezúttal nem tőled kell félniük, hanem külső és belső ellenségtől, amitől majd te jól megvéded őket.

Arról, hogyan használja a politika a félelemet, inkább a Leo Strauss-szal és a neokonokkal foglalkozó videókat javasolnám, mint ez is: The Power of Nightmares www.youtube.com/watch?v=Pgn1e_TxerQ

A neokonok esetében alapvető, hogy vannak felsőbbrendűek, akik a társadalomról gondolkodnak, azt manipulálják és mindent jobban tudnak. Persze nem azt, hogy mitől jobb az egyes embernek, hanem hogymitől jobb a térsadalomnak, vagyis mitől van nyugalom. Az nem baj, ha közben félnek, amíg nyugton vannak.

Bicepsz Elek77 2013.05.01. 12:37:14

@Quadrille Lobster:
Azert valljuk be, hogy az egzisztencialis felelem az egyik legkomiszabb dolog az eletben. Es nem csak anyagi szempontbol nem egyszeru, de pl. munkahely valtaskor/szakitaskor lehet le kell cserelni a barati kort, ismerosoket, szokasokat stb stb.
Amugy meg sok hulyeseget osszehordtak a jobbagysagrol is. A jobbagy elmehetett barmikor "a varosba" vagy mashova(foleg Nyugat-Europaban, ahol nagy volt a nepsuruseg). De ott kellett volna hagynia a foldjet, az allatait, a csaladjat, az ismeroseit stb stb. Sokszor ez meg az eletuknel is fontosabb dolog volt. Mindezt siman azert adta volna fel, hogy ne kelljen adokat fizetnievagy turnie hogy a folderur neha meg..ja a lanyat????(stb stb.) Kozel sem fizettek annyi adot, mint manapsag az szja. Es igen, gyavasagbol/kufarszelem miatt feladtak sokmindent. De ez manapsag is igy van...

_Epikurosz_ 2013.05.13. 12:45:31

Na, akkor tételesen.
"A félelem az, amikor a benned élő molylepke szembesül azzal, hogy nincs ultimate villanykörte." NEM. A félelem az, amikor rájössz, hogy történhetnek veled szar dolgok, és nem tudsz ellene tenni semmit.

"Minden agressziót félelem szül." NEM. Lehet valaki simán szadista is.

"Az isten nyugtatgatása sem elég, amikor a kicsi moly fél, mert a félelmet nem lehet kívülről eloszlatni." Dehogynem. Csak egy AK-47-es kell hozzá :D A jó öreg hatalom érzete.

"A félelem csak egy álarc. Mögötte a gonosz éned van, Mr Hyde. " Ebben az esetben klinikai eset vagy. DSM: paranoia.

"Különben nem is attól félsz, hogy valami nem sikerül, hanem hogy magadat kell majd hibáztatni." Egy faszt. Amit elszarok, kijavítom, nem azzal van a baj. Hanem a többiek hisztis reakciójával.

"Létbizonytalanság
Rossz emberré tesz. Megbízhatatlanná." Szóval aki szegény, attól félni kell, mert megbízhatatlan. Na, ebbe belefutottál.

"nekem családom van." Gyereket nem hagyunk éhezni, főleg, ha elég közel van ahhoz, hogy erről tehessünk is. Próbálj meg egy-két hónapig nem túl sokat enni. A tested soha nem fogja elfelejteni - pedig te felnőtt vagy, elméletileg ki tudod bírni.

165.Law of Humanity: Aki nietzschére hivatkozik, automatikusan elvesztette a vitát.

"Ha félsz, a valósággal sem mersz szembenézni, és a tények megismerésére nem sok esélyed van." Egy frászt. Utánanéz, megnézi a lehetőségeit, és legalább tud róla, hogy a ráknál a visszaesés ilyen: xkcd.com/931/

"Egy szorongó ember nem megbízható, mert a szabályokon kívül érzi magát." Nem. A szabályokon az érzi kívül magát, aki a társadalmon is kívül érzi magát, függetlenül a szorongástól, vagy bármi mástól. Miért is kéne együttműködnöd velük, ha már kizártak?

"Mennyisége konstans, tárgya változhat" Hamis. Mennyisége attól függ, mennyi negatív hírt hallottál az utóbbi időben, és mennyire tudod elképzelni, hogy veled is megtörténik.

"Ha tudod, mi van a sötét szobában, nem félsz. " Ellenpélda: A sötét szobában az az 50-es férfi van, aki 10 évvel ezelőtt elrabolt, és máig fogva tart, néha megkínoz.

A véleményem meg az, hogy el vagy te kényeztetve, b+.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.05.14. 21:37:46

@_Epikurosz_:
Ez a rák-cucc nagyon ott van:(

A szadistákról nem tudok semmit. Azt hiszem, ez a vonás annyira hiányzik belőlem, hogy belegondolni sem tudok. Amibe pedig nem tudok belegondolni, arról nem tudok írni. Csak amiben én is sáros vagyok, ugyebár...

"Szóval aki szegény, attól félni kell, mert megbízhatatlan. Na, ebbe belefutottál."

Félni a yachtod elárverezésétől is lehet. És van, akit az sem zavar, hogy nem tudja, hol alszik holnap.

De amúgy igen. Akit a létfenntartás gyötör, attól nagyon fennkölt dologra ne számíts. De az nem csak egy éhező lehet. Aki a birtokát és a kúriáját félti, ugyanúgy képes legyilkolni, mint aki az éhség miatt kezd bűnözni.

Ezek párhuzamos világok, amik mindig ütközni fognak. A szép elveknek ott van végük, ahol az egyént elragadja a (vélt vagy valós) létbizonytalanságtól való félelem.

"Mennyisége attól függ, mennyi negatív hírt hallottál az utóbbi időben, és mennyire tudod elképzelni, hogy veled is megtörténik."

Ugyanarról beszélünk.

"Az isten nyugtatgatása sem elég, amikor a kicsi moly fél, mert a félelmet nem lehet kívülről eloszlatni." Dehogynem. Csak egy AK-47-es kell hozzá :D A jó öreg hatalom érzete."

Ugyanarról beszélünk.

"A véleményem meg az, hogy el vagy te kényeztetve, b+. "

Az enyém meg, hogy nem rám vagy dühös.

És most mindketten ugyanolyan megalapozottak voltunk...

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.09.10. 18:50:00

Herr Metikus 2012.12.31. 04:37:25
"Már csak azért is, mert én mindig is fordítva gondoltam: Azért félsz, mert szar alak vagy..."

senki nem mondta, h az egymásra-következés oksági viszony.
azt se mondta senki, h a kondicionális nem bikondicionális.

fordítva azt gondolod, h fordítva gondolod.

Santer 2016.03.06. 01:11:51

Ez de jó.

Na de hol a kiút?