Lobsterizmus 101

Friss kommentek

Mi tesz gazdaggá egy országot?

2012. 03. 11.

Ugyanaz az ember, aki a születési helyén reménytelenül szegény és esélye sincs, hogy valaha kitörjön a nyomorból, egy másik országban prosperálni fog. Nyilvánvaló, hogy nem az egyénben van a hiba. De nem mindegy, milyen környezetben kell boldogulnia.

Mindenki irigyli azokak az országokat, ahol magas a bizalom szintje. Ahol nem kell lelakatolni a biciklit, ahol a boltos elenged az áruval, ha otthon hagytad a pénztárcádat, hogy majd behozod és ahol az emberek értetlenül néznek rád, amikor azt ecseteled, hogy meg is lóghattál volna a cuccokkal, legfeljebb onnantól máshová jársz vásárolni.

Amikor elkezded szégyellni magadat, amiért egyáltalán eszedbe jutott fizetés nélkül lelépni (pláne, hogy kinyitottad a szádat róla), hogy beléd van ivódva a kenőpénz, a kiskapu-keresés és ha nem látod a rendőrt, akkor nem tudsz viselkedni, nos akkor alapvetően két dolgot tehetsz. Asszimilálódsz vagy duzzogva hazaiszkolsz - és egész életedben szidni fogod a külvilágot, amiért így megszégyenültél. (Persze mást fogsz mondani.)

Fukuyama könyvet írt róla és számtalan írás született arról, milyen sokba kerül az élet, ha nincs meg a minimális bizalom. Árcédulát lehet tenni rá, hogy mennyibe kerül a bizalmatlanság. A GDP arányában lehet mérni. Egy szerződéshez nem elég a kézfogás, nem annyi egy lakás-adásvétel, hogy én kiköltözök, ő meg be, hanem szerződés kell, ügyvédek, közjegyző, különben még lenne pofám visszamenni a lakásba, miután elvettem a pénzt. 

Egy átlag bürokratikus élményben az a legdrágább, hogy egy fél mondatnyi állítástól beindul a bürokrata "hozzon-róla-papírt" nyálelválasztása. Ez itt az ön fényképe? Hozza vissza közjegyzővel igazolva mert így nem fogadhatom el. (És nem vak.) Az aláírását hitelesítse, a hitelesítést igazolja és hozzon erkölcsi bizonyítványt és három hónappnál nem régebi igazolást arról a közjegyzőről is, aki az igazolást kiadta. Csak mert múlt héten egy közjegyző az engedélye visszavonása után is praktizált. Visszaélt egy kiskapuval!!!

Mindig lesznek kiskapuk. A bezárogatásukkal csak a megugrandó akadályok számát növeljük a tisztességes embereknek - mígnem azoknak is túl drágává válik az eljárás és inkább felhagynak a tevékenységükkel. És ez akkor is így van, ha nem él vissza a bürokrata a pecsét-elodázási hatalmával.

Ha a szavad semmit sem ér, akkor nagyon drága vagy a közösségednek. Ha egyre görényebb emberekre optimalizálják a törvényeket, az egyre kevesebb levegőt hagy azoknak, akik még őszinték. És a végén fel kell adnia, mert akkorává válik a bürokratikus költség, hogy nincs az a profit, amiből ki tudná gazdálkodni.

Ha viszont bizalomról van szó, két dolgot mindenképp meg kell jegyezni.

1) A kollektív cselekvés - így a bizalom szintje is - ördögi kört alkot.

A kollektív cselekvés kétféle formát tud magára ölteni. Lefelé vagy felfelé irányuló önmegerősítő spirált.

A bizalmatlanság megbízhatatlanságot szül, de a bizalom nem teremt azonnal megbízható embereket. Senki nem engedheti meg, hogy ő legyen az első.

Olyan ez, mint az első csók. Kicsi, tét nélküli gesztusokat teszel, és ha nem vágnak pofán, mehet a kézfogás, a simogatás, a dörgölőzés és végül a csók is. Az mégsem olyan ciki, hogy "megfogtam a kisujját, erre elküldött" - legfeljebb azt mondom majd, hogy amúgy is csak véletlenül értem hozzá, nem kell nekem az a picsa.

De ha nagy tétnél megbízol valakiben és akkor esel pofára, annak már ára van. A társadalmi bizalmat csak apránként lehet felépíteni. Nézz a néni szemébe, aki azt lesi, hol vághat át vagy hol vághat be eléd a sorba (ha sikerül belenézni) és kérdezd meg magadtól: mennyi idő kell ahhoz, hogy elfelejtse (un-learn) a paranoiát. Egy élet-stratégiát épített arra, hogy az nyer, aki előbb veri át a másikat. És ebben van szerepe a rendszernek is, amiben él. (Nem kizárólagos, ne örüljetek.)

2) Az állam csak lefelé képes beindítani a bizalmi spirált.

Az aktívan jogszabály-farigcsáló és kiskapu-zárogató állam csak az idegességet növeli, a bizalmat semmiképp. Ha állandóan hátra kell nézned a vállad fölött, hogy nem változtatta-e meg a szabályt, amire számítva te vállalkozásba kezdtél, hogy nem változtatta-e meg az üzleti modelled bázisát, az bizony sokba kerül.

És ezt te fenyegetésként éled meg, mert az is. Zsarolható vagy azzal, hogy a karhatalom megváltoztatja a játékszabályokat.

Bizonyos értelemben mindegy, mik azok a szabályok, csak ne változnának, legalább pár évig.

Volt már olyan, hogy két egymást követő évben ugyanolyan szabályok vonatkoztak a gyerek utáni adózásra? Pedig az egy hosszútávú projekt. Mondjuk megtehetik, mert visszafordíthatatlan is, így ha már beledumáltak azzal az ígérettel, hogy lesz szocpol meg lesz kis szja, akkor mit tehetsz, ha mégsem tartják be a szavukat? Kidobod a gyereket? 

De így viszont nem lesz következő gyerek, mindegy mit ígérnek. Nem életre, hanem túlélésre rendezkedsz be, mert a szabályok bármikor ellened fordulhatnak.

Vagyis a kormány azzal tehet a legtöbbt, hogy egy viszonylag semleges szabályrendszerhez minél kevesebbszer nyúl. Persze a buta birka azt hiszi, hogy akkor nem dolgozik eleget a képviselője, de lássuk be: ha páran nem csinálnának semmit, az sokkal kevesebbe kerülne nekünk. Még a fizetésüket is megérné tovább folyósítani.

Vagy ott van a diktatúrák kedvenc eszköze: hogy bizalmatlanságot keltenek az emberekben egymás iránt. Ha mindenki jelent mindnekiről, az nem a beszerzett információ miatt érdekes. Az csak papírszemét. Jó informátor nem terem minden bokorban, azt minden titkosszolga tudja.

De ahogy mondtam, a jelentés nem is erről szól.

1) Az információ asszimetriája. Rugóztam már ezen máshol is. Röviden az, hogy pénteken szoktad kitenni a macskát szarni az ajtó elé, nem egy olyan infomráció, amivel tönkre lehet téged tenni. De amikor bevisznek kihallgatni akármi másért és megemlítik, h ezt is tudják rólad, akkor kiver a víz. Plusz senkiben nem bízol többé a környezetedben. A bizalmatlanság elhintése pedig a diktatúra melegágya.

2) Mindenkit bűnössé tesz. Nem tudsz többé a szemébe nézni annak, akiről akár csak annyit is jelentettél, hogy macskája van. Nem az infó számít, hanem a jelentés ténye. Aggódsz, hogy meg fogja tudni.

Amennyiben a társadalmi bizalmat erodálták, tiszta az út a diktatúrának is. Mert ahol egymásban nem tudunk megbízni, ott mindenki egyéni utat keres a hatalom birtokosához. Következésképp, el is várja, hogy egyszemélyi legyen az a hatalom, mert ahhoz lehet imádkozni, ahhoz lehet közös ismerőst keresni - egy parlamenthez macerás. Egy emberről még el is hiszed, hogy jót akar és jó apád, de kettőről már nem. Kettőből egy már tuti sáros.

Ha mindenki egyenként függ a hatalomtól, az csak a vezetőnek jó. Ha nem bízunk egymásban, az a diktátornak ad teret. És az sem tudja gazdaggá tenni az országot, amit a bizalom kiírtásával mentálisan elszegényített. Uralkodni egy erkölcsi szemétdombon is lehet. Azon lehet csak igazán.

Na szóval mitől lesz gazdag az egyik ország, a másik meg nem? 

Ha nem az emberanyagon múlik, akkor min

A 60-as években az volt a mantra, hogy azért nem, mert az egyik országnak van tőkéje (eredeti tőkefelhalmozás), a másiknak meg nincs. Olvass el bármilyen történelmi vagy gazdasági könyvet, ami akkor íródott, vagy akkor szocializálódott tudós vetette papírra és megtudod.

A 80-as évektől azt hajtogatták, hogy a szarul dizájnolt gazdaságpolitikákban rejlik a különbség. Ha jók a szabályok és ösztönzők, az a szegény kivándorló otthon is meg tudja keresni a kenyerét.

A 2000-es évekre nagyjából sikerült mindenhol hasonló szabályokat létrehozni - pár üvöltő kivételtől eltekintve, mint a jüan manipulációja, ami épp csak millió helyen ássa alá a nemzetközi gazdasági egyensúlyt - de valahogy mégsem lett jobb a helyzet.

Ekkor viszont Kínára szegeződött a kollektív agy buta tekintete, ahol valóban sokkoló mennyiségű embert sikerült kirángatni a döbbenetes mélyszegénységből, rekord idő alatt. Vajon miért?

Mert a demokrácia nem elég jó? Mert az autokratkus tervgazdaság jobb? A megbabonázott Kína-fanok szerint a rend fontosabb, mint az egyéni iniciatíva. A tervezés pedig jobb, mint ráhagyni az emberekre, mit is kezdenek magukkal.

Figyelem, a tervutasításos irányítás gondolata a kuszaszemű magyar vízsöneritől sem idegen. Állítólag mélyen a befolyása alatt áll egy volt tervhivatali doyennek és volt tanárának, Kopátsy Sándornak. Aki szerint a jószándékú, világjobbító terv márpedig igenis működhet. Csak azon kesereg olykor, hogy a piszkos politikusok mindig belerondítanak és széthordják a szép, koherens terv értékes elemeit, mielőtt kiadnák parancsba. Tisztára, mintha a mai közgazdászokat hallanám. A legtöbbjük - bár piachívő - sokkal jobban be tudná rendezni az országot, csak azok a politikusok és a választások ne lennének. Meg a kicsavart választói logika, meg minden.

És bár szerintem sem alkalmas válságkezelésre a demokrácia szokásos, deliberatív formája, de az állandó ellenkezés legalább megakadályozza a mindenkori politikai elitet abban, hogy még ennél is aktívabban kapkodjon és tapicskoljon az ösztönzők között. Mert azt azért hozzá kell tenni, hogy ha szabadjára engedjük őket, az még nem garantálja, hogy kezelni is tudják a válságot. 

Persze a kínai csodát sokféleképpen lehet interpretálni. Horribile dictu, valaki amellett is érvelhet, hogy a kínai pártfőtitkár személye miatt olyan a rendszer, amilyen. De persze ezt úgysem hinnénk el. Olyanokat viszont, hogy a rend fontosabb, mint a szabadság, simán benyelünk.

A befektetés és az innováció bizalmi műfaj.

Nagyon szeretnénk mindkettőt, de egy túl aktív kormány és egy túl gyanakvó (aka megbízhatatlan) vagy épp túl infantilis, vezérelvű lakosság nem kedvez neki. Ha a bizalom szintje alacsony, majd lesz helyettünk más.

Egy jól működő országnak kell a központi autoritás - eggyel kevesebb lehetőség, hogy a bürokraták ellentmondjanak egymásnak -, de kell egy bevonó politikai rendszer is. Ahol ugyanis a különböző igényeket nem lehet békésen, intézményesen becsatornázni, ott az alternatíva a robbanás, vagyis a forradalom. Növekedés ide vagy oda.

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr964309842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

lexxxon 2012.03.11. 18:09:01

magyarul (LOL) mindegy milyen a rendszer, csak legyen kiegyezés az alja meg a teteje, az eleje meg a vége között. (pl. érezzem hogy képviselve vagyok, és képviselek valamit) ez a prerequisite, és akkor elindul a "belső-valamit-generátor" (aka. vállalkozások) meg jönaz FDI...

norvégiában, meg úgy skandináviában allgemeine kvázi egy "kaszt" van, így az ékképződés pl. nem is igen lehetséges! kínában is ez volt Teng alapelve, hogy addig amíg egybe tudják tartani a népet, amíg mindenki képviselve van, addig nincs baj. az ékképződés azonban több dimenzióban is elindult, csak idő kérdése a nyílt konfliktus!

nade akkor most mégis a homogén ország/sejt elérése az ideális? (a kikényszerítése természetesen nem működik, amint szenthazánk példája mutatja) Márcsak azon az alapon, hogy "egyívású" személyek nagyobb valószínűséggel egyeznek ki egymással! De egy közös pontot (pl. közös ellenséget) azért nem olyan nehéz találni két "különböző" népnek sem. (belgák, spanyolok, de egyértelmű sikernek, azért ezeket sem nevezném...)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.11. 18:57:47

@lexxxon:
Jó a kérdés, de szvsz a bizalom kialakítása nem kellene hogy függjön attól, h valaki nemzettárs-e. Direkt végig országot írok, de közigazgatási egység is lehetne, mert nem vagyok róla meggyőződve, hogy épp 27-felé kéne szétdobni egy ilyen pici kontinenst - de asszem ezt még nem írtam meg, csak tervezem.

Na szóval csak a bizalom hiányáról általában beszélek, az ország csak jobb híján keveredett bele. A homogenizálás, mesterségesen, hálistennek lehetetlen, de sajnos mindig meg fogja próbálni valaki. És függően attól, hogy melyik típusú egyedekről van szó, az alávetésben gondolkodó egyedek még díjazni is fogják az uralkodó kaszt létét - feltéve hogy még véletlenül sem támad az a benyomásuk, hogy ők is lehetnének ott. Amint leesik, hogy te is lehetnél a vezető, elszabadul a pokol.

Ami pedig az állami aktivizmus problémáját illeti, az sem feltétlenül nemzet-államra kell érteni, hanem az épp aktuális szabályalkotóról.

Azon kívül nem értem, miért kellene hogy homogén legyen valami ahhoz, hogy az egyén adott szavára lehessen számítani?

naiszen · https://www.rebelmouse.com/holczermarton/ 2012.03.12. 15:03:47

Tetszik az írás. A bizalmon változtatni akarattal, felsőbb akarattal rövidtávon nehéz, pedig bármelyik embercsoport úgymond sikerének, adaptációs készségének kulcsa. És igen, ez nem csak nemzet/ország szintjén van így. Egymás iránt segítőkész, nagy bizalommal lévő emberek különböző országhatárokon át, különböző országokban/játékszabályok mellett egyaránt sikeresek lehetnek. Kialakulhat ez például vallási-felekezeti identitás alapján. Paradoxnak tűnő módon megerősíti ezt, ha igyekeznek kizárni az ilyen csoportok tagjait bizonyos lehetőségektől, hiszen egymásrautaltságuk felismerését teszi ez lehetővé, a csoporton belüli konfliktusokat csökkentheti (ld. európai zsidóság története). Hasonló bizalom-alapú versenyelőnyt szerezhet magának olyan formális szervezet is, amely látszólag távol áll vmiféle kulturális közösségtől, mint például a Hansa, amely kis híján új országot, országokat teremtett.
Az autoriter államhoz:
A porosz állam fellendülése a 18. században meggyőződésem szerint olyan központi lépéseknek köszönhető, amelyek különböző társadalmi csoportoknak ugyan eltérő szerepet jelölt ki (cseppet sem homogenizált), de ott és akkor sikerült minden csoportban elérhetőnek láttatni egy újabb lépcsőfokot. Egészen más tétekről volt szó a junkereknél, a városi polgárnál, a parasztnál, de mégis elkezdődött egy bizalomépítés (hála egy kezdetben remek közigazgatási emberállománynak, de ez most kitérő). Ezt pl. látványosan megfejelte a sikeres burgonyatelepítés, amelynek katonai eredménye is lett... Viszont ez a bizalom a központi, autoriter, megoldóképesnek tűnő állam felé irányult. Mikor az országot az első vh. megroppantotta, akkor nem sok lehetőséget kaptak a demokratikusnak nevezhető államszervezési törekvések, gazdasági válság, türelem vége, jött Hitler.
Bocs, ez így történetileg nagyon elnagyolt, de tömöríteni próbálok, kíváncsi vagyok, jól értelek-e, ilyen példák beleférnek-e az általad vázoltakba.

naiszen · https://www.rebelmouse.com/holczermarton/ 2012.03.12. 15:38:13

Kína kapcsán pedig szerintem egyszerre játszik egyfajta "kora-porosz út", másrészt egy kulturális dimenzió, ha a fenti leegyszerűsítésem fonalát viszem tovább. Az első hasonlat azért lehet igaz, mert óriási embercsoportok érezhetik úgy, hogy egyet léptek előre, ráadásul egyfajta gazdasági-politikai elit meg ennél sokkal-sokkal nagyobb tétekben nyert. Kulturális oldalról a kínai "másság" egyben összetartó erő a külvilággal szemben, az autoriter vezetés pedig "megszokott", ezért hosszabb a türelem a központi állam beavatkozásaival szemben. Ha három gigaprojektből egyet bebuknak, nem ciki, ameddig a másik kettő látványos eredményeket produkál, pláne, ha a média még erős kontroll alatt van. Mondjuk, ez megint durva leegyszerűsítés, Kína esetében tapogatózom, de az "autoriterség mint gazdasági siker kulcsa" szólamok felbukkanása eléggé bántja a fülemet - pl. mi van, ha az autoriter állam állandóan szelektíven beavatkozik a gazdasági (és más területeken) versengő felek versenyfeltételeibe?
Az autoriterség náluk nem a sikerhez vezető út, hiszen eddig is azok voltak, mennyiben indokolhat ez gazdasági sikert? Azt igen, hogy nem esett szét az állam másfél évszázadnyi kudarcsorozat után (kérdés, mit tudtak az emberek a külvilágról ezalatt, kudarcnak látták-e). Abban szintén pozitív lehet, ha nem üti bele az orrát mindenbe - pl. lehet, hogy a különleges gazdasági övezetek pont az állami önmérséklet jó példái.
Viszont ez a modell nem feltétlenül tér el nagyban az elődök útjától, ahol azért akad példa vesszőfutásra. Azután, hogy az európai és észak-amerikai országokban az iparosítás megkezdődött és az információgazdálkodás szintje a 18-19. században új lépcsőfokokra emelkedett, mindez a képzett kínai kézművesek és parasztok tömegeinek munkaerejét, technikáját leértékelte. Erre a kínai államnak nem volt megfelelő válasza, ellenben Japán valódi fordulatával(központi vezetés, állam elsőbbsége itt is, ott is). Amikor aztán a 20. század végén éhbéren tartható épkézláb munkaerőt fedeztek fel Kínában maguknak az újabb információgazdálkodási/szervezési szintre lépő centrumországbeli vállalatok (pl. japánok), akkor jött a "gazdasági csoda". Sokkal érdekesebb, hogy az így megszerzett többletbevételekkel mihez kezd Kína, azt kielemezni lenne érdekesebb. Az hogyan zajlik, mennyire tekinthető sikeresnek, hatékonynak, hatásosnak, kik a nyertesei-vesztesei (globálisan is!)?

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.12. 16:19:10

@naiszen:

"Egymás iránt segítőkész, nagy bizalommal lévő emberek különböző országhatárokon át, különböző országokban/játékszabályok mellett egyaránt sikeresek lehetnek. Kialakulhat ez például vallási-felekezeti identitás alapján."

Általában egyetértek veled, de nekem az a mániám, hogy nemzeti/felekezeti, vagy egyéb determinisztikus alapon létrejött bizalom csak a második legjobb dolog, ami veled történhet. Attól ugyanis abszolút értelemben senki nem megbízhatóbb, hogy X közösséghez tartozik. Hogy én jobban megbízok benne, ha én is X közösségbeli vagyok? Ez éppenséggel csak egy illúzió.
Fenntartom, hogy a bizalmat egyénenként kell megszavazni mindnekinek, nincsenek "rövidebb utak" (as in shortcuts) és bombabiztos indikátorok arra nézve (pl ő is katolikus), hogy egy illető megbízható. Ez a "bizalmi illúzió", ami így jön létre legalább annyira lehetőséget ad arra, hogy visszaéljünk vele.
(Ezzel kapcsolatban az előző poszt negyedik pontjában már írtam: oriblog.blog.hu/2012/03/11/meg_nehany_megjegyzes_a_sejtrol vagyis hogy az összetartozás nem igazi iránytű.)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.12. 16:24:57

@naiszen:

"Paradoxnak tűnő módon megerősíti ezt, ha igyekeznek kizárni az ilyen csoportok tagjait bizonyos lehetőségektől, hiszen egymásrautaltságuk felismerését teszi ez lehetővé, a csoporton belüli konfliktusokat csökkentheti (ld. európai zsidóság története)."

Sztem ez mindenkiből mást hoz ki. Nem 100%-os a "módszer" hatékonysága. Akinek pl van lehetősége rá, az inkább asszimilálódhat a többségi társadalomba, a kirekesztők közé. Ha nagyon gonosz vagyok, el tudok képzelni olyan népcsoportot, amelyikből többen tagadnák le az odatarozásukat, mint ahány maradna.

Ha pedig nem tudják letagadni, mert mondjuk a bőrszínükre van írva, az pedig rávilágít arra a paradoxonra, hogy ABSZOLÚT értelemben nem lesz senki megbízhatóbb attól, hogy bizonyos egyedek számára, SZUBJEKTÍV értelemben lehet számítani rá. Aki a csoporton kívül megbízhatatlan, attól én nagyon félnék és hát ez a logikus folytatása a csoporton belüli bizalomnak.
Nem tesz jót a békének, na. Persze a mindenkori vezetők szeretik a különbözőséget hangsúlyozni, meg hogy más törzsek tagjai csak ránk fenik a fogukat, de ez kábé olyan, mint a tanszékvezető, aki esküszik rá, hogy az ő szakterülete akkora, hogy az már egy külön tudományág és akár külön egyetemet is érdemelne, nehogy már összevonják azzal a tök más tudománnyal. (Aka a saját szemétdomb gyönyörűsége.)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.12. 16:28:03

@naiszen:
Csoporton belüli bizalmat lehet olcsón - maguktól, belső indíttatásból megbízható egyénekkel. És drágán, felülről, úgy, hogy az uralkodó mindenki mellé rendőrt állít és ha valaki átveri a másikat, annak levágják a kezét. De ehhez kell egy kézlevágó adminisztráció és bírók, rendőrök, stb. És nem valódi a bizalom. Csak kívülről oktrojált, nem internalizálható. Amint a külső (felvilágosult...) nyomás elmúlik, a gyerekként kezelt tömegből előjön a dac és dafke kiéli, amit elnyomtak benne.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.12. 16:33:17

@naiszen:
Az autoriter megoldásokkal a válságban az a baj, hogy feltételezi, hogy a vezér alapvetően JÓ megoldást javasol, csak épp a kivitelezésben fúrják meg szegényt. Olyan sikeresen fúrja szegényeket a (szintén nem túl civilizált) köz és az intézményrendszer ellenkezése, hogy fel sem merül, hogy vajon jó-e az a gyógymód.

Amúgy pedig a kollektivista, állam-centrikus, autoriter megoldások egyszerűen nem is adaptálhatók mindenhová. Egy egyéni ambíciókra berendezkedett társadalom leveti magáról és igaza is van. Mindent arra kell használni, amire való. Mindenkitől azt kell elvárni, amiben jó. Ahol az egyéni ambíció erős, használd ki azt és húzasd azzal a szánt. Ahol a kollektíva megelőzi az egyént, ott használd azt. És akkor még abba sem kell belemenni, hogy melyik a felsőbbrendű tudatállapot.

thehandsomest (törölt) 2012.03.17. 16:39:45

OFF

Máshol ilyen minőségért pénzt kérnek; értem ezt a teljes blogra. Keep up the good work!

ON

valaki76 (törölt) 2012.03.22. 11:57:40

„Ugyanaz az ember, aki a születési helyén reménytelenül szegény és esélye sincs, hogy valaha kitörjön a nyomorból, egy másik országban prosperálni fog”

Egy kitűnő film a témában:)

Timewatch The Floating Brothel Part 1/6
www.youtube.com/watch?v=Glure7MEE-k

valaki76 (törölt) 2012.03.22. 12:09:21

„A megbabonázott Kína-fanok szerint a rend fontosabb, mint az egyéni iniciatíva.,”

A kínai siker deregulációról szól, nem pedig tervezésről, a Kína-fanok semmit sem tudnak Kínáról…

Átlagos „Kína-fan” = „Kína-analfabéta”

Szvsz

A legsikeresebb kínai példáról se hallottak… :)

en.wikipedia.org/wiki/Positive_non-interventionism

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.22. 15:40:06

@valaki76:
"„pár üvöltő kivételtől eltekintve, mint a jüan manipulációja,”

Miért az USD-t nem manipulálják? :)"

1) A kötött jüan-árfolyammal egy de facto blanket exporttámogatást (jobban mondva importvámot és exporttámogatást) vetettek ki minden termékcsoportra és szolgáltatásra. Egyszóval nem csak teszemazt a kohászati termékeket helyzeték protekcionista ernyő alá, hanem MINDENT.

2) Nem vagyok egy keynesiánus, nekem fontos a jövő és a fenntarthatóság, így az egyensúlytalanságnak ezt a mértékét és ilyen sokáig nem tartom elfogadhatónak. Egy kontinensnyi ország csinálja két évtizede. Nem Hunhon 2 évig.

3)Megjegyzem éppen keynes találta ki (és persze sosem valósult meg) a globális clearing union intézményét, amely büntetné éppen ezt a manipulációt. Irónia az, h akkor az USA fúrta meg.

4) A jüan-manipuláció egy régebben tartó dolog. A BoE és a FED balance sheetje csak a válságra raegálva robbant be. De. Én ebben azt látom, h a Bank "kinyomtatja" azt a pénzt, amit a gazdaság már hitel és tőkeáttétel formájában létrehozott. Az a sok felvásárolt asset ott a balance sheet-en, az tk. már rég bement infláció formájában a gazdaságba, amikor a bankár hazavitte a bónuszkáját és házra költette meg ferrarira, meg irtó drága lett még a kávé is olyan helyeken, ahol ezek a földre szállt félistenek naponta jártak.

Ez az újonnan létrehozott jegybanki pénz eddig még nem hagyta el a bankokat, hanem beépítették az alapzatukba cementtel, amikor felhúzták a tőkemegfelelési mutatóikat. Nem zárom ki, hogy politikai erővel vagy jogi eszközökkel, esetleg banki hübriszből ez a pénz megtalálja az útját a gazdaságba, de fontos látni, h ez eddig miért nem hozott extra inflációt. Inflációs várakozást, azt igen. És az fel is tudja húzni egy időre a számokat. De amíg az eszközök nem kerülnek fel az inflációs kosárba, addig aligha fogja felhúzni a headline rátát.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.22. 15:50:23

@valaki76:
Amúgy feltűnően sok az arany-related hint a linkjeidben.
Annak idején, amikor a részvényárak borulni kezdtek, mi, az árupiacokon szinte szabad szemmel láttuk a spekulatív tőke átáramlását a "kézzel fogható" árupiacba. (Hiába, ha bepénikol, valamit meg kell markolnia az embernek.) Ez persze nagy volatilitást és áremelkedést okozott - a saját tradereinknek és ügyfeleinknek nagy bosszúságot okozva.
Amikor az első QE bekövetkezett, az arany is megugrott. Az inflációs félelem mára az utolsó háziasszonyt is az aranypiacra vitte, egyszeri long pozícióba, amit valszeg sokáig tartani is fog. Van itt pl. ez a kókler, aki káeurópai malacperselyekre szakosodott: oriblog.blog.hu/2011/12/29/a_spekulansok_coelhoja_es_a_szorolap_arany

Röviden, ha 2008 környékén szálltál be, jól jártál, de ha utána, akkor most aggódhatsz. 20 évre tuti nem kötném le. Persze ha napi kereskedésben utazol, akkor van jó kis volatilitás meg jó nagy likviditás, akkor az arany a te eszközöd.

A videót nézem, nagyon jó!

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.22. 16:07:45

@thehandsomest:
Hát kérek én, kérek, csak nem ad senki :D

További kellemes olvasgatást!

valaki76 (törölt) 2012.03.23. 09:43:57

@Dr. Quadrille Lobster:

„kötött jüan-árfolyammal kapcsolatos egyensúlytalanság”

Szvsz

Az USA három évtizeden át aktívan részt vett ebben a játékban. Az ázsiai merkantilista stratégia, ill. az USD tartalékvaluta stratégia szimbiotikus kapcsolatrendszere sokáig afféle „win-win” szituáció volt a résztvevőknek (az USÁ-nak is)… Persze a „partit” törvényszerűen követi a keserű kijózanodás…

www.zerohedge.com/article/guest-post-economic-death-spiral-has-been-triggered

Az USD-CNY árfolyam az irányított árfolyam lebegtetés bevezetése óta sokat normalizálódott
www.forexblog.org/wp-content/uploads/2011/06/CNY-USD-2004-2011.jpg

persze lehet siettetni a korrekciót, de ez valószínűleg jelentős CPI inflációban fog manifesztálódni az USÁ-ban (drágább import Kínából = magasabb CPI infláció az USÁ-ban)

valaki76 (törölt) 2012.03.23. 10:04:37

@Dr. Quadrille Lobster:

„BoE, FED – felrobbanó balance sheet”

A FED esetében az első robbanásra mindössze 4 évet kellett várni (1917)

www.zerohedge.com/sites/default/files/images/user3303/imageroot/2012/02/20120212_Fed2.png

és az új pénz megtalálta az útját a gazdaságba
dollardaze.org/blog/posts/2008/November/02/2/2.jpg

és ez azóta folyamatosan megismétlődik, a jegybankpénz végül mindig megtalálja az útját a gazdaságba

www.zerohedge.com/news/guest-post-charting-federal-reserves-assets-1915-2012

valaki76 (törölt) 2012.03.23. 10:25:21

„és ez azóta folyamatosan megismétlődik, a jegybankpénz végül mindig megtalálja az útját a gazdaságba”

És mivel az USD a number 1 tartalékvaluta a globális gazdaságba

dollardaze.org/blog/posts/00578/TotalMoneySupply.png

dollardaze.org/blog/posts/00762/Ms.png

en.wikipedia.org/wiki/Monetary_hegemony

valaki76 (törölt) 2012.03.23. 15:13:40

@Dr. Quadrille Lobster:

„Nem volt extra infláció 2008 óta”

Ezzel azért vitába szállnék, 2009 óta hatalmas, jegybankpénzzel fűtött, reflációs boom volt a fejlett világ tőzsdéin.

Az oly nagyon rettegett deflációból szinte semmi sem lett, a fejlett világban általánossá vált a nulla százalékos – vagy ahhoz közeli – alapkamat és a bankbetétek után járó negatív reálhozam.

A globális pénzkínálat pedig exponenciális ütemben nőtt tovább.

dollardaze.org/blog/posts/00762/Ms.png

pl. Kína a 2008-as összeomlásra hatalmas hitelexpanzióval válaszolt…
www.youtube.com/watch?v=rPILhiTJv7E

és ez nem volt egyedülálló a fejlődő világban.

A nyugati mennyiségi (és minőségi) lazítás látványos eredményeket ért el a globális árupiacon, pl. az élelmiszerek és az ipari nyersanyagok árában.

Az élelmiszerinfláció destabilizálta a Közel-Keletet, ill. a periféria többi kevésbé fejlett államát.

valaki76 (törölt) 2012.03.23. 15:38:21

@Dr. Quadrille Lobster:

„aranymánia a fejlett világban”

Semmi ilyet nem látok.

Szvsz

Az ún. fejlett világból kifelé áramlik a fizikai arany (és a fizikai ezüst).

A magyar „aranymániát” legjobban talán a BUX-on lévő nemesfém index-certik jelentéktelen forgalmával lehet reprezentálni. (Össz-vissz 5-6 millió forint/nap)

(összesen ennyi van, az „átlagember” ezt éri el a legkönnyebben)

pedig a tőkeáttétel nélküli arany certi nagyon szépen hozott…

mi több másféléves időtávon nézve az ezüst árak is jelentősen emelkedtek…

PS: a fizikai nemesfém tekintetében se sokkal jobb a helyzet, az „átlagember” inkább elad, ill. fogalma sincs arról, hogy milyen szerepet játszik az arany (vagy potenciálisan az ezüst) a monetáris rendszerben.

Nagyon kevesen vesznek kis hazánkban befektetési aranyat. Elszoktak tőle, mindössze 2004 május 1 óta lehet adómentesen venni, 2008 előtt nem volt olyan nagy biznisz.

2008 óta pedig viszonylag magas volt a jegybanki alapkamat – itt nem volt negatív reálhozam. Még most is minimális az érdeklődés.

A magyar ember – és ez szvsz az átlag amerikaira, ill. európaira is vonatkozik – általában ingatlanba fekteti a pénzét, nem pedig nemesfémbe.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.25. 00:48:19

@valaki76:
"a jegybankpénz végül mindig megtalálja az útját a gazdaságba"
Kivéve ha gyárat építenek belőle, mert akkor a másik gyárnak konkurrenciát teremt és az lenyomja az árakat, nem fel.
Vagy ha a magasabb tőkefedezeti tartalékokban kell tartani.
Az általad is belinkeét M0-M2 grafikonokban nem minden elem "találta meg az útját", épp az a helyzet, hogy nem forog a pénz. Japán van, nem weimar.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.25. 00:54:46

@valaki76:
A zerohedge és a dollardaze amúgy erősen ...khm...Éleslátó site-ok. Megvan a kalapács és mindent szögnek néznek. Konspiratíva felrajzolni egy garfikont, nos, bármikor bérmilyen adatsorból bármit kihozok neked és az ellenkezőjét is.
Bár az eszmei háttérrel (nyilvánvalóan) egyetértek, de akiket a témában ismerek, valahol mindig kiábrándítanak. A kiegyensúlyozott diétához érdemes másfajta vitaminokat is szedni. Nem mondják meg annyira a tutit, de szvsz nincs is tuti. Dilemmák vannak. Aki mást mond, az téved, vagy pénzt akar :)