Lobsterizmus 101

Friss kommentek

  • kotyesz: Az izmusok formálódása idején Baromi szerencsés volt a mai USA őse ugyanis máig hatóan, az önálló (magán)-kezdeményezések vállalkozások hazájává tet... (2017.08.18. 22:24) Női kvótát a politikai tisztánlátásért
  • Molinaseca: @Quadrille Lobster: Meg van a bitchy resting face, pl nekem. Amikor nem vigyorgok 32 foggal, mindenki azt hiszi, bajom van, és kérdezgetnek róla. F... (2017.07.15. 19:17) In máj kántri 2.
  • Gerle Éva: @Quadrille Lobster: "A másikat hibáztatják, a gyerektől nem várnak el gondolkodást." Olyan sincs, hogy felnőtt gyereket győzködnek, hogy de ők nem i... (2017.07.05. 18:37) Kitagadott szülők
  • Liza Magyar: Imádom ezt a blogot. (2017.07.02. 17:52) Szerepeid vs. Te
  • Diorella Queen: Lehet hogy mindenkinek igaza van csak nekem nem, de azért az nem rossz dolog, ha a pasi okosabb mint a nő és fel lehet nézni rá emiatt. Aztán hogy e... (2017.06.04. 23:06) A butaság nőies? És a nőies az jó? És kinek az?
  • Diorella Queen: Mindenki az őrült mókuskerékből szeretne kitörni. De csak nagyon keveseknek sikerül. (2017.06.04. 22:34) Felejtsd el az önmegvalósítást - Előbb tanuld meg helyén kezelni a melódat

Házasság vs Minglik

2012. 03. 08.

Ha egy hülyeséget elég sokáig csinálnak, egy idő után magára ölti a Tradíció ünnepélyes megkérdőjelezhetetlenségét. Ezért van az, hogy a politikusaink akkora magától értetődőséggel ütik bele az orrukat az alattvalók magánéletébe, otthoni szokásaiba, szexuális életébe és ezért kezelnek minket két lábon járó adófizető-szaporító gépezetként. Mert mindig is azt tették.

Vatikán még könyvet is adott ki az egyház által szentesített szexuális pozíciókról, amelyek természetesen kizárólag szaporítási célzattal vethetők be. (Az élvezetet lehetőleg kerülni kell - vagy ha elkerülhetetlen, legalább meggyónni. A gyerek pedig gondolom a penitencia...)

Az egyházi szakirodalomból kiderül egyebek között, hogy azok a párok, akik zsákbamacskát vettek el szűzen házasodtak:

  • 22%-kal stabilabb kapcsolatba kerültek
  • éppen 12%-kal jobb kommunikációs szintet értek el és
  • 14%-kal nagyobb szexuális elégedettségről számoltak be.

Azt most inkább nem csapom le, hogy ezt mégis hogy a túróba számolták ki és mégis mi ilyenkor a benchmark a szexuális elégedettség terén.

De valahányszor politikust hallok a magánéletemről véleményt alkotni, vajon csak én látom, hogy a király meztelen? Hogy épp a szexuális életemről beszél nekem egy másik felnőtt humanoid? Hogy épp hülyét csinál magából? Hogy vagy perverz, aki mások szexuális életére gerjed, vagy csak kielégületlen és frusztrált.

Akkor hadd mondjam el a véleményemet a házasságról, előbb emberi, majd társadalmi szempontból. (És velük szemben én nem kívánom, hogy mások is egyetértsenek velem. És legfőképp: nem foglalom törvénybe a véleményem.)

Vadászgatunk? Gyűjtögetünk?

 

Mindig is az intellektuális renyheség jelének tartottam, amikor valami tudósféle a halászó-vadászó korszakunkból vezet le valamit. Mert aki az emberi párkapcsolatokat a vadászat és a gyűjtögetés, a szexualitást pedig a reprodukcó felől közelíti meg, az valamiről nagyon lemarad.

Itt van mindjárt 237 ok, amiért az emberek szexelnek. És abból csak egy a gyerekvállalás. (És messze nem a legizgalmasabb...)

De ha már muszáj, akkor tessék:

Bizonyított tény, hogy a párkapcsolat biológiai értelemben is csak az utód önállóvá válásáig lát el funkciót. Az is tény, hogy a szexuális érdeklődés a legtermészetesebb módon elmúlik pár év után. Hogy azon kívül még mi van a párok között, azt párkapcsolata válogatja, de egy biztos: 

Nincs biztosabb módja annak, hogy megutáljunk valakit, mint hogy napunk jelentős részét együtt töltjük vele.

És itt jönnek a minglik. Azok, akik párkapcsolatban, de külön élnek.

Nálam például így néz ki a helyzet: Hogyha valakivel tombol az egymás iránti érdeklődés, akkor azért nem akarom lerombolni az ideált. Ha meg már nem, akkor meg azért nem akarok vele összeköltözni.

De ez én vagyok, és mivel nem vagyok se politikus, se birka, nem akarok másokat is ugyanerre kötelezni.

Pedig még érvem is lenne mellette. Fennkölt is lenne, ha épp az kell: 

Ha ugyanis nem rohanunk "kiismerni" a másikat, tovább megmarad az egymás iránti tisztelet és a felek nyitottsága. Nem olyan rettenetesen fontos az, hogy hibát találjunk másikban. "Kiismerni" a legtöbb ember számára szinonim azzal, hogy felderítjük a másik rossz tulajdonságait. Akkor nyugszanak meg, ha  sikerült lerombolniuk az ideált - aztán néznek bután, hogy nahát, így már nem olyan jó.

"De nem baj, ez a szerelem."

Egy frászt. Ne rángassunk le minden nemes dolgot a saját, primitív, önpusztító szintünkre. A szerelem nem szenvedés és nem tűrés. Mert bár a tűrést és a szenvedést önmagáért való erényként sulykolta be a drágajó katolikus egyház, szenvedés és szenvedés között van különbség. Ha nem egy cél érdekében "szenvedsz", hanem csak úgy szar neked, azért nem jár kredit meg pirospont.

Ha például lemondást jelent neked az összeköltözés, az előbb-utóbb meg is fog látszani rajtad. Hiába csikorgatod csendben a fogad és mantrázod magadban, hogy tűrés jó és tűrés=szerelem, a másik is szarul fogja érezni magát. Belekényszeríted magadat és még egy embert egy lealacsonyító helyzetbe, amely teljes egészében elkerülhető lett volna, ha nem költözöl össze, csak mert anyád meg a szomszéd is úgy csinálta, plusz olcsóbb is.

Várd meg szépen, míg valóban feltámad benned az igény, vagy megtalálod azt, akivel kedved lesz együtt élni - whichever comes first.

Egyébként csak a kényelem, a megszokás és a lustaság vezérel. Ha nincs már kedved erőfeszítéseket tenni a kapcsolatban, lehet, hogy nem kéne tovább fokozni az összezártságot.

Miért költöznek össze fiatalok? 

 apt1.pngÉlhetnél egyedül is:)

Amit magam körül tapasztalok, az nagyon lehangoló.

Az emberek egyetemista korukban még óvatosak. Nem bútoroznak csak úgy össze valakivel, vagy ha igen, onnan könnyen ki tudnak farolni. Kérdezz meg egy átlag egyetemistát és jó eséllyel kiderül, hogy: 1) már évek óta jár valakivel, de 2) nem gondolja, hogy még nyugdíjas korában is szeretné maga mellett látni. Vagy még 3) nem gondolkdott ezen, de inkább nem.

Könnyű az egyetemistáknak, nincs rajtuk szaporodási nyomás.

Amint az illető belecsúszik a munka világába, hirtelen elmúlik a nagy óvatosság. Ami legalábbis kontraintuitív. Hiszen ha abból indulunk ki, hogy már tapasztaltabb, a tettei következményeivel is jobban tisztában van, és anyagi értelemben is felfogja, hogy mekkora a tétje a párválasztásnak, akkor azt hinnénk, hogy megfontoltabb lesz. És azt látjuk, hogy épp ellenkezőleg viselkedik.

Amint ugyanis beüt a kapunyitási pánik, az emberek eszeveszetten kapkodnak, hogy kivel is lehetne összebútorozni. Olyan hirtelen születnek "spontán szerelmekből" összeköltözések, hogy én is csak kapkodom a fejemet. Valaki, aki világ életében óvatos, konzervatív és megfontolt volt (30 alatt úgy ismerjük, hogy töketlen), az a kapunyitással hirtelen bevállalós lesz és elveszi az első nőt, aki mellécsapódik.

Hogy miért? Talán mert megtalálta az igazit? 

Ne röhögtessetek.

Ha megkérdeznéd őket, akkor persze a standard "szerelmes vagyok" választ kapnád. Esetleg felmerül még a "végiggondoltam és jó lesz így", vagy az "anyám/csajom akarta, nem én". Attitűdje válogatja.

A valóságban minden esetben a spórolás áll a dolog mögött. A pár mindkét tagja megtakarítást remél a közös kérótól. Azért olyan sürgős. Nekem ne mondja senki, hogy él-hal azért, hogy láthassa a partnerét fogat mosni, vagy hogy együtt moshassák a ruháikat. És azt sem nyelem be, hogy a szerelem hívatta fel vele a költöztető céget. Sokkal inkább anyu és apu meg az anyós, meg a haverok, akik már elkezdtek mászni a jelzálog-létrán.

Ha tényleg azt hiszed, hogy az együtt töltött idő határhaszna folyamatosan képes növekedni, esetleg stagnálni, akkor nagyon naiv vagy. De én nem hiszek a naivitásban, bár kifogásnak jól eladható.

Az ok mindig: szülői nyomás és spórolás. Az összes többi kamu

 

Már a nagyokos politikusok is kitalálták, hogy sokkal több alattvaló fér el egységnyi helyen, sokkal kevesebb pénzből, hogy ha kettesével összekötjük őket. Nincs is annál vonzóbb gondolat, minthogy párokba rendezzük őket, így aztán ha akarnak, ha nem szaporodni kezdenek. Ha az már megvolt, akkor visszafordíthatatlan a folyamat, a gyerekre mindig mindenki tud hivatkozni minden ügyben - és az ellenkezőjében is.

De tovább megyek, már az oviban is tudták az óvónénik, hogy két gyerek sokkal kevésbé hajlamos rendhagyó dolgot tenni, ha párba állítjuk őket. Az egyeztetés kiszívja az új ötletből a lendületet, így végül mindketten maradnak a sorban. Politikailag kezelhetőbbek, kiszámíthatóbbak. Kötelezve érzik magukat, hogy tartsák magukat a szokásaikhoz - különben be kellene számolni róla, hogy miért nem. Ettől meg bárkinek elmegy a kedve a kísérletezéstől.

Ráaádsul egy darabig minden rokon csendben hallgat, amitől az az érzésed támad, hogy a kisujjad elég volt nekik - holott csak azt várják, hogy lebabáztok-e magatoktól, vagy újra kell indítani a görög kórust.

Ha kettesével párba állítod őket, kevésbé esélyes továbbá, hogy külföldre mozdulnak, vagy a helyzetük optimalizálásába kezdenek. Ha mindent egyeztetni kell, akkor inkább maradnak a sorban a párjukkal.

Szerződés

 

A házasság eredetileg egy olyan szerződés volt, amely két család vagyona és az utódok öröksége felől rendelkezett. Az egyházon tagjai nem házasodhattak, nehogy aprózódjon a birtok, az egyházon kívüliek meg igen. De az egésznek nem lett volna értelme, ha a válással csak úgy vissza lehet csinálni az adás-vételt.

A házassági ceremónia még ma is magán hordozza az adásvétel legtöbb külső jegyét. (És persze a házasság mai napig ugyanúgy csak egy szülői megállapodás az emberiség számszerű többsége számára.) A felcicomázott szüzet az apja az oltár elé vezeti, hogy ott átadja a vevőnek. A kis buta azt hiszi, hogy itt most ő a lényeg, ami valahol igaz is, hiszen mindenki őrá csorgatja a nyálát. (Az eredeti koncepció szerint még kajánul vigyorgott is a násznép, mert tényleg csak ők tudták, amit a menyasszony még nem: mi történik a nászéjszakán.)

A menyasszony pedig a csúcsformáját hozza, mert ekkor kell kőbe vésni az adásvételt. Ehhez a nők beleegyezésüket adják, mert hozzászoktak, hogy tetszeniük kell.  Haszonállatok a szüleiknek, akik ezzel a szerződéssel vállalják a hím utódainak kihordását, de cserébe korlátlan hozzáférést kapnak a hím erőforrásaihoz - holtukiglan. (Ha már saját erőforrásokkal nem rendelkezhetnek.)

Persze ezek részben már átalakultak - legalábbis szeretnénk azt hinni. Bár egy lagzi még mindig inkább feszengő lóvásár, mint ünneplés. Az is változott, hogy ma a nők is rendelkezhetnek tulajdonnal, el is válhatnak. (Bár van, ami a mai napig nem változott: ti. hogy azt hiszik, szűznek öltözve szépek és az nekik jó.)

A házassági szerződés tönkreteszi a koncepció eredeti szándékát

 

Persze felőlem mehet. Az, hogy mennyire terjed, rámutat arra, hogy a házasság mennyire rugalmatlan.

Minden házasság pontosan ugyanazokat a jogokat és kötelezettségeket tartalmazza. Mindenkié. Mindig.

Nincs egyéni megállapodás, mert az a koncepció eredeti célját szüntetné meg: a vagyonrendezést. Még jelzáloghitel-szerződésből is többfajta van, mint életre szóló megegyezésből két ember között.

De miért is kell egyáltalán szabályozni, hogy hogyan éljen együtt a két egyed? Miért kell ehhez az állam? Miért kell mindenképp meghatározni, mi az a család? Hát mert az az adófizetés és a segélyezés alapegysége. Nem az egyén, hanem a sejt.

 

23 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr284290710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Jani haverja · http://alfa-kontakt.info/ 2012.03.08. 17:06:04

Az utolsó bekezdésedben van a legnagyobb igazság. Gratula, jól megfogalmaztad.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.08. 17:26:58

@Jani haverja:
A sejtekről még van pár dolog a bögyömben, lehet, hogy egyszer kibököm.
Amúgy köszi.

lexxxon 2012.03.08. 18:29:56

folyton csak helyeselni tudok, képtelen vagyok beléd kötni. szörnyű...
de legalább így megerősítést nyernek a gondolat/elmélet foszlányaim, ha már egyszer ugyanezt a társadalomtól nem kapom meg. soo keep up the good work.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.08. 18:54:56

@lexxxon:
Ne feledd, azért vannak kivételek.
Bár az emberek harminc felé tényleg szánalmasan kívülről vezéreltek. És mikorra összesezdik a bátorságukat, hogy a sarkukra álljanak, addigra már késő és mindenféle kötelezettségek kerültek a nyakukba, amiről már "senki sem tehet".
Csak addig kell a családi nyomás, míg visszafordíthatatlanná nem válik a folyamat.
Még véletlenül sem várják meg, hogy magadtól mit csinálnál.

Jani haverja · http://alfa-kontakt.info/ 2012.03.08. 21:09:11

@Dr. Quadrille Lobster: Én nem a sejtekkel, hanem az állatvilággal szoktam példálózni.

Van a hangya, a medve, meg a farkas.

A hangya bolyban él, az élete semmit nem számít, a fő cél a boly fennmaradása.

A medve magányosan él.

A farkas ÖNKÉNTES csoportosulásban vadászik, és így él meg, de bármikor elhagyhatja a csoportot, és csatlakozhat egy másikhoz (feltéve, ha azok befogadják), vagy akár vadászhat magányosan is.

Namost, ha azt nézzük, hogy melyik a legsikeresebb abból a két szempontból, hogy melyik a legelterjedtebb a földön úgy, hogy az egyén is a lehető legboldogabb közben, akkor egyértelműen a farkas a nyerő. Neki tetejében van ideje egy-egy sikeres vadászat után napokat heverészni, a kölykeivel játszani, vagy azt csinálni, amihez éppen amihez kedve van. Nem a létfenntartásból áll az élete, az élelem megszerzése csak egy szükséges rossz, amit ki kell bírni ahhoz, hogy máskor is jól tudja magát érezni.

A kollektivisták mindig csak a hangya meg a medve példáját szokták felhozni, és nagyon mérgesek, amikor előhozakodok a farkas példájával. Ezt ugyanis nem tudják megcáfolni.

Sajnos a politikusok jó része is a hangya meg a medve példájával eteti a népet, és azt hangsúlyozza, hogy összefogással lehet a legtöbbet elérni. Ez igaz is (lásd a farkas példája) csak ugye a politikusoknak az a legjobb, ha az embereket a hangyák társadalmi berendezkedésére kényszerítik összefogás címén. Nekik ez a legkényelmesebb. Ezt sikerült is nagyjából Magyarországon elérni nekik a sok évtized alatt.

tory_t · http://toryttopreng.blog.hu 2012.03.09. 11:58:03

Utána kellett néznem, de ma is tanultam egy új szót: mingli.

’Amint az illető belecsúszik a munka világába (pun intended)’
Kicsit fáradt vagyok, de ha megfeszülök sem értem az intendált punt. Vagy ez valami ilyesmi?
xkcd.com/559 :D

’Minden házasság pontosan ugyanazokat a jogokat és kötelezettségeket tartalmazza.
Nincs egyéni megállapodás, mert az a koncepció eredeti célját szüntetné meg: a vagyonrendezést. Még jelzáloghitel-szerződésből is többfajta van, mint életre szóló megegyezésből két ember között!’

Tudom, hogy nem ez a lényege a posztnak, de én csak ehhez tudok hozzászólni (ha nem értettem félre): Magyarországon is lehet házassági szerződést kötni, a legkülönfélébb tartalmakkal. Az más kérdés, hogy nálunk szerintem leginkább csak milliomosok és válóperes ügyvédek körében lehet bevett szokás, de az intézmény létezik. Amerikában pedig a prenup (prenuptial agreement) az elmúlt évek során egyre népszerűbbé vált, gondolom a celebek példája és az egyre több válás miatt.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.09. 14:52:06

@Jani haverja:
Fú, időbe telt, de megválaszoltam, hogy én mire gondoltam. oriblog.blog.hu/2012/03/09/tartozni_valahova
(Különben egyetértek a farkasos példával)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.09. 15:00:03

@tory_t:
"ha megfeszülök sem értem az intendált punt"

Ha! Ezzel csak bűnös ideológiai felkészületlenségedről tettél tanubizonyságot!
Kérdezd meg a vezírt, mi just eszébe a "munka világáról".

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.03.09. 15:40:41

@tory_t:
Félreértetted. Házasságból egyféle van. A házassági szerződés ellenben valóban sokféle. Sztem épp ezzel megy szembe az egyház eredeti ötletével, vagyis a házassági koncepció korlátlanságával. A válás lehetősége sem része az eredeti tervnek, mert az meg a visszafordíthatatlanságot rontja össze.

Elvégre ha már szerződéssel létrehoztuk a rokonság jogi fikcióját két egyén között, akkor nehogy már vissza lehessen csinálni.

Btw, asszem megvan, mi a legnagyobb bajom ezzel az egész házasulással. Ki akar dugni egy rokonával?

Caenorhabditis elegans 2012.05.30. 13:41:58

"Az ok mindig: szülői nyomás és spórolás. Az összes többi kamu."
Amikor összeköltöztem a párommal 8 éve, anyagilag rosszabbul jártam (nem volt még kereső, hanem iskolás), a szüleim kimondottan hülyének néztek miatta, az övéi meg majdhogynem megtiltották. Meg 30 körül sem voltam, csak 22.

"két gyerek sokkal kevésbé hajlamos rendhagyó dolgot tenni, ha párba állítjuk őket."
Általában stimmel, mi viszont bátorítjuk egymást a hülyeségre. Kellemes kis sziget, ahol végre nem kell a folyamatos öncenzúrával foglalkozni, ki lehet mondani az extrémet, a furát meg a kritikusat is, a hallgatóság meg fel is fogja és hozzá tud tenni, nem ragad le az ember az alapok magyarázásánál, hogy aztán sóhajtva feladja x idő után.

Én azt nem értem, hogy miért csak egyféle házassági jogizé van. Értékelnék többfélét, pl olyat, ami több jogosultságot ad egymás felett (nem fontos házasságnak hívni egy ilyen szerződést, csak annak a koncepciójába pont passzol). Tisztán praktikus okokból: milyen frankó lenne már, ha aláírhatna helyettem és viszont, nem kellene agyatlan meghatalmazásokkal bajlódni, egyenként per szoláltató, amelyeket vagy elfogadnak, vagy nem. Egyetlen papír, meglobogtatom és máris sokkal jobban szervezhető az ügyintézés.

Szóval szerintem jelentkezek kivételnek. Mert amúgy sok igazság van az írásban.

Caenorhabditis elegans 2012.05.30. 13:44:05

@Jani haverja: A farkasok nem pont úgy élnek, ahogy te leírtad, szóval szép a hasonlat, csak nem igaz.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.05.30. 13:55:09

@Caenorhabditis elegans:
Az ügyintézés jólszervezettségétől szvsz ennél több választ el minket. Nem is akarják, h jól szervezett legyen. Ha nem ugyanaz a személy vagytok, aba kötnek bele, de ha ez nem lenne, szívhatnátok másért.
Örülök a kivételnek. Talán egyszer majd a kivételekről fogok blogolni. Jót tenne az én hangulatomnak is.

huss 2012.06.03. 23:16:28

Egészen kevés dologgal értek egyet ebben a témában veled, de bizonyos társadalmi jelenségeket jól megfogsz és olyan plasztikusan írsz le, hogy ettől az egész tökéletesen igaznak tűnik. A "program" - én csak így hívom - valóban nagyon erős külső nyomásként van jelen a párkapcsolatok alakulásában. De az emberek párkapcsolati szokásait nem a szaporodásból kell levezetni. Ennél jóval fejlettebb faj vagyunk. A kötődés a kulcs szó, sok érdekes irodalom és kutatás van róla. Az embercsecsemő akkor érzi magát biztonságban ha létezik egy elsődleges kötődési személy, aki vele szoros és gondoskodó jellegű fizikai kapcsolatban van, és ez a viselkedés (a kötődési készség) egész életen át jellemző marad - persze a későbbiekben nyilván függ az alapélménytől. A kötődés élménye és világa az, amit minden párkapcsolat elemző kifelejt a történeteiből, és "megszokásnak" meg egyéb más - bocsáss meg, de: baromságnak titulál.
A társadalom képzeld el, azért is működik, hogy a benne élőknek a lehető legjobb legyen, és ilyenkor ám a szaporaság is jó nagy - szóval a cél - persze elvileg - egy és ugyanaz. Nem vagyunk tigrisek, nem élünk egyedül, éppen azért vagyunk az evolúció csúcsai, mert szociális lények vagyunk. Együttműködünk. Közös szabályaink vannak. Védjük egymást és biztosítjuk egymás számára a jólétet. Így tudtunk a napi 24 óra élelemszerzési projekt helyett létrehozni a Mona Lisát és a űrrepülőt. Beledumálunk egymásba. Ez van. Ez az ára.
Abban azért teljesen egyetértek veled, hogy ennek a színvonala sokkal jobb is lehetne. A párválasztásé is, dehát azt még most tanuljuk csak.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.06.03. 23:54:05

@huss:
"az emberek párkapcsolati szokásait nem a szaporodásból kell levezetni"

De hisz én is írtam, h nem szabad. (Csak persze utána mégis belekezdtem:)

Minden tiszteletem a jó házasságoké és a jó párkapcsolatokért, de arról minek írni még egy posztot? Ezt az oldalt ritkábban látni.

De a lényeg az, h a politikus ne szóljon bele. Épp eléggé torzítja az ösztönzőket a társadalmi nyomás és az adókedvezmények - csak hát egyik sem vezet tiszta szerelemhez.

semota · http://livewithit.blog.hu 2013.10.06. 18:13:50

túl azon, hogy az alaptézissel (a katkók hülyék és a politika ne akarjon beleszólni az emberek magánéletébe) ezt a posztot elolvasva az a benyomásom, hogy neked egyszerűen csak nem jött be az együttélősdi, és a rossz tapasztalataidat kiextrapolálod az egész galaxisra.

"Az is tény, hogy a szexuális érdeklődés a legtermészetesebb módon elmúlik pár év után."

én 6 éve vagyok együtt a férjemmel, és nem tapasztaltam jelét annak, hogy az egymás iránti szexuális érdeklődésünk csökkent volna. szerintem akinél elmúlik, az egyszerűen csak lusta és/vagy nem tudja őszintén, gátlások nélkül élvezni a szexet.
a nagyszüleim 40 évig voltak házasok úgy, hogy rendszeres szex volt köztük, a szüleim és az anyósomék is így vannak ezzel. (nem előttünk csinálják, de vannak közvetett bizonyítékok is a világon :P )

"Ha ugyanis nem rohanunk "kiismerni" a másikat, tovább megmarad az egymás iránti tisztelet és a felek nyitottsága. Nem olyan rettenetesen fontos az, hogy hibát találjunk másikban. "Kiismerni" a legtöbb ember számára szinonim azzal, hogy felderítjük a másik rossz tulajdonságait. Akkor nyugodnak meg, ha sikerült lerombolniuk az ideált - aztán néznek bután, hogy nahát, így már nem olyan jó."

1) Ha már az elején sikerült valós képet alkotni a partneredről, és ebbe a valós képbe szerettél bele (ha tehát a jó tulajdonságai mellett a rosszakat is el tudod fogadni), akkor az együttélés sem fog problémát okozni. Egyrészt azért, mert elfogadjátok egymást olyannak, amilyenek vagytok, így nem kell folyamatosan megjátszani magatokat (ami fárasztó és terhes). Másrészt mivel tudod a másikról, hogy milyen, nem fog sokként érni, hogy szokott fogat mosni, meg hogy vannak rossz tulajdonságai is. Harmadrészt, fontos számodra a projekt annyira, hogy plusz erőfeszítéseket hozz azért, hogy túllendüljetek a kezdeti problémákon.

2) Ha idealizálod a másik embert, akkor nem belé vagy szerelmes, hanem egy fikcióba, aminek max. nyomokban van köze az illetőhöz. És persze, hogy sokként fog érni, hogyha kiderül, hogy a másik ember nem is olyan, mint az idealizált kép, amit alkottál róla, mert tulajdonképpen arról bizonyosodsz meg, hogy a fikció mögött nincs semmi.

sok aspergeresnél figyeltem meg egyébként, hogy azért nem tud tartós kapcsolatot fenntartani, mert ahhoz szokott, hogy csak úgy tud funkcionálni az emberek között, ha eljátszik egy szerepet. egy együttélésnél, vagy akár csak egy intenzívebb tartós kapcsolatnál is ezt a szerepet nem elég heti kétszer három órán játszani, hanem folyamatosan kell nyomni, ami elég kimerítő. én pont ezért arra törekszem, hogy a barátaim, pasim megismerjék az igazi arcomat, hogy ne kelljen köztük folyton "viselkedni".

"Ha tényleg azt hiszed, hogy az együtt töltött idő határhaszna folyamatosan képes növekedni, esetleg stagnálni, akkor nagyon naiv vagy. De én nem hiszek a naivitásban, bár kifogásnak jól eladható."

"Az ok mindig: szülői nyomás és spórolás. Az összes többi kamu."

én 3 hónappal az összejövésünk után költöztem össze a férjemmel, azért, mert szerettem volna még több időt együtt tölteni vele. (egyébként már előtte is gyakorlatilag nálam lakott, csak hétvégente járt haza.) most is azt mondom, hogy jó döntés volt.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2013.10.06. 19:29:19

@semota:
Logikailag tök egyetértek veled és természetesen hogy jövök ahhoz, hogy mindenkiről kijelentsem, hogy csak színleli az orgazmust és hogy csak a spórolásért vannak együt. Mindkettőben teljesen igazad van.

De.

Van még egy olyan lehetőség egy kapcsolatban, amit ez a logikai levezetés nem fed le. Hogy tudniillik az emberek változnak, és hogy valakibe azért is vagy szerelmes, aki mellette vagy, nem csak azért, amilyen ő.

A kettő kombinációja pedig az, amikor életed új fázisába érve egy új ember mellett találod magad és nem töröd magadat, hogy minél alaposabban elmeséld, hogy ki voltál eddig, a múltban, hanem finoman, csendben, kicsikét újradefiniálod magadat.

Attól még nem titok a múltad és nem bűnt rejtegetsz és nem hazudsz, egyszerűen csak jól esik letenni azt a szerepet, amit mindenki életében játszottál és kicsit módosítani a magadról alkotott képen annak alapján, amivel több lettél az elmúlt pár évben.

Nekem mostanában inkább az jön be, ha az új ismerősöknek nem akarom minél pontosabban és részletesebben bemutatni Lobstert (értsd: hogy hogyan definiáltam magam eddig a napig), hanem élvezem, hogy "szereptelen" vagyok mellettük egy darabig. Kicsit olyan, mintha belenéznél abba, ki mindenki lehetnél még. Ha éppen változási fázisban vagy, a partnereid gyakran a saját változásodat is leképezik és minél kevésbé erőlteted ezt a bemutatkozás dolgot, annál könnyebbnek érzed magad velük.

Még a múltad tényeit sem kell eltitkolni, egyszerűen mást jelentenek, ha másképp fogod fel őket. Jó néha változni és egy új ismerős a legjobb barátod abban, hogy kitaláld, merre is mész.

Szerintem.

De mondom, amit írsz, az logikailag kifogástalan. Csak én így érzem. (Plusz tényleg nem láttam még működő kapcsolatot, bocsi.)

semota · http://livewithit.blog.hu 2013.10.06. 19:46:00

(megjegyzem, hogy különösebben nem vagyok meglepve azon, hogy egy olyan együttélés, ami azzal a felütéssel indul, hogy "az asszony ragaszkodott hozzá", nem sikerül valami fényesen :P )

semota · http://livewithit.blog.hu 2013.10.06. 20:19:05

@Quadrille Lobster:

hosszú távon akkor tud működni a kapcsolat, hogyha a két ember képes együtt fejlődni. ha az egyik fél olyan, hogy állandóan olvasgat olyan témákban, amihez a másik hozzá se tud szagolni, és olyan társaságokba járkál, ahová a társát nem viszi magával, akkor rendszeresen olyan impulzusok fogják érni, amikben a másik félnek nincs része, akkor csak idő kérdése a szétfejlődés -- pláne akkor, ha jelentős IQ-beli különbség is van a két fél között.
de úgy látom, hogy a legtöbb esetben az intellektuális kompatibilitás nem is szerepel a szempontok között. ilyenek vannak, hogy legyen jó nő/jó pasi, meg legyen jó a kisugárzása. még azoknál az embereknél is, akik amúgy értelmesek, és intellektuális beállítottságúak.

ja meg a másik az a szex. a szex az, ami megkülönbözteti egymástól a házasságot és a barátságot/gazdasági érdekszövetséget. szerintem a legtöbb esetben azért múlik el a szex, mert már eleve sem tudták egymást a felek maradéktalanul kielégíteni, csak a kémia egymáshoz vonzotta őket.

semota · http://livewithit.blog.hu 2013.11.10. 15:22:46

@semota:

ez a link erről a bekezdésről jutott az eszembe:

"Nálam például így néz ki a helyzet: Hogyha valakivel tombol az egymás iránti érdeklődés, akkor azért nem akarom lerombolni az ideált. Ha meg már nem, akkor meg azért nem akarok vele összeköltözni. De ez én vagyok, és nem akarok senki ugyanerre kötelezni, pedig még érvem is lenne mellette. Fennkölt is lenne, ha épp az kell:

Ha ugyanis nem rohanunk "kiismerni" a másikat, tovább megmarad az egymás iránti tisztelet és a felek nyitottsága. Nem olyan rettenetesen fontos az, hogy hibát találjunk másikban. "Kiismerni" a legtöbb ember számára szinonim azzal, hogy felderítjük a másik rossz tulajdonságait. Akkor nyugodnak meg, ha sikerült lerombolniuk az ideált - aztán néznek bután, hogy nahát, így már nem olyan jó."

nem tudtam eddig megfogalmazni, hogy mi zavar ebben a pár mondatban, de így már világosabb.

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.04.27. 13:57:36

"Ha ugyanis nem rohanunk "kiismerni" a másikat, tovább megmarad az egymás iránti tisztelet és a felek nyitottsága. Nem olyan rettenetesen fontos az, hogy hibát találjunk másikban. "Kiismerni" a legtöbb ember számára szinonim azzal, hogy felderítjük a másik rossz tulajdonságait. Akkor nyugszanak meg, ha sikerült lerombolniuk az ideált - aztán néznek bután, hogy nahát, így már nem olyan jó."

Miért, mióta elkezdted magad megismerni, már nem tudod szeretni? Ha nem, akkor talán először azzal kéne foglalkozni. Ha meg magadat tudod a hibáid ellenére szeretni a másikat miért nem tudod? Ja és másikat miért nem nézed ELŐRE annyiba, hogy el tudna fogadni olyannak, amilyen vagy?

Hát nem gondolom, hogy nagy dolog, azért szeretni valakit, mert olyannak látom, amiről azt hittem eddig, hogy azt tudom/tudnám szeretni. Azért sem nagy dolog, mert nem vagyok hajlandó látni a hibáit, amelyek előttem vannak.
Hibái ellenére szeretni valakit vagy a földízű céklát megenni nyersen és őszintén élvezni. Na az nagy dolog. Megkeresni azt az ívét, amelytől valóban és egészében szép fényben pompázik számodra és akkor nem szorulsz rá, hogy titokban kéjesen sajnáljad magad azért, hogy jajmégezt is bevállalom meg bevállaltam érte. Na az nagy dolog. És nem kell ám folyton azzal vigasztalnod magad, hogy jajj akik ezt teszik, azok egyértelműen erőlködésből ezért önbecsapásból teszik. Jajdeszánalmasok is ők hozzám képest.
Nem.
Merni változtatni magamon annyiban és olyan irányban, hogy úgy ahogyan van és ahogyan lesz tudjam szeretni anélkül, hogy bármit is letagadnék abból, amilyen és amilyenné látszik válni. Az valami.

Picsogni azért és eltolni a felelősséget azzal, hogy ezzel bizony csak beállnék a sorba, beadnám a derekam, feladnám önmagam, hazudnék önmagamnak, rabszolga lennék. No ez sem nagy dolog.

"De tovább megyek, már az oviban is tudták az óvónénik, hogy két gyerek sokkal kevésbé hajlamos rendhagyó dolgot tenni, ha párba állítjuk őket. Az egyeztetés kiszívja az új ötletből a lendületet, így végül mindketten maradnak a sorban. Politikailag kezelhetőbbek, kiszámíthatóbbak. Kötelezve érzik magukat, hogy tartsák magukat a szokásaikhoz - különben be kellene számolni róla, hogy miért nem. Ettől meg bárkinek elmegy a kedve a kísérletezéstől."

Tudod mi a nagy dolog? A másikra nem vámpírként, hanem lehetőségként tekinteni. Az nagy dolog.
Nem tudom észrevetted-e, hogy nem csak összeadás létezik, hanem bizony a szorzás is. És nem csak az egyet szorozhatjuk ám eggyel.
Nem, és te sem az emlékeid meg a neuronjaid rakása vagy. Láttam itt valahol, hogy ilyen butaságra is helyeseltél már.

"Az ok mindig: szülői nyomás és spórolás. Az összes többi kamu".

Tessék?

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.04.27. 14:47:19

"Nálam például így néz ki a helyzet: Hogyha valakivel tombol az egymás iránti érdeklődés, akkor azért nem akarom lerombolni az ideált. Ha meg már nem, akkor meg azért nem akarok vele összeköltözni.

De ez én vagyok, és mivel nem vagyok se politikus, se birka, nem akarok másokat is ugyanerre kötelezni."

Lehet, hogy "nem akarsz" másokat erre kötelezni, de azt nem tudod elkerülni, hogy ne mutass példát azáltal, hogy ezt vagy inkább amazt csinálod. Hogy emellett vagy amellett teszel tanúbizonyságot.
Nem akkora, de van felelősséged.

töröltjuzerneírj (törölt) 2015.04.27. 15:25:46

"Btw, asszem megvan, mi a legnagyobb bajom ezzel az egész házasulással. Ki akar dugni egy rokonával?"

Enélkül is van esély rá, hogy előbb-utóbb rokonodnak éled meg a másikat. Nem tudom emlékszel el Bischof ludas felfedezésére az incesztus tabuját illetően Lorenznél.
De én a magam részéről nem kívánok akkora véglény lenni, akit legfőképp csak a legmélyebb késztetései határoznak meg.

Ha belegondolsz azért a kéjvágynak van egy olyan alattomos funkciója, hogy, basszunk ide valakit, aki helyettünk hozza rendbe meg oldja meg azokat dolgokat, amelyeket nekünk nem sikerült vagy amiről már tudjuk, hogy nem fog sikerülni,de gyengék vagyunk ahhoz, hogy elfogadjuk. Felelősséghárítás. Ami attól még ott van, hogy felhúzod a kotont és nem akarsz gyereket. Persze vagánynak éled meg, hogy függsz a szextől. Nem véletlen lesz a gyerek sem a szülők meg nem élt élete. A meg nem élt életemet csinálja meg valaki más. A másik azt hiszi, hogy neki okozok örömet, pedig csak magamnak. És ez felizgat. És ez hajt, mikor a másik ánusza, húgycsöve meg egyebe bevonz.

Nem hiszem, hogy kevésbé gyomorforgató dolog, mint abba belegondolnod, hogy mit eszel meg azzal a sertésvesével. De biztos kell az neked. Meg lenyelni erjedt, öreg dolgokat. Mert amúgy kevés. Mert a legrosszabb rémálmod is jobb annál, mint ami a realitás. Szerinted.