Lobsterizmus 101

Friss kommentek

Tájmofmájlájf óver - Avagy 30 fölött az élet

2012. 08. 10.

Mindenkinek megvan, ahogy a huszon-harmincasok egy idő után 'kikopnak'. A társaság túl fárasztó, a szombat este pihegésre van, inkább nézi, mit szán neki aznap a tévé, de kimozdulni jajnemár. (Tudom, te választékos otthonülő vagy, és igényesen letöltött filmeket nézel. Értem.)

Ha felhívsz valakit és aznap estére javasolsz valamit, az ég szerelmére, nem ismerheti be, hogy ráér! Mert az azt jelentené, hogy...ráér. Két-három hétre előre kapsz időpontot - és menet közben azt is lemondja, vagy átteszi inkább délután fél ötre, hogy fél hatkor indulhasson haza. Egyszer valakit megkérdeztem, hogy a ma miért nem jó, mire elgondolkodott, majd elröhögte magát, hogy így kimondva már nagyon hülyén hangzik, de tulajdonképpen eltervezte, hogy aznap fog porszívózni.

Ez az állapot gyakran egybeesik a becsajozás/bepasizással.

Mire lehet ebből következtetni?

1) Eddig sem akart társaságba járni, nyűg voltunk neki. A fáradságos párkeresést befejezve többé nem teszi ki magát ennek a tortúrának.

2) Ha megvan a nő/férfi a spájzban, van tanúja annak, hogy létezik, így nem kell többé bizonyítania. Valaki mindig látja. Visszaigazolja a létezését. Nincs szükség másokra.

3) Nincs benne rosszindulat, egyszerűs evolúciós ok van mögötte: Eddig tartott a tájmofmájlájf.

Átlag humanoid ugyanis csak párzás idején érdekes és csak akkor ad magára. Olyankor még akár ún. spontán dolgokra is képes, úgy mint az utca nem megszokott oldalán sétálni haza, felvenni egy kalapot buliba, vagy csak úgy beülni egy moziba. Anélkül, hogy eltervezné! Nem vicc!

Erre mondják idegesítő picsák, hogy "egy kicsit őrült vagyok." 

Hát, nagyon kicsit.

Meg hogy szeretnek spontánul élni. Meg hogy tudnak élni.

Tessék mondani, ez már az?

A filmek aránytalanul nagy része is ebben az életszakaszban játszódik. Násztánc idején ugyanis izgalmasabbak az emberek. Amint letudták a pártalálást, hátradőlnek és szokásokkal meg rutinnal akarják kiváltani a gondolkodást és a szembesülést.

A párzási időszak az maga a tájmofmájlájf. Csak még egyszer elő ne forduljon, mert metafizikailag megerőltető. Nyitottnak lenni, mesélni magunkról, nem ráförmedni mindenkire, hogy hagyjon békén. Ennyit már nem lehet elvárni egy humanoidtól.

Ezért van, hogy a szar kapcsolatban is inkább benne maradnak. Erre még egyszer nem lennének képesek.

A párzási időszakban átlag humanoid igazán nagy erőfeszítésekre is képes, csoda hogy utána be akarja magát jogilag biztosítani? Képes akár szerenádot is adni vagy a násztánc egyéb formáit eljárni, de csak ha cserébe megígérik neki, hogy amit azzal szerzett, azt többé nem veszítheti el. (A polc, amiről nem lehet leesni.) Ezért van, hogy lusta természete ellenére egy darabig ad magára, próbál szórakoztató lenni, de igazából meg van sértődve, hogy neki ezt miért kell. És aggódik, hogy még sokáig kell.

A párzási időszak ugyanis nagyon megerőltető számára és alig várja, hogy véget érjen és visszaalakuljon önmagává. Sosem úgy képzelte el az életét, hogy majd minden nap ad magára, a hajára és a viselkedésére, mosolyog idegenekre, barátságosan viselkedik.

Persze eltelhet némi átmeneti idő, mert a látszatra a humanoid mindig nagyon ügyel - ha már egy egész hónapja együtt vagytok de te épp tegnap voltál fodrásznál, ma meg mész ki a Szigetre, az még nem jelent semmit.

Összebútoroz

Jut eszembe, rájöttem, miért költöznek össze az emberek (már a spóroláson kívül. Azért, hogy ha már nincs szex, akkor is párnak számítsanak. Bizony. (Házasság meg azért kell, hogy akkor is követelőzhess, mikor már utáljátok egymást.)

Mert az ugye nem a szabály, hanem a kivétel, hogy valaki még évek múltán is érdekes legyen. Számonkérni az élénk szexuális életet 5 év után kábé olyan, mint lebaszni mindenkit, aki nem rendelkezik Mozart tehetségével. Van olyan, de nagyon ritka.

Csajozás

Ezekből persze az is következik, hogy ezek az arcok kimozdulni kizárólag párkeresés céljából szoktak. (A barátokkal való sokat emlegetett sörözés az ilyennek már nem is annyira izgis, ha végre bezsákolta a nemzőtársat.) És az ilyen véglények feltételezik is, hogy más is csak azért lehet kinn. Ezért is van, hogy barátot egy bizonyos kor fölött már nem lehet szerezni. A nyitottság, a barátok keresésének kora lezárul, mielőtt észrevennéd, csak mert akkora fasszá változunk, hogy már mindenkire gyanakszunk.

A szórakozóhelyen az egyetlen legitim oka egy beszélgetésnek, hogy minél hamarabb tisztázzátok, lesz-e ebből szex/kapcsolat. Azonos neművel érintkezni - ki hallott már olyanról? Csak barátkozni? Buzi-e vagy? Netán ovis?

Na, az ilyenek miatt egy kicsivel kiábrándítóbb a világ.

Elképzelés nélkül a húspiacon

Jut eszembe, mégis miért csodálkozunk, hogy a párkapcsolatok nagy része kínszenvedés? (Még az is, amiket fogcsikorgatva egyben tartanak a felek.) Keményen dolgozunk rajta. Ha ugyanis lövésünk nincs, kit akarunk, nincs okunk meglepődni, ha nem azt kapjuk.

Egy kommunikációs zsákutca az egész csajozás-biznisz.

Belép Minta József a szórakozóhelyre. Mivel lövése nincs, milyen ember ő, vagy ki ő, így nem tudja, mi a portéka, amit árul. Mégis egész este azt fogja csinálni. Mint egy kereskedő, akinek zsákbamacska a terméke. Ő maga sem tudja, mi van a dobozban.

Annyiban durvább ez, mint egy kereskedelmi tranzakció, hogy a reklamálási lehetőség be van építve. Ott leszel, amikor kipróbálják a portékádat, ugyebár.

Szóval nem tudod, mit árulsz, de  járkálsz körbe, dinnye a hónod alatt, ahogy azt kell.

De a portékádon kívül még azt sem tudod, mit szeretnél venni. Hiszen sosem gondoltad végig, mit akarsz. Nem tudod, milyen emberrel szeretnél együtt lenni, mert akkor lehet, hogy nem ott keresnéd. Lehet, hogy könyvmolyról álmodozol, ez esetben a Szabó Ervin a te helyed. Vagy sportost szeretnél, és tán teniszezni kéne. Vagy örökösnőt, celebet, és mennél inkább lovaspólózni. 

De te a szórakozóhelyen vagy, mert ott van zaj és az alkoholtól remélhetőleg mindenkinek romlik az ítélőképessége. Plusz a zabszem is lehet, hogy kicsúszik egy idő útán. 

Végül tulajdonképpen azt viszed haza, ami fennakad a hálón. Aki először válaszol, összejön. Aztán majd próbálgatjátok, lehet-e együtt. Miközben persze a hölgy is ugyanúgy nem tudja, ki ő és mit akar. Ügyesek vagytok.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr924700501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Robina 2012.08.11. 16:54:09

Mint már annyiszor, megint szívemből. Mondom ezt nem kevés magamra-ismeréssel. :)

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2012.08.12. 10:43:20

Hát, igen. Így volt. De negyvenen felül, közelebb az ötvenhez ezt már leszarom. :)

Pszt! 2012.08.12. 12:43:59

Elég sötéten látod a dolgokat.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.08.12. 12:46:53

@Pszt!:
Nyilván sarkítok. Ennyire maradéktalanul nyomorult alak viszonylag kevés van. De asszem mind beleesünk ebbe alkalmanként és mindenki ráismer erre-arra magából vagy a környezetéből.

janper 2012.08.17. 09:22:22

Jaj QL, en tenyleg nagyon kedvelem az irasaidat, de ez mar kicsit onigazolosnak tunik. :)

Az a helyzet (bar lehet, hogy ez is onigazolasnak tunik, neked ;) ), hogy en is harminc korul vagyok,de ugy erzem, az utobbi 20 evben evrol-evre szabadabb vagyok. Hazassag mar megvolt, de egyre spontanabb modon tudok (tudunk) elni. Egyetemista koromban meg csak azt tudtam eldonteni, hogy bemenjek-e orara vagy sem, ill. milyen parizsit vegyek magamnak ebedre.
Most, harminc korul, hazassagban mar olyasmiket is szabadon eldonthetek, hogy
- hol lakjak. Marmint videken, varosban, Londonban, Budapesten, San Franciscoban, Hongkongban
- barmit sportolhatok (ez valakit nem erdekel, de szamomra deklaraltan fontos)
- szinte barmit dolgozhatok
- oda utazom, ahova akarok

Nyilvan ha az embernek gyereke lesz, akkor kicsit nehezkesebbe valik a mozgas, de nem lehetetlen.

Ja, parkapcsolat: sosem ertem, hogy a legfontosabb tenyezot miert felejted el mindig megemliteni. Szerencse. Nem lehet eletreszolo part valasztani szerencse nelkul, mivel folyamatosan valtozik az ember, es - fokepp, ha fiatalon, tizen- vagy huszonevesen kerulnek ossze az emberek, akkor nem fogod tudni, hogy mive fogsz valni kesobb (es mive fog valni a masik).

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.08.19. 21:47:14

@janper:
Egyrészt mindig minden önigazolás, ha igaz az elméletem. Miben lennék én más?

Mondjuk párkapcsolatilag rendben vagyok, nem a szőlő savanyú. Még csak partiállat sem vagyok, egyáltalán nem azt akarom, h mindenki jöjjön velem részegen csajozni hétköznap esténként egyetlen hívásra. De havi egy találkozó már szinte sűrűnek számít.

Amúgy én nem az anyagi megkötésekről beszélek. Ha jól csinálod, abból egyre kevesebb lesz. Hanem a családi elvárásokról. Amivel te nem mentél szembe, hiszen tökéletesen teljesítettáél, még ha önként is.

Azt fenntartom, hogy én eddig sem és ezután sem azért megyek táérsaságba, mert ismerkedni akarok, és utálom azokat, akik úgy tesznek.

A csajozással kapcsolatban egyetértünk. Arról, hogy szabad-e változni egy párkapcsolatban, vagy mennyire nehézkes változni, miközben számon kérik rajtad a szokásaidat, külön elméletem van, csak még sosem vettem a fáradságot, hogy leírjam. De egyetértek, tényleg vannak életszakaszok, és nem csak abban az értelemben, hogy melyik korspecifikus szerep következik épp, hanem "horizontálisan" is, vagyis változhat az érdeklődésed, eleged lehet egyfajta világlátásból - és a változás épp elég nehéz akkor is, ha valaki nem kérdezi meg mindig, mit miért csinálsz ma másképp. Lehet, h a végén inkább nyugton maradsz, és nem változol. Játszod tovább a szerepet, amit kivájtál magadnak, aztán nem fogod érteni, h honnan a felhalmozódott gyűlölet.

Tengerisárkány 2014.02.07. 05:47:16

:) Sokat nevettem rajta! Jó írás!

zséroskenyér 2014.02.14. 19:54:59

mostanaban ugyis gyakran latok friss kommenteket regi posztoknal, ime egy temahoz kapcsolodo link :)

imgur.com/a/jRkJG

2015.06.07. 00:57:35

Baszki, te úgy nyafogsz, mint egy nő, a feleségem szerint azok rakják a párkapcsolat elemzést ennyire életük középpontjába.
Én kb. harminc évesen házasodtam és 15 év együtt töltött idő után is érdekesnek tartjuk egymást, nem egy hobbink van, ami együtt művelünk és nincs mindenre elég időnk. Havonta kétszer másfél órát utazok haverokhoz együtt sörözni, társasági életem is van és az edzésen is sokáig rugdossuk meg ütjük egymást. Szóval van életem 45 évesen is... és már megint nem az akváriumot pucoltam, hanem baromságokat olvastam a neten. A feleségem meg nálam is több dologgal foglalkozik, ezt már néha én is nehezen követem... Szóval van szexuális életünk, szeretjük egymást, mégsem ennek elemzése tölti ki egész életünket, abba bele is őrülnék.