Lobsterizmus 101

Friss kommentek

  • kotyesz: Az izmusok formálódása idején Baromi szerencsés volt a mai USA őse ugyanis máig hatóan, az önálló (magán)-kezdeményezések vállalkozások hazájává tet... (2017.08.18. 22:24) Női kvótát a politikai tisztánlátásért
  • Molinaseca: @Quadrille Lobster: Meg van a bitchy resting face, pl nekem. Amikor nem vigyorgok 32 foggal, mindenki azt hiszi, bajom van, és kérdezgetnek róla. F... (2017.07.15. 19:17) In máj kántri 2.
  • Gerle Éva: @Quadrille Lobster: "A másikat hibáztatják, a gyerektől nem várnak el gondolkodást." Olyan sincs, hogy felnőtt gyereket győzködnek, hogy de ők nem i... (2017.07.05. 18:37) Kitagadott szülők
  • Liza Magyar: Imádom ezt a blogot. (2017.07.02. 17:52) Szerepeid vs. Te
  • Diorella Queen: Lehet hogy mindenkinek igaza van csak nekem nem, de azért az nem rossz dolog, ha a pasi okosabb mint a nő és fel lehet nézni rá emiatt. Aztán hogy e... (2017.06.04. 23:06) A butaság nőies? És a nőies az jó? És kinek az?
  • Diorella Queen: Mindenki az őrült mókuskerékből szeretne kitörni. De csak nagyon keveseknek sikerül. (2017.06.04. 22:34) Felejtsd el az önmegvalósítást - Előbb tanuld meg helyén kezelni a melódat

A Zélet rendjének letéteményese és a 24-órás felügyelet

2012. 11. 30.

Eljön az a pont, amikor 24-órás megfigyelés alá navigálod magad. (ún. párkapcsolat, ismertebb nevén felerezsi) Ha nem munkában vagy, akkor otthon és ha egyik sem, akkor annak valami nyomós oka kell legyen. És azokról az okokról önként és időben be kell számolni. Mert joga van tudni, két ál-indokból is.

1) mert aggódik érted - tipikus passzív-agresszív magatartás, visszfordítja rád az asztalt és még te legyél hálás, hogy megfigyel. 

2) minden érv közül a legkevésbé releváns, a mert-szeretlek. - És? Akkor mindenről tudnod kell?

Nem tudod megfogalmazni, csak értetlenül borzongsz, amikor együtt lenni (fizikailag egymás társaságában tartózkodni) magától értetődő értékké válik, még akkor is, ha csak unottan kerülgetitek egymást. Hogy be kell számolnod, mikor hol vagy és miért húzódik el a dolog. Amikor hazaérve be kell számolnod a legapróbb részletekről is, miközben valaki mohón lesi minden reakciódat, a kifejezéseket, amit használsz, hátha abból kiderül, melyik apróság bírt számodra különleges jelentőséggel.

Idővel a szórakozási lehetőségeid a szokásosakra redukálódnak. Azért mehetsz el meccset nézni, mert szoktál, így azt nem kell tovább magyarázni, de meccs nélkül elmenni, azt már meg kéne indokolnod. Céltalan dolgok, mint egy séta vagy egy mozi egyedül már kimerítik a gyanús fogalmát - és már előre kerülöd őket, nehogy félreértés legyen belőlük.

Nem mintha az ivászat elmaradása lenne a legnagyobb baj. Hanem amit a számonkérése jelképez. És te beszámolsz, mert

1) nem tudsz semmi okot megnevezni, amiért ne számolnál be

2) ... amiért azt mondhatnád, hogy ez a számonkérés valamiért nem stimmel

3) megszoktad, hogy aki olyat mond, ami nem esik jól, az az élet rendje, és annak mindig igaza van.

Mosógép-emberek

Ismeritek azt a fajta programozós mosógépet, amelyiknek mindig fordul egyet a gombja, amikor eljön az ideje? Nekem bizonyos emberekről valamiért ez a kép jut eszembe - és képtelen vagyok kiverni a fejemből. (Ez különösen olyankor kínos, ha épp beszél hozzám. Próbáld ki! Menj ki a konyhába, nézz rá a mosógépre és próbáld komolyan venni.)

Az ilyen általában tele van véleménnyel, mi több, meggyőződéssel. Amit mindenki más is így gondol, ergo magától értetődő. Tudja, hogyan kellene élned és nem fél a tudomásodra hozni. Hiszen ő nem a saját partikuláris véleményét osztja meg veled, hanem az élet rendjét. Azt nem ő találta ki, ugyebár, szóval azt szabad erőltetni.

Be van programozva, hogy hány évesen mit, meg hogy milyen helyzetben mit, és ha nem hagyjátok, hogy meglépje (átkattanjon előmosásból öblítésbe), A) csendben meghibásodik, vagy B) elszabadul a pokol. Pánikba esik, amit agresszióval (passzív vagy nagyon is aktív) próbál lerendezni. A lényeg, hogy a programnak mennie KELL: (Jó szó ez a 'kell', se azt nem mondja, kinek, sem azt, hogy miért, sem azt, hogy kinek a parancsára... Egy igazi adu ász.)

Na, az ilyen emberek többnyire a Zéletrendjének letéteményesei, akiktől akkor is elfogadod, amit mondanak, ha egyébként egy sötétítő függöny vagy egy bankszámla kiválasztását sem bíznád rájuk. De valamiért az élet legnagyobb döntéseit ők hozzák meg helyetted. És ha lázadsz is (mutatóba), de elismered, hogy ők jobban tudják. Ezek persze ritkán idegenek. Illetve azok is, csak őket könnyebb félvállról venni. A te saját életedrendjének letéteményesével általában együtt laksz.

Gondolkodtál már, hogy miért mindig az a személy az élet rendjének letéteményese, aki számonkéri rajtad a szokásosat és a kellemetlent? Ez persze két dolgot is feltételez: 1) hogy megmondatod magadnak a tutit, kívülről fogadsz el tanácsot. 2) Valaki vállalkozik arra, hogy megmondja neked. Mert olyan még nem fordult elő a világtörténelemben, hogy tanácsot kértél és valaki ne adott volna. A jótanács olyan, hogy ha valahol kérsz, ott terem is. Akkor is, ha egy perccel korábban még fogalma sem volt a problémáról.

Idővel lehet, hogy rájössz, hogy olyantól fogadtál el tanácsot, akinek lövése sincs, mit szeretnél te igazából. (Ami azért nem gond, mert te sem tudtad.) És hogy igazából nem is neked adott tanácsot, hanem kinyilvánította, melyik program jön az élet mosógépén. (Kezdek belejönni:)

És egyáltalán mi van, ha az a bizonyos életrendje az nem a kielégítő életről vagy a fejlődésedről szól, hanem a mások számára való megbízható kiszámíthatóságról

Mikor ismered be, hogy rossz ötlet volt tanácsot elfogadni? Hogy mindenkinek ugyanazt a tanácsot adták? Hogy gondolkodás nélkül belenavigáltad magad a visszafordíthatatlanba, csak mert lusta voltál mások tanácsa nélkül haladni? Beismerheted egyáltalán?

"No one forgets the truth. We just get better at lying."

Richard Yates

Te elismered a barátod/barátnőd jogát, hogy számon kérjen. Ahogy korábban már elismerted annak a szükségességét, hogy összeköltözzetek és azt a feltételezést, hogy az együtt töltött idő a végtelenségig jó maradhat. Sőt, egyre jobb lesz. Hogy ha külön vagytok, az nem lehet jó, azt minél előbb orvosolni kell és sajnálkozva lamentálni, ha el kell utaznod két napra. Hogy tényleg az a legjobb, ha valakivel 24/7 együtt vagy, és nincs olyan, hogy a szeretett emberből is néha sok.

Vannak, akik kimondottan megnyugszanak tőle, hogy van valaki az életükben, aki számon kér. Az több dolgot is jelent:

1) hogy biztos vigyáz is rám, mint anyu

2) hogy biztos szüksége van rám - ezek szerint értékes vagyok

3) struktúrát ad az életemnek, amire én képtelen voltam.

Mondjuk ez egy szar, sablon-struktúra. Népszokásokat applikálsz önmagadra - és hát sokaknak valóban ez is egy előrelépés, ezt nem tagadom - és vinnyogsz, hogy nem személyre szabott. Ha amúgy sem tud mit kezdeni magával, jobban is jár, ha követi a szokásokat, kiszámíthatóan viselkedik és időnként kap egy vállonveregetést és nem kell megküzdeni a jóváhagyás hiányával. De azt is vegyétek figyelembe, hogy mindenkinek ez a véleménye mindenki másról. Hogy ti magatok komplex, érdekes mély gondolatokkal bíró emberek vagytok, de mindenki más sablonos, aki tényleg úgy jár legjobban, ha legalább kiszámítható. Követi a normákat, például családot alapít és azt szolgálja - mert iránymutatás nélkül úgysincs benne saját tartalom. 

Te pedig követed és várod a jutalomfalatot. És csalódottan rá kell jönnöd, hogy nem jön, mert nem is ígért jutalomfalatot senki.

Apropó, jóváhagyás 

Észrevettétek, hogy eleinte a répa mellé, csak módjával jön a bot? Vagyis elismered a kijárási tilalmat és hogy munkából azonnal haza kell menni és hogy olyan hatalmas dolgokat, mint egy túra a haverokkal csak tervezés, egyeztetés és az ellenkező neműek kiszűrése árán tehetsz meg. De cserébe van mosoly, időnként szex és még az ajándékaidnak is örülnek. 

Aztán idővel már csak a bot marad. A kötelességeket már rég elismerted, miért kéne jutalom érte? Már írásba adtad, hogy kötelességed mindez, akkor mire fel mernél kihátrálni? Jutalomnak itt már nincs helye. Ha viszont nem teljesíted, amit ígértél, a bot igenis adekvát.

Ez egyébként minden beszoktatás alapja. 

Miért mész el inkább háborúzni?

Hát mert nem hagyják, hogy megváltozz. Mert a tököd tele van az életeddel, mert úgy érzed, átvertek, mikor rábeszéltek a programra, de mivel visszafordíthatatlan a folyamat, nem tudsz belőle arcvesztés nélkül kilépni. Ha meggondolod magad, el kell ismerned, hogy egy szar alak vagy. Mert hiszen elismerted a kötelességeidet, még a legelején.

És te nem szeretnél szar alak lenni, te méltósággal... nem is, te emelt fővel akarsz továbbállni. Mert neked van igazad! Mert végre gondolkodsz, most, utólag. És várod érte az elégtételt. És ha nem is gondolkodsz, de legalább időnként elégedetlenkedsz, ami már olyan fárasztó, hogy akár gondolkodás is lehetne. És még akkor sem tudod, mit akarsz, csak tompa, ébredező agyaddal kikövetkezteted, hogy mit nem akarsz. Ezt, ami van. Nagyokos.

És hát egy háború a tökéletes kifogás. Emlékszel, amikor arra hivatkozva szoktattak be, hogy féltenek? Na, te most ugyanezzel a módszerrel koptatod le az asszony. Azt mondod neki, hogy a hazán keresztül őt véded. Rémesen sajnálod, hogy távol kell lenni, de ez van. Kell. És végre elmehetsz játszani egy olyan helyre, ahol van testedzés, és az már önmagában olyan, mintha élnél. Ahol ugyanúgy megmondják, mit csinálj, de senki nem nevez érte papucsnak. Jatudom, te komoly ember vagy, mert te veszélynek tetted ki magad. És tudom, nem te tehetsz róla, hogy háború van, de ha már így alakult, fájó szívvel lelépsz a fészekből, amibe már amúgy is kezdtél beleőrülni. (Gyáva, szar alak.)

Mellesleg szerintem a nők is mennének inkább háborúzni, csak ne kelljen ezt csinálni. Csak beléjük sokkal durvábban beleverték a nemi szerepüket és az sokkal durvább röghözkötéssel jár. Nekik nem is csinálnak ilyen remek, intézményes kibúvókat a pelenka mellől. Nekik csak a családot illik akarni meg a változatlanságot, igazából nem is értem, mi a különbség egy nőstény és a moha között.

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr904916296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Brezsnyew 2012.11.30. 18:12:47

Őszintén szólva, nem értem, mit akarsz mondani ezekkel a bejegyzésekkel. Ezegyszer olyan "rossz szokásokat" emelsz ki, amiket nem lehet kivetíteni egy-egy klaszter vagy sejt hülyeségére (és ezzel bizonyítani, hogy a csoport rosszul működik, esetleg manipulál).
Helyette a komplett és általános emberi természet elé mutatsz görbe tükröt. Ez pedig nem jó. Nem mutatsz feloldást, mert nincs feloldás.
Nem tudunk nem emberek lenni.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.11.30. 18:26:39

@Brezsnyew:
Nem terveztem általánosítani, ez tény. Ez csak egy megfigyelés. Néhányan így működnek. És ez egy igen népes klaszter, ha már itt tartunk. Elég sokféleképpen lehet megragadni a peer pressure-t, meg az álságos nyavajgást, hogy engem is bedarált a dolog, pedig én különlegesnek érzem magam. Pedig ez is csak egy önáltatás. Igenis élvezzük, hogy valakinek tartozunk az időnkkel, még akkor is, ha teli szájjal panaszkodunk rá. A csoport igenis manipulál. Egyen-viselkedést erőltet. És ezzel elveszi az esélyt, hogy magadnak találd ki, mit akarsz. Aztán csodálkozik, ha későn, sután és durván lázadsz. Vagy elfojtott agresszióval.

Magunk felé emeljük valaki más igényeit, aki szintén valaki mástól tanulta és így tovább, aztán sír a szánk, hogy minket átvertek. Holott csak lusták voltunk gondolkodni és magunknak választani, hogy mikor mit és kivel csinálunk, vagy nem csinálunk.

Ha érdekel, csak ez a megoldás.

salzburg 2012.12.01. 00:37:05

@Quadrille Lobster: Nagyon kedvemre való, amit írsz, és jó a blogod stílusa is. Gratulálok. Esther Vilar-t olvastál?

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.12.01. 12:17:11

@salzburg:
Hehe, egyik napról a másikra lettem femiinista picsogóból nőgyűlölő :)

"One of Vilar's books is called The Manipulated Man. In it, she claims that women are not oppressed by men, but rather control men in a relationship that is to their advantage but which most men are not aware of."

Bizonyos esetekben valóban egyértelműen ez a helyzet. Ebben nekem semmi új nincs. A probléma akkor keletkezik, amikor a nagyokos férfiemberek elkezdenek azzal érvelni, hogy legyen ennyi elég. Hogy a háztartásban már urak vagytok, bármelyikőtök lehet, akkor ne is próbálkozzanak más területen. Így azok, akik esetleg (horribile dictu) nem egy férfit megmászva akarnak anyagi biztonságot, nem egy buta hímet megnyergelve látják életük hátralévő részét, hátrányba kerülnek, mert haza akarják küldeni őket. Nem minden férfi egyforma és nem minden nő egyforma. És a minőségi különbség nem nemi identitás mentén van, hanem hogy belemegyünk-e a hülye ulterior játszmákba vagy sem.

Igazából a poszt fordított nemi szerepek mentén is érvényes. Egy nőt is basztathat a férje/pasija, hogy ne szervezzen külön programokat, mert kapcsolatban már nem illik. Elszámoltathatja az idejével, stb. Nem is egy ilyet ismerek. Csak ugye ha nem akarsz sokat magyarázni, kénytelen vagy legalább bizonyos kérdésekben a klisékre hivatkozni. Én is azt tettem, amikor a csajt állítottam be, mint nyaggatót, nem a pasit.

Különben mi a vonzó egy pasiban, akit így kell/lehet manipulálni? Ezek a nők az egész életüket egy egyenlőtlen kapcsolatban élik le, ahol semmi tisztelnivaló nincs egy olyan hímben, akit meg tudtak vezetni.

Cserébe a hím sem tiszteli őket, mert nem keresnek pénzt. Zsák a foltját, de tényleg.

gombosg 2012.12.01. 16:33:46

@Quadrille Lobster: Azért ezek kemény dolgok. És mindkét oldalról hallgatni, hogy így vagy úgy nem jó.

"Cserébe a hím sem tiszteli őket, mert nem keresnek pénzt. Zsák a foltját, de tényleg." - Igen, kétoldalú a dolog.

Jó, bevallom, én még fiatal vagyok ezekhez. Nem látom, hogy ami most valahogy működik, az tíz év múlva vajon hogy nézhet ki? Én nem bírnám ki, ha a feleségem csak otthon ülne (nyilván a kisgyerekes időszakot leszámítva) - mert az azt jelentené, hogy emberileg nincs célja azon kívül, hogy növény módjára vegetál kényelmes kis barlangjában.
Szerintem van átmenet a 8-10-12 órás rabszolgamunka és az eltartottság között. Ha a férj jól keres, a feleség azzal foglalkozhatna, amivel szeretne: valami érdekeset alkotni, hobbit űzni, sportolni, tanítani, tanulni, vállalkozni stb.

Ehhez persze az általad oly' sokszor emlegetett önismeret kell, hogy az ember tudja, mit akar valójában csinálni!

Egyébként erről egy múltheti határátkelő blogos poszt jut eszembe, amit az Amerikába kiment házaspárból a feleség írt. A férj informatikusként annyit keres, hogy a feleség nem dolgozik, hanem mindenféle ilyen-olyan klubokba (irodalmi, önkéntes, vallásos, tudományos stb.) jár. Csak, hogy teljen az idő.

"Természetesen" a hozzászólók nagy része ezért ekézte, hogy mi az, hogy nem dolgozik. Nyilván idehaza ez szinte elképzelhetetlen. Ingyenélő élősködő.
Én annyit szóltam hozzá, hogy szerintem ez elsősorban a férjen múlik, és talán pont egy olyan kapcsolat lehet mögötte, amilyet vázoltál a posztodban, hogy őt nem zavarja ez a felállás.

(BTW a kedvenc kommentem a nőt védte, miszerint takarítani, bevásárolni, főzni, házat fenntartani, partikat szervezni a "barátoknak" bizony nem könnyű, egész embert kívánó munka, és megérti, hogy egy otthon maradó feleség képes erre a legjobban.)

u.i. jó, hogy újra beindult a posztgépezet! ;-)

salzburg 2012.12.01. 19:53:13

@Quadrille Lobster:

Nem gondolom, hogy nőgyűlölő lennél, sem pedig azt, hogy feminista. Vilart sem tartom egyiknek sem sokkal inkább egy eredeti gondolkodónak.

Ami pedig a 24 órás felügyeletről írt elméleted illeti, benne van az igazság csírája. Láttam már ilyen viselkedési mintát. Egyetértek azzal is, hogy ez a fajta viselkedés nem nemspecifikus.

Gondolom költői az a kérdésed, ugyan mit tartanak vonzónak a nők a manipulált férfiakban? Természetesen a pénzüket.

Brezsnyew 2012.12.02. 09:52:43

Mindenkinek ajánlom olvasásra Merlétől a Védett férfiakat. Utána soha többet nem nézel ugyanúgy a nőkre! :-)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.12.02. 17:29:52

@salzburg:
"ugyan mit tartanak vonzónak a nők a manipulált férfiakban? Természetesen a pénzüket."

Az egy komoly dolog azért. Mármint hogy valaki úgy dönt, hogy az egész életét ennek fogja alárendelni. Nem a munkában töltött időt, hanem a teljes magánéletét a létbiztonságnak áldozza be. Minden nap, minden éjszaka, teljes személyeddel ezen dolgozol. És ezen a ponton ez annyiban különbözik a prostitúcótól, hogy még úgy is kell tenned, el is kell hitetned magaddal/a másikkal, hogy szereted. Ez sokkal rosszabb, mint a prostitúció. Az életed egyetlen darabja sem a tiéd

Értem, hogy történelmileg valszeg ez a gyakoribb. Azt is értem, hogy sokaknak nincs különbség a látszat és a valóság között. Saját tartalom híján, ha társadalmilag ettől számítanak befutottnak, megérkezettnek, akkor ők maguk is könnyen elhiszik, hogy ez már az. Ha a bartáok, szülők, nagynénik szerint te boldog házas vagy, nem pedig megélhetési háztartási alkalmazott extrákkal, akkor mindegy is, te minek neveznéd.

De ezt választani - na, az riasztó. Erre kényszeríteni valakit (mondjuk nemi alapon) egészen aljas dolog. Politikát csinálni belőle túlmegy azon a határon, ami a politikát a magánélettől el kellene hogy válassza.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.12.02. 17:36:44

@gombosg:
"Jó, bevallom, én még fiatal vagyok ezekhez. Nem látom, hogy ami most valahogy működik, az tíz év múlva vajon hogy nézhet ki?"

Azért én sem vagyok matuzsálem. Sőt, tovább megyek, senki nem láthatja ezt bölcsen és mindentudón. Nem fogsz minden lehetséges hibaformát megismerni teszemazt 100 éves korodra. Ez nem korfüggő. Minden ember máshogy cseszheti el minden egyes kapcsolatát. A végén max. a saját ügyedben vagy 100%-ig informált, de abban meg elfogult és elvakult vagy.

A fenti eszmefuttatás egy igen tipikus módja saját magunk ás mások boldogtalanná tételének, mivel népszokásokon és bevett tévedéseken alapul. (Együtt lenni mindig jó, magánélet nem maradhat, mindent tudnod kell a másikról, szórakozásnak helye nincs, stb.)

[c] 2012.12.03. 04:51:17

@gombosg: "Szerintem van átmenet a 8-10-12 órás rabszolgamunka és az eltartottság között."

Igen, például egy szakma, melyet élvezettel űz.
Tudom, ebben jócskán szerepet játszik a szerencse is, mármint az emberek jelentős része kényszerpályán van; csak fura, hogy ez az alternatíva alig merül fel.

"Csak, hogy teljen az idő."
Ezzel ki is mondtad a lényeget, vagyis azt, amit fent is kifogásolok; azt, hogy ez az ilyen klub-olyan szakkör az esetek jelentős részében pótcselekvés, nem fedezi azt a szellemi és egyéb (például a bizonyos fokú anyai függetlenségre vonatkozó) igényt, amelyet egy "rendes" szakma illetve munkahely igen. (És itt most nem a "minden nap pontosan reggel nyolctól délután ötig élére vasalt kiskosztümben/nadrágban fogaskeréknek lenni a nagy gépezetben"-re hegyezem ki a dolgot, sőt.)
Persze lehet, hogy a konkrét esetet tekintve tévedek, és tény, hogy vannak, akiknek a vázolt berendezkedés minden szempontból megfelel, de nem tartom általánosan működőképesnek, mert gyakran éppen olyan "borotválógép", mint amiről Lobster ír.

gombosg 2012.12.03. 10:26:45

@tea fan:

"Igen, például egy szakma, melyet élvezettel űz.
Tudom, ebben jócskán szerepet játszik a szerencse is, mármint az emberek jelentős része kényszerpályán van; csak fura, hogy ez az alternatíva alig merül fel."
Hát így van, épp, hogy megteheti, ha a férj eleget keres. Persze, olyan házasságot is látok, ahol a feleség úgy űz szakmát, hogy közben mégis kizsákmányolja lelkileg (és anyagilag) a férjet. Férj vállalkozó, bár jól megy neki, azért keményen dolgozik, feleség meg 1) jógát meg ilyeneket oktat (magyarul hogy legyünk lazák és nyugodtak...) 2) mindent megvesz az előző házasságokból származó gyerekeinek (!), autó, mindegyiknek ájfón, ájpad, nagy TV stb.

"például a bizonyos fokú anyai függetlenségre vonatkozó" anyai függetlenség, ez jó :-D
Egyébként tetszik a kifejezés, hogy szellemi függetlenség. Magyarul, hogy nem egy otthon fotoszintetizáló mohatenyészet vagy, hanem normális értelmiségiként valamilyen szellemi értéket (értékteremtést) keresel.

@Quadrille Lobster:
Sejtettem, hogy nem vagy idős, hosszú szakállas (na jó, ki tudja), bölcs öregember. :-)

"A végén max. a saját ügyedben vagy 100%-ig informált, de abban meg elfogult és elvakult vagy."
...És főképp ezeket írod meg, hogy más is, ha lehet már előre informált legyen?

[c] 2012.12.03. 10:59:20

@gombosg: Anyagi függetlenség akart volna lenni :)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.12.03. 11:53:34

@gombosg:
"...És főképp ezeket írod meg, hogy más is, ha lehet már előre informált legyen?"

Trükkös kérdés, de nem. Én csak látok embereket, és elképzelem, hogy sztem a lelkük mélyén miért csinálják, amit csinálnak. Persze ebben segít, hogy a lelkem mélyén én sem vagyok cserebogár, hanem ember vagyok és én is részt vettem ugyanabban a szocializációban, mint ők. Csak én dolgozom az ügyön, hogy mögöttes szándék ne maradjon mögöttes és ösztön ne maradjon megvizsgálatlanul.

De ettől függetlenül el kell ismernem, hogy ez is csak a mások életébe valaminek a belehaluzása és éppenséggel tévedhetek.

Olyankor sejtem, h valamit mégiscsak eltaláltam, amikor valaki felüvölt és egy anonim kommentben bizonygatja nekem, hogy rá ez nem igaz. Amit őszintén nem értek.

De tény, h nekem is véges a párkapcsolati tapasztalatom. Ebben aposztban inkább csak azt fejezem ki, mennyire elegem van abból a szemforgatásból, hogy jaj a barátom/barátnőm miatt nem lehet, sietnem kell haza - mintha otthon legalábbis a műlesikló bajnokságra készülnének vagy a rák ellenszerét fejlesztenék ki kettesben, nem csak egyszerre néznék ugyanazt a csatornát a tévén.